Általában kárhoztatjuk a szinkronizálókat (vagy inkább a forgalmazókat), kábé az derül ki, mintha "hülyék" lennének, nem gondolkoznának döntés előtt. (Talán van is ilyen.) De - erre akartam utalni - előfordul, hogy a magyar címért (miegyébért) felelős személy igenis okosan és gondosan dönt.
A Saturn 3? Azt hiszem, az angol cím jól cseng. Magyarul inkább csak megrögzött sci-fiseknek jönne be. Hogy a Hármas számú űrbázis mennyire fedi jól a lényeget, már nem tudom, de "működik": ezen a címen kedveljük ezt a klasszikust (meg ne orroljon rám senki az utóbbi jelzőért! :) (ezeket a csatákat már lejátszottuk).
Azzal kezdem, hogy egyetértek. Rémesek az elmúlt három évtized filmcímmagyarításai. Máig emlékszem, amikor a Galaktika azon gúnyolódott anno, ha lesz az Aliennek negyedik része (persze, később lett), a címe bizonyára így alakul: Halálnak halálával hal a halál...
Jó példa a The Thing is.
Ám azzal folytatom, hogy: de...
Egyrészt úgy rémlik, hogy a Pillangó kisasszony eredeti (angol) címe: Madame Butterfly. Ráadásul mivel az emberi test átalakulását kutató rendező, Cronenberg filmjéről van szó, nem meglepően - szerintem - a sztori legelejétől teljesen nyilvánvaló a néző számára, hogy akiről a főszereplő azt hiszi, nő, valójában férfi. Mindenki tudja (mi), csak ő nem. Tehát ez nem egy afféle meglepő, poénos végű történet ("nahát"). Inkább megfigyelés, esetleírás, tanulmány: mi, "kutatók", látjuk a pácienst, kilessük, mit csinál a (csak) számára átláthatatlan helyzetben. Szóval ebben az esetben nincs gond a címmel.
Tudok még egy hasonló esetet, ami talán még különlegesebb a tárgyalt szempontból.
Régi klasszikus bosszankodás övezi, és a most általunk folytatotthoz hasonló eszmeccserékben kedvelt hivatkozási alap a The Untouchables című film. A magyar keresztségben: Aki legyőzte Al Caponét. A reflexszerű riposzt: nahát, de marha volt a hazai forgalmazó - hát lelőtte a poént (tudniillik hogy ki győz a végén)!
Valójában szó sincs erről: a fordító nagyon okos volt. Valósággal tiszteletet érzek iránta.
Ugyanis az angol (amerikai) cím az ottani közönség számára világos: az "Érinthetetlen(ek)" jelzőről azok a rendőrök jutnak eszükbe, akik elbántak a legyőzhetetlennek hitt chicagói gengszterrel. Az amerikai történelem híres fejezete. Az "Érinthetetlenek" cím nekünk, magyaroknak semmi ilyesmit nem sugallt volna. Alá kellett voln írni: gengszterfilm, hogy tudjuk, mire számítsunk.
Csakhogy! Brian de Palma nem olyan rendező, mint Scorsese, Coppola, Leone - őt nem a szokványos maffiás társadalomrajz érdekelte. Mint legtöbb filmjében, itt is saját elgondolásait igyekszik egyik vagy másik, aktuálisan kiválasztott műfaji zsáner keretei között előtárni.
Saját tapasztalataim tökéletes alátámasztásul szolgálnak. Eredetileg azzal a hozzáállással láttam a filmet, sok évek ezelőtt, hogy sima al caponés gengszterfilm. Nem tetszett. Hiányoztak belőle azok az eszközök, amiket a felsorolt kollégáknál megszoktunk. Laposnak, eredetiséget nélkülözőnek, helyenként hiteltelennek tűnt.
Aztán később újra megnéztem, majd újra. (Mégiscsak híres mozi.)
És rájöttem. Ez a történet attól érdekes, hogy igaz! Hogy nem maffiás kalandfilm vagy dráma - hanem életrajzi (a főszereplőről), vagy ha úgy tetszik, történelmi film, majdhogynem dokumentum igénnyel (persze, ez túlzás). Attól érdekes, hogy az első pillanattól tudom: ez a sztori, aminek során tényleg elkapják Al Caponét, a történelemkönyvekből, újságcikkekből ismert módon, tényleg ez a négy hétköznapi figura teszi meg, és tényleg sikerülni fog nekik. Semmi humbug, semmi bombasztikus meglepetés - ez így történt. És ettől hiteles és megragadó!
A magyar cím tökéletesen alkalmas ennek az érzésnek a kiváltására.
