Az osszes, a hozzaszolasban felsorolt [= eddig magyarul ujra kiadott] Lem konyv remekmu - csak ajanlani tudom annak, aki meg nem olvasta ezeket.
Sajnos lefelejtettem a listáról az utóbbi évek egyetlen Lem új megjelenését, gyorsan pótolnám:
Béke a Földön (Pokój na Ziemi), a Möbius könyvsorozat tagjaként jelent meg. Ez egy Ijon Tichy történet, egy kicsit egy másik Lem regényből visszaköszönő befejezéssel. Kis érdekessége a könyvnek, hogy egy mini bibliográfiát tartalmaz az addig magyarul megjelent Lem művekről.
de egyike a nagyon-nagyon keves nagyivu utopianak.
A "nagyívű utópiá"-ról nekem legelőször Szergej Snyegov Istenemberek-je jut eszembe valamiért...
Az lenne a Szukits igazi produkciója, ha a Magellán-felhőt is kiadnák, minél hamarabb. Tulajdonképpen már most is késő. Az a sejtésem ugyanis, hogy az általam ismert 1961-es kiadás az utolsó volt az országban belőle.
Igen, ez volt az első, és eddig egyben az utolsó magyar kiadása a könyvnek.
Bár nekem úgy tűnik, hogy valahol, lehet, hogy a fórumon, úgy olvastam, hogy Lem nem engedte/engedi újra kiadni.
Nekem is rémlik valami ilyesmi, bér konkrétumra nem emlékszem. Viszont az biztos, hogy nagyon lenézi, rossznak tartja a felhőt és az asztronautákat - erről szóló nyilatkozatát hamar lehet találni a neten. pl. itt is
"Lem: That's also very complicated. At first I wrote a contemporary novel, not science fiction [Time Saved, also called The Hospital of Transfiguration]. This novel could not be published. I wrote it in'48 and it was published only in '55, during the so-called "Thaw" period after Stalin's death. But in the meantime I wrote my first fantastic [science-fiction] novel with the title The Astronauts, a book which nowadays gives me some pangs of conscience, because it's so bad. I tried at that time to write the good Communist utopia. The intention was good. Although I had realized that the existing circumstances were painful, I had been nourishing hope for some time that gradually things would improve, and that around the year 2000 things would be quite well. And that's the time I was dealing with in the novel."
Then, I wrote a second novel entitled The Magellan Nebula, even worse than the first, and it was a utopia pointing to the year 3000.
Lenne ehhez nekem is egy-két gondolatom. Míg a magyarok megszólják egymást ha valaki az idegen szót nem tudja kimondani helyesen, addig egy külföldi nem magyarul, hanem a saját nyelvén ejti ki a magyar szavakat ill. helységneveket. Így lesz pl. a cs-ből x. Újra elő lehetne venni a hagyományos cs betünket a ch-t. Így legalább a magyarban is és angolban is egyforma lehetne a cs. Hagyomány és haladás egyben.
Mivel anyanyelvünk precíz és árnyalt használata az egyike a szívem csücskében külön helyet birtokló elfoglaltságoknak, én nem bosszankodom, ha bárhol erről feltámadó vitát olvasok. Én is teszek egy méretes offtopik kitérőt a témában.
Itt van ez az "offtopik" mindjárt. Motyónak nagyon igaza van abban, hogy az idegen szavak jövevényszóvá történő befogadásának ez a szokásos módja, a magyarosra egyszerűsödött kiejtés követő írásmód. Számolatlanul találnánk a mai magyar nyelvben ilyet, és aztán olyat is, amely megtette a második lépést, és nem jövevényszónak, hanem csupán idegen eredetre visszavezethető magyar szónak számít már. Persze ehhez hosszú idő szükséges. Az első lépést az indokolja, hogy az átlagosan iskolázott ember, nem éppen dicsérhető módon, de attól még rendszeresen kerül zavarba egy latin betűs idegen nyelv idegen helyesírásával leírt szó láttán, és aztán ki így mondja ki, ki úgy. A magyarosított írásmód legalább rögzít egy kiejtést, általában azt, amelyet az átlagosan iskolázott emberek tömege magának kialakított. Az ennél az eredeti kiejtéshez közelebb álló kiejtés ekkortájt már túlzó finomkodásnak, a műveltség fitogtatásának (magyarul affektálásnak) számít, a durvábbat használót pedig lehurrogják vagy kinevetik a jól tájékozottak. Hát, ez már csak így megy minden nyelvben, minden vidéken, ez a nyelv alakulásának, egyes esetekben fejlődésének törvényszerű útja.
A berzenkedést természetesen az szokta kiváltani az emberekben, általában, ha akkor erőlteti a meghatározó többség az idegen szó használatát, ha azzal érezhetően nem hoz be új jelentéshordozó elemet a nyelvünkbe. A "topic" szó érdekes eset, több okból is. Először is, ismerjük el, nem viseli magán az eredet helyének, az angol nyelvnek a jellegzetességeit, azaz aki először meglátja, legfeljebb csak megtippelheti, hogy milyen nyelvből ered. Lehetne akár horvát szó is, vagy török, a nem latin betűs írású nyelvekből való áthozatal lehetőségéről már nem is beszélve. Ez máris elővezeti a legfőbb gondot, vagyis hogy mi a megfelelő kiejtése. (Az idegen nyelvek sajátságos diakritikus jelei, ékezetei, farkincái úgyis elkopnak sokszor, míg a szó hozzánk elér, és ez csak nehezíti a problémát. Engem az bosszant, hogy az amerikaiak kiötölték és a világra kényszerítették ezt az átokverte Unicode kódrendszert, hogy az idegen nyelvek különleges karakterei egységes megjelenést élvezhessenek, és aztán az amerikaiak azok, akik megfigyelésem szerint még véletlenül sem használják az angol ábécén kívül eső betűket, akkor sem, ha nemzetközi érdekeltségű tévéműsorok feliratait kell elkészíteniük. A Unicode egyébként nem lenne rossz, csak éppen ez a formája alkalmatlannak bizonyult.)
