A legenda pontosabban úgy szól, azt hiszem, hogy az ifjabb Iljusin, a tervező fia öt nappal korábban már repült, de a leszálláskor megsérült, és a segítségére siető kínai elvtársak különleges, elzárt kórházban ápolgatták a hőst egy éven át, noha ezt senki nem kérte tőlük. Mivel Hruscsovnak egy mutogatható űrhajósra volt szüksége, nem egy isten tudja, hol lábadozóra, Gagarin következett, akinek már sikerült az útja.
Azt, hogy ebből a legendából igaz-e bármennyi is, mi itt nem fogjuk tudni megállapítani. De ahogy az angol királynőnek sem akkor van a születésnapja, amikor született, hazánkból sem április 4-én szorították ki az utolsó nácikat, satöbbi, mégis jók ezek az egyezményesen kijelölt napok az események megünneplésére, az űrhajózás napja is jól van ekkor. Akár repült akkor Gagarin, akár nem, akár máskor. Megjegyzem, Tyitovot szerintem nem küldték volna fel egyből egy egész napra, ha előtte nem sikerült volna már egy próbakört mennie valakinek, mégiscsak egy vadonat új technikáról volt szó. És VALAMINEK köröznie kellett a Föld körül, mert a rádiójeleket az egész világ foghatta és bemérhette. Ezzel az erővel akár már egy embert is meg lehet röptetni, sok helyre úgysincs szüksége szegénynek. Ahogy a boldogult Lem mester is kifejezte ezt Pirx egyik történetében: a pilótának csak éppen annyi helye volt, hogy egy széleset vigyoroghatott.
Az emberek szeretik a legendákat, meg a titkokat, amelyeket csak néhány beavatott ismerhetett meg eddig.
Sajnos, hiába javasoltam előző napon is, aznap is a lapom szerkesztőinek, hogy foglalkozzunk a témával - legalább a kereknek nevezhető évforduló kapcsán -, süket fülekre találtam.
Nota bene: az űrhajózás ügyének manapság, mondhatni, nincs szezonja...
Hang: tényleg, ez jó megfigyelés, tényleg hozzájárul az ('éteri') hatáshoz.
2001: mint már korábban volt róla szó, így, hogy regényben nem olvastam semmit (a két nagy 'kimaradt' sci-fi könyvélményem ez és a Marsbéli krónikák - így alakult, nem tehetek róla! :), a film megértésében a nyolcvanas évek végi rádiójáték segített sokat. Gyakorlatilag mivel ott mindent ki kell mondani, ami egyrészt nem látszik, másrészt gondolják a szereplők, így nem volt tere a sejtetésnek, a rendező 'kénytelen volt' maga is mindent megérteni, majd megértetni. Ó, bárcsak meglenne ma is az a felvétel!
2001. a könyvet olvastam, a filmet láttam. Van jeletős eltrés a kettő között amit a 2010. könyv elején megmagyaráz A.C.C., mivel az már film folytatásaként íródott. pl. míg a könyvben a Szaturnusz a cél, a filmben a Jupiter. A 2001. filmnek számomra nagy erőssége, hogy nem a hang-effektusokra mentek rá, így jóval valóságosabb, hogy az űrben, közvetítő közeg híján nem terjed a hang.
Azon a sorozaton én is jókat mulattam akkoriban, de mivel éjszaka adták, ha jól emlékszem, nehéz lett volna feltűnést keltenie. Egy ideje a Viasat3 adja a folytatást vagy a kimaradt epizódokat, Űrbalekok címen, hajnalban. Az éjjeliőrök között valószínűleg tarol.
Ezért ki nem tagadnálak, de elismerem, hogy megleptél. Én úgy tartom, hogy a film, nagyszerűen megformált hangulata ellenére is az érthetetlenségig szimbolizált módon fejeződik be, és a könyv elolvasása nélkül csak kevesen tudják ezt a művészi stílust maguknak lefordítani. Az az érzésem, hogy én sem tartoztam közéjük, de már nem emlékszem, hogyan is találkoztam a filmmel először, nagyon régen. Egyébként pedig a könyvben szerintem még egy csomó érdekességről van szó, menet közben is és a végén is, de egyszer a fórumon már magyaráztam ezt, nem akarok ismételgetni.
