Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
Érdekes az is, hogy 1914-ben a galíciai fronton még klasszikus lovassági ütközetek is előfordultak a magyar huszárok és orosz lovasok (többnyire kozákok) között.
A magyar huszárok nem vallottak szégyent az általában nagyobb létszámú orosz lovassági egységekkel szemben, sőt...a kozákok állítólag kifejezetten tartottak a magyar huszároktól, akiket "vörös ördögöknek" neveztek.
Az is elég meghökkentő, hogy a háború elején az OMM hadvezetés Galíciában kisebb, általában néhány tucat, max. 80-100 huszárból álló könnyűlovas alakulatokat küldött mélyen az orosz frontvonalak mögé mélységi felderítés céljából.
Ezek gyakran 50 -100 km-re is behatoltak a frontvonalak mögé és sok esetben a hadvezetés számára nagyon értékes információkkal tértek vissza.
Oda-vissza akár 200 km is nagyobbrészt ismeretlen terepen, ellenséges területen...
Már-már az őrültséggel volt határos a korabeli magyar huszárok bátorsága, sőt vakmerősége.
Huszárjaink Gorodoknál jól megtanulták a leckét, hogy a modern háborúban lóháton végrehajtott klasszikus lovasroham az öngyilkossággal ér fel, ezért 1914. decemberében a Limanowa környéki harcokban már hátaslovaikat hátrahagyva, gyalogosan vették föl a harcot a hatalmas túlerőben lévő, támadó orosz gyalogsággal...
... és visszaverték őket, megvédve Limanowa városát, amelynek lengyel lakossága állítólag a mai napig hálás a magyar huszároknak, hogy megvédték városukat a muszka inváziótól.
ugyan II VH-s adat "A német hadsereg 1000 lovat vesztett naponta. A veszteségek 75%-a harci veszteség, 17%-a a túlterheltség miatti szívbetegség, 8%-a betegség, szenvedés, éhezés miatt következtek be... A szállítás hiánya és a tüzérség mozgatásának megszűnése megpecsételte a támadók sorsát, mert megszűnt a mozgékonyságuk... A németek a háború során átlagban 1100 000 lovat tartottak harcrendben."
Valóban döbbenetes trauma volt az első hónap. A Moltke helyére kinevezett új német főparancsnok, Falkenhayn már 1914-ben fölvetette, hogy véget kellene vetni a háborúnak, mert az nem nyerhető meg.
Iszonyatos emberveszteségek voltak a nyugati fronton az első háborús évben (a keleti fronton dettó), a lövészárok-háború végleges kialakulásáig.
Ennek az volt az oka, hogy a konzervatív, a 19. sz.-i katonai szabályzatokon nevelkedett tábornokok és más főtisztek 19. sz.-i taktikát alkalmaztak a korszerű, 20. sz. eleji fegyverek, pl. a géppuskák és korszerű tábori tüzérség ellen.
Magyarán szólva egyszerűen frontálisan nekihajtották a gyalogságot és sok esetben a lovasságot is az ellenség beásott, géppuskákkal és ágyúkkal megerősített vonalainak.
Az eredmény iszonyatos emberveszteség, a lovasság esetén lóveszteség is.
Az elb..szott I. vh-s lovasrohamok esetében általában másfélszer, kétszer annyi volt a veszteség lovakban, mint lovasokban.
Ennek az volt az oka, hogy a megsebesült lovakat az esetek túlnyomó részében nem lehetett gyógyítani, egyszerűen agyonlődözték őket.
Jó ezt csak azért írom, mert a lovak pusztulásáról, szenvedéseiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, ha az I. vh-ra gondolunk.
A tábornokokról, csapattisztekről meg könnyedén mondhatnánk, hogy hülye idióták, akik vágóhídra hajszolták az embereiket, de legyünk óvatosak az ítélkezéssel, mert 100 évvel az események után már könnyű marha okosnak, tájékozottnak és katonailag képzettnek lenni, de akkoriban azok az emberek még álmukban sem gondolták volna, hogy az akkor modernnek számító fegyvereknek micsoda iszonyatos pusztító hatásuk lesz.