Az, hogy az angol eredet nem látszik rajta, részben a rövidsége miatt van, részben pedig hogy nem angol eredetű, hanem latin. Már az angolok is kölcsönvették, és az angolban aztán tényleg bőven találhatunk idegenből átvett szavakat. (Persze már az is kemény fejtörést okozhat, hogy mit nevezzenek egyáltalán angol szónak, mint ahogy mi sem tudnánk egykönnyen definiálni az ízig-vérig magyar szavaink körét.)
De itt máris megfigyelhetünk egy másik tipikus jelenséget: az idegenből átvett szóhoz módosult jelentéstartalmat rendel a befogadó nyelv. A topikosz ógörögül (mert bizony, a latinba is már csak bevitték) azt jelenti: (1) helyi, helyre vonatkozó; (2) helyileg alkalmazott; (3) közhelyekre vonatkozó. Ebből lett a latin topicus: (1) helyre vonatkozó, hely-; (2) közhelyre vonatkozó. A topica jelentése közhelygyűjtemény. A középkorban, bizonnyal a latint, jobb híján, művelt világnyelvként is használó szerzetesek nyomán eljutott az angolba, ahol kettéosztódott topical és topic alakra, az utóbbi jelentése: (1) tárgy, téma (ld. görög théma ;-) (2) közhely, általános érv. Így érkezett el hozzánk, a számítógépes világba, ahol az angol lett a világnyelv, ugyan most nem azért, mert ez lenne a művelt kifejezésmód egyetlen kellően gazdag nyelve, hanem mert egy darabig egyszerűen megtanulható, és mert az angol gyarmatosítás, majd a még sikeresebb amerikai gazdasági gyarmatosítás világszerte ismertté tette.
Itt természetesen a tárgy, téma jelentéskörben használjuk, de nem pontosan ezeknek a szavaknak a helyettesítésére. Hiszen a gyakorlatban csakis a számítógéppel kezelt fórumokon, és igazából nem a topik témájának, hanem annak a helyszínnek a megnevezéseként, ahol az adott témában a beszélgetés zajlik. Vagyis nem a beszélgetés témája, hanem maga a beszélgetés, jellegzetes eszközzel és környezetben, illetve maga a potenciális beszélgető társaság, tekintet nélkül az éppen jelenlévők konkrét személyére.
Én persze igazat adok neked, Motyó, amikor megmorogtad a hamarosan esedékes "topik" alakot, mert a folyamatot, ahogy ez a szó egy meglehetősen nagy csoport "műveltségszava" lett, elég gyakran mozgatja a sznobizmus és a fiatalok megszokott, tüntető elkülönülési hajlama is. Jó lenne, ha a nyelvünket csak tanult emberek okossága gazdagítaná, de akkor nagyobb bajban lennénk, mint most. Mert most még szerencsénk van, mivel a tanulatlan és a magasan művelt emberek egyelőre lényegében ugyanazt a nyelvet használják; ha a művelt réteg túlságosan önálló saját nyelvet alakítana ki, végleg elszakadna a köznéptől, gondolkodásban, szándékban, világnézetben, majd törvényekben, jogokban. Az angolok is lejátszották már ezt a színdarabot egyszer, amikor a szászok és a normannok nem értették egymás nyelvét, de Magyarországon is volt idő, amikor németül beszélt a gazdag, magyarul a szegény. Nincs mese, el kell fogadnunk, még ha nem tetszik is, hogy anyanyelvünkbe műveletlenségek és idegenimádatból használt jövevényszavak épülnek.
De módosult vagy elkülönülő jelentésárnyalat előttem mentségül szolgál az idegen szavakra. Palit bántotta a karakter szó használata, de ő kicsit más helyzetben van, hiszen külföldön él, ahol a ritkábban használt anyanyelvét érzékenyebben őrzi, mint azok, akik itthon csak úgy beszélhetnek magyarul, mint ahogy levegőt vesznek. Motyó és DuDor is védelmébe vette, és én is azt teszem. Ugyanaz az egész történet. Volt egyszer egy "kharasszó" alakú szó a görögben, azt jelenti, hogy élesít, hegyez, barázdál, felszánt, bevés. Ebből alkották a "kharaktér" szavukat: (1) bélyegző, pecsét, pénzverő minta; (2) pecsétnyomat, véset; (3) írott jel, betű; (4) megkülönböztető jel, jellegzetes vonás; (5) jellem; (6) stílus. Ugyan a szótár nem írja, de könnyen lehet, hogy a görögök, a színház kitalálói már használták arra, amire mi is, vagyis egy színdarab (stb.) egy szerepe, figurája, annak ábrázolt jellemvonásaival együtt. Én legalábbis így értelmezem, nem úgy, ahogy a szótarak röviden behelyettesítik: jellem, jellemszilárdság, jellemző vonás, jelleg(zetesség). A színdarab, film egy karakteréről beszélve sugallom, hogy a szerep nem érdektelen, jellegtelen epizódszerep, és nem magáról a szerepről beszélek, nem is pontosan a történet egy figurájáról, hanem a hangsúlyt áthelyezem a figura a történet vagy a néző számára érdekes jellemvonásaira. A különbség árnyalatnyi, de létezik. No persze az is fontos, hogy ezeket a finom árnyalatokat a hallgató ugyanúgy érzékelje, mint ahogy a beszélő érzékeltetni akarja, ez már megegyezés dolga, és minden nap formálja a belőlük gyűjtött készletet a tapasztalat. De ha az idegen szóval képesnek érzem magam, hogy olyan árnyalatot fejezzek ki a megértés reményével, amelyet más szóval hasonló rövidséggel nem tudnék, akkor az új szó eredete nem izgat többé.