"De vannak olyan magyar filmcímek amelyek jobban kifejezik a magyaroknak, hogy miről is szólhat. Mert úgye a címnek elsősorban ez lenne a szerepe."
Ezzel én nem értek egyet. Szerintem kóros jelenség, hogy a magyar forgalmazók meg akarják magyarázni a film történetének lényegét és műfaját a címben. Ha az eredeti cím ezt nem teszi, akkor a magyar se tegye. A talányos vagy akár semmitmondó eredeti cím feltételezhetően követi a gyártók elképzelését, márpedig ha ők ilyen címet adnak a filmnek, azzal lényeges szándékuk lehet. A "Nyolcadik utas a HALÁL" - és beteges társai -, amely Motyó emlékezetébe is azonnal bevillant, vénasszonyos locsogás az eredeti címhez képest (Idegen). A "The Thing"-et még a Galaktikában olvastam úgy is fordítva, hogy "Az izé". Viccnek megjárja. De emlékszem egy másik címre: Pillangó úrfi. A feleségem látta, és ő mondta, hogy a filmben meglepetésnek szánták, hogy egy nőről megtudjuk, valójában férfi. Az eredeti címmel szemben a magyar már megint lelőtte a poént. Persze egy olyan címet, amely, mondjuk, az amerikai nézőnek sokatmondó, ám mi nem ismerjük a jelentését, értelmesebbre lehet cserélni, de a bárgyú szójátékokból és a bombasztikus, nézőcsalogatónak szánt párszavas tartalmi ismertetőkből nekem már elegem van.
Ebben a rossz gyakorlatban a tévék kivételesen nem annyira ludasak, a mozi- és DVD-forgalmazókkal kellene végre megértetni a filmcímek célját. Ez a Nyolcadik utas - Bolygó neve - Végső megoldás a halál sorozat az egyik legnagyobb marhaság volt, amelybe így belekeveredni csak lehet, de csak a sci-fi területén maradva is bízvást találhatunk még néhány nagy baklövést. Még szerencse, hogy a könyveknél sokkal ritkább az ilyen okostóniság, mert például a "Robotmesék a fekete lyukon túlról" vagy a "Homokférgek halálos birodalma" vagy "A Monolit csapdája bezárul" elég gusztustalan emlékművei lehetnének ma a polcokon a hatásvadászatnak.
Egyébként pont az ilyen nagyon rövid, nagyon frappáns angol címek esetén virágzik ki leginkább a fordítók kreativitása, hogy belesápad a mozilátogató. "A dolog" egészen jól járt, hiszen azért mégiscsak erről van szó. Még szerencse, hogy ma már a mozipénztáraknál azért bemondhatod az eredeti címet is, és nem kell vércikin végiggagyognod a bugyuta magyar verziót. Nem mindig volt így. Képzeld el '80 körül: "Az Alienre kérek kettőt" :D "Mitetszik? Mivan az Éliással?". Szerencsére akkor még nem voltak 38 termes multiplexek, így a "Félnégyesre kérek kettőt" tökéletesen funkcionált.
Ez sokszor igaz. De vannak olyan magyar filmcímek amelyek jobban kifejezik a magyaroknak, hogy miről is szólhat. Mert úgye a címnek elsősorban ez lenne a szerepe. Ilyen, szerintem a "The Thing" -> "A dolog" lenne, de ez magyarul elég hülyén hangzik, mivel a dolog szót dolgok megnevezése helyett használjuk :D. "A valami" jobban kifejezi, hogy miről is szólhat. szvsz
Érdekes véletlen, hogy éppen ma én is kifakadtam a feleségemmel beszélgetve a magyar filmcímek terén tapasztalható makacs hülyeség miatt. Nem ez a film volt a kiváltó ok, hanem több más, de a lényegben egyetértünk. Sznobizmusnak tűnhetne, de én már leszoktam arról, hogy az utóbbi időkben látott filmeket magyar címükön jegyezzem meg, legalábbis azokat, amelyeknek a magyar címe haszontalan vagy buta. Egyszerűen nem éri meg velük bajlódni, mert a filmek azonosítására egy későbbi beszélgetésben sok magyar cím alkalmatlan, többek között a színtelenségük, primitívségük, minimális szókészletük miatt. Nem vagyunk egyedül ezzel a nézettel, a téma legalább tíz éve rendszeresen előkerül különféle rádiós vagy tévés beszélgetésekben is, látszólag minden eredmény nélkül. Persze nem csak a címmel van itt probléma, hanem a fordítás átgondolatlanságával is, de nem tudom, mit lehetne tenni. Amelyik fordító nem kap a fejéhez ettől a "Csillagközi csillaghajó"-tól, annak hiábavaló volna bármit magyaráznunk. (Megjegyzem: ha csak egy fordítóprogramra bíznánk a munkát, az általa kiadandó "Galaktika csatacsillag" is messze jobb eredmény lenne a magasabb rendű emberi elme idézett termékénél.)
