A spanyolok veszte az arany volt/lett, de a 16 sz. jó részében Spanyolország azért szilárd és erős bástya Európában. Itália már jóval kevésbé, Görögo. pedig már oszmán gyarmat, szóval Dél-Európa megerősödéséről azért nem beszélhetünk.
1. Tévedés, mert Olaszország a Spanyol arany-ezüst Újvilági folyamának egyik élvezője 1627-ig. Az Itáliában történt éghajlati rosszabbodás miatti búzaimportot könnyedén fedezi arany-ezüsttel az 1590-es években a holland balti búzakereskedelem magasabbra kapcsolását is részben az olasz búzaimport teszi lehetővé.
2. A Lepantonál történő győzelemben aránytalanul nagy rész köszönhető Velence és az Olasz kisállamok (+Máltai lovagrand) flottájának ez nem tisztán spanyol győzelem volt.
3. Genova épp átvette 1570 és 1627 között a Világkereskedelem (a bank és pénzügyek) központja rangját Antwerpentől, hogy 1627-től vagy száz évre Amszterdamnak adja át.
"Véletlen, hogy a XVI. században egész Dél-Európa megerősödött???"
Megerősödött volna?
Spanyolország valóban erősödött. Ez Amerika gyarmatosításával volt összefüggésben, és az éghajlathoz nem sok köze volt. Itália napja viszont leáldozóban volt. Velence, Firenze, Genova már az erőtlenedés útján volt ekkoriban.
Björn Lomborg, a klímaszkeptikus dán környezetvédő írja Coll it! c. könyvében, hogy a kis jégkorszak csúcsán, 1693/1694 rendkívül kemény telén Franciaország népességének 10 %-a , több millió ember meghalt a nagy hideg, a fagyok és az ezzel járó éhínség következtében.
Török történészek kezdtek felfigyelni arra a jelenségre, hogy amikor Európa északi és középső sávjában kemény telekkel tombolt a kis jégkorszak, akkor pedig Anatóliában aszályos időszak pusztított. A 16. sz. közepétől számottevően csökkent a török mezőgazdaság termelése, számos éhínség pusztított, még a fővárosban Isztambulban is.
Egyes kutatók még az Oszmán Birodalom ekkor kezdődő hanyatlásának egyik fő okaként is az aszályos anatóliai éghajlatot jelölték meg....
Veny egy könyvem otthon Amerika Kolombusz előtti történelméről - nem Az ősi Amerika atlasza, hanem egy másik, de a címe most nem jut eszembe - , abban is van egy csomó szemléletes példa, hogy az éghajlat és a természeti környezet változása milyen hatással volt az ősi indián kultúrák életére, fejlődésére.
Ami kifejezetten érdekes, hogy a könyv szerint a fejlettebb földművelő kultúrák sokkal érzékenyebben reagáltak a környezeti változásokra, mint a primitívebbnek tartott vadászó és gyűjtögető kultúrák.
Pl. a híres Anasazi-kultúrának is egy hosszan (kb. negyed évszázadig) tartó aszályos időszak vetett végeta XIII. sz. második felében, mert az aszályban már nem tudták fenntartani fejlett kukoricaművelésüket.
Kultúrájuk összeomlása után egy jóval kezdetlegesebb kulturális szintre tértek vissza, s bár az aszályos időszak után újrakezdték a kukoricatermesztést, kultúrájuk régi fényét már soha többé nem érték el.
Sok kutató szerint a hopi indiánok az Anasazi-kultúra egyenesági leszármazottai, bár erre nincs közvetlen bizonyíték.
Egy más jellegű környezeti változás indikálta az antik Mediterránum ellen indított első nagy germán inváziót, a teutonok és kimberek támadását a Kr.e. II. sz. végén.
Feltételezések szerint a Jütland-félsziget északi részén élő teutonok és kimberek szállásterületét szökőár vagy tengerrengés pusztította el és ezért próbáltak keresni új szállásterületet maguknak délen.
Nem kis meglepetésre két csatában is megverték az elbizakodott római hadsereget, végül Kr.e. 102-ben Gaius Marius megsemmisítő vereséget mért rájuk Aquae Sextiae mellett.
A késő ókori és kora középkori germánság periodikus déli irányú terjeszkedését is sok kutató éghajlati-természeti tényezőkre vezeti vissza, legalábbis részben.
A hűvös skandináv és északnémet területeken ugyanis a melegebb periódusokban elegendő gabonát tudtak termelni ahhoz, hogy megszaporodjon a népesség, a rákövetkező hűvösebb időszakokban azonban kevés gabona termett a megszaporodott népesség eltartásához.
Nem volt más kiút, mint rablóhadjáratokat indítani a gazdag Délre vagy fölpakolni a családot és új földeket hódítani, pl. a termékeny pontuszi síkságokon (gótok) vagy éppen a ködös Albionban (angolok, szászok)...
Az Éghajlat és civilizáció c. fejezetben van egy csomó szemléletes példa arra, hogy az éghajlat vagy annak megváltozása miként gyakorolt döntő hatást egy-egy korabeli társadalom életére.
OFF:
Kár hogy nem Al Gore lett az elnök a Bush-gyerek helyett...
Miközben a kolosszális víz megtöltötte a Fekete tenger édesvizi tavat a Világóceán szintje lecsökkent és beállt a nagyjából mai szintre ezért sok vidéken vízvisszahúzódás történt e miatt kb 1 m Világoceán szintcsökkenés, talán a mai Hollandia köszöntheti létét ennek az eseménynek.
A Fekete tenger a jégkorszak során a Kászpi Tenger és az Aral tóval együtt, sőt időnként a Jég korszak idején idönként az Ob Jenyiszej medencéjének a torkolatvidékén jéggát miatt a Turgáj medencén keresztűl az OB Jenyiszej jégduzzasztotta tó vize is a Fekete Tengeren keresztűl hagyta el Eurázsia szárazföldjét.
A kimosott Fekete tenger a jégkorszak után a beléáramló folyok kisebb vízhozama és a Kaszpi tengerből érkező víz hiánya miatt lefolyástalanná vált, de még a kevés idő eltelte miatt még nem vált sóssá. Kialakult egy fejből nem emlékszem, talán 70 m mélyebb szintű édesvizi tó. Tele édesvizi állatokkal pld édesvizi kagylókkal.
A jégkorszak összes jégmezője még nem olvadt fel, pld a mai Hudson öbölt is tartalmazó Laurenciumi jégmező központi része sem. Amikor ez kezdett elolvadni akkor az egész világon újból ismét az eddig emelkedő tengerszint tovább emelkedett, és nem tudjuk miért (földrengés, erózió, stb?) beszakadt a Boszporuszi gát és talán 100 Niagaraként a Világóceán sós vize beömlött a Fekete tengerbe és azokat az állatok amelyek a sós vizet nem birták szépen meghaltak. Ilyen szinte egyszerre meghalt kagylókkal (C-14 a CaCO3 kagylóhélyban) van tele a régi partszegély a Fekete tenger mélye.