Azt tapasztaltam - és odafigyelek erre már fiatal korom óta -, hogy a magyar nyelv használói, azok, akik törődnek azzal, hogy esetenként nagyon gondosan válasszák ki a gondolatukat legjobban kifejező szót, nagyon sokszor élnek az idegen szó és magyar megfelelői között egyezményesen teremtett jelentéskülönbséggel. A japánok is nagy mesterei ennek, úgy tudom, de biztosan sok más nyelv képes erre, ha valaki anyanyelveként beszéli. Ám mégsem lehet véletlen, hogy a magyart évtizedekkel ezelőtt egy külföldi nyelvészeti kutatócsoport a világ tizenöt legtöbb jelentésárnyalatát létrehozni képes nyelve között nevezte meg a magyart, köszönhetően például a szórendünk viszonylagos kötetlenségének és a toldalákolási szokásainknak.
A karakterről még annyit megemlítek, hogy bár a nyomdászatban az Értelmező szótár szerint jó ideje használhatják már ezt a szót "nyomtatott betű, szám, írásjel stb." jelentéssel, a számítógépes szóhasználatba valóban az angol hatására került, mondhatni, az új eszköz használata során újra felidézték egy már ismert jövevényszavunkat. Az Értelmező szótár egyébként külön jeletést is rendel hozzá: "(Inf) Az adatok ábrázolására szolgáló egyezményes jel (betű vagy szám)". Szerintem ez kicsit rossz is, kicsit üres is, maradhattak volna a nyomdászati jelentésnél, az éppen jó a számítógépre is.
Ennek a hosszú off-topic vagy offtopik kerülőnek a végén gondoljuk meg, hogy mit tegyünk ezzel az "off-topic"-kal. Legyen "témaidegen"? Nem rossz, de valahogy kirekesztést, megbélyegzést érzek belőle, mint ahogy a "rendszeridegent" mondogatták a szocialista korban egyes deviáns (az általánostól és megkövetelttől eltérő) gondolkodású emberekre. "Kerülő", "mellékes", "megjegyzésszerű", "kitérő"? Mmm... Az a baj, hogy amíg nem tudunk kiválasztani vagy kialakítani, valamint nem utolsósorban elfogadtatni egy magyarabbnak érzett kifejezést, nincs elég jogunk megkövetelni az idegen elhagyását. Én nem hiszem, hogy Kazinczyék sikknek érezték azt a roppant munkát, amellyel az idegen szavak helyére befogadható magyar szavak sokaságát kínálták fel a magyaroknak, akkor ez a régóta áhított politikai függetlenség felé történő jelképes közelítés, a beolvasztással szembeni ellenállás fontos eszköze volt. (Mert mi másért próbálnák Romániában és Szlovákiában legyőzni ma is a magyar nyelvet, igaz?) Manapság nincs meg bennünk a függetlenség elég erős vágya, globalizáció van, csatlakozni akartunk Európához (...), tárt karral fogadjuk az amerikai szokásokat, látásmódot, világnézetet (Ázsiába mennek magyar katonák Amerikát megvédeni, ugye), szóval mostanában nem is születhet meg az igény a nyelv megtisztítására. De alapvetően nincs nagy baj, még messze nem tartunk ott, ahol például a száz éve független írek, akik nem beszélnek írül. Kazinczy és társai szerencsére jó munkát végeztek, habár ugyanakkor megerősítettük idegenségünket a nyelvünket még csak megközelítőleg sem megértő többi európai ország szemében, sajnos.
Szóval ez az "OFF", ahogy már szimbólumszerűen használják az ennél sokkal idegborzolóbb anyanyelvi bűntényeket sorra halmozó számítógépes közösségekben, ez legyen a legnagyobb bánatunk. Mi majd csak annyira követjük őket, ameddig a játékosság összeegyeztethetőnek tűnik az érettséggel. És most, a magam részéről
Az osszes, a hozzaszolasban felsorolt [= eddig magyarul ujra kiadott] Lem konyv remekmu - csak ajanlani tudom annak, aki meg nem olvasta ezeket.
Erdekes modon, az Eden-t sokkal jobban szeretem, mint a Solaris-t .. talan azert, mert az utobbi elmarad a Tarkovszkij filmjetol :-) Egyebkent a filmrol meg annyit, hogy a regenytol teljesen eluto befelyezese csodalatos - es szerintem messze jobb a regenynel.
