Alapvetö fizikai feltevés: a négy stabil elemi részecskének (e,p,P,E) kétfajta elemi töltése van, az elemi elektromos töltése és az elemi gravitációs töltése. Ezek a töltések okozzák a két fundamentális mezöt. Az e.m.-mezö szekezete ugyanaz mint a g-mezö szerkezete és mind a két mezö nem-konzervativ mezö. Csak a négy részecske (elekton, pozitron, proton és elton = negativ töltésü proton) létezik, amiknek csak kétfajta töltése, mint invariáns tulajdonsága, van és csak a kétfajta mezö létezik. Kérdés: megfelel ez az alapvetö hipotézis a fizikai megfigyeléseknek? Kezdjük Galileivel, érvényes-e a szabadesés egytemessége a természetben?
A Fekete lyuk egy tömeg kvantumokból álló gubanc, a sötét objektum.
A húrelméletek matematikailag egzakt elgondolások, amelyben egydimenziósan kiterjedt húrok, és azok rezgési módozatai alkotják mindenséget. A tapasztalt három térdimenzió és egy idődimenzió nem elégséges a mindenség „megnyilvánításához”, ezért az elmélet szerint, plusz térdimenziókra van szükség. A nem érzékelhető, vagyis nem tapasztalható plusz dimenziók az elmélet konzekvens részét képezik. Ebből kifolyólag, a felcsavarodott, vagy kompakt létformát javasolják az elmélet alkotói számunkra. A kérdés az, hogy mitől számít kiterjedtnek egy térdimenzió? Attól hogy van véges hossza, (szakasz) vagy a pontszerűen felgombolyított állapotú húrnak, húroknak sugara, átmérője? Vagyis nem egy kiterjedés nélküli matematikai objektum, hanem egy fizikailag létező, önálló dolog állapota. Jobb szó híján, egy kvázi szingularitás.
A tudomány eddig megválaszolatlan kérdése, hogy mi van egy fekete lyuk belsejében?
Az ismert adatok alapján: A tömege határozza meg a fekete lyuk méretét és gravitációs hatásának mértékét. A fekete lyuk forgási sebessége az, amely befolyásolja a környező téridő szerkezetét, az ergo szférát, ami a téridő felcsavarása a lyuk körül. Elektromos töltése elméletileg lehetséges, a csillagászati fekete lyukak általában semlegesek. Azt is feltételezik, hogy az eseményhorizonton belül már az elfajult anyag található.
„Normál gázoknál a nyomás a hőmérséklettől függ (ha melegítjük, nő a nyomás). Az elfajult anyagban azonban a részecskék (fermionok, például elektronok vagy neutronok) olyan szorosan helyezkednek el, hogy a kvantummechanika törvényei szerint nem foglalhatják el ugyanazt az energiaállapotot. Ez egyfajta „ellennyomást” hoz létre, amelyet degenerációs nyomásnak nevezünk, és amely akkor is fennáll, ha az anyag teljesen kihűl.”
„Az elfajult anyag nyomása független a hőmérséklettől, kizárólag a sűrűségtől függ. Ez azt jelenti, hogy ha egy ilyen anyagból álló objektum hűlni kezd, a nyomása nem csökken, így nem omlik össze tovább a saját súlya alatt”
Az elfajulás kifejezést a fermionokra értjük, amik több lépcsőben „fajulnak” el. A csillagok „életútja” alapján, többféle lehet, azonban azok a stációk, amin keresztülmennek általában a fehér törpe, a neutron csillag, végül a fekete lyuk.
Az általános relativitáselmélet szerint, a téridő görbülete a tömegvonzás mértékének függvénye. A nagy tömeg jobban görbíti maga köré a teret, mint a kicsi. Ezzel van értelmezve a gravitációnak vonzó hatása, aminek azonban már van duális, taszító párja a sötét energia formájában. A vonzó hatás eredője a tömeg, amely energiává konvertálható, egy skalármennyiség, aminek „nagysága” van.
Visszatérve a húrelméletre, ahol minden kvantumokkal van értelmezve, így a gravitonnal a gravitáció is kvantumos. A mindenség elméletét is ebben a formában képzelik megalkotni a tudósaink. A mindenség, egy gyűjtőfogalom, ami a részek összességét jelenti. Tulajdonképpen nem lehet elemi egység, mert részekből tevődik össze. Az anyag is összetevőkből áll, amit elemi részecskére bontva vizsgálnak a részecskefizikusok. (LHC) Azonban, a fermionoknak egy „külső hatásból” eredően van tömege, amit a Higgs mechanizmussal magyaráznak. Ezek szerint a tömegük egy szerzett, külsőből eredő dolog.