Előre is elnézést kérek, de nem bírom megállni, hogy ne prezentáljak egy friss adalékot a magyarítás-magyarkodás témájához. Mai napon sikeresen lezajlott egyik kedvenc sorozatom, a Battlestar Galactica hazai debütálása a TV2 jóvoltából, köszönet néki ezért! Akik nem ismerik a témát: a cím egy filmbeli űrhajó neve, amely úgy áll össze, hogy a "Battlestar" egy harci hajóosztály neve (mint pl. a romboló), a "Galactica" pedig az egyedi neve a történet középpontjában álló hajónak.
A fordító a következőképpen birkózott meg a feladattal:
Battlestar -> csillaghajó Semmi köze hozzá, de végső esetben elfogadható.
Galactica -> Csillagközi Tehát a hajó neve "Csillagközi". Például "Csillagközi, itt Viper-1, leszállási engedélyt kérek!" stb.
Kezd érdekes lenni? Most figyelj: a fentiekből persze kényszerítő erővel következik, hogy:
Battlestar Galactica -> Csillagközi csillaghajó ! "Tisztelt hölgyeim és uraim, önök a Csillagközi csillaghajó fedélzetén állnak!" (Elhangzik a filmben, nem én találom ki!)
1. Van aki nem röhög visítva a fenti szóösszetételen?
2. A filmben *minden* nevet érintetlenül hagytak, kivéve azt az egyet (Galactica), amelyről a világon mindenki azonosítja a filmet.
3. Azt hiszem, méltán feltételezhetem, hogy egyikőtöknek sem jutna eszébe, hogy a "galaktika" idegen(!) szót kitiltsa a magyar képernyőkről, különös tekintettel arra, hogy negyedszázadon át jelent meg nálunk egy ilyen nevű magazin, tehát ha más nem, akkor a célközönség számára bizonyosan ismert.
Szóval bocsánat, hogy kiöntöttem ezt ide, de úgy rángat az ideg, mindjárt beveszem a gyógyszert, három kéket, meg egy sárgát kell bevenni...
Gyula, Attila gratulálok! Tudtam én, hogy idővel sikerül kibogozni a rég összekuszálódott szálakat. Remélem, Surda is értékelni fogja a megfejtést, de ahhoz - végre - jelentkeznie kellene.
Ő az, őt láttam! Azt hiszem, megvan a telitalálatod, Attila, gratulálok, nagy vagy. A hangját persze nem tudjuk most meghallgatni, csak az arcképét megnézni, itt: http://www.miskolcinemzetiszinhaz.hu/mennybeli_paholy_polgar_geza.php . De a hanghoz már régen is az ő arcát társítottam magamban, a múlt héten a filmben is egyértelműen nála jelzett riadót a fülem, szóval szerintem kihirdethetjük, hogy Kranz mérnök magyar hangja Polgár Géza volt. A CIA nem lett volna ilyen gyors, azt hiszem.
Ko:sz' a megjegyzest - par napja mar megrendeltem a konyvet :-)
Valoban a "szovjet valasz a Csillagok haboruja-ra" belyeget gyakran nyomjak ra Sznyegov konyvre, ami teljesen helytelen. Ugyanis ez egy trilogia, es az elso kotetet az iro az 1960-as [!] evekben irta - tehat egy evtizeddel korabban, mielott Lucas nekilatott volna a filmjenek. Sznyegov egyebkent Aelita dijjat [ami a legmagasabb szovjet elsimeres irott fantasztikus muert] is kapott az Istenemberek-ert.
Most eppen Gurevicstol A Naprendszer fiai-t olvasom, ami egy masik nagyivu utopia.
Igazad van, nem Fonyó József, köszönöm az infót. A Theater Online oldalán találtam róla (végre) arcképet, idősebb korából, de jól felismerhető rajta az a verselő diák a Kőszívű emberből. Szóval ez ugrott. A két nevet egyébként a Csempészek szereposztásából vettem, kizárásos alapon.
(Két hétig ágyban? Internet nélkül? Csak nászúton elképzelhető.)
Sznyegov korábban említett könyve szerintem méltatlanul keveset szerepel hasonló diskurzusokban. Pláne hogy nálunk is időben megjelent (Kozmosz Fantasztikus Könyvek - nyolcvanas évek vége?).
