Soros György és a halállobbi az Egyesült Államokban
Ha ön Soros György megaspekuláns és élősködő lenne, ön Projekt a halálról Amerikában (Project on Death in America) címen több millió dolláros kampányt szervezne az Egyesült Államok kórházainak és egészségügyi iskoláinak romba döntésére. Milliókat költene arra, hogy bizonyos etnikai csoportokat vizsgáljon, pl. az afroamerikaiakat és az indiánokat, hogy lássa, miért nem tanúsítanak több életerőt, s miért nem használják az elfekvőket. Tanulmányozná, hogy milyen hatások érik a krónikusan beteg gyermekek szüleit s azokat az embereket, akiknek dialízisre van szükségük, hogy feladják és véget vessenek az őket életben tartó orvosi gondoskodásnak, és meghaljanak. Tízmilliókat költene arra, hogy a drogokkal kapcsolatos dolgok többé ne tartozzanak a bűncselekmények közé, s kiürítse az amerikai ifjúság lelkét és jövendőjét. Mert végső soron ezt jelenti Soros Halál Amerikában projektje.
Tekintetbe véve, hogy Az Orvosbiológiai Etikai Központ (The Center for Biomedical Ethics) révén Minneapolisban különösen erőteljes a malthuziánusok (T. R. Malthus [17661834] angol közgazdász, demográfus nyomán a szerk.) csoportja, a projektet a Minnesotai Egyetemen hozta létre 1985-ben az Északnyugati Térség Alapítványa támogatásával. Néhány halálpárti házi etikusa között megtalálható volt Dr. Ronald Cranford és Dr. Steven Miles a Hennepin megyei Gyógyászati Központból, akik mindketten megpróbáltak elsőként nemzeti precedenst teremteni, mely arra bírja a megyei kormányzatot és a kórházat, hogy elfogadják az életben tartó kezelés megtagadásának jogát, amennyiben ezt az ápolást orvosilag reménytelennek tartják annak ellenére, hogy a páciens és családja ragaszkodik a gondozáshoz, melytől az élete függ. A legtöbb beszámoló szerint páciensük, Helga Wanglie maradandó agykárosodást szenvedett, mert a Hennepin megyei Gyógyászati Központban elhanyagolták kezelését.
Milest, aki egyben a minnesotai egészségügyi törvény részét képező ápolásracionalizálási program megalkotója, 1996-ban 220.000 dollárral jutalmazta a Soros Alapítvány Halál Amerikában projektje, hogy tanulmányozza az életvégi gondoskodást a kialakult egészségügyi gondozási rendszeren belül. Ez annak a felfogásnak az elfogadását jelenti, hogy a fájdalom csillapításán kívül sem az élet hosszan való fenntartását, sem az életmentő beavatkozásokat nem alkalmazzák azon páciensek esetében, akiket gyógyíthatatlan betegeknek tartanak. Egy racionalizált, gondozócsoportok ellenőrizte egészségügyi ápolási környezetben természetesen bármely páciens abban a pillanatban gyógyíthatatlan lesz, mihelyt megtagadják tőle a gyógyító kezelést, vagy mihelyt egyszerűen annyit mondanak: Nincs mit tenni! Hogy ez micsoda profitot hoz az egészségügyi szervezeteknek!
Az ilyen projektek költségeit Soros György, a parazita spekuláns fizeti. Az említett etikusok olyan hivatásosok számára rendeztek találkozókat, mint ápolónők, más etikusok, jogászok és szociális munkások, akik ezért cserébe az új gondolkodásmódot átültették saját szakmájukba. Az ilyen eseményeken kívül cikkek íródtak az egészségügyi törvények új generációjáról, a kormányzati politikáról, az orvosi gyakorlatról és bírósági ítélkezésről, nem is beszélve az azt az igen különös politikai törekvést szorgalmazó alapítványokról, könyvekről, egészségbiztosítók és egészségügyi alapítványok nyújtotta jövedelmező adományokról.
