Tudja valaki, hogy hogy lehet valakit lebuktatni, ha nem saját "fogyi kártyát" használ az ingyenes parkolásához. A házunkban van egy üzlettulajdonos aki tuti, hogy nem mozgáskorlátozott és ő dolgozni jár a mi házunkba. Minden nap megáll az üzlet előtt és kiteszi a "fogyi kártyát", nem hozza az esetlegesen fogyatékos gyerekét, anyósát, családtagját stb.. Nagyon felháborít, hiszen az önkormányzattól kedvezményes parkolási lehetőséget kaphatna.
Jó kérdést vetettél fel! Ha tudom, hogy ilyen lesz, mint most akkor igen, de ha belegondolok, hogy a társadalom mennyire kirekeszti őket, akkor nem. Ha csak annyit udok, hogy fogyatékos lesz, akkor nagyon elgondolkodom...
Tény, hogy sok anya (apák meg pláne nem!) nehezen vagy egyátalán nem tudja feldolgozni, hogy gyermeke más. Nagyon sokat kell harcolni, hogy a jogaikat még véletlenül se sértsék meg. (erről sokat tudnék beszélni és ehhez külön lelki erő szükséges, hogy mindig résen legyen az ember)
Én mindig azt mondon: Nézzük az élet pozitív oldalát!
rendben. én tiszteletben tartom, h neked ez a véleményed, de én ezzel nem értek egyet. én továbbra sem nézek fel senkire, aki mozgássérült, vagy egyéb sérült gyermekét nem adja intézetbe, mert ez nem kérdés normális embernek, főleg egy anyának, hogy felneveli, védi, gondoskodik a gyermekéről, akármilyen gondoskodást is igényel. de én még nem vagyok anya, nem tudhatom milyen ez. nekem "csak" a párom mozgássérült. (mondjuk az orvosok szerint a gyermekének is 50% esélye van, hogy izomsorvadásos legyen, de hálistennek erre már vannak tesztek, amiket el lehet végezni a terhesség nagyon korai, pár hetes szakaszában. persze ez innentől kezdve elég sok etikai kérdést vet fel, de még nem tartunk itt...) de akkor meg is kérdezem tőled, mint elég közelről érintett a témában: ha a terhességed ilyen korai szakaszában megmondták volna az orvosok neked, h ilyen betegséggel fog a gyermeked születni, akkor vállaltad volna -e? mert én ha a hosszútávú jövőmre gondolok, amiben szerepel gyermek is, akkor sokszor eszembe jut ez, hogy ha tudom, h ilyen betegséggel születik, akkor lehet, jobb is neki, ha nem születik meg. vagy nem tudom.
"felnéznek", azért mert nem mondott le róla- nem adta intézetbe-, hanem felvállalta azt amiről te is írtál...
Zebrás esetről: Én megállok a zebránál a gyalogosnak ő lelép, erre a mögöttem lévő megelőz és majdnem elüti a ygalogost...ezek után merjen az ember átmenni a zebrán...Tegnap a zebrán centiken múlott, hogy elsodorjon egy autó a zebrán...volt olyan, hogy a kicsivel mentünk át a zebrán egy nagyforgalmú kerezsteződésben, csaj mobillal a kezében kanyarodás közben majdnem elütött minket (annyira közel volt, hogy a térdem előtt 1 cm-re állt meg), hosszú ideig a gyerek nem mert átkellni a zebrán csak ha felvettem (amúgy is nehézkesen járt, akkor, de ez visszaszorította a fejlődésben). Persze az autóstársak mind leszídta ki dudával, ki kikiabált neki, de a csajszi csak nézett ki a szőke hajából...
"Más országban felnéznek arra a családra aki ezt felmeri vállalni és nem kicsinálják!"
