A politika a színházhoz hasonlítható: a színpadon folyik a játék a közönség szórakoztatására, akinek halvány fogalma sincs mi folyik a színfalak mögött.
A nemzetközi (világ)politika még jobban a propaganda eszközére van utalva valódi szándékainak leplezésére. Ez mindíg így volt a világtörténelem folyamán.
Pl. Marshall-terv.
"A Marshall-segély lényegében a gazdasági összeomlástól mentette meg Nyugat-Európát. Igaz, ezt egyesek, elsősorban az angol történészek vitatják, abban viszont minden kutató egyetért, hogy az a háború utáni újjáépítésnek, s a gazdasági rekonstrukciónak további lendületet adott.*
Az emberiség kifejlődése óta mindíg arra törekedett, hogy a körülötte lévő világot, a természetet mind jobban, alaposabban megismerje. A tudomány által szerzett ismeretek alapján a környezetét, az alkalmazott technika segítségével alakítja, befolyásolja.
Bár a tudomány az (anyagi) világ mind teljesebb megismerése irányába halad, érdekes módon nem érheti el a végét, mert minden régi kérdés megválaszolásával, újabb kérdés(ek) merül(nek) fel. Ami logikus is, hiszen minél részletesebben vizsgálják a jelenségeket, annál szerteágazóbbra és komplikáltabbra valóságra bukkannak. Valamikor megelégedtek azzal, hogy 4 elem van (tűz, víz, föld és levegő) és az égbolton 5 ezer csillagot szabadszemmel számlálva, mindent tudni véltek. Később "felfedezték" a naprendszert a 8 bolygóval (és az aszteroid-övet a Mars és a Jupiter között) azt hitték, mindent tudnak róla. Miután 1930-ban ClydeTombaugh a Plútót felfedezte, a kilencedik bolygóval befejezettnek tekintették naprendszerünk megismerését. G.P.Kuiper (1905-1973) 1951-ben arról írt, hogy a Neptunon kívüli pályán még egy öv létezhet.1992 óta 800 kisebb nagyobb égitestet fedeztek fel, a valószínűleg sok millió közül. Megtudtuk, hogy naprendszerünk (átmérő ca.100 csillagászati egység) egy spirál alakú tejútrendszer parányi része.(Tejútátmérő: 100 000 fényév, ca. 100 000 000 000 égitesttel)
További elmélet létezik, de még nincs bizonyítva, hogy a naprendszerünket is egy 3 fényév átmérőjű "felhő" kisebb nagyobb égitestek milliárdjaiból. (Jan H. Oort:1900-1992) veszi körül. Mike Brown fedezte fel a jelenleg legtávolabbi égitestet a nap körül, ami másfélszer akkora, mint a Plútó, a neve 2003 UB 313. Az új felfedezések mindíg újabb kérdéseket vetnek fel és az űrkutatás, valamint az optikai eszközök fejlődésével még sok mindent felfedezhető lesz.
A legújabb tudományos becslések szerint (az Ausztrál Nemzeti Egyetem Canberrában) a világegyetem ca. 70 000 000 000 000 000 000 000 csillagból áll. Természetesen tíz-húsz milliárd ide, vagy oda nem számít.(+/-). Maradjunk csak kicsi Földünkön és a mindennapi realitásnál.
Szerintem akkor teszünk szert a valóság igaz ismeretére, ha érzékeink korlátain belül maradva, a világról való tudásunk elsôdlegesen az észlelési megismerésbôl ered, vagy abban gyökerezik. Mivel minden a világon ok és okozati összefüggésben van, minden változás láncreakciókat vált ki, amit nem is lehet mindíg követni. Természetesen nagyságrendi különbségek vannak a hatások között.
Egy speciális jelenség vizsgálatánál elkerülhetetlen, hogy a "környezetből kiemelve", elkülönítve vizsgálják. Ezért egy leírás, vagy kísérlet eredménye eleve egy "közelítés", melynek pontossága a kizárt, de befolyásoló körülmények nagyságától függ."
Az emberi tudomány a matematika segítségével igyekszik a természet (anyag) működését több-kevesebb sikerrel "emberi" nyelvre lefordítani, ami végül is csak "közelítés" marad. A "közelítés" tolarenciája (szórása) a tudomány fejlődésével mindíg kissebb lesz, de a nullát sohasem fogja elérni.
Az élettelen anyag
Az ember (de állatokra is érvényes) az idegrendszerén (érzékszervek, gerincvelő, agy) keresztül érzékeli az őt körülvevő anyagot, anyagi világot. Az érzékszervek azonban az anyagi világ csak egy nagyon kicsi, behatárolt részét veszik tudomásul: hő, fény, halmazállapot, gravitáció, mozgás stb.
A tudomány és technika segítségével az emberi elme lehetővé tette érzékeink által nem észlelt anyagi jelenségeket, érzékeinknek megfelelő kategóriába átalakítani. Például : az emberi szemnek láthatatlan infravörös-, ultraibolya-sugarakat, minden egyéb energia megnyilvánulást láthatóvá, vagy mérhetővé tenni.
Az anyagot a tudomány különböző megnyilvánulási formában definiálja, amely azonban nem más, mint matematikai definiciók variálása és annak szöveges körülírása.
Akár sugárzásról, energiáról, fényről, rezgésről, térről, térerőről, avagy azok levezetett matematikai formáiról, sebességről, hullámhosszról, intenzitásról, dimenzióról, stb. beszélünk, vagy hallunk, az anyagról az anyagban és az anyagból történik. Az elektromágneses hullámokat a nullától a kozmikus sugárzásig mérni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy átalakítjuk olyan formává, ami érzékelhető, látható. Ha az e.m.hullám nem anyag lenne, nem lehetne átalakítani anyaggá (és nem lehetne mérni!)!
Az élő anyag
Az élőlények ugyanazon elemi részecskékből, elemekből épülnek fel, mint az élettelen anyag, de egy lényeges, minőségi különbséggel rendelkeznek. Én itt csak egyetlenegy dologra, az élő anyagokat jellemző fogalmakra térek ki. Előzőleg azonban tudatosítanunk kell, hogy az élő szervezetben (anyagban) állandó anyagcsere, vegyületek lebontása és felépitése (átalakítása), folyik. Ebből következik, hogy az élőanyagra vonatkozó fogalmak csak egy bizonyos időpillanatbani, vagy bizonyos időtartam alatti állapotot jelentenek és jelenthetnek. Az élő anyag jelenségeit az ember az saját idegrendszerén belül észleli (érzi), de a tapasztalatai alapján a fogalmat embertársaira (sőt az állatokra is) interpretálja.
Néhány ilyen fogalom:_egészség, _emésztés, _álmosság, _szomjúság, _szédülés, _éhség, _zsibbadás, _hasmenés...stb. A fentiek az élő emberi szervezet, vagy annak egy (al)szervének állapotát, aktivitását, vagy működési zavarát jelenti. Mindenképpen csak anyagi vonatkozásról beszélhetünk és nem hiszem, hogy valami földöntúli, szellemi, vagy anyagtalan dologra gondolna valaki.
Nos, ha eddig egyetértettünk, a fentiek analógiája segítségével egyszerűbb lesz megérteni, hogy a gondolat is hasonló (anyagi) fogalom. Az agyban elektomos töltések, iónok száguldoznak, vegyületek (molekuláris nagyságban) bomlanak alkotórészeire, majd ismét egyesülnek, állandó diffundálás történik stb. A 100-200 milliárd neuron (idegsejt) mindegyike ca. 1-10 ezer másik neuronnal 100-200 ezermilliárd szinapszis segítségével van összeköttetésben.
A például szédülés pillanatában a bizonyos szervekben fellépő rendellenes változás hatására az agy reagál és ebben a pillanatban néhányszáz, vagy ezer neuron egy bizonyos megfelelő összeköttetésben van, ( esetleg a fülben lévő egyensúlyérzék idegvezetékét megbénítja,) ami a szédülés érzetét jelenti az egyén számára.
Ha ebben a pillanatban az illető a nagyanyjára gondol, akkor a nagyanyjával kapcsolatos emlékeket tároló sejtcsoport kapcsolatain is száguldoznak a jelek. Általánosságban:az érzetek összes fajtája és a gondolat is, egy komplikált anyag, ami az agyunkban (vagy agyunk által) képződik. A komplikált melléknevet csak azért tettem hozzá, mert az egyes érzetek és gondolatok egy ún. "dinamikus" állapotot jelentenek.
A zene is anyag? Igen!
1. A komponista kigondol egy dallamot (agy:elektro-kémiai-biológiai folyamat) 2. A komponista kipróbálja zongorán a dallamot (agy + fizika + mechanika) 3. A komponista leírja a dallamot kottára (agy + fizika + mechanika) 4. A zenész betanulja a számot (agy + fizika + mechanika) 5. A stúdió hanghordozóra veszi fel a számot (agy+ fizika + mechanika + elektronika) 6. A hallgató lehallgatja a számot (mindegy, hogy milyen hanghordozóról!) a. elektrónika; b. mechanika; c. fizika; d. biológia 7. A hallagató élvezi a zenét: (agy : elektro-kémiai-biológiai folyamat / hormonkiválasztással/) Egytől hétig, elejétől végig a természet anyagi törvényszerűségein alapuló folyamatról van szó.
A zene is anyag! Anyag nélkül nincsen zene! Mint ahogy gondolat sincs anyag és anyagi folyamat nélkül!
Az agykutatás nem csak makró-színten ért el eredményeket és továbbra is várható újabb ismeretek szerzése, hanem a mikroszíntű kutatás is mutat fel eredményeket. Ennek illusztrálására az alábbi idézet:
"A Kaliforniai Egyetem (San Diego) kutatói egyedülálló filmfelvételeket készítettek arról a folyamatról, amelyben különféle ingerületek (elektromos stimulálás) hatására az agysejtek között idõleges vagy maradandó kapcsolatok épülnek ki. Bár a szakemberek már régóta szinte bizonyosra veszik, hogy a rövid és a hosszú idejû emlékezet kialakulása mögött az agysejtek, illetõleg a köztük lévõ kapcsolatok szerkezeti változásai állnak, most elõször sikerült ennek folyamatát ténylegesen rögzíteni. Mivel a hosszú idejû memóriában elraktározott emlékek életre szólóan megmaradnak, magától értetõdõnek tûnhet, hogy hátterében az agysejtek maradandó változásai állnak - mondta Michael A. Colicos biológus, a kutatócsoport tagja. - Ám ez csak most vált bizonyossággá, miután sikerült közvetlenül megfigyelni a jelenséget." Eredményeikrõl a kutatók a CELL szakfolyóirat november 30-ai számában számoltak be.
Tény és való, hogy nemcsak én, de más sem tudja (jelenleg senkinek) bebizonyítani (kézzelfoghatóan), hogy az érzetek összes fajtája (és a gondolat is), egy komplikált anyag, ami az agyunkban (vagy agyunk által) képződik.
Majdnem elfelejtkeztem az érzelemről, hiszen az is anyag. Az érzelmek működését már nagyon sokan próbálták és próbálják megválaszolni, de biztosat még nem nagyon tudunk, számos elképzelés született, spekulatívabbak és tényszerűbbek is. A különböző érzelmeket kiváltó anyagokat és hormonokat azonban már ismeri a tudomány és fel is használja. Pl....Dopamin,...noradrenalin,...szerotonin,....acetilkolin,... ópiátok,.. adrenalin, ... stb. Csak abból a tényből kiindulva, hogy ha az emberi szervezetbe bizonyos anyagot bejuttatva az egyén érzelmét, érzelmi világát befolyásolni lehet, egyértelmű bizonyíték, hogy az érzelem is anyag, és nem valami különleges anyagtól független valami.
Virtuális világ
Mi a különbség az anyagi (élő és élettelen), és a "szellemi" (virtuális) világ között? Az anyagi világ tény, az ember érzékelésétől és az emberiség létezésétől független. és egyetemes! Ezzel szemben: _ A "nem anyagi világ" az emberi fantázia találmánya, az emberiség létezésétől függ, az emberek tudatában "fészkel". _ Csak azóta "létezik", mióta "beszélő" emberek élnek a földön, és fantáziájukkal kitalálták, egymásnak
elmesélték, elhitték, továbbadták és fejlesztették. _ Minden ilyen természetű hiedelem, legyen az szellem, tündér, angyal, ördög, isten stb.nem lehet egyetemes,
sem általános, sem egyforma, mivel semmiféle körülírással, legyen az anyagi, vagy más paraméter nem
lehet egyértelműen és minden emberre érvényesnek meghatározni, definiálni. _ Az emberi társadalom és az individuum fejlettségi színvonalának megfelelően változik is a "nem anyagi ...világ", tehát nagyon viszonylagos és ellenőrizhetetlen. _ Ki mit, miben hisz teljesen egyéni, még összehasonlítás is nehézkes. _ Objektívan nem érzékelhető, hatása nem mérhető, dimenziója nem is lehet, hiszen anyagi (kézzelfogható") ...paraméterrel .nem is rendelkezhet. _Így létezése nem bizonyítható.
Az az állításom, hogy a "nem anyagi világ" az emberi agyak terméke és csak az emberi társadalom ismerheti, magától értetődő, és önmagában bizonyíthatatlan (axióma), mert sem az embertől, sem az anyagi világtól nem tudjuk magunkat elvonatkoztatni.
Végezetül egy példa annak illusztrálására, hogy hogyan működik a szellemi világ. Valaki véletlenül evett valamit, ami részben romlott volt, vagy mérgező anyagot tartalmazott.
Egy bizonyos idő múlva az illető kezdi magát kellemetlenül érezni.
Először enyhébb, majd erősebb hascsikarás, hasgörcs követi, végül hasmenésnél "köt" ki. Ezt a folyamat egy biológus-vegyész (én nem vagyok az) által leírható megmagyarázható az élő szervezet anyagi működése alapján. Persze egy fantázia-fogoly szerint a rosszullétért kis manók a felelősek. Egy másik a sátánra hivatkozhat. Egy harmadik egy boszorkányt tehet felelőssé. Egy negyedik titkos energiasugárzásra hivatkozhat. Mindezen esetekben a fantáziaszülemények létét, vagy nem létét nem lehet bebizonyítani, mert abban formában, hogy az egyén elképzeli csak az ő agyában létezik, objektív viszont nem.
Utószó: A fenti gondolatfuttatás nem más, mint kivonatos összefoglalása különböző vitáimon szerzett tapasztalatomnak, felismerésemnek.
A két falut a kertek alatt gyalogösvény köti össze. Kb. 2,5 km hosszú a kitaposott út, kacskaringós, erdőn, mezőn, horhoson vezet keresztül, még egy csendes kis patakocskán is át kell lábalni útközben. Ha valamilyen okból a fiataloknak, vagy, mint most a zenészeknek dolga volt a szomszéd faluban, legtöbbször ezt az utat választják az aszfaltozott bekötőút helyett.
Nagy esemény volt tegnap a faluban, Vargáék leánya, a Julcsa végre beadta a derekát, aki már ugyancsak benne volt a korban és beleegyeezett, hogy Garzó Pista felesége legyen. Erre a régenvárt esemény örömhírére Varga papa a viszonyoknak megfelelő nagy esküvőt rendeztetett. A zenét az előbb említett szomszéd faluban élő cigányzenészek szolgáltatták. Meg feleltek becsülettel a feladatnak, hajnal háromig, szinte szakadásig húzták a talpalávalót. El is vannak most nyekkenve, mikor pirkadat előtt a melegnyári este utáni harmatos mezőnek vágnak, hogy haza bandukoljanak. Az utat már annyiszor megtették, hogy behunyott szemmel is hazatalálnának. A menetrend is hagyományos, elől megy a prímás, aztán a kontrás, utánna a brácsás, van egy klarinétosuk is és leghátul Sándor baktat, a nagybőgős. Sándor a legidősebb közöttük, de korát nem lehet meghatározni. Sovány, magas, ránzos, sötét, pergamenszerű bőre, nagy orra, kiálló pofacsontja, szomorú szeme inkább ijesztően hatott a gyerekekre, mint bizalom gerjesztőként. Holott ő soha, még a légynek sem ártott. Nem is azért hagyta ott a felesége több, mint 40 éve, mert rossz ember lett volna, hanem, mert nem volt megelégedve a vonójával. Azt magyarázta neki, a női test is egy hangszer és azon is kell tudni játszani. Ő, mármint Sándor csak a bőgőhöz ért, a női testnek nem művésze. A legelső vándorcirkusz artistájával meglépett. Na de ez régen volt, a nagybőgője hű maradt hozzá, az a fontos, mert hát mi is lenne nélküle?
Az is megszokottá vált az utóbbi években, hogy Sándor a menet végétől mindjobban leszakad, mert vagy a bőgő lett nehezebb, vagy a nagybőgős gyengébb. Tény, hogy időnként ziláló tüdeje miatt meg kell állnia, hogy kifújja magát. Így annyira lemarad, hogy a kanyar után már nem is látja a banda többi tagját.
A nap még nem mutatja magát, csak sötétkékből világoskékbe való átmenettel jelzi, hogy közeledik és, mint mindennap, ma is a horizont fölé fog emelkedni. Nem messze az ösvénytől kis tehéncsorda ébredezik a karámban. Sándor azonban nem figyel se állatra, se növényre, a napfelkeltét is számtalanszor látta, most magával van elfoglalva. Be kell látnia öregszik, nem úgy van, mint régen. Ma különösen gyengének érzi magát. Húsz-harminc méterenként megáll, liheg, nyomást érez a szíve táján, izzadt homlokát törölgeti. Alig várja, hogy a kuckójába lefekehessen az átdolgozott éjszaka után. De mintha mindíg messzebb lenne az az átkozott kuckó. Azt érzi úgy van, mint az a kocsibafogott ló, amelynek szénaköteget akasztanak a szája elé, de nem éri el, hiába húzza a kocsit magával. Olyan fáradság uralkodik el rajta, mint még sohasem. Már éppen arra gondol, legjobb lesz, ha ide a fűre egy kicsit lefekszik, hogy kialudja magát.
Ebben a pillanatban nehéz lépteket érez maga mögött, hátranéz: "Óh egek atyja!" egy óriási bika közelít nyílegyenesen feléje erőteljes lépésekkel. Ijedtében a bőgőt tartja maga elé pajzsnak, bár gondolható, hogy az nem valami nagy védelem. Mikor a bika kb. 5 méterre van tőle öntudatlanul a vonóhoz kap és elkezd játszani. A bika lelassít, 2 méter távolságban megáll, kissé lehajtja a fejét és nem mozdul, de így még félelmetesebb.
"Vaj jon tetszik-e a bikának ez a zene?!"
"Meghallják-e a többiek, hogy most bajban van?" "Jobb lenne gyorsabban játszani? Mi lenne, ha abba hagyná?"
"Jaj, de melegem van!" "Jaj, de fázom!" Megpróbál lassítani az ütemen. A bika a fejét lassan kissé jobbra, majd balra fordítja, mint ha azt mondaná nem, ne ilyen lassan. Sándor gyorsan dudolni kezd, hogy a bőgő ütemét fokozza:
"Meghalt, meghalt a cigányok vajdája, vajdája, A vajdáné sátorfáját siratja, siratja Gáre gyopár pingyászkule gajdule, gajdule Hoppingále szavalingi szuszkiri, szuszkiri."
Homlokáert egyetlen hang sem jön ki a száraz torkán. A bandatagoknak feltűnik a bőgő hangja, nem tudják mi baja lehet és megállnak. Sejtik, valami nincs rendben és visszaindulnak. A kanyarból kiérve jó száz méter távolságban látják a zenét hallgató bikát és elnevetik magukat.
"Nézd a bibast, a bikát szórakoztatja!"- mondja a kontrás. _"Gyerünk!"- kiált a prímás, aki felismeri a helyzet komolyságát és rohanni kezd Sándor felé, aki ebben a pillanatban elengedi nemcsak a vonót, de a bőgőt is.
A bika a közeledőket látva, kényelmesen jobbra fordul és eltávozik a tett színhelyéről. "Sándor, Sándor ne haggyj itt bennünket, mit csinálunk bőgő nélkül?!" Látják, hogy nem tudnak itt már semmit sem segíteni. Szótlanul állják körül a meggyötört életnélküli testet. Ők is fáradtak. Laci, a prímás kiveszi tokjából a hegedűjét, behangolja és rákezd: "Zölderdő mélyén, kis patak szélén, élt egy - szer .. egy... ö-reg... ci- gány........" A felkelő nyári nap sugarai aranyszínűre varázsolják a keleti égboltot, az ébredő mezei madarak is áhitattal hallgatják a bőgő mély brummogására emlékező hegedűk keserű sírását. Vége
Michel de Nostredame életrajzából röviden annyit, hogy 1503 december 14-én született. Apja Jacques gabonakereskedő volt (17 gyerek). Családi név onnan származik, hogy a nagyapa Guy Gassonet kikeresztelkedett és a Pierre de Notredame (latinosan:Notredamus) nevet vette fel. Az anyai ági rokonok több nemzedéken keresztül híres orvosok voltak. Állítólag a dédapja (anyai nagyapja akkor már nem élt) tanította a fiut latin-, görög-, és héber-nyelvre, matematikára és asztrológiára.
Ő is orvosnak tanult, de megszakította, patikus lett, majd 5 év multán 1529-ben in Montpellierben folytatta orvosi tanulmányait. Patikusi volta miatt problémája volt az egyetemen. Ebből néhány forrás arra következtet, hogy nem is volt végzett orvos. Ez a feltételezés azonban nem biztos, mert a egyetem névsorában később is szerepel. Mivel második felesége vagyonos volt, megengedhette magának, hogy kedvtellésseivel foglalkozzon.
Állítólag már életében híres volt jóslatairól. Meghalt 1566 július 2-án.
