Csakhogy a kínai föld-föld rakéták hatótávolsága nagyobb, mint az amerikai hordozókról indítható vadászbombázókéi, még akkor is, ha beleszámítjuk az Awacs-sokat is, melyeket ugye szárazföldről kellene indítani. A Hawkeyek hatótávolsága (a felderítést ill. a rakétavezérlést illetően) pedig kb a fele.
Kihasználták a pillanat adta lehetőséget. Valószínű, hogy amennyiben érdemi ellentevékenységet észlelnek, akkor "nyergelj, fordulj" - 74-ben még a kínai flotta igen kezdetleges szinten állt
Mostanában gyakran szerepel a Paracel- szigetek (Spratly- szigetek más néven) a nemzetközi hírekben. A Dél-Kínai tengeren található pici szigeteknek, zátonyoknak a felségvíz kiterjesztése miatt óriási a jelentősége. A kínaiak 1974-ben szerezték meg egy katonai akcióval az utolsókat rúgó Dél-Vietnámtól, az USA meg hagyta.
Egyetlen probléma van a felvetéseddel, hogy én Kasmírról beszéltem, te meg Tibetről, az egyik a Himalája egyik, a másik az ellenkező oldalán van, s innentől kezdve okafogyott, mivel bármit csinálnak a kínaiak Tibetben a vízzel annak nulla hatása van Kasmírra, lévén a Himalája hegysora alatt belátható időn belül nem fognak egyetlen folyót se átvezetni...
Úgy tudom nem egészen így van, Tibeten belül lehet terelgetni a vizet erre arra, biztos vannak lejjebb is mellékfolyók amiknek nem ott a vízgyűjtője, de úgy tudom Tibetben magában a vízenergia készlet nagyobb mint pl egész D-Amerikában.
A Haditechnika magazinban jelent meg tavaly egy cikksorozat az amcsi tengerészgyalogosok incsoni partraszállásáról és az azt követő előrenyomulásról, illetve talán a Viasat Historyn egy kisfilm az ENSZ erők egyik utolsó csatájáról amikor megakadályozták a kínaiak áttörését.
Incsonnál feltűnt, hogy a koreaiak milyen kevés páncélossal, nehézfegyverrel rendelkeztek, a kínaiak meg szinte csak a gyalogságot erőltették. Ez azért érdekes mivel a háború elején a koreaiak rendelkeztek abszolut nehézfegyver fölénnyel, illetve Kínának is jelentős arzenálja volt. Ezek szerint nem pótolták érdemben a koreaiak veszteségeit, Kína pedig ráadásul saját katonáin is takarékoskodott.
Esetleg valami találkozott elmúlt egy-két évben megjelent angol nyelvű, a koreai-kínai oldalt bemutató tanulmánnyal?
Igen, de mi a kínai? Most vettünk neves német gyártótól műszaki cuccokat, echte kínai. Német márkajel alatt 3-4-szer drágább, mint ha a beszállítótól vennénk. A német semmilyen hozzáadott értéket nem teremtett (még a tervezést se), a magyar pénztárcánk hizlalja a német zsebeket.
Katonai értelemben Nyugat-Európánál erősebbek, de az oroszok még előttük vannak, illetve az USA fényévekre (egyelőre). Viszont a katonai fenyegetésről áttértek a gazdasági expanzióra.
Ez a topic a Kínai Népköztársaság megszületése utáni katonai konfliktusaival foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben azonban - szerencsére - nincs mit feljegyezni. Az utolsó komolyabb csatározásuk a Vietnám ellen vívott - egyébként számukra vesztes - határháború volt. Aztán még néha lőtték egymást kicsit Tajvan partközeli szigeteiről oda-vissza. Ma már max. flottatüntetést tartanak néha egy-egy zátony hovatartozása miatt a Fülöp-szigetek, Vietnám térségében. Nem érdekük a gazdasági kapcsolatokat katonai konfliktussal veszélyeztetni.
A Haditechnika utóbbi 2 számában tanulmányt közöltek a US tengerészgyalogos hadtest páncélosainak koreai harcairól, jelentős részben a kínaiakkal álltak szemben. A háborúban humor, cukkolás is van, pl. feljegyezték, hogy a kínaiak egy magaslatra nagy betűkkel kiírták:
"BOLDOG KARÁCSONYT TENGERÉSZGYALOGOSOK" - az amcsik meg betűnként szétlőtték, annyira nem értékelték a viccet.