én ezt nem várom el, sőt, rosszul is érezném magam, ha felnéznének rám. miért kéne rám felnézni? ez nem vmi érdem. nem is szenvedek, nem muszájból csinálom. szerelemből. te meg szeretetből vagy a gyermekeddel. nyilván jár ez több-kevesebb nehézséggel, de ennyi erővel felnézhetnénk az olyan asszonyokra, akiknek a férje kocsmázik pl. szimplán egyenlő bánásmódot szeretnék a mindennapi életben. hogy az utcán ne bámuljanak meg. ne legyen már szenzáció egy mozgáskorlátozott ember vagy egy egészséges lány és egy mozgáskorlátozott srác együtt. nekem nem az a szenvedés, h együtt vok a kedvesemmel, hanem az, h ezt nem tudják egyesek elfogadni. pl a családom. ez már nagyon messze van a topik tárgyától, úgyhogy ebbe nem mennék bele, csak annyi, h sose fogok szenvedni annyit összesen életemben a kedvesem mellett, amennyit a családom emiatt okozott nekem. visszatérve az egynlő bánásmódra. nem kell felnézni, kezeljenek természetesen, nem csak engem, őt, minket együtt is. illetve nyilván ha látványosan segítségre van szükség, ott lehet segíteni. nem arra gondolok, h ha látsz egy tolószékest, akkor told át a zebrán, vagy mittudomén, hanem apró figyelmességek, amik egy egészséges embernek nem kerülnek semmibe, pl hogy nem állok mozgássérült parkolóba, hogy nem épít a város 30 centis járdaszegélyt, h minden sarkon eggyel több gond átjutni, hogy a lépcsők mellett legyen korlát, ami elejétől a végéig tart, és nem csak vmi dísz a közepén, mert annak funkciója van, lenne. és most hirtelen ennyi jutott eszembe az általunk tapasztalt bosszúságokból, amin annyira egyszerű volna segíteni egy kis odafigyeléssel, átgondolással. a külföld témához pedig annyit, h ha mondjuk állsz egy forgalmas gyalogosátkelőnél, csak suhannak az autók, egy sem enged át, és egyszer csak megáll egy, akkor milyen rendszáma lesz annak a kocsinak? hát valószínűleg nem magyar... és most nem mozgássérültekre gondolok, hanem egy egészséges emberre akár, aki már 5 perce átmenne a zebrán, de fél lelépni rá. pont ma láttam ilyet, hogy már nem bírta tovább, csak lelépett, azt akkorát dudáltak rá, pedig simán átért futva, h csak na. milyen dolog már gyalogosra dudálni a zebrán? onnantól, h ő lelépett, kutya kötelessége a kocsinak átengedni. szóval hamarabb áll meg nekem egy soksoktonnás német kamion, mint egy laza magyar kispolszki.
Mi Bécsbe a SISI kastély bejáratánál tudtunk parkolni a gyerekkel...később másik utcában ahol minden hely fizetős a parkolóőrnek mutattuk a kártyát és azt, mondta ha ez a szabványkártya (EU), akkor ott is ingyenes...
Csak nálunk divat még a rendőröknek is a Tesco mozgássérülteknek fenntartott helyre parkolni:) Sajnálom ezt az országot, hogy ennyi mozgássérült adódik minden bevásárlóhelyen....csak aki tényleg rászorul az marad hoppon...
Én ebben a példában Olaszországot emeletem ki de egész Európára igaz a szemlélet. A Németeknél egyszer beálltam a roki parkolóba. Mire kezdtem volna kiszállni már ott volt egy rendőr és megnézte van e kártyám. Volt így nem szóltak semmit hanem mentek a dolgukra. Valahogy nem kezdték el firtatni, hogy telhet egy rokinak ekkora autóra.
Amit leírtál ezt saját magam tapasztaltam meg Európa több országában. Egy példa: nyár, Olaszország, pisai ferde torony, rengeteg ember, millió autó mindenki parkolót keres, de az nincs és a mozgássérült parkoló természetesen üres rögtön a ferde torony mellett szinte!!! Valahogy ott működik a dolog, pedig ha valahol lazán kezelik az autós dolgokat akkor az Italy!
szemlélet kérdése az egész. van olyan ország ahol nincs agyonszabályozva, nem kell gondolkozni, kinek a kijét hova hoztam és most miért nincs a kocsi közelében, egyszerűen, aki nem roki az nem áll be roki helyre, mert érzi, hogy ez gáz és szégyenli a pofáját és tisztába van vele, miért van ez a hely. ennyi. nem kell büntetni szankciónálni, működik. tökig tele a parkoló a környéken nincs hely, de a roki helyek üresek, vagy csak jogosultak állnak ott. mondjuk ebben az országban az élet egyéb területein is emberszámba vesznek mindenkit, aki esetleg ezért vagy azért, de kilóg a sorból...
A kislányom története is sokat elmond, de! Nálunk 3 évesen kezdett járni, mivel a Pető Intézet felvázolta a siralmas helyzetett...sok sok erőfeszítés árán megtanult menni, így egy átlagos ember nem veszi észre amit én igen (és az orvosok is!), jobb lába befelé áll így futni igen furcsán tud...előfordult, hogy összeakadt a két lába és repülve szántotta fel a betont...Sokat nem tud gyalogolni, de a babakocsit elhagytuk vagyis nem írtak fel neki, mert hagytak neki még 1-2 évet...talán jobb is így!!!
Ehhez hozzájön az is, hogy autista..nincs veszélyérzete...ezért a legparaktikusabb ha minnél közelebb állók a célállomáshoz. és még sorolhatnám...
Szóval sokan irigyek, mert neki jár az a bizonyos kártya, de abba nem gondolnak bele, hogy milyen áron!!! Szívesen kölcsönadom a gyereket, ha ennyire kell a kártya csak ne adja fel az illető 1-2 nap után, mert ehhez csak egy anyai szív tud kitartani!!!
