Eltérnek-e az apostoli tanítások Jézus eszmeiségétől, vagy csak kiegészítik azt? Szükség van-e apostoli "kiegészítésekre", ha a Szent Szellem vezeti Isten népét?
2Kor 5,18-21: Mindezek pedig az Istentől vannak, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk ajándékozta a kiengesztelődés szolgálatát, úgy ahogyan a világ vétkeit nem felrovó, a világot önmagával kiengesztelő, és a kiengesztelődés igéjét belénk helyező Krisztusban jelenvolt Isten. Ezért Krisztusért járunk követségben, és mint az általunk buzdító Isten Krisztusért kérünk, engesztelődjetek ki az Istennel. A bűnt nem ismerőt értünk bűnné tette, hogy általa Isten igazságossága legyünk.
Az az apostoli szolgálat lényege az emberek megbékéltetése Istennel. A Zsid 3,1 vers alapján Jézus volt az első apostol, aki az első követői közül kiválasztott 12 tanítványnak adta tovább az általa elkezdett apostoli szolgálatot. További apostolok a Szentírás különböző versei szerint: Nátánael, Mátyás, Pál, Barnabás, Andronikosz és Junia, Szilás, Timóteus, Apollós, és mindazok, akik elfogadják azt a szolgálatot, hogy megbékéltessék az embereket Istennel. https://en.wikipedia.org/wiki/Apostles_in_the_New_Testament https://hu.wikipedia.org/wiki/Apostol
Az apostolokkal kapcsolatos egyik elterjedt nézet az, hogy ők valamilyen nagy-tekintélyű vezetői egyháznak, és ezzel összhangban a különféle vallási tanításoknak is rájuk hivatkozva akarnak tekintélyt adni. Ezzel szemben az 1Kor 12,28 és az Ef 4,11 versek egyértelműen megkülönböztetik az apostoli karizmát a tanítói karizmától; amit az sem cáfol meg, hogy némelyek az apostoli karizma mellett megkapták a tanítói karizmát is.
A topicnyitó felvetésére reagálva úgy látom, hogy kiegészítésekre nincs szükség, de jó, hogy fennmaradtak, hiszen nyomon lehet rajtuk követni, hogy a Jézussal történt találkozásuk milyen mértékben és irányban változtatta meg a felfogásukat és az életüket.
Hát én ezt nem nagyon veszem be, hogy Jézus önmaga adta személyesen önmaga ismeretét..... , de nézzük meg a bizonyítékokat!
Milyen Jézus? Ki ő? Miért lépett kapcsolatba veled? A hangját ismerted fel, az arcáról tudtad, hogy ő a Jézus, vagy bemutatkozott, mint Jézus? Mit mondott, hogy olyan fontos volt a veled való találkozása?? Teljes alakúan láttad, vagy csak az ejét? Szakála volt, szemeszine, hajaszine? Csupán fénylényként érzékelted?
Ugye ez a találkozásosdi nem ámítás, sem nem hitből bibliából való képzet?
Nézd, többet nem fogom ennek ellenkezőjét bizonygatni. Mert engem jó néhányan ismernek itt évek óta, sőt személyesen is. Őket nem kell győzködnöm, téged meg minek? Egyéb olvasóknak meg legyen ez elég!
Tudod rólam a hágyés kötődést. Amit viszont nem tudsz - noha Belll azért ezt is elmodta -, hogy ez a kötődés sohasem tett kritikátlanná. Én már akkor elismertem itt a HGY hibáit, amikor még a HGY védelmében emeltem szót. Most sem történik egyéb, minthogy azt gondolom, ideje annak, hogy komolyabban foglalkozzon velük az ember. Ami pedig a HGY mintáit illeti. Sosem vettem semmit kritikátlanul, s ha voltak is dolgok melyekre csak később lett átfogóbb képem, elég zökkenőmentesen voltam képes megváltoztatni véleményemet. Így én sem a HGY-ben, sem annak vezetőjében nem csalódtam. Mert eleve nem helyeztem beléjük soha több bizalmat, mint ami őket megilleti.
