Életének 51. évében kedden elhunyt Dénes József, a Balaton és az Európa Kiadó egykori szólógitárosa - tudatta Maróti Dániel, a budapesti Gödör Klub programszervezője szerdán az MTI-vel.
Maróti Dániel hozzátette: úgy tudja, a magyar underground zenei élet legendás alakjának leállt a szíve. Megemlítette azt is, hogy a Gödör Klub koncerttel emlékezik Döncire, a bevételt a gitáros családjának megsegítésére fordítják.
Dénes József 1957-ben született. Zenei pályafutását az Európa Kiadó zenekarban kezdte. 1987-ben Dénes József a Hit Gyülekezetének tagja lett, majd Pajor Tamás megtérése után alakított Ámen zenekarában gitározott, 1993-ig.
Játszott Kamondy Imre Vad Chanson nevű zenekarában, és a Vidámpark együttesben. Néhány Neurotic-számot zeneszerzőként jegyzett. A 90-es évek végétől kiválásáig a Balaton zenekarban, majd alakulásától 2008 februárjáig Legát Tibor Lidérc nevű formációjában játszott. 2004-ben, az uniós csatlakozás alkalmából rendezett EK-koncertsorozat meghívott fellépője volt.
2002-ben zeneszerzőként közreműködött a Várszegi Tibor rendezte Hírnökök című előadás létrehozásában, majd Oláh Lehel 2003-as Dixi-filmjének szereplője volt.
Játéka hallható az Európa Kiadó 1987-ben kiadott Popzene című albumán, s még társszerzőként jegyzi az együttes 1989-ben megjelent újabb lemeze, a Szavazz rám! dalait is. Játszott a Balaton 1996-os A fény közepe a sötétség kapujában című stúdióalbumán is, legnagyobb zenei vállalkozása azonban 2006-ban kiadott, Gémes Jánosnak (Dixie) emléket állító első és egyetlen szólóalbuma volt, amely Dönci Projekt név alatt jelent meg.
Amit írsz, az szomorú és igaz. Ne feledd azt sem, hogy MJ egyszer Mr. Con-ként is fellépett a szigeten, és itt jön be a Con/Con man szó angol jelentése, tehát mintha valamennyire tudatosan csinálná ezt a dolgot...amúgy én nem tudom megállapítani, aki akkor keményen benne volt, az máshogy látja, sok mai gimis/bölcsész kiscsaj meg örült, hogy az élő legenda újra aktív. Csakhogy közben mások lettek a módszerek, finomabbak a gyógyszerek, vagy hogy.
Szerintem a Bercsényi utcában levő klubot Bercsényinek hívták, és a Vásárhelyi egy másik kollégium volt.
Nem tudom ezt kinek elmondani, mert azokkal az emberekkel ma már nincs kapcsolatom, akikkel anno együtt élveztük az EK zenéjét.
Akkoriban mondjuk én is másokkal jártam koncertekre, de az én esetemben inkább én passzoltam az ún. alternatív zenei életet, talán ezért sem ráz meg annyira, hogy mi történik épp Jenő háza táján.
Valami zene-féléről volt szó, mert pl. Másik János zongorázott velük, ugyanakkor amit Menyhárt produkált annak nem volt zenei értéke. Volt más értéke - és épp ezt az értéket zúzza szét most. Kár érte.
Persze, ez tényleg szomorú, de bármennyire így van, visszamenőlegesen csak nem kéne mindennek értékét vesztenie!
Utóiratok:
1. A példáidat illetően teljesen igazad van, de szerintem adottság kérdése is, hogy akár a legjobb szándékkal is ki mire képes. Ezért nem feltétlenül vetem meg azokat, akik kijönnek a gyakorlatból. Egyáltalán nem dicséretes, de már nem különösebben idegesít, kivéve, ha póz.
2. Éppenséggel én sem voltam soha "rajongó-típus" (pl. soha nem dedikáltattam semmit, fényképekről már nem is szólva), az alább említett eset is csak azért történhetett meg, mert a lemezzel kapcsolatban magához a zenekarhoz irányítottak.
