Keresés

Részletes keresés

otranto Creative Commons License 16 órája 0 0 2725

De mivel eleve nem volt a hajóra felszerelve sem a torpedóvédő háló, sem az azt tartó berendezés, ez tényleg csak elmélkedés.

Amúgy azért indultak több mint egy órás késéssel Polából, mert a kikötő bejáratát védő zárakat és torlaszokat nem nyitották ki időben a kifutó köteléknek.

Ha nincs ez a malőr, akkor Rizzo nem fedezi fel a köteléket és ki tudja, hogyan alakul akkor a tervezet ütközet. 

Előzmény: gyorskeresés00 (2724)
gyorskeresés00 Creative Commons License 16 órája 0 0 2724

Ez csak az én okoskodásom. Tehát ezért is haladhattak volna torpedóháló nélkül (felhúzott állapotban), hogy gyorsabbak legyenek.

Előzmény: gyorskeresés00 (2722)
otranto Creative Commons License 19 órája 0 0 2723

Mármint minek lehetett volna az oka?

Előzmény: gyorskeresés00 (2722)
gyorskeresés00 Creative Commons License 19 órája 0 0 2722

Igazad van, továbbítottam az észrevételt.   (bár, ha jól emlékszem siettek, mert késve indultak Polából, akár ez is lehetett volna az oka)

Előzmény: otranto (2721)
otranto Creative Commons License 21 órája 0 0 2721

Hmm... Azért ha a szerző kicsit komolyabban utána olvasott volna a SZENT ISTVÁN történetének, vagy mondjuk pár fényképet megnézett volna a hajóról abból a több ezerből, ami rengeteg forrásból elérhető, akkor tudná, hogy ezen a hajón nem volt torpedóvédő háló.

Amiket amúgy sem azért nem eresztettek le ment közben mert "lassította volna a haladást", hanem azért, mert menet közben leszakadtak volna, és ezért menetképtelenné tettek volna bármilyen hajót.

Előzmény: gyorskeresés00 (2720)
gyorskeresés00 Creative Commons License 23 órája 0 0 2720

A Szent István vízrebocsátása (archív filmmel!)

 

Tengerhez magyar, el a tengerhez! – adta ki a jelszót 1846-ban Kossuth Lajos, s ez a tenger az Adria volt, egy apró falatkája pedig magyar felségterület, Fiume városa és környéke. Ez volt a magyar tengeri kereskedelem és hajógyártás központja, itt épült a Szent István csatahajó, amelyet 1914-ben, ezen a napon bocsátottak vízre. Ismerd meg történetét!

 

http://www.kazivilaga.com/blog/2021/01/17/3166/

gyorskeresés00 Creative Commons License 2021.01.06 0 0 2719

A cím bulvár, s nem fedi a valóságot, mert Gibraltár félszigeten lévő szikla, még a Lovcen egy tengeröböl végén elterülő hegy a szárazföld belsejében. Egyébként jártam a Kotori-öböl bejáratánál, meg a Prevlakán, félelmetes látvány. A cikk szövege korrekt.

Előzmény: Afrikaans8 (2718)
Afrikaans8 Creative Commons License 2021.01.05 0 1 2718
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.12.18 0 0 2717

Vincze Miklós

Mr. Bobby, a magyar huszár

https://24.hu/tag/mr-bobby/

Legendák övezik az első világháború egyetlen színes bőrű magyar katonáját

Az egymásnak ellentmondó történetek hősének még a nevét sem lehet tudni biztosan, létezéséről pedig már a háború alatt megfeledkeztek, az azonban biztos, hogy önszántából harcolt a Monarchia oldalán.

A világot örökre megváltoztató, némiképp meglepő módon nem Európában, hanem Dél-Afrikában véget érő első világháború gyökeresen átrajzolta Magyarország képét, hiszen az Osztrák–Magyar Monarchia széthasadásával, majd a trianoni döntéssel hazánk a világpolitikában betöltött fontos szerepe egy szempillantás alatt eltűnt.

