Incsonnál feltűnt, hogy a koreaiak milyen kevés páncélossal, nehézfegyverrel rendelkeztek, a kínaiak meg szinte csak a gyalogságot erőltették.
Gondolom ebben az nagy szerepet játszhatott, h az é-koreai tábornokoknak álmukban sem jutott eszébe, h mivel Inchonnál az ár-apály amplitúdója 1 napon belül akár a 10 m-t is elérheti, az amerikak meg mernek kísérelni egy stratégiai partraszállást. Te is tudod, h Macarthurt kezdetben hasonlóan hajtották el ezen ötletével, mint Mainstent az ardenneki főcsapás trvével.
Ez azért érdekes mivel a háború elején a koreaiak rendelkeztek abszolut nehézfegyver fölénnyel, illetve Kínának is jelentős arzenálja volt.
Tudtommal É-Korea néhány tízezernyi olyan katonával bírt, akiket a szovjetek képeztek ki, és vetettek be a Mandzsúriai Hadsereggel szemben (amikor Mao már totál verve és padlón volt). Sajnos köztük volt 1db T-34-esekkel (kb. 200 tank, ha nem tévedek) felszerelt páncéloshadosztály is.
A délieknek viszont nem volt semmijük sem tudtommal 2 okból :
1. Truman és még idiótább külügyminisztere -Marshall (akit Mao úgy vert át, mint egy óvodást, mondván, h ő itt a demokrácia bölcsője)- szerint eljött a világbéke (melyet az ENSZ garantál), mostantól mindenki puszipajtás, így nincs szükség se dél-koreai, se japán, de még amerikai hadseregre sem. Így leszerelték szinte a teljes harcedzett amerikai haderőt Ázsiában, ami még érthető is lenne az atommonopólium tükrében.
Persze azért maradtak amerikai csapatok a Távol-Keleten :
1 Japánban az újonnan behívott, puskaport soha nem szagolt kisfiúkból álló néhány megszálló hwdosztály, melyek legénységének a ténykedése kimerült a japánok által még a MacDonaldsot is megszégyenyítő hatékonysággal felállított szyórakoztató- és bordélyházak rendszerében.
2. Persze Dél-Koreában sem állítottak fel nemzeti hadsereget, hanem elszórtak néhány 100 amerikai (úgymond) kiképzőt, akik szintén jókat bulizgattak.
Hát mi volt ez, hanem felhívás keringőre az ekkoriban már szinte teljesen militarizált kimirszeni és maoi diktatúrák számára ?
Ráadásul volt 2 nagy fegyverük is :
1. É-Koreának szovjetektől kapott T-34-es tankhadosztály
2. Maonak az a töménytelen nehézfegyver, melyet Sztálin a legyőzött japán mandzsúriaia hadseregtől zsákmányolt.
3.Maonak 1-2 M olyan katonája, kiket feláldozhatott bármikor és bármire : uis ők a Kuamintang-foglyok voltak.
Nem véletlen, h az első lendülettel Dél-Korea legdélebbi kikötőéig rugdosták le az akkori nem létező koreai-usa "haderőt"
Ezek szerint nem pótolták érdemben a koreaiak veszteségeit, Kína pedig ráadásul saját katonáin is takarékoskodott.
Az É-koreaiak veszteségeit Macarthur partraszállása,a légi invázió beindítása és az ellenoffenzíva után már nem volt miből pótolni.
Maonak viszont egyáltalán nem kellett takarékoskodnia a kínai talpasokkal - meg is mondta akkoriban, h őt nem érdekli hány százezer avagy millió katonájába kerül, ha képes olyan veszteséget okozni az amerikaiaknak, melyért cserébe megkapja az Atombombát Sztálintól.
Itt 1974-ről van szó, nem napjainkról. Akkor a kínaiaknak még nem voltak nagy hatótávolságú irányítható rakétái, akárcsak a flottájuk is másodrendű volt még európai mércével is.
