Jaj, ez nem lett valami szép, elég furcsán rakta a gép egymás hegyére-hátára a képeket! De legalább sikerült felraknom, bocs' a bénázásért!
A "Farabolás" képeket véletlenün találtam meg. Van egy ún. Archivo Globale nevű oldal, ami számtalan fotót tartalmaz. Hasonlít a "gogle" fotókiállítására.
Ha már ott vagy az Archivo globale oldalon- pontosan nem tudom a címét - ha oda akarsz jutni, gépeld be a gogle-ba, és megtalálod- gépeld be a sztár (Fellini, vagy Giulietta Masina, esetleg Mastroianni) nevét, és legalább negyven, ötven fotót ad egy színészről! Vannak családi, protokoll, és lesifotók, szerintem nagyon jó minőségűek. Csak sajnos ott az a fránya "Farabola" felírás, és embléma, ami eltakarja (legtöbbször) a színész arcát, talán másolásvédelemből! E nélkül igazán fantasztikus lenne, de hát semmi sem tökéletes, nagyjából ki lehet venni az arcvonásokat.! Ha ráklikkelsz a fotóra, még szebb!
Na végre, tudok képet felrakni! Rájöttem, hogy csak egy bizonyos típusú képeket lehet! Persze így a választék csekélyebb- ezen a képen nem látszik jól az arcuk!
Köszi a képfelrakó tanácsokat, de ezek szerint nekem egy harmadik változat jött be!
Köszönöm az elismerést. A vitatott kifejezés ("nominálták") az Oscarral kapcsolatban általában elég gyakran elhangzik, mondhatni, "szakszó"-nak számít. Azért ezt választottam, mert egyik magyar megfelelője, a "jelölték" ugyanabban a mondatban már szerepelt. A "nevezték"-kel viszont nem értek egyet, mert ebben az összefüggésben valahogy nem idevalónak érzem.
Pénteken este 22.45-től a Duna Tv egyik kedvenc Fellini-filmemet, a Petronius-mű alapján készült SATYRICON-t vetíti.
Titus Petronius Arbiter (meghalt: kb. 66-ban) Néró uralkodása idején élt, s a császár parancsára követett el öngyilkosságot. (Alakja szerepel Sienkiewicz Nobel-díjas regényében, a QUO VADIS-ban.) Fő műve, a SATYRICON csupán töredékekben maradt fenn: a 14., a 15. és a 16. könyv részleteiről van szó, melyek a XVII. században kerültek elő.
Fellini 1967 nyarán határozta el, hogy filmet forgat a töredékes műből. Állítása szerint főleg a hiányzó részek keltették fel az érdeklődését. Az volt az ötlete, hogy teljes egészében latin nyelvű filmet forgat, s ennek érdekében konzultált több tekintélyes latinnyelv-professzorral is. Az ötletet végül elvetette, mivel a feladat túl nagynak ígérkezett, s a forgalmazás szempontjából is rizikófaktort jelentett. (1976-ban készült el az első, latin nyelven forgatott film, Derek Jarman és Paul Humfress közös rendezése, a SEBASTIANE.)
Az előkészületeket követően maga a forgatás 1968 novemberétől 1969 májusáig tartott. A főszerepekre a Mester kevéssé ismert arcokat keresett és talált. Encolpius szerepét Martin Potter, Ascyltost Hiram Keller, Gitont Max Born alakította. Kellerre állítólag Franco Zeffirelli hívta fel Fellini figyelmét, miután az ifjút látta egy New York-i HAIR-előadáson. (A fiatal színészt 1974-ben Jancsó Miklós is filmezni hívta a RÓMA MEGINT CÉZÁRT AKAR című olasz filmjébe. 1997-ben Hiram rákban elhunyt.) Trimalchio szerepét Mario Romagnoli vendéglős játszotta Il Moro néven: ez volt római vendéglőjének a neve. Salvo Randone (Eumolpus) az olasz filmipar sokat foglalkoztatott epizodistája volt, aki szerepelt Fellini előző (szkeccs)filmjében, a TOBY DAMMIT-ban (1968) is. Alain Cuny (Lycos) korábban játszott a Mester legendás alkotásában, AZ ÉDES ÉLET-ben (1960), akárcsak Magali Noël (Fortunata), aki később az AMARCORD-ban (1973) is fontos szerepet kapott. A Triphenát megformáló Capucine korának egyik legszebb nője volt. Szépsége múlásával azonban erőt vett rajta a depresszió, s végül 1990. március 17-én öngyilkos lett lausanne-i lakásán: kiugrott a nyolcadik emeletről. Egy kisebb szerepben (az öngyilkos nő) látható az 1947-es Miss Itália, Lucia Bosé, aki Luis Miguel Dominguín spanyol torreádorral kötött házassága miatt több mint egy évtizedre visszavonult a filmezéstől, s épp a SATYRICON epizodszerepe jelentette számára a visszatérést. (A házaspár fia, Miguel Bosé napjaink ismert énekes-színésze.) A statiszták egyike Renato Zero énekes-színész, ám neve nem szerepel a stáblistán. (Ezzel kapcsolatban emlékezzünk Celentano megjelenésére AZ ÉDES ÉLET-ben!)
