A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját. (1Pt 5,1-4)
En is hiszem, hogy vannak meg hu gyermekei Istennek. Szerencsere, hacsak nem egy autokrata szektarol van szo, a hatalom sosem egyetlen ember kezeben osszpontosul. Nalunk pl. van vagy 8 presbiter. Meg ha akad is kozottuk egy gonosztevo, akirol csak hittuk, hogy barany, de kozben farkas, a tobbi tuti nem engedi azt artani.
Sajnos van sok tapasztalatom, de nem panaszkodni akarok, inkább megváltoztatni azt ami rossz. Részben egyetértek Cserfával, de sok-sok fenntartással! Én hiszek a normális gyülekezetben és szolgálatokban.
Manapság nincsenek pásztorok, csak igen elvétve. Csak béresek vannak. A béres pedig nem pásztor, nem is lehet az.
Nem csoda, ha a pásztorok által terelgetett juhok (a kicsinyek a gyülekezetben), sőt, az őket befogadó egyházak (eklézsiák, összegyülekezések) is kevesen vannak.
És jól van ez így.
Jól van az is, hogy van rengeteg isteni rendtől függetlenül működő gyülekezet, ahol pásztornak nevezik egyes béreseiket (másokat lelkésznek, tiszteletesnek, akárminek). Ahol ezek a "pásztorok" elhagyták a kicsinyeikkel való együttlétet, nem engedelmesek elöljáróiknak, sőt, inkább azok fölé-elé helyezkedtek elhagyván a kicsinyeket nagy dolgokkal hányják-vetik magukat, ami Istentől való pásztornak nem dolga. A szomorú csak az, hogy ezek a "pásztorok" érdeke, és törekvése is, hogy az alattuk levők alattuk is maradjanak, a kiskorúak kiskorúak, stb., így istentelen az egész általuk "pásztorolt" istentiszteleti forma. Ezért ha valóban hívők is akadnak az általuk "pásztorolt" gyülekezetben, azok addig nőhetnek, amíg meg nem közelítik a "pásztort", azaz bérest. De aztán megállnak a növekedésben, és így vagy elsatnyulnak, vagy el is hal hitük. Hacsak ki nem mennek a béres gyülekezetéből.
Isten pedig hagyja az ilyen gyülekezetet. Hagyja megavulni, egy szintnél többre nem jutnak. Az óba újat nem ad. Igaz, az óban is van jó, de sem megújulás (amiért annyian epekednek), sem a viszonylag alacsony szintnél való továbbjutás nincs. Ez bármennyire is szomorú, de így van.
Szerintem fel kéne ezekre hívni a figyelmet, aki él, és élni akar, hagyja ott a béreseket, menjen ki az istentelen istentiszteletű gyülekezetből, és ne vesse alá magát béreseknek, nagy testvéreknek, hanem az élőknek, a valódi egymásnak. Ez az egymás pedig korántsem minden "keresztény", hanem az élők, akik nem tekintélyre törekszenek, akik ...
Hiszen az új szövetség tanúsága, hogy nem ember vezeti Isten népét, és nem ember tanítja felebartáját, hanem mind Istentől vezettetnek és taníttatnak.
Másképp is lehet mondani:
Nem a tejen élő örök életű. A tejjel élést el kell hagyni.
A kenyérrel élők örök életűek. Rá kell térni a kenyérrel élésre. És ez a kenyér a mennyből száll alá, aki ezt eszi, az örök.
Én mindenesetre ezeket találtam, és ezeket tartom igaznak.
1. És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: 2. Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? 3. A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. 4. A gyöngéket nem erõsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; 5. Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; 6. Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána. 7. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: 8. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; 9. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: 10. Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és elõkérem a nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül. 11. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. 12. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján. 13. És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. 14. Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein. 15. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten; 16. Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, és legeltetem õket úgy, mint illik. 17. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt. 18. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelõt legelitek, hogy még legelõitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok? 19. És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák! 20. Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között, 21. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek; 22. És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között. 23. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk. 24. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam. 25. És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben. 26. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek. 27. A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják. 28. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket. 29. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát; 30. És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten; 31.
Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
