Sissi és a pesti srácok
sancho panka | 2006. október 17., 11:07
Mi köze a monarchia kedvenc császárnéjának ’56-hoz? Avagy milyen kép él(t) a forradalomról a vasfüggöny másik oldalán, a nem is oly messze eső Olaszországban? Mi látszott el odáig, és azt hogyan fogadták az ottani polgárok, és egyáltalán, hogyan látják történelmünket külhonban? Dr. Roberto Ruspantival, Itália egyik legismertebb Magyarország-szakértőjével, több, az 1956-os eseményeket feldolgozó könyv szerzőjével beszélgettünk minderről, amikor nemrégiben a Debreceni Egyetemen járt vendégelőadóként.
Dr. Roberto Ruspanti, az Udinei Egyetem magyar tanszékének vezetője napjainkban a magyar történelem, kultúra egyik legavatottabb ismerője hazájában. (Irodalom)történészként, műfordítóként és szépíróként is rendre visszatér választott második pátriájához, Magyarországhoz. Lefordította Petőfi János vitézét, a kilnecvenes években konferenciát szervezett és tanulmánykötet szerkesztett az ötvenhatos forradalomról, de néhány éve egy – ötven évvel ezelőtt Budapesten játszódó – regénnyel is jelentkezett.
– 2002-ben jelent meg Quel treno per Budapest (A budapesti vonat) című regénye Olaszországban. Ennek története 1956 őszére, a magyar fővárosba viszi olvasóit. Az átlagközönség számára mennyire ismert téma ez?
– Dr. Roberto Ruspanti: Az átlagos olasz keveset tud az akkori eseményekről, és Magyarországról általában, viszont néhány információ alapján egy határozott, világos kép él bennük önökről. Ez a kép, a mai Magyarországról alkotott kép egyik nagyon fontos eleme az ötvenhatos forradalom, pontosabban azok a képek, azok az epizódok, melyek akkor minálunk ismertté váltak. Én magam gyermekként csak pár momentumot észleltem, viszont azok nagyon erősen megmaradtak bennem, s minden bizonnyal fontos szerepet játszottak abban, hogy aztán később a magyar kultúra felé fordult a figyelmem. Emlékszem például, hogy római otthonunkban a rádión hallgattuk a forradalmárok olasz nyelvű segélykérő kiáltványát, melyet a hosszú hullámú rádióadás nyújtva-torzítva juttatott el hozzánk. Gyermekként hátborzongatóan hatott, elementáris hatással volt rám.
– Milyen emlékei vannak arról, hogyan vélekedett a pesti eseményekről az olasz közvélemény?
– Eleinte nem igen volt pontos képünk arról, mi is történik valójában – ellenforradalom, a csőcselék lázadása, terrorista-akció vagy reformfordulat a szovjet blokkban. A Pci (az egykori Olasz Kommunista Párt) is megosztott volt az események megítélésében. A Moszkvára figyelő, feltétlenül lojális pártvezetés elítélte a történteket, ugyanakkor néhány baloldali értelmiségi rögtön a forradalmárok pártjára állt. A nemrégiben Budapestesten járt olasz köztársasági elnök, Napolitano úr is csak most követte meg a magyarokat akkori elutasító véleményéért. Az átlagos polgárban is hasonlóan ambivalens kép állt össze a szabadságharcosokat és a lincselő tömeget mutató filmhíradók, fotók nyomán.
– Mi köze volt mindennek Sissihez?
– A következő év tavaszán mutatták be Olaszországban az Erzsébetről szóló híres filmet – Romy Schneider főszereplésével – melyet azóta is évről évre minden nyári szünetben lead valamelyik olasz tévéadó. Generációk nőttek fel rajta, generációk kedvenc filmje volt, és generációk alkottak ennek alapján képet a magyarokról. Ez volt – e kép szerint – az az aranykor, amelyhez képest az ötven évvel ezelőtt történteket értelmeztük. Olyan volt és lám, ilyen lett ez az ország.
– Van-e mindez hatással Magyarország mai megítélésére?
– Azt hiszem, mind a mai napig az olaszok fejében a magyarokról alkotott képet nagyban, döntően befolyásolják az ötvenes évek eseményei. Az Aranycsapat, Puskásék, a forradalom, és a Sissi-film egy szabadságszerető, függetlenségéhez mindenek fölött ragaszkodó, ugyanakkor kissé zabolátlan nemzet képét alkották meg. Ennek legerősebb színe pedig a monarchia Magyarországa. Ha olasz túrista érkezik Budapestre, szinte biztos, hogy a száz-százhúsz évvel ezelőtti várost keresi, nagy kár, hogy az utóbbi időben gyorsan tűnnek el annak a kornak az emlékei. Ezzel a budapesti atmoszféra is eltűnőben van, éppen az a jellegzetesség, ami miatt érdekesnek, izgalmasnak tűnt, tűnik a város a külföldiek számára.
|
bocs ha már voltak bent.