A francúzok összesen veszíthettek kb. félmillió embert (halottak, sebesültek és foglyok) az elzászi és a marne-i csaták során. Amúgy a német veszteségek is hasonlóak voltak.
Annyira nem mélyedtem bele, de valami olyasmi a magyarázat, hogy a túlságosan szélesre nyílt frontvonalak miatt az 1. és a 2. sz. hadsereg között csak néhány lovassági alakulat és gyöngébben fölszerelt gyalogsági csapatok álltak, magyarán szólva erősen meggyöngült a két német hadsereg közti arcvonal, kínálkozó lehetőséget nyújtva egy esetleges antant ellentámadásra.
Emiatt vonult volna vissza a fricc 1. és 2. sz. hadsereg bölcs elővigyázatosságból a Marne mögé.
Mondjuk elismerem, hogy ez is egy reális magyarázat.
Nyilván rossz a számadat, talán ez a 300 ezer fő a teljes francia hadsereg 1914. augusztus havi veszteségét tartalmazza, nem tudom pontosan.
Az biztos, hogy a háború első hónapjaiban a rosszul vezetett, 19. sz.-i taktikát alkalmazó francia hadsereg a háború első néhány hónapjában iszonyatos emberveszteségeket szenvedett, de 1914. végére - nem elhanyagolható brit segítséggel - sikerült összeszedniük magukat és megszilárdítaniuk a frontvonalat.
De az eredeti hsz lényege nem is erre irányult, hanem arra, hogy vajon miért vonult vissza a győzelem közeli pozícióban lévő német 1. és 2. sz. hadsereg erősen vitatható módon a Marne mögé védelmi állásokba.
Ezzel szemben: Holger Herwig used records from the Sanitätsberichte to give 34,598 casualties in the 6th Army during August, with 11,476 dead. In the 7th Army there were 32,054 casualties in August, with 10,328 men killed.
Nem tudom honnan származik, de nem fedi a valóságot, pl. néhány óra alatt 300.000 francia katona meghalt. Ha ez igaz lenne, akkor szó szerint vérpatakok folytak volna és hegyekben állt volna a hulla.
Ha nincs ez a visszavonulás a Marne folyó mögé, a francia hadsereg kártyavárként omlott volna össze 1914. őszének végére, még mielőtt a harcoló felek végleg lövészárok-rendszerekbe ásták be magukat.
Franciaország összeomlása és fegyverszünet-kérése pedig nyilvánvalóan a háború sokkal gyorsabb befejezését vonta volna maga után, valószínűleg nemcsak a nyugati, de a keleti fronton is...
Az augusztus 3-i német támadást követően a franciák - érvényben lévő haditervüknek megfelelően - fel akarták tartóztatni a támadást Lotharingiában, és ellentámadásba kívántak átmenni Dél-Németországban. Tizenhat napon belül négymillió katonát szállítottak hétezer vonattal a frontra. Augusztus 6. és 12. között a német főparancsnokság másfélmillió főt dobott át a Rajnán napi ötszázötven vonat segítségével. A franciák augusztus 14-én katasztrofális eredménnyel végződő ellentámadásba mentek át. Néhány órán belül háromszázezer francia elesett, az összhaderő egynegyede. Nem maradt más hátra a francia hadsereg számára, mint a visszavonulás. Az angol expedícióshaderő, amelynek fedeznie kellett volna a franciákat, még gyorsabban visszavonult, mint szövetségese.
A francia hadsereg akkora vereséget szenvedett, hogy két német hadsereg is átkelt a Marne folyón és szabad volt az út Párizs felé. A francia főváros elfoglalásával a háború már 1914. szeptemberében Németország győzelmével és Franciaország vereségével - legalább is a nyugati hadszíntéren - befejeződhetett volna. Hogy ez mégsem így történt, azt a francia történészek a "Marne-i csodának" nevezik. Ezt a csodát döntően egy német vezérkari tisztnek, Hentsch alezredesnek, a parancsnokló von Moltke vezérezredes segédtisztjének köszönhetik. Hentsch, amint ezt későbbi kutatások kiderítették, szabadkőműves volt, és így kapcsolódhatott a háborús eseményeket a háttérből mozgató rejtett struktúrákhoz. Szinte bizonyos, hogy titkos utasítást hajtott végre, amikor rávette a győztesen előrenyomuló két német hadsereg parancsnokát, hogy Párizs elfoglalása helyett vonuljanak vissza a Marne folyó másik oldalára. Hogyan hajtotta végre Hentsch alezredes ezt a mesteri manőverét?