A háborúban 1,2 millió katonát veszítő – de a négyéves harcok során további 3,6 millió sebesültet, illetve 2,2 millió hadifogollyá vált, illetve eltűnt katonát elkönyvelő – Monarchia a háború alatt számtalan szomorú, érdekes vagy épp furcsa történetnek volt a tanúja: így például a harcok indulása után azonnal szorult helyzetbe került hadsereg magyar huszárjainak karddal kellett rohamra indulni a géppuskák ellen, a Margitszigeten a következő évben pofozható olasz bábut állítottak fel, a fontos repülőgépgyárnak is otthont adó főváros utcáin pedig falragaszokkal próbálták rávenni a lakosságot arra, hogy segítsenek az ellenséges kémek azonosításában.

Ezek a történetek a századik évforduló közeledtével sorra felszínre kerültek – épp úgy, mint az amerikaiak emberi sárkányrepülői vagy a párizsi boltosok bombák ellen való védekezési stratégiája, a magyar hadsereg egyetlen színes bőrű katonájáról azonban méltatlanul kevés szó esett, pedig az egymásnak ellentmondó legendák övezte férfi egészen biztosan létezett, sőt, a harctéren is bizonyította a rátermettségét.

szerecsen honvéd első említése alig négy hónappal a szarajevói merénylet, és hárommal a Szerbiának való július 28-i hadüzenet után tűnt fel a Pesti Hírlapban: A szerecsen harcba akar menni címet viselő nyúlfarknyi anyagból (ez teljes hosszában itt olvasható) kiderül, hogy Perris Simon valahonnan Kongóból került Berlinbe, onnan pedig már gyerekként Pestre vitték, ahonnan aztán Nagyváradra jutott.

A piros libériában járó „fekete bőrű vigyorgó legény” aztán egy nagyváradi mozi portása lett, és „úgy beszél magyarul, mint egy bihari szolgabíró, hogy a káromkodásáról ne is szóljunk”.

A cikk szerint a magát magyarnak érző Simon élete azonban távolról nem volt tökéletes, hiszen „mióta háborús a világ, a mozinéger […] igen szomorú ember s nem egyszer kapták rajt, amint a nevető betyár fekete fejét tenyerébe temetve sírt keservesen”, mivel irigyelte a háborúba induló, vagy épp onnan sérülten visszatérőket, neki viszont sehol sem hagyták, hogy katona legyen. Nem volt ugyanis magyar állampolgársága, így a hadsereg különböző szintjein, illetve a sorozóirodákban való sikertelen próbálkozásai után a hadügyminiszternek írt levelet, hogy segítse az ügyét.

Nagyon szégyenlem, hogy magyar ember létemre itthon kell ülnöm, mikor más ütheti a muszkát. Nem bánom, ha szanitécnak is, csak vigyenek és adjanak puskát. Le tudom lőni röptiben a fecskét, cudarul elbánnék egypár orosszal

– idézi a férfit a névtelen újságíró, aki a miniszter felé útnak indított kérés hatásáról már nem számolt be.

1915 januárjában a Budapesti Hírlap szerkesztőségébe nagyváradi tudósítójukon keresztül jutott el „a fekete honvéd” híre (a teljes cikk itt), akiről a rövid írás azt állítja, hogy a mozi bejáratánál

két pompás fogsorát villogtatva tanult meg magyarul, majd vált a kis kocsmákban ülő, bort ivó kocsisok barátjává.

Az emberek előszeretettel ugratták az erejét örömmel fitogtató, ekkor már Aliként emlegetett „hús-vér szerecsent, aki ott született valahol a sivataghomok egyik sarkán s elvetődött a fehér emberek közé fekete csodának”.

No, Ali, most mutasd meg a virtusodat. Kell az ilyen markos legény katonának!

Ali a történet ezen verziója szerint könnyedén vette a sorozás jelentette akadályt, majd megkapta az egyenruhát, és épp a fegyverrel tanul meg bánni, hogy aztán bizonyíthasson.

A hírlap szerint a férfi szabadidejében honvédruhában járt az utcákon, és feszesen tisztelgett a feljebbvalóinak, akik a járókelőkkel együtt néha talán azt hihették, hogy „subickkal kente be az ábrázatját valami jókedvű baka, de a tréfa nem illik a komoly időkbe”.

A fenti három cikk ellentmondásai ellenére úgy tűnik, hogy Ali Mahmud tényleg megjárta a frontot, hiszen a Tolnai Világlapja Epizódok a világháborúból címet viselő sorozatának egy 1915. májusi epizódja (teljes hosszában itt) már, mint hat hétnyi kiképzés után a galíciai harctérre került, újabb hat hét után pedig ezüst vitézségi érmet kapott, tizedessé vált,

de nem Kongóból, hanem Szenegálból származó honvédként mutatja be, akit barátai vettek rá a sorozásra.

