Egyébként pont az ilyen nagyon rövid, nagyon frappáns angol címek esetén virágzik ki leginkább a fordítók kreativitása, hogy belesápad a mozilátogató. "A dolog" egészen jól járt, hiszen azért mégiscsak erről van szó. Még szerencse, hogy ma már a mozipénztáraknál azért bemondhatod az eredeti címet is, és nem kell vércikin végiggagyognod a bugyuta magyar verziót. Nem mindig volt így. Képzeld el '80 körül: "Az Alienre kérek kettőt" :D "Mitetszik? Mivan az Éliással?". Szerencsére akkor még nem voltak 38 termes multiplexek, így a "Félnégyesre kérek kettőt" tökéletesen funkcionált.
Ez sokszor igaz. De vannak olyan magyar filmcímek amelyek jobban kifejezik a magyaroknak, hogy miről is szólhat. Mert úgye a címnek elsősorban ez lenne a szerepe. Ilyen, szerintem a "The Thing" -> "A dolog" lenne, de ez magyarul elég hülyén hangzik, mivel a dolog szót dolgok megnevezése helyett használjuk :D. "A valami" jobban kifejezi, hogy miről is szólhat. szvsz
Érdekes véletlen, hogy éppen ma én is kifakadtam a feleségemmel beszélgetve a magyar filmcímek terén tapasztalható makacs hülyeség miatt. Nem ez a film volt a kiváltó ok, hanem több más, de a lényegben egyetértünk. Sznobizmusnak tűnhetne, de én már leszoktam arról, hogy az utóbbi időkben látott filmeket magyar címükön jegyezzem meg, legalábbis azokat, amelyeknek a magyar címe haszontalan vagy buta. Egyszerűen nem éri meg velük bajlódni, mert a filmek azonosítására egy későbbi beszélgetésben sok magyar cím alkalmatlan, többek között a színtelenségük, primitívségük, minimális szókészletük miatt. Nem vagyunk egyedül ezzel a nézettel, a téma legalább tíz éve rendszeresen előkerül különféle rádiós vagy tévés beszélgetésekben is, látszólag minden eredmény nélkül. Persze nem csak a címmel van itt probléma, hanem a fordítás átgondolatlanságával is, de nem tudom, mit lehetne tenni. Amelyik fordító nem kap a fejéhez ettől a "Csillagközi csillaghajó"-tól, annak hiábavaló volna bármit magyaráznunk. (Megjegyzem: ha csak egy fordítóprogramra bíznánk a munkát, az általa kiadandó "Galaktika csatacsillag" is messze jobb eredmény lenne a magasabb rendű emberi elme idézett termékénél.)
Előre is elnézést kérek, de nem bírom megállni, hogy ne prezentáljak egy friss adalékot a magyarítás-magyarkodás témájához. Mai napon sikeresen lezajlott egyik kedvenc sorozatom, a Battlestar Galactica hazai debütálása a TV2 jóvoltából, köszönet néki ezért! Akik nem ismerik a témát: a cím egy filmbeli űrhajó neve, amely úgy áll össze, hogy a "Battlestar" egy harci hajóosztály neve (mint pl. a romboló), a "Galactica" pedig az egyedi neve a történet középpontjában álló hajónak.
A fordító a következőképpen birkózott meg a feladattal:
Battlestar -> csillaghajó Semmi köze hozzá, de végső esetben elfogadható.
Galactica -> Csillagközi Tehát a hajó neve "Csillagközi". Például "Csillagközi, itt Viper-1, leszállási engedélyt kérek!" stb.
Kezd érdekes lenni? Most figyelj: a fentiekből persze kényszerítő erővel következik, hogy:
Battlestar Galactica -> Csillagközi csillaghajó ! "Tisztelt hölgyeim és uraim, önök a Csillagközi csillaghajó fedélzetén állnak!" (Elhangzik a filmben, nem én találom ki!)
1. Van aki nem röhög visítva a fenti szóösszetételen?
2. A filmben *minden* nevet érintetlenül hagytak, kivéve azt az egyet (Galactica), amelyről a világon mindenki azonosítja a filmet.
3. Azt hiszem, méltán feltételezhetem, hogy egyikőtöknek sem jutna eszébe, hogy a "galaktika" idegen(!) szót kitiltsa a magyar képernyőkről, különös tekintettel arra, hogy negyedszázadon át jelent meg nálunk egy ilyen nevű magazin, tehát ha más nem, akkor a célközönség számára bizonyosan ismert.
Szóval bocsánat, hogy kiöntöttem ezt ide, de úgy rángat az ideg, mindjárt beveszem a gyógyszert, három kéket, meg egy sárgát kell bevenni...