Ludendorff tábornok, aki az első világháború után átvizsgálta a német birodalmi irattárat, a Marne-i csata idején a Mazuri tavaknál harcoló 8. német hadsereg parancsnoka volt. "Háborús uszítás és népgyilkosságok" című könyvében így írja le a nyugati hadszíntér helyzetét a háború kezdetekor:
"A német haderő előnyomulása nyugaton egy ideig lehetővé tette a győzelmet a francia, a belga és az angol haderő felett, noha a német csapatok létszáma kisebb volt. Ez volt az oka annak, hogy a beavatottak közé tartozó, magasfokozatú okkultista és lelkiismeretlen Rudolf Steiner, aki később beismerte, néhány angol szabadkőműves eszelte ki a világháborút, felkereste a főparancsnokságot Koblenzben azért, hogy von Moltke tábornokot meglátogassa. Steiner antropozófiai és teozófiai tevékenysége Angliában lévő szabadkőműves főhatóságnak volt alárendelve. Kik voltak azok a tábornokok, akik a "Bauhütte" (a német szabadkőművesség hivatalos orgánuma, D.J.) szerint 1915-ben szabadkőműves testvérek voltak? Milyen szabadkőművesek rejtőzködtek a vezérkarokban? Röviddel Steinernek a koblenzi főparancsnokságon tett látogatását követően megtörtént a "Marne-i csoda". Valóban egy katonai "csoda"! Egy hasonló katonai csoda volt a német hajóhad bevetésének a megakadályozása a franciaországi angol haderő összeköttetési vonalai ellen az ugyancsak szabadkőműves testvér Theobald von Bethmann-Hollweg (az akkori birodalmi kancellár, D. J.) parancsára. Így kerülhetett sor a front megmerevedésére francia területen a német hadsereg számára kedvezőtlenebb erőviszonyok mellett."
"A Marne dráma" című írásában Ludendorff behatóan foglalkozik azzal, hogy von Moltke vezérezredes Rudolf Steiner befolyása alá került, mivel maga is közel állt az okkultizmushoz. Azt az álláspontot képviselte: "minden hiába, el fogjuk veszíteni a sorra kerülő háborút". A hadműveletek beindulásakor Heintsch alezredes a nagyvezérkar hírszolgálatának a vezetője volt, és az volt a feladatköre, hogy a vezérkar tanácskozásain tájékoztatót adjon az ellenségről beszerzett adatokról, értesülésekről. A német haderő jobbszárnyáról, amely előnyomulóban volt Észak-Franciaország irányába, 1914. augusztusában két hadtestet visszavontak a keleti front számára, noha Ludendorff lemondott ezekről a csapatokról, mivel a tannenbergi csatához már nem érkeztek volna meg időben.
A német hadsereg hivatalos dokumentumaira támaszkodva Ludendorff így írja le, hogy mi történt a nyugati hadszíntéren:
"A német haderő meggyöngült jobbszárnya keletre Párizstól vesztegelt, amikor a főerők szeptember elején Párizs-Verdun irányába messze előrenyomultak. Ekkor nem teljesen váratlanul erős egységekkel ellentámadásba mentek át a franciák az egész fronton, hogy bekerítsék a német haderő jobbszárnyát. Az 1. hadsereg, amely eddig csak egy hadtesttel tartotta a frontot Párizs irányába, parancsot kapott, hogy valamennyi egységével Párizs felé nyomuljon, az ott fenyegető komoly veszélyt elhárítsa, majd pedig az ellenséges haderők balszárnyát az eredeti haditerv értelmében győzze le. A döntés merész volt... Az 1. hadseregnek ezzel az előrenyomulásával széles rés keletkezett szeptember 6-án, 7-én és 8-án, úgyhogy a déli frontszakasz visszakanyarodott és Párizs irányába balra fordult. Az 1. hadseregnek ezzel az előrenyomulásával olyan széles lett a rés az 1. és a 2. hadsereg között, hogy csak laza lovassági hadosztályokkal és egészen gyenge gyalogsággal volt kitöltve. Az 1. hadsereg parancsnoksága a rés előtt álló és általa már gyakran megvert angol haderő harci erejét nem értékelte túl nagyra. A résben lévő csapatok kismértékű megerősítése, és a fegyelmezett parancsnoki irányítás, nevezetesen valamennyi híd lerombolásának gondos előkészítése a különböző folyószakaszokon, különösen a Marne-n, megszüntethette volna ezt a veszélyt, mindenesetre jelentősen csökkenthette volna. Erre nem került sor, ezért a két hadsereg közötti rés csupán emiatt jelentett veszélyt. Ezen túlmenően nem volt semmiféle kapcsolat az 1. és a 2. hadsereg főparancsnoksága között... Ebben a helyzetben a 2. hadsereg nem tudott semmit az 1. hadsereg támadási szándékáról...
