Keresem Kaszás Attila - Tomboló Hold c. lemezét akár 3-4000ft-ot is adnék érte, kérem aki eladná írjon mailt vagy msn-n vegyen fel és ott kommunikálunk!
a telefont letetted: edzeni megyek legbelül repedt meg a közömbös szöveg szilánkot szóró vadvirág lett a szád
a kaszás te vagy a biztos tudat erődből futja a halál is tudja mielőtt levág hogy ne lehess öreg
hogy drótok és csövek? az a hang nem jelzett semmit
előtted nem talány nyugodni mégse hagy a koponyában lüktető vér s velő hogyan lesz hittel érvelő magány aztán megint csak holt anyag
a sorsunk mostoha de mindig jön csoda és az határoz itt ha jól imádkozik remél az ostoba
aztán csodálkozik hogy milyen intenzíven fekszel ilyen ez a rendszer: ha mennél sem ereszt el
hogy drótok és csövek? az a hang nem jelzett semmit
tombolni kész a hold kissé most kivagy de felülsz mindjárt te jó gyerek tudom egy kávét kérsz hamar és visszahívsz a nyaralás miatt az orvos hírt hadar: felült a tótmagyar! szétrebben majd a gyászsereg visítanak a műszerek
otromba tréfa volt
de nem haragszom ám titokban jó dohány és bor kibontva vár az asztalon a fiad fölnevet örül neked
hogy drótok és csövek? az a hang nem jelzett semmit
Nagyon szép és megható volt a virrasztás pénteken. Rengetegen jöttek el, virágok és mécsesek borították az emlékhelyet kint és bent a színházban is. Folyamatosan vetítés zajlott a színházban, amit kint is nézni lehetett kivetítőről. Az új film musical zárta a vetítést. Nekem a színházban olyan érzésem volt, miközben néztük a különböző szerepeiből összeválogatott darabokat, hogy úgyis mindjárt kilép Attila a függöny mögül, és meghajol, majd elneveti magát és azt mondja, csak tréfa volt az egész! Volt valami ott a színház előtt és bent is, valami, az ott álló emberek között. Valami néma, közös szomorúság... Együtt búcsúztunk Kaszás Attilától!
Láttam, hogy sokan meglátogattátok az oldalam (Verspatika),
és meghallgattátok a Végtelen kékséget. Most frissítettem az oldalt és feltettem rá egy másik Kaszás Attila dalt is, a Balladát. Hallgassátok meg, ha van kedvetek!
Szabó Lőrinc : Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokonok, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Miért van az, hogy nem tudok szabadulni a gondolattól....? 47 évesen elmegy egy EMBER......! Egy nagyszerű színész........egy végtelenül szimpatikus férfi.......! Egyszerűen nincs szó: "hogyan mondjam el, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet.........." ...vagy még az sem! Megfoghatatlan, felfoghatatlan.....!
Gyertek, jöjjenek minél többen pénteken............Attiláért és Mindannyiunkért.........!
Évtizedekkel ezelőtt, 1987-ben, nem sokkal a bemutató után, az akkor még általános iskolás gyermekeimmel megnéztük a Vígzínházban a Nyomorultak című előadást, ami örök élmény számomra. Amikor kijöttünk, mindenki a főszereplőkről beszélt, akik kétségtelenül fergetegesen játszottak: Vikidál, Sasvári, stb. Én pedig folyamatosan mondogattam (a családom szerint túl sokszor), hogy a darabban játszott egy kisebb szerepet egy fiatalember, nem tudom ki Ő, de rendkívül tetszett a hangja. Számomra feltűnően kitűnt a többi közül! Akkor még csak a hangját zártam a szívembe. Rohantam a szereposztáshoz és sikerült megtudnom a nevét: KASZÁS ATTILA.
Őt azóta ismerem, akkor még kicsit az ismeretlenség homályában volt. Természetesen azóta nagyon sok darabban láttam és soha nem fogom elfelejteni. Fájdalmasan fiatalon ment el. Amíg én élek, emlékeimben ő is élni fog, nem halt meg!