Ha nem tetszik Clarke stílusa, kár volna erőltetni, de én nem találok benne semmi kifogásolhatót. Tulajdonképpen semmi mást sem, ami alapján Clarke-ot azonosítani tudnám egy ismeretlen írását látva, de ez bizonyára az én bárdolatlanságom következménye. Nekem a könyv mondatai csak gondolatok, érthetően elmondva. A fordító, az ország későbbi nagypapája, nem adott hozzá egyedi ízt (nem lehet mindenki egy Murányi Beatrix), de az végül is hamisítás lett volna, mert az eredetiben sem láttam többet tárgyilagos történetmesélésnél. (Kevésszer szántam rá magam az angol szöveg olvasgatására, de ebbe azért belekóstoltam egyszer.)
Palinak is igaza van, a későbbi részek egyre halványabbak lettek. A 2010 még megjárja, a 2061-et egyetlen alkalommal olvastam csak, a 3001-et pedig tavaly végigolvastam, de kétségtelenül, a kritikusi utószó szerint is feltűnően stilizált lett, mintha csak egy tévésorozat forgatókönyv-terve lenne, helyenként részletesebben megmunkálva.
Ha elárulom, hogy én még egyiket sem olvastam (még az első, klasszikust sem!), akkor kitagadtok!? :)
Holott a 2001. filmet a legnagyobbra tartom. Magát Clarke-ot is, de olvasva kevés sztorija fogott meg - úgy látszik, az írói stílusa nem jön be nekem (ő se tehet róla, én se). Az is lehet, hogy nem sikerült olyan jó magyar fordítót kifognia, mint némely kollégájának.
Ugyan, ne viccelj már. R.S. nem az unokabátyám, akkor sem sértődök meg, ha leszólja valaki. Amúgy a K.V. szerimtem pályája egyik legfőbb szerepe, amiként az általad említettek is. (Megjegyzem, még a Marathon életre-halálra című filmben játszott kis szerepe is emlékezetes). Amúgy pedig úgy vagyok vele, hogy akad néhány film, amelyekről tudom, hogy a legkevésbé sem tekinthetők az egyetemes filmművészet mérföldköveinek, de így vagy úgy valamikor belopták magukat a szívembe (ilyen a K.V. mellett pl. - csak amik már itt is szóba kerültek - A végső visszaszámlálás, a Gyilkos bolygó és néhány más műfajú mozi). Talán mert ezek nem "akarnak többnek látszani, mint amik": azaz saját, szerény "képességű" műfajukon belül jól, következetesen megcsinált, összerakott darabok (és bizonyára szerepet játszik az ilyesmiben, hogy az ember mikor látta először, hol, milyen körülmények között, szóval nosztalgia és effélék).
John Litgowról pedig jegyezzük meg, hogy egyik főszerepét (azon kevesek egyikét, amikor szegény nem őrült gyilkos volt egy akcióthrillerben...) egy sci-fi paródia tévésorozatban játszotta, mint a Földre érkező idegen lények csoportjának vezetője. (Ment nálunk is valamelyik tévén, szinte visszahang nélkül).
Azt hiszem, a 2010 filmben jobb, mint könyvben [...]
Talan azert, mert - a 2001-gyel ellentetben - itt mar Kubrick nem adta az otleteket Clarke-nak... (Az iro negyedik Urodusszeiajat, a 3001-et mar vegig sem tudtam olvasni, annyira nem kotott le {+ eroltetettnek is talaltam az egesz tortenetet}.)
Pfú, tillA, ne haragudj, de ezt nem hagyhatom megjegyzés nélkül. A Kék villám egy elég közepes filmecske volt, Roy Scheider emlékezetes alakításaiként sokkal inkább említésre méltónak tartom a Cápa első és második részét, de mindenekelőtt a felülmúlhatatlan Mindhalálig zenét (All That Jazz). Ez utóbbiban egyébként John Lithgow is játszott egy kisebb szerepet.
Az asimovi gondolathoz: az lenne érdekes, vajon hogyan folytatta a mester a mondatot.
Beírhatom, de nem sokra mész vele :)
'I've tried my hand at the game, and done so more than once. I did so once when I was asked to write an introduction for the Encyclopedia of Science Fiction, edited by Robert Holdstock, and here it is.
És itt vége van az előszó előszavának és kezdődik az említett írás, ami több oldalon keresztül körbejárja kérdést.