Gyula, Attila gratulálok! Tudtam én, hogy idővel sikerül kibogozni a rég összekuszálódott szálakat. Remélem, Surda is értékelni fogja a megfejtést, de ahhoz - végre - jelentkeznie kellene.
Ő az, őt láttam! Azt hiszem, megvan a telitalálatod, Attila, gratulálok, nagy vagy. A hangját persze nem tudjuk most meghallgatni, csak az arcképét megnézni, itt: http://www.miskolcinemzetiszinhaz.hu/mennybeli_paholy_polgar_geza.php . De a hanghoz már régen is az ő arcát társítottam magamban, a múlt héten a filmben is egyértelműen nála jelzett riadót a fülem, szóval szerintem kihirdethetjük, hogy Kranz mérnök magyar hangja Polgár Géza volt. A CIA nem lett volna ilyen gyors, azt hiszem.
Ko:sz' a megjegyzest - par napja mar megrendeltem a konyvet :-)
Valoban a "szovjet valasz a Csillagok haboruja-ra" belyeget gyakran nyomjak ra Sznyegov konyvre, ami teljesen helytelen. Ugyanis ez egy trilogia, es az elso kotetet az iro az 1960-as [!] evekben irta - tehat egy evtizeddel korabban, mielott Lucas nekilatott volna a filmjenek. Sznyegov egyebkent Aelita dijjat [ami a legmagasabb szovjet elsimeres irott fantasztikus muert] is kapott az Istenemberek-ert.
Most eppen Gurevicstol A Naprendszer fiai-t olvasom, ami egy masik nagyivu utopia.
Igazad van, nem Fonyó József, köszönöm az infót. A Theater Online oldalán találtam róla (végre) arcképet, idősebb korából, de jól felismerhető rajta az a verselő diák a Kőszívű emberből. Szóval ez ugrott. A két nevet egyébként a Csempészek szereposztásából vettem, kizárásos alapon.
(Két hétig ágyban? Internet nélkül? Csak nászúton elképzelhető.)
Sznyegov korábban említett könyve szerintem méltatlanul keveset szerepel hasonló diskurzusokban. Pláne hogy nálunk is időben megjelent (Kozmosz Fantasztikus Könyvek - nyolcvanas évek vége?).
Egyrészt nagyívű sztori, ami ugyan nagyobbrészt a terjedelmével függ össze (két kötet), de egyéb tekintetben sem hagy kívánni valót maga után. Ha jól rémlik, anno "szovjet Csillagok háborúja" felhanggal vezették fel, ami részben jogos, a volumenét illetően, azonban a hangvétele alapján inkább a Star Trekre hasonlít. Jó könyv, ha nem is életre szóló élmény, de kellenes olvasmány. És még annyi ugrik be másfél-két évtized távolából, hogy a főhős (első szám első személyben tán) engem valamiképp az asimovi robotkrimik ember főszereplőjére emlékeztetett, bizonyára a nevek hasonlósága folytán is (Eli, azt hiszem). Szóval ajáőnlom. Egyszer az életben még én is szándékszom újraolvasni.
Nem Fonyó József. A képen sem ő van, a hang sem hozzá tartozik. F. J., ha nem tévedek, A kőszívű ember fiaiból lehet leginkább ismerős, a bécsi forradalmár, aki Baradlay Ödönék oldalára áll (a bécsi légió verselő kedvű vezetője). Ugye, hogy nem ő?
A másik név viszont (Gönczöl János) nekem nem ismerős.
Megnéztem Az emberiség egy pillanata című készülő film szinopszisát, és bár kételyeim vannak a majdani mozi befogadhatóságát, élvezhetőségét, pláne sikerét illetően, amit leírtak a szerzők, önmagában szép, tetszetős, mondhatni, gondolatébresztő. Kétségkívül van benne spiritusz. Ám hogy maga az alaptéma eredendően alkalmas volna (magyar) megfilmesítésre... hát, nem tudom. (Remélem,) majd meglátjuk.
(Látom, az elmúlt két hétben erősen beindult a fórum. Bocs, hogy én hallgattam - két hétnyi betegeskedés kötött ágyhoz.)