A címben általam feltett kérdést úgy válaszolnám meg, hogy nem vagy, hanem és. Mindkettő! Ráadásul hiú, karrierista volt, aki hírnevét még a halála után is konzerválni akarta és ezt zseniálisan meg is oldotta. Miben állt a zsenialitása? Tisztában volt az emberi "lélek" rejtelmeivel, az emberek természetes ostobaságával, a misztikumra való hajlamukkal, hiszen ezeket életében remekül ki tudta használni. Kíváló megfigyelőképességgel, retorikai és nyelvészeti tudással, kombináló és logikai tehetséggel rendelkezett. Működése egyben szélhámosság is volt, hiszen "áldozatait", akik ezért fizettek neki, bolonddátette és magában valószínűleg le is nézte tudatlanságukért. Bevált az önmagának tett jóslata, hogy az emberek ostobaságára minden korban, a jövőben is lehet építeni. Zseniális megoldás az az ötlet, amit az 1555-ben kiadott "Les Propheties de M. Michel Nostradamus" Lyonban kiadott un. 4 db. Centúriák, amelyek 3 x 100 és 1 x 53 négysoros strófákat tartalmaznak.
Nosztradámusz nagyon körültekintően, ravaszul járt el: 1. Azt állította, hogy a jövőbe lát és a 4 soros versikék a jövő eseményet tartalmazzák. 2. Azt állította, hogy jövendölései értelmét csak a jövő generációja tudja megérteni. 3. Azt állította, hogy a jövendőlések nem idórendi sorrendben vannak, így elejét vette minden ellenőrzés lehetőségének. 4. Akár tudta, akár nem, a halála utáni naptár-változtatást, a juliánusi naptárról a georgiánusi naptárra való átállás további nehézséget okoz. 5. A versek nyelvezetét, a XVI.sz-i francia nyelvet dialektes kifejezésekkel, idegennyelvű szavakkal, sőt saját maga által kitalált szóujdonságokkal alakította ki. Ezzel lehetővé tette, hogy minden mondatának annyi értelme legyen, ahány ember lefordítja. Tehát egy-egy vers mondanivalóját tulajdonképpen a fordító határozhatja meg. 6. Szimbolikus kifejezésekkel tűzdelte meg verseit, hogy ezzel is homályos legyen mondanivalója. 7. Feltételezte, hogy lesznek mindíg olyan magukat okosnak tartó emeberek, akik verseiből kiolvasnak valamit, ami valamilyen megtörtént eseményre utalhat, ha mégoly nyakatekert értelmezéssel is. Ha ez megtörténik, méginkább hisznek jövendöléseinek, neve örökké fennmarad! 8. A legegyszerűbben érthető verseiben legtöbbször banális, mindennapi "eseményt jósol" meg. Pl. "Le grand credit, d'or, d'argent, abundance Aveuglera par libide l'honneur Cogneu sera d'adultere l'offense Qui parviendra a son grand deshonneur" Nem kevesebb van itt jósolva, minthogy egy gazdag férfinek egy házasságtörés által kár éri házasságát. Ez megfelel az általános emberi tapasztalatoknak, x ezerszer megtörténik. Ugyancsak nem nagy tudomány kell, áradások, földrengések, járványok megjövendöléséhez, ami állandó visszatérő jelenség. Nem tartom érdemesnek és értelmesnek Nosztradamusz jóslásaival, azok kiértékelésével foglalkozni. Ezt meghagyom azoknak, akiknek jobb szórakozásuk nincs.
Számtalan nyavalya, régi és új betegségek gyötrik az emberiséget, de a segítség sincs messze. A hivatásos orvosokon kívül tolonganak a különbözõ módszerekkel, eszközökkel, exotikus és egyszerû mindennapi dolgokkal, vagy misztikummal gyógyító, vagy gyógyítani akaró csodadoktorok
Néhány módszer elmélete egyszerûen fizikai lehetetlenség. Például, ha különleges, nem mérhetõ energiáról, vagy sugárzásról van szó. Egy közös vonásuk van ezeknek a csodagyógyítóknak, hogy mindegyik hivatkozhat, és legtöbbször joggal bizonyos eredményre. Ez az eredmény azonban csak a kezeltek néhány %-nak gyógyulását jelentheti. Elhihetõ ez? Igen, elhihetõ és magyarázható! De tudomásul kell venni, hogy ezeknek a gyógyulásoknak eredõje és kiváltója nem csak a doktor és a módszere, hanem a paciens személyisége, pszichéje, röviden a hite (placebo effektnek is nevezik.), aminek a gyógyulás köszönhetõ!
Elõljáróban tisztázni kell az általam használt lélek (psziche) fogalmát. Mert lélek alatt semmiesetre sem a vallás által hirdetett a testtõl elválasztható anyagtalan valamit értem. Aki a számítógépeket egy kicsit is ismeri tudja, hogy semmire sem megy a hardvérrel, ha nincs szoftvér, vagyis rendszer és memória író-olvasó program. Az egészséges agy egy tökéletes komputer és én lélek alatt az agy mûködését biztosító rendszert, és a ca. 100-130 milliárd idegsejt, valamint a ca. 100 billió szinapszis mintázatát (állapotát) értem.
Ez a mintázat nemcsak az élet folyamán szerzett információk és megélt emlékek tömege, hanem tartalmazza az egyén emócionális (érzelem, akarat, motiváltság, indulat, vagyis a világhoz való viszony) felépítését, jellemét is.
Egyébként itt ki kell térnem arra, hogy a szervezet automatikusan is védekezik az egyensúlyt felborító "támadások" ellen, valamint nagy szerepe van az érzelmeknek is az összegyensúlyban.A szervezet fájdalom esetén narkotikumokat, más néven endorphinokat (pl.:adrenalin-hormon) termel és az intenzív fájdalom gyorsan jótékony zsibbadássá válik.
A negatív érzelmek, mint a bánat, gyûlölet, keserûség és neheztelés, ha sokáig tartanak, kimeríthetik a vészhelyzet-mechanizmusokat és legyengítik a szervezet betegséggel szembeni védekezõerõit. A pozitív érzelmek, mint amilyen az öröm, nevetés, szeretet, hála és hit által termelt endorphinok erõsítik az immunrendszert, és a jó közérzet csodálatos élményét adják.Ezáltal a gyógyulást is elõsegítik.
Az endorphintermelés a pozitív gondolkodás eredménye. A konfliktusok megoldása, feloldása, a gyûlölet és neheztelés számûzése, a szeretetteljes, nagylelkû, hálás beállítottság gyakorlása, erõs hitre találás - mindezek lökésszerûen felgyorsítják agyunkban az endorphin termelését, és felerõsítik a szervezetnek azokat a képességeit, amelyekkel ellen tud állni a betegségeknek.
Ép testben ép lélek!(Rövid, vázlatos, nem tudományos igényû leírás!) Az egészség egyenlõ a test és a lélek harmóniájával. Ha ez a harmónia valamilyen külsõ vagy belsõ ok miatt megbomlik, betegségrõl beszélünk. A betegséget kiváltó okok és az öngyógyítási folyamatokat gátló tényezõk megszüntetéséhez a gyógyítók segítséget tudnak nyújtani, de a harmónia, az egészség helyreállítása csak a beteg testi, és lelki(szellemi) együttmûködésével lehetséges.
Az egyes mikróbiológiai egységek az idegrenszeren és annak vezérlõ egységén, az agyon keresztül hálózatban vannak összeköttetésben egymással. (sorosan és párhuzamosan is). Ezúton biztosítja egyensúly esetén a szervezet normális mûködését. Ha az egyensúly valamelyik szervben, vagy annak részében belsõ,vagy külsõ hatásra felborul, az össz-szervezet igyekszik az egyensúlyt helyreállítani (homöostase). A különbözõ fiziológiai funkciókat (mint pl.:testhõmérséklet, pulzus, vércukor, vérnyomás, choleszterin szint, stb) a szervezet automatikusan igyekszik kiegyenlíteni és a kiegyenlített állapotot fenntartani. Ezáltal a környezethez való alkalmazkodás optimális, az életfenntartásra fordított energia minimális lesz.Ez a szabályzás nemcsak hormonális-, reflex, vagy ösztönös módon történhet, hanem alkalmazkodási készséggel, megrögzött szokásokkal, valamint erõs akarattal lehetséges.
Összhangnélküli testfunkcióknak bizonytalanná váló és zavaró kihatása van a pszichére, az egyén magatartására. Megfordítva a lelki egyensúly elvesztése, vagy zavaros magatartás a fizológiai funkciókat károsítja.Egyre jobban elterjed a köztudatban és az orvos társadalomban, hogy a betegségeknek 50%-a pszichés eredetû, a lelki konfliktusoknak testi megnyilvánulása a pszicho-szomatikus betegségeknek a csoportját alkotja. Az elõbbi mondat konkluziója, hogy akkor a fordítottja is érvényes: bizonyos betegségeket (vagy talán mindet?!) pszichés módszerekkel is lehet gyógyítani.
Ha valaki erõsen hisz, szilárd meggyõzõdése, hogy az illetõ személy, vagy annak módszere meggyógyítja, ez a hit erõs akarattá válva az egyén beindítja öngyógyító mechanizmusát (pl.: immunrendszere felerõsítését), mert mindenki saját magát gyógyítja!
Kissé részletezve: A szignál neuron serkenti a hormonok kiválasztását vezérlõ hypothalamuszt, amelynek hatására a mellékvese cortizolt,adrenalint és noradrenalint termel. E három anyag az immunrendszert riasztja és hatására a faló-sejtek a vérben elszaporodnak. "Az orvos addig gyógyítgatja a beteget, míg az magától meg nem gyógyul" (pr. dr. Vígh Béla).
Összefoglalva : mindegy, hogy orvosnak, jósnak, kézrátevõnek, vagy más szélhámosnak hisz a beteg, ha elég hittel és akaraterõvel rendelkezik meggyógyul(hat)! Ez természetesen egytõl egyig bió-elektró-kémiai, tehát anyagi folyamat, természet feletti csodáról szó sem lehet!!
Egy kis példa saját tapasztalatomból. Kb. 13-14 éves koromban mind a két kezem fején kisebb nagyobb szemölcsök keletkeztek, illetve szaporodtak el. Kamaszkorban lévén kezdtek zavarni, mert elég sok volt és elcsúfította a kezemet. A szomszéd asszony azt javasolta, hogy a hentestõl lopni kell egy darabka húst és azt rátenni a szemölcsökre. Másvalaki lószõrt ajánlott, amivel el kell kötni a szemölcsöt. Egy állatorvos "pokolkövet" (lapis infernális) ajánlott.
Mint mûvelt fiú persze kinevettem a babonákat és elmentem a háziorvosunkhoz, aki engem születésem óta ismert és kezelt. (Dr.Holéczy Zoltán) Egy szempillantást vetett a kezemre és elkezdte magyarázni, hogy biztosan hallottam egy csomó babonát, hogyan kell eltüntetni. Azt mondta tudja, hogy értelmes gyerek vagyok, ezért most fel fog engem világosítani, hogy ez ideg alapon jön és õ most adhatna bármilyen kenõcsöt az ugyanúgy hat, mint amit most elárul. Vegyek piros tintát és mindennap azonos idõben kenjem be egyenként a szemölcsöket ...- és amikor itt tartott én elmosolyogtam magam, amit õ kinevetésnek vett, nagyon mérges lett és azonnal kirugott. Azt mondta nem akarja lejáratni magát velem és ne is csináljak semmit, mert úgysem lesz semmi belõle!
Majdnem sírva hagytam el a rendelõjét és útközben hazafelé én is mérges lettem rá és elhatároztam, hogy csak azért is megmutatom, hogy elmulasztom a szemölcsöket, úgy csinálok, ahogy elkezdte elmondani a terápiát. Kb. egy hétig kentem, de a nyári szûnidõt munkával kellett részben tölteni, más részben nyaralni voltam és a piros tintáról el is felejtkeztem.
Õsszel iskolakezdés elõtt véletlenül a kezembe került a tinta és újra hozzáakartam fogni a kenceficéhez, de nem találtam egyetlenegy szemölcsöt sem!
Kb. 20 év mulva megint elõjött 4 szemölcs a kezemen. Kísérletképpen most zöld filctollal kezeltem ca. egy hétig és néhány hét múlva eltüntek. Újabb 10-12 év mulva 2 darab megint elõjött, de most szigorúbb lettem és elhatároztam, hogy minden színezés nélkül, pusztán akarattal el fogom tüntetni. Igaz, hogy 2-3 hónapot vett igénybe, de gyõztem!! Nem tudom, mi volt erõsebb az akaratom, vagy a hitem, de számomra bizonyíték az öngyógyításra. Nem akarok dicsekedni, de a fájdalomérzés felett is uralkodni tudok az erõs akaratommal.
Minden ember hisz valamit, valakinek, valahogyan. Néha nagyon furcsát, furcsának és furcsán.
A társadalomban általában és a Virtuson is legtöbbször szembeállításra kerül a tudás a hittel. Egyes emberek nem ismerik fel korlátaikat és maximalistánként az egyetlen igaz Tudás és az egyetlen igaz Hit birtokosaként viselkednek. Úgy néz ki a dolog, hogy a tudásnak ellentéte a hit és viszont. Mindenki a saját hitét tudásnak, a másik tudását hitnek nevezi és mindegyiknek igaza van! - szerintem.
Ezért én a következőkben megpróbálom feloldani ezt az ellentétet, sőt "horribile dictu" a két fogalom közé egyenlőség jelet teszek. A tudás és a hit bajnokai különbségét azonban semmibevenni nem lehet, ezért azt tudomásul veszem, de saját meghatározásomat csak a cikk végén "hozom nyilvánosságra"! Addig a két ellentétes csoportot materialistának, illetve idealistának nevezem. Talán azt kellene tudomásul venni, hogy a materialista azt hisz, amit tud, az idealista azt tud, amit hisz.
És ez teljesen egyenértékű, mert mindent szubjektív látószögünkből veszünk tudomásul. Magasröptű elmefuttatások, tudományos meghatározások helyett viszonylag egyszerű, szemléltető történelmi példákkal fogom a nyájas olvasó figyelmét megterhelni. Íme egy példa! >Hat-nyolc ezer évvel ezelőtt az egyes népcsoportok vándoroltak a jobb megélhetőség, kedvezőbb körülmények érdekében és egyes kisebb nagyobb csoportok a szárazföld széléhez érve végtelen, a horizontba érő vizet, azaz tengert láttak.
Az okosabbak megállapították, hogy valószínűleg eddig terjed a világ és ez tudatosodott náluk, hitték. Kezdetleges volt a kommunmikáció, de előbb utóbb mégis csak eljutott a belső, szárazföldön élő népekhez az ismeret úgy hitték, úgy tudták, hogy a Föld lapos, víz veszi körül , égbolt, Nap csillagok, stb.( Ptolemajoszi világkép)
Az emberek értelme, kézügyessége, technikája fejlődött, vizenjáró alkalmatosságot tudtak építeni és kimerészkedtek a tengerre. Meglepetésükre újabb szárazföldre találtak, vagyis nem érték el a világ végét. Az a tapasztalat, hogy a tengeren a szembejövő hajónak először csak a vitorlarúd teteje látható és közelebbre érve mindinkább az egész hajó látható, szöget üthetett egyes gondolkodó elmékbe.
Az asztronómusok, akik a Holdfogyatkozás okát már ismerték, a Föld kör alakú árnyékából is gömbre gyanakodtak. Ennek ellenére még többszáz évnek kellett eltelni, amíg általánosan elfogadott, közismert tény lett, hogy a Föld gömbölyű, hiszen ma már körül lehet hajózni, repülni, a világűrből lefényképezni. Mi a szándékom ezzel a példával? Az hogy rámutassak arra a tényre, hogy az emberek az évezredek folyamán az érzékszerveik által érzékelt jelenségeket igyekeztek megérteni, megmagyarázni, elméletet alkotni azokról. Mindíg voltak az átlagnál okosabb, vagy okoskodó elmék, akik kiagyaltak valamit és ha nehezen is, de elterjedt a korabeli társadalom egy kis részében.
Itt van például az aggyal kapcsolatos feltevések. Már Hippokrates (460-379 i.sz.e.) kifejtette, hogy nem a szívvel, hanem az aggyal gondolkodunk, de nem hallgattak rá. Még 50 évvel késõbb is ragaszkodott Aristoteles (384-322 i.sz.e.) a szívhez és az agyat a test túlmelegedését gátló hûtõszervnek képzelte. A római orvos Claudius Galenus (i.sz.129-200), sebesült gladiátorok gyógyításán keresztül jutott arra a már érvényes megállapításra, hogy az agy az emberi gondolkozás és emlékezés központja.
Azt is figyelembe kell venni, hogy az általános tankötelezettség nem nagyon régi dolog. Poroszországban a 18. sz. Magyarországon (Ausztriában) a 19.sz. elején vezették be. Be kell látni, hogy sok ezer éven keresztül kialakult hiedelmek és vélemények nem könnyen változtathatóak, mert a régiek már a nagy tömegben megrögződtek, az újak terjedése pedig a 19. sz.-ig lassú volt.
Minden új felfedezés, vagy ismeret rendkívül lassan jut el a "széles néptömegek" tudatába. Nagyanyám is még az "istennyilát" emlegette és magam is olvastam fórumokban olyantól, aki még ma is (halálos komolysággal) állítja, hogy az érzelmek helye a szív. Helyes dolog ezért lehülyézni valakit? Nem, mert nem tehet róla! Ő nem csak úgy hiszi, hanem úgy is tudja! Én nem hiszem, én tudom, hogy nem szív képezi az érzelmeket, hanem én tudom, azaz hiszem, hogy az érzelem is vegyi-bio-elektro folyamat. Hogy miért hiszem? Elárulom.
Én 100%-osan hiszek a természettudományok (alkalmazott-matematika,fizika, kémia, biológia, csillagászat, földtudományok) művelőinek, az alapkutatóknak ezen a területeken. Munkájuk tárgya és eredményei minden ember érzékszerveivel hasonlóképpen érzékelhetőek, felfoghatóak, reprodukálhatóak, ellenőrizhetőek, vagyis anyagról van szó! Az akkor is létezett, amikor egyetlen ember sem élt a Földön!
Kritikusabb vagyok a társadalomtudománnyal szemben, de a legnagyobb szkepticizmust az alkalmazott tudományokkal szemben táplálok, mert a kutatók nagy részét profitérdekeltségű vállalatok fizetik. Hogy kerekítsem egyéni meglátásomat, semmiféle anyagtalan, anyagtól elvonatkoztatott, emberi fantázia által kitalált dolgot, vagy lényt mindaddig nem veszek tudomásul, amíg az egész világon egyetemesen mindenki azonos módon érzékeli, vagy érzékelni véli, azonos feltételek mellett azonosan viselkedik, azonos eredményt ad.
Tudniillik: _Az "anyagon kívüli világ" az emberi fantázia találmánya, az emberiség létezésétõl függ, az emberek tudatában . _Csak azóta "létezik", mióta "beszélõ" emberek élnek a földön, és fantáziájukkal kitalálták, egymásnak elmesélték, elhitték, továbbadták és fejlesztették. _Minden ilyen természetû hiedelem, legyen az szellem, tündér, angyal, ördög, isten stb.nem lehet egyetemes, sem általános, sem egyforma, mivel semmiféle körülírással, legyen az anyagi, vagy más paraméter nem lehet egyértelmûen és minden emberre érvényesnek meghatározni. _Az emberi társadalom és az individuum fejlettségi színvonalának megfelelõen változik is a "nem anyagi világ", tehát nagyon viszonylagos és ellenõrizhetetlen. _Ki mit, miben hisz teljesen egyéni, még összehasonlítás is nehézkes. _Objektívan nem érzékelhetõ, hatása nem mérhetõ, dimenziója nem is lehet, hiszen anyagi ("kézzelfogható") paraméterrel .nem is rendelkezhet. _Így létezése nem bizonyítható.
Ez azonban csak számomra (a materialistára) érvényes! A idealista hihet a különböző szellemekben, angyalokban, ördögökben stb. Ha hisz, akkor azt úgy tudja, számára létezik és valóban az agyában rendelkezik is a megfelelő neuron összeköttetésekkel, amely fogalom ott tárolódik. Mivel javakorú felnőtt emberek vagyunk megcementeződött világnézettel (amiről szorosanvéve senki sem tehet!) botor és hiábavaló dolog agitálni, még nagyobb ostobaság sértegetni egymást. "Ez az én világnézetem, de akinek ellentétes véleménye van, lehet, hogy bölcs - mondja a bölcs ember." "Ez az én világnézetem, és akinek más van, az egy ostoba. - mondja az ostoba ember." (Marie Freifrau von Ebner-Eschenbach (1830 - 1916), osztrák írónő.) "Aki csak az elvbarátok köreivel érintkezik, nem látja világnézetének sarkait, éleit. " (Gregor Brand (*1957), német író, kiadó.) Fontos megemlíteni Descartes-t (1596-1650), aki szigorúan különválasztotta a testet és a szellemet. Véleménye szerint a test és a szellem különböző összetevőből áll, illetve a szellem (res cogitans) anyagon kívüli. Ez az u.n. dualizmus, ami nemcsak a laikusok elképzeléseinek és az egyházak érdekeinek felel meg, hanem egyes kutatóknak is nehézséget okoz a mélyen gyökerezett carteziánus intuiciótól megszabadulni. Természetese nem Descartes találta fel a lelket, az már jó néhány tízezer éves találmány. De ő adott tudományos körülírást, formát a dualizmusnak. Végezetül egy - egy jó hír mind a két csoport részére:
A materialistákat tájékoztatom, hogy a világ 50 ezer neurológusa a legjobb úton van, hogy néhány év, helyesebben évtized múlva megtalálja azokat a biológiai összefüggéseket az agyban, amit eddig léleknek hittek. A neokortikális oszlopok elektromos impulzai már ismertek, hátra van a folyamatok, a gének szerepének a neuronokban lévő molekuláknak az elemzése.