Tehát tévedésed (rágalmad?) még így finomítva sem állja meg a helyét.
De hogy azért mégse állj a Teremtő elé teljes butasággal, hát elmondom. Soha nem volt valami guru az életemben (sem apámat nem tiszteltem jobban, mint az átlag, sem egyebeket). Lényegében Jézus az első, akit egyfajta példaképként is tisztelek. Nos, ha Ő adagolja a muníciót, hát vállalom! :-)))
Nos. Miután a sktaulyád egy lényeges eleme nem illik rám ab ovo, hát a többit se veszem magamra...
Kiválasztottságtudatról beszélsz, de abban önmagában semmi rossz sincs. Az, hogy zavarokhoz vezet, igaz. Annyira, hogy már az ÓSZ idején Istennek magyaráznia kellett Izraelnek, hogy nem a nagyszerűségük miatt lettek kiválasztva. Az, hogy ilyen zavarok beálltak, nem teszi meg nem történtté a kiválasztást. A kiválasztáshoz pedig muszáj érteni, hogy egyetlen ember lett kiválasztva: Ábrám. Utódai sokszor éltek úgy, hogy teljesen méltatlannak bizonyultak ősapjuk, Ábrám/Ábrahám életéhez képest. Ez mit sem változtat azon, hogy kik a gyermekek és kik a kutyák. Legfeljebb Isten megteheti, hogy némely szelíd ágat kivág, némely vad ágat meg beolt az olajfájába. Nincs azonban senki, aki ezt számon kérhetné rajta, hogy mindezt miért teszi. Az eleve elrendelést nem kezdem ide hozni, mert hatalmas saját topikja van, lévén nem egy egyszerű téma. Nem a vita kedvéért: nálam megfér az eleve elrendelés és a szabad akarat. Isten amit csak akart (pl. az üdvösségre választás), azt elrendelte. Ez meg van írva. Ez viszont nem befolyásolja, hogy döntési képességgel és felelősséggel rendelkező lények vagyunk, akiket nem bábként rángatnak (ámbár lehetőségeink nem korlátlanok).
neurózis alatt azt értettem (nem vagyok pszichológus), hogy nincs tisztában az illető a valós önmagával, értékével, ezért állandóan hullámvasúton van a személyisége, hol lent, hol fent.
jézussal kapcs ezt nem olvastam ki az evangéliumokból, inkább azt látom nála, hogy nagyon is stabilan fenn volt, jobban, mint bármelyikünké, különben nem hajtott volna végre olyan bátor tetteket, mint amiket végrehajtott. az, hogy sírt, nekem külön tetszik. kevés férfit láttam még sírni, még kevesebbet zokogni úgy, hogy mások is ott vannak.
Nagyon nem jön be, amit gondolsz. Honnan jön nálad ez az itélkezés?? Mi az, hogy értékes és kevésbé értékes életek? Milyen alapon? Mihez viszonyitva?
Egyforma kincsekkel rendelkezünk. Miért szelektálsz?
A hajléktalan a hid alatt lehet, hogy több igazsággal szembesült, amivel te életed során valaha is fogsz. Egy bátor ember, aki összeroppant az igazság súlya alatt. Ô legalább megpróbálta, és elbukott. Ki tudja, hogy az ô próbáin te helyt tudnál-e állni??
"Jézusnak nem volt neurózisa? Akkor nem értem, miért dühödött fel a templomban és csinált botrányt, miért sírt Lázár felett, miért gyötrődött a Getsemánéban, és így tovább? A kiválasztott mindig nagyon érzékeny ember, és ezzel együtt járnak dolgok."
