Szerintem ha valaki olyan fizikai allapotban van hogy el tudja venni mastol a letenek fenntartasahoz feltetlenul szukseges dolgokat akkor neki nincs olyan szuksege ra mint a masiknak.
Miért? Ha egyszerűbb elvenni a másiktól mint megszerezni máshonnan, akkor a zsákmányolása a helyes válasz, feltéve, hogy megvan hozzá a szükséges fölény.
De lassuk be, a haborukat altalaban nem is a kenyerert vivjak :)
De. Az esetek többségében így, vagy úgy de valamiféle "kenyérért" vívják.
Az hogy megrohanjuk a szomszed torzset, megoljuk a ferfiakat, elraboljuk a noket, a huskeszletet meg a premeket (kesobb aranyat, meg kesobb mukincset meg dollart) az nem a letszukseglet kielegitese hanem ha mindenaron tudomanyoskodni akarunk, territorialis agresszio.
Annál mi szervezettebbek vagyunk, hogy szimpla territoriális viselkedéssel el lehessen intézni a háborúinkat. Ugyanis a helyben talált lakosságot általában nem megöljük és el sem üldözzük, hanem így, vagy úgy de mint erőforrást kiaknázzuk. Nem csak az elfoglalt territórium erőforrásait zsákmányoljuk ki, hanem a rajta élő embereket is! Ez az a bonyolult helyzet amire utaltam. A határok elmosódnak. Egyrész ugye a területfoglalás még leírható lenne territoriális viselkedésként. Másrészt már zsákmánynak tekintjük a helyi lakosságot. ugyanakkor nem öljük le (és nem is esszük meg) őket. Harmadrészt bizonyos értelemben parazitaként telepednek a hódítók a meghódított népességre. Amit lehet úgy is tekinteni, hogy a helyi erőknek önmaguk helyett a saját munkájukkal előállított terméket kell felajánlani a hódítóknak (alkalmi portya esetén: sarc, tartós hódítás esetén: adó).
Természetesen ez törzsi, vagy annál fejlettebb társadalmakra vonatkozik.
Lehet, hogy a háború már olyan összetett jelenség, amely nem írható le az agresszió, vagy a predáció szavakkal?
