Keresés

ha csak egyszerűen átölel  s Te keblére bújsz 

ha édes hangja mesél és térdére borulsz

mikor megnyugvás kell, s ő dúdol egy dallamot

egy szavától, mozdulatától minden elmúlik mi addig bánthatott

újra felnézel öléből s ő rád nevet

szád remegve mondja ki az édes nevet

szeretlek anya Te nem is vagy ember

hisz egy angyal az ki most átjárja szívem-e  két csodálatos szemmel

szólj még! énekelj nekem!

tenyeredbe bújva arcom újra szeplőtelen

mindig is gyermek leszek

míg-e két kézbe temetkezhetek

míg csodálatos fürtjeid, mint ezüsttel szőtt lágy selyem- kényezteti tenyerem 

míg drága két karod szeretőn rám simul s bennem  minden harcom megpihen

én addig kócos gyermek vagyok s maradok

s ha a világot tehetném lábad elé- az is kevés volna, mit mindezért adhatok

Álmot adó

 

Éjjel ha keresnem kell menedéket

már késő, nem látok semerre sem

csak felnézek,ma borus, nagyon hideg

didergek, bújnék meleg ölébe, anyámnak

álmot adó, ringató két ölelő kezébe

válasz

 

milyen jó nekem, vagy

anyádnak köszönöm

áldom a sorsot már

 

milyen jó,

nem hallgattak rád..

http://www.youtube.com/watch?v=CVj912ojWHU&mode=related&search=

az én anyukám annyira szépen zongorál

 

 

hallgattam szép meséit, hogy zongorázott

néha ha szembe találkozott, játszott is rajta

ujjait vitte, sodorta föl le, közben mosolygott

a lelkével játszott, kicsi voltam, mindig ugyanazt

és Algírban a hotelban oly szépen hangzott

a Für Elise, egy nagy teremben, üres székekkel

úgy hallgattam akkor is, és büszke voltam rá

azóta van egy zongorám, alig százharmic

de ha eljön és felnyitom, eljátsza ugyanazt megint

és csodálattal dalolom utána el-elakadva

segítve ujjammal combomom a fehéret, lenyomom

mert az én anyukám annyira szépen zongorál

meihes versét ide illőnek is érzem, talán nem haragszik meg érte

 

Egy Utóhangot írok ide.

 

Én vétkem, én vétkem

 

                               Édes Anyámnak           

 

Sorsomat kezed símogatta,

Csitítgatta, takargatta

Előlem a Jelet,

Amivel akkor megpecséltetett

A kiszabott idő,

Mikor ráncos, vén csecsemőarcomat

Gyönyörű arcod rózsás pírja,

Szemeid csobbanó folyója

Gyermeké keresztelt.

Menekítettél, amíg éltél.

Takartál, óvtál, úgy szerettél,

Mint valamikor régen

Téged ölelt egy kar,

S a szemek tükörében

Az Ő fénye rebbent...

S én sohase mondtam,

Mert titkoltam,

Konok nagy daccal elhallgattam,

Hogy tudtam rólad: Te ki vagy.

Sorosom mélységeinek oltalmazója,

Életem csúcsainak csitítója,

Magányom makacs oldozója:

Előlem eltakart

Nagyasszony voltál.

És vagy.

Mi anyák, csodálatos

teremtményei vagyunk

Istennek!

Fiam, mégis tiéd az áhitat.

Te,akit mellem tejével

tápláltalak,anyám

dalával ringattalak,

mégis Tiéd az áhitat....

nem tudom abba hagyni

 

Dsida Jenő: ÉDESANYÁM KEZE

A legáldottabb kéz a földön,

a te kezed jó Anyám

Rettentő semmi mélyén álltam

közelgő létem hajnalán;

A te két kezed volt a mentőm

s a fényes földre helyezett…

Add ide, - csak egy pillanatra –

Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg

a napnak étkét, italát.

Ez a kéz vállalt életére

Gyilkos robotban rabigát,

Ez tette éltünk nappalokká

A nyugodalmi perceket….

Add ide, - csak egy pillanatra –

Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,

Ha éjsötétbe dőlt a föld,

Hányszor csordult a bánat könnye,

Amit szememről letörölt,

Hányszor ölelt a szent kebelre,

Mely csupa, csupa szeretet!