Ali Mahmud volt a mi hadseregünk egyetlen szerecsen katonája. Csakhogy ezt nem kellett erőszakkal a harctérre hurcolni Afrikából, mint a franciák tették: jött ő magától. Az ezredese egyszer megkérdezte, hogy miért csapott fel katonának, mikor nem volt muszáj? Ali, aki már elég jól tudott magyarul, így felelt:

– Meg akarok egy magyar lányt érdemelni!

– írták, annak ellenére, hogy Az Élet alig néhány héttel korábban még egy, török gazdája halála után szabaddá vált rabszolgaként mutatta be.

A néhány évvel később szintén a Tolnai épületében született A világháború története VI. kötetében (lásd itt) is Ali szenegáli gyökereit emlegetik, noha magyarságát is egy fokkal már darabosabbnak írják le, hiszen az ezredese kérdésére így válaszolt: „Meg akarsz érdemelsz egy magyar leányka!”

A fenti információk jó részét végül az ország első, este megjelenő politikai lapja, a fél évszázadon át futó Magyarország 1915 augusztusában a konkurens lapokhoz képest jókora csúszással megjelent anyaga húzza keresztbe, (teljes hosszában itt olvasható) hiszen a mind közül leghosszabb írás szerint a férfit Mr. Bobbynak hívták, tagbaszakadt alakjára pedig a fővárosi mulatók törzsközönsége biztosan emlékszik, hiszen a kezében aranygombos marsallbotot tartó glaszékesztyűs fiú papagájzöld, sújtásos egyenruháját lehetetlen volt elfelejteni annak, aki akár csak egyszer is találkozott vele.

Aztán jött a háború és fuccs lett a lumpos pesti éjszakáknak – írják, így a Kőrös-parti Párizsban talán Simonként és Aliként egyaránt ismert alak Nagyvárad mulatóvilágának (és nem mozijának) egyik központi figurája lett, a sorozótisztek elé pedig nem mások unszolásából, hanem a magyarok iránti hálából állt.

A bizottság már-már rá is bólintott arra, hogy az erős portásból magyar baka legyen, de a korábbi történetekhez hasonlóan itt is kiderült, hogy a jelen esetben Bobbyként emlegetett férfi nem magyar állampolgár, szülőhelyeként itt azonban nem Kongót vagy Szenegált, hanem az amerikai Illinois államot említik, sőt, a Magyarország a rövid élettörténetét is megosztotta: e szerint előbb New Yorkba került, ahol artista lett, majd az ezzel járó vándorélet egyik állomásaként jutott el Pestre, ahonnan már nem utazott tovább.

A sorozóbizottságnál történteket ezután nyilvánvalóan minden betérőnek elmesélte, míg egy gazdag nagyváradi úr

adoptálta őt, hogy ezáltal magyar állampolgársághoz juttassa. Bobby három napig és három éjjel mulatott örömébe. Azután ismét fölkereste a váradi hadkiegészítőt és most mára hivatalos okmányokkal és kellékekkel fölszerelve adta elő forró óhaját, hogy magyar katona szeretne lenni.

A cikk szerint a férfi több harcteret is megjárt, sőt, télen és nyáron is harcolt, hamarosan azonban tüdővésszel hazakerült, de „nem sajnálja azt a lyukat a tüdejében, – ebcsont beforr, mondja – csak boldog és büszke, hogy ő is szolgálhatott a magyar hazának!”

Bors László által jegyzett írásból kiderül, hogy kitüntetésre is fölterjesztették, így vitézségi érmet fog kapni, talán éppen elsőosztályút – írja a szerző, hozzátéve:

És milyen boldog lesz, hogy fog dobogni a derék négerszíve. A »jó négerek« védőszentje pedig nem fogja semmi esetre sem elhagyni ezután sem Mister Bobbyt.

Mi lett vajon a férfival a háború utolsó éveiben vagy épp utána? Melyik volt az igazi neve? Végül vajon egy magyar lányt vett feleségül, és családot is alapított a fővárosban? A XX. század első évtizedeinek lapjai mindezekről már mélyen hallgatnak, mi azonban reméljük, hogy az új hazájáért háborúba is indult, a fenti címlapfotón maximum harmincas éveiben járó Simon, Ali, vagy Bobby végül megtalálta a számítását, és boldog élet várt rá a két világháború közti Magyarországon.