Fellini komolyan fontolgatta, hogy kihagyja a filmből az ephesosi özvegy történetét, de végül benne hagyta. Kimaradt viszont az a jelenet, melyről a film egyik legismertebb (alant általam is csatolt) reklámfotója készült: ezen Ascyltos és Triphena látható. A forgatást meglátogatta Roman Polanski és tragikus sorsú felesége, az akkoriban épp Olaszországban filmező Sharon Tate is. Gideon Bachman dokumentálta a SATYRICON megszületését, s az anyag 1971-ben CIAO, FEDERICO! címmel került a nyilvánosság elé. (A közelmúltban egy filmfesztiválon restaurált változatban ismét bemutatták.)
A SATYRICON körül már a bemutató előtt kirobbant a botrány. A pikáns vígjátékairól ismert Gian Luigi Polidoro ugyanis Fellinivel egyidőben szintén filmet forgatott a műből, de szatirikus hangvételben. (A szereplők között volt Ugo Tognazzi is.) Fellini beperelte Polidorót, hogy a SATYRICON címet ő használhassa, de veszített. Ekkor felvetődött, hogy a filmnek a THE SATIRICAL ROMANCE címet adja, de ezt különböző okokból elvetette. A producerek a FELLINICON vagy a HEROTICON címeket ajánlották, de ezek nevetségesen hangzottak. Végül a FELLINI-SATYRICON címet választották. A United Artist nagy reményeket fűzött a Fellini-opusz tengerentúli forgalmazásához, ezért egymillió dollárért megvásárolták Polidoro filmjének amerikai jogait, hogy visszatartsák a bemutatót a Fellini-premierig.
A FELLINI-SATYRICON az 1969-es velencei filmfesztiválon került bemutatásra, ahol túlbuzgó filmbarátok a mű ismerete nélkül a fődíj egyetlen komoly esélyesének kiáltották ki. Az opusz azonban megbukott a fesztiválon, és a mozikban is, miközben Polidoro változata sikeres lett. Az idő rostáján azonban Fellini munkája maradt fenn. A velencei premier érdekessége egyébként, hogy a mezőny versenyfilmje volt Pasolini DISZNÓÓL (1969) című munkája is, melyben a kannibalizmusnak ugyancsak fontos szerep jutott (ld. még Godard WEEK-END című filmjét, 1968-ból.)
Azért Fellininek nem kellett sokáig szomorkodnia a SATYRICON kezdeti rossz fogadtatása miatt. A művet ugyanis 1970-ben a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díjára jelölték, a rendezésért pedig Fellinit 1971-ben Oscarra nominálták. Az olasz filmkritikusok díját (Ezüst Szalag) kapta a SATYRICON-ért Giuseppe Rotunno operatőr, Danilo Donati díszlet- és jelmeztervező, Luigi Scaccianoce díszlettervező és a Vernacchiót alakító Fanfulla. (Utóbbinak osztoznia kellett az elismerésen Umberto Orsinivel, akit az ELÁTKOZOTTAK című Visconti-filmben nyújtott epizódalakításáért jutalmaztak.)
Magyarországon a Filmmúzeum mutatta be a SATYRICON-t, emlékeim szerint 1977 végén vagy 1978 első felében. A tévébemutató alkalmával szinkronizálták a filmet, s alighanem a Duna Tv-n is a magyarul beszélő változatot láthatjuk majd.
Trimalchio lakomája (középen: Magali Noël, jobbra: Mario Romagnoli)
Encolpius a labirintusba indul (balra: Martin Potter)
Kihagyott jelenet: Ascyltos és Triphena kézfogója (Hiram Keller és Capucine)
On-line boltok közül az Xpresst (www.xpress.hu) ajánlanám először, mert náluk vásárolok a leggyakrabban – teljes megelégedésemre–, vagy a Netpiacot (www.netpiac.hu), akikkel általában szintén elégedett voltam. Nem ajánlanám csak a SATYRICON-t, mert az jelenleg mindkét helyen az eredeti áron (6000 Ft felett) kapható. Az Xpressnél sajnos nincs, de a Netpiacnál kapható 3990 Ft-ért az a twinpack, melyben a SATYRICON és a RÓMA is megtalálható. Off-line boltokat sajnos nem tudok mondani, mert DVD ügyben nem szoktam olyanokba járni.
