A helyzet az, hogy 2 és 1/2 hónapos a pici babám. Mielőtt terhes lettem, utáltam a "kis vinnyogósokat". DE: a 9 hónap (hányingerrel, rosszulléttel is) a legszebb dolog /a szülés után/ Ha egy anya még ezek után is ütlegeli a gyerekét, az megbolondult, s tényleg pszichiátriára kéne mennie.
mindentől függetlenül visszaolvastam magam, és nem rád írtam, mert csak általánosságban tettem megjegyzést. Te voltál érzékenyebb, és a hsz-omat magadra vetted.
"Tavaly decemberben született egy törvény. Azt is mondhatnánk, szinte karácsonyi ajándékként érkezett, viszonylag rövid előkészítés után. A gyerekvédelmi törvény új kiegészítése pedig nem mást mond ki, mint hogy Magyarországon a testi fenyítés minden formája tilos. A jogszabály nem tér ki arra, hogy a fenyítés pontosan mit is takar, ennélfogva nem tesz különbséget kis és nagy pofon között, szeretetből, védelemből vagy felindulásból adott verés, bántalmazás között. Egyszerűen kijelenti, hogy fenyíteni tilos. Nemrégiben A gyerekbántalmazás megelőzése címen az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) konferenciát rendezett gyermekorvosok, védőnők, szociális munkások, a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek részvételével. A gyerekbántalmazásnak számtalan olyan formája van, amit sem a szülők, sem a közvélemény nem tart elítélendő magatartásnak, pedig ezek is okozhatnak maradandó károsodást. Sajnos még a súlyos ügyekről sem beszélünk eleget, ezért is volt már égető szükségünk a gyerekbántalmazást tiltó új törvényre mondja dr. Herczog Mária szociológus. Büszkék vagyunk arra, hogy a jogalkotók nagyon gyorsan reagáltak a kérésünkre, a jogszabálynak azonban csak akkor van értelme, ha rendelnek hozzá forrásokat és intézményrendszert. Hiszen ezek hiányában nem tudjuk megtanítani a szakembereket, a szülőket és a gyerekeket sem arra, hogy mit is jelent a tilos a fenyítés mondat. Az igazi kérdés változatlanul az, hogy végre elismerjük-e: szülőnek lenni nagyon nehéz és nagyon komplex folyamat, amit folyamatosan tanulni kell. Ehhez pedig kell és lehet segítséget kérni. Akkor a jogszabály nem is szankcionál? Nem, és nem is ez volt a cél. Kifejezetten segítő szándékot fogalmaz meg, a jogalkotó nem büntetni, hanem épp ellenkezőleg, segíteni akarja a szülőt. (Ezért kapott helyet a gyermekvédelmi törvényben.) Tudatosítani akarja, hogy kitől és honnan kérhet segítséget a szülő. Persze mindenképpen el kell választani a kis verést a brutális bántalmazás kategóriájától, hiszen ez utóbbi bűncselekménynek számít. És az előbbi? Egy pofon, amelyet tilos adni. Az a cél, hogy végre megváltozzon a szemlélet, hogy igenis tudomásul vegyük: soha nem szabad verni a gyermeket. Sok időnek kell ahhoz eltelnie, hogy ez így legyen. A svédeknek ehhez körülbelül húsz évre volt szükségük."
"Kihez forduljunk?
Gyemeknevelési problémáinkkal először célszerű az óvodai vagy iskolai gyermekvédelmi szakemberhez fordulni. Segítenek a nevelési tanácsadók, a területi védőnő, a gyermekorvos. Ha nem vagyunk elégedettek az eredménnyel, lépjünk tovább, semmiképpen ne hátráljunk meg, hiszen az új törvény nemcsak lehetőséget biztosít a szülőnek a segítségkérésre, de a segítségnyújtást kötelezővé teszi a szakemberek számára. A szakember dönti el, hogy sajtát hatáskörében oldja meg a problémát vagy jelzi-e az esetet a gyermekjóléti szolgálatnak, a gyámhatóságnak, szélsőséges esetben a rendőrségnek. Azt is mérlegelni tudja, hogy elegendő-e a helyzet megváltoztatásához egy-egy beszélgetés a szülővel a gyermek fejlődési szükségleteiről, gondozási igényeiről és a megfelelő biztonság eléréséről."