Afrikaans8 Creative Commons License 2020.12.18 0 1 2716

Szép idők voltak azok! Akkor kellett volna megállítani a történelem óráját! 

Előzmény: gyorskeresés00 (2715)
gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.12.06 0 1 2715

A német és osztrák-magyar csapatok 1916-ban ezen a napon vonultak be Bukarestbe

 

Köztük honvéd és magyar huszár csapatok - a románok érdeklődéssel figyeltek, a német és magyar kolónia ünnepelt! Részletek a posztban

 

http://www.kazivilaga.com/blog/2020/12/06/huszarparade-bukarestben/

gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.12.01 0 0 2714

Unirea - Gyulafehérvár, 1918. december 1.

Szigorúan nézve nem az első világháború, de közvetlen következménye. De mi is volt pontosan?

 

http://www.kazivilaga.com/blog/2020/12/01/1990/

Afrikaans8 Creative Commons License 2020.11.22 0 1 2713

https://24.hu/tudomany/2020/11/21/japan-hadihajo-tengeralattjaro-u-boot/amp/

Szétlőtt egy japán hadihajót az osztrák–magyar tengeralattjáró

Molnár Zoltán

2020. 11. 21.

Az első világháború során néha meglepő ellenfelek találtak egymásra. Például Kréta szigeténél egy osztrák–magyar búvárhajó és egy japán romboló. Ráadásul a tengeralattjárón magyar matrózok is szolgáltak, és próbálták túlélni a műfaj hőskorának klausztrofóbiás nehézségeit.

Bő 104 éve, 1916. október 19-én új tengeralattjárót tettek vízre a Trieszti Haditengerészeti Hajógyár pulai üzemében. Az SM U-27-es búvárhajó neve ugyan nem mond sokat az átlagolvasónak, pedig akkor fényes karrier állt előtte. Fényes, ám rövid. Az U-27 egy újfajta, a németektől licencelt típus volt, amire hét másik hasonló gépet építettek a császári és királyi haditengerészetnek (ebből négyet ráadásul a Ganz fiumei hajógyárában).

Annak a haditengerészetnek, aminek nem sok babér termett az első világháború során. Ugyan akadtak dicső tettei és hadmozdulatai, de az antant blokádját az Otrantói-szorosban nem sikerült tartósan áttörnie, beszorult az Adriai-tengerre, ahol pedig az olaszokkal folytatott ádáz háborút. Ezekből a csatározásokból az U-bootok, azaz a tengeralattjárók sem maradhattak ki. Az U-27 és társai már egy modernebb típust képviseltek, két csövükből torpedókat uszíthattak az ellenséges(nek gondolt) hajókra, de még 75 milliméteres L/30-as ágyút és (valószínűleg Schwarzlose Mg 07/12-es) géppuskát is kaptak a 37 méter hosszú, 264 tonnás, dízel-elektromos meghajtású, maximum 24 fős legénységgel szolgáló monstrumok.

A hajóosztály sikeres volt, az U-27 és az U-28 sorra süllyesztette el az ellenséges hajókat. Az U-27 1917 tavaszán állt szolgálatba, és hamar az Adria egyik legnagyobb csatájában találta magát: a Horthy Miklós vezényelte osztrák–magyar kötelék megpróbálta áttörni az otrantói hajózárat. A félsikerrel végződő akcióban (amiben maga Horthy is megsebesült) az U-27 támogatólag vett részt, komolyabb akcióba nem bocsátkozott. A tengeralattjáró karrierje során 34 ellenséges – többségében görög –  kereskedelmi hajót süllyesztett el, kiemelkedő áldozata volt a brit HMS Phoenix romboló.

De cikkünk szempontjából a legérdekesebb az volt, hogy egy japán hadihajót is majdnem a Földközi-tenger mélyére küldött.

De mit kerestek a japánok a Földközi-tengeren?

