Veny egy könyvem otthon Amerika Kolombusz előtti történelméről - nem Az ősi Amerika atlasza, hanem egy másik, de a címe most nem jut eszembe - , abban is van egy csomó szemléletes példa, hogy az éghajlat és a természeti környezet változása milyen hatással volt az ősi indián kultúrák életére, fejlődésére.
Ami kifejezetten érdekes, hogy a könyv szerint a fejlettebb földművelő kultúrák sokkal érzékenyebben reagáltak a környezeti változásokra, mint a primitívebbnek tartott vadászó és gyűjtögető kultúrák.
Pl. a híres Anasazi-kultúrának is egy hosszan (kb. negyed évszázadig) tartó aszályos időszak vetett végeta XIII. sz. második felében, mert az aszályban már nem tudták fenntartani fejlett kukoricaművelésüket.
Kultúrájuk összeomlása után egy jóval kezdetlegesebb kulturális szintre tértek vissza, s bár az aszályos időszak után újrakezdték a kukoricatermesztést, kultúrájuk régi fényét már soha többé nem érték el.
Sok kutató szerint a hopi indiánok az Anasazi-kultúra egyenesági leszármazottai, bár erre nincs közvetlen bizonyíték.
Egy más jellegű környezeti változás indikálta az antik Mediterránum ellen indított első nagy germán inváziót, a teutonok és kimberek támadását a Kr.e. II. sz. végén.
Feltételezések szerint a Jütland-félsziget északi részén élő teutonok és kimberek szállásterületét szökőár vagy tengerrengés pusztította el és ezért próbáltak keresni új szállásterületet maguknak délen.
Nem kis meglepetésre két csatában is megverték az elbizakodott római hadsereget, végül Kr.e. 102-ben Gaius Marius megsemmisítő vereséget mért rájuk Aquae Sextiae mellett.
A késő ókori és kora középkori germánság periodikus déli irányú terjeszkedését is sok kutató éghajlati-természeti tényezőkre vezeti vissza, legalábbis részben.
A hűvös skandináv és északnémet területeken ugyanis a melegebb periódusokban elegendő gabonát tudtak termelni ahhoz, hogy megszaporodjon a népesség, a rákövetkező hűvösebb időszakokban azonban kevés gabona termett a megszaporodott népesség eltartásához.
Nem volt más kiút, mint rablóhadjáratokat indítani a gazdag Délre vagy fölpakolni a családot és új földeket hódítani, pl. a termékeny pontuszi síkságokon (gótok) vagy éppen a ködös Albionban (angolok, szászok)...
Az Éghajlat és civilizáció c. fejezetben van egy csomó szemléletes példa arra, hogy az éghajlat vagy annak megváltozása miként gyakorolt döntő hatást egy-egy korabeli társadalom életére.
OFF:
Kár hogy nem Al Gore lett az elnök a Bush-gyerek helyett...
Miközben a kolosszális víz megtöltötte a Fekete tenger édesvizi tavat a Világóceán szintje lecsökkent és beállt a nagyjából mai szintre ezért sok vidéken vízvisszahúzódás történt e miatt kb 1 m Világoceán szintcsökkenés, talán a mai Hollandia köszöntheti létét ennek az eseménynek.
A Fekete tenger a jégkorszak során a Kászpi Tenger és az Aral tóval együtt, sőt időnként a Jég korszak idején idönként az Ob Jenyiszej medencéjének a torkolatvidékén jéggát miatt a Turgáj medencén keresztűl az OB Jenyiszej jégduzzasztotta tó vize is a Fekete Tengeren keresztűl hagyta el Eurázsia szárazföldjét.
A kimosott Fekete tenger a jégkorszak után a beléáramló folyok kisebb vízhozama és a Kaszpi tengerből érkező víz hiánya miatt lefolyástalanná vált, de még a kevés idő eltelte miatt még nem vált sóssá. Kialakult egy fejből nem emlékszem, talán 70 m mélyebb szintű édesvizi tó. Tele édesvizi állatokkal pld édesvizi kagylókkal.
A jégkorszak összes jégmezője még nem olvadt fel, pld a mai Hudson öbölt is tartalmazó Laurenciumi jégmező központi része sem. Amikor ez kezdett elolvadni akkor az egész világon újból ismét az eddig emelkedő tengerszint tovább emelkedett, és nem tudjuk miért (földrengés, erózió, stb?) beszakadt a Boszporuszi gát és talán 100 Niagaraként a Világóceán sós vize beömlött a Fekete tengerbe és azokat az állatok amelyek a sós vizet nem birták szépen meghaltak. Ilyen szinte egyszerre meghalt kagylókkal (C-14 a CaCO3 kagylóhélyban) van tele a régi partszegély a Fekete tenger mélye.