1995-ben A Törvény, a Gyógyászat és az Etika Amerikai Társasága (American Society for Law, Medicine and Ethics) és a Medica Alapítvány (egy szervezett gondozócsoport) közösen szponzorált egy konferenciát a szervezett gondozási rendszerben felbukkanó etikai, jogi és orvosi kérdésekről, melyen részt vett a Soros által díjazott Steven Miles, illetve vagy fél tucat szónok az egészségbiztosítási ipar olyan cégeitől, mint a Kaiser Pemanente HMO és egy szervezett gondozócsoport, az Allina.
A Soros Alapítvány Halál Amerikában projektje komolyabban összpontosított az ún. életvégi gondozásra a szervezett gondozási rendszer által. Egyre gyakoribbak lettek az erről a kérdésről tartott konferenciák. 1996 novemberében a Minnesotai Orvosbiológiai Etikai Központ hívta egybe Soros Halál-projektjének négy tanácsnokát és résztvevőjét épp egy ilyen konferenciára, melyet az Allina Alapítvány pénzelt. Ezt a Soros által támogatott Steven Miles szervezte, alaphangját pedig a Halál-projekt ugyancsak Soros anyagi támogatását élvező tanácsnoka, Joanne Lynn, a George Washington Egyetem Orvosi Központjában működő Haldoklógondozási Központ (Center to Improve Care of the Dying) igazgatója adta meg. A többi felsorolt kulcsfontosságú szónok között ott volt a Halál-projekt igazgatója, Dr. Kathleen Foley a Sloan Kettering Emlékére Rákkutató Központ (Memorial Sloan Kettening Cancer Center) fájdalomspecialistája, illetőleg a Halál-projekt tanácsnoka, David Rothman, a Társadalom- és Gyógyászatkutató Központ Orvosi és Sebészeti Kollégiumából (Center for the Study of Society and Medicine, College of Physicians and Surgeons), New York államból. Az Allina Egészségügyi Rendszer Alapítványkutatási Osztálya bemutatta az ugyancsak a Minnesotai Orvosbiológiai Etikai Központ által szervezett DECIDE (Discussion of Evolving Choises in Dying and Ethics Előadás a halál választhatóságának kibontakozásáról és az etikáról [Nyilván nem véletlen, hogy a szervezet nevének rövidítése is értelmes. A decide szó jelentése: dönts, határozz. A fordító.]) nevezetű projektjét.
A Társaság az Egészségért és az Emberi Értékekért (Society for Health and Human Values), a Társaság a Bioetikáért (Society for Bioethics) és az Amerikai Bioetikai Egyesület (American Association of Bioethics) 278.000 dolláros díjban részesült a Greenwall Alapítvány részéről (melynek kuratóriumában ott ül Christine Cassel), hogy más etikuscsoportokkal nemzeti szinten összefogva alakítsák ki az erkölcsi konzultációk egységes szabályát. Ami annyit tesz, hogy az ezt a szabványt alkalmazó összes kórház megtagadja bizonyos páciensektől az életben tartó gondozást. A kialakuló közös projektet ellenőrző különítmény tagja Nem-Reménytelen-Gondozás Steve Miles, Daniel Brock és az a gyalázatos Howard Brody volt, aki elsősorban a Michigani Állami Egyetem etikusainak az egészségügyi gondozási rendszert racionalizáló programban résztvevő mocskos csatornatöltelékeit felügyelte.
1996 áprilisában szerveződött meg Soros György Halál Amerikában projektje, a Greenwall Alapítvány, a Commonwealth Alapítvány, a Culpepper Alapítvány, valamint a Medicare-t és a Medicaidet irányító szövetségi ügynökség, az Egészségügyi Gondozást Finanszírozó Hatóság (Health Care-Financing Administration) anyagi támogatásával az Orvostudományi Intézeten (Institute of Medicine) belül az ún. Közelgő Halál Bizottság. Annak tanulmányozásán belül, hogy vajon az élethosszig tartó betegségben szenvedő páciens tudatában van-e a gondozásnak, úgy tűnik, ez a projekt ugyancsak olyan adatokat kísérelt meg összegyűjteni, amelyek a politikacsinálókat munícióval látják el ahhoz, hogy keresztülvigyék a költségcsökkentő reformokat. A csoport tanulmányozta a beteg túlélési időtartamára vonatkozó előrejelzéseket, hogy mi jelent megfelelő gondozást, s hogyan befolyásolja a haldoklógondozást az egészségügyi ápolás olyan átalakítása, mint a szervezett gondozás elterjedése s az arra irányuló tervezett korlátozás, hogy a beteg válassza meg az orvosokat és a kezeléseket.