"Segítő, civil szervezetek
Kék Vonal: 06/80 505 000 NANE: 267-4900 Fehér Kereszt Gyermekvédő: 06/80 505 006 Nővonal: 06/80 505 303"
de nem is minden bűnözőt vertek (bár a statisztika az statisztika) (nem tudom, hogy a k and h -s brókert ütötték-e? :-) )
megértem a heylzetet, de ez sem ad felmentést arra, hogy megverj egy hasfájós 3 hetes babát. szoktak mutatni amerikai felvételeket a tévében, hogy csépelik a bébiszittyók a gyerekeket, ha elgondolom, hogy a szülők is ilyenek, hát.............................
a kölyök vállalás két tényezős szerintem. van anya, meg van apa. aki nem alkalmas rá az minek vállal? Nem elég, hogy egész életében depis volt a csaj, még ráadásul jön a gyesneurózis is, és akkor elszabadul a pokol. lehjet tányért törni, számolgatni, tanulni, babaházba járni, stb. Csak nincs aki ezt elmondja az anyának.
pontosan. (de azert nem mindenki bunozo, akit vertek:))
szoval kepzeld el magad otthon egy parhonapossal. el vagy hanyagolva. a lakas is. fozni nem tudsz, a gyerek allandoan sir. segitseged nincsen. aztan hazajon a ferjed, aki az egyetlen tamaszod, majd kozli veled, hogy "dragam en felelossegteljes munkat vegzek, te csak itthon dekkolsz, kapd ossze magad." en nem vagyok meglepve, ha ezutan kiborulsz.
szoval nagyon a melyerol kell kezdeni a problema megoldasat.
igazad lehet, mert nevelhetünk rossz esetben magdamarinkóat, vagy kishitlereket is. ha jól tudom a bűnözők nagy részét csépelte a szüleje, már újszülöttkorától.
Jól olvasom, hogy az ip cim vagy mi a fenne alapján rendőrőket akarnak egyesek a másikra küldeni? mi folyik itt önbíráskodás?
A topik címéhez méltóamn a csecsemőverés nem megengedhető, nem magyarázható, elitélendő. A gyerek nevelési célzatú testi fenyegetése, már lehet vita tárgya szerintem.
Arra emlékszem gyerekkoromból, hogy 1 verést nem felejtettem el soha, azt ami igazságtalan volt minden szempontból. Az összes többi nem hagyott nyomot bennem. Ezért mondtam írtam már, hogy csak átgondoltan lehet a gyereknek a makarenkóit elküldeni.
Aki csecsemőre emeli a kezét, azt meg a picihátriára kell beutalni, mert semmi kontroll nincs benne, társadalomra veszélyes, ergó nem való normális emberek közé.
Ezzel az erővel akár falhoz is vághatná egy kicsit (ahogy a pelusra üt egy kicsit).
Erre nem ad szerintem felmentést semmilyen élethelyzet, akár egyedül neveli, akár fáradt. ha jól tudom a csecsemő egy ideig még nem önálló lény a picihóanalizmus szerint. Vagyis aki ilyen idős kölykét veri, az tul képpen saját magát csépeli. tiszta freud lettem. :-)
Nem, de ha a férjed dolgozik 10-14 órát: és másnap nem alhat el a munkahelyén mert kirúgják, vagy 200 ember élete függ attól hogy tud-e koncentrálni és ébren maradni: akkor nem kelted fel szittelni. Te otthon csak egy csészét törsz el, ha fáradt vagy, vagy nem porszívózol aznap: és a gyereket beteszed a járókába, ha úgy érzed hogy leejtenéd a kimerűltségtől.
nagyon is megértem, mert én viszont ütöttem meg a gyerekeimet, a nagyobbakat egy igen instabil időszakomban a válás után, sajnos többször is. de a saját tetteimet sem fogadom el normálisként. sajnálom magam is, amilyen állapotban voltam, és ezért megértek mindenkit, akivel megtörténik, de ettől még nem lehet semmiképpen sem felmentést kapni. szégyen, hogy ezt tettem, és hiába beszéltem velük azóta ezerszer erről, és úgy tűnik, nem maradt bennük maradandó nyoma, mégis elfogadhatatlan.