Az idealistáknak sem kell kétségbe esni! Sok száz év el fog telni, amíg az előbb vázolt fejlődés a kívánt fokot eléri, de akkor is csak a szellemi elit veszi tudomásul. A "széles néptömegek" milliárdjai nyugodt szívvel halhatnak meg abban a hitben, hogy az örök világosság fényeskedik nekik.
Közös, ami szétválaszt (világnézet)
Mint ahogy nincs két tökéletesen hasonló ember, ugyanúgy a világnézeteket sem lehet egy kaptafára húzni, csak a főbb és jellemző ismerveket csoportosítva a két extrém végletre összpontosítani. Az alább következő meghatározás tehát "klinikai tisztaságban" nem létezik, hanem ezek tetszés szerinti keveréke.
A materializmus megalapozott, vagyis anyagra ápülő hit/tudás, az idalizmus megalapozatlan, vagyis elvont dologhra épülő hit/tudás. Mielőtt valakinek helytelenül eszébe jutna arroganciával vádolni, gyorrsan felsorolok néhány példát, ami megvilágítja mit értek megalapozott, ill. megalapozatlan alatt.
Ha kezembe veszek egy darab követ és azt a lehető legmesszebbre akarom hajítani, akkor a legnagyobb erőmmel 43-45 °-os szögben kell eldobnom. A kő egy u.n. ballisztikus röppályát ír le, mert a sebessége a levegő ellenállás miatt, a magassága a gravitáció miatt nullára csökken.
A dolog azért nem ilyen egyszerű, mert sok egyéb fizikai körülmény is közrejátszik az eredmény különböző mértékű befolyásolásához. Ezeket most felsorolom minden minősítés nélkül: kezdősebesség, kezdő rep.szög, kő alakja(ellenállási felület), légnyomás, víztartalom(levegő), szél sebesség, szél irány, az eldobás iránya, szélességi fok, tengerszínt feletti magasság, ezenkívül a dobó személy magassága, izomzata és a terep domborzata. Maga a mérés is akkora hiba-szórással jár, hogy a felsorolt paraméterek egy része teljesen elhanyagolható.
A vicc az egészben az, hogy ezen és más fizikai jelenségek, mérésegységek, a törvényszerűségek a Földkerekség bármely pontján egyetemesen érvényesek, kiszámíthatók, megismételhetőek, ellenőrizhetőek, és ezért elhihetőek. Nincs olyan hosszú mérőszalagom, hogy a Hold-Föld távolságát, vagy a Hold átmérőjét lemérjem, de elhiszem, amit a szakértők egymástól függetlenül, vagy egymás módszereinek ellenőrzésével bizonyítva állítanak. Röviden ezt nevezem megalapozottnak.
Mi a helyzet, ha azt olvasom, hogy a "lélek" "leszületése" előtt maga választja ki a szüleit, de, hogy hogyan és milyen kritérium alapján, azt születése után "elfelejti"? Tételezzük fel, hogy van lélek. Ki tartott közvélemény kutatást először a gyermekek között, hogy hogyan választották ki a szüleiket, majd amikor mindegyik azt mondta, hogy nem emlékszik rá, akkor az 1 napos újszülötteket ki interjuvolta meg? És azok elmesélték a dolog lefolyását? Ha a csecsemők erről nem tudnak beszámolni, honnan vette az az egyén, aki ezt valahol valamikor leírta unalmas óráiban? Van ennek az állításnak valamilyen értelmes alapja?! (Bizonyítékról nem is beszélve)
Ja, ennek nincs, mondaná valaki, de vannak komolyabb dolgok is, pl. szellemek, telepátia, titokzatos erők, csodák stb. Valóban!, voltak és vannak természettudományokban járatlanok, vagy akik nem értik, de csapongó és korlátlan fantáziával rendelkeznek. Az ilyen személyek szellemes és kevésbbé szellemes szellemi termékeire "jó vevők" az ezotérika félművelt művelői és hívei. Meg kell hagyni haladnak a korral és a természettudományos kifejezéseket, néha azonos, néha megerőszakolt jelentéssel beleépítik zűrzavaros elméleteikbe. Röviden ezt nevezem megalapozottlannak, mert semmiféle tudományos alátámasztással, bizonyítékkal nem rendelkező mesék, sőt esetenként agyrémek! Mindezek ismertetésnek és cáfolatának semmi értelme és haszna, bár a "gondolatátvitellel"kapcsolatban kísérletet tettem.
Mi a közös?
Egy közös megoldhatatlan problémája van minden gondolkodni tudó és gondolkodó embernek. Nem az, hogy Ő a világegyetem icipici( a mínusz végtelen hatványon) része, hanem az, hogy Ő is része ennek a világegyetemnek! Ez a világegyetem állandó mozgásban, azaz változásban van. A változások egymásután történnek és ezt a sorrendet időnek nevezzük. Az ember ezeknek a változásoknak csak végtelen kicsi részét (időbeli hosszát) érzékeli és éli meg. Ezért úgy tapasztalja, hogy mindennek van időbeli határa kezdete és vége. A tévedés ott van, hogy amit kezdetnek, vagy végnek nevezünk, az csak egy változás, átalakulás!
A világegyetem mozgása, változása folyamatos. Nem olyan, mint egy egyenes, hanem mint egy kör, az önmagába visszatérő vonal. Az anyagi világnak, vagyis a világmindenségnek nincs eleje, nincs hátulja, nincs kezdete, nincs vége! Csak mozgása, változása van, amit mi emberek éppen azért nem tudunk felfogni, mert mi csak kezdeteket és végeket ismerünk. Ezért létezik egy közös vonás mind a materialistáknál, mind az idealistáknál, hogy kell egy kezdetnek lenni!
Mi a különbség, ami szétválaszt?
A feltételezett kezdet elképzelésénél azután elválik az emberiség két csoportra: az egyik az "ősrobbanást", a "nagy bummot" részesíti előnyben, a másik egy(sok) istent, az egyszerűbbek egy szakállas öregembert képzelnek el kezdetnek. Természettudományos ismeretekkel rendelkezők magasabb színvonalon már esetleg a természet törvényszerűségét tekintik annak, vagy csak egyszerűen abból, indulnak ki, hogy valami van, de ahhoz vallásnak semmi köze. Vége
"A térbeli látás" című cikkemből idézett mondatrésszel kezdem: "az agy képezi, alakítja, módosítja, esetenként kiegészíti és "értékeli" a visszatükrözött képet." Optikai csalódások (vizuális illúziók) címszó alatt rengeteg példa található az előző mondat igazolására. Néhány olyan példát dolgoztam fel ebben a cikkben, ami a térbeli látással kapcsolatos, vagyis az agy által végrehajtott ilyen természetű kiegészítéssel. http://www.michaelbach.de/ot/sze_shepardTables/index-de.html Előszőr talán tekintsük meg ezt a képet! Természetesen a kép 2 dimenziójú, de az ábra perspektívikusan mutat két asztalt. A baloldali egy keskeny hosszú asztal, a másik inkább négyzet alakú és széles. Ha azt mondom, hogy a két asztal teljesen egyforma (csak 90 fokkal elfordítva), nem fogja senki elhinni, pedig úgy van! Ime a bizonyíték! (A "RUN" gombra kattints!) A probléma abból adódik, hogy keveredik a kétdimenziójú kép a háromdimenziójú valósággal. Valóságban az asztallap téglalap alakú és nem parallelogramma. A hatás érdekében u.n. "parallelperspektívát" alkalmaztak. (Az igazi perspektívában az oldal-élek nem párhuzamosak, hanem közelednek egymáshoz.) Az agy és a szem közötti együttműködés meghatározza azt a képességünket, hogy tárgyakat felismerjünk és rendszerezni tudjunk. Agyunk állandóan arra törekszik, hogy (értelmi)összeköttetést a látott tárgyak között felismerjen. De az agyunk félrevezethető és érzékeink félrevezetnek bennünket. Az úgynevezett vizuális illúzió keletkezik, mert az agyunk tapasztalata segítségével megkísérli a kapott képet felismerni. Ez nagyon hasznos dolog, de speziális esetekben zavarokat okozhat. Például ha egy kétdimenziójú képet 3 dimenziójúként fogunk fel és így hamis következtetést vonunk le a látott tárgyról. A jobboldali képen a katakombában egy nagy szörny kerget egy kis szörnyet. Mivel a rajzon a vonalak térhatást fejtenek ki, ezért a "távolból" közeledő szörny nagyobbnak látszik, mint az előtérben menekülő kisebb. Tehát az agyunk abból a gyakorlatból / tapasztalatból indul ki, hogy a távolabbi tárgyakat kisebbnek látjuk, mint a valóságos mérete.Tehát a vizuális rendszerünk a retinán képződött képet a becsült távolsággal megszorozza. A két szörnyet különböző nagyságúnak látjuk, mert különböző távolságban tételezzük fel őket. A valóságban a két szörny - lemérhetően - azonos nagyságú! Hasonló problémával állunk szemben a baloldali képen. A két piros vonal egyenlő hosszúságú, de mivel a felső egy "szoba" túlsó végében látható, automatikusan hosszabbnak "kell(!)" lenni.
A fenti 2 kép még két ábrázolás az eddig tárgyaltakhoz. A bal képen egy felnőttet és egy gyereket látunk magasság különbséggel, ami nem felel meg a valóságnak! Figyelem, a jobb oldali ábrán a két férfi valóban különböző magasságú! Itt a két fekete vastagított élet/vonalat kell megfigyelni, hogy mekkora különbség van köztük? Tessék lemérni! Végül rátérek a cikk elején, a programban szereplő feladatok kiértekélésére és magyarázatára. A második feladat egyszerű volt, hiszen szemmértékkel felezni kellett a távolságot. Ez aránylag jól sikerült. Az első feladatnál nagyobb az eltérés, mert a nyilak "zavarólag" hatnak. Vajjon miért? Ezen a problémán jó száz éve kezdték törni a fejüket az okosok és több magyarázatot, elvet találtak ki. Ezek közül csak a legvalószínűbbet ismertetem . A magyarázat szerint lehetséges, hogy a vonal végén lévő nyilat tudatalatt, mint a megszokott 3 dimenziós térbeli világunkból származó információt használjuk fel és a 2 dimenziójú vonalat 3 dimenziójúként kezeljük. Ennek az a következménye, hogy a vonal kifelé mutató nyillal a végén a belső sarkát egy szobának, a belső irányú nyilak egy épület külső sarkait szimbolizálja. Számomra ez a magyarázat azért meggyőző, mert az afrikai őserdők mélyén köralakú kunyhókban élők körében végzett vizsgálatokban az embereknek nem volt probléma a különböző távolságok nyiltól független megitélése. Hasonlóan az eszkimóknál, akik szintén köralakú igluban éltek.
Összefoglalás
Az agy a(z állandóan változó) vizuális információkat 3 dimenzióként, dinamikusan extrapolálva dolgozza fel. Egy (két dimenziójú)fénykép esetében ez nem okoz különösebb problémát, mert a képen a tárgyak a természetes valóságnak megfelelően a távolságukkal arányosan csökkent nagyságban láthatóak (amely megegyezik a tapasztalattal). Más a helyzet az olyan ábrákkal, rajzokkal, amellyel tudatosan félrevezetjük az agyat, hiszen azzal ámítjuk magunkat(vagyis az agyunkat), mintha a 2 dimenziós kép 3 dimenziós lenne. Végül arra kérem a nyájas olvasót vegye szemügyre a fenti képet és állapítsa meg, hogy mit ábrázol? 1._ Egy szoba sarkában lévő kockát? vagy: 2._ Egy hasáb alakú test, amelynek sarkából egy kocka-alakú rész hiányzik? Biztos, hogy az egyes a helyes megoldás? Nem inkább a kettes? Meg mernél esküdni, hogy ez, vagy az helyes, vagy mindkettő?? Aki tudja a megoldást (magyarázatot) írja meg, mert én nem árulom el!
"Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" A témák: 1. Mire való a férfiak mellbimbója? 2. Mire jó a csuklás? 3. A szem sem a legjobban sikerült. 4. A légcső tervezése is fusimunkára utal 5. Az evolúció nem tervez (hanem végez!)
1. Mire való a férfiak mellbimbója?
Teremtettünk Istent a mi képünkre és hasonlatosságunkra? Akár így, akár úgy van, abból indul ki a hívő ember, hogy az Istene bölcs, maga a tökéletesség, mindenttudó és mindenható. A cikk témája néhány konkrét példán keresztül az, hogy valami nem stimmel! Vagy az Isten fuserált, vagy nem úgy van, ahogy a teremtést elképzelik az emberek. Első példa a férfiak mellbimbója, egy teljesen felesleges valami, azt lehetne mondani, hogy tervezési hiba. Feltéve, ha valaki tervezte és teremtette, ráadásul prototípusként. Más a helyzet, ha az evolúciós fejlődés következményeként tekintjük! A férfiaknak azért van mellbimbója, mert az minden embernél az embrió-fejlődéseként rakja le az alapokat. Férfiak mellbimbója a fejlődésnek egy maradványa, semmiféle funkciója nincs. A férfiak soha nem tudtak, nem tudnak szoptatni. Kezdetben az emberi embrió fejlődése mindkét nem esetében azonosan történik. (Azaz még nem választódik külön nemenként.) A csiramirigy (here/petefészek) is kezdetben teljesen azonos. Csak későbben fejlődik ki egy ,,Y“ kromoszóma jelenlétében/hatására herévé. Leánynál, akinél nincs ,,Y“ kromószóma, ezért a csiramirigyből petefészek lesz. Minden további nemet meghatározó jellemző/jelleg a csiramirigy által termelt hormonok hatására jön létre. Az ember alaptípusa tehát nőnemű, ami a férfiak mellbimbójának létét megmagyarázza. A tejképzés képessége, mindenesetre a női nemihormonokra vezethető vissza, ami a férfiaknál nincsen.
Ha ezt tudták volna azok az írástudók, akik a teremtés szájhagyományát írásba foglalták, akkor nem Ádámot, hanem Évát gyúrta volna földből és lehelt volna lelket bele az Isten és csak azután a szaporodás végett vette volna ki Éva oldalbordáját, hogy abból a bájdorongos Ádámot alkossa.
2. Mire jó a csuklás?
"Emleget valaki!" - mondják tréfásan, amikor valaki csuklik. Elég kellemetlen dolog a csuklás, különösen társaságban. Ha igaz lenne a csuklás és emlegetés közötti kapcsolat, akkor a keresztények Istene több, mint 5 ezer éven keresztül egyfolytában csuklana és megdöntené a Guinness-könyvben számontartott 70 éves csuklási rekordot, amit egy amerikai (Iowa államban) 1922-től haláláig 1991-ig elszenvedett. Körülbelül 430 milliószor csuklott életében. Míg a mellbimbó csak a férfiak számára teljesen felesleges, hasztalan képződmény, addig a csuklásra egyik nemnek sincs szüksége! Komolyra fordítva a szót, mi a csuklás, hogyan és miért csuklunk? A csuklás mozgászavar, akkor lép fel, ha a mellkast a hasüregtől elválasztó izom (rekeszizom), amely a lélegzetvételért felelős, ismételten görcsösen összerándul. Egy-egy rándulás után a garatban a hangszalagok közötti rés (glottisz) gyors, hangos elzáródása egy pillanatra megállítja a tüdőbe áramló levegőt. Ez adja a jellegzetes "hikk" hangot. Érdekes, hogy a magzat már két hónapos korában csuklik az anyaméhben, mielőtt még bármiféle légzőmozgás megjelenne. A kor előrehaladtával a csuklásra való hajlam egyre csökken, de hébe-hóba még felnőttkorban is jelentkezhet a csuklás. A "New Scientist" című szakfolyóiratban megjelent cikkben Chistian Straus a párizsi Pitié-Salpetrière-Klinika orvosa szerint a csuklás a kopoltyús lélegzés evolúciós maradványa abból az időből, amikor az első állatok a szárazföldre kerültek. Bizonyos ősi állatfajoknál létezik a csuklás, mint a tüdőshalak, vagy sok kétéltű esetében, melyeknek van kopoltyújuk. Például az ebihalak a kopoltyújukon keresztül vizet spriccelnek, miközben a szájüreget összepréselik (zárják a glottiszt), ezáltal a légcsövet lezárják, hogy oda ne menjen be a víz. Tehát a csuklás egy ősi reflex-maradvány. Úgylátszik az az agyrész, ami a csuklást kiváltó izomrészt vezérli, évmilliókon keresztül megmaradt és az embernél is ellenőrzi a hangszalagok közötti rést, a glottiszt. Ez az idegsejt-csoport bizonyos esetekben, (pl. alacsony a széndioxid szintje a vérben), ingereket kap.
A technikában a fényérzékelő szerkezetet fotocellának hívják. Ez egy bizonyos anyagból álló kis felület, amely fény (foton) hatására vezeti az áramot, ezért a fotocella kimenetén lévő vezetékek egy áramkörben a kivánt kapcsolást végrehajtja. A fenti képeken látható néhány fotocella és az is, hogy a kivezetés mindíg az ellenkező oldalon van, mint a fényérzékelő réteg. Egyetlen kezdő mérnöknek sem jutna eszébe, a kivezetéssel árnyékot vetni erre a fényérzékeny felületre. Az úgynevezett inverz szemeknél, vagyis a gerincesek esetében, az idegsejt-vezetékek és a tápláló vérerek részben eltakarják azt, amit látni kellene. Annak érdekében, hogy a idegvezetékből és vérerekből álló vastag köteg valahol mégis kikerüljön a szemből, a fényérzékeny rétegen egy lyuk van, az úgynevezett "vakfolt", ahol nem látunk. (Tervezési hiba) Azért nem vesszük észre a hiányt, mert az agyunk a tárolt információk alapján állandóan kitölti a hiányzó részt. Ez a konstrukció veszélyes, mert belül a retina nincs biztonságosan rögzítve és könnyen leválhat, ami látási zavarokhoz, vaksághoz vezethet.(zöldhályog) A teremtésben hívő naív személy ugyancsak elcsodálkozhatna azon, hogy a "teremtés koronája", az Isten "hasonmása" nem a legkíválóbb érzékszervekkel rendelkezik, hanem még egyes "alantasabb", esetleg "tisztátlan állatok" is jobban vannak felszerelve. Ami pl. a szemet illeti: a sasszem jobb felbontású, a macska szeme fényérzékenyebb és a hosszúkás pupillával élesebb látású, a madaraké az ibolyántúli fényt is érzékeli stb. Mindez sokkal érthetőbbé válik, ha az egyik legősibb érzékszerv, a fényre érzékeny szem kialakulásának kezdetét - a tudománynak hála - megismerhetjük. A tintahalaknál a látószerv a bőrsejtekből alakult, ezért a fényérzékeny sejtek kívül vannak, a helyes oldalon. A gerinces állatok őseinél ezzel ellentétben a fényérzékeny sejtek a bőr alatt fejlődtek ki, és emiatt merültek fel a konstrukciós problémák, ami az idegelvezetését illeti.
4. A légcső tervezése is fusimunkára utal!
Másik oktalanság, hogy a tüdőbe vezető légcső a nyelőcsőből ágazik el. Ezért a gerinces állatok állandóan abban a veszélyben vannak, hogy az étel félrenyelés esetén a légcsőbe, illetve a tüdőbe kerül. A fulladás gyakori halál-ok úgy embernél, mint állatnál. Minden százezredik ember fulladás által hal meg. A "teremtés koronáját" itt is cserben hagyta a teremtője, ha nem volt annyi előrelátása, hogy egyszerűbben és jobban oldja meg a feladatot. Érthetőbb a kialakult helyzet, ha az evolúciós fejlődési folyamatot ismerjük és megértjük. Ez a konstrukció is abból az időből származik, amikor a gerincesek elődei, mint primitív halak éltek a tengerben. A szájukon keresztül vették fel a vizet, kiszűrték belőle az oxigént és a darabos részeket, mint táplálékot, majd a fej mögötti nyíláson a víz elhagyta a testet. Csak amikor az elődök a szárazföldre mentek, képződött a szaglószervből nyílások, amin keresztül a levegőt belélegezhették. A szájjal való összeköttetés megmaradt. Lágytestű állatoknak ezzel szemben egyenes összeköttetés van a tüdőhöz lélegző lyukon keresztül.
5. Az evolúció nem tervez (hanem végez!)
Az emberiség nagyobbik része természetesen a teremtés meséjében hisz. Ennek egyik oka a vallások tanítása és annak kritikátlan elfogadása, másrészt a tömegek minimális általános műveltsége. Az evolúció megismerése és megértése bizonyos biológiai tudást, felkészültséget igényel. Az előző 3 fejezet példái arra utalnak, hogy minden egy biológiai fejlődés-történet eredménye és a jelenlegi állapot, nem biztos, hogy végleges. Az evolúció nem törekszik tökéletességre, hanem megelégszik azzal, ha az élőlény eredményesen továbbadja génjeit a következő generációnak. És takarékos is. Azok a tulajdonságok, amire nincs szükség, visszafejlődnek, elvesznek. Ennek következményei is lehetnek! Dél-kelet-ázsiából (gén elemzéssel állapították meg!) kb. 10 millió évvel ezelőtt a most ott élő galambok ősei átrepültek a mai Mauritius szigetre. Mivel ott semmilyen veszély, vagy ellenség nem fenyegette őket, nem volt szükségük repülésre. Évmilliókon keresztül a repülési-szárny-izmokat leépítve, az energia egy masszív test felépítésére irányítódott, ami az utódok számának növekedésével járt. Az eredménye az lett, hogy a kövérkés állat a földön élt és nem ismerte a félelmet. Ennek a paradicsomi állapotnak akkor lett vége, amikor 1638-ban a hollandok letelepedtek a szigeten. Negyvenöt év sem telt bele és ezeket az állatokat - a dodo-kat - mindegyszálig kiirtották. Az utolsót 1681-ben. Ma már csak rajzok vannak róluk.