Ne viccelj már Serenic. A neurózis nem egyenlő sem az érzékenységgel, sem az igazságérzéssel, habár van köztük "tüneti" összefüggés. De ez csak tüneti, ugyanis a megnyilvánulást (amiről írsz) az dönti el, hogy ki melyik típusba tartozik leginkább (kolerikus/szangvinikus/flegmatikus/melankolikus).
talán lehet mondani, hogy a kiválasztás kölcsönös volt (a nép az istent, az isten a népet) .
inkább az a kérdés, hogy egy más népből való hogyan viszonyul ehhez, ha "bemegy" ebbe az isten-és az ő népe viszonyba, hol találja meg ebben a helyét, hogy viszonyul például a zsidós dolgokhoz, törvény stb. tényleg nagy kérdés.
Az, hogy a kisebbrendűségi érzés uralkodó viselkedéshez vezet, nem jelenti, hogy felsőbbrendűségi érzés nem létezik.
A macskás példád azért rossz, mert ott egy darab macska kiválasztásáról van szó; ezt inkább az egyes próféták kiválasztottságával lehet párhuzamba vonni, ami feladatokkal (és szenvedéssel is) jár együt, az illető inkább menekülne belőle. Ha viszont a feleséged a fekete macskákat választja a cirmosokkal szemben, és ezt hosszú időn át fenntartja, akkor a fekete macskák egy idő után kövérebbek lesznek, fényesebb lesz a szőrük és magabiztosságuk miatt több egeret fognak, mint a cirmosok.
A zsidók esetében egy teljes nép évezredeken keresztüli kiválasztottság-tudatáról van szó. Ez pozitívan hat a túlélési esélyekre, viszont hosszú távon kollektív pszichés zavarokhoz vezet. (Más példa, de van hasonlóság: USA, ahol szintén erős a kiválasztottság-tudat, csak más a forrása.) Ha a zsidók is mondják, hogy bennük ez ilyet okoz, azzal furcsa dolog kívülről vitatkozni. Még a holocaust is ugyebár azért történt, mert Isten így tanítja népét; nem is tudom, mi lett volna, ha nem szállnak be a marhavagonokba: lázadás Isten terve ellen?
(Mielőtt valaki felháborodna a hozzáállásomon: mivel félig benn, félig kinn vagyok ebből a népből, egyrészt bűntudat nélkül kritizálhatok, másrészt kívülről tudom nézni.)
Ez egy neuralgikus téma keresztények között; kétféle hozzáállást figyeltem meg, vagy az elfojtott gyűlölet (kisebbrendűségi érzés!) kandikál ki a kényszeredett mosoly mögül, vagy a szolgai fiak-kutyák beállítás van a lelkekben.
A kérdés az: igaz-e az Isten általi kiválasztottság? Vagy a páli pogánytérítések miatt a nemzetek olyan könyveket (TaNaKh) kaptak szentség gyanánt, amik nem rájuk vonatkoznak? És ez elvezet ahhoz a kérdéshez is, hogy van-e véletlen, van-e eleve elrendelés, Isten minden eltervezett-e itt a földön, vagy ránk bízza, hogy értelmezzük és alakítsuk a történéseket?
Bocs, hogy belekotyogok, csak annyi, hogy ebben tényleg igazad van. A felsőbbrendűség érzés MINDIG együtt jár a kisebbrendűségi érzéssel. Az igazán beteg önértékelésű embert nem arról ismerjük fel, hogy alacsony (de stabilan alacsony) az önértékelése, hanem arról, hogy egyszer úgy érzi, ő mindenkinél különb, csak ezt a világ nem képes felfogni, másszor meg nullának érzi magát.
Tényleg igazad van abban, hogy a kiválasztottaknak nincs neurózisa, sőt! (ld. Jézus)
amely elutasítja a kiválasztott nép teóriáját, mint felsőbbrendűségre vezető és morálisan elfogadhatatlan elméletet.