Add ide, - csak egy pillanatra, -

Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha

El is tévedt az igaz út,

Ujjaid rögtön megmutatták:

Látod, a vétek szörnyű rút!

Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor

Feledni bírnám ezeket!...

Add ide, - csak egy pillanatra –

Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel

Soká vezess még, adja ég.

Ha csókot merek adni rája

Tudjam, hogy lelkem tiszta még.

Tudtam, hogy egy más, szebb hazában

A szent jövendő nem veszett!

Add ide, - csak egy pillanatra –

Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön,

A te két kezed, jó Anyám!

Mindenki áldja közeledben:

Hát én hogy is ne áldanám?!

Tudom, megáldja Istenünk is,

Az örök Jóság s Szeretet! –

Némán, nagy, forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

tegnapról maradt

 

kenyerem nem dobom ki

beleharapok, szeretem

előbb ízét érzem belőle

fogamat lassan rázárom

azt a darabot leválasztom

lassan rágom széjjel

lassan elgondolkodom

mindíg előjönnek régiek

mikor kezével törte,adta

számban nagy morzsa volt

közben dalokat dúdolt

az én anyám.

ANYÁM! Nem voltam veled, nem vigyáztam rád! De hinni akarom, hogy most, hogy újra együtt vagytok apával, már nem fáj semmi, és újra boldogok vagytok nagyon. De nekem most nagyon fáj...

rámhull mit függöny

mikor azt játszottuk

édesen ringatott, anyám

mesékkel bíztatott

úgy lennék ma is

úgy szeretnék lenni ott

ezt érezem most

Semmit nem kér!

Mindent megért!

És megbocsájt akár az Isten!- Az anyaszív.

anyám egy csoda

hisz mindíg az

ennyit szeretni

csak ő tud, finom

kezét szeretem

megfogni mint akkor

mikor a sétatéren

átmentünk egykor

Anyám magánya

 

Most értettem meg anyám magányát,

mikor meghalt apám. Egyemberes

asszony volt, mint mindenki a család

nemzedékei során,megözvegyülve

nem várt rá más,csak a magány.

Jó évtizedre bezárva magát

egyre azt várta, mikor nyújtja kezét

felé onnan fentről apám.

:)

a szabadságnak nincsen

szíverrése anyámnak se volt

rég haldoklott szerelemből születtem

azt adom majd tovább

tudod esztelen volt

szerelem mindíg az

ma már jól tudom

értem volt mindaz

ugyan nem lennék most.

de mégis boldogabb,

ha nem veszi el édesapám

az édesanyámat.

http://www.youtube.com/watch?v=mwZ22ZUZsx8&mode=related&search=

 

ma éppen borus, esik

izzad az ég

porral eső keveredik

mikor sírok

keresztek, árnyak, vérek

örvénybe zuhannak

remény, nyomor, keser

néha rád gondolok

én mindig veled leszek.

de soha nem anyaként szerettelek.

ezt tudnod kell,

mert ha árnyék borul rám,

már nem fogom elmondani.

tudod. nem lehet semmit bepótolni.

mit köszönjek?

sok keresztet viszek, csak a magamé

izzad hamuvá.

emlékem

boldogság

melegsége

álomvilág

tőle vagyok

mindíg érzem

szeme mesél

szája néz

hűvös eső

álmom méz

legyen nekik szép

mert

nyugalom van ott

és

törődjünk rájuk

és

gondozzuk kertjük

majd

megérik ők is

hogy

találkozzunk...

Szeress minket

Csak minket

Álmok vándora

Nap süt fenn

Csillagok áldása

Legyen örök

az én anyukám
az én anyucim
mindíg simogat
dédelget becéz
ilyenkor mindíg
csakis az enyém

Drága Mama! Remélem, most már jó Neked, boldog vagy, nem fáj semmi, nincsenek gondjaid, együtt lehetsz végre rég nem látott édesanyáddal, aki meghalt 9 éves korodban, s ezután úgy érezted egész életedben, hogy rajta kívül nem szeretett soha senki.

a buszon beszélgetünk, hosszú az út a határig, addíg minden megvilágosodik....

ez a pár sor most anyámnak, apámnak szólt, de tudom ennél sokkal többet is mondok, mondjatok....

szeressünk rá gondolni, hisz tőlük kaptuk a boldogságot az útra, bennünk vannak azért érzem is ha rájuk gondolok....