Páran úgy vélik, hogyha valaki nem mankóval, kerekesszékkel jár az már nem is lehet mozgásában akadályozott személy! Pedig egy fogyatékos gyerekkel (felnöttel) nem leányálom az élet, ők még haggyán, de a társadalom és a hivatal, intézmény az az igazán mocsok világ!
Más országban felnéznek arra a családra aki ezt felmeri vállalni és nem kicsinálják!
Én is mindig segítek a rászorulóknak (más embereknek), mert tudom, hogy ez milyen sokat számít nekik! De egy fecske nem csinál nyarat, sajnos:(
annyit tennék hozzá ehhez a topikhoz, h engem is eléggé bosszantanak a nem nekik szánt helyen megálló kocsik, ha bmw-k, ha trabantok. az én kedvesem mozgáskorlátozott. igaz, nincs tolószékben (még, de azért bízunk benne, h nem is lesz), viszont elég nehezére esik a járás (izomsorvadása van). és mindig, mikor megyünk a városban kocsival akárhova, vagy bevásárolni a corába, vagy bárhova, ahol van mozgássérült parkoló, ha csak tud, nem áll oda. először furcsa volt nekem, és megkérdeztem, h miért nem? azt válaszolta, h meghagyja azoknak, akik tényleg rászorulnak, mert teszem azt tolókocsisok, vagy még nehezebben járnak, mint ő. ekkor jutott először eszembe, h vajon utána tényleg egy tolókocsis fog megállni a helyén, vagy egy lopott igazolványos illető. persze azóta is így megy ez, kivéve ha nővére is a kocsiban van, mert neki is ugyanez a betegsége, és ő rosszabb állapotban van, miatta célszerű a mozgáskorlátozott parkolóba állni. megoldás nincs. és kész. amíg vannak olyan emberek, akik ezt kihasználják, ezzel visszaélnek, addig ezt nem tudjuk megakadályozni. a szándékot/hajlandóságot kéne kiölni az emberekből, de az agymosást még nem találták fel... de amúgy nem csak ezen a téren bosszantanak dolgok a mozgássérültekkel kapcsolatban. rengeteg példát tudnék még hozni, amik megnehezítik egy ilyen emberke életét, és amiken olyan könnyű volna segíteni, ha figyelnének egymásra az emberek. csak sajnos kb felesleges ezeket kiírni magamból, mert akik tehetnének vmit, nyilván nem itt fórumozgatnak... a mozgássérült (és egyáltalán bármilyen szempontból más) emberek annyira a társadalom perifériájára szorulnak, h legeslegutoljára fog velük foglalkozni bárki is, aki befolyással bír olyan körökben, ahol lépéseket lehetne tenni az életük megkönnyítésére.
Szia! Én szívesen segítek amiben tudok. Ennél nagyobb pofátlanságot nem is tudok elképzelni. Az a baj, hogy nem az fogja használni aki ellopta hanem aki a tolvajtól megvette. Azt gondolom ezek a lopott kártyával parkoló emberek nincsenek tisztában azzal ha megfogják őket még a neked okozott kárt is meg kell teríteni a számodra. Helyileg hol történt az eset. Vidéken vagy Pesten???
Kerestem a neten, hogy hol lehetne hangot adni a pofátlan erkölcstelenségnek.
Most szombaton a gyermekem mozgássérült parkolási igazolványát ellopták a kocsiból.
Tuti, hogy a parkolását akarja ezzel megoldani valaki. Ezért azt találtam ki, hogy nyomozást indítok. (az okiratra természetesen körözést ad ki a rendőrség, de csak 30%-os a hatékonyságuk ezügyben - a rendőrségi honlapon olvastam, ráadásul nincsen kint a körözési lista sem...-)
Szerdán tudom lekérni a kártya azonosítóját az önkormányzattól (butuska fejemmel nem írtam fel, mert bíztam abban, hogy fogyatékos gyereket nem lopnak meg), és az adatokat (nem személyeseket) megadom az összes fórumon.
Az illetőnek két lehetősége van: azonnal megszabadul a jogtalanul szerzett és okirattal történő visszaélés lehetőségétől
haggya magát lebuktatni, oly módon, hogy valaki megtalálja és lefotózza eljutattjuk a rendőrségre és okirattal történő visszaélés miatt 3 évet csücsül.
Ha benne vagytok a segítésben, akkor csütörtökön felrakom az adatokat.
Baumax parkolójában láttam: hájas szajha BMW terepjáróval ferdén a két mozgáskorlátozott parkóba beesett, elment kávéért a kinti büféhez. Rábaszovári, mert két rendőr is előkeveredett, fotóztak, meg minden.Nem bírta a helyszínen "elintézni".
Ez Szekszárdon a tescó parkolóban készült.