Régebben már írogattam, hogy a kiválasztottság teljesen tévesen vezet felsőbbrendűséghez. Ellenkezőleg: inkább az kisebbrendűségtudat és irigység vezet felsőbbrendűség érzetéhez. legalábbis a történelem ezt mutatja. A kiválasztottság nem jelent semmi olyat, amitől a kiválasztott fel kéne fuvalkodjon, legfeljebb több a dolga és nagyobb a felelőssége, ha kiválasztottsága feladattal is jár. Szerinted amikor a nejem az utcán kurjogó két macska közül a saját kedve szerint kiválasztotta az egyiket, attól az felsőbbrendű lett vagy vált volna a felhozott?
Én azokkal értek egyet, akik szerint Pál Jézustól eltérően tanitott... Hát én meg nem. Szerintem másképp, de nem mást tanított, de hát ezt már kifejtettem. De ha már mindenképp skatulyázni akarsz, akkor én jánosi keresztény vagyok. :)
Én azokkal értek egyet, akik azt vallják : kiválasztott nép nem létezik, ez a zsidóság mitosza. Persze, mi más volna, tán a hunok mítosza? Attól még igaz. A kiválasztottság Ábrahámot érte és az ő magját (akin lehet érteni Izsákot és Jézust is).
Miért tenne ilyet, ha a pogányok kutyák lennének ? Vitázz Jézussal erről! Azt meg tudhatnád, hogy nem a genetika számított, hanem a hovatartozás. Galilea Jézusak nem volt pogány terület, legfeljebb a jeruzsálemi elitnek. Samária meg Izrael, noha az asszírok népességcsere révén másokat telepítettek oda, de mégis az idetelepültek az Urat kezdték tisztelni az ÓSZ-ben leírt okok miatt. A lekutyázott asszony meg idegen volt a szövetség népétől. Egyedül a hite miatt nyert áldást, mivel elismerte a pozícóját.
Ha kutyának nevezed magad, akkor a kutya létet teremted magadnak. Tudod, vicces, amikor egy disznó azt hiszi, hogy kutya, egy kutya meg azt, hogy Isten szeretett gyermeke. Én nem hamis alázkodásról, vagy aszkétizmusról beszélek, hanem realitásról. Aki nem találja meg magától a helyét, azt előbb-utóbb helyre rakja keményen az élet. Én azt vallom, hogy jobb az Úr házának a küszöbén ülni, mint a gonosz sátorában lakozni.
Látom, szeretsz átsiklani kérdéseken. Pedzegettem már az okkultizmust, legalábbis azt, amit az ÓSZ tílt, ahogy legutóbb is, hogy milyen természetfelettinek hihetsz. Persze nem kötelező válaszolnod, csak hát tudod, azt még az ezoteriákban és csodáiban otthonosan mozgó édesanyám sem gondolja, hogy a szellemvilágban mindenki jó, és nem akadhat össze gonosz lényekkel. Számomra egyre furcsább, hogy kerülöd ezt a témát, mintha még ennyit sem ismernél.
Az is tök furcsa számomra, hogy az identitásomat ilyen problémának látod. Pedig ez csak a kor divatja, hóbortja, hogy az egót olyan hű de fontosnak látja. Mintha az definiálna, hogy kinek tartom magam?! Pedig az számít, hogy az Úré vagyok-e, hogy Ő ismer-e engem, nem az, hogy *én* ki vagyok, mit tudok, meg mire vagyok képes. Emberek újra és újra nekiállnak hajkurászni a dicsőséget, aztán meg sírnak, mikor rájönnek, hogy ahogy meztelenül jöttek a világra, úgy is mennek el.
És miért beszélsz nekem mennyről, az Atya jobbjáról (mely ráadásul Jézusé!), mikor szinte mindent tagadsz, amit János apostol (Jézus kedvenc tanítványa) vélhetően hitelesen tanított?
Hozzáfűzésként csak annyit: a mai zsidóságon belül is van olyan irányzat - rekonstrukcionista (helyreállító?) júdaizmusnak nevezik -, amely elutasítja a kiválasztott nép teóriáját, mint felsőbbrendűségre vezető és morálisan elfogadhatatlan elméletet.