Japán az elsők között lépett be az első világháborúba azzal a nem titkolt céllal, hogy egyes távol-keleti német gyarmatok megszerzésével növelje birodalma területét. Egyetlen nagy ütközetük volt a háborúban, amikor megostromolták a német (kicsi részben osztrák–magyar) koncesszió alá került kínai kikötőt, Csingtaót. Ekkor kerültek először szembe az osztrák–magyar erők a japánokkal, hisz a Monarchia Kaiserin Elizabeth nevű cirkálója is részt vett a kereskedőváros védelmében. Csingtaó elesett, a cirkálót pedig inkább maguk a védők süllyesztették el.

Épp azért, mert a hadihajót nem vonta el a Monarchia Csingtaótól, Japán megkapta a casus bellit, a háborús okot, és 1914. augusztus 25-én hadat üzent Ausztria–Magyarországnak is.

Történetünk szempontjából fontos esemény volt, hogy a szövetséges britek egy korábbi egyezmény alapján azt kérték a japánoktól, küldjenek hadihajókat az európai hadszíntérre kisegítésül. Cserébe a japánok a csendes-óceáni, a németektől megszerzett szigeteket kérték, amibe a britek némi hezitálás után 1917-ben beleegyeztek. Az év első felére meg is érkezett a Szato Kozo ellentengernagy vezette Második Különleges Hajóraj, ami 17 hajóból, zömmel rombolókból állt, és főleg tengeralattjáró-elhárítási és konvojkíséreti funkciókat látott el a máltai brit bázisról. Az antant roppant elégedett volt a japánokkal, akik sokkal több időt töltöttek bevetésen, mint a britek, franciák vagy olaszok.

A japánok egyik hajója volt a Szakaki, ami később összeakadt a Monarchia fent említett, legendás tengeralattjárójával.

A Szakaki egy direkt erre a háborúra, 1915-re megépített, Kaba-osztályú romboló volt, majdnem 84 méter hosszú, megpakolva 810 tonna súlyú. Ez a hajó is a Földközi-tengeren találta magát, Máltáról futott ki a többi japán hadihajóval, hogy kísérje a hadianyagot, nyersanyagot és katonákat szállító antant kereskedelmi hajókat, illetve biztosítsa a Szuezi-csatorna és Franciaország közötti tengeri utat. A német, és az otrantói tengerzárat alulról megkerülő osztrák–magyar tengeralattjárók ugyanis komoly fenyegetést jelentettek számukra.

Attak a Szakaki ellen

A Szakaki 1917. június 11-én talált rá ellenfelére, az U-27-re, miközben Kréta partjainál volt őrjáraton a Macu nevű rombolóval. Kiszúrták a tengeralattjáró periszkópját, de már elkésett a parancs a kikerülésre és a mélységi bombák bevetésére. A tengeralattjáró megtorpedózta az egyik rombolót, ami súlyos károkat szenvedett, de nem süllyedt el. Ennek ellenére a különböző adatok szerint 59–68 fő meghalt a legénység tagjai közül. A hajót a brit HMS Ribble romboló biztonságos kikötőbe, Pireuszba vontatta, majd helyreállították, a tengerészek hamvait pedig hazaszállították.

A támadás idején két magyar tiszt is szolgált az U-27-en: Déry Ernő és Hardy Kálmán fregatthadnagyok. Mindkettejük visszaemlékezése ránk maradt. Robert Teufl von Fernland sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt torpedótisztként szolgált Hardy, akinek emlékiratai arról tanúskodnak, hogy az otrantói hajózáron elég nehezen keltek át még május 19-én. Gyakorlatilag a felszínen csusszantak át a zárat alkotó két kis angol hajó között egy sötét éjszakán. Miután kijutottak a nyílt tengerre, a görög szigeteknél portyáztak, elfogtak egy francia hajót, a Szakaki kötelékébe pedig június 11-én futottak bele két sziget, Antiküthéra és Kréta között. Hardy így emlékezett vissza a kurta csatára:

Június 11-én, pont délben hirtelen gyors hajóközeledést jelentett megfigyelőnk. Támadásra készen azonnal lemerültünk, és rövidre rá, 400 méterről a híd magasságában telibe találtuk a Shakaki (sic!) több mint 1000 t-ás japán torpedórombolót, a nyilván ellenünk küldött kis flotta vezérhajóját. Rögtön elfordultunk 180°-kal, mélyebbre mentünk, és máris megindult az ellenünk dobott U-bombák sorozatos robbanása. Egy-egy rövid szünetben a parancsnok megint feljebb merészkedett, hogy lássa, süllyed-e a japán? A hajó első harmada teljesen hiányzott, így a parancsnok joggal jelenthette, hogy a Shakaki valószínűleg elsüllyedt.