Nem lehet topik címet változtatni/módosítani pld Éghajlatváltozások és a természet hatása a történelemre? Ez azthiszem jobban lefedni a problémakört. Ha nem lehet változtatni, akkor a fennt nevezett bővített témakört belefoglaljuk és nem tekintjük OFF nak.
Egy viszonylag újkeletű elmélet azt feltételezi, hogy Kr.e. 5.600 körül átszakadt a Boszporusz földgátja és a Földközi-tenger magasabban fekvő vize óriási zúgással zúdult bele a Fekete-tenger medencéjébe.
Eddig az időpontig a Fekete-tenger zárt beltenger volt.
A vízszint kiegyenlítődésével a Fekete-tenger addigi partvidékének jó része víz alá kerülhetett, ami generálhatott bizonyos népmozgásokat.
Egyesek szerint ez összefüggésbe hozható a proto-indoeurópai nyelvet beszélő néptörzsek szétvándorlásával, ill. ezzel összefüggésben a neolit gazdálkodás és életmód Párizsi-medencéig történő elterjedésével.
Más – főleg vallásos – irányzatok pedig ezt a kataklizmaszerű eseményt próbálják azonosítani a Teremtés könyvében leírt vízözöntörténettel.
Néhány gondolatindító felvetés Jamaica kartács tollából:
"Van e összefüggés 1789 a Nagy Francia Forradalom kitörése és a Laki vulkán Izland 1783 között?
A Fekete tenger feltöltődése és a PIE vándorlás között van e összefüggés (ie 5400)?
Szantorin és a Minoszi civilizáció hanyatlása között van e kapcsolat?
A közelmult 3 szupervulkánja és a HSS és a HSN paleolit kori története milyen összefüggés lehet?
A mediterrán civilizációk hanyatlását és az észak nyugat európai társadalmainak kiemelkedését (a kis jégkorszak ellenére), hogyan befolyásolta az erdők jelentős csökkenése a Földközi tenger térségében?"
"A reformáció az éghajlatváltozáshoz köthető. Azért egyszínű fehérek a templombelsők, mert nem voltak túlé jó eleresztve Észak-Európában (nem termett a gabona)."
Brit jelentés szerint a véltnél is súlyosabb a klímaváltozás veszélye 2006. jan. 30., hétfő, 11.30.38 CET: Az eddig gondoltnál is súlyosabb a globális éghajlatváltozás veszélye - áll a brit kormány által hétfőn közzétett átfogó szakértői jelentésben, amely szerint most már közvetlen veszély fenyegeti például Grönland jégtakaróját. A figyelmeztetés szerint a földi légkör széndioxid-tartalma már veszélyesen közel jár ahhoz a kritikusnak tartott értékhez, amely felett a tudósok visszafordíthatatlan változásokat valószínűsítenek. Az atmoszféra jelenleg 380/millió részecske arányban tartalmazza az üvegházhatást okozó gázt; az arány az ipari forradalom előtt 275 volt.
Szakértők szerint ahhoz, hogy az átlagos globális hőmérséklet-emelkedést legalább 60 százalékos valószínűséggel 2 fokra lehessen korlátozni a következő évtizedekben, a millió légkörrészecskére jutó széndioxid-arányt 450, de inkább 400 alatt kell tartani. Ehhez azonban az szükséges, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 30-40 százalékkal csökkenjen a kibocsátás.
A szakértők ennek elérését - a járulékos politikai és társadalmi hatások figyelembe vételével - valószínűtlennek nevezik. A megfelelő intézkedések elmaradása esetére azonban a jelentés készítői azt jósolják, hogy a következő évtizedben a legtöbb nyár olyan szélsőségesen forró lesz Európában, mint a 2003-as, amelynek hőhullámában 30 ezren vesztették életüket.
Az elemzés szerint a zabolátlanná váló klímaváltozás a grönlandi jégtakaró elolvadását fogja okozni, amivel elvész a föld édesvízkészletének 10 százaléka.
Ennek nyomán a tengerszint az évezred végéig átlagosan hét méterrel megemelkedne, ami katasztrófát jelentene a part menti térségek számára.
Többször is beállt a jég az elmúlt 70-80 évben az egész magyar szakaszon, pl. 1956 februárjában. Amire te gondolsz hogy hirtelen, egyenletesen fagyjon be, az nagyon ritkán fordul elő. Többnyire a zajló jégtáblák egymásra torlódnak és nehezen járható felületet képeznek, vagy a torlaszokból jégdugók alakulnak ki és köztük vannak egyenletesen befagyó szakaszok is. Bp környékén azért is ritka az álló jég látványa, mert jégtörőkkel folyamatosan törik a jeget, megpróbálják megakadályozni a jégtorlaszok kialakulását, amik az olvadáskor árvizet okozhatnak, amilyen az 1838-as is volt.