A térdimenziókból három van kiterjedt formában, az idődimenzióval társulva. Nézetem szerint, a téridő-kvantumot alkotva. Ez egy taszító hatású „objektum”, amiből az anyagmentes struktúrája összeáll. Nevezzük a sötét energiának. Ezek alapján, a sötét anyagot nevezhetnénk, a vonzó hatást kifejtő három összegombolyodott térdimenzióból képzett tömeg-kvantumnak. Ez már nem társul az idővel, mivel megmarad a statikus formában. Ha szuperszimmetrikusnak képzeljük a sötét energia taszító, és a sötét anyag vonzó hatását, akkor csak egy szimmetriasértéssel lehet dinamikussá tenni a mindenséget. Tegyük fel, hogy a fermionok tömegét, a sötét anyag kvantumai adják ki. Amihez az elektromos töltések társulnak, amitől fényes lesz a jelzőjük. Ezek hatása is megosztott, vagyis van vonzó és taszító belőle. Mivel ezek erősebbek, a gravitáció „tömeg-kvantumánál”, a lokalitásokat képező anyag csak az elfajulással, a csillagokban és a fekete lyukat képező objektumban válik tisztán tömeggé, az eseményhorizonton kívül pedig sugárzó tömegnélküli anyaggá. Mivel a tömeg additív, a téridőben ’elméletileg’ összeállhatna egyetlen fekete lyukká, de nevezzük inkább fekete objektumnak, amely tisztán a felgombolyodott térdimenziókból állna. Egy mozdulatlan, nulla Kelvin hőmérsékletű kiterjedt „kvázi szingularitás”, különleges hely. Amennyiben ez megvalósulhatna, az lenne a szuperszimmetria beállása, az erőhatások egyensúlya. Azonban a tömegnélküli anyagnak ekkor el kellene veszítenie minden energiáját, amiből a szimmetriasérülés energiája létezett. Az a kérdés merül fel ekkor, hogy ez az energia miből ered, vagy hová lesz, ha valóban megmaradó mennyiség?
Már vagy húsz éve, amikor először házalt a szabadeséses kísérletét bemutató filmmel, konkrétan ki lett mutatva, milyen hibák vannak benne. Ezeket nem volt hajlandó nemhogy elismerni, de meglátni sem. Innen egyenes út vezetett ahhoz, ami ezen a fórumon is tapasztalható volt.
Az életrajza, és az itteni tevékenysége alapján, egy olyan embernek ismertem meg, aki végsőkig kiáll a meggyőződése mellett. Ennek a heroikus küzdelemnek immár vége szakadt. Az idő majd igazolja, hogy szélmalomharc, vagy paradigmaváltás Gyula bácsi elmélete.
"Elment egy fizikus - egy forradalmian másként gondolkodó, egy az elvei mellett érvelő és kitartó ember, egy barát, egy egykori kedves riportalanySzász Gyula Imre 1942. július 3-án született a székelyföldi Marosvásárhelyen. A család 1945-ben Nyugat-Magyarországra, Fertőszentmiklósra és Győrbe menekült. Apja iskolaigazgató volt. „Apánk egyszer egy teherautóról szedett le minket, ölünkben feküdt a géppisztoly, mentünk volna ostromolni az ÁVO egyik Győr melletti laktanyáját” – mesélte. 1956-ban a 16 éves István és a 14 éves Gyula november 22-én újból menekülésre szánta el magát. Somfalván keresztül Amerikába készültek, de végül Németországban maradtak. „A nyugatnémet állam mindent fizetett, az egyetemi taníttatásunkat is. Jogilag az NDK-s menekültekhez hasonló státust élveztünk, kezdettől nagy rokonszenv övezte a magyarokat. 1974-től már rendszeresen járhattam haza, senki sem firtatta a múltamat.” 1967-ben a Mainz-i Egyetemen mint részecskefizikus diplomázott, számos német egyetem és kutatóintézet munkatársa volt. 2001-es nyugdíjba vonulása után mint magán kutató tevékenykedett. Mindig is a fizika alapjai érdekelték. "Az elméletem szerint a részecskéknek csak két elemi töltésük van: egy elektromos és egy gravitációs. Az atommagok között más vonzerő nincs." Elméleti kutatásait az észak-németországi brémai ejtőtoronyban gyakorlati kísérletekkel próbálta igazolni. Eredményeit angol és magyar nyelven vaskos könyvben publikálta 2005-ben.Elméletét, eredményeit és következtetéseit a szakma kétkedéssel fogadta. Több publikációját visszautasították. De Gyula bírta a nagy vitákat. Amit Ő a fizikáról gondolt és mondott, annak én őszintén szólva a felét se értettem (ezt nyilván tudta is), de kedveltem a stílusát, megbecsültem a barátságát és csodáltam azt az érvrendszert, amellyel mindig kész volt vitába menni. Mint kiderült, sok év után a távolból is követte munkámat, jóleső érzés volt, amikor a pandémia alatt a Csak ülök és kérdezek sorozatom több epizódjáról is elismerően nyilatkozott.Isten veled Gyula!"
Hogy az UFF sértése nincs kellöen ejtökísérletekkel alátámasztva, az csak a fizikusok mulasztásán múlik! Elméletileg már be is van bizonyítva az atomisztikus fizikában, mégpedig minden kétséget kizárva.
Ha egy elemi részecskéből kibocsájtott elektromágneses és gravitációs mező függetlenedik egymástól, akkor hogyan férnek meg egymással a mezők kibocsájtása előtti részecskében? Ha már a részecskék töltései öröktől fogva vannak, akkor az általuk keltett mezők energiái hogy-hogy elfogynak a távolság négyzetével arányosan a végtelenig vezető úton?
Úgy látszik, hogy a fizika tudománynak önreklámra van szüksége az „ismeretterjesztés”mellett. Ha beérik a jó sajtóvisszhanggal, hát egye fene. De attól nem fog fejlődni, csak öregedni a Fizika.
„A szakértők szerint ezek az óriási erejű robbanások akkor következnek be, amikor egy masszívabb – nagyjából 5-10 naptömegű – csillag megsemmisül, és fekete lyukká válik. Gamma-kitörés észlelhető akkor is, ha rendkívül sűrű csillagmaradványok, úgynevezett neutroncsillagok ütköznek; ilyen esetekben szintén fekete lyukak jöhetnek létre.“
De a szakértők nem értették meg az anyag fénykibocsátását, a fekete lyukak keletkezéséröl meg szó sem lehet!