A projekt beindul
Soros 1994. november 30-án egy, a Columbia állambeli Presbiteriánus Orvostudományi Központ hallgatósága előtt mondott beszédében jelentette be új alapítványát, melyet a halál kultúrája minden aspektusának tanulmányozására hozott létre. Az ő Halál Amerikában projektje a halál és az elmúlás amerikai megítélésének epidemiológiáját, etnográfiáját és történetét, a halál és az elmúlás fizikai, érzelmi, lelki és egzisztenciális összetevőit, a halált szolgáló új mintákat, a hivatásos halálgondozók elkülönített képzési programját (...) a kormányzati és intézményi politika formálását fogja vizsgálni. Soros aki azt mondta, mindent el fog követni az eutanázia és az orvosi közreműködéssel elkövetett öngyilkosság törvényessé tételéért azt kívánja, hogy a kórházak, ápolónők és orvosok képzése az életet meghosszabbító költséges kezelésekről teljesen áttevődjék a halálról való megfelelő gondoskodásra. Azt mondta, hogy a kórházaknak el kell fogadniuk egy, a végső gondozásért járó tartalmas DRG-t. A DRG egy előre garantált speciális kórházi adó-visszatérítés bizonyos meghatározott betegségek kezelése esetén, melyeket a szövetségi kormány Medicare programja határoz meg. E halálért szóló új DRG-vel az orvosok többé nem kezelik majd betegeiket, csupán fogják a kezüket. Szükség van több elfekvőre és olyan új törvényekre, amelyek még akkor is lehetővé teszik a családoknak, hogy döntsenek hozzátartozójuk életének lezárásáról, ha nem ismerik magának a páciensnek a kívánságait.
Soros, akinek anyja a Hemlock Társaság tagja, azt állította, hogy mihelyt az emberek elismerik a halált az élet tényének, el fog tűnni a szükségtelen orvosi beavatkozás iránti igény. Az egyik mód, amelyik reményei szerint hatni fog a halál kultúrájára, az az, hogy az ő újonnan alapított Halál Amerikában projektje etikusokból és hivatásos egészségügyi gondozókból álló csapatával felkutatja a haldoklógondozás új modelljeit, az egészségügyi szakemberek újfajta képzését. Évi 5 millió dollárt szán tíz olyan tehetséges tudós kiválasztására, akikből az egészségügyi szakemberek eljövendő nemzedékének haláltanácsadói lesznek. Három éven belül az ország orvosi iskoláinak egynegyedében lesz ilyen vezető s egy újfajta szerepminta.
S ezzel még nincs vége. Soros pénzt és adományokat osztogatott etikusok és kutatók százainak, köztük sok megbecsült klinikai szakembernek mint ahogy felvásárolta az éhező orosz tudósokat és kutatókat , hogy beterelje őket abba a karámba, amely az ő halálerkölcsét ráerőszakolja az Egyesült Államokra. Ezután egy 1995 novemberében a Nyitott Társadalom Intézete (Open Society Institute, OSI) főhadiszállásán rendezett találkozó révén Soros kiterjesztette befolyási övezetét. A Halál Amerikában projekt több mint húsz alapítványt és egyéb szervezetet hívott meg az OSI irodáiba az életvégi kérdésekkel foglalkozó találkozóra. A találkozót melynek vendéglátója volt a Nathan Cummings Alapítvány és a Commonwealth Alapítvány is abból a célból szervezték, hogy megvitassák az esetleges együttes erőfeszítéseket és létrehozzanak egy, a halál kultúrájának átformálását és a halálról való gondoskodás javítását célzó közös szervezetet.
