A Jobbik megdöbbenéssel fogadta Ante Gotovina horvát tábornok letartóztatásának hírét, és a politikai megrendelésre, kettős mércével dolgozó Hágai Nemzetközi Törvényszék tevékenységének ezen újabb fejezetét. Tiltakozását a Jobbik átadta Horvátország képviselőinek is az állam nagykövetségén.
"Jellasich nem tudta,hogy szervezett magyar haderőre kell számítania..leesett az bálla a Pákozdi dombnál a magyar sereget látva..hazamnent és soha többet nem jött ellenünk..nem hitte,hogy fosztogató rablók lennének errefelé..még 49-ben sem..nem akart a koncon marakodni..addigra tudta,hogy rászedték..."
Július 14-én Kishegyes, Feketehegy (Feketić) és Szeghegy (Sekić, ma: Lovćenac) között Vetter Antal és Guyon Richárd legyőzték Jellasics bán hadseregét.[9] A csata előzménye, hogy Július 13-án éjjel Jellasics nagy erőkkel (12 000 emberrel, 79 ágyúval) megindult Verbászról, hogy a Krivaja patak stratégiailag fontos völgyét meglepetésszerű támadással megszállja. Guyon tudomást szerzett a bán hadmozdulatáról, és Július 13-áról 14-re virradó éjszaka 7 000 emberrel és 42 ágyúval felvonult a patak mentén, szárnyaival a Dunára és a Tiszára támaszkodva. A váratlan éjszakai rajtaütést tervező Jellasics elővédje éjszaka érkezett a patakhoz, a magyar tüzérség megsemmisítő tűzzel áraszotta el, és megakasztotta előrenyomulását. Július 14-én hajnalban Jellasics csapatai túlerejében bízva rohamokat indított, részben személyes irányítása mellett, de csak időlegesen tudta visszavetni a magyar honvédséget a FeketehegySzeghegy vonalig. A honvéd haderő és a bácskai önkéntesek sorra visszaverték a túlerőben lévő császáriak megújuló rohamait. Jellasicsnak hamarosan teljes visszavonulást kellett elrendelnie. Ez volt a magyar szabadságharc utolsó győzelmes csatája. (Érdekes egybeesés, hogy a szabadságharc első győzelmes csatájában, 1848. szeptember 29-én Pákozdnál szintén Jellasics volt az ellenfél).
és hogy mennyire rászedték...
A béke helyreállítása után Jellasics visszatért Horvátországba, ahol a haza megmentőjeként ünnepelték. I. Ferenc József császár a lovagias harcost (1849. július 29-én kelt uralkodói leiratában) a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) parancsnoki keresztjével tüntette ki. Megkapta továbbá a katonai érdemkeresztet, a Lipót-rend nagykeresztjét. 1854. április 24-én grófi rangra emelték, ez a cím két öccsére (Antun és Juraj) is átszármazott.[10] Titkos belső tanácsossá, császári kamarássá és ezredtulajdonossá nevezték ki. E minőségében 3 ezred tulajdonosa lett: a 46. gyalogezredé, valamint a 10. és 11. bánáti ezredeké. A császári jutalmak mellett külföldi uralkodóktól is kitüntetéseket kapott: az orosz cártól, Szászország királyától, Hannover királyától, Parma hercegétől. A hivatalos szóhasználat szerint polgárháború (azaz a magyar szabadságharc) után újjászerveződő császári államszervezet új képviselőjeként Jellasics József (Joseph Jelačić von Buim) bán már úgy térhetett vissza Zágrábba, mint Horvátország, Dalmácia és Szlavónia kormányzója és katonai főparancsnoka, Fiume (Rijeka) kormányzója. Zágrábban élt haláláig, a császár meghívására gyakran utazott Bécsbe, politikai megbeszélekre.
Attól, hogy a Habsburg -politika- az oszd meg és uralkodj elve alapján- ránk uszította Jellasícsot, az nem jelenti azt, hogy Jellasics nem hitt abban,amit tesz, vagy netalán bűnös lett volna bármiben is.
Kap egy szigetet a horvát államtól, fog egy fiatal feleséget magának( lesz kiből válogatni )-járnak hozzá a hazafiak meghallgatásra, oszt él, mint hal a vízben.:)))
Egyébként Hunyadi János is megelőző csapásokat mért a törökökre a saját területükön, úgyhogy a '67-es konfliktus önmagában nem tekinthető izraeli agressziónak.
Vagy te Hunyadi Jánost népirtó agresszornak tartod?:)))))