A luxemburgi főparancsnokságon természetesen komoly aggodalmat keltett a jobbszárnyon kialakult helyzet, amely az okkult befolyás alatt álló von Moltke tábornok tetterejét megtörte. Valójában komoly volt a helyzet, de még a hadsereg főparancsnoksága sem tudott az 1. hadsereg támadási szándékáról és kétségbe vonhatta, hogy vajon tettekké lehet-e váltani a szándékokat. A háborúban több támadást határoznak el, mint amennyit megvalósítanak. 1914. augusztus 22-én, amikor keletre küldtek, hogy megmentsem a helyzetet, egész testében remegve láttam von Moltke tábornokot. Sohasem fogom ezt a pillanatot elfelejteni. El tudom képzelni, hogy miként kellett ennek az embernek a ránehezedő felelősség súlya alatt remegnie ebben a pillanatban egy beléje szuggerált gondolatvilág foglyaként, mely szerint "a hadműveletnek kudarcot kell vallania". Meglepő-e, hogy ő már akkor sikertelennek látta a hadműveletet, és csak arra gondolt, hogy meg kell mentenie, ami még megmenthető."
Hasonló lehetett von Moltke lelkiállapota szeptember 8-án délelőtt, miután a német haderő jobbszárnyát fenyegető angol és francia áttörésről homályos jelentéseket kapott, amelyeket a főparancsnokság tisztjeivel, köztük Hentsch alezredessel megtárgyalt. A birodalmi archívum 4. kötete arról tanúskodik, hogy von Stein altábornagy főszállásmester a tanácskozáson nem volt jelen. Köztudomásúan őt választották ki, hogy von Moltke-nek nehéz pillanatokban a támasza legyen. Így a hadművelet kidolgozása a műveleti osztály főnökére, von Tappen ezredesre maradt. Kézenfekvő lett volna, hogy von Moltke stábjának egy részével a jobbszárny parancsnokságára utazzon, és kézbe vegye a csata irányítását. Ezt azonban elmulasztotta. A szeptember 8-i haditanácson a kommunikációért felelős Hentsch nem tett jelentést különösebb pesszimizmusra utaló helyzetről, sem az első, sem a második hadseregnél. Ludendorff szerint nem került írásban rögzítésre, hogy a főparancsnok milyen megbízást adott Hentschnek, és ezért pontosan nem rekonstruálható, hogy valójában mi is hangzott el. Egy későbbi jelentésében 1915. februárjában von Moltke ezt írta:
"Hentsch alezredes csak arra kapott magbízást, hogy közölje az első hadsereggel, amennyiben szükségessé válna, akkor vonuljon vissza a Soissons-Fismes vonalra azért, hogy kapcsolatot keressen ismét a második hadsereggel. Semmi esetre sem kapott megbízást annak közlésére, hogy elkerülhetetlen a visszavonulás."