A Magellan felho ki[nem]adasaval kapcsolatban: kar, hogy Lem szegyenli ezt a muvet. Nem igazabol egyedulallo remekmu [ebben a temaban Jefremov Andromeda kod-e felulmulhatatlan], de egyike a nagyon-nagyon keves nagyivu utopianak. Lem - lathatolag - el akar hatarolodni a baloldali kinyilvanulasaitol a regenyben, es valoszinuleg ezert akadalyozza meg a konyv ujboli kiadasat.
A nyelveszeti kiterot ezennel a magam reszerol lezarom (bar egy picit tulzonak tartottam egy hozzaszolasnal megjelentetett merges "Off topic" figurat - elvegre, az, hogy hogyan alakul a jovo magyar nyelve, akar kapcsolodhat is a tudomanyos-fantasztikus temahoz... Gondolok itt pl. a Mezga csalad leszarmazottjanak "ujmagyar" szovegeire :-)
Egy valamit azonban meg szeretnek mondani. Meg ha a [mostani] amerikai mozin nevelkednek, akkor sem tudnek semmifele kulturat megszeretni. (Ahogy egy filmben mondja valaki: "Nehez egy fekete macskat egy sotet szobaban megtalani - kulonosen, ha az nincs is ott.")
A kulturatlansag terjedeset itt maga a nyelv is jol mutatja (ti., a jelenkori amerikai-angol beszed sok esetben amolyan "ke'ne", "gyu:sz", "me'ne" [a "kellene", "gyere", "miert ne" szavakat helyettesito] kifejezesek hanyag nyelvtannal osszekapcsolt halmaza).
Az lenne a Szukits igazi produkciója, ha a Magellán-felhőt is kiadnák, minél hamarabb. Tulajdonképpen már most is késő. Az a sejtésem ugyanis, hogy az általam ismert 1961-es kiadás az utolsó volt az országban belőle. Bár nekem úgy tűnik, hogy valahol, lehet, hogy a fórumon, úgy olvastam, hogy Lem nem engedte/engedi újra kiadni.
Ha már Lem szóbakerült, nem tudom mennyire ismert az, hogy Lemnek az utóbbi időben két esszékötete is megjelent magyarul, a Szempillantás, és a DiLEMmák. http://www.typotex.hu/
A Szukits kiadó pedig hozzáfogott egy Lem összes művei sorozat kiadásához, amit a magyarul már régebben megjelent művek újrakiadásával indítanak, de a későbbiekben szándékukban áll magyarul még meg nem jelent művek kiadása is. A sorozat első könyve már megjelent, benne az Éden, a Solaris, a Visszatérés, A Legyőzhetetlen és Az Úr Hangja regényekkel.
Plusz érdekes színfolt, hogy a Solaris kapható önálló kötetben is új kiadásban a Magvető kiadó gondozásában megjelentetve.
U.i.: Ez egy off-to... akarom mondani, temahoz nem tartozo megjegyzes, de nekem innen egyre furcsabb az a rengeteg angol szo a magyar szovegben. Ha nincsen magyar megfeleloje egy kifejezesnek, akkor ez meg elfogadhato. De pl. az emlitett honlapon "karakter"-t [character] irni a "szereplo" helyett ertelmetlen...
Nem is tudom... A karakter, mint görög-latin eredetű szó már elég rég beleolvadt a magyar nyelvbe a 'jellem, jellemző vonás(ok)' értelemben. Az angolban a character-t is hasonló értelemben, és nem a szereplő értelemben használják, így a tükörfordítással semmi gond nincs. Emiatt, ha valaki a szereplő szinonimájaként használja, az inkább egyedi botlásnak tünik, mint angolból átvételnek.
Különben a 'karakter' tényleg egy az angolból az utóbbi pár évtizedben átvett szó, de az 'írásjegy, leütés' jelentésben, viszont ugye most nem ez volt a felvetés.
Ha teszem azt egy orsegi embert hibernaltak 15 evvel ezelott es mondjuk felelesztik 50 ev mulva, valoszinuleg szomjan fog halni, mert a "kerek egy pohar vizet" szoveget mar senki sem fogja megerteni magyarhonban...
A magyar nyelv folyamatosan olvasztja, és olvasztotta magába mindig is más nyelvekből az "idegen" szavakat. Ez ellen "küzdeni" mindig is sikk volt, anno még a sokat emlegetett, Kazinczy nevével fémjelzett nyelvújítási korszakot is ez indukálta. De talán ez volt a legutolsó sikeres ezirányú akció....
Az off-topicra reagálva (amit a kényszermagyarkodás miatt nyilván hamarosan majd "offtopik"-nak kell írni). A nyelv változásával harcolni olyan, mint széllel szemben pisilni. Szép magyar nyelvünk mindig is tele volt szép török-, szép német-, szép latin-, szép héber- és szép egyéb szavakkal. Az aktuálisan domináns (vagy megszálló) kultúra nyelve mindig betüremkedik a világ nyelveibe. A népek kénytelenek megtanulni a domináns nyelvet, saját boldogulásuk érdekében, így elkerülhetetlen, hogy időnként az anyanyelvben már létező szavak (főleg szakszavak) is lecserélődjenek.
Speciálisan a "karakter" kifejezés használata az amerikai mozin nevelkedett mindannyiunknak már éppoly természetes, mint a "kérek egy pohár vizet", főleg, hogy a "karakter" szó már nagyon régóta itt van a nyelvben, csak eddig más dolgokra használtuk.