Egy adalék a SZAHARA elsivatagosodásához ( ezen a vonalon is érdemes vizsgálódni):
My name is László Almásy Az angol beteg versenyfutásai
A zsadányi és törökszentmiklósi Almásyak családjában nem az Oscar-díjas film, Az angol beteg fôszereplôje, László volt az elsô nemzetközi hírnevet szerzett utazó, felfedezô. Édesapja, Almásy György a század elején jónev? Ázsia-utazó hírében állt, és az Isszik-kul medencéjének, valamint a Tien-san hegységnek volt a szerelmese (akárcsak a kirgíz író, Csingiz Ajtmatov, akinek jónéhány kötete forog közkézen mifelénk, magyar és román nyelven egyaránt). Az öreg Almásynak két útleírása is megjelent: Utazásom orosz Turkesztánba (1901) és Vándorutam Ázsia szívébe (1903). Elsô ázsiai útjára zoológiai gy?jtés céljából utazott, a második során (1906) Kína földrajzi, földtani, meteorológiai, néprajzi és gazdasági viszonyait tanulmányozta. Különösen érdekelte a kirgíz népm?vészet: a nálunk fôleg Ajtmatov regényeibôl, elbeszéléseibôl ismert földön gy?jtött anyagát a budapesti Néprajzi Múzeum ôrzi. Vonzotta a Duna deltája is: megfigyeléseit ma is fontosnak tartja a szakirodalom. Almásy György 1933-ban halt meg, abban az évben, amikor fia, Almásy László felfedezi a szaharai Uveinat-hegység barlangfestményeit.
Almásy László - akárcsak apja - színes egyéniség volt. Már gyerekkorában szerelmes lett a technikába: mindenekelôtt a gépkocsi és a repülôgép iránt érdeklôdött szenvedélyesen. Bernstein-ben született, Kôszegen végezte a középiskolát, de érettségi vizsgáját már egy angliai magánintézetben tette le. Alig volt 17 éves, amikor megszerezte pilótajogosítványát - 19 évesen saját szerelés? gépével repül; az elsô világháborúban többször is kitüntették bátorságáért. A húszas években kipróbálja a "földi repülést is": autóversenyzô lesz, és a Steyr Werke szombathelyi képviselôjeként túrakocsival a világon elsôként hajt fel a Nílus mentén Szudánba. A húszas évek végén már híres szafari-szervezô hírében állt: a Steyr Werke gépkocsijait vitte próbajáratra a Szaharába. Ekkor jegyzi el magát a Szaharával. A harmincas évek elején nemzetközi expedíciókat vezet a Líbiai sivatagba - a világon elsôként vet be sivatagi felderítésre könny? sportrepülôgépeket. Egyiptomi kormányszolgálatban felbecsülhetetlen érték? térképezési munkálatokat végez. Egyiptom sokat köszönhet Almásynak: ô tette le az egyiptomi polgári repülés alapjait; 1932-ben megalapítja az Al-Maza repülôteret, amelynek ô lesz késôbb az instruktora is. [/size1]
És akkor jön a csúcs: az 1933. évi expedíció, amely megindítja ôt a sziklarajz-kutatás terén. Újra felfedezi az elt?ntnek hitt Zurzura oázist, és az Uveinat-hegységben rábukkan az úszó, vadászó harcosokat ábrázoló barlangfestményekre.
Az 1933-as év nemcsak e felfedezés miatt volt fontos csomópontja Almásy László életének, hanem azért is, mert egy akkoriban még ismeretlen tevésosztagos tiszt, Brenans fôhadnagy éppen ebben az évben hatol be a Tasszili hegység egyik mély, eddig ismeretlen kanyonjába, és fedezi fel azoknak a sziklafestményeknek a százait, amelyek a Szahara elsivatagosodása nyolcezer évének történéseit idézték fel. Brenans felfedezéseinek Henri Lhote expedíciója (1956) hozta meg az ötvenes években a halhatatlanságot (magyarul is megjelent 1977-ben a Sziklafestmények a Szaharában). Brenans és Lhote szerencséje az volt, hogy egy olyan évtizedben indult "sziklarajz-vadászatra", amikor Európában már felfedezték az Altamira festményeivel vetekedô Lascaux-i barlangot (1940) és általános érdeklôdés fogadott minden új sziklavésetet, barlangrajzot. Azt is mondhatnánk: a világ az ötvenes években már valósággal leste, mikor bukkan fel újabb, a történelem elôtti kultúrák létét bizonyító barlang-, illetve sziklarajz.
