Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
A Royal Navy 1812 után 1914 november 1-jén szenvedte el a következő vereséget, Spee ellentengernagy által vezetett német hajóraj győzött a Coronel-foki csatában, Chile partjai előtt.
A tábori bordélyok száma elmaradt a valós igényektől. Ezeket a frontokon a harcvonaltól relatíve csekély távolságra állítottak fel, főként elhagyott kastélyokban, a háború által megkímélt falusi házakban vagy újonnan emelt fabarakkokban, üresen álló vasúti vagonokban kaptak helyet. Sokszor csak rövid ideig léteztek, személyzetük nemegyszer csupán 2–3 főből állt, ők viszont meglehetősen túlterheltek voltak: egyetlen éjszaka alatt gyakran 30, 50 vagy 100 kuncsaftot is kiszolgáltak.
A térképet és iránytűt ismerték, ennyi pont elég a tájékozódáshoz. Egyébként meg tisztek egy részének helyismerete is lehetett, mint ahogy pl. Ratko Dimitrijev tábornok Varsóból német fürdővárosokba járt kúrálni magát, a trónörökös megölésekor is éppen "fürdőzni" volt (s útközben jól megfigyelt mindent), ugyan ezt tették a K. und K. tisztek a másik oldalon. Ez volt a legális kémkedés... más lett volna a helyzet mondjuk a szimbirszki kormányzóságban.
Érdekes az is, hogy 1914-ben a galíciai fronton még klasszikus lovassági ütközetek is előfordultak a magyar huszárok és orosz lovasok (többnyire kozákok) között.
A magyar huszárok nem vallottak szégyent az általában nagyobb létszámú orosz lovassági egységekkel szemben, sőt...a kozákok állítólag kifejezetten tartottak a magyar huszároktól, akiket "vörös ördögöknek" neveztek.
Az is elég meghökkentő, hogy a háború elején az OMM hadvezetés Galíciában kisebb, általában néhány tucat, max. 80-100 huszárból álló könnyűlovas alakulatokat küldött mélyen az orosz frontvonalak mögé mélységi felderítés céljából.
Ezek gyakran 50 -100 km-re is behatoltak a frontvonalak mögé és sok esetben a hadvezetés számára nagyon értékes információkkal tértek vissza.
Oda-vissza akár 200 km is nagyobbrészt ismeretlen terepen, ellenséges területen...
Már-már az őrültséggel volt határos a korabeli magyar huszárok bátorsága, sőt vakmerősége.
Huszárjaink Gorodoknál jól megtanulták a leckét, hogy a modern háborúban lóháton végrehajtott klasszikus lovasroham az öngyilkossággal ér fel, ezért 1914. decemberében a Limanowa környéki harcokban már hátaslovaikat hátrahagyva, gyalogosan vették föl a harcot a hatalmas túlerőben lévő, támadó orosz gyalogsággal...
... és visszaverték őket, megvédve Limanowa városát, amelynek lengyel lakossága állítólag a mai napig hálás a magyar huszároknak, hogy megvédték városukat a muszka inváziótól.
ugyan II VH-s adat "A német hadsereg 1000 lovat vesztett naponta. A veszteségek 75%-a harci veszteség, 17%-a a túlterheltség miatti szívbetegség, 8%-a betegség, szenvedés, éhezés miatt következtek be... A szállítás hiánya és a tüzérség mozgatásának megszűnése megpecsételte a támadók sorsát, mert megszűnt a mozgékonyságuk... A németek a háború során átlagban 1100 000 lovat tartottak harcrendben."
Valóban döbbenetes trauma volt az első hónap. A Moltke helyére kinevezett új német főparancsnok, Falkenhayn már 1914-ben fölvetette, hogy véget kellene vetni a háborúnak, mert az nem nyerhető meg.
Iszonyatos emberveszteségek voltak a nyugati fronton az első háborús évben (a keleti fronton dettó), a lövészárok-háború végleges kialakulásáig.
Ennek az volt az oka, hogy a konzervatív, a 19. sz.-i katonai szabályzatokon nevelkedett tábornokok és más főtisztek 19. sz.-i taktikát alkalmaztak a korszerű, 20. sz. eleji fegyverek, pl. a géppuskák és korszerű tábori tüzérség ellen.
Magyarán szólva egyszerűen frontálisan nekihajtották a gyalogságot és sok esetben a lovasságot is az ellenség beásott, géppuskákkal és ágyúkkal megerősített vonalainak.
Az eredmény iszonyatos emberveszteség, a lovasság esetén lóveszteség is.
Az elb..szott I. vh-s lovasrohamok esetében általában másfélszer, kétszer annyi volt a veszteség lovakban, mint lovasokban.
Ennek az volt az oka, hogy a megsebesült lovakat az esetek túlnyomó részében nem lehetett gyógyítani, egyszerűen agyonlődözték őket.
Jó ezt csak azért írom, mert a lovak pusztulásáról, szenvedéseiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, ha az I. vh-ra gondolunk.
A tábornokokról, csapattisztekről meg könnyedén mondhatnánk, hogy hülye idióták, akik vágóhídra hajszolták az embereiket, de legyünk óvatosak az ítélkezéssel, mert 100 évvel az események után már könnyű marha okosnak, tájékozottnak és katonailag képzettnek lenni, de akkoriban azok az emberek még álmukban sem gondolták volna, hogy az akkor modernnek számító fegyvereknek micsoda iszonyatos pusztító hatásuk lesz.
A francúzok összesen veszíthettek kb. félmillió embert (halottak, sebesültek és foglyok) az elzászi és a marne-i csaták során. Amúgy a német veszteségek is hasonlóak voltak.
Annyira nem mélyedtem bele, de valami olyasmi a magyarázat, hogy a túlságosan szélesre nyílt frontvonalak miatt az 1. és a 2. sz. hadsereg között csak néhány lovassági alakulat és gyöngébben fölszerelt gyalogsági csapatok álltak, magyarán szólva erősen meggyöngült a két német hadsereg közti arcvonal, kínálkozó lehetőséget nyújtva egy esetleges antant ellentámadásra.
Emiatt vonult volna vissza a fricc 1. és 2. sz. hadsereg bölcs elővigyázatosságból a Marne mögé.
Mondjuk elismerem, hogy ez is egy reális magyarázat.