Egyébként ez a kötet, amiből idézek, egy olyan érdekes könyv, amiben Asimov 55 scifi-vel kapcsolatos írását gyűjtötték össze, és mindegyikhez írt még egy rövidke előszót is.
Annyi kiegészítéssel: mindkét nevezett színész kiváló aktor, és mindkettejüknek vannak igazán emlékezetes alakításai (pl. Kék villám, illetve Garp szerint a világ).
Az asimovi gondolathoz:
az lenne érdekes, vajon hogyan folytatta a mester a mondatot.
Azt hiszem, a 2010 filmben jobb, mint könyvben, vagy az is lehet, hogy a történetből annyi is elég, amennyit a film meg tud mutatni. De a film legalább szép, látványos grafikával és díszletekkel. A színészekkel nekem érdekes módon nem volt semmi bajom, engem csak az orosz parancsnoknő szinkronjának kántáló stílusa zavart kissé. De el lehet a filmet nézegetni.
Lássuk be, bármennyire is világnyelvvé formálódik is az angol, csak egy a nyelvek közül, és amerikanizálódó világunkban sem érezhetjük kötelezőnek az ismeretét. DuDoR, ez nem szemrehányás, csak egyszerűen sok embert ismerek, aki nem tud elfogadhatóan angolul. Az ő kedvükért egészítem ki az idézetedet a magyar fordításával:
A sci-fi rajongóinak egyik kedvenc játéka azzal próbálkozni, hogy meghatározzák, mi is a science fiction, és mi alapján különböztethető meg, például, a fantasytől.
Igen, igen, ez igy van - de azert szerintem van vizvalaszto, ami megkonnyiti a besorolast. Peldaul, a "sci-fi thriller" annyira nem igazi science fiction, mint a granatalma sem igazabol alma. Szoval ahelyett, hogy egy "fabol vaskarika" dolog folott vitaznank, maradhatnank eleve a "vas"-nal; A tudomanyos-fantasztikus mufajnak ugyanis a sajatja a vilagra valo racsodalkozas es altalaban a jovore vonatkozo elmelkedes/figyelmeztetes. Ha ezek az osszetevok hianyoznak egy filmbol [konyvbol], akkor az csak sci-fi-nek alcazott valami [akcio, porno, fantasy, stb.] - vagy egyszeruen (es az esetek tulnyomo tobbsegeben) marhasag... Van jonehany verbeli sci-fi film - amelyek joreszt evtizedekkel ezelott szulettek, az Operencias-tengeren innen is tul -, ami felfedezesre/megnezesre var, szoval minek ragadnank le olyan torzszulotteknel, amelyek igazabol nem masok, mint penz-csinalo agyremek?!
"One of favourite games played by science fiction enthusiasts is that of trying to define just what science fiction is; and how, for instance, is to be differentiated from fantasy."
Igazad van, a konyveknel is latato ez a hatranyos folyamat...
A szemelyes megjegyzesedhez:
(1) Egyaltalan nem utalom "az amerikait" - pl. egyik legkedvencebb irom Ray Bradbury [es altalaban nagyon sok amerikai irot olvastam/szeretek] + egy rakas amerika sci-fi filmem van DVD-n (pl. egyike vagyok azon keveseknek, akik vedelmebe veszik a ''Mission to Mars'-ot). Vagy: sok amerikai "space artis"-t - Robert McCall, Chesley Bonnestel - rajongasig szeretek (van jonehany konyvem toluk es a tobbiektol). Ugyszinten, az eletemben talan legjobban akkor ereztem magam, amikor Amerikaban {kozelebbrol Floridaban, meg kozelebb a Kennedi Urkozpontban} voltam - ami nem lenne jellemzo egy un. amerikai-utalora... Amit utalok, az (a) az egyre fokozodo es veszesen terjedo amerikai hamburger-kultura (b) sznobizmus es szuklatokoruseg
(2) Van, amikor a zaj fontosabb, mint a jel (lasd - a szinten amerikai, es ami nekem ugyszinten megvan - 'Contact' film)
(3) Mindezektol fuggetlenul a jovboben igyekszem kerulni a ilyen jellegu velemeny-nyilvanitast...