Nem árt tudni miről van szó, ha a vátható élettartamról beszélünk. Általánosan az általános átlagos átlagról.
Nemcsak itt a virtus társalgójában, de komolynak tekinthető folyóiratokban, tv előadásokban is előfordul, hogy olyanokat írnak, vagy mondanak, hogy " abban az időben a 40 évesek már öregnek számítottak", vagy "ha akkor éltem volna, már nem élnék, mert elmúltam 45 éves" stb. Az "akkor" egy régebbi, olyan időre vonatkozik, amikor a várható élettartam pl. 45 év volt. Azért bosszantanak engem az ilyen kijelentések, mert az illetők nem tudják miről beszélnek.
Először csupán matematikailag: számtani átlag azt jelenti, hogy a számok értékeit összeadva elosztjuk az összeadott számok számával.
Gyakorlati példa: Egy férfifodrásznál 4 fő várakozik hajvágásra. Két 90 éves bácsi és két 10 éves kisfiú. Egy kollégája felhívja a fodrászt és megkérdezi milyen idősek átlagban a vendégei. A válasz: 50 év. (90+90+10+10=200/4=50) Ha a kérdező most 50 éves szellemi és fizikai erejük teljében lévő kanos férfiakra gondol, akkor nagyon mellé fog, mert két harmatgyenge, esetleg szenilis, magtalan emberről és két virgonc, de éretlen gyerkőcről van szó. Tehát egy átlagértékből soha nem lehet pontosan következtetni a valóságra.
A népességgel kapcsolatban használatos paraméterek:
1. átlagos életkor (a népesség adott időpontban élő tagjai életkorának súlyozott számtani átlaga.)
2. halandósági viszonyok ( azt mutatják, hogy egy-egy időszakban mennyien, milyen idős korban és milyen betegség miatt halnak meg az emberek.)
3. várható átlagos élettartam (azt fejezi ki, hogy az újszülöttek az adott év halandósági viszonyai mellett még hány évi élettartamra számíthatnak.)
4. várható élettartam ( kifejezi, hogy a különböző életkorúak, - az adott egységben/országban az adott év halandósági viszonyai között - milyen hosszú életre számíthatnak.)
A dolog túlságosan elméleti, jobban érthető a probléma gyakorlati, azaz szám-példákkal. Az egyszerőség kedvéért kicsi és kerek számokkal dolgozom, a lényeg jobban érzékelhető.
Átlagos életkor
1999. január elsején "Alfalva" falu népessége a következőképpen állt össze: minden korosztályból (1-90 éves) 10 fő élt. Vagyis összesen 900 lakosa volt a falunak. Az átlagos életkor (1.) ebben a faluban 1999-ben 45,5 év. (1x10+2x10+........+89x10+90x10 = 40950/900 = 45,5) Ez a falu összetételben a modern nyugati életstílusnak felel meg, mert kevés a gyerek.
Ugyanakkor "Felfalva" népessége 1-5 éves gyermekekből 30 fő, az 5-90 évesig 10 fős a létszám. Az átlagos életkor (1) ebben a faluban 41,25 év (1x30+...+5x30+ +6x10+7x10+ +89x10+90x10 = 41250/1000 = 41,25)
Amint a példa mutatja a gyermekek kis, vagy nagy száma döntően befolyásolja az átlagot. Ezért az afrikai, ázsiai országok sokgyermekes tradicióval alacsonyabb átlagos életkorral rendelkeznek.
Halandósági viszonyok
"Alfalva" halálozási statisztikája az 1999-es év folyamán: 1-1 gyermek 1-5 évesig és a 70-90 évjáratúak fele (5-5) halt meg. Ez azt jelenti, hogy e faluban átlagban 76,33 éves korig élnek az emberek. (8015/105 = 76,33)
"Felfalva" halálozási statisztikája az 1999-es év folyamán: 20-20 gyermek 1-5 évesig és a 70-90 évjáratúak fele (5-5) halt meg. Ez azt jelenti, hogy e faluban átlagban 41,5 éves korig élnek az emberek. (8300/200 = 41,5)
Várható átlagos élettartam
"Alfalván" 2000-ben születettek 76,33 éves korra "számíthatnak".
"Felfalván" 2000-ben születettek 41,5 éves korra "számíthatnak".
Várható élettartam
"Alfalván", aki 2000-ben 20 éves volt, még 56,3 évet számolhat elvben haláláig, de ugyanúgy meghalhat a jövő héten, mint esetleg 70 év múlva.
"Felfalván", aki 2000-ben 20 éves volt, már csak 21,5 évre "számíthat" megélni. Persze lehet, hogy csak kettőt, de az is lehet, hogy még 67-et!
Levonandó és levonható tanulságok:
1._A példákon látható, annak ellenére, hogy tízéven felüleiek számbeli felépítése, nagysága azonos, mégis nagy különbség van mind az átlagos életkor, mind a várható élettartam között. Konkrétabban mindkét faluban ugyanannyi öregember él (és hal), de az élő gyermekek aránya, vagy a gyerekhalandóság generálja a különbséget. Tehát azokban az országokban, ahol nagyon sok gyerek születik és ugyanakkor nagyon sok nem éri meg az ötödik életévét, a népességi paraméterek alacsonyak. Legnagyobb a gyermekhalandóság Sierra Leonéban, Angolában és Afganisztánban. Az újszülöttek egy része már születéskor meghal (ezek a statisztikát nagyon rontják, mert az évek száma nulla, viszont az osztót eggyel növeli), vagy később tüdőgyulladásban, maláriában, vagy aids-ben.
2._Tehát ha azt olvassuk, hogy Sierra Leonéban az átlagos életkor 42 év, akkor az nem azt jelenti, hogy nincsenek 50-60-70-80-90 éves emberek, hanem azt, hogy sok gyermek születik és nagy részük nem éri meg az 5 éves kort. Nevezetesen 2002-ben 1000 születésre 284 csecsemő és gyerek halála esik.
Ez a szám, tehát 1000 születésre mennyi korai halál esik, az ipari államok átlagában 7 (Svédország : 3); a világ átlag: 82; Afrika (Szaharától délre) átlag 174. Figyelem, itt is csak átlagokról van szó!
(Forrás: UNICEF: "Progress for children. A Child Survival Report Card", Vol. 1, 2004.)
3._Érdekes az ipari államok népességének adatai is. Vegyük pl. Németországot.
1960-ben a 0-20 évesek aránya 30,2% , 2000-ben 22,6% volt, 2020-ban 18,7 % lesz.
A 20-60 évesek aránya 1960-ban 52,4%, 2000-ben 56,4% volt, 2020-ban 55,7% lesz.
A 60 évesek aránya 1960-ban csak 17,4%, 2000-ben már 21% volt, 2020-ban pedig 25,6% lesz.
(Forrás: Statistisches Bundesamt 11.2004.)
4._ Nemcsak félreérteni lehet a várható átlagos életkort, hanem félre is lehet magyarázni, visszaélni is lehet vele. A 3. pontban tárgyalt népesség-összetételére és az átlagos várható élettartamra való hivatkozással emelik meg Európaszerte a nyugdíjkorhatárt. Példa erre a 19.sz. végén (1880) bevezetett nyugdíj és nyugdíjkorhatár. Az 1. Német Birodalom kancellárja Otto von Bismarck bevezette a 60 éves korhatárt, mert abban az időben a statisztikai adatok szerint az volt az átlagos életkor. Az egészségügyi ellátás javulásával, az újszülött- és a gyermek-halandóság, a gyermekágyi láz csökkenésével, a 20. században a számok átlaga alapján a nyugdíjkorhatárt is felemelték 65 évre. Azóta "tovább öregedett" a német lakosság. Kevés gyerek születik (1,4/család), a 60 éven felüliek aránya mind nagyobb lesz, ezért a számtani átlag, vagyis az átlagkor emelkedik és ezért most a nyugdíj korhatárt 67 évre emelték. Ami korántsem jelenti azt, hogy az egyes ember nagyobb életkort él meg, mint a dédapja. Sőt egyes betegség, ami azelőtt az öregek "kiváltsága" volt, a középkorúak között is szedi áldozatait. (Ez azonban más téma!)
5._ Külön cikket érdemelne ezzel kapcsolatban a 21.sz.-i egészségügy. Röviden csak annyit, hogy természetes, hogy az előzőekben említettek az orvosi tudomány fejlődésének, hatásának a következményei. De, és ezt kihangsúlyozom, nem a felsőkorhatár kitolásával, hanem az alsó korosztály életének lehetővé és kedvezőbbé tételével. Az a kivételes eset, amikor egy -egy (gazdag) aggastyánnak mesterségesen (gépekkel) néhány hétig, hónapig meghosszabítják a vegetálását statisztikailag nem nyom a latba semmit.
Hitük alapján az emberiséget két csoportra lehet osztani: az egyik csoport hisz a szellemek létezésében, a másik nem. A részletekben, a részletkérdésekben természetesen már nagyobb eltérések vannak, de ez most nem tárgya elmélkedésemnek. Mindenesetre az elsõ csoport részére a szellemvilág létezése, a szellemekkel való kapcsolat lehetõsége "tény"! A másik csoport ezzel szemben azt állítja, hogy mindez "ostobaság és szélhámosság". Pragmatikus véleményem szerint mindkét csoportnak igaza van a maga módján, ugyanakkor hibát is követnek el a dolgok megítélésében. De menjünk sorjában! A neurológiai kutatások eredményeként, de a mindennapi tapasztalat szerint is tény, hogy minél fiatalabb az egyén, annál maradandóbb nyomot hagynak az agy neuronhálózatában, vagyis a személy tudatában a külvilágból érkezett információk. Közmondási bölcsesség, hogy "amit Jancsi nem tanult meg, azt János nem tudhatja." A csecsemőnek az első naptól kezdve néhány hónapon, 1-2-3 éven keresztül rengeteg olyan dolgot kell megtanulnia, amire az egész életében szüksége lesz, amit mindíg használni fog. Ezért célszerű az agy olyan működési rendszere, hogy a kezdetben tanult életfontosságú "adatokat" az agyban (szinte kitörülhetetlenül) tárolja, "beégeti". Tehát, ha az éppen beszélni megtanult gyermek azt hallja a felnőttől, hogy ott a lába előtt az fű és a fű zöld, hogy amivel etetik, az kanál stb. akkor azt (természetesen) kritika nélkül elfogadja és egész életében tudni fogja a tanultakat. Ugyanebben az időben hall olyan dolgokról is, ami nem látható, nem tapasztalható, mégis azt mondják neki, hogy létezik, istennek, angyalnak, ördögnek, szellemnek nevezik. Tehát a mérlegelésre, kritikára még képtelen gyermek agyába maradandóan "bevésődik", hogy nemcsak az általa (a látásán keresztül) tapasztalt tárgyak léteznek, hanem valami más is, ami nem látható! Az iskolára érett korában a gyermeknek már fejlett öntudata, egyénisége és jelleme van, amely azonban még fejleszthető! Ezt a lehetőséget különösen a vallások használják ki a hittan tanításával. Az általános iskolakötelezettség tananyaga részben nem kompatíbilis ugyan a vallások tanaival, de ebben a korban nem tulajdonít a gyermek nagy jelentőséget az ellentmondásoknak, vagy vallásos neveltsége felülírja a nem passzoló információt. Mivel a lakosság túlnyomó többsége csak a természettudományok minimális ismeretével rendelkezik, általánosan elfogadott gyakorlat és nézet, hogy a szellemek, a szellemvilág, a természetfölötti dolgok "valóság", "tény"! Idézőjelben írtam ugyan, de mégis hangsúlyozom, hogy az érintettek teljes joggal mondhatják, hogy a szellemek léteznek, mert tudatukban (indoktrinált tudatuk szerint) valósnak tekintik. Mint Ahit biológiája című cikkemben kifejtettem: "biológiai (az agybani) működésünk az alapja és meghatározója a külvilághoz való viszonyunknak." Hozzáteszem: "Mindenegyes személy agyában a világ tükröződése egyedi, szubjektív és valós!" lásd: Milyen a valóság? Sajnos alacsony mûveltségbõl kifolyólag, vagy egyszerûen ostobaságból sokan azt hiszik, hogy az õ valóságuk másra is, sõt mindenkire érvényes, mert õ igazságuk az "abszolút" igazság. Természetesen ez fordítva is igaz, azokra is, akik nem hisznek semmiféle misztikus dologban!
Megjegyzés: Az eddigiek beható elolvasása, megértése alapján belátható, hogy tarthatatlan Iván Gábor azon állítása, hogy a(z isten)hit "lelki betegség"! Nem betegség, hanem tudati deformáció, ami indoktrináció következménye és az egyén nem tehet róla. Éppenhogy az agy természetes és egészséges működésének a jele.
Ami a spiritizmust illeti, ott is óvatosabb ítéletre, megitélésre van szükség. Valóban kézenfekvő, hogy ha valaki (és főleg pénzért) azt állítja, hogy ő a szellemekkel kommunikál, akkor csaló, szélhámos, mások ostobaságának vámszedője. Mégsem ilyen egyszerű a dolog, mert nem mindenki használja meggazdagodásra, hanem egyszerűen csak a hitét hangoztatja. Sőt nem is félrevezetésül állítja, hanem meggyőződéssel. Még csak nem is hazudik, mert valóban lehetnek különös élményei. Tisztában kell lennünk, azzal a ténnyel, hogy minden az agyunkban játszódik le, ami elektromos és vegyi folyamatok összessége. Közismert dolog, hogy bizonyos fehérjék (hormonok), egyéb vegyi anyagok molekulái, pl. kábítószerek az agy működését befolyásolják, hallucinációt, különleges élményeket generálnak. Minden jelenségnek, mint például tájékozódás, gondolat zavar, alvási zavar, rémképek, hallucináció, ideiglenes illúzió, kitörõ öröm (eufória), sikerélmény, szerelem, bánat, kényszerérzet, szexuális hajlam, stb. mind-mind valamilyen anyagnak a hiánya, vagy a jelenléte, esetleg a túltengése, a kiváltó, vagy fenntartó oka! Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a "rendellenességek" csak kábítószer bevétele esetén állhatnak elő! Maga a szervezet normális esetben is állít elő opiátokat, de semmisem biztosíthat bennünket arról, hogy a szennyezett légkör, a táplálkozással felvett rengeteg vegyszer, azok egymásrahatása stb. nem okoz az agyban működési rendellenességet, változásokat. A dohányzó személy ca. 400 különböző vegyszer molekuláit juttatja a vérébe, ami közül sok az agyba vándorol és fejti ki "áldásos" tevékenységét. Röviden: minden ellenkező hiresztelés ellenére agyunk "belügyeibe külső erők beavatkozása" csak anyagi úton(, vagyis anyag segítségével) lehetséges! Ez a tény azonban nem akadályozott meg néhány okos embert, hogy ne írjon tudományosnak tetsző könyvet a szellemek világáról, és annak (ál) tudományáról, a spiritizmusról. A misztikára nevelt és arra hajlamos széles tömegekben hálás és sok olvasó jó jövedelemforrást jelent a szerzőknek és ami szintén nem elhanyagolható pozitívum, hogy senki, semmilyen módszerrel nem tudja ellenőrizni a különféle történetek, elméletek valódiságát, igazságát. Végezetül egy idézet a "Milyen a valóság" című cikkemből: Az anyagi világ tény, az ember érzékelésétõl és az emberiség létezésétõl független. és egyetemes! A szellemi, általam virtuálisnak nevezett világ fogalma alatt világ az össz-emberiség tudatának összességét értem. Részletesebben kifejtve mindaz, amit az emberi elme feltalált, kitalált, alkotott, megörökített, vagyis a matematika, az összes tudományok, az összes mûvészetek, az összes vallások, az összes babonák és áltudományok. Mindaz a tudás, ami emberré teszi ezt az élõlényt. Logikusan következik, hogy a szellemi világ az emberiségtõl, annak lététõl függ, anélkül maga sem létezik. Vége
A mindennapi életben gyakran szembesülünk olyan kijelentésekkel, hogy X, vagy Y a jellemét apjától (anyjától, nagyannyjától stb.) "örökölte". Tudományos megfigyelések és szakértők szerint nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a szerzett és mi az örökölt abban, ahogyan az egyén reagál a környezetére. Az agykutatással kapcsolatos (olvasott) ismereteimre támaszkodva megkockáztatom azt a meggyőződésemet "kinyilatkoztatni", hogy amit az általános közvélemény öröklöttnek tekint, annak 99%-a tanult, és nem öröklött tulajdonság. Meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi 10-12 évben nyiltak meg az agykutatásban olyan lehetőségek, amelynek eredményei nap-mint-nap ujabb és alapvető ismeretekkel bővítik tudásunkat. Így azon sincs csodálkozni való, hogy lexikonokban még olyan meghatározások vannak, hogy: a jellem az egyén jellegzetessége, amelyett született és nevelt tulajdonságai képeznek. Kislexikon: "karakter: a személyiség "magva". Az egyénnek azok a - viszonylag - állandósult tulajdonságai, amelyek rányomják bélyegüket minden megnyilvánulására és kifejezik viszonyát a világhoz, a többi emberhez. A jellem meghatározza a cselekvést, a magatartást. Az ember jelleme szoros kapcsolatban van a világnézetével, és a jellemet nem az egyes tettek határozzák meg, hanem az ember általános életvitele, az egész élete." A fenti meghatározás pszichológiai alapon nyugszik, ami nem azonos a neurológia definícióival. A pszichológiának nincs is szüksége az agyra, mert annak működéséből származó jelenségekkel (tudat, gondolkodás, gondolat stb.), azok külső és belső hatásaival foglalkozik. A témánkkal leginkább egyik ág , a pszichófiziológia foglalkozik, ami viszont a agykutatásra van utalva. A jellem azon számtalan tapasztalatok összege, amit az egyén születésétől haláláig, de súlypontilag az első 3 évében tanul és ezek egyenként meghatározzák, hogyan reagál a környezetének megnyilvánulásaira. Talán még azt lehetne kiemelni, hogy a tanulás és tapasztalatszerzés intenzitása, maradandósága, az egyénre való hatása, fordított arányban van az egyén korával. Az újszülött agyának csak egy kis része "működőképes", azaz nincs kiépült hálózat az agysejtek között (hiányzik a jeltovábbitás sebességét százszorosára növelő zsírhüvely az axonokon), csak a legszükségesebb reflex összeköttetések léteznek. (lásd : Késleltetett reflex ) Külső ingerek közvetlen, de koordinálatlan mozgási reakciót váltanak ki. A csecsemő megfelelő sorrendben és a tanuláshoz szükséges időben megtanulja végtagjait, különböző testrészeit "rendeltetésszerűen" használni, vezérelni. Ezen idő alatt megnövekszik az agy zsírtartalma, vagyis a "Schwanni-sejtek" bevonják az agysejtek axonjait. Így válik lehetővé az életfeltételekhez szükséges mozgás vezérlése, valamint a a külső ingerek, érzékszervi információk feldolgozása, tapasztalatok szerzése, kiértékelése, azok felhasználása, állandó helyesbítése, önálló gondolkodás. Ismétlem születéskor az agy majdnem teljesen üres, azaz gondolat, tapasztalat, ismeret nélküli. Tudatosan nem reagál semmire, nincs, nem lehet jelleme!! Amit örökölhet egy csecsemő, azt úgy hívják köznapian, hogy vérmérséklet. Ez azonban nem a vérrel van összefüggésben, hanem a génekkel, amelyeknek hatása van az idegsejtek közötti információátvitelt biztosító anyagok forgalmában,amelyeket neurotranszmittereknek nevezünk. Elsősorban az agyi szerotoninról van szó, amelynek a biokémiai kutatások szerint szerepe van az impulzív, agresszív magatartásban."Minden olyan fizikai, kémiai vagy pszichológiai behatás (pl. gyógyszer, méreg, sérülés, félelem, fájdalom!), ami az agyi szerotonin hatását gátolja, emberben és állatban egyaránt agresszió-fokozó hatású, míg a centrális szerotonin-hatást serkentô szerek vagy beavatkozások jelentősen fékezik az agresszív megnyilvánulásokat." (Depresszió, szorongás és szerotonin/Bánki M. Csaba dr.)
Tehát a csecsemő születése után elkezdi a "tanulást", és addig kísérletezik, pl. a kéz és ujjak mozgatásával, amíg sikerül az irányítás. Elsősorban azonban az utánzás a leggyakoribb módja a tanulásnak. Először egy kísérlet: ha egy 8-10 hónapos csecsemő elébe teszünk egy játék kávédarálót, amelynek tekerőkarja még hangot is ad és ő még ezt a tárgyat soha nem látta, mi történik? A csecsemő ügyetlenül tapogatja, nézegeti, forgatja a játékot, esetleg véletlenül megmozgatja a kart, ami zörejt ad. Többszöri próbálkozás után egy bizonyos idő múltán, tudatosan is tudja a hangot a tekeréssel előállítani. Ha azonban egy másik csecsemőnek, aki ugyancsak nem látta még sohasem ezt ( és hasonló) a játékot megmutatják, hogyan kell tekerni, hogy hangot adjon, majdnem azonnal, de legalább is nagyon rövid időn belül használni tudja a játékot. Az utánzási hajlam, nagyon fontos az embernél, méginkább az állatoknál. Neurológiai hátterét néhány évvel ezelőtt Giacomo Rizolatti olasz kutató fedezte fel és az agysejtcsoportnak a "tükörneuronok" nevet adta. Ennek a sejtcsoportnak az a jelentősége, hogy csupán látással kapott információt úgy interpretálja, mintha az egyén a mozgásokat maga végezte volna, vagyis a hozzátartozó mozgás-vezérlést is "letükrözi". Ez az utánzás, ami olyan nagyon fontos, hiszen ha ez hiányozna egy csecsemőnél talán sohasem tanulna meg beszélni. Tudományos kutatók kísérletekkel megállapították, hogy a csecsemő még mielőtt beszélni tud, következetesen reagál és felismer összefüggéseket. Természetes dolog tehát, hogy környezetének minden mozdulatát, jelenségét regisztrálja és előbb-utóbb utánozza.