Nos szerintem itt alapjában véve nem arról van szó, hogy gyónjunk vagy ilyesmi... vagy lehet erről is szó van. De ha már gyónás, hát hadd mondjam el, hogy ilyen esetekre nem érdemes egy életre szóló lelkiismeretfurdalást érezni, a szülők is emberből vannak, és egy gyerek nagyon is jól érzi, hogy mikor kap ki amiatt, mert az anyja éppen ki van borulva, avgy pedig amiatt mert épen ilyen "hangulata" van avagy miért verik csak úgy sportszerűen, mert szerintük ez a jó... a gyerek sokkal többet felfog, mint reméljük.
MInden valamennyire is normális szülő alapjáraton elitéli a verést (a csecsemőverést még a bíróság is, ez nem is kérdés), minden szülő úgy áll hozzá, hogy ő aztán soha - de mégis vannak élethelyzetek, amikor csődöt mond az elhatározás. Tessék kérem tudomásul venni, hogy attól mert valaki az anyaság magasztos állapotjába kerül, még gyarló ember marad. Ha ezzel megbékél, akkor meg fog békélni sokminden mással is.
És lehetséges, hogy befejezzétek a személyeskedést??? Nem szeretném, ha a modik törölnék a topicot, csak mert 2 embernek személyes problémái vannak egymással!
ha visszakeresel és fel tudsz mutatni egy "elfogadható" szót a veréssel kapcs. a hsz-aimban, gratulálok. ha már ilyen kutatgatós kedvedben vagy.
ha meg nem, akkor olvass, kérlek! ha kell, újra és újra. amíg megérted. még csak nme is kell elfogadnod, csak amíg megérted.
egészen elképesztőnek találom, hogy ha valaki könyörögve kér titeket, hogy csak egy kis megértést tanusítsatok azok iránt (ezek szerint magad iránt is), akik egy sajnálatos állapotban belecsusszantak ebbe, azt azonnal megvádoljátok, hogy elfogadhatónak tartja, sőt, gyakorolja. én leírtam és ezt a te példád is fényesen igazolja (nem csak ebben az esetben), hogy azok beszélnek a legcsúnyábban, akik maguk sérültek és/vagy tovább is adják.
persze megértem a dolog lélektanát és ezt írtam le pontosan: az tud ilyen könyörtelen lenni, aki átélte a lelkiismeretfurdalást utána. aki ott zokogott együtt a gyerekkel, a szörnyű bűntudattól. de hogy ezt miért másokon akarja megbosszulni, azt fel nem foghatom. csak sajnálom.
érdekes. én azzal kezdtem, hogy sikerült megértenem valamit. mert odafigyeltem, és hajlandó voltam meghallani a másikat. úgy látom, ezt másoknak még nem sikerült.
ana,
ha egy ilyen témában valakinek bármire az a válasza, hogy "áhá, tehát te vered a gyerekeidet", az egyszerűen szánalmas. soha nem ütöttem meg a gyerekeimet, és úgy tervezem, hogy nem is fogom és felfoghatatlan, hogy még nekem kell magyarázkodnom. leírtam egy másik topokban, mi volt az, amikor a legközelebb voltam hozzá: kiabáltam és a szék karfájára csaptam.
képtelenek vagytok felfogni, hogy valaki, aki maga nem alkalmazza a verést, még seggrepacsi formájában sem, mert nem tartja helyesnek, attól még megértheti, hogy valaki eljuthat ide? miről beszélünk???
ha azt mondom, én nem szeretem a spenótot, az nálatok azt jelenti, hogy mindenkire ráküldöm a rendőröket, ha azt eszik??? mert itt ezt érzem.
egylány, semmi nem változott, miért változott volna??? ha harmadszor is le kell írnom, hogy "a verés nem vita kérdés. az "elcsattan egy pofon" az igen, arról lehet vitatkozgatni.", akkor így harmadszorra már érthető?
annyira jól leírtad azt amit érzek és amit próbálok én is magyarázni rég! Köszi érte :) (mondjuk engem vertek, szóval ennyiben én pl nem viszem tovább a mintát, soooot)
szerintem meg el kéne fogadni azt is, hoyg nem vagyunk egyformák, nem kell(ene) egyformán nevelni a gyerekeinket, engem nem ütöttek meg a szüleim - sőt, még soha senki nem ütött meg... - és ne kelljen már hülyén éreznem magam azért, mert úgy tervezem, hogy én se üssem meg a kölyköket. Meg senkit. én ne üssek meg mást.