Ne sajnáld és nem csak azért, mert megrendülésről nincs szó. Hallgatom a régi EK zenéket. Van olyan kazettám, amire én vettem fel egy koncertet a Vásárhelyi Kollégiumban (így hívták azt, ami a XI. Bercsényi utcában van?), mellettem állt Kisszabó Gábor és Bogdán Csaba és a felvételen tisztán érthető, amint Csaba azt mondja: nem értem ezt a manust - és van olyan, amit megvettem. Szól az, hogy "itt élni nem rossz és itt élni nem jó" vagy azt hogy "ugyanaz a város, de nem ugyanaz az ország" - és amellett hogy beleborzongok az emlékezésbe, beugrik az akcentussal nyilatkozó Menyhárt, amint beszámol arról, hogy ő most gépkocsivezető Amerikában.
Nem tudom ezt kinek elmondani, mert azokkal az emberekkel ma már nincs kapcsolatom, akikkel anno együtt élveztük az EK zenéjét. Valami zene-féléről volt szó, mert pl. Másik János zongorázott velük, ugyanakkor amit Menyhárt produkált annak nem volt zenei értéke. Volt más értéke - és épp ezt az értéket zúzza szét most. Kár érte.
Az utóiratokhoz: 1. Amikor vannak olyan emberek, vagyis most már nincsenek, mert meghaltak, de néhány éve még tartottam a kapcsolatot olyanokkal, akik hibátlanul beszéltek és írtak magyarul annak ellenére, hogy korábban mentek ki, mint 56. Ismerek olyan néhány év után visszaszakadt szerencsétlen alakokat, akik szűk körben tudnak magyarul, nagyobb nyilvánosság előtt, beleértve ebbe három régi ismerőst is, már törik a magyart. Akcentussal beszélnek, meg el-elfelejtenek szavakat.
Hosszabb külföldi tartózkodás után velem is megesik, hogy a beszédembe becsúszik egy-egy odakint gyakran használt külföldi szó, vagy hogy más nyelven hamarabb jut eszembe, mint amin épp beszélek, de akcentusom még soha nem volt és ha lenne, akkor szégyellném.
2. Ismerős jelenség, szerencsére velem nem esett meg. Talán mert nem akartam kiszeltündíteni, azaz közelebb nyomulni a "sztárokhoz". Vagy akikre így visszaemlékszem, azok intelligensebbek voltak. Ha valaki brilliáns módon zenél, annak nem tud zavarni az esetleges máshonnan megismert gyengesége. Menyhárt viszont az egyetlen és utolsó értékét töri össze.
Őszintén sajnálom, hogy ez Téged ennyire megrendített, de továbbra is csak azt tudom mondani, sokkal jobban jársz, ha külön nézed a "művészt" és az alkotásait. Az egykori magyar zenei élet (legalábbis az, amiről most beszélünk) meg nehezen értelmezhető azon a kontextuson kívül, amit az akkori politikai helyzet jelentett. Nem tudom, hányan lehetnek, akik többek között az EK-n nőttek fel, aztán még mindig élvezik a különböző utolsó utáni koncerteket, újraegyesüléseket és egyebeket. Nagyon nosztalgikus hangulatban persze a mai napig hat rám néhány régebbi zene, de valószínűleg a legnagyobb élményt egy mai Jenő azoknak tudja nyújtani, akik akkoriban nem láthatták, és én nem sajnálom ezt tőlük. Jenő meg emlékeim szerint sosem volt az a közönség seggét kinyaló, barátságos frontember (vagy gitáros), úgyhogy akár még örülni is lehet neki, hogy nem színészkedik. Az meg engem nem zavar, hogy akkor miért áll ki a színpadra, miért fogad el a fellépésekért pénzt, stb. Ha ilyesmiken megütköznék, akkor valószínűleg kevés műalkotást élvezhetnék zavartalanul, vagy pedig az emberileg kikezdhetetlen, de sokszor nem túl izgalmas dolgokat alkotó "jó fiúk" műveirekellene szorítkoznom.