A lényeg itt az "amerikai mozin nevelkedett". Tehát itt nem valamilyen negatív, kényszer hatására történő szóátvételekről van, szó, hanem arról, hogy mi megszerettünk ennek a kultúrának bizonyos aspektusait, így önként és dalolva veszünk át belőle szavakat, pusztán, hogy könnyebben teremtsünk kapcsolatot a azokkal, akik létrehozták, illetve, hogy egymás között könnyebben hivatkozzunk az elemeire.
Ko:sz' az udvozlest - es orommel partolok ide at, csupa joember koze...
Szerintem a szemelynevunket [vagy becenevunket - mar akinek van... Pl. Amerika masodik urhajosa a vilag minden kincseert sem vallalta volna az igazi nevet {Virgil Ivan !}, hanem o mindig csak "Gus" Grissom maradt]. Igy a tarsalgas sokkal baratibb, meghittem lenne...
Mas: 'Az emberiseg egy perce' erdekes olvasmany volt szamomra, de hogy ez egy novella lenne es alapja egy forgatokonyvnek?! Ez szerintem inkabb elmelkedes, hasonlo Lem masik agyszulemenyenek, a 'Summa Technologia'-hoz. Szoval ezt filmre vinni olyan kihivas lehet, mint megzenesiteni [librettokent kezelni] egy szakacskonyvet...
Pali
U.i.: Ez egy off-to... akarom mondani, temahoz nem tartozo megjegyzes, de nekem innen egyre furcsabb az a rengeteg angol szo a magyar szovegben. Ha nincsen magyar megfeleloje egy kifejezesnek, akkor ez meg elfogadhato. De pl. az emlitett honlapon "karakter"-t [character] irni a "szereplo" helyett ertelmetlen... Ha teszem azt egy orsegi embert hibernaltak 15 evvel ezelott es mondjuk felelesztik 50 ev mulva, valoszinuleg szomjan fog halni, mert a "kerek egy pohar vizet" szoveget mar senki sem fogja megerteni magyarhonban...
Köszönöm a segítséget. A nyomán elindulva, az interneten keresztül meg is találtam a könyvet - a polcomon. Tizenöt éve egy hosszú vonatutamon olvastam, de nem nagyon tetszett, aztán elfeledkeztem róla. Pedig a cím nagyon ismerős volt, csak amikor megtaláltam a "Szempillantás"-t, nem kerestem tovább. Talán tizenöt évvel több tapasztalat birtokában érdemes lesz újra megpróbálkoznom vele.
A film leírása igen részletes volt, a leendő filmé, ha tényleg elkészül. De annak ellenére, hogy akár érdekes is lehet végül, valószínűleg az MTV2 késő esti kínálatában végzi majd, jó esetben, a moziban sem fogják egymást tiporni érte a popkornnal és kultúrszomjjal felfegyverkezett néptömegek.
A http://us.imdb.com/title/tt0408060/ címen most láttam, hogy Lem könyve (?) alapján készülőben volt egy One Human Minute munkacímű, ismeretlen hosszúságú és tartalmú film. Magyar nyelven.
http://www.honeymood.com/hu/onehumanprod.html
A SZINOPSZIS és a RENDEZŐI KONCEPCIÓ sorokra érdemes kattintani.
Szia! Mihály végre megtalálta a módját, hogy kiugrasszon a visszavonultságból. Üdv itthon!
A Solarisszal nekem könnyebb helyzetem volt, mert nekem a könyv nem tetszett. Aztán egy német tévén láttam valamikor ezt az új filmet, és bár a szövegből csak annyit értettem, amennyit, szerencsére tudtam, mi a lényeg. És az is szerencse, hogy a könyv ismerete elég segítség volt a filmhez, bár a vége felé már eltávolodott a kettő egymástól. Mindenesetre nálam több esélye volt a képi megvalósításnak érvényesülnie az elmondottak miatt, és azzal meg voltam elégedve. A szovjet verzióra már alig emlékszem, arról nem lehet véleményem, de ez a film nekem elég jó lett. Filmnek jó. Főleg az első felének tetszett a hangulata, érzékeny zenével megtámogatva, markáns, de nem túl sablonos képi eszközökkel, szóval én jól elvoltam vele. Egyszer majd meg fogom nézni magyarul is.
Van egy gondom: akiket régről ismerünk, azokat szerintetek hogyan szólítsuk itt? Illetve hogy kívánják az érintettek? Nekem speciel egyformán megfelel a kódnevem és a személynevem is, az utóbbit (Gyula) nyilván csak azok jegyzik meg, akik már ismernek, vagy rendszeresen olvasnak bennünket. Csak nem tudom, kinek mi felel meg.
A http://us.imdb.com/title/tt0408060/ címen most láttam, hogy Lem könyve (?) alapján készülőben volt egy One Human Minute munkacímű, ismeretlen hosszúságú és tartalmú film. Magyar nyelven. Tud erről valaki valamit? A Szempillantás című esszékötetből készült volna film?
Hat, igen, tudatiosan amolyan nevjegynek szantam ezt a hozzaszolast, mivel egy hasonlot mar elkovettem azon a masik forumon :-)
Az amerika film "remake" - es ezt a szot egy interjuban maga rendezo is hasznalta, szoval ez vitathatalan [+ igazad van: ez a ket film - valamint a konyv - osszehasonlitasanal is napnal is vilagosabb].