Ugy tunik, az Avalon tulajdonkeppen japan-lengyel film - es nem is igazan sci-fi. Az ilyen "sci-fi thriller"-rol Moldova Gyorgy to:ko:s-makos retese jut eszembe (osszekevert, gyomrot megterhelo zagyvasag.) Avalon-t a Matrix-hoz is hasonlitjak, ami nekem eppen eleg arra, hogy szoba se' alljak vele... Ugy onalloan mint mas orszaggal kozosen, a lengyelek csinaltak jo nehany klasszis sci-fi-t (mint pl. a brillians Szekszmisszio-t), amik szerintem sokkal erdemesek a figyelemre.
Egyebirant a video-kolcsonzok szeles "science fiction" valasztekat vegigpasztazva latom, hogy az ide besorolt filmek 99.9 szazalekanak semmi koze a sci-fi-hez - ezek joreszt akcio-filmek (vagy egyszeruen marhasagok), csak tortenetesen a jovoben vagy mas egitesten jatszodnak.
A 2010 mas teszta - az igazi, verbeli sci-fi film. Es egyetertek a velemenyeddel: a{az amerikai} szineszek valasztasa nem volt szerencses. Nekem a lokepu Roy Schneider kulonosen idegesito Dr. Floyd szerepeben (es a HAL-ba fulig szerelmes kollegaja sem szimpatikusabb). A melypont a filmben az, amikor ket tavolra szakadt amerikai fohos a hot-dog utani epekedesuket osztja meg egymassal. (Egy szovjet filmben egy hasonlo helyzetben inkabb elmondanak [netan elenekelnek] egy verset - ami jol mutatja a ket orszag kulturaja kozti kulonbseget. Hiaba, kulonfele nepek vannak: ami az egyiknek Jevtusenko, az a masiknak lo'kolba'sz ...)
Minden hibaja mellett azonban a 2010 egy nagyon is tisztesseges film, szazszor erdemesebb a megnezesre, mint Avalon es a tobbi hasonlo mutans...
A jövé heti tévéújságban kétszer is olyat láttam, amire érdemes felhívni a figyelmeteket:
hétfőn, talán az MTV-őn késő este az Avalon című film lesz, ami nem azért érdekes, mert sci-fi, és modern (cyberpunk) témájú, hanem mert lengyel gyártmányú. Ezek ma is elől járnak!
kedden meg (vagy szerdán, nem emlékszem) ugyancsak este a kettesen a 2010. Második űrodüsszeiát adják. Roy Scheider és John Litgow, két kiváló színész és eredeti pofa - nem igazán rájuk szabott szerepekben...
Lem-mel (aki Kir Bulicsovot kovette) az utolso nagy kelet-europai sci-fi iro teleportalta magat egy jobb vilagba ... (A sors fintora, hogy amig o utalta a Tarkovszkij-fele Solaris adaptaciot, Lem-et az 1972-es szovjet film tette igazan ismerte a nagyvilagban - mint ahogy Arthur C. Clark is amolyan "futottak meg" iro maradt volna Kubrick Urodusszeia-ja nelkul. Nemhiaba mondta egy valaki, hogy film a legfontosabb muveszeti ag - hogy az kicsoda volt, ki lehet barchobazni :-)
Szoval ugy nez ki, a nagyok kozul mar csak Clarke es Ray Bradbury tartja a frontot - de amig ok elnek, addig ugy erzem, mintha a sci-fi aranykora meg mindig tartana...
Senki sem halhatatlan, a szó valódi értelmében, mégis mindenkinek akadnak olyan kedvencei a nagyvilágban, akik esetében valahogy abban reménykedünk, hogy ő talán mégis kivétel lesz. Nekem Lem ilyen volt. Már megtudhattuk, hogy ő nem azért a legbüszkébb magára, amiért mi annyira szerettük, de attól még a sci-fi klasszikusainak egyik legkiemelkedőbb alakja marad, a "keleti blokk" nyugaton is legsikeresebb alkotója e műfajban. Nyugodjék békében.
Hírforrás: AFP-FH/Lantos Rövidcím: Meghalt Stanislaw Lem világhírű író
Hír: Nyolcvannégy éves korában, krakkói otthonában elhunyt Stanislaw Lem. A világhírű lengyel sci-fi író halálhírét titkára jelentette be hétfőn, de azt nem közölte, hogy Lem mikor halt meg. Az író műveit több mint 40 nyelvre fordították le és 27 millió példányban adták el világszerte. Leghíresebb művéből, a Solarisból szintén világsikerű film készült, de több más alkotását is vászonra vitték.