Még két dolog:
1. Régen én is borzasztóan megütköztem azon, ha valaki pár év után külföldi tartózkodás után helytelenül vagy akcentussal beszélte a magyart. Sőt, volt olyan osztálytársam, aki szótárt hozott az érettségi találkozóra... Aztán később rájöttem, hogy - amellett, hogy ez sokszor egy valóban idegesítő póz - adottság kérdése is, ki hány nyelvet tud többé-kevésbé helyesen beszélni hosszabb inaktív időszak után is.
2. Amikor ifjú koromban szorgalmas koncertlátogató voltam, sokszor igyekeztem beszerezni lemezeket a zenekaroktól, ha hoztak magukkal párat. Az egyik fesztiválon magához a fellépő holland együtteshez irányítottak, akik a büfében üldögéltek, fapofával adtak is egy lemezt, utána pedig megvetően vigyorogva egyből lefényképeztették magukat a szaros ötszáz forintommal, amit legyezőszerűen tartott maga elé az énekes, aki egyébként is épp, hogy le nem köpte a közönséget a koncert alatt. Na, de ettől függetlenül azon a lemezen vannak olyan számok, amiket tizenvalahány év távlatából is szívesen meghallgatok!
Abszolúte komolyan: Menyhárt Jenő nem személyes jóbarátom, személyesen soha nem találkoztam vele, a tízóraimat sem zabálta fel, egyszerűen elvett tőlem valamit, ami nagyon fontos volt. Fiatalabb koromban kimondott oölyan dolgokat amiket én nem mertem, vagy amit képtelen lettem volna úgy megfogalmazni, ahogy ő. Lázadott helyettem is és ezt nagyszerűen csinálta. Rajongtam érte.
A másik topikban olvastam, hogy Pajornak is jót tett volna, ha fiatalon megpusztul, mert akkor legenda lehetett volna belőle. Nos Menyhárt Jenő ezekben a hónapokban töri össze a saját legendaságát.
Akkor, amikor koncerteket ad és kimutatja: szarik a közönségére. Akkor, amikor ő a lázadó annyira nem találta a helyét itthon, hogy muszáj volt kimennie Amerikába. Akkor, amikor Amerikában megtalálta a helyét: faja kis sofőr lett belőle, a lázadóból. Érted? Gépkocsivezető. Az a lázadó, aki 25 éve helyettem is a szűk kereteket feszegette, most elhelyezkedik valami niemand cégnél, nyilván van valami színesbőrű ratyi főnöke és egész nap szabályokat tart be és próbál alkalmazkodni, nehogy az utcára kerüljön. Ez önmagában is elég szörnyű, de ezzel a háttérrel hazajön, és ő az egykori lázadó, mostani egérke előadja a színpadon a blazírt sztárt, interjúkat és - most jön az, amivel nálam kihúzta a gyufát, kiverte a biztosítékot és ÖRÖKRE eltemette magát: töri a magyart.
Szánalmas!
Számomra meg szomorú, mi lett a fiatalkori lázadó önmagamból. Helyette is szeretném szemenköpni magamat.
Most komolyan: Hacsak nem volt személyes jóbarátod, el nem tudom képzelni, hogy mivel bánthatott meg. Én még a számomra legkedvesebb művek alkotóiról sem tételezek fel semmi jót, már akkor is kellemes meglepetés ér, ha valahol értelmesen nyilatkoznak. Az emberi és a művészi kvalitások nem feltétlenül járnak kéz a kézben, ezen a traumán jobb minél előtt túltenni magát mindenkinek.
Mára ennyi belőlem, remélem, azért meg tudsz azzal birkózni, hogy Jenő megette a tízóraidat, ha nem, inkább ne hallgass EK-t, van még egy csomó jó zene a világon.
Én még hiszek a nyilvánosság erejében. Ha ő maga nem is jár erre, valaki biztos megemlíti neki az ügyet, és ha Jenő nem akarja eljátszani a magyar alternatív közönség bizalmát és szeretetét, akkor minden bizonnyal szerét fogja ejteni, hogy kárpótoljon Téged.
Világos, hiszen zsán -> jános. Úgy értettem, hogy a Jenő Veled szemben tanúsított magatartása miatt kiábrándultam belőle, szóval a "Benned" az nem Rád vonatkozott.