Pár pontatlanságtól eltekintve Hardy élethűen adta vissza a csatát (például a Szakaki valószínűleg nem rájuk vadászott, hanem konvojt kísért). Bár a japán romboló nem süllyedt el, azért volt mégis ennyi halálos áldozat, mert a legénység épp étkezni készült, egy helyre tömörültek a torpedó becsapódásakor. A kapitány, a 36 éves Uehara Taicsi is meghalt a támadásban. A torpedótalálat miatt felrobbant két kazán, és a hajó orra is leszakadt, így csoda, hogy nem süllyedt el. Hardy szerint utána a kötelék többi hajója az U 27-re kezdett vadászni, ami a tengeralattjárók mai szemmel még primitív hőskorában klausztrofóbiás rettegés lehetett:

"Június 11-én, pont délben hirtelen gyors hajóközeledést jelentett megfigyelőnk. Támadásra készen azonnal lemerültünk, és rövidre rá, 400 méterről a híd magasságában telibe találtuk a Shakaki (sic!) több mint 1000 t-ás japán torpedórombolót, a nyilván ellenünk küldött kis flotta vezérhajóját. Rögtön elfordultunk 180°-kal, mélyebbre mentünk, és máris megindult az ellenünk dobott U-bombák sorozatos robbanása. Egy-egy rövid szünetben a parancsnok megint feljebb merészkedett, hogy lássa, süllyed-e a japán? A hajó első harmada teljesen hiányzott, így a parancsnok joggal jelenthette, hogy a Shakaki valószínűleg elsüllyedt."

Pár pontatlanságtól eltekintve Hardy élethűen adta vissza a csatát (például a Szakaki valószínűleg nem rájuk vadászott, hanem konvojt kísért). Bár a japán romboló nem süllyedt el, azért volt mégis ennyi halálos áldozat, mert a legénység épp étkezni készült, egy helyre tömörültek a torpedó becsapódásakor. A kapitány, a 36 éves Uehara Taicsi is meghalt a támadásban. A torpedótalálat miatt felrobbant két kazán, és a hajó orra is leszakadt, így csoda, hogy nem süllyedt el. Hardy szerint utána a kötelék többi hajója az U 27-re kezdett vadászni, ami a tengeralattjárók mai szemmel még primitív hőskorában klausztrofóbiás rettegés lehetett:

"Rövid szünet után csaknem megszakítás nélkül robbantak körülöttünk a bombák. Feljebb-lejjebb, jobbra-balra tértünk ki. A helyzet minden volt, de nem kellemes. Kialudt a világítás, a lazult tömítéseken víz csurgott be. A Kreisel kompasz leállt, és szivattyúzni – nehogy eláruljuk hollétünket – nem lehetett. A vizes hajófalon imbolyogtak személyzetünk árnyképei. Dante infernónak mondta volna, amit láttunk és átéltünk."

A tengeralattjáró nagy nehezen később a felszínre tudott emelkedni, visszaúszott Cattaróba (a mai montenegrói Kotor), és helyrepofozták. Az U-27 továbbra is ritkította az antant hajózását a háború végéig, 1917 legvégétől Holub József sorhajóhadnagy irányítása alatt (Hardy pedig lebetegedett, már nem tért vissza a fedélzetére, de később Horthy egyik fontos katonája lett, a hazai folyami erők vezetője is volt a nyilas puccsig).

Az U-27 karrierje dicstelen véget ért: a háború után az olaszok kapták meg a jóvátétel részeként, ők pedig Fiumében feldarabolták a tengeralattjárót. A Szakaki túlélte megtámadóját, nem is kevéssel, 1932-ben nyugdíjazták végül. Máltán, egy katonai temetőben emlékmű őrzi a csata és az elesett japánok emlékét.

giszik Creative Commons License 2020.11.15 0 0 2712

Egy tüzér portréja a Nagy háborúból: https://kugi.blog.hu/2020/09/14/1015_katonak_az_i_vilaghaborubol

gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.11.06 0 0 2711

A kanadai Alan Arnett McLeod  pilóta azon kevesek közé tartozik, aki különleges bátorságáért az első világháború végén kiérdemelte a Victoria-keresztet. Sérülései miatt hazaküldték, de a győzelmet nem érte meg, mert a német kapituláció előtt pár nappal a spanyolnáthában elhunyt.