Ha gondolod, mehetsz tovább ezen az úton, hiszen szabad akaratod van. Bár nem érdemes. Isten már rég megmondta a tutit, azt nem kell és nem is lehet továbbfejleszteni. Nem tudod magadat annyira felfejleszteni, hogy Isten kegyelme nélkül üdvözülhess csupán saját érdemeid alapján. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.
"a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.
E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt."
Ó, Amida!!! Sajnos az írás csak szó és szó és zó, nincsenek mellette a nem verbális eszközök, a hangsúly, a mimika stb, amiből IGAZÁN érezheted, hogy a másik mit akar. Talán ezért mentünk ilyen bántóan el egymás mellett.
Ettől függetlenül én hiszek abban, hogy a szöveg is átad valamit ezekből a mély, igazi belső szándékokból, mert a szó is sokszor -de nem mindig - az ember szívéból jön ki, és visz hozzád egy kis melegséget vagy hideget. Hozzám a te szavad nagyon sok hideget hozott:(((
Rettenetesen sajnálom, sőt picit fáj is, hogy ennyire nem vagy rámhangolkódva, hogy ennyire mérhetetlenül félreértetted a hsz-omat!!
mert félre kellett, hogy érsed, különben nem raktál volna helyre ilyen sarkosan.
Semmi gúny nem volt bennem, amikor írtam, inkább nagyon is beleéreztem abba közgyűléses dumádba, amikor kértem, hogy szavazzatok meg nekem a tagokkal egy új tv-t:))!!
Hát... mostmár nem tudok mit írni neked, csak tényleg fáj a szívem.
Azt írod, látsz engem magad előtt. na, ez reményt ad. ha látsz, akkor jó. ha tényleg látsz.
És még valami, ami talán a legfontosabb: ELHISZEM, HOGY TUDSZ MEDITÁLNI, MATERIALIZÁLNI, TELEPoRTÁLNI ÉS BÁRMIT, MERT NEM ÜTKÖZIK NÁLAM SEMMILYEN BELSŐ FALÉBA, HOGY MINDEZT ELHIGGYEM.
ÉS EGY KICSIT SZERETSZ? SZERETSZ ENGEM, BABASZAPPANT EGY KICSIKÉT?
Vagyis : boldogok, akik nem látnak és hisznek, de akik nem hisznek, azok meggyözödhetnek...! Szerintem inkább némelyeknek megadatik, hogy lássanak, hogy higgyenek. Másoknak meg nem.
Ha megértenék, hogy hinni nem annyit tesz, mint bármit elhinni, Gondoltam, hogy a hit forrásáról átsiklasz a hit lényegére magára. :) Nézd meg: van két történet, amikor Jézus csodálkozott, hogy nagy hitet talált. Mindkét esetben a csodálkozás tárgya az volt, hogy nem zsidó, hanem pogány részéről nyílvánult meg. Az egyik a római százados, akinek a szolgája volt beteg, a másik a lekutyázott anya. Mindkét esetben azt nevezte Jézus hitnek, hogy nem látható, érzékelhető szellemi igazságot, törvényszerűséget ismert fel helyesen az ember, mely az egyik esetben ráadásul még megalázó is volt (kutya). (Itt a fórumon ki fogadná el, hogy a zsidók a fiak, én meg egy kutya vagyok? Jézus mondta). Én elfogadom, kutya vagyok, de szeretnék a morzsákból kapni.
Személyes példám azt mutatatja : Isten bárkinek, bárhol megnyilatkozik. Kevés az, hogy te mondod. Persze Isten megteheti, és meg is teszi. Csak hát nem csak Isten, hanem más, az emberhez képest nagy tudású és hatalmú lények is szeretik kijelenteni istenként magukat. Honnan tudod, kinek hihetsz? Mindenesetre én nem látok benned semmi isteni kinyilatkoztatást, amire vágynék, amiből tanulhatnék.