A kínaiakról megjegyezték, hogy rendszeresen nagy élőerő veszteséget szenvedtek, azt már kevésbé tudni, hogy viszonylag sokan megadták magukat az amcsiknak, még a másik oldal esetében ritka volt a hadifogoly... Az egyik cserénél több, mint 6000 kínait engedtek el 650 szövetségesért (ebből kb. 150 volt az amcsi).
itt tényleg off, de a síta szunnita ellentét nem csak irakra jellemző, a síta tömb másik szélén pakiban se nagyon szeretik egymást, rendszeresek az összecsapások, robbantások, lövöldözések a szunni többség és a síta kisebbség közt.
ha el is terelnék a brahmaputrát a mellékfolyók ugyan abba az irányba folynának... a kasmíri vita nem a víz miatt tört ki, hanem mert KASMÍR lakosságának többsége muszlim volt, a maharadzsa meg hindu, s mikor szétvált két részte a brit india, akkor a hatalmát féltő maharadzsa sutyiban indiával állapodott meg a csatlakozásról, ami a többségi muszlimoknak nem tetszett... a víz lejjebb, pandzsábban érdekes, mivel angol időkben nagy öntözőcsatorna rendszert alakítottak ki, amit a kettőválás után részben szétválasztottak és végül a vízmegosztásról is megállapodtak (de nem volt egyszerű)
Jól látod, rendkívül nagy a jelentősége Tibetnek - s a kínai-indiai háború se kis jelentéktelen hegyi konfliktus volt, hanem biztosították a szárnyakat. Javították a pozíciókat.
A nepáli maoista felkelők esetében se lennék különösebben meglepődve, ha egyszer kiderül(ne) valójában a nagy szomszéd áll mögötte.
Azonban a Himalája és a víz szerintem csak a 2. számú célpontja kínának, az 1. az orosz távolkelet (tajga), az amúr nagy vízhozamú folyó a sűrűn lakott kínai belső vidékek közelében (mandzsúria) ráadásul az öntözéssel külső-mongoliában agrárforradalmat hajthatnának végre... (anno a kínai-szovjet összecsapások középpontjában is az amúr vidéke állt).
Az a hatmilliárd eurónyi spanyol adósság, amelynek felvásárlását az El Pais értesülése szerint Peking megígérte, a teljes kínai tartalék mindössze 0,27 százaléka.
annyi változás, hogy a korábbi katonai veszélyt jelenleg a gazdasági expanzió váltotta fel - közben azonban kína szép csendben mélytengeri flottát épít,hadrendbe vételhez közeli állapotban van az első kínai repülőgéphordozó, ami új dimenziókat nyit a kínai flotta számára. a szárazföldön felépítették a fedélzeti kifutópálya mását - egy kutatóintézet tetőszerkezetét! - és a pilóták már gyakorolják be a le-fel szállást...
A napokban olvastam el Várnai Ferenc A hosszú meneteléstől az agresszióig c. eléggé politikusra sikeredett Kína elemzését. Amiért itt említem: "térképészeti agresszióval" 3,2 millió km2 szovjet területet tekintettek magukénak a kínaiak Szibériában és Kazahsztánban. A fegyveres összecsapások 1969. március 2-án kezdődtek a Damanszkij-szigeten, ahol 31 szovjet határőr halt meg és sok sebesült volt. A kínai veszteségekről nincs adat. Márcuis 14, 15-én tüzérségi támogatással támadtak a kínaiak, de nincsenek adatok a veszteségekről, akárcsak a júliusiról sem, amikor folyami jelzéseket kihelyezőkre támadtak a határ mentén, a számos kisebb-nagyobb provokációról nem is szólva.
A nickedről jutott eszembe, kevés az információ arról, hogy a kínaiak mennyire használták 5. hadoszlopként a kokinkínai kínaiakat. Csak a végkifejlet ismert, a nagyarányú elvándorlás. Pedig a nagytestvér - kistestvér kapcsolat egyik meghatározó eleme lehetett a kisebbség helyzete és szerepe.
