Segítsetek elfogadnom, hogy egyedül leszek ezentúl mindig, egész életemben!
35 éves vagyok, 4 éve új életem van. Fél évvel ezelőttig úgy gondoltam, soha nem kerül már senki a közelembe, aztán valakit mégis beengedtem. Most újra el kell fogadnom, hogy soha nem lesz már -akár futólag is, csak néhány órára- semmilyen kapcsolatom.
Szeretem a férjem. Ő már nincs itt. 4 éve meghalt. Akkor én megrokkantam. Három lányunk miatt vagyok itt, fel kell nevelnem őket.
Segítsetek újra megtalálnom magam!
- http://talema.blogter.hu/ Kicsiny -ha úgy tetszik nem is létező- fantáziám okán, ennek címe: Remember Sammy Jankis! (A mostani gondolataim, pl 'Méles' kapcsán is, de ő csak egy elhanyagolható, de nem elhanyagolandó (:o) szelet ebben.
- http://tlm.blogter.hu/ 2001. 11. 18. a címe. A Füzet-em, amit akkor kezdtem írni, mikor még magamnról sem egészen tudtam. Ennél nagyon fontos a sorrend, az 'Ők' címűnél érdemes kezdeni, az archívumnál, és szépen sorban a többi...
"TALÁLKOZNI KELL ISTENNEL MEG AKAROK KÉRDENI TŐLE EGYET-MÁST PÉLDÁUL AZT, HOGY MI VÉGRE VAGYUNK MERT HÁT FELÉPÍTJÜK A HÁZAINKAT FELNEVELJÜK A GYEREKEINKET LEARATJUK A BÚZÁT HÁBORÚSKODUNK ÖLJÜK EGYMÁST! AZTÁN MIVÉGRE MEG HÁT AZ ÉLETEMRŐL IS KI AKAROM KÉRDENI
AZ IGAZSÁGOT AKAROM MEGTUDNI"
Az új Yonderboi lemez egyik számában Koncz Gábor mondja el ezt a szöveget. Nagyon tetszik.
Inkáb lelkiismeretes, a munkájukat szívvel lélekkel végző orvosok... voltak, aztán megfunták és bekerültek egy ilyen bizottságba, ahol dönthetnek élet/halál felől...
Ha csak azt veszem, mikor esik az eső, netán fúj a szél, nem tudok kimenni a házból...
Gyalogolni max. 2-300 m-t tudok egyhuzamban...
A memóriám messze nem a régi, nem hiába kerültem be az egyetemi tananyagba a maradék 10% agyammal...
Koncentrálni nem tudok, csak percekig, folyamatosan...
Ülni csak rövid ideig vagyok képes, aztán fel kell állnom, vagy le kell feküdnöm, mert ugyan összeforrt a csípőm, de mégiscsak 1000 darabra hullott annak idején, és még így, a protézissel sem olyan, mint valaha...
...de mindegy... felháborító, hogy egy ilyen fiatal nő -mint én-, mankóval jár, és nem képes megfogni a bokáját...!!! Akkor bizony menjen dolgozni! Nehogy már tovább ingyenélősködjön a havi 33.000.- nyugdíjával, a köz pénzéből!
Most még kevesebb lett a nyugdíjam. Nem sokkal, nem egészen 2000 Ft-tal. Hmmm...
Nem vagyok mélesbe szerelmes. Nem is voltam, csak azt hittem lehetek még -vergődő nyomorékként is- nő.
Ezt kell abbahagynom. Vissza kell találnom erős-roki-magamhoz.
Erőműgépész-technikus vagyok, aztán még kereskedő-boltvezető.
A háziorvosunk, a családsegítő, a gyógytornászom, mind ki vannak akadva, hogy 67% lettem... Fellebbezzek, mondják. ... Nem fogok. Ha neki ettől kerekebb az élete, hát, legyen neki...!!!
Amikor én anno (még boldogult pasizós koromban.....:-)) éreztem úgy, hogy most aztán vége, nekem többet nem kell senki és a barátaim mosolyogva bizonygatták, hogy ugyan már, attól, hogy kukacos almába haraptál, az alma még nem férges gyümölcs, akkor legszívesebben rájukmordultam volna, hogy DE IGENIS AZ! :-)
Vagy amikor a távolság miatt szakadt meg egy kapcsolatom, azt hajtogatták, hogy leszek én még szerelmes, majd meglátom, na akkor meg nem értettem, hogy miért nem értik, hogy én soha soha nem leszek már szerelmes, ŐT a büdös életben nem felejtem el, Ő az egyetlen pasi a világon és punktum.
Na, szóval én most nem hajtogatok neked semmi ilyet, viszont szerintem inkább próbálj meg szétnézni az élet más területein és találj valamit / valakit, ami/aki kitöltheti a gondolataidat. Nekem pl. itt a 10 hónapos babám. A Te gyerekeid már nagyobbak, van saját életük is, de gondolom azért csinálnak Neked programot így is...:-) A maradék idődre próbálj meg valamit kitalálni, amit szívesen csinálsz és leköti a gondolataidat. Sérülten ez persze nehéz, de azért egy próbát megér. Lehet teljesen öncélú dolog is.
Méles lecsengett már... Most utoljára hagytam, hogy eljátssza velem. Neki sem kellek, de nem ez a lényeg, hanem: nekem nem kell senki, hisz aki a társam, ő nem lehet itt... miattam.
Benne van az is, amiért nyitottam ezt a topikot, de már lecsengett bennem a tényszerű kötődés (már a személyhez), tehát 'csak' azt kéne megemésztenem, hogy nem szabad nyitnom... kicsit sem szabad.
Nem lesz nekem még néhány órára sem játszótársam.
De nem ez a baj.
Most megint minden összejött. ... s mindennek a tetejébe még megkaptam a roki-bizottságos papírom, 67%-os lettem, munkaképes vagyok...
1, Az eredeti témától teljesen függetlenül törént olyasmi, ami egy régóta húzódó nyomasztó történésben kis enyhülést hozott... Bocs. Ezt ennél részletesebben nem akarom. A lényeg, hogy a kedvem jobb, illetve a lelkem könnyebb lett ettől (ha tudom, hogy ez csak időleges fellélegzés, akkor is...:o)
2, Az eredeti téma. Megint hozza a szokott formáját 'Mélespasi', én meg megint támogatom ebben... mert továbbra is itt ülök, és várom... mindig ezt játszuk, ha ő azt mondja, hogy jön, akkor én várom, aztán nem jön...