Sajnos az a DVD kiadás sem sikerült valami jól (tavaly augusztus végén volt a megjelenés), amit egy másik honlapon megjelent DVD tesztemben ki is fejtettem. A képminőség azért elszomorító, mert az AMARCORD-nál öregebb SATYRICON és RÓMA sokkal jobb minőségben jelentek meg DVD-n. Ráadásul az AMARCORD nem afféle "futottak még" film, hanem a Mester egyik legjobb és legjelentősebb munkája. Külföldön egyébként kijött egy duplalemezes verzió is: nem tudom, vajon ott a képminőségen javítottak-e?
Igen, így kell. A legfontosabb, hogy a "Feltöltés" után - ahogy mondod - a "Beszúrás" nyomatása is kell. Viszont: egymás mellett SOHA NEM jelennek meg a képek, csak egymás alatt. Hogy miért, ezt senki nem tudja.
Nem vagyok rutinos képfelrakó, ezért nem biztos, hogy én adom a legjobb tanácsokat. Szerintem csak a saját gépedről érdemes feltenni a képeket. Ha a netről akarnál feltenni valamit, először mentsd a képet a saját gépedre.
Utána az üzenetrész alatt, az "új kép" nevű résznél, a "saját gépről" elnevezésű oszlopnál, a "Tallózás" gombbal keresd meg a képet a gépeden. A mellette lévő üres sávban címet is adhatsz a képnek, bár ez a lehetőség épp a Fellini-filmeknél nálam sem jött össze. Ha adsz címet, ha nem, nyomd meg a "Feltölt" gombot. (Akkor van fenn a kép, ha kis méretben megjelenik ott lent.) A feltöltött képet a bal oldalon látható "Beszúrás" gombbal tudod az üzenetbe helyezni. Ha több képet akarsz feltenni, akkor a folyamat ugyanez. Ha a beszúrt képek a szövegben egymás alatt vannak, úgy is fognak megjelenni. Ha egymás mellett, akkor gondolom, megjelenítéskor is egymás mellé kerülnek. (Ezt a lehetőséget még nem próbáltam.) Lehet, persze, hogy a dolog még ennél is egyszerűbb, sőt, talán más más dolgokkal is lehet színesíteni a szöveget (linkbeszúrás stb.), de én egyelőre csak ennyivel tudok Neked segíteni.
No, minden filmhez írtam címet is, de valamely rejtélyes oknál fogva ezek lemaradtak. De a Fellini-rajongók nyilván felismerik a műveket. Fentről lefelé: SATYRICON (1969), RÓMA (1971), AMARCORD (1973), CASANOVA (1976).
Kedvenc színésznőm: Giulietta Masina! Számomra a huszadik század legizgalmasabb, legtehetségesebb színésznője! Viszont érthetetlennek találom, hogy mért hanyagolják hazánkban - még egy könyv sem jelent meg róla magyarul- és sokan csak „Fellininéként” degradálják le! ( Nem mintha bajom volna Fellinivel, mert őt is nagyon imádom, de amennyire Fellini kiemelkedő rendező volt, úgy volt Giulietta is a legnagyobbak között, mint színésznő) Jó lenne, ha végre önálló művészként tekintenének rá! (mint például Liz Taylorra, Lollobrigidára, Monroe-ra) Vitathatatlan, egy világhírességnek sem volt olyan hihetetlenül beszédes arcjátéka, tündéri egyénisége, páratlan tehetsége, karizmája, mint Masinának! Bőven volt olyan nagy egyéniség, mint Garbo, Audrey Hepburn, vagy Dietrich! Ráadásul nem az ún. „egytípus” volt: akár egy filmen belül is el tudta játszani a végleteket: tudott lenni ártatlan, és romlott, félénk, és harcias, titokzatos, és természetes, közvetlen, rideg, és meleg szívű, vagány, és konzervatív, frivol, és egyszerű,extrém és bonyolult, utcalány, és kislány, lehetetlen felsorolni! Utánozhatatlan, és új játékstílust teremtett, Egyéniség volt, hihetetlenül különleges, és igenis, ragyogóan SZÉP volt- sokkal inkább, mint a többi agyonplasztikázott, műmellű sablonsztárocska! Nem tudta játékát utánozni senki! Emily Watson, vagy Audrey Tatou, ( vagy uram bocsá’ Tóth Orsi )sem a többi „Masina-stílust” koppintó színésznő sem tudott olyan légkört teremteni, mint Giulietta! Ugyan mindössze tíz filmben játszott főszerepet, de ezek máig a top-on vannak (Országúton, Cabiria)
Szerintem csodálatos, és jó ember volt –elég csak megnézni a fotóit, filmjeit- arcáról, szeméből olyan végtelen szeretet sugárzik, mint ahogy kevés más színésznőből árad!
Giulietta Masina imádnivaló, és halhatatlan!