Egy kis könnyű zenés darab (Csókos asszony) videofelvételét bármikor elővehetem és megnézhetem, láthatom ŐT!
"Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre."
Annyit tennék hozzá: valóban köszönjük M1.!!!!Egyetlen.egy dolog!:Egy "snittel" lezárhatták volna, elválaszthatták volna a következő műsortól egy fél percre elsötétülő képernyővel! végigbőgtem az egészet! Drága Attila! Megyek Veled virrasztani pénteken! Még mindig nem hiszem el!!!!!!!!!!!!!
Lehet, hogy lentről látjuk másképp lehet, minden összeforr ott az égi messzeségben hol a kékség átkarol. Lehet, hogy szánalmasan fáj még az, hogy nincs mi átölel az a végtelen nagy kékség nem enged még közel...
Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél. Lehet, létezik ő is, aki többre képes az embernél. Egyszer ismeretlen távolba vágyom, máskor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre. Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm. Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a jel, ami szól, de a hang, ami hív, még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek. Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom. Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át. Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, és el nem érem, ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
Nyugodj békében, kedves Attila!
(és kedves Enjorlas, ahogy először láttalak színpadon)
Felfoghatatlan!! Miért kellett ennek megtörténnie?
Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy hét alatt és ő már nem olvashatja ezeket, pedig hogy örülhetett volna neki..
hétfőn még ő is tervezte a jövőt, megtervezte, hogy előadás után haza megy a kis családjához és tessék... Olyan szívszorító!!
Nem tudom elfogadni.. és valahol mélyen dühös vagyok a világra, hogy így alakult, pedig mennyi minden előtte volt..
..és szegény kis családja.. nem is tudom, hogy ezt hogy lehet felfogni, elfogadni... vasárnap még – holnaphoz egy héttel ezelőtt – még együtt ebédelt a család és egy hét múlva...
Milyen hosszú tudd lenni egy hét..
Ilyenkor elgondolkodok, hogy érdemes-e haragba lenni valakivel, érdemes-e rosszat okozni a másiknak, érdemes-e gonosznak és rosszindulatúnak lenni.. hisz olyan kevés az itt lét.. és sokkal szebbé tehetnénk egymás életét, ha picit olykor-olykor megállnánk.. mind testileg, mind mentálisan.. picit megállnánk és picit a másikra figyelnénk és lehet hogy valakinek az a pici figyelem, az odafordulás az utolsó ’képe’ a földön.. és mit érünk mi azzal, ha haragosak vagyunk mással.. mi se érezzük magunkat jobban.. idegesek és feszültek leszünk.. az meg mire jó.. olyan rövid az itt lét ..
..csak egy kicsi odafordulás.. csak egy kicsi megállás olykor-olykor..
.. hova rohanunk.. esztelenül.. csak rohanunk és nem láttunk.. nem hallunk.. nem érezzünk a szeretteinket .. és elveszítjük a szerelmünket is.. csak rohanunk, hogy jobb legyen, de mi lenne ha egy picit megállnánk és élveznénk ami jó, ami az életünkben van.. a barátunk társaságát, a virágok illatát, a mosolyt, a szép épületeket, a zenét... mi rohanunk, lökdösődünk, csak hogy jobb legyen.. és mi lesz.. jobb lesz nekünk? ...
..rohanunk.. és nem vesszük észre, hogy a cél már velünk van.. hajtjuk a szerelmünket.. csak nem vesszük észre, aki szeret..
..rövid az itt lét..
.. nem figyelve hajtjuk az életet.. csak akkor látjuk a saját szeretetünket, ha már elveszítettük a másikat.. akkor vesszük észre, hogy alig voltam vele.. olyan keveset beszélgettem vele.. és még nem is mondtam meg neki, hogy mennyit jelent nekem.. mert ezt is csak most tudtam meg, mikor már nincs velem..