[size1]A szerencsés körülményeknek, és persze nem utolsósorban Henri Lhote- nak köszönhetô tehát az, hogy amíg Brenans 1933-as felfedezései világhír?ek lettek, addig az Almásyé - feledésbe merültek. Ha Almásynak is lett volna egy olyan pályatársa, aki jó két évtizeddel a felfedezés után, egy immár modern világban újra reflektorfénybe állítja az általa felfedezett barlangfestményeket, akkor ma lényegesen könnyebben találnának hiteles adatokat az Almásy László munkássága iránt érdeklôdôk.
Egy másik tényezô is közrejátszott abban, hogy Almásy László neve lecsúszott a két fentemlített pályatárs neve mellôl. Elôször is az, hogy a második világháború - mely mindhármuk életében változást hozott - egymással szemben álló seregekben találta ôket. Brenans és Lhote a szövetségesek tevésalakulataiban harcoltak (Lhote az ahaggari arab-francia alakulathoz került), míg Almásy László a német hadseregben szolgált, és Rommel - a második világháború egyik legnagyobb hadvezére - megbecsült tanácsadója és felderítôje volt. Tevékenységéért a háború végén perbe fogták, de 1946-ban felmentették: a Rommel mellett kifejtett munkásságát szigorúan katonai szolgálatnak minôsítették. 1951-ben váratlanul megérkezik az elismerés: ôt nevezik ki a kairói Sivatag Intézet (Desert Institute) igazgatójává! Itt van hát a nagy nemzetközi elismerés! De milyen a sors: alig néhány napig élvezhette csak sikerét, ugyanis március 22-én tragikus hirtelenséggel meghal Salzburgban. A Brenans-sal és Lhote-tal folytatott versenyfutásnak ily módon vége szakadt. Brenans és Lhote neve mellôl hosszú évtizedekig lekerül Almásy neve, pontosabban a kilencvenes évek végéig, amikor az Oscar-díjas film, Az angol beteg fôszereplôjeként újra ráirányult a világ figyelme.
1935-ben felkereste a magyarábokat is, a 16. században Egyiptom déli felébe települt immár sötétbôr? magyar törzset (Asszuán, Magyarárti szigete, stb.)
Nevét ma is fellelheti az érdeklôdô Afrika térképén: a Dzsebel Almásy (Almásy-hegy) neki állít örök emléket. Két útleírása - Autóval Szudánba (1928) és Az ismeretlen Szahara (1935) - érdekes, színes olvasmány.
Almásy László 1895-ben született és 56 éves korában, 1951-ben hunyt el: ekkor fejezôdött be az a versenyfutás, amelyet a felhôk között és a földön, sivatagban és Rommel hadseregében, emberekkel és a szaharai homokviharokkal vívott.
Európa egyetlen olyan nemesi származású, kortárs utazó-kutatóval számolhat, akinek színes életpályája, sokoldalúsága és felfedezéseinek fontossága vetekedik az Almásyéval: egy másik magyarról, Nopcsa Ferencrôl, a Jókai féle "Fatia Negra-unokáról", az erdélyi dinoszauruszok valamint Albánia felfedezôjérôl van szó ("colourful and eccentric baron Franz Nopcsa" - Palaeobiology, 1990), aki éppen abban az évben (1933) lôtte fôbe magát Bécsben, amikor Almásy László - akárcsak az Oscar-díjas filmben, Az angol betegben - magánkívül az örömtôl rohan ki az Uveinat-hegység barlangjából és messzirôl kiabálja társainak: gyertek gyorsan! Valami csodálatosat fedeztem fel!
Nem túl logikus amit írtál, 10-11 fok változás az évi átlaghőmérséklet szintjén elképesztően sok, pl. Mo. évi közepei a mérések kezdetei óta ~4.5 fokban térnek el (abszolút minimum és maximum különbsége). 10-11 fok változás durva éghajlatváltozásra utalna, pl. a kis jégkorszakban is csak kb. 3-3.5 fokkal volt alacsonyabb az évi középh.
Az említett időszakban éppen egy kisjégkorszak környékezett meg bennünket.....
A vadon élő állatok folyamatos figyeléséből is lehet következtetni dolgokra, (egyes madarak délebbre húzódása, és az adot terület belakása, jegesmedvék fokozatos eltűnése a JÉGTERÜLETEK csökkenése miatt, stb...) bár van eset, hogy éppen túlélési stratégiából váltanak életmódot: mint az egykoron vándormadár FEKETERIGÓ ma olyannyira városlakó lett, hogy a hó meg se kottyan neki, és még jópár autóriasztó hangot is felvett a HANG-repertoárjába.....