Az, hogy Lem mit mondott, lenyegtelen. Pl. a koltok sohasem mondjak el a sajat verseiket [es ha igen, az eredmeny altalaban kiabrandito]. Tarkovszkij ertett a filmekhez, Lem pedig nem. Ez kitunik abbol is, hogy o a - szinten remek - 'A nem csillag' NDKs/lengyel adaptaciot ["Asztronautak"] is utalta.
Az is igaz viszont, hogy Tarkovszkij nem szerette a sci-fi-t [mivel a Solaris elegge sci-fi-s {= tul jo}, Tarkovszkij is utalta a filmjet. En magam nem igazan vagyok Tarkovszkij rajongo, szoval en az o velemenyeet sem tartom mervadonak]. En pl. jobban orultem volna, ha nem ... hm ... mennek tonkre az eredeti Stalker filmtekercsek, mert azt a valtozatot biztosa jobban szeretnem volna.
Visszaterve a Solarisra, az eredeti {a Cannes-i filmvesaztivalra elokeszitett} film meg jobban sci-fi-s, mint a vegleges valtozat. Most, hogy van DVD-egetom, megprobalom visszatenni a kivagott reszeket. Ezek a kihagyott jelenetek nem csak meg tudomanyos-fantasztikus-abba teszik a filmet [pl. a kivagott reszeben szepen latszik Kris Sojuz-szeru urhajoja], hamem jobban megmagyarazzak, hogy miert nem tud Kris es [az "uj"] Hari egyutt elni.
U.i.: Bocs', ha ismet ismeteltem [korabbi] magam - de hatha vannak uj tagok is errefele :-)
Egyetértek a Tarkovszkij-verzióról adott érzékletes leírásoddal, ugyanakkor talán nem igazságos így összehasonlítani a két filmet. Ugyanis az amerikai film elvileg NEM Tarkovszkij-remake. Nem szabad elfeledkezel arról, hogy volt egy Solaris című könyv is, ami nem arról szól, amiről a film. Maga Lem gyűlölte a 72-es filmet, mivel egész más irányokban kalandozik, látványban pedig szinte semmit nem valósít meg belőle (Tarkovszkij köztudottan mániákusan kerülte a hatásvadász látványelemeket, a Solaris ebből a szempontból még így is a szokásosnál jóval látványosabb). Azaz, ha valaki Solaris-filmet csinál, akkor a legkevésbé sem biztos, hogy Tarkovszkijt akarja újrafogalmazni, így tehát nem feltétlenül őhozzá kell hasonlítani (illetve az öreg Stanislaw mester szempontjából nézve jobb is ha nem hozzá hasonlítjuk).
Ugyanakkor nem véletlenül írtam úgy, hogy *elvileg* nem Tarkovszkij-remake. Ugyanis annak ellenére, hogy az alkotók ezt szóban többször deklarálták, a filmen egyértelműen visszaköszönnek a régi változat hangulati elemei (vagy legalábbis az utánzatuk). Bizony nehéz elszakadni az őstől, ebből is kiviláglik, hogy milyen nagy hatású műről van szó.
Ja, és azt sem árt megjegyezni, hogy az új film sem arról szól, amiről a könyv :)
Soderbergh tehetségének határait pedig már egyszer részletesen kiveséztük a régi fórumon (eolomea = Pali ha jól sejtem? :) )
Ha Tarkovszkij sohasem csinalta volna meg az o Solaris-at 1972-ben [ami egyebkent mar a masodik {szovjet} adaptacio volt, mert korabban volt egy TV film is, ami gyakorlatilag ismeretlen], akkor az amerikai valtozat eleg jo lenne. Csakhogy Soderbergh nem Tarkovszkij - mint ahogy Ocean 11 [es, ha lehet, meg rosszabb Ocean 12] sem Stalker. A ket rendezo [ugymint az o hatteruk] nem voltak egy sulycsoportban.
Tarkovszkij Solarisa koltoi, erzelemdus, melysegesen humanus, gyonyoru es megigezo {erdekessegkeppen, eppen most hallgatom a fo zenei motivumat, ami Bach egyik csodalatos orgonamuvere epult} - ami, minden igyekezete ellenere a rendezonek [amit ertekelek], tavolrol sem mondhato el az amerikai filmrol.
A 18 eves Natalja Bondarcsuk egyszeruen fenomenalis - az amerikai ellenparja a laba nyomaba sem lephet -, es ugyanez vonatkozik Dr. Snaut-ot megszemelyesito szovjet es amerikai szineszre.
Tarkovszkij Solarisarol irni olyan, mint versbe foglalni egy zenedarabot - lehetetlen. Ezt erezni kell. Ezzel szemben az amerikai film egy elmondhato, maga nemeben tisztesseges, de osszehasonlitas alapjat kepezve lapos es ures film.
Soderbergh tulertekelte a tehetseget (a suszter maradjon a kaptafanal), es egy abszolut felesleges filmet csinalt: a 2002-es Solaris latva, az o [kommersz] filmjeihez szokott nezo ertetlenkedik, az 1972-es filmet erto es szereto nezo pedig bosszankodik.
Szoval, ez a kiserlet olyan volt, mint ha egy kozepes kepzomuvesz zsirkretaval nekilatot volna, hogy Leonardo Gioconda-janal jobb Mona Lisa-t keszitsen...