Ettől máris hős anya vagyok? ugyan... csak nem tudok megütni senkit. és én senkit nem tartok gyerekverőnek mert eljár a keze, én nem ítélek másokat, komyolan nem,csak ne kelljen már hülyén éreznem magam a fentiek miatt.
Az a vicces ebben az egész vitában, hogy én nem tartom magam különösen jó anyának - mármint tök jó anyja vagyok a gyermekeimnek, de nem vagyok szet, meg hős -, nem vagyok egy született anya alkat, megőrülnék ha egyedül kéne felnevelnem a kölyköket, néha határozottan az idegeimre bírnak menni, stb. És hiszti p. is birok lennim határozottan hajlamos vagyok rá, a férjemel veszekszem és ajtócsapkodok néha. A gyerekkel eddig még nem kiabáltam, mert még nem érzem egyenrangú partnernek, hoyg ráborítsam a hisztimet, de szerintem tizenéves korában majd kap ő is a jóból :-) szóval tökéletlen vagyok ezer ágon, de miért vagyok gúny tárgya mert nem csapdosok????
Én pedig úgy látom, hogy akit vertek gyerekkorában, az ezt a mintát hozza magával és hajlamos azt gondolni, hogy majd a testi fenyítés mindent megold.
Sajnos a hozzászólásodból süt, hogy Te hogy kezeled a gyerekverést, vagy nevezzük popsiverésnek. A legnagyobb baj viszont nem ez, hanem az, hogy Te azokat tartod nemnormálisnak, akik képesek felnevelni a gyereküket normálisan anélkül, hogy kezet emelnének rá. Már mindenféle gyerekkori sérülést vélsz a háttérben felfedezni.
én most úgy látom a közben itt-ott továbbcsordogáló vita alapján, hogy iszonyúan meghatározó a dolog megítélésében az, hogy a mai anyukával hogyan bántak gyerekkorában. úgy látom, hogy aki mereven, engesztelhetetlenül, makacsul ellenez mindenféle ilyesmit, nekiesik a másiknak, és képtelen megkülönböztetni a pelus meglegyintését a szisztematikus, tudatos gyerekveréstől, az azért ugrik ennyire, mert őt magát ütötték-verték és/vagy más módon kínozták (lelkileg) gyerekkorában, ezért már egyszerűen nem tudja a helyén kezelni azt a bizonyos alkalmi popsiverést sem.
nyilván, az életre szóló sebek és torzulások mellett ez az egyik hátramaradt sérülés. és ez valóban rettenetes, nagyon sajnálom az ilyet (más kérdés, hogy ez nem mentség a hangnemre.)
viszont akit néha eltángáltak, de valahogy nem rendült meg az egész világa, mert nem terror volt, "csak" jó magyar szokás szerint néha elnáspángolták (nálunk pl. ez volt), az valszeg a helyén tudja ezt kezelni. nem tart mindenkit gyerekverőnek, akinek kiborulva eljár a keze, nem is alkalmazza otthon ezt az eszközt, mert tartja okénak, de ha egyszer kicsusszan a kezéből egy seggreverés, nem omlik össze, megmagyaráz, elnézést kér, stb.
Na igen és ez teljesen igaz, miként elvárja magától, hogy x hét után ne látszodjon rajta hogy szült, mert...Egy csomo elvárást ad a mai anya magának szükségtelenül, miközben talán csak néha elkéne nyulnia és feltett lábbal pihenie...és ha a áradtság megeszi az idegrendszerét, akkor ne áldozza fel magát feleslegesen a tökéletesség oltárán, hanem tudjon lemondani arról hogy vékony legyen, vagy szoptason, vagy mindennap finom bio kaját fözzön. Ha fáradt, akkor merjen lustulni, élvezze az anyaság pozitiv dolgait, hisz ugysem lesz sok ilyen lehetösége az életben...