Ez olyan kis és jelentéktelennek tűnő dolog lehet, mint pl. valamelyik szülő gyors, ideges, darabos mozdulata, vagy ellenkezőleg nyugodt, lassú mozgása. Indulatos, vagy nyugtató hanghordozása. Hirtelen felindulás, hangoskodás tapasztalása stb. A gyermek minden mégoly kevésbbé látványos érzelemrezdülést, reakciót érez, agyában rögzít és később utánoz. Végül egy kísérlet arra, hogy viszonylag egyszerű állat is tanul. Folyami rákról tudni kell, hogy vadászterületért egymással harcot folytatnak, verekednek. Amerikában mesterséges folyóban tanulmányozták a folyami rákok viselkedését. Kétféle viselkelkedési formát állapítottak meg: az egyik a győző, a bátor típus, jellemzője a hátsó részének(telson) felfelé hajlított állapotban, a lábak terpesztett tartása. A másik típus a vesztett, meghunyászkodó, a farkát magaaláhajlítva meghuzza magát. Azt is megállapították, hogy az első típus agya több szerotonint tartalmaz, mint a "gyáva" típusé. Ha mindegyikből egy példányt a kísérleti folyóba tettek, azok 20-30 percig vívták harcukat és mindíg a "bátor, harcias" rák győzött és a behuzott farkú hagyta el a színteret. Ezt természetesen több (megjelölt) rákkal megismételték. Később két "győztes" rákot engedtek harcolni egymással. Az egyik győzőtt, a másik vesztett. Természetesen ugyanez történt, amikor két "vesztes" rákot engedtek össze. Hat hét múlva azután kiderült, hogy tanultak a multkori esetből. Az a rák, amelyik azelőtt "győző" típus volt felemelt farokkal, de legutóbb vereséget szenvedett, most behuzott farokkal, "gyáván" vette fel a harcot. Az a "félénk" rák, amelyik multkor győzött, most "ki, ha ő nem" pöffesztedve, felemelt farokkal vette fel a küzdelmet. Tanulság! Jellemük a tapasztalat, a tanulás hatására megváltozott.
Egy kérdés azonban marad. Mint tudjuk, minden növendék állat játszik, hogy a felnőtt életben szükséges vadászati, vagy verekedési fogásokat gyakorolja. Két eset lehetséges a rákok esetében: vagy valóban öröklés útján kaptak több, vagy kevesebb szerotonint az agyukba; avagy mielőtt a kutatókhoz kerültek felnőttként, már megvívták harcukat "serdülő" korukban és tanulták azt a magatartást. Vége
Nemrégen egyórás riport filmet láttam az amerikai sziámi ikrek Abby (Abigail Loraine) és Britty ( Brittany Lee) Hensel-ről. A film az első 12 évről szól, de ők ma már 22 évesek. A film után kiváncsi voltam mit lehet találni róluk az interneten magyarul. Ekkor bukkantam egy mondatra, ami arra késztetett, hogy gondolataimat azzal kapcsolatban leírjam. A mondatra későbben térek vissza, bevezetésképpen röviden a jelenségről.
Miért sziámi ikrek a sziámi ikrek?
Nagyon kivételes esetekben előfordulhat, hogy az embrionális fejlődés folyamán az ikrek sejtjei összeforrnak és a további fejlődést meghatározzák. Attól függően, hogy ez az összenövési folyamat a magzatok milyen fejlődési fokán történik a végeredmény többféle lehet. Az ilyen összenőtt ikreket nevezik sziámi ikreknek, abból kifolyólag, hogy az először ilyen összenőtt és élvemaradt , valamint világhíres ikrek 1811-ben Sziámban (ma Thaiföld) születtek. Chang és Eng Bunker volt a híres testvérpár. Sok féle variáció lehetséges. Él Oroszországban jelenleg is egy testvérpár, akik a fejük tetején vannak összenőve. A Bunker-ek egymás oldalán, mások hassal voltak összenőve. Van úgy, egy törzsön két fejjel születik egy bébi, de az ilyenek 1 éven belül meghalnak, mert tartósan nem tud tüdő és szív 120%-os teljesítményt produkálni.
A Hensel testvérek Eddig összesen 4 kétfejű sziámi ikrek élték túl az 1 évet. Ebből egy, a most szóbanforgó Abigail (Abby) és Britanny (Britty) Hensel testvérek. Minnesota (USA) államban születtek 1990 március 7-én. Egy 300 lakosú faluban laknak. A legtöbb sziámi ikreket a születés után szétválasztják több kevesebb sikerrel. A Hensel tesvéreknél ez nem jöhetett szóba és a szülők (Patty és Mike Hensel) sem egyeztek volna bele. Mindegyik leány a közös medencecsontból kinövő saját gerincoszloppal, saját tüdővel, saját szívvel és gyomorral, valamint epehólyaggal rendelkezik. Ehhez járul még fejenként egy kéz és láb a megfelelő oldalon. Közös a vérkeringés, a máj, 3 darab vese, az idegrendszer részben és deréken alul minden, tehát belek és a nemi szerv komplett.
Miről szólt a film?
Azzal kezdeném, hogy Patty Hensel sziámi macskát ismert, de sziámi ikrekről még sohasem hallott. Az ikrek császármetszéssel jöttek a világra. Mikor Patty kissé elbódulva hallotta, hogy sziámi ikrekről beszélnek az orvosok, azt kérdezte ijedten, hogy csak nem macskát szült? Természetesen orvosi felügyelet mellett éltek a gyermekek és 6-8 éves korukban megállapították, hogy operációra van szükség. A gerincoszlop mindkét leánynál kezdett deformálódni és az a veszély áll fenn, hogy mellkasuk összenyomódik és megfulladhatnak. Ha jól emlékszem 10 éves korukban megoperálták őket és azóta nincs probléma. Azonkívül, hogy a felfelé növés elmarad a normálistól. Ez azon a fényképen is látható, ahol a 2 évvel fiatalabb hugukkal vannak. Ezenkívül egy 4 évvel fiatalabb öccsük is van. Annak ellenére, hogy mindegyikük csak egy kezet és egy lábat irányíthat, teljesen tökéletesen jól mozognak. Mi az, hogy mozognak? Futnak, sportolnak, röplabdáznak, úsznak, zongoráznak, kerékpároznak, lovagolnak, futballoznak, stb. Ahogy a röpladbameccsen játszottat jóformán csak alacsonyabb termetükkel tüntek ki, meg néha furcsa volt, hogy két fejet vitt egy test. De ugyanolyan ügyesen mozogtak, mint a többiek. Három hónappal az operáció után már írásban kérték a kezelő orvostól, hogy sportolhatnak. Rövid video interjú
Rövid személyleírás
A baloldali képen a 16 éves Abigailt látjuk, akinek kedvenc tantárgya a matematika. Jobbkezes, kedvenc színe a kék, kedvenc étele a sajtospizza, nem szereti a tejet. Sokat alszik. Mivel testvére allergiás az antibiotikumokra ő veszi be az orvosságot, ha testvére beteg. Speciális szakmai elképzelése a fogorvosi szakma lenne, továbbá megegyezik a testvérével a tanítónői, vagy énekesnői pályával is. A jobboldali képen Brittany van, aki inkább pilótanő szeretne lenni, a tanítónői, vagy énekesnői pályán kívül. Balkezes, a kedvenc tantárgyai a művészet, festés, olvasás. Szereti a tejet, kedvenc színe a rózsaszín. Kevesebbet alszik, mint Abby. Tizenhatéves korukban megtanultak autót vezetni. Összefoglalva nagyon jól megvannak egymással és semmi nem hiányzik, vagy ugyanúgy hiányzik, mint minden a koruknak megfelelő gyermeknek.
Gondolatok és vélemény
Az ominózus mondatrész így hangzik: "Az ikrek a tragédia ellenére..." Mielőtt konkrétan velük foglalkoznék, néhány mondat azokról, akik vakon születnek. Az ilyen személyekre úgy tekintenek az egészségesek, hogy milyen borzasztó lehet nekik, mert nem látnak. Ez nem igaz! Normális esetben a körülvevő világról az információk 85%-a a látóidegeken keresztül kerül az agyba, ahol az "feldolgozásra" kerül. (Tárolás, összehasonlítás, kiértékelés, reagálás stb.) Az egyéb receptorok (tapintás, ízlelés, szaglás, hallás, hőérzékelés stb.) jelzéseit, információit csak "felületesen", némi fontosság szerint vesszük tudomásul és nagy toleranciával tárolja az agy. Nem úgy a (született) vaknál! Mivel a látás hiánya miatt az egyéb érzékszervek információjára fokozottabb mértékben van utalva, a nagyobb figyelem következtében olyan minimális különbségeket is figyelembe vesz, amit a látó figyelmen kívül hagy. Ily módon a vak is "lát", azaz a környezetéről annyi információja van, hogy nincs hiányérzete, nem érzi magát tehetetlennek és tragikus helyzetűnek. Most nem akarom tovább részletezni, csak annyit, hogy az ilyen személy a maga módján "látja", vagyis neki is van "képe" az őt környező világról, ha nem is olyan "távolságban", mint az látóknak. Mivel a "távolságba látást" nem ismeri, nem is hiányozhat neki. Senkinek sem hiányozhat valami, aminek létezéséről nincsen tapasztalt tudomása! Egy másik példa. Németországban él Félix Gleich, egy (*1976) fiatalember, aki kéz nélkül született (nem Contergán-károsult!). A minap ismertem meg a tv-n keresztül. Ritkán láttam ilyen optimizmust, humort , jó kedvet sugárzó egyéniséget.. Annak ellenére, hogy nincs keze nem tartja magát korlátozottnak. "Mindent tudok, kézilabdázást is beleértve!"- mondja magáról. Mindent a lábával csinál és a foglalkozása: szemüvegdesigner egy híres divat-márka cégnél. Maga rajzolja és festi a vázlatokat. Érettségizett és 3 éve nős, nagyon boldog.
A Hensel leányok születésük óta "nem megszokták", hogy összenőttek, hanem nem is tudják elképzelni másként, hasonlóan a vak példámmal. Nem is lenne értelme keseregni, de eszük ágában sincs, vidámak és éppen olyan két különböző egyéniség, mint bármely más iker esetében. Hogy a különleges helyzetük miatt kisebb-nagyobb különlegességgel kell számolni , az tagadhatatlan, de nem tragikus. A kérdés mikor számítanak kivételesen egy személynek, és nem kettőnek? Például sportolásnál, csapatjátékban. Moziban mindíg 2 jegyet váltanak, pedig csak egy ülőhelyet foglalnak el., de ezzel is kifejezésre juttatják egyéniségüket. Kicsit problémásabb lesz a helyzet a féjhezmenéskor. Természetesen nem tartozik a nyilvánosságra, de kérdés, hogy a "közös" anyaméhben kié lesz a petesejt?Egyáltalán képződik petesejt, váltakozva, vagy csak egyik leánynak? Magával a szexel nem lehet probléma, normális esetben is előfordul, hogy egy nő két férfival tart egyidejűleg nemi-kapcsolatot, vagy egy férfi két nővel, vagy két férfi ugyanazzal a nővel. Komplikált lehet a dolog, ha gyerek nemzésről lenne szó. Nyilván Abby leendő férjének Abby petesejtjét kell megtermékenyíteni, a másik férjnek Brittyjét. De ez már az ő dolguk! Én csak azt állítom, hogy túlzás tragédiáról beszélni.
A "rossz" gének jó oldala. Az evolúció védőmechanizmusa
Azok a gének, amelyek súlyos betegségeket kiválthatnak, egyidejűleg védenek a járványoktól. Aki ezeket manipulálja, az emberiség túlélését veszélyezteti.
Körülbelül 3 ezer betegség van, ami egyes hibás, vagy rossznak nevezett génre vezethető vissza. Ezek között van a vérzékenység (hämophilia), a cisztás fibrózis (mukoviszidose) és a sarlósejt-vérszegénység (anämie). Tízezer újszülött közül ca. 4 jön úgy a világra, hogy már gyermekkorban kitör e betegségek egyike, ami súlyos és egész életen át kisérő fogyatékosságot jelent. Kérdések vetődnek fel: mi az értelme egy ilyen emberi szenvedésnek? Miért nem irtotta ki az evolúció a betegséget okozó géneket? A természetes kiválasztódás felületesen működik? Szó sincs róla! Az evulóció célja nem az egészség és jó közérzet biztosítása, hanem kizárólag a lények fajfenntartása, szaporodása. Ez azt jelenti, hogy ha egy "rossz" gén egy bizonyos betegséget okoz, de ugyanakkor egy másiktól megvéd, akkor ez a "rossz" gén elszaporodik az emberiségben. Ezen okból kifolyólag csak úgy buzog bennünk a sok "rossz" gén! Ez azonban nem hibája az evolúciónak, mint az eugenikusok vélik (Francis Galton 1833-1911), hanem az alkalmazkodás eredménye egy környezethez, amiben a ragályos betegségek jelentik a legnagyobb veszélyt az egészségre.
A kutatók egy egész csomó génhibákat felfedeztek, melyek tulajdonosaikat tífusz, kolera, malária, vagy tuberkolózis ellen védi. Ha valaki ezeket a géneket kiirtaná, fennállna az a veszély, hogy az emberiséget monokultúrává alakítaná és a járvány feléledésével a tömeg ki lenne szolgáltatva a betegségnek. Senki sem tudja és tudhatja, hogy az egyszer kiírtott gének ujabb ragályos betegségtől nem tudnának-e bennünket megvédeni.
A modern orvostudomány nagy igérete, hogy legalább a nyugati világot mentessé teszi a járványoktól, legkésőbb az Aids megjelenésével illúziónak bizonyult. Manapság 24 és 44 éves közötti korban elhalálozottak túlnyomó többsége aids-ben hal meg. A 90-es évek elején olyan gyorsan terjedt, hogy egyesek az emberi faj fenyegetettségét látták benne. Időközben tudjuk, hogy az evolúció az emberiséget egy ilyen veszélytől megóvja. Rengeteg ember van, akik védettek (immunok) az aids virussal szemben. Az ok: egy "hibás" génnel rendelkeznek, aminek létéről nem is tudnak, de egy HIV fertőzés veszélyét 70%-osan csökkentik. Ha valakinek két másolat van ebből a génből, a veszélyes vírus "tehetetlen". A genetikus "sorompók" úgy látszik megakadályozzák a Creutzfeld-Jakob betegség új formájának elterjedését, amit a BSE-priónok okoznak.
Normális esetben a priónmolekulákban egy bizonyos helyen vagy a valin, vagy a methion nevű aminosav van. Ezideig azonban csak azok a személyeket fertőzte meg a BSE-virus, akik génje a methion-priont állítja elő, és ez az európai népesség 37%-át teszi ki. Vajjon ők más betegségre ellenállók, vagy csak a lappangási idő hosszabb, még nem tudható.
Ritkán működik a genetikus fertőzésvédelem zavartalanul. A legtöbb esetben az evolució nagy árat követel, például a mukoviszidose esetében.Ennek az anyagcsere zavarnak, melynél a tüdő a sűrű nyálka-képződés miatt tönkremegy, a 7.sz kromoszómában lévő hibás gén okozza. A súlyos betegség azonban csak akkor tör ki, ha mind a két szülőtől örökli a gyermek a hibás gént. Aki csak egy ilyen génnel rendelkezik, teljesen egészséges és a tífusztól is védve van.
Régen a tífusz nagyon elterjedt betegség volt Európában. A járványok következtében erősen szelektálódott a génállomány és ennek következtében a mai emberek ca. 5%-a hordoz magában egy muskoviszidose gént. Ezért manapság 2500 születésre egy ilyen betegség esik és ez a leggyakrabb fellépő és gyógyíthatatlan anyagcsere-betegség. Legjobb esetben egy génterápia lenne lehetséges, amelyet a kutatók és orvosok azzal a csábító érvvel indokolnak, hogy az utódokat megszabadítanák a súlyos örökölhető betegségtől. Ennek érdekében azonban a hibás gént nemcsak az illető testéből, hanem a nemisejtjeiből is el kellene távolítani. Ez nemcsak a morális kérdéseket vet fel, hanem az evolució-biológia oldalán is probémás.
A Münszteri Egyetem molekulárbiológusa Jürgen Brosius így foglalja össze a problémát: "Meg kell értenünk, hogy egy gén jó, vagy rossz, csak a jelenben relevant. Más körülmények között, mint pl. megváltozott klíma, azok a gének, amelyektől ma legszívesebben megszabadulnánk, életfontosságúak lehetnek. Ezért a genetika sokszínűsége a legnagyobb kincsünk. Ez a sokoldalúság biztosítja a túlélésünket."
Az evolúció mechanizmusa gondoskodik arról, hogy az un. "rossz" gének csak néhány %-ban vannak jelen a népességben. Kivétel pl. a sarlósejt-génje, amelyet Afrikában az emberek 40%-a magában hordja. Ha csak egy ilyen gént örököl valaki, akkor a malária ellen védve van. Ha azonban kettőt örököl, kitör a vérszegénység (anämie), aminek következtében súlyos szervi károsodások lépnek fel, és fájdalmas halállal jár.
Lehet az evolúciót kegyetlennek tartani, de az tény, akkor is ha paradoxnak hangzik: nekünk azért sikerült túléni a Földön, mert mások meghaltak értünk. És ez a jövőben sem fog változni! Hacsak gén állományunkat nem szűkítjük le annyira, hogy a régi, vagy új fertőző betegségek az egész emberiséget pusztulással fenyegethetik. (natur & kosmos/ Martin Max Koch)
az a cikk végén megtudja, hogy miért olvasta el a cikket.
Előszó
Aki megfigyelte a fiatal házi-, vagy más állatok magatartását tapasztalhatta, hogy az ismeretlentõl elõször félnek, majd a kiváncsiság fokozatosan legyõzi félelmüket és megközelítik az ismeretlen tárgyat, megszagolják, körüljárják stb. Megnyugodnak, mert megtanulták, hogy az a tárgy nem veszélyes számukra. Én is megfigyeltem állatokat és kialakult bennem az a felfogás, hogy az egyedi állatok (és az ember) életben maradásának alapvetõ feltételei a félelem, a kiváncsiság és az utánzási képesség. Évtizedekkel ezelõtt számomra, mint alapösztönt könyveltem el de, hogy miért és hogyan mûködik, arról halvány sejtelmem sem volt. Nem is lehetett, mert csak 2003 nyarán jelent meg az az amerikai tanulmány, amely szenzációs kísérlet sorozatról számol be, és elõször a világon derült fény a kiváncsiság "mechanizmusára" az agyban. Az utánzás alapelvei pedig csak 2005-ben lettek leírva az u.n. tükörneuronok felfedezésével (Giacomo Rizolatti).
Az agy tanuló/jutalmazó rendszere
Bár kívánatos lenne a központi idegrendszer, az agy részletes ismerete, de nem feltétlen szükséges a cikk megértéséhez. Az azonban elkerülhetetlen, hogy a már elég régen felfedezett és szakkörökben általánosan ismert agy-funkcióval, a jutalmazó, vagy tanulási rendszerrel kezdjem. Egyes leírásokban az öröm-, vagy a boldogság-rendszer néven ismeretes. E cikkben ezentúl dopamin-rendszer néven fog szerepelni. Kívülről rengeteg információ ömlik az agyba és tudnunk kell, mi fontos és mi felesleges, elhanyagolható? Ehhez kell egy "mechanizmus", ami osztályoz, hogy mit kell megtartani. Itt jön a dopamin-rendszer a képbe, ami tulajdonképpen egy tanulógenerátor, ami a következőképpen működik: Ha valami történik, ami a hasonlításnál pozítivként mérhető, vagyis ha olyan valami történt, amiről már eleve tudtuk, hogy pozitív, az unalmas, érdektelen, de ha váratlanul jobb, mint amit vártunk, ténylegesen egy összehasonlító folyamat történik. Akkor, ha az eredmény pozitív, váratlanul jó dolog történt, akkor a középagyban (A10) a sejtek aktíválódnak és egy anyagot (dopamint) választanak ki, amelynek egy része a homloklebenybe kerül. A kutatások már megállapították, ha a homloklebenybe dopamin érkezik, akkor az jobban működik. Azt jelenti, hogy a sejtek többet dolgoznak, akkor több impulzus száguldozik a szinapszisokon keresztül, ami azok változásával jár, aminek az a következménye, hogy tanulunk valamit. Tehát, ha az A10 sejtek aktívak, jól érezzük magunkat és tanultunk valamit. A dopamin másik része azonban a nucleus accumbens-ba "folyik", melynek sejtjei fehérjét (hormont) állítanak elő. Ez az endogén hasonló anyag, mint opium. A neve: endogén opiát, vagy endrofin. Ez az anyag is a homloklebenybe kerül és ott a jó érzés, az öröm, a boldogság, a megelégedés érzetét "állítja elő". Ezért a megelégedés érzése, a tanulás folyamatával szorosan összefügg, nem lehet szétválasztani. Úgyis ki lehet fejezni, hogy a tanulás pozitív érzéssel (emócióval) van összekötve. A tanulás és az öröm ( a pozitív érzés) rendszere ugyan az. Ebből az következik, hogy a tanulás tárgya érdekes és figyelemkeltő kell, hogy legyen, mert akkor a pozitív érzés a tanulást támogatja, lehetővé teszi. A dopamin és endrofin termelés az ébrenlévő agyában kisebb nagyobb megszakítással és kisebb és nagyobb mennyiséggel állandóan folyik. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy ha nyerek a lottón, csak akkor ömlik a hormon, hanem, akár minden percben egy kicsit, ha éppen elégedettek vagyunk a környezetünkben történő, vagy látható dolgokkal.