Külön megjegyzésként hadd említsem meg azoknak az ártatlanoknak a kedvéért, akik valamilyen ismeretlen okból elmaradtak a közművelődésben, hogy Motyó(_1999) az Alfa Holdbázis (eredeti címén Space: 1999) című emlékezetes sci-fi sorozat hazai főguruja, és az említett jogsérelem a http://web.axelero.hu/arrakis/space1999/ című kitűnő honlapon tehető teljessé. Vivát az értékmentőknek!
Csaltál, abba a 200-ba beleszámoltad a sztárügyvédeket és családtagjaikat is, valamint az összes filmtörténészt az országban.
Egyébként a srác, aki megosztja, szintén a DC-ről szerezte, még korábban, és most eszébe jutott honlapot keresni róla, így jutott el hozzám. Hívtam a fórumra is, talán felbukkan. Fiatal gyerek, a sorozatot régről nem ismerte. Én sajnos nem tudok DC-zni, de igenis, csakis shareware programokat szereznék be róla, mert más engem nem is érdekel! És még kódokat sem töltenék le hozzájuk a világszerte jól ismert oldalakról, mert én azokról nem is hallottam!
Nem vagyok annyira ismerős a jogban, hogy sejtsem a választ, mindenesetre szerintem érdekes szerzői jogi kérdést vethetne fel az a helyzet, amikor a jog tulajdonosának nincs is meg a birtokolt jogú mű, ez esetben a szinkron. Merthogy amikor a Filmmúzeum kérte, állítólag azt mondták nekik, hogy nincs meg. Persze nem mondom, hogy ettől a jog semmissé vált, de akkor is érdekes helyzet. Merthogy éppen még jutalmat is kérhetne a srác, amiért újra hozzáférhetővé tesz a kultúra rajongói számára egy elveszettnek hitt műkincset. De vitatkozzon ezen az, akinek nincs jobb dolga.
Olvassa mostanában valaki az új Galaktikákat? Kinek milyen véleménye alakult ki róla?
Ja hogy te shareware és demo megosztására használtad? :D ;) Komolyra fordítva, én nehezen tudnám eldönteni, hogy az Orion régi szinkronjának megosztása legális-e, avagy pediglen mégsem. Elméletileg valószínűleg nem az, gyakorlatilag viszont kb. 200 embert érdekel a dolog az országban, úgyhogy egyetlen sztárügyvéd sem fogja farkasként rávetni magát az ügyre. Nadehát én meg mégjobban szorulok, mert feltettem egy régi Alfa-szinkront egyenesen a honlapra.
No várj, ebben természetesen igazad van, de azt én nem is mondtam, hogy minden nap KELL is egy monográfiával jelentkezni mindenkinek! Inkább az a szerencsés helyzet, hogy ha valaki akar, hetekig érlelgethet magában egy hosszú eszmefuttatást, majd előállhat vele, de ezek között, sőt, akár aközben is, amíg a nagyobb írását építgeti, rövid megjegyzésekre, naponta többszöri kérdés-felelekre is lehetősége van. Mint ahogy arra is, hogy hetekre, hónapokra vagy akár örökre némán figyeljen bennünket, vagy akár soha többé a környékünkre se jöjjön. Ez utóbbiban persze nem hiszek, hiszen aki ízelítőt vett egyszer a fórum erényeiből, az nem tud örökre búcsút venni tőle.
A DC pedig, csak hogy tisztázzuk a méltatlan vádak alól, egy teljesen legális hálózati rendszer az interneten, nagy programfejlesztők is kifejezetten számítanak a filecserélők segítségére a programjaik shareware és demo változatainak elterjesztésében, komolyan mondom. Nem beszélve arról, hogy a DC alapvetően egy chatkörnyezet, a filecserélés csak mellékes szolgáltatás. Ha akad is olyan, aki szerzői jogot sértő módon tesz elérhetővé programokat, zenéket, filmeket, netán letölti innen azokat, az csak személyesen őket minősítheti, nem az egész rendszert. A kés sem az ödrög teremtménye, hiszen enni is lehet vele, mégis van, aki késsel öl. Jól mondom vagy jól mondom?
Azt azért megjegyezném, hogy az olyan hosszúságú hozzászólásokat, amiket a másik fórumra írtunk, maximum többnaponta egyszer tud összehozni egy egészséges ember, tehát az itteni gyors válaszolási lehetőség valószínűleg maga után vonja majd a rövidebb eszmefuttatásokat, ez sajnos (vagy nem sajnos?) elkerülhetetlen.
A DC filemegosztó hálózat nyilvános hirdetését azért óvatosan kezeld szerintem... :), de köszi az infót.
Attila: a tésztás hasonlatod sajnos célba talált....... :(
No, erről papoltam. Ez a három üzenet a régi fórumon három napot igényelne. Amíg csak az volt, megbékélhettünk vele, de szerencsére már van gyorsabb is. Nekem egy beszélgetés valami efféle ritmust feltételez.
Persze ettől még nyugodtan neki lehet ülni, és összeszedni egy dolgozatra valót, ahogy a régi szép időkben tettük, mert az alapos, elmélyült eszmefuttatásoknak nem kell megszűnniük azért, mert ilyenfajta "ipari" fórumokon az ritkaságszámba megy. Majd mi divatba hozzuk. Az ablak meg csak ablak, akár itt, akár az Outlook Expresszben nyitod, bár értem én a bajod, tillA, nem vagyok én sem érzéketlen. (Azért mindenkinek azt tanácsolom, hogy egy hosszabb hozzászólását inkább egy szövegszerkesztővel írja meg, mentse el, és onnan másolja be ide, mert előfordulhatnak váratlan események a böngészők használatakor.)