Az utóbbi hetekben érdekes felfedezést tettem: akiknek Pállal bajuk van, azok érvelésükben Pált alig érintik, viszont szinte mindent tagadnak, amit János apostol írt, akár az evangéliumában, akár a leveleiben. Tán nem véletlen, hisz Pál mellett leginkább János, aki leghatározottabban tanít a manapság újraéledő gnosztikus nézetek ellenében.
Nem a gép előtt ültem éppen, hanem meditáltam...és megjelent előttem babaszappan.(biztos nem olyan formában amiben vagy fizikailag) Olyan képpen állt össze a jelenésed, ami abból következhetett ahogy és amiről írsz.
Elég sok helyen olvashattál...és szerintem olvastál is. Nosza akkor beírod nekem, hogy "majd a közgyűlésen mondd meg Neki, hogy szeretnék egy új sprotkocsit meg színes tévét, küldje, és rámférne egy vadiúj rúzs és parfüm is. Szia!!"
Nagyon jó.
Pontosan úgy teszel, mintha soha nem olvastál volna semmit a fórumon.
Meditációról, jógáról, önismeretről.
Mindhárom út Istenhez vezet.:)
Semmi kétséged ne legyen, hogy tudom ezeket alkalmazni, bár fizikai dolgokat még nem kértem...nem tudom, hogyan lehetne teleportálni onnan ide. Meg kellene tanulnom dematerizálni, itt meg újra materizálni. De egyszerűbb megvenni ezeket.
Ugyan így pl.: lebegni sem tudok a levegőben és még sok mindent nem tudok, de ha valahol annyi időt töltök mint itt azért ragad rám valami.
Ugyan már királyfi! Válaszolj arra, amit kérdeztem! Az egómról semmit se tudsz. Örömöd a balgatag öröme, a legkevésbé sem érdekel a véleményed. Még hogy megkarcoltad... ismét jót kuncogtam. :-)
Na de a lényeg: karcolgasd tovább és mutasd ki bennem a mentális muníciót adogató gurut! Mert enélkül középszerűségemnél és önmagamba vetett hitemnél, csak a lebőgésed lesz nagyobb. ;-)
Te: "Jó és rossz, ahogyan azt mi használjuk: emberi fogalmak. Isten nem így gondolkodik." Éppen ezért a mi fogalmaink szerint helyesen ítélni sem tudna. Ezért dolgokban való döntéseket - ítélkezést - emberekre bizza. Nem mindenkire, hanem akiket ezzel bíz meg a társadalom. Egyébként ennek a felismerésnek a következménye a halálbüntetés eltörlése.
Te: "A szétválasztás: szintén csak emberi, Isten azt bármikor (jaj, "bármikor", ez meg időhöz kötött... szóval isteni értelemben bármikor) újra egyesítheti." A bipoláris, (bináris) világszemlélet nagyon ősi tapasztalatokon alapul. Az ember még isteni parancsra sem tenne tapasztalataival ellentmondót. Az lehet, hogy amit szétválaszt Isten azt újra összevegyítheti...de szerencsére ezt még nem tette, akkor ugyanis káosz lenn. A szétválasztás hozza létre a rendet, a kozmoszt. Ezt példázza a Teremtés Könyve....van legalább tiz féle.:)
De, eszünkkel tudjuk, hogy volt teremtés, és mostanra azt is tudjuk, hogy a teremtett világ nem végtelen életű...nagy idők múlva összeomlik. Most tágul. A bipolaritás törvénye itt is érvényesül, mint ahogy az ember beszívja a levegőt, majd kifujja..., és pl.: ahogy a szív összehúzodik majd kitágul....és újból összehúzodás következik mindhárom példámban.
Te: "Hm, mi is van még? Írod, "nem tud jó és rossz között különbséget tenni", aztán meg ezt: "nem is mondta: "hogy jó". Ugyanis a binarius a rossz forrása - eképpen Isten teremtette a rosszat is." Tehát akkor - saját meghatározásod szerint - mégis tud különbséget tenni?" Két dolog keveredik itt és nem bennem - nem az én írásomban van az ellentmondás.