Kísérletek leírása
Az alább leírt kísérlet sorozatot többféle állaton ellenőrízték, most csak a majmokkal lefolytatottakat ismertetem. A kísérleti majmok ketreceit felszereték egy jelző rendszerrel és egy csővezetékkel amelyen keresztül pl. mézcseppeket adagoltak, amelyet a majmok nagyon szeretnek. Amikor megjelent ez a jel: néhány mp múlva a cső végén megjelent egy mézcsepp, amit a majom lenyalt. Ha ez a jel: jelent meg nem folyt semmi a csőből. Egy bizonyos idő után megtanulta a majom a jelek értelmét és a deltoid (káró) alakú jelre nem reagált, viszont a 3 ágú levélre már annak megjelenése esetén azonnal a csövet kezdte nyaldosni, holott csak néhány mp múlva jött a csemege. A különböző agyvizsgáló műszerek segítségével állandóan mérték az agy adatait, a dopamin termelés idejét és nagyságát stb. Mint az 1. sz. ábrán látható a dopamin termelése és küldése már a jel megjelenésekor megkezdődik, és ezért nyalakodik a majom mielőtt a méz érkezik. Az embernek is összefut a nyála, ha meglátja kedvenc ételét, mert az agy azonnal megkezdi a dopamin szállítását az agykéregbe, ami a gyomorba küldi jelet a savat termelő mirigyeknek. Pavlov - reflex. Ezekután újabb kísérletsorozatokra került sor 3 további jel bevezetésével. A jel azt jelentette, hogy az esetek 25%-ban kapott a majom mézet. A jellel azt közölték, hogy 50%-os az esély a csemegére. A harmadik eset azt jelentette, hogy 75%-os volt a lehetőség mézet kapni. Egy bizonyos gyakorlási idő után a majmok megértették, megtanulták az összefüggéseket a jelek és az általuk képviselt jutalom gyakorisága : 0%, 25%, 50%, 75%, 100% között. Miután ezeket a kísérleteket több majommal (és más állatokkal is) hoszabb időn át elvégezték, az agyvizsgálati elemzések a következő képet mutatták: Tehát a baloldali szimbólum a jutalmazás mértékére utal, a lefelé mutató nyíl a jutalom kiadás pillanata. Azt már az előző ábrán láttuk, hogy a 3 levelű(treff) jelre a dopamintermelés megindul, azaz a jutalom kapásától előre helyeződik a jutalom jelzéséhez. A második ábrán az tapasztalható, hogy a várható valószínűség függvényében alakul az előrehelyezett dopamintermelés nagysága. Minél nagyobb a várható jutalom nagysága, annál nagyobb mértékű a dopamin termelés a jel megjenésekor. Ezek a mechanizmusok már ismertek voltak a mult században is. Ami új és szenzációs az ezeknek a kísérleteknek az áttekintése, rendszerezése és a következtetések levonása volt. A jobb megértés kedvéért egy újabb ábrára van szükség, mintegy "madártávlatból". Az előző jeleket alkalmazva és némi kiegészítő jelzésekkel ellátva a következő olvasható ki a 3.sz.ábrából. A kék 3 szög szélessége a %-os jutalmazást jelenti a jelek magasságában. A piros mező a dopamin-rendszer aktívitását, ill. annak növekedését mutatja. A zöld deltoid szélessége a bizonytalansággal arányos. Részletesen: a jelnél, mivel világos, hogy a jutalom követi a "reagálás", az "öröm" azonnal jelentkezik és a tényleges jutalom időpontja nem érdekes (unalmas)! Ezt már előzőleg is megállapítható volt, most azonban az is észlelhető, hogy a pozitívat jelentő jel és a pozitív esemény bekövetkezése között a sejtek aktívitása növekszik, amint az ábrán látható. Az aktívitás a és a jelek esetében minimális, mert a következmény mindkét esetben világos. Viszont a és a jeleknél növekszik az aktívitás, mert valamilyen mértékű bizonytalanság uralkodik. A maximális dopamin aktívitás a jel magasságában történik, mert itt a legnagyobb a bizonytalanság. Igen, vagy nem, 50-50%!
Miről is van szó?
Most jön a meglepetés! Az a rendszer, ami a jó érzést, a megelégedést generálja, amellett a tanulást is lehetővé teszi, szorgalmazza, ezeken kívül nemcsak akkor "buzog" ha valami jót kap, vagy jóra számít, hanem fokozatosan növeli a dopamin termelést akkor is, ha valamit nem tudunk, nem ismerjük a megoldást, valami bizonytalan. A rendszer jutalmaz, ha aktívan bizonytalanságba megyünk, mert akkor tanulunk valamit és ezt a rendszer ismét jutalmazza. Ha minden világos, akkor az unalmas, nem lehet tanulni. De ha az ember (vagy állat) olyan szituációba megy (kerül), ahol bizonytalanság uralkodik, nem is lehet elkerülni a tanulást! A bizonytalanság természetesen rizikóval, veszéllyel is járhat. Vegyünk egy állat-példát. Képzeljünk el egy fiatal egeret, amely az erdőben egy lyukból kidugja először csak az orrát. Körülnéz és ismeretlen világot lát maga körül, bizonytalanságba kerül. A dopamin rendszer termelése beindul, a sejteket tanulásra "ösztönzi". A szerzett ismeret újabb "lökést" ad, a további tanulásra, tapasztalat szerzésre. Az egér megismeri a közvetlen környezetét, a menekülés útját, az élelmet stb. Ha az adott környezetben pechje van, egy ragadozó karmába kerül. De az is megtörténhet, hogy a helyismerete miatt nemcsak a ragadozótól, hanem pl. felhőszakadás és kisebb árvíz esetén a már megismert magasabb helyet fel tudja keresni menekülésekor. Ha lustább természetű és nem tájékozódott a környéken, akkor több esélye van a ragadozókkal szemben a túlélésre, kevesebb viszont az árvíz ellen.
Utószó
Nem vagyok pedagógus, de mint mindenki, én is jártam valamikor iskolába. Voltak, vannak tanító(nő)k, tanár(nő/o)k, akik kötelességszerűen ledarálják az előírt anyagot. Mások a diákok figyelmét felkeltve a tárgyalásra kerülő kérdések felvetésével, vagyis kíváncsivá téve azok játszva megtanulják az anyagot, mert a dopamin által "doppingolt" agy, a szinapszis változásokat, vagyis a tanulást könnyebben végzi. Világos, hogy ez a pedagógus típus az eredményesebb!
Az ábrákat magam készítettem, a szöveget Dr.Dr. Manfred Spitzer Professzor tv-előadása alapján írtam.
Miért és hogyan hisszük azt, amit hiszünk? A(z el)térítés minimális lehetősége.
Visszatekintés pár millió évre
Az előemberek még nem tudtak beszélni és mimikával, hadonászással, egyszerű hangok adásával közölték egymással a mindennapi élethez, a harchoz, vadászáshoz, gyűjtögetéshez szükséges alapvető jeleket. A hazugságot, mint valótlan állítást nem ismerhették. Egyrészt jelentősége nem lehetett, hiszen semmiféle érdek nem játszhatott szerepet, másrészt a rendelkezésre álló kevés jelek nem is adtak lehetőséget valaminek a körülírására. Így a "hallottak" mérlegelésére, valósággá való elismerésre, vagyis a hitre, hinnivalóra nem volt szükség. Az emberréválás folyamatában (kb. 5 millió év folyamán) a következő (és fontos) változások mentek végbe: a kétlábra állás miatt a fülben lévő egyensúly-érzékelő és vezérlő idegek fejlődése; a gégefő változása, ami idegi, agyi-változásokkal járt; a tagolt beszéd képzéséhez szükséges motorikus vezérlés és a beszéd, a fogalmak tárolásához szükséges agytérfogat növekedése. Mindezen fejlődéssel együtt járt az is, hogy a beszéd által közvetített információkat "súlyozni" kellett, azaz az egyén számára egy merőben új paraméter, a "jelentőség" jelent meg. Minden hallott szó, mondat, fogalom, esemény-leírás kisebb, vagy nagyobb jelentőséggel bír az egyén számára és ez az agyi funkció (a jelentőségadás-tárolás) az evolúció folyamán ki is alakult. Hogy valamit, vagy valakinek hiszünk, az ettől a funkciótól ered. Hozzá kell tenni, hogy az információk jelentőségének elbírálása életkortól függ. Csecsemő, illetve kisgyermek korban mindent elhiszünk, mert a kritikus elbíráláshoz (élet)tapasztalat szükséges. Az életkor növekedésével mind kritikusabbak leszünk, azonban a gyermekkorban kapott információk és azok jelentősége olyan mélyen (tartósan) rögződik, hogy újraértékelése a legritkább esetben lehetséges. Nem véletlen, hogy a vallásos nevelés a lehető legkorábban kezdődik (minden vallásban) és az iskolai tanulás is ebben a korban a legtermékenyebb. Egy személyes példa: 1940 őszén, második elemiben a hittanórán a katekizmust tanultuk. Azóta sem láttam katekizmus könyvet, nem is hallottam róla. Ennek ellenére csaknem 70 év múlva szószerint elismétlem, ahogy a katekizmus kérdés/feleleteit megtanultam: 1.Kérdés: Hány Isten van? Felelet: Csak egy Isten van. 2.Kérdés: Hány személy van az egy Istenben? Felelet: Egy Istenben 3 személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. 3.Kérdés: Miért vagyunk a Földön? Felelet: Azért vagyunk a Földön, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki engedelmeskedjünk, hogy ezáltal a menyországba jussunk. stb. Természetesen az előzőkben kifejtett evolúciós fejlődés úgy jöhetett létre, hogy a gének által reprezentált program megváltozott, vagyis új gének épültek be az ember kromoszómáiba. Ez lehetőség, vagyis a "hinni-tudás", a hit az alapja a vallásoknak és az egész emberi kultúrának. A hitet elsősorban a vallással hozzák összefüggésbe, pedig egyéb "közönséges" (nem vallási) hitre is szüksége van az embernek a mindennapi életben, az ismeretek elsajátításában.
A következőkben a hitben-való-hitnek érdekes "kinövéseiről" adok egy kis áttekintést. A korlátlan lehetőségek hazájában, Dean H.Hamer amerikai molekulárbiológus (National Cancer Institute in Bethesda/Maryland) könyve 2004 szeptemberében jelent meg "Az Isten-gén" címmel. Azt állítja, hogy a VMAT2 nevű gén egy apró alkotórészben eltér azon emberek között, akik ájtatosságra hajlamosak és akiktől távol áll a vallás és az okkultizmus. Állítólag több mint ezer ember kikérdezésével és a válaszok kiértékelésével, valamint mikrobiológiai vizsgálatokkal jutott erre a megállapításra. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a kérdezettek kábítószeres betegek, vagy alkoholisták voltak. Felmerül bennem a kérdés, ezekben az esetekben már nem deformált, kóros agyműködésről lehet-e beszélni? Hiszen hallucinációtól sem mentes és egyéb zavaros tudatú személyekről van itt szó. Tehát beteges elváltozásokat nem lehet kizárni. Feltűnést keltő feltevései természetesen nagy visszhangot, főleg ellenérzést váltottak ki. Kivéve Robert Thurmant a New York-i Columbia egyetem (buddhista) kutatója, aki szerint: " Ez a Buddha-gén a fizikai létünket meghatározó másik két génnel kapcsolódva alkotja testi, és lelki egységünket. Ez a gén segít ahhoz, hogy a világegyetem szerves részének érezzük magunkat, nyíltabbak, és nemesebb lelkűek legyünk". Nem így viszonyulnak a kérdéshez a keresztény theológusok és pszichológusok. Felteszik a kérdést, hogyan lehet az, hogy vallásos szülők gyermekei is egészen vallástalanok és teljesen vallástalan környezetben felnőtt személyek is erősen vallásosak lehetnek. A legjobban az zavarja őket (a theológusokat), hogy kísérletet látnak arra, hogy a vallást, mint az ember természetes hajlamát határozzák meg. Holott szerintük a történelmileg kialakult vallások egymástól nagyon eltérnek és természetfölötti kinyilatkozásokon alapulnak. http://science.orf.at/science/koertner/131403 A fenti két ellentétes nézőpontot és véleményt a tárgyilagosság kedvéért közöltem és azért, hogy kinyilváníthassam, hogy egyikkel sem értek egyet. Bár a vallásoknak, vallásosságnak nemcsak (pozitív és negatív) történelmi szerepe és jelentősége volt és van, hanem az emberek mindennapi életére is ugyancsak pozitív és negatív hatással rendelkezik. Például : mélyen vallásos emberek mind a jóban, mind a rosszban Isten akaratát vélik teljesülni és bármi történik Isten akaratának tekintik. A hinni-tudás, vagyis az agy jelentőség-elbíráló funkcióján kívül a vallásnak nincs semmi különleges biológiai alapja, vagy háttere. Abban igazuk van a theológusoknak, hogy történelmileg alakultak ki a vallások. Természetesen minden természetfölöttiség nélkül! Talán legdidaktikusabban itt fejtettem ezt ki: A vallás eredete.
Visszakanyarodunk a mába
Az előző linken olvasható cikk a vallás lehetséges kifejlődéséről szól, miután az agy odáig fejlődött, hogy az ember hinni képes. A biológiai fejlődés sok százezer éves, a társadalmi csak néhány tízezer, ami a vallást illeti. De mi történik ma, hogyan adódik tovább a vallásos hit? Mivel a vallás az általános hit egy döntő része, röviden kitérek rá, de tulajdonképpen nem a cikk fő témája. Alig, hogy a gyermek el kezd beszélni, a családból valaki (legtöbbször a nagymama!) által megismerheti az "angyalkát", az "őrzőangyalkát". Képet is tud mutatni róla, egy női alak szárnnyal, hosszú fehér ruhában. Annak idején a nagymamának is így mesélték el és ez a mesealak így adódott tovább sok száz, vagy ezer emberöltőn keresztül. Ugyan ez a helyzet és következmény a lóból, emberből, tehénből összerakott "ördög" megismerésével is . A főnökre is sor kerül egy jóságos, öreg szakállas férfi képében. Most már csak e lények lakhelyekhelyeinek ismertetése van hátra (menyország, pokol, a tisztítóhely azóta megszűnt), valamint és ez nagyon fontos a keresztények számára: a "Kisjézus", aki karácsonykor a karácsonyfát és az ajándékokat hozza. Az "ártatlan", vagyis könnyen és maradandóan befolyásolható gyermeki tudatvilág, akkor szenvedi az első "repedést", amikor véletlenül, vagy természetszerűleg az iskolai korban lelepleződik a kegyes csalás, hogy nem a "Kisjézus" hozta az ajándékot. Nagy tragédia nem történik, mert a tudás öröme (az igazság megismerése) ellensúlyozza a csalódottságot. Különben is a gyermeknek fantázia, a mesevilág az elsődleges abban a korban. Az iskolai vallásoktatás azután megteszi a magáét, hogy a "mesevilág" a felnőttkorban is hatása alatt tartsa a tudatot. Ennek ellenére a fiatalkorban szétválnak az emberek uniformizált istenképei egymástól és természetesen annyi felé és annyi féle, ahány személyről szó van.
Az emberiség a történelme folyamán annyi mindent kitalált , megtanult, továbbadott, hogy az információk áradata önti el a mai ember agyát. Nagyon nehéz az eligazodás, hogy mit kell, szabad, lehet elhinni és mit nem. Még a "tudományos" adatok is megváltozhatnak néha. Régen az emberi gének számát 75 ezer körülire becsülték, manapság 35 ezerről van tudomásunk. Elhiszem, mert nem tudom megszámolni őket. Azt sem tudom megcáfolni, hogy a világ minden embere közötti összes különbségért a gének 0,1%-a felelős. Az viszont könnyen belátható, hogy nincs két 100%-osan egyenlő ember. Tehát az agy működésében, például a neurotranszmitterek termelésében, mennyiségében stb. is különbségek lehetnek, ill. vannak. Ismeretes, hogy vannak hiszékeny és kevésbbé hiszékeny, szkeptikus és nagyon gyanakvó emberek is. Minden anyag, vagy anyagi folyamat eredménye, mint pl. a hit is. Ebből az is következhet, hogy az agy bizonyos neurotranszmitterek ellátásában lévő különbség határozza meg, hogy valaki könnyen elhisz valamit, vagy kritikus szemlélő. Nem véletlen, hogy akik pl. "földönkívüliek" látogatását elhiszik, ugyanúgy hihetnek, szellemek idézésében, jóslásokban, asztrológiában, torinói lepelben, lélekvándorlásban, lochnesszi szörnyben, Bermuda-háromszögben, angyalban, ördögben stb., stb.... Mindezzel csak azt akartam kifejezni, hogy reménytelen dolog bárkit is bármiben meggyőzni-akarni, mert biológiai (az agybani) működésünk az alapja és meghatározója a külvilághoz való viszonyunknak. Mindezt egészséges emberekkel kapcsolatban értettem, de az előző mondat a kóros elváltozások esetén is érvényes
Az alábbi történet Joe-ról szól. Joe valahol Északamerikában született, jóképű, sportolt fizikumú fiatalember, iskola mellé járt ugyan, de amikor az észt osztogatták nem állt be a sorba. Amikor azonban katonának lehetett menni, azonnal beállt.
1838
A lovassághoz vonult be, huszár akart lenni, mert nagyon szép egyenruhájuk van nekik, lehet sokat lovagolni, csinos indián lányokat megerőszakolni, koszos indián gyerekeket kinyírni, hogy az indiánok észrevegyék, hogy nem babra megy a játék!
1861
Még mindíg a huszároknál van, jól lehet a délieket öldösni, a csinos néger rabszolgalányokat megerőszakolni, a szutykos néger gyerekeket leszúrni, hogy a négerek észrevegyék, hogy nem babra megy a játék!
1898
Területszerzéssel is nagyon jó dolga volt. Lehetett sokat lovagolni, a spanyolokat és barátait leöldösni, a csinos spanyol lányokat megerőszakolni, a zsivány spanyol purdék fejét levágni, hogy a spanyolok észrevegyék, hogy nem babra megy a játék!
1900
Sajnos le kellett vetni a huszár egyenruhát, de hát a korral haladni kell, pláne ha Kínában van az ember. Nagyon jókat lehet lövöldözni, hull az ellenség, csinos kinai lányokat megerőszakolni, vágottszemű kinai gyerekeket kinyírni, hogy a kínaiak észrevegyék, hogy nem babra megy a játék! Sajnos nem sokáig tartózkodhatott Kínában, mert a Fülöpszigetieknek nem tetszett a gyarmati sors. Joe ott is jókat lövöldözött, ritkította a koszos népséget, hogy lássák be, nem babra megy a játék!
1950
Ez aztán döfi! Jeeppel lehet utazni, csinos koreai lányokat megerőszakolni, rongyos koreai gyerekeket kinyírni, hogy a koreaiak észrevegyék, hogy nem babra megy a játék!
1968
Helikopterrel lehet repülni, csinos vietnámi lányokat megerőszakolni, mocskos vietnámi gyerekeket kinyírni, hogy a vietnámiak észrevegyék, hogy nem babra megy a játék!
2004
Joe most légidesszant ezrednél van Irakban. Itt mindíg van valami érdekes. Ezért asztán Joe először lenyel néhány eksztázi tablettát, azután mindenre tüzel, ami csak mozog és addíg amíg csak mozog valami.
Legszívesebben újságírókat lő agyon. Természetesen nem azokat akik az ő egységével vannak, hanem csak azokat, akik az iraki tájékoztatási miniszterének hazugságait terjesztik. Bár nagyon vicces, mikor olyan humoros dolgot mond, mint:"Az amik a pokolban fognak senyvedni!", vagy "Mi meg fogjuk őket semmisíteni - Bagdad szélén fognak öngyilkosok lenni!" Vagy továbbá:"Az ami bombái nagy zajt csapnak, de nem megy semmi tönkre."
Meg azokat, akik az Al Dzsazíránál ülnek, vagy a Hotel Palesztínában és mutatják, hogy hova estek tényleg a bombák. Például egy gyerekszobára. Lehetett volna, hogy Szaddam az ágy alatt lapul. Vagy egy betegszállítókocsira, amely egy állapotos asszonyt vitt a kórházba. Szaddam is vezethette volna a kocsit. Vagy a lovaskocsit családdal az útelzárásnál. Egy öngyilkosbomba is lehetett volna benne. Vagy egy kávézóra. Öreg emberek csücsültek ott és arab kávét ittak. Ez veszélyes a katonáinkra, mert a kávé nagyon erős.
Ha már semmi sincs, amire lőni lehetne, lövöldöz Joe egy pár angol katonára. Ezek ugyanis teljesen buzik, rohamsisak helyett sapkájuk van bojttal. Amiáltal különböznek az amiktól. És ezek civilekre meg nem lőnek.
Sebaj! A háborúnak már vége és az irakiak fel vannak szabadítva. Látható itt néhány ünneplő iraki, amikor a Szaddam szobort ledöntik, vagy fosztogatók mikor kis kocsikkal a kórházakat kiürítik. Bush úr szabadságfogalma nagyon egyszerű. Mindenki veszi magának amit elbír vinni. Bush úr viszi az olajat, és az irakiak lopják a saját kultúrörökségüket a nemzeti múzeumból. Persze ez is mindegy, mert amit ellopnak azt az amik ugyis megvásárolják tőlük
Sebaj! Az irakiak többsége shiita és ők is szabadok akarnak most lenni. Ugyanis ezek nagyon vallásossak. Azelőtt Szaddam fejükre koppintott, ha ünnepjüket akarták megülni. Most Szaddam Huszein helyett az imám Husszeint ünneplik. Ő egy mullah volt és a mullahok nem szeretik az amikat. Mivel Bush úr nem szereti a mullahokat, ezért a shiitákat sem szereti. Ezeket ugyanis Irán irányítja. És az a gonoszok tengelye. Ezért fenyegeti Bush úr az Iránt háborúval, meg Szíriát. Mivel Bush úr nem talált tömegpusztítófegyvereket Irakban, úgy véli Szíriában dugta el. Nem tesz semmit, mert Szíria ugyis támogatja a terroristákat, a Hiszbollát. Majd csak kitatál Bush úr valamilyen okot, hogy még egy háborút csináljon, ha már Irakban ilyen szenzációsan jól sikerült.