Hentsch alezredes lényegében azt tette, hogy először a második hadsereg parancsnokságát, majd pedig az első hadsereget győzte meg arról, hogy a másikra való tekintettel vissza kell vonulnia a Marnén túlra. Mivel közvetlen összeköttetés a két hadseregcsoport vezetése között nem állott fenn, és mindkettő parancsnokának Hentsch alezredes azt hangsúlyozta, hogy ő a főparancsnokság nevében beszél, így el tudta érni, hogy a francia főváros elfoglalása helyett a két győztesen előrenyomuló német hadsereg visszavonuljon. Így aztán megtörtént a felfoghatatlan. A nyugati fronton harcoló német hadsereg a véresen kivívott győzelem után végül is visszavonult. A hadművelet irányítója von Moltke tábornok szeptember 9-én, a luxemburgi főhadiszálláson idegösszeomlást kapott. Már utaltunk rá, hogy Ludendorff szerint von Moltke okkult befolyás alatt állt, és meggyőzték arról, hogy ebben a háborúban a németek veresége elkerülhetetlen. A háborút előkészítő háttérerők számára ezért nem is lehetett volna egy alkalmasabb katonai vezetőt találni a nyugati fronton harcoló német hadsereg számára. Ami Hentsch alezredest illeti, vannak olyan közvetett jelek, hogy szabadkőműves volt. Magatartása arra utalt, hogy a háttérerők szolgálatában kellett állnia. Ha Hentsch alezredes jóvoltából előállott "Marne-i csoda" nem következik be, akkor a német haderő ugyanúgy győzelmet arathatott volna, mint ahogy az, 26 évvel később, a második világháború elején, be is következett. Franciaország gyors veresége pedig nyilvánvalóan hatással lett volna a keleti frontra is, és meggondolásra késztette volna az orosz cárt a háború továbbfolytatását illetően. Vagyis az egész első világháború másképp zajlott volna le."
A cikk a Trianon-könyvről szól, míg az általam belinkelt videó az I. világháborúról.
Maradjunk annyiban, hogy még ha a főáramú történészek nézeteit is fogadjuk el, van néhány egészen érdekes, nehezen megmagyarázható epizód az I. vh. történetében.
Egyébként magánvéleményem, hogy ezt az egész kib...szott I. vh-t akkor kellett volna befejezni, amikor 1914. karácsonyán a francia fronton a brit és a német katonák a tisztjeik szigorú tiltása ellenére kimentek a lövészárkok közötti senki földjére és karácsony alkalmából köszöntötték egymást, sőt még egy barátságos focimeccset is játszottak egymással (a németek nyertek 3:2-re).
No, akkor kellett volna hazamenniük mind a németeknek, mind az angoloknak, elzavarva a vén idióta militáns tábornokokat, sőt a háborúpárti kormányzatokat is.
Tömeges engedetlenséggel, dezertálásokkal, a parancsnoki kar leváltásával, fegyverszünetek megkötésével rövid idő alatt véget lehetett volna vetni ennek a teljesen fölösleges, több mint 4 évig tartó öldöklésnek.
Dr. Drábik János magyar újságíró és kutató évtizedekig tartó kitartó kutatásai lényegében igazolták, hogy a nemzetek fölötti pénzhatalmi elit (pénzoligarchia, a marxista történetírásban nemzetközi finánctőke) és a vele sok szempontból összefonódott nemzetközi szabadkőmíves páholyok igen komoly szerepet játszottak az I. vh. előkészítésében és kirobbantásában.
A fő céljuk a hadviselő országok minél nagyobb mértékű, gyakran hosszú évtizedekre szóló totális eladósítása volt, amely egyébként sikerrel is járt.
Dr. Drábik több könyvében is tárgyalta ezt a témát, de most így hirtelen nem tudom, hogy melyikekben.
Majd utánajárok és beírom a címeket.
Érdemes ezeket elolvasni, néha egészen döbbenetes dolgok találhatóak bennük.
Erre szokás azt mondani, hogy "ha a fele igaz, az is nagyon sok"....
Az megint más kérdés, hogy a főáramú történészek még csak érintőlegesen sem mernek ezekről a témákról beszélni, mert akkor a társaik rögtön "összeesküvés-elméletet" kiabálnak és ellehetetlenítik, kiközösítik őket.
Azt Dr. Drábik is elismeri, hogy jelenleg még nincs a kirakós minden eleme a helyére téve, de így is lassan egyre tisztább, egyre teljesebb a kép.
Az igazságot nem lehet eltiporni, előbb-utóbb nyilván ki fognak derülni az események valós indítékai és háttere...