 

http://www.kazivilaga.com/blog/2020/11/06/a-lelovest-tulelte-a-spanyolnathat-nem/

gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.11.01 0 0 2710

A Royal Navy 1812 után 1914 november 1-jén szenvedte el a következő vereséget, Spee ellentengernagy által vezetett német hajóraj  győzött a Coronel-foki csatában, Chile partjai előtt.

 

Előzmények, a csata és utóhatásai: http://www.kazivilaga.com/blog/2020/11/01/coronel-amikor-a-nemetek-legyoztek-a-royal-navyt/

Afrikaans8 Creative Commons License 2020.11.01 0 0 2709
gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.09.17 0 0 2708

Przemysl - 1914, a frontcsapatok visszavonulása miatt eldőlt, hogy a közelítő oroszok körbe fogják zárni az erődvárost... részletek a posztban

 

http://www.kazivilaga.com/blog/2020/09/16/przemysl/

Törölt nick Creative Commons License 2020.07.16 0 2 2707

Világot átformáló fiatal férfi???

 

Szerintem közönséges anarchista merénylő, de megközelítés kérdése...

Előzmény: Afrikaans8 (2706)
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.07.15 -1 0 2706
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.05.11 0 0 2705
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.05.01 0 0 2704
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.04.27 0 0 2703

https://mult-kor.hu/csak-15-perc-szex-jutott-a-magyar-bakaknak-az-i-vilaghaborus-bordelyokban-20200425?pIdx=2

A tábori bordélyok száma elmaradt a valós igényektől. Ezeket a frontokon a harcvonaltól relatíve csekély távolságra állítottak fel, főként elhagyott kastélyokban, a háború által megkímélt falusi házakban vagy újonnan emelt fabarakkokban, üresen álló vasúti vagonokban kaptak helyet. Sokszor csak rövid ideig léteztek, személyzetük nemegyszer csupán 2–3 főből állt, ők viszont meglehetősen túlterheltek voltak: egyetlen éjszaka alatt gyakran 30, 50 vagy 100 kuncsaftot is kiszolgáltak.

gyorskeresés00 Creative Commons License 2020.04.25 0 0 2702

A térképet és iránytűt ismerték, ennyi pont elég a tájékozódáshoz. Egyébként meg tisztek egy részének helyismerete is lehetett, mint ahogy pl. Ratko Dimitrijev tábornok Varsóból német fürdővárosokba járt kúrálni magát, a trónörökös megölésekor is  éppen "fürdőzni" volt (s útközben jól megfigyelt mindent), ugyan ezt tették a K. und K. tisztek a másik oldalon. Ez volt a legális kémkedés...  más lett volna a helyzet  mondjuk a szimbirszki kormányzóságban.

 

Előzmény: Törölt nick (2693)
Törölt nick Creative Commons License 2020.04.23 0 0 2701

Ne bassz...Lovasággal a hadihajók ellen? :-)

Előzmény: Platon (2700)
Platon Creative Commons License 2020.04.23 -1 2 2700

:) Lol :)

 

Erről Den Helder jut eszembe.

 

https://en.wikipedia.org/wiki/Capture_of_the_Dutch_fleet_at_Den_Helder

 

 

Előzmény: Afrikaans8 (2697)
Törölt nick Creative Commons License 2020.04.23 0 0 2699

Eszetlen barmok voltak, akik ezt kitalálták és engedélyezték a bevetését.

Nem Nobel-díjat kellett volna nekik adni, hanem elítélni őket háborús bűnökért.

Bár az I. vh. kapcsán több tízezren lettek volna, akiket el kellett volna ítélni, élükön a soviniszta barom politikusokkal.

Előzmény: Afrikaans8 (2698)
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.04.22 0 0 2698
Afrikaans8 Creative Commons License 2020.04.19 0 0 2697
Törölt nick Creative Commons License 2020.03.21 0 0 2696

Igen, azt mondja róla a Halhatatlanok c. dokumentumfilm is, hogy kiváló parancsnok volt és imádták a katonái.

 

Nyugodjék békében!

Előzmény: edesviz (2695)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!