Nagyon szépen köszönöm, ezek értékes új infók, de az én kutatásom szempontjából sajnos csak mellékszál.
Én ugyanis a váckisújfalui Petrovicsok eredetét kutatom.
Korábban úgy gondoltam, hogy a Petrovics egy ritka családnév Váckisújfalun, de aztán meglátogattam a helyi temetőt és vagy egy tucat Petrovics feliratú sírkövet találtam.
Korábban már megbeszéltem a helyi evangélikus lelkész úrral, hogy betekintést engedélyez a helyi egyházi anyakönyvekbe, sajnos még nem jutottam el, ill. az is kiderült, hogy a II. vh. alatt eltűnt néhány kötet az anyakönyvekből...:-(
Mindenesetre továbbra is szívesen olvasom itt, ha talál valami érdekeset Petrovics-ügyben.
Írtad, hogy érdekelne a másik fiú testvér ma élő leszármazottjai.
Én vagyok az egyik . Budapest - még hozzá apai ágról.
Még mindig kutatok, ám nagy segítségemre volt nagy néném Petrovics Ilona, akinek a II VH. idején kellett bizonyítania a nem zsidó származását. Így meg van annak kutatásnak a másolata nálam az eredeti pedig a fiánál.
Petrovics Mihály 1786 akinek első házasságából született fia Petrovics István (1821) /akinek fia Petrovics István (1847) / akinek a fia Petrovics András (1873) / akinek a fia Petrovics Árpád László (1905) "nagyapám" /akinek a fia Petrovics Dénes László (1934) édesapám / akinek én vagyok lánya.
Aszód - Valkó - Kecskemét - kb. az 1840 évektől Dunapentele - Budapest
Szóval vagyunk egy páran Petrovics Mihály ágról. Vannak unoka testvérem
Köszi a fotókat, jobbak, mint a világhálóról letöltöttek. :-)
Kisebb eltérések nyilván lehettek az egyes falvak között, de alapvetően hasonlóképpen építkeztek az egész Galgamentén a 19. sz. végén, 20. sz. elején.
Van a néprajztudományban valami szakkifejezés is erre, talán hogy észak-magyarországi hosszú parasztházak egyik altípusa vagy valami ilyesmi, de végül is lényegtelen, a fotók, valamint a személyes látogatások élményei sokkal többet mondanak el erről a témakörről, mint a néprajztudósok szikár, száraz, tudományos leírásai.
Nemhogy egész utcák nem maradtak fönn hagyományos, régi parasztházakkal, de sok helyen azt az egyetlen parasztházat is nagyítóval kellett megkeresni, amit aztán falumúzeumnak vagy tájháznak lehetett berendezni.
Hivatalosan megnyitott falumúzeum vagy tájház sincs nálunk minden faluban:
a korábban már belinkelt galgamácsain felül most hirtelen a turai és az ikladi ugrik be, ill. Zsámbokon van még tájház, de Zsámbok már határeset, nem mindenki sorolja a Galgamentéhez.
Tura, falumúzeum: 1905-ben épült kisparaszti porta lett átalakítva:
Részben OFF ugyan, de nálunk a faluban is a hagyományőrő csoportnak, amikor a lakodalmas elődaásra készültünk, a falumúzeumban voltak a próbáink.
Sőt az előadás egyik helyszíne is a falumúzeum volt, azért mondom, hogy csak az egyik, mert bizonyos jelenetek a főutcán, mások a templomban, ismét mások a közösségi ház udvarán kerültek felvételre.
OFF:
Sajnos a vírus betett a hagyományőrző csoportnak is: idén február 22-én még volt egy sikeres előadásunk, egy téli lakodalmas, aztán tavasszal a karantén miatt semmi, nyáron volt néhány próbánk egy másik előadásra, de ebből az őszi szigorítások miatt már nem lett semmi...:-((((
Különben tervbe van véve egy hagyományos falusi disznóvágás előadása is, itt csak az a probléma, hogy a disznó szerepére egyenlőre nincsen sajnos jelentkező...:-)))
Főleg a legfelső tetszik, de felülről a második is.