Örülök, hogy nosztalgikus érzésekkel gondoltok vissza a régi, meglehetősen egyszerű felületre, de megsúgom: ha nem döntöttem volna úgy, hogy ide költözünk, kénytelen lettem volna azon a felületen - elég sok munkával - változtatni, mert a régebbi hozzászólások közé való visszalapozáshoz nekem már tűrhetetlenül kényelmetlen volt. Most egy kicsit elnapoltam ezzel a munkát, de meg nem szabadulhatok tőle.
Ja, igen, bakizni és hibázni fogunk bőven, ik tőbbet ki kevesebet, de majd odafigyelünk szépen, és igyekszünk. Szerintem a rossz napjainkon is az átlag fölött fogunk maradni, ezt tapasztalatok alapján mondhatom.
Hír, ha picike is: a DC filemegosztó hálózatára, amelyre egyszer ZuzMó nevű társunk kalauzolt el bennünket, ha még emlékeztek, valakinél ideiglenesen felkerült a sorozat régi szinkronja. És tudtommal ketten már rá is haraptak az elmúlt héten, vagyis még mindig van érdeklődés iránta. Ez lehetséges új társakat is ígér egyben.
Ps: Nem, szoktam pár (3-4) fórumban (itt, az Indexen) jelen lenni, napi rendszerességgel. Így indult minden nap reggel a munkahelyemen: ez a 3-4 topik, plusz az Orion-fórum - hol mi hír. Ezért tudom, hogy utóbbi különbözött a többitől. Ahogy alant leírtam. No, majd meglátjuk. Tény, hogy Indexes (nyilvános, nyitott, "ipari") fórumokban nemigen találkoztam olyasfajta bő, mély, alapos, őszinte, gondolatgazdag elemzésekkel, felvetésekkel, mint azon a bizonyos most már hiába siratott site-on. Ahogy a tészta sem ugyanolyan ízű, amit megeszünk, bár ugyanabból a tésztaanyagból van - csak éppen kocka, spagetti vagy csiga. A forma hat a tartalomra. (Tartalomhoz a forma - egy kis retro :)
Hát sziasztok emitt! Az én nevem összepárosítása talán nem fog nehézségekbe ütközni. Attila: ha a múltban nem volt szokásod fórumokra írogatni, akkor valóban szokatlan lehet ez a felület, de fogadok, hogy két héten belül észre sem veszed majd ;)
És látod milyen nagyszerű: alig egy órája írtad az üzeneted, és én máris válaszolok rá!
Üdv, hát itt vagyok én is. Az "átjövők" egyike. És kicsit szomorú.
Azon a bizonyos "másik" fórumon a legutóbbi két vendégbejegyzés Mihályé és Motyóé; mindkettővel egyetértek, noha lényegében ellentmondanak egymásnak. Ám az élet ilyen ellentmondásos.
Most, hogy az első bejegyzést írom az új beszélgetős site-ra, még azt érzem, hogy korántsem olyan bensőséges egy ablakba írni, mint egy konkrét embernek (barátnak) szóló e-mail címre, egyúttal néhány más barátra (arcokra, nevekre) gondolva. Nem és nem. Megváltozik-e ez? Majd meglátjuk. Nosza, hajrá.
Sajnos, ma egyéb (Orion- és sci-fi témába vágó okos gondolat) nem jut eszembe.
Attila
Ps: A csudába, itt tényleg nem lesz, aki helyesírásilag/betűelütésileg korrigálná a mondandómat?! Ijesztő
Adatik tudtára mindenkinek, hogy a nemrég emlegetett Orion-fórum mostantól nem konkurencia, hanem a múltunk, ugyanis a mai nappal lezártam. Pontosan három éve nyitottam meg a honlapot, nem sokkal később pedig megjelentek az első hozzászólók a lap fórumán, és a három év alatt tekintélyes számú hozzászólás érkezett, a nagy részük ma is igen érdekes, újabb viták indítására késztető. Ezért ajánlom mindenkinek, aki nem ismerte eddig, hogy látogasson el oda is, olvasson bele a vitákba, és bátran elevenítsen fel egy-egy régi témát, itt. Mostantól ez a helyünk, így minden hozzászólót, a régi fórum törzstagjait is ide várom szeretettel. Üdvözlöm <roszner>-t, a régi tagok közül az első bejelentkezőt, remélhetőleg előbb-utóbb a többiek is követik. A régi és új kódnevek összepárosítása eleinte érdekes játék lehet, de csak amíg a hangulatot nem feszélyezi. (Teljes nevét csakis az illető saját maga árulhatja el, ha szükségesnek érzi, a Törzsasztal alapszabályainak megfelelően.)
Szóval hölgyeim, uraim, kérem, helyezkedjenek el kényelmesen, és érezzétek otthon magatokat új helyünkön. Üdv mindenkinek.
Találkozzunk hát újra, új oldalon! Egy kicsit még szokni kell az idegen helyet, de majd belejövök. Remélem, mindenkivel találkozom, úgy mint a régi fórumon. Jelentkezzetek!