Még november elején kezdődött Surda, majd Mihály kutatása a Kranz főmérnök szinkronhangját adó színész neve után. Most előrébb juthatunk. Hétfőn este az MTV1 a Csempészek című 1958-as filmet vetítette le a főszereplő Agárdi Gábor emlékére. Ebben hallottam meg a keresett hangot, úgy hiszem. A film vége felé a határ román oldalán egy férfi felvette a szekerére a két főszereplőt, és egy házhoz vitte őket, ahol mulatság volt. A kocsis szerintem az volt, akit keresünk. A képernyőről ijedtemben készített fénykép sajnos csak keveset segíthet, de tippelhetek hozzá két nevet: Fonyó József és Gönczöl János. Az előbbit tartom ismerősebbnek. Mivel napok óta hiába próbálom megoldani, hogy a fénykép is idekerüljön az írásom alá, kénytelen vagyok a http://orion8.extra.hu/vegyes/Kranz.jpg címet javasolni, remélhetőleg működik. (Ha bárki megtenné, hogy egy aprócska képet fűzne a legközelebbi hozzászólásához, megtudhatnánk, hogy a hiba nálam van-e vagy az Indexnél. Előre is megköszönöm.)
Nagyon jó, amiket írsz, Motyó, egyszerre több vitát is meg lehetne alapozni belőle. Mondjuk, hogy mindig valóban rossz-e már a társadalomnak, ami a félelem határán túlra esik. És mivel nem, ezért a társadalom félelme helyett mit kellene a rossz, a bűn határának kijelölni. Clarke Városában az alapító Yarlan Zey vagy a Központi Kompjúter (nem derül ki, hogy végül is melyik) éppen azért tervezte meg a Mókamesterek időnkénti felbukkanását, hogy a rend és nyugalom ne maradhasson olyan tökéletes.
A bűnözést valóban szokás a hátrányos társadalmi helyzettel magyarázni, de ez nekem nem adna magyarázatot arra, amikor egy tízéves kislányt megerőszakolnak, vagy autóból fejbe lőnek járókelőket, szórakozás gyanánt. Mint ahogy arra sem, hogy a cseppet sem hátrányos helyzetű üzleti vezetők, politikusok, hírességek is jócskán kiveszik a részüket a bűnözésből, legfeljebb a büntetésből nem annyira.
Nem vagyok képes felidézni, hogy hol hallottam vagy olvastam azt egy szereplőtől, hogy ha elismerjük, hogy a zsenialitás és a különleges egyéniségek eltérnek az átlagostól, akkor milyen alapon várjuk el, hogy az átlagtól mindig csak az egyik irányban térjen el a világ.
Hm, Clarke azért elég szőrmentén, mondhatni prűden kezelte ezt a kérdést, dehát ugye nem is ezért szeretjük azt a könyvet. Clarke technológia-istenítő volt, így az ő Városa semmiképp nem lehetett valami visszataszító emberi fertő, inkább egy jóságos és bölcs gépek által irányított békés társadalom, amelyből - hát istenem - némileg kiveszett a kezdeményezőkészség az elmúlt egymilliárd év során. És ez el is vezet minket egy gondolathoz: ha egy társadalomban egyáltalán nincs bűnözés, nincs káosz és instabilitás, az csalhatatlan jele, hogy az a társadalom nagyjából teljesen fejlődésképtelen (ami nem feltétlenül rossz persze, ez megítélés kérdése). A bűnözés csak részben fakad hátrányos társadalmi helyzetből, elég nagy része egyszerűen a korlátokat gátlástalanul áthágni akaró kreativitás terméke. Arról nem is beszélve, hogy a "bűnözés" mennyire relatív fogalom lehet. Alvin mániákusan keresi a kijáratot Diasparból, ami polgártársai szemében már önmagában is elborzasztó és teljességgel érthetetlen - ebből következően főbűn, amelyet a legsúlyosabb büntetéssel kell elfojtani. Minden azon múlik, hogy az adott társadalomban hol húzódnak a *félelem* határai. Abba most inkább ne menjünk bele, hogy a gyilkosságra mennyire vonatkoznak a fentiek, inkább maradjunk annyiban, hogy az valóban bűn, és akkor nyugodtan alszunk.
Hát igen, az idealista típusú jövőlátomásokból mindig hiányzik a bűnözés. Álmodozás. Mivel a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" kategóriájú hozzáállás egyelőre nem látszik kiveszni az emberi gondolkodásból, egyedül az képzelhető el, hogy a tényleg feneketlen jólét talán szükségtelenné teszi a bűnözést. Viszont a pszichológusok valószínűleg kapásból sorolnák az ilyen képzelt jövőben várható lelki deformációkat. Clarke A város és a csillagok című remek regényében pedzegeti is a dolgot.
Eszembe jutott, Márton Béla: A Ceres foglyai. Ebben olyan társadalom van ahol nincs bűnözés. Ha mégis előfordul, és a regényben történik egy gyilkosság, egyetlen büntetés a kiközösítés, vagyis a bűnössel soha senki nem áll szóba utána. Végül az elkövető öngyilkos lesz.