Isten emberi teremtménye vonatkozásában nem tud különbséget tenni jó és rossz között, amióta az ember a tudást birtokolja.
Azt azonban a maga szintjén nagyon jól tudja, hogy mikor vét? De másképp írom le.
Önmagában "valami tulajdonság" nincs vagy nem ismerhető fel. A szép a csúnya vonatkozásában értelmezhető csupán.
Ha Isten jó, akkor kell legyen a Rossz is. Isten meg is teremtette. Az az elgondolás, hogy a Rossz az ember lenne már nagyon régen megdőlt...ez is a nagy szétválasztások természetes következménye. Mert a Teremtés Törvények alatt történt....kedves Titanilla.
Olyan édenkertben élhetnénk, amilyenekről Jehova tanúi prospektusaiban láthatsz.
De.
Nézz körül...és sírj.
Isten azt sem teszi meg, hogy gátat szabjon teremtménye önpusztításának, ha önpusztítani, vagy másokat pusztítani akar.
Amit megtett, csak annyi: Ő adott egy lehetőséget. Mert Isten ad, nem jutalmaz, nem büntett.
Hála Istennek azt kapom amit érdemlek. Amit kiérdemeltem.:)
Teljesen, helyes az írásod, mint tartalmilag, mind pedig a kritikát illetően, azonban én nem mondtam hogy vallásos vagyok, sőt, ha a nyomai felfedezhetők, akkor azok nem nyugati eredetűek,
Bár.
A gyökereimet nem kellett megtagadnom.
A vallások célzott tanításokon alapulnak, és különféle történelmi korokban, különféle indíttatásból jöttek létre.
Nem fonatkozik ez a nagy filozófiákra. A filozófiák gyakran éppen szembefordultak a korral melyben fogantak. Én egészen egyszerűen igyekszem kialakítani egy saját életfilozófiát, életszemléletet és ha tudom szeretném a magam számára - halálom pillanatára - megnyugtató életbölcseletté tenni. Vagyis annak a néhány percnek a nyugalmát szolgálom - a magam számára elsősorban - amikor majd "életem filmje" utoljára lepereg előttem.
De persze szolgálja azt a természetes emberi törekvésemet, hogy teljes önazonulásban, belső meggyőződésemtől vezérelve de szabad akaratomból választott célomat...a szellemi tökéletesedést elérjem, már ebben a létezésemben is közelítsem azt, ahonnan jöttem,. ahova tartozom, ahova visszatérek.:)
Kedves belll! Lehülyézésről nincs szó - jogom sincs rá igazából -, csak mintha Amida lényegtelen részleteket ragadna ki abból, amiről írni akart. Vagy én vagyok túl egyszerű.
Helló Amida! A lényeg amiért írok neked az az a tévedés, hogy Isten nem ítél. Állítólag olvasod a Bibliát, ezért furcsállom, hogy nem látod azt a töméntelen mennyiségű hivatkozást erre. Én egyet idézek most csak: Jn 3,18 "Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. " A hited nem lehet nagyon rendben, ha azt le tudod írni, hogy Isten gonosz dolgokat tud tenni (Jóbra gondolva). Én inkább azt mondanám, hogy Isten úgy szeret, mint a fiát, akit bizony időnként akár meg is kell ostorozni, hogy tanuljon belőle, mert csak azt nem nevelik így, aki fattyú. A szenvedések inkább tesznek kipróbálttá, mint a kényelmes jólét. A pontjaidról eszembe jutott: Isten nem is tud itélni, mert egy? Te is hivatkoztál a teremtésre. "Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől." ,vagy "A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be." "Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." Igenis van határozott elhatárolódás, és semmiféle közösség Isten és a Sátán között!
Valóban érdekes felvetés, hogy a második nap után, nem mondta Isten, hogy jó. Ez nekem is új, de nem üt semmit az előzőeket illetően.