A résztvevők között szerepelt:
Az Amerikai Nyugdíjasok Egyesülete (American Association of Retired People) által fenntartott Andrus Alapítvány,
John Feather, az Amerikai Öngyilkos Alapítvány (American Suicide Foundation) elnöke,
Herbert Hendin, a Coloradói Orvosi Döntéshozó Testület (Colorado Collective for Medical Decision, Inc.) ügyvezető igazgatója,
Donald Murphy, a Columbia Alapítvány elnöke,
Susan Clark, a Commonwealth Alapítvány ügyvezető igazgatója,
Karen Davis, az Alapítványi Tanács elnöke,
Mary Ann Zehr, Greenwall Alapítvány,
William Stubing, a Mayday Alapítvány és a Kornfield Alapítvány elnöke,
Fanella Rouse, a Millbank Emlékére Alapítvány ügyvezető igazgatója,
a Nathan Cummings Alapítvány részéről Christine Cassel, a kuratórium tagja és a Charles Halpern elnök,
Andrea Kydd, a New York-i Közösségi Tröszt egészségügyi programjának igazgatója,
Len McNally programvezető, Non-Profit Managements Associates, Inc.,
a Robert Wood Johnson Alapítvány részéről Thomas Bryant elnök, Lewis Sandy alelnök és Rosemary Gibson programvezető,
Paul Tarini kommunikációs megbízott, Rockefeller család irodája,
Charles Terry, emberbarát-igazgató, Egyesült Kórházi Alapítvány,
a Wallace Alexander Gerbode Alapítvány részéről David Gould programfelelős-helyettes és Thomas Layton ügyvezető igazgató,
A Soros-féle Nyitott Társadalom Intézete képviseletében jelen volt:
Aryeh Neier elnök,
Liz Lorant, a Kelet-Európai Orvosi és Egészségügyi Programok igazgatója,
A Soros-féle Halál Amerikában projekt képviseletében megjelent:
Katheleen Foley, a projekt igazgatója a Cornell Orvosi Központból,
Susan Block, a kuratórium tagja, a Harvardi Orvosi Főiskoláról és a Harvardi Egészségügyi Tervezettől,
David Rothman, a kuratórium tagja és elnök, a Társadalom- és Gyógyászatkutató Központ Orvosi és Sebészeti Kollégiumából.
Sorost és csapatát annyira izgatta törődésük a haldokló betegekkel, hogy meghívták Dr. Donald Murphyt, a Coloradói Orvosi Döntéshozó Testület (Colorado Collective for Medical Decisions, CCMD) alapítóját és elnökét, a Döntés A Halálról (Concern for Dying) tagját. Murphy, aki a Robert Wood Johnson Támogató Projektben szorosan együttműködött más, a Soros-program által támogatottakkal, létrehozott valamit, amit csak a rohamosztagosok egész nemzetet átfogó bandájának nevezhetünk, akik készek voltak a posztindusztriális egészségügyi ellátásban kierőszakolni a méricskélés és racionalizálás politikáját, a leggyengébbek és legöregebbek ellen irányuló határozott népirtást Amerikában s e politika bármiféle ellenzékének szétzúzását. Murphy szerzőtársa ebben a programban a CCMD tanácsnoka, Richard Lamm, Colorado állam egykori kormányzója volt aki már intézett kirohanást a fogyatékos újszülöttek születés utáni gondozása ellen (1996 áprilisában), s aki követelte (1996 júliusában), hogy a nemzeti deficit csökkentése érdekében nyirbálják meg a Medicare-t, az idősek és életképtelenek pedig haljanak meg.
Programjuk vezérfonalat hozott létre az ún. hiábavaló gondozás megtagadására. Murhpy ezt így magyarázza: Nem olyan kezelésekre gondolunk, amelyek fiziológiailag hiábavalóak (azaz olyanokra, melyek sohasem hatnak)... (A CPR) korlátozását nem a fiziológiai hiábavalóság alapján, hanem a gondozás által igényelt költségek miatt javasoljuk (1993). A CCMD a bármely korosztályhoz tartozó, kritikusan beteg embereket vette célba. Ha egy páciens már megbetegedett rákban, vagy szívinfarktust kapott, akkor Murphy megtagadja tőle, hogy visszahozzák az életbe, mert mint állítja az ilyen betegeknél nem valószínű, hogy egy évnél vagy néhány hónapnál tovább élnek. Tény, hogy úgy nyilatkozott a Nemzeti Közszolgálati Rádió riporterének, hogy amennyiben egy család vagy egy páciens ragaszkodik az ilyen költséges életmentő beavatkozáshoz, úgy annak költségeit ők fizessék meg, ne pedig a társadalom.
) |