Csakhogy a kínai föld-föld rakéták hatótávolsága nagyobb, mint az amerikai hordozókról indítható vadászbombázókéi, még akkor is, ha beleszámítjuk az Awacs-sokat is, melyeket ugye szárazföldről kellene indítani. A Hawkeyek hatótávolsága (a felderítést ill. a rakétavezérlést illetően) pedig kb a fele.
Kihasználták a pillanat adta lehetőséget. Valószínű, hogy amennyiben érdemi ellentevékenységet észlelnek, akkor "nyergelj, fordulj" - 74-ben még a kínai flotta igen kezdetleges szinten állt
Mostanában gyakran szerepel a Paracel- szigetek (Spratly- szigetek más néven) a nemzetközi hírekben. A Dél-Kínai tengeren található pici szigeteknek, zátonyoknak a felségvíz kiterjesztése miatt óriási a jelentősége. A kínaiak 1974-ben szerezték meg egy katonai akcióval az utolsókat rúgó Dél-Vietnámtól, az USA meg hagyta.
Egyetlen probléma van a felvetéseddel, hogy én Kasmírról beszéltem, te meg Tibetről, az egyik a Himalája egyik, a másik az ellenkező oldalán van, s innentől kezdve okafogyott, mivel bármit csinálnak a kínaiak Tibetben a vízzel annak nulla hatása van Kasmírra, lévén a Himalája hegysora alatt belátható időn belül nem fognak egyetlen folyót se átvezetni...
Úgy tudom nem egészen így van, Tibeten belül lehet terelgetni a vizet erre arra, biztos vannak lejjebb is mellékfolyók amiknek nem ott a vízgyűjtője, de úgy tudom Tibetben magában a vízenergia készlet nagyobb mint pl egész D-Amerikában.
A Haditechnika magazinban jelent meg tavaly egy cikksorozat az amcsi tengerészgyalogosok incsoni partraszállásáról és az azt követő előrenyomulásról, illetve talán a Viasat Historyn egy kisfilm az ENSZ erők egyik utolsó csatájáról amikor megakadályozták a kínaiak áttörését.
Incsonnál feltűnt, hogy a koreaiak milyen kevés páncélossal, nehézfegyverrel rendelkeztek, a kínaiak meg szinte csak a gyalogságot erőltették. Ez azért érdekes mivel a háború elején a koreaiak rendelkeztek abszolut nehézfegyver fölénnyel, illetve Kínának is jelentős arzenálja volt. Ezek szerint nem pótolták érdemben a koreaiak veszteségeit, Kína pedig ráadásul saját katonáin is takarékoskodott.
Esetleg valami találkozott elmúlt egy-két évben megjelent angol nyelvű, a koreai-kínai oldalt bemutató tanulmánnyal?
Igen, de mi a kínai? Most vettünk neves német gyártótól műszaki cuccokat, echte kínai. Német márkajel alatt 3-4-szer drágább, mint ha a beszállítótól vennénk. A német semmilyen hozzáadott értéket nem teremtett (még a tervezést se), a magyar pénztárcánk hizlalja a német zsebeket.
Katonai értelemben Nyugat-Európánál erősebbek, de az oroszok még előttük vannak, illetve az USA fényévekre (egyelőre). Viszont a katonai fenyegetésről áttértek a gazdasági expanzióra.
Ez a topic a Kínai Népköztársaság megszületése utáni katonai konfliktusaival foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben azonban - szerencsére - nincs mit feljegyezni. Az utolsó komolyabb csatározásuk a Vietnám ellen vívott - egyébként számukra vesztes - határháború volt. Aztán még néha lőtték egymást kicsit Tajvan partközeli szigeteiről oda-vissza. Ma már max. flottatüntetést tartanak néha egy-egy zátony hovatartozása miatt a Fülöp-szigetek, Vietnám térségében. Nem érdekük a gazdasági kapcsolatokat katonai konfliktussal veszélyeztetni.