Egyrészt nagyívű sztori, ami ugyan nagyobbrészt a terjedelmével függ össze (két kötet), de egyéb tekintetben sem hagy kívánni valót maga után. Ha jól rémlik, anno "szovjet Csillagok háborúja" felhanggal vezették fel, ami részben jogos, a volumenét illetően, azonban a hangvétele alapján inkább a Star Trekre hasonlít. Jó könyv, ha nem is életre szóló élmény, de kellenes olvasmány. És még annyi ugrik be másfél-két évtized távolából, hogy a főhős (első szám első személyben tán) engem valamiképp az asimovi robotkrimik ember főszereplőjére emlékeztetett, bizonyára a nevek hasonlósága folytán is (Eli, azt hiszem). Szóval ajáőnlom. Egyszer az életben még én is szándékszom újraolvasni.
Nem Fonyó József. A képen sem ő van, a hang sem hozzá tartozik. F. J., ha nem tévedek, A kőszívű ember fiaiból lehet leginkább ismerős, a bécsi forradalmár, aki Baradlay Ödönék oldalára áll (a bécsi légió verselő kedvű vezetője). Ugye, hogy nem ő?
A másik név viszont (Gönczöl János) nekem nem ismerős.
Megnéztem Az emberiség egy pillanata című készülő film szinopszisát, és bár kételyeim vannak a majdani mozi befogadhatóságát, élvezhetőségét, pláne sikerét illetően, amit leírtak a szerzők, önmagában szép, tetszetős, mondhatni, gondolatébresztő. Kétségkívül van benne spiritusz. Ám hogy maga az alaptéma eredendően alkalmas volna (magyar) megfilmesítésre... hát, nem tudom. (Remélem,) majd meglátjuk.
(Látom, az elmúlt két hétben erősen beindult a fórum. Bocs, hogy én hallgattam - két hétnyi betegeskedés kötött ágyhoz.)
Még november elején kezdődött Surda, majd Mihály kutatása a Kranz főmérnök szinkronhangját adó színész neve után. Most előrébb juthatunk. Hétfőn este az MTV1 a Csempészek című 1958-as filmet vetítette le a főszereplő Agárdi Gábor emlékére. Ebben hallottam meg a keresett hangot, úgy hiszem. A film vége felé a határ román oldalán egy férfi felvette a szekerére a két főszereplőt, és egy házhoz vitte őket, ahol mulatság volt. A kocsis szerintem az volt, akit keresünk. A képernyőről ijedtemben készített fénykép sajnos csak keveset segíthet, de tippelhetek hozzá két nevet: Fonyó József és Gönczöl János. Az előbbit tartom ismerősebbnek. Mivel napok óta hiába próbálom megoldani, hogy a fénykép is idekerüljön az írásom alá, kénytelen vagyok a http://orion8.extra.hu/vegyes/Kranz.jpg címet javasolni, remélhetőleg működik. (Ha bárki megtenné, hogy egy aprócska képet fűzne a legközelebbi hozzászólásához, megtudhatnánk, hogy a hiba nálam van-e vagy az Indexnél. Előre is megköszönöm.)
Nagyon jó, amiket írsz, Motyó, egyszerre több vitát is meg lehetne alapozni belőle. Mondjuk, hogy mindig valóban rossz-e már a társadalomnak, ami a félelem határán túlra esik. És mivel nem, ezért a társadalom félelme helyett mit kellene a rossz, a bűn határának kijelölni. Clarke Városában az alapító Yarlan Zey vagy a Központi Kompjúter (nem derül ki, hogy végül is melyik) éppen azért tervezte meg a Mókamesterek időnkénti felbukkanását, hogy a rend és nyugalom ne maradhasson olyan tökéletes.
A bűnözést valóban szokás a hátrányos társadalmi helyzettel magyarázni, de ez nekem nem adna magyarázatot arra, amikor egy tízéves kislányt megerőszakolnak, vagy autóból fejbe lőnek járókelőket, szórakozás gyanánt. Mint ahogy arra sem, hogy a cseppet sem hátrányos helyzetű üzleti vezetők, politikusok, hírességek is jócskán kiveszik a részüket a bűnözésből, legfeljebb a büntetésből nem annyira.
Nem vagyok képes felidézni, hogy hol hallottam vagy olvastam azt egy szereplőtől, hogy ha elismerjük, hogy a zsenialitás és a különleges egyéniségek eltérnek az átlagostól, akkor milyen alapon várjuk el, hogy az átlagtól mindig csak az egyik irányban térjen el a világ.