Sajnos a csinos iraki nők megerőszakolása nem megy, csak gépfegyverrel. Helyette akkor élvez el Joe, amikor távolból látja MK77 által kiváltott óriási tűzgolyót, amelyben a legfehérebb iraki és koromfekete négerré válik 5 másodperc alatt.
Hogy mit csinál Joe a jövőben, arról később fogunk beszámolni.
A nagyváros központjában, az üzletnegyedben, a legforgalmasabb időszakban két pár - férfi és nő - élénken és nagy hangon vitatkozik. Az egyik pár sötétbőrű, a másik északeurópai. A szócsata komoly veszekedéssé, verekedéssé fajul mind a négy személy aktív részvételével. Végül is a sötétbőrű férfi kést ránt elő, a másik el akar futni, de máris ott van a kés a hátában. Négyen négy felé szaladnak és tűnnek el a tömegben.
Szerencsére pillanatokon belül több újságíró és rendőr kerül elő és megkezdődik a tanúk kihallgatása. Elfelejtettem közölni, hogy színészek által rendezett csetepaté volt, rejtett kamerákkal.
A rendőrök igaziak voltak, de nagyrészt ujjoncok, hogy tanulják a tanúk kihallgatását, mit láttak, mit hallottak. Nem akarom részletezni. A husz-huszonöt tanuvallomás között alig volt kettő-három hasonló. A vicc még az volt benne, hogy a rendőrujjoncok nem láthatták az eseményt és a tanúvallomásokból kellett kitalálniuk, hogy mi történt és hogyan néztek ki a tettesek. Az egész előző fejezettel csak arra akarok rávilágítani, hogy mindenki a magamódján vesz tudomást a világról, veszi tudomásul részletesen, vagy kevésbbé aprólékosan a környezetében történő dolgokat. Még rövidebben: a valóság(=igazság) relatív (viszonylagos) és szubjektív( alanyi). Nagyon olcsó példa ez, - mondhatná valaki - hogy ebből az abszolút valóság létét tagadni lehetne.
Az egyszerűbb megértés érdekében osszuk fel a világot anyagi-tárgyi-reális, valamint szellemi-virtuális világra. Az anyagi világ (természet/Univerzum) alatt értem, ami az emberiség lététől függetlenül létezett, létezik és létezni fog.
Az anyagi világ tény, az ember érzékelésétõl és az emberiség létezésétõl független. és egyetemes!
A szellemi, általam virtuálisnak nevezett világ fogalma alatt világ az össz-emberiség tudatának összességét értem. Részletesebben kifejtve mindaz, amit az emberi elme feltalált, kitalált, alkotott, megörökített, vagyis a matematika, az összes tudományok, az összes művészetek, az összes vallások, az összes babonák és áltudományok. Mindaz a tudás, ami emberré teszi ezt az élőlényt.
Logikusan következik, hogy a szellemi világ az emberiségtől, annak lététől függ, anélkül maga sem létezik. Ha független az anyagi világ, akkor azt abszolút valóságnak kellene elismerni, mondhatná a nyájas olvasó. A dolog nem ilyen egyszerű!
Az anyagi világ valósága
Azt az utat, amit a "valóság" megtesz, amíg azt leírom, önkényesen 4 lépésnek nevezem, bár lehetne 4 közegnek, vagy 4 fázisnak is nevezni. Az anyagi valóságot az érzékszerveinken keresztül érzékeljük. Mivel a beérkezõ információk 80-85%-át a látóidegeken keresztül vesszük tudomásul, most csak ezzel foglalkozom. Két "kísérleti személy" áll rendelkezésre: Alfonz és Balfonz.
1. "lépés": a tárgyi környezetrõl visszavert különbözõ rezgésszámú energia a szem retináján lévõ receptorokra kerül. Akármennyire összpontosít Alfonz és Balfonz valamilyen tárgyra, akármennyire közel vannak egymáshoz, soha nem lehet a két személy sárgafoltján (makula) képzett kép tökéletesen egyforma.
2. "lépés": az idegvégzõdések az energiát bióelektromos jellé konvertálják és az agyba (látókéreg) továbbítják. Itt is minõségi különbségek léphetnek fel személyenként, amit az alábbi linken részletesebben kifejtek. Minden viszonylagos Az összehasonlítás, az ellenõrzés lehetetlen!
3. "lépés" az információk képpé való feldolgozása, kiértékelése, tárolása. Ha az elsõ 2 lépésben leírtak viszonylag nem mutatnak nagy eltérést, most lényeges változások történnek. Még abban az esetben is a Alfonz és Balfonz egypetéjû ikrek, az agyukban kiépült neuron-kapcsolatok/hálózat, vagyis a tárolt emlékek, tanult magatartás, érzelmek, mindaz ami egy ember tudatát kiteszi különbözõ, nem lehet egyforma. A kép kialakítása egy komplex mûvelet. A látott tárgy alakját, mozgását, térbeliségét és színét más helyeken képezi le az agyunk, a képet pedig a négy agyterület együttes mûködése alakítja ki. Ugyanakkor megtörténik a látottak kiértékelése az egyén előélete alapján.
Az egyén előélete alatt értem: az összes információt, azok folyamatos kiértékelését, a hozott döntéseket, azok hatásainak kiértékelését, külső események, élmények hatását, azok feldolgozását, amelyet a szóbanforgó személy születése pillanatától a döntés meghozatala előtti időt bezárólag megélt és emlékezetében tárolt. Nevezhetjük egyszerűen élettapasztalatnak. Ez mind, mind egyéni és egyedülálló, mint ahogy nincs két egyforma ember sem a világon!
4. "lépés" a látott, megélt valóság emberek közötti kommunikálása: A 3. pontban kifejtett tudati különbözõség, valamint az emberek által használt szavak, kifejezések, fogalmak általánossága miatt az egyes személy által tapasztalt valóság leírása, beszéd általi érzékeltetése, tapasztalatok átadása sem "zökkenõmentes", azaz nem lehet 100%-os. Legalább annyira relatív, mint az elõzõ 3 lépésben leírtak.
Összefoglalva: a világ valósága a világon élõ emberek által tapasztalt, megélt valóságok összege. Tehát jóval több, mind 6 milliárd valóság (igazság) létezik. Mindenegyes személy agyában a világ tükrözõdése egyedi, szubjektív és valós! Senkinek sincs joga és lehetõsége a másik ember tudatának jelenségeit, tartalmát a sajátjáéval összehasonlítani, vagy azt (a sajátját) etalonná kinevezni. Ugyanakkor természetes, hogy mindenki a saját maga által érzékelt valóságból indul ki.
Felmerülhet a kérdés mi az abszolút valóság, ami nincs személyhez kötve. Teljesen mindegy, hogy nem létezõnek, vagy létezõnek állítjuk, az abszolút valóság létezése nem ellenõrizhetõ! Azt csak "kívülrõl" lehetne megállapítani, de mivel magunk is a rendszer, az anyagi világ része vagyunk, ez nem lehetséges. Az, hogy a többség hasonlóképpen lát, tapasztal valamit nem érv, mert az nem "demokratikus szavazás" kérdése.
Még egy jelentéktelen megjegyzés, csak arra való, hogy a viszonylagosságot kihangsúlyozzam. Minden amit látunk, az már megtörtént, csak a multat látjuk. Attól függõen milyen távolságból ért szemünkbe a fény, idõ telt el és az agyi feldolgozás is idõt vesz igénybe. Természetesen ez elképzelhetetlenül kicsi idõ, de idõ! Más a helyzet, ha a Holdra tekintünk, vagy a csillagokra!
A szellemi világ valósága
Első menet.
Egy játékteremben egy társaság, mondjuk 10 férfiú körül áll egy (karambol)billiárd-asztalt a piros, fehér, fekete elefántcsont golyókkal és két dákó van keresztbe téve az asztalon.
Mind a 10 személy az agyában a látószervéből jött információk alapján tárgyiasul (tükröződik) asztal és környéke, a körben állókkal együtt. Mind a 10 lát valamit (az egyéb érzéseket most elhanyagoljuk), de mind a 10 mást, azaz nem ugyanúgy, aminek összehasonlítására semmiféle lehetőség nincsen. Bármelyiket megkérdezzük, hogy mit lát, mindegyik ugyanazt válaszolja.
Bármelyiket kérünk, mutasson a piros golyóra, rámutat. Amelyik személy a fizikában egy kicsit jártas, vagy ha nem is, de billiárdozott már életében arra a kérdésre, hogy mi történik a fekete golyóval, ha a fehérrel pontosan telibe találjuk a következő választ adja. A fehér golyó ütközésekor mozgási energiáját átadja a feketének és az azzal az energiával folytatja azt a mozgást, amit a fehér elkezdett.
Ezt a gyakorlatban is mind a 10 bemutathatja és mindíg beválik. Mindenki meggyőződhet, hogy a golyókat a Föld vonza (súlya van), formájuk is tapintható stb. Ha nem 10, hanem 10 ezerről lenne szó az összesnek azonos tapasztalatai lennének. És az asztal a golyókkal akkor is a teremben van és létezik, ha senki emberfia nincs ott, és a helyiség kulcsra van zárva.
Objektív valóság az anyagi világ, vagyis az, amit szubjektíve mindenki, az állatokat is beleértve, többé-kevésbbé azonosnak (de nem azonos módon) észlel.
Arról van szó, hogyha abba a szobába, ahol a billiárd asztal van, akárki bemegy, kicsi vagy nagy, nőstény, vagy kan, az asztalt és a golyókat (a színvakokat kivéve) egymástól (másik személytől) függetlenül ugyan akkorának, ugyanott, ugyanolyan színűnek, ugyanolyan keménynek, ugyanolyan nehéznek, ugyanolyan alakúnak, ugyanolyan állapotban és helyzetben érzékeli és az összes érzékszerveivel érzékelheti.
Második menet.
A társaság fotelokba telepedik és az a feladatuk, hogy mindenki mesélje el ki milyen istent ismer és milyennek ismeri, tekintve, hogy mind a 10 különböző vallású. Azután ki milyen szellemekkel, kísértetekkel találkozott? Van-e szemük, hogyan néznek ki? Tudnak-e beszélni? Találkozott-e valaki halott rokonával stb.
Minden személy vallását búzgón gyakorolja és meg van győződve hitének egyedül üdvözítő voltában. Mind a 10 szülei vallását örökölte (az emberek 99%-a ilyen) és ez szinte érvként erősíti őket hitükben. Azt sem a katholikus, sem a protenstáns nem tudja, hogy ősei azért lettek olyan vallásúak, mert olyan uralkodó alattvalói voltak, akinek anyagai-hatalmi érdeke miatt azt a vallást választotta. Cuius regio eius religio!
Nem akarom szaporítani a szót, vita kerekedne, vagy legalább is nem tudnának egy egységes álláspontra jutni az egyes fantázia szüleményekkel illetően. Mivel nem anyagi tárgyról van szó, nem létezik az egyes személyek agyán kívül, nem is lehet, képtelenség anyagi paraméterekkel egységesíteni, vagy meghatározni.
Illetve az emberi fantázia is csak arra képes, hogy az anyagi világ atomizált részeiből összeállít egy új formát, jelenséget. Pl. lóláb, emberi test, nagy fül, nagy száj vörös pofa, tehénszarv stb.: ördög, szép leányalak, madár szárnnyal: angyal, alul ló test, felül ember:Kentaur, szárnyas lángolónyelvű kutya: Cerberusz stb.stb
Az első menetbeli billiárd dolgokon kívül mi marad az üres teremben, melyik isten, melyik szellem, melyik manó, vagy tündér? Az eltávozó személyek magukkal vitték, mindenki a magáét !
Az egyes személyek által érzékelt "anyagi" dolgok (b.golyó), mindenki által egyformán érzékelhető és bármikor reprodukálható, ellenőrizhető. Ezzel szemben bármilyen "szellemi észlelés" (aminek létézését nem lehet tagadni!), más személy, vagy egyáltalán nem, vagy máshogyan észleli, de semmiféleképpen nem reprodukálható és természetesen nem is ellenőrízhető.
A hívő lélek által bármely elképzelt szellem, isten, ördög, manó, boszorkány, angyal, vagy egyéb agyában képződőtt, elvont, "anyagtalan lény" senki más által nem identifikálható valami és ami csak addig van ott, amíg az a személy, de annak is csak az agyában .
Tehát a 10 személy elhagyja a játéktermet, hogy családjaik körében elfogyasszák az ebédet. A atheista, vallástalan házmester kitakarít, rendberakja a fotelokat. Kérdés, mi van most a teremben?
Egy billiárd asztal, 3 golyó, 2 dákó, 10 fotel és a házmester. Hol van valamilyen szellem, valamilyen isten, melyik a 10 közül maradt itt? Mind a tízet elvitte fejében a tíz hívő "lélek"!
Az anyagot a házmester is látja, le tudja ellenőrízni, de hol talál valami nem anyagot, valami szellemit!? Természetesen a saját agyában, de azt most mellőzöm, mert ő most nagyon pornográf képzelettel van elfoglalva.
Végkövetkeztetés: A valóság komplikált (anyagi és szellemi) .
Az anyagi valóság is szubjektív, de az anyag, a természet szabályai (törvényei), az anyag megjelenési formái, fizikai-mechanikai tulajdonságai mindenki számára egyértelmû, azonos és reprodukálható.
A szellemi világ is szubjektív, az emberi agyak terméke részben az anyagi világ megismerését szolgálja, ill. teszi lehetővé, másrészt anyagtól függetlenített fantázia alkotások, amit semmiféle körülírással, legyen az anyagi, vagy más paraméter nem lehet egyértelmûen és minden emberre érvényesnek meghatározni, definiálni.
Az az állításom, hogy a "nem anyagi világ" az emberi agyak terméke és csak az emberi társadalom ismerheti, magától értetõdõ, és önmagában bizonyíthatatlan (axióma), mert sem az embertõl, sem az anyagi világtól nem tudjuk magunkat elvonatkoztatni.
Még csak annyit, hogyha mindenki számára belátható lenne, hogy nincs abszolút igazság, hogy mindenkinek a maga szempontjából igaza van, de az nem általános érvényû és egyedül igaz, akkor nagyobb lenne a tolerancia, a megértés másokkal szemben.
Sajnos alacsony műveltségből kifolyólag, vagy egyszerűen ostobaságból sokan azt hiszik, hogy az ő valóságuk másra is, sőt mindenkire érvényes, mert ő igazságuk az abszolút igazság. Ha ez a balga hiedelem több-kevesebb hatalommal is párosul, katasztrofális következménnyel jár mind családon, mind nagyobb egységeken (pl.ország, földrész) belül. Az egyén szellemi szabadságának, egyéni véleményének, személyi jogainak és sérthetetlenségének megsértésével, gúzsbakötésével jár. Nagyobb méretekben terrort, gyilkosságokat, népirtást, háborút okoz.
A virtus kedves olvtársa szaffy3 tette fel a következő kérdést: "Nem kitalált, ő létezett. Miért használja a történelem az időszámításra?"
A kérdés kissé részletesebben és kijelentő mondatban a tájékozatlan olvasó részére: Jézus Krisztus a keresztények Megváltója nem kitalált személy, hanem létezett. Erre az is bizonyíték lehet, hogy a születésétől számítjuk az időt. A válasz elég bonyolult, ezért a kérdést részleteire bontva válaszolom meg. Először csupán az időszámítás problémája. Amikor a kereszténység főleg Európában is elterjedt és az egyház mind nagyobb hatalomra tett szert, kívánatossá vált, hogy az időszámítást is hatása alá vonja. Azelőtt a különböző világrészeken és államokban az uralkodó uralkodási éveivel határozták meg az időt. Rómában a város alapításától, a konzul, vagy a császár uralkodási kezdetétől stb. A kereszténység későbbi fázisában a saját időszámításként keresztény szempontból két időpont, mint kiindulási pont volt érdekes: a világ keletkezése és Krisztus születése. A harmadik érdekes időpont a valószínű világvége.
Időszámításunk szerinti 525-ben a római-keresztény szerzetes Dionysius Exiguus az ó- és az új-szövetségi Biblia alapján határozta meg Krisztus születését a 754 évben Róma alapítása (ab urbe condita) után, mivel semmi írásos feljegyzés nem volt sem a pogány-, sem a zsidó-keresztények részéről Krisztus születését illetően.
Az újszövetségi Evangéliumok szövegei, melyek 50-70 évvel későbben íródtak, mint a gyanított születési dátum, ellentmondásosak. Máté szerint (2,1) a Nagy Herodes halála előtt született Krisztus, Lukács (2,2) szerint az első római népszámlálás idején Publius Sulpicius Quirinus uralkodása alatt.
Ő viszont csak az időszámításunk szerinti 6-ban lett helytartója Szíriának és Judeának. Ezek szerint Jézus 7-ben szület(he)ett. Az angol bencés szerzetes Beda Venerabilis (673-735) a héber és latin Bibliákból kiszámította a világ teremtésének dátumát időszámításunk előtti 3952 év március 18-ára. "Az angol nép egyháztörténete" című könyvében 731 körül felvette a Dionysius féle szám adatokat és így az elterjedt először Angliában, a 8. évszázadban a Frank Birodalmon keresztül Európában és a római Egyház által 1060-ban vette használatba. A keresztény időszámítás tehát a Jézus Krisztus születésének évét az első évnek számítva nagyon bizonytalan feltételezéseken alapul.
A középkorban mégsem volt egységes az időszámítás, hanem egy-egy szentre vonatkozó nagyobb eseményt vettek alapul.
Fontos változás volt a 16. század végén, pontosabban 1582-ben, amikor a pápai Bulla (Inter gravissimas) bevezette a gregorián naptárt.(XIII.Gregor) Törökország csak 1926-ban tért át a gregorián naptárra. Tehát még abban az esetben is, ha Jézus Krisztus történelmi személy lenne, az időszámításhoz csak annyi köze van, hogy a kezdő évet vele hozzák kapcsolatba. De semmiképpen nem bizonyíték létezésére, vagy születésére vonatkozóan (hiszen esetleg 7-ben született?!) A válasz másik része Jézus Krisztus, mint történeti személynek a kérdése. Kedves szaffy3, nem kell, hogy kétségbe essél, nem vagy egyedül, több, mint egy milliárd ember van, akik hozzád hasonlóan szilárdan hiszi, hogy Jézus létezett és az időszámítás a születésétől kezdődik.