A Haditechnika utóbbi 2 számában tanulmányt közöltek a US tengerészgyalogos hadtest páncélosainak koreai harcairól, jelentős részben a kínaiakkal álltak szemben. A háborúban humor, cukkolás is van, pl. feljegyezték, hogy a kínaiak egy magaslatra nagy betűkkel kiírták:
"BOLDOG KARÁCSONYT TENGERÉSZGYALOGOSOK" - az amcsik meg betűnként szétlőtték, annyira nem értékelték a viccet.
A kínaiakról megjegyezték, hogy rendszeresen nagy élőerő veszteséget szenvedtek, azt már kevésbé tudni, hogy viszonylag sokan megadták magukat az amcsiknak, még a másik oldal esetében ritka volt a hadifogoly... Az egyik cserénél több, mint 6000 kínait engedtek el 650 szövetségesért (ebből kb. 150 volt az amcsi).
itt tényleg off, de a síta szunnita ellentét nem csak irakra jellemző, a síta tömb másik szélén pakiban se nagyon szeretik egymást, rendszeresek az összecsapások, robbantások, lövöldözések a szunni többség és a síta kisebbség közt.
ha el is terelnék a brahmaputrát a mellékfolyók ugyan abba az irányba folynának... a kasmíri vita nem a víz miatt tört ki, hanem mert KASMÍR lakosságának többsége muszlim volt, a maharadzsa meg hindu, s mikor szétvált két részte a brit india, akkor a hatalmát féltő maharadzsa sutyiban indiával állapodott meg a csatlakozásról, ami a többségi muszlimoknak nem tetszett... a víz lejjebb, pandzsábban érdekes, mivel angol időkben nagy öntözőcsatorna rendszert alakítottak ki, amit a kettőválás után részben szétválasztottak és végül a vízmegosztásról is megállapodtak (de nem volt egyszerű)
Jól látod, rendkívül nagy a jelentősége Tibetnek - s a kínai-indiai háború se kis jelentéktelen hegyi konfliktus volt, hanem biztosították a szárnyakat. Javították a pozíciókat.
A nepáli maoista felkelők esetében se lennék különösebben meglepődve, ha egyszer kiderül(ne) valójában a nagy szomszéd áll mögötte.
Azonban a Himalája és a víz szerintem csak a 2. számú célpontja kínának, az 1. az orosz távolkelet (tajga), az amúr nagy vízhozamú folyó a sűrűn lakott kínai belső vidékek közelében (mandzsúria) ráadásul az öntözéssel külső-mongoliában agrárforradalmat hajthatnának végre... (anno a kínai-szovjet összecsapások középpontjában is az amúr vidéke állt).
Az a hatmilliárd eurónyi spanyol adósság, amelynek felvásárlását az El Pais értesülése szerint Peking megígérte, a teljes kínai tartalék mindössze 0,27 százaléka.
annyi változás, hogy a korábbi katonai veszélyt jelenleg a gazdasági expanzió váltotta fel - közben azonban kína szép csendben mélytengeri flottát épít,hadrendbe vételhez közeli állapotban van az első kínai repülőgéphordozó, ami új dimenziókat nyit a kínai flotta számára. a szárazföldön felépítették a fedélzeti kifutópálya mását - egy kutatóintézet tetőszerkezetét! - és a pilóták már gyakorolják be a le-fel szállást...
A napokban olvastam el Várnai Ferenc A hosszú meneteléstől az agresszióig c. eléggé politikusra sikeredett Kína elemzését. Amiért itt említem: "térképészeti agresszióval" 3,2 millió km2 szovjet területet tekintettek magukénak a kínaiak Szibériában és Kazahsztánban. A fegyveres összecsapások 1969. március 2-án kezdődtek a Damanszkij-szigeten, ahol 31 szovjet határőr halt meg és sok sebesült volt. A kínai veszteségekről nincs adat. Márcuis 14, 15-én tüzérségi támogatással támadtak a kínaiak, de nincsenek adatok a veszteségekről, akárcsak a júliusiról sem, amikor folyami jelzéseket kihelyezőkre támadtak a határ mentén, a számos kisebb-nagyobb provokációról nem is szólva.