Amellett, hogy az ilyen épületeket általában tájháznak, falumúzeumnak szokták berendezni, én közösségi funkciót is el tudnék nekik képzelni, pl. ha az adott faluban van néptánccsoport vagy hagyományőrző csoport, akkor tarthatnának ott a megbeszéléseket, próbákat, klubdélutánokat. :-)
Megfigyelhető, hogy pl. Dál-Dunántulon a régi 18-19. századi házakat külföldiek vásárolják meg. Gyakorta hollandok és németek is. Csak a sátrotetőseket és tornácosakat keresik.
Ezekről leverik a kőporos vakolatot, eltávolitják a műanyag nyilászárókat és eredeti zsalus ablakokat helyeznek be és szimpla fehér vakolattal vonják be őket ahogy volt ez 100-160 évvel ezelőtt.
Ezáltal több faluban némileg helyre állt a hagyományos magyar falukép.
TOvábbá átalakitás nélküli 150-180 éves házak sokasága maradt fenn pl. Somogyban. A tragédia, hogy ezek pusztulnak, sokan romosak is, a munkanélküliség-faluelhagyásbol következő elcigányosodás miatt. Romák költöznek ide be és lelakják őket.
A TÖRTÉNELEM PUSZTITÁSA SOSEM KORSZERŰ és pl. szerencse hogy Itáliában nem hülyültek meg az emberek kollektiven.
az épületek lefele Zsóka Peti Lidi néni háza 1848-ból,. Szenna, tornácos tehetős parazstház Andocsbol kb. 1780, Bonnya, lakoház circa 1870-1880, Nagydobsza lakoház circa 1864.
Ismerősnek ismerős, sőt gyakorlatilag ezen a vidéken nőttem föl.
Lehet, hogy kapásból tudnom illene minden kérdésre IQ-ból válaszolni, de sajnos nem megy, sok minden van, aminek nekem is utána kell olvasnom.
A népi építészet kapcsán 18. sz.-i épület nem hiszem, hogy lenne, 19. sz. második feléből való is max. elvétve.
A dualizmus korában ez egy viszonylag jómódú szabadparaszti vidék volt, a lakosság a 19. sz. végén, 20. sz. elején lebontotta a korábbi szalma- vagy nádtetős házakat és nagyobb méretű cseréptetős parasztházakat épített.
Ezekből is kevés maradt fent különben, mert az 1960-as, 1970-es években meg ismét jött egy életmódváltás, ill. egy gazdasági fellendülés és a régi parasztházakat az akkor korszerűnek tartott Kádár-féle kockaházakra cserélték.
Azóta már ezek egy részét is elbontották és a helyükre korszerű családi házak kerültek.
"A Galga menti ízek című kötet finom kalandozásra készteti az olvasóját. A tájat, az ottani életet, szokásokat, mindenekelőtt a helyi ízeket ismerhetik meg. És persze megfőzhetik, megízlelhetik, mit esznek arrafelé.
A Galga völgyében fekvő falvak mindegyike vegyes népességű, a török kor utáni betelepítések idején a visszatérő magyar lakosság mellett megjelentek a szlovák és német telepesek. Minden népcsoport másfajta kultúrát, hagyományt hozott magával. A sokféleséget a néphagyomány minden területén láthatjuk, így az ételeknél, az ételkészítésben is.
Galga menti ízek címmel 1985-ben jelent meg először Fercsik Mihály kötete. A több mint három évtized utáni újabb kiadásból megismerheti az olvasó az ételek készítését, hosszabb-rövidebb történetekből pedig a környékre, különösen a Hévízgyörkre jellemző paraszti életet. Ez a második kiadás nem jöhetett volna létre Hévízgyörk község polgármesterének, Bazán Tibornak és a község önkormányzatának támogatása nélkül...."
Az már szerinted milyen, amikor elmegy az ember egy tót faluba, népzenés bálba, úgy hogy nem is tud szlovákul, de aztán a harmadik kör rövid után már bőszen együtt énekel szlovákul a helybéli tótokkal. :-)