A Hamlet által "sugárzott" szellemiséget például sosem fejthetik meg a szavak számának és kapcsolódásának, a tinta vegyi összetételének, a papír szemcsésségének és mulekulasúlyának vizsgálatával. .A Tadzs Mahalnál például a szerelmet és őrjöngő fájdalmat kell érezni, nem a köveket számba venni. A fenti idézett hozzászólásból az következik, hogy a szerző számára megoldhatatlan problémát jelent egy irodalmi mű mondanivalójának átérzésének, megértésének anyagiságát tudomásul venni. A kisgyermek életének első hónapjaiban, éveiben megismerkedik tapasztalatai által a környezetében előforduló tárgyakkal, vagyis azokat alakja, nagysága, formája, színe, tapintása, súlya szerint meg tudja különbözteti egymástól. Mindet kivétel nélkül az érzékszervein, elsősorban a szemén keresztül érzékeli és az agyában bió-elektro-vegyi folyamattal tárolja, miközben az idegsejtek (neuronok) milliói csoportos és speciális összeköttetése történik axonok, szinapszisok segítségével. De nemcsak ezek, hanem az életben tapasztalt, átélt érzetek, érzelmek és események emléknyomok formájában van tárolva. Például: elesik, megüti a térdét. Az ott lévő idegvezeték szabad vége (receptor) kémiai átalakulás következtében az idegvezetéken keresztül (gerincvelõ) elektromos jelet juttat az agyba. Néhány sejt kémiai összetétele, egyensúlya megváltozik és ezt, mint kellemetlenséget veszi a gyermek tudomásul. Szüleitől megtanulja, hogy ezt a kellemetlenséget fájásnak, fájdalomnak hívják. Ha valaki arról beszél, hogy fáj valamije a saját tapasztalata alapján tudja miről van szó, együtt tud érezni. Más a helyzet ha például fogfájásról panaszkodik valaki és a gyermeknek még nem volt fogfájása. Azt csak akkor tudja átérezni, ha már megélt fogfájást, addig csak olyan fájdalommal tudja helyettesíteni, amit már megélt, vagyis az agyban anyagilag tárolásra került! Alig várja, hogy apja a munkából hazaérkezzék, mert megigérte leányának, hogy egy Barbi babával ajándékozza meg. Az idő közeledtével a középagyban termelt dopamin a homloklebenybe jutva megnöveli annak koncentrációját és a kisleány előre örül az ajándéknak. Az apja azonban elfelejetette megvenni a babát és a kisleány agyában a nemcsak a dopamin utánpótlása szűnik meg, hanem a szerotonin nevű hormon mennyisége csökken és csalódottság érzése lesz urrá a kisleányon. A csaknem-felnőtt fiatalt egy különös érzés keríti hatalmába ha egy a másik nemhez tartozó fiatallal kerül közelebbi kapcsolatba. Ezt az érzelmet az oxitocin, a prolaktin, és a vazopresszin hormonok hatása váltja ki. A másik fél viszonzása, vagy elutasítása, vagy egyéb komplikációk az adrenalin és noradrenalin nevű hormonok jelenlétének változásával jár. Minden egyénileg tapasztalt jelenségnek, mint például tájékozódás, gondolat zavar, alvási zavar, rémképek, hallucináció, ideiglenes illúzió, kitörõ öröm (eufória), bánat, sikerélmény, csalódottság, düh, kényszerérzet, szexuális hajlam, stb. mind-mind valamilyen anyag hiánya, jelenléte, vagy túltengése, a kiváltó, vagy fenntartó oka! Az agyban az emlékek, az emlékképhez tartozó minden érzet és érzelem emlékkel együtt kerül tárolásra. Az agyban egy emlék felidézésekor, vagy gondolat képzésekor az agysejtekben és azok között elektromos impulzusok (-80 és +30 mV között), illetve nátrium, kálium iónok áramlanak és így a leolvasott, (bekapcsolt) neuronmintázat a gondolat. Ha valamire gondolunk, akkor az ahhoz tartozó összes élmény-emlék-képét, a kiváltó, vagy kiváltott érzelmeket, a hozzá tartozó hangot és illatot, a lexikális adatokat stb. tartalmazó sejtcsoportok között is állandó és folyamatos "összeköttetés", vagyis jeláramlás folyik. Máshogyan kifejezve, minden gondolat egy sokezer idegsejt dinamikus térbeli hálózata. Térjünk vissza a kiindulási pontunkhoz ,Hamlethez! Ha egy 8-10 éves gyermek hallja, vagy olvassa Hamlet történetét, nem érti meg, nem fogja fel, mert hiányzik a szükséges equivalens (élet)tapasztalata! Más a helyzet 40 év múlva, mert az agy anyagi állapota azt lehetővé teszi a megélt és tárolt érzelmi tapasztalatok alapján! Tehát a megértés kedvéért: nem a tinta vegyi összetételéről, a papír szemcsésségének és mulekulasúlyának vizsgálatáról van szó, hanem az olvasó agyáról és abban a hormonok, vagyis vegyi anyagok jelenlétéről, vagy hiányáról, működéséről! Csak abból a ténybõl kiindulva, hogy ha az emberi szervezetbe bizonyos anyagot bejuttatva az egyén érzelmét, érzelmi világát befolyásolni lehet, egyértelmû bizonyíték, hogy az érzelem is anyag, és nem valami különleges anyagtól független valami. Vége
Hol volt, hol nem volt, valamikor régen, csaknem 100 évvel ezelőttig szerte a világon a pékek és az otthon kenyeret sütő háziasszonyok a következőképpen jártak el: Vettek néhány véka (búza, vagy rozs, vagy ízlés szerint kevert) lisztet, sóval, kelesztett élesztővel, feloldott kovásszal és langyos vízzel jól összekeverték, dagasztották, a kész tésztát ruhával kibélelt, lisztezett zsomborba tették kelni. Kelés után a zsombort ráfordították a hosszúnyelű nagy, vékony fa-lapátra és betolták a forró kemencébe. Így sült meg és készült a mindennapi kenyér.
Dehát változnak az idők, fejlődik az ipar, a sütőipar is, de még jobban a vegyipar!
Valószínűleg régen nem tudták az emberek mitől jó a kenyér? Nem így van manapság! Nos, a jó kenyérben mindenekelőtt van emulgátor, mert ezt a dagasztógép igényli és vannak benne aromaprekuzorok is, hogy étvágygerjesztő illatok terjengjenek a boltban. A mi kenyerünk valójában enzimekkel, műkovásszal, antioxidánsokkal, ciszteinekkel felturbózott szerves anyag, jó esetben átsütve, s mindennek az egészségügyi következményei csak évtizedek múlva derülhetnek ki, ha egyáltalán lehetséges izolálni az okot a környezeti és más élelmiszeripari ártalmak sokaságából. Ideírom az egyik pékipari kft. mazsolás kalácsának az összetételét: "Készült: búzaliszt, víz, mazsola, glutinliszt, amiláz, xilanáz, tejsavó, sütőipari színtenyészetek, kalácsfény, valamint - és ez a lényeg - kalácsízű aroma felhasználásával."
*** Régesrégen, 60 évvel ezelőtt nagyanyámnak a kertésztől kerékpárral hordoztam a nyáron a befőznivaló paradicsomot. Nagy és még nagyobb paradicsomok, vékonyhéjjú, vörös, szaftos, édes fűszeres jóízűek voltak a kosárban. Természetesen megdézsmáltam és a cukros lé egészen a nyakamig folyt le. Persze 100 kilóméterekre nem lehetett volna szállítani, de nem is kellett, mindenhol volt a környéken kapható a termelőtől.
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
Az árúházakban ízléses asztalokon, raffinált világításban, katonás rendben kínálják magukat paradicsom néven, majdnem hajszálra egyforma és egyenlő nagyságú és keménységű fajták. Nem lesz szaftos az ember keze, ruhája sem a szállításnál, sem a fogyasztásánál. Vastag héjja, külső burka kíválóan alkalmassá teszi a géppel való leszedéséhez, ládába rakodáshoz, szállításra teherautókon, akár ezer kilóméteren keresztül. Az igaz, hogy íze inkább tavaszi fakéreg ízére hasonlíthat leginkább. Vitamin helyett nitrátot, esetleg rovarirtószer maradványokat nyelünk. De hát nem lehet mindent egyszerre! *** Gyermekkoromban szerettem az epret, korai gyümölcs, édes, zamatos volt. A kertünkben is termett, de a piacon is vehettünk. Igaz, elég apró volt, ha egy nagy dió nagyságút találtam örültem, mint vak László a félszemének.
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
Az ember elbűvölve gyönyörködik a gyerek-ököl nagyságú gyönyörű, szinte lakkozva fényes, ropogós piros színű csodában, amire azt írták, hogy eper. Nekem a régi kalarábé jut eszembe az izét kóstolgatván. Vagy inkább szivacsra emlékeztet. Az igaz, hogy nagyszerű süteményeket lehet belőle csinálni, ha megfelelő mennyiségű cukrot és főképpen mesterségesen készített eperízű arómát segítségül hívunk. *** Régen házi állatokat tartottak, azok kerültek a piacra és azt fogyasztottunk. Ezek az állatok mozogtak, kapirgáltak, takarmányukat közvetlenül állította elő a gazda, szándéka, lehetősége, tudása szerint. A levágott állatok húsa ízletes, tápláló volt, igaz, hogy nem került mindennap asztalra. Az is igaz, hogy a tehenek kevesebb tejet adtak, a tyúkok meg nem tojtak hetenként csak 3, esetleg 4 tojást.
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
Ami ma az árúházakban sertéshúsnak számít, az egy sertéshez hasonló élőlény termeli, olyan gyenge csontozattal, hogy nem tud négylábraállni, telepumpálva növést serkentő hormonokkal, járvány ellen antibiotikumokkal, különféle vegyszerekkel és ezenkívűl a szokásosnál több vízzel a testében. Cél a maximális növekedés, a legrövidebb idő alatt. 1990-ben a sertéshúsban vizsgált és megállapított fehérjék és egyéb tápanyagok mennyisége az emberi fogyasztás számára, az utóbbi 15 évben átlagban 50%-kal csökkent. Egyes anyagoknál 60% -kal. Azoknak van szerencséjük, akik sohasem ettek igazi disznó, vagy egyéb húst, mert azok nem is tudják, milyen ízének kellene lennie. *** Régen a hentestől vettük, az általa készített különféle feldolgozott húsárukat. Senkinek eszébe sem jutott, hogy abban valami idegen anyag is lehetne. Persze nem is volt, mert abban az időben nem is léteztek azok az anyagok, amit manapság fogyasztunk. Ha édességet, süteményre fájt a fogunk, otthon sütöttünk, vagy néhanapján a cukrásznál vettünk süteményt. A sütőpor (Oetker) már régóta ismertes, na meg a vanilincukor, ezenkívül más abban a régi rossz világban nem volt ismeretes. Régen az ősz a befőzés ideje volt, a nyár télre való megőrzése, lekvárok, kompótok, savanyú uborka stb. formájában. Csírátlanítás érdekében "dunsztolták" az üvegekben eltetteket, modernebbek szalicilt tettek a tetejére. Ha valaki hibát csinált, bizony megpenészedhetett az "árú".
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
Manapság minden időben mindenhol vásárolhatjuk a legkülönbözőbb iparilag előállított, vagy feldolgozott élelmiszereket, praktikus és esztétikus csomagolásban. Előírásszerint a tartalom is fel van tüntetve, tehát nem veszünk és nem eszünk zsákbamacskát! Természetes dolog, hogy ca. 50 konzerváló (E200-E252) anyagra, közel 40 savanyitó (E260-E297) vegyületre, ca 80 u.n. antioxidánsra (E300-E385), 22 sűritő-, zselé-, nedvesítő- anyagra (E400-E422), 28 fajta emulgátorra (E432-E450), ca.80 kiegészítő (E500-E585) vegyületre és közel 900 (kilencszáz) ízesítőre (aróma) E620-E1518) van szüksége a ma emberének a 21. sz.-ban, hogy gyomra egy mini vegyiüzemmé alakuljon. *** Régen is előfordult itt-ott asztmás megbetegedés, a szénanátha "különlegességnek" számított. Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
A világegészségügyi szervezet (WHO) szerint az európaiak 20 %-a allergiás szénanáthában szenved. Az allergiás megbetegedések az utóbbi 20 évben 30%-kal növekedett, 2010-re 50%-t (növekedést) várnak. Hasonlóan növekszik az asztma-betegek száma. Világszerte évente 180 ezer ember hal meg asztmában. Nyugateurópában az asztma-betegeknek 25%-a vészhelyzetben mentőkezelésre szorul. *** Régen, az asztma sok esetben halállal végződött, sőt allergia miatt is meg lehet halni. Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar! Manapság, hála a vegyiparnak (gyógyszergyártás) a betegek nagyszámú növekedéséhez viszonyítva a halálozási arány csökkent.
Géza a szokásosnál félórával késõbb lépett ki a kereskedelmi vállalat ajtaján. A légkondicionált szobája után meleg, párás levegõ csapta meg arcát, de nem nagyon zavarta. Megelégedetten vette tudomásul, hogy beosztottja, a zárkózott Béla bizalmába fogadta. Napok óta feltûnt neki, hogy Béla, aki mindíg kifogástalanul, pontosan végezte dolgát, az utóbbi napokban még zárkózottabb lett, mint amúgy is volt és ráadásul figyelmetlenné, hanyaggá vált.
Ez annyira elütött elõzõ lelkiismeretes és magabiztos lényétõl, hogy Géza nem bírta megállni, hogy ne fürkéssze ki az okát.
A munkaidõ végén magához hívatta, hogy megkérdezze tõle, milyen problémája van. Rövid rábeszélés után elárulta Béla, hogy 26 évesen nõsült és most, alig hat éves házasság után felesége elköltözött tõle. Levélben azt közölte vele, hogyha Béla akarja, adja be a válópert, õ nem fog visszajönni. Béla most egyedül él a szüleitõl örökölt családi házban, gyermekük nincsen és azt sem tudja miért hagyta el az asszonya. Bár örült Béla bizalmának, vigasztaló szavakon kívül nem sokat tudott segíteni. Az idõ gyógyít minden sebet, válási dolgokban pedig egyáltalán nem járatos.
Automatikusan vette lépteit a ca. 70 méterre lévõ villamosmegálló felé és elgondolkozott az emberi sorsokon. Õ nem panaszkodhat életére, sorsára. Fia a mûegyetem elvégzése után Amerikába ment, 19 éves leánya még otthon lakik, de már eljegyezte õt Jenõ, így nem sokára ketten maradnak felesége örökségében, egy budai villában. Julika, a felesége képzett ápolónõ, aki mióta a gyermekek felnõttek, elfoglaltság céljából és nem anyagi okból délutánonként félnapos állást vállalt a közeli kórházban. Mindegyikük egészséges és megelégedettséggel gondolt sorsa alakulására.
Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy már a megállóban van. Felnézett az égre, amely fátyolosan kék volt, pedig a meteorológia záport, zivatart jelentett délutánra. Az is igaz a magas házak miatt nem láthatott messze, és így a nyugatról közeledõ felhõket sem vehette észre.
Autóbusszal is mehetne, de különösen nyáron a villamost részesíti elõnyben. Nagyon érzékeny szaglószervvel rendelkezik és felettébb kellemetlen számára az az illat és szag kavalkád, ami esetenként a tömött buszon árad. A villamos nyitott ablakához ülve elkerüli, hogy izzadság, fokhagyma, átható parfûmök, vegyszerek keveréke orrát elérje.
A szemben lévõ ülésre fiatal szõkítetthajú nõ huppant le. Bár egész életében nem sok nõvel volt szekszuális kapcsolata, mégis bizonyos szakértelemmel vizsgálja a nõket. Az elsõ, amit mindíg megvizsgál, hogy a haj tövén látható-e sötét folt? Bár esztétikai szempontból szerinte a sötéthajú nõk eleve szebb arcvonásúak, mint az igazi szõkék, mégis a szõkéket helyezi elõnybe a barnákkal szemben. Nem véletlen, hogy felesége is szõke. Az õ szüzességét 17 éves korában egy 20 éves feketehajú leány vette el. Néhány szekszuális kalandjainak szereplõi mind barna,vagy fekete hajú, kreolbõrû nõk voltak. Sohasem tudta megszokni érzékeny orra a "nõstényszagot". Nem tudta elképzelni, hogy vannak férfiak, akik az átható "bestiális" illatot kedvelik közösüléskor. Érthetetlen volt számára, hogy Napoleon a harcból való hazatérése elõtt egy héttel küldöncöt küldött feleségéhez, hogy mostantól kezdve ne mosakodjon!
Talán ennek az érzékeny orrnak köszönhetõ, hogy annak idején annyira beleszeretett egy szõke, jó alakú leányba, akit 2 évi jegyesség után végre feleségül vehetett. Julika hamarosan egy fiúval ajándékozta meg, majd sok évi küzködés után megérkezett a várvavárt kisleány is.
A szembenülõ nõ leszállt egy megállóban és csak most vette észre, hogy az égbolt befelhõsödött. Néhány megállóval késõbb leszállás után sietõs léptekkel igyekezett a 200 méterre lévõ egyedülálló villába, az otthonukba. Õ volt mindíg az elsõ hazatérõ, de ma kivételesen zajt hallott a fürdõszobából és hamar megállapította, hogy leánya, Noémi már itthon van. Persze õ jött félórával késõbb, de ez még nem magyarázat arra, hogy Noémi már itthon van.
A fotelba dobta magát, hogy a mindennapi ujságolvasásba merüljön. _Szia, apú!_ viharzott Noémi fürdõköpenyben, vizes hajjal a fürdõszobából jövet és eltûnt a szobájában. _Hová készülsz?_ szólt utánna, de nem kapott választ. Lehet, hogy rosszul következtetett, hiszen Jenõ a võlegény ma kiküldetésben van és nem jöhet látogatóba. Mégis mikor ca. 20 perc múltán Noémi megjelent becsavart hajával, megismételte a kérdést:_Készülsz valahová? _Igen, moziba megyek a kora esti elõadásra. _Egyedül? _ Dehogyis, Dezsõvel. Kollegák vagyunk, félig-meddig a fõnököm. _Jó,jó, de hogyan jön az ki, eljegyzett menyasszony vagy!? _Apú, ne légy nyárspolgár! Dezsõ nõs és tiszta kollegalitásból kísér el. _ Jól van no, te tudod mit csinálsz.
Újabb félóra elteltével hazaérkezett Julika is. Éppen egy puszit lehelt férje homlokára, amikor Noémi megjelent szobája ajtajában csaknem fixfertig make uppal _Szia Anyú!_ felkiáltással a fürdõszobába irányítva lépteit.
Az anyja csodálkozva nézett utánna:_Noémi, készülsz valahová? _Igen Anyú moziba megyek._"Egyedül ??_Hogy-hogy egyedül, legalább kétszázan lesznek ott. Különben Dezsõ is ott lesz. _Az a nõs kollégád? És a felesége is ott lesz? _Á, dehogy. A zivatar közeledtét messzirõl mennydörgés jelezte, ami mindíg hangosabb lett.
Amint Noémi a fördõszobából jövet szobájába tartott, az anyja azonnal követte és becsukta maga után az ajtót. Géza tovább akart olvasni, de az ajtón keresztül izgatott vitatkozás hallattszott, ami mind hangosabb lett és már mondatfoszlányok is érthetõvé váltak. Megértette Géza, hogy Julika erélyesen megtiltotta leányának, hogy nõs férfivel moziba menjen. Mi lesz, ha Jenõ megtudja? Az a nõs férfi csak elcsavarja a fejét, csak a testét akarja és stb.
A sûrûn csapkodó villámok miatt a férj nem hallott mindent, de annyit megértett, hogy Julika rettenetesen felháborodott azon, hogy leánya nõs férfival akar moziba menni. Õ, Géza nem látta annyira tragikusnak a dolgot.
Közben megeredt szépen az esõ, és éppen folytatni akarta az újságolvasást, amikor felesége Noémi szobájából kijövet feldúlt ábrázattal, mérgesen magához vette az ernyõt és az autójuk kulcsát és se szó se beszéd kirohant a lakásból. A meglepetéstõl bámulva nézett az asszony után, mert ilyen felindulva még sohasem látta. Nem jutott eszébe jobb hasonlat, mint egy vulkánkitörés az évszázados nyugalom után. Géza nem akart a nõi dolgokba beavatkozni, felállt, az ablakon keresztül nézett az utcára. Az esõzuhatag fátylán keresztül az utca túlsó oldalán homályosan látszottak a platánfák közötti családi házak.
Ebben a pillanatban villámcsapásszerûen megvilágosodott emlékezetében, hogy 27 évvel ezelõtt ugyanebben a szobában, ugyanezen az ablakon keresztül kinézve ugyanúgy látta a záporesõt esni.
A szerelmes fiatalember várja imádottját. A szobában csak a menyasszony szülei vannak jelen és Julika még nem jött haza, õt várja. Izgul érte, mert már réges-régen haza kellett volna érnie. És ebben a záporban, hol lehet most? Leendõ apósa sakkozni hívja, hogy gyorsabban teljen a várakozás ideje, de neki nincs nagy kedve sakkozni, el is veszíti az összes partit.
A zápor is már régen elmúlt, amikor Julika könnyedén belibeg a nappaliba "halló" felkiáltással. _Szegény Géza már mióta vár rád, hol a fenébe voltál ennyi ideig? _hördül fel az apja, mielõtt Géza szóhoz jutna. _Moziba voltam. Szocialista brigádunk együtt volt moziba, miért kell ebbõl ilyen felhajtást csinálni?! _Szabolcs is ott volt?-kérdezte halkan az anyja. _Persze, hiszen õ a brigádvezetõ. Nem értem mi a probléma, kollégák vagyunk, mi van abban, ha együtt megyünk moziba? Különben is nõs!
Géza ismeri Szabolcsot, hiszen eljegyzésükre is meghívta õt Julika, mint kedves kollégát. Legalább 15 évvel idõsebb náluk, úgy hogy semmi ok nem volt a féltékenységre még gondolatban sem. Annak ellenére, hogy csaknem havonként van Julikának olyan programja, ahol természetszerûleg Szabolcsal van valahol, ahova Géza sohasem hivatalos.
Géza legkisebb kétségét is Julikának mindíg sikerül eloszlatnia és megmagyarázza, hogy ez merõ kollegalitás, Szabolcs szereti a feleségét, semmit nem akar tõle és õ csak a jó munkatársat látja Szabolcsban. Azonban mindennek van határa és egyszer Géza türelme is véget ér. Mikor házasságuk harmadik hónapjában véletlenül korábban igyekezett haza, meglátta, hogy kapujukból Szabolcs távozott. Lehet, hogy pillanatnyi felindulásban, de feleségének szigorúan megtiltotta, hogy az õ távollétében fogadja otthonukban a férfit. Attól kezdve nem is látta Szabolcsot, bár az is lehet, hogy azért, mert vidékre költözött.
Géza megkövülten áll az ablak elõtt. Észre sem vette, hogy elállt az esõ. Lüktetõ agyában keresztül-kasul száguldoztak a gondolatok, régen elszállott mondatok jöttek felszínre, amelyeknek akkor nem tulajdonított jelentõséget. Szinte felújított filmszerûen peregtek emlékezõ szeme elõtt a több, mint negyedévszázad elõtti események. Megszédült, odavánszorgott a fotelba és csukott szemmel sírt.
Most döbbent rá vakságára, naivságára és feltétlen bizalmával való visszaélésre Julika részérõl. Úgy érezte, hogy egy hegycsúcson áll és köröskörül csak mélység és szakadék veszi körül. Gyerekeire gondolt, hogy szereti õket és õk is nagyon szeretik. De egyáltalán az õ gyerekei? Ezt ugyan manapság nem kunszt megállapítani, de van értelme felbolygatni az érzelmeket. Õ akkor is szeretné a gyerekeit, ha biztosan tudná, hogy nem tõle vannak. Jobb, ha nem is tudja senki az igazságot!
Mint a holdkóros csomagolja aktatáskájába a legszükségesebb dolgokat és még Noémitõl sem elbúcsuzva kilép az esõtõl felfrissült utcára és elindul anélkül, hogy tudna rá feleletet adni, hová? Mikor magához tér már az irodája ajtóban találkozik a takarító asszonnyal, aki befejezve a szoba takarítását, a következõbe indul. Géza körülnéz megtudna itt egy éjjel aludni, azután eszébe jut valami és tárcsáz: _ Jó estét Béla, elnézést, nem zavarom? _ Jó estét Géza! Dehogy zavar, egyedül vagyok tv-t nézek. _Kedves Béla egy nagy problémám és kérésem van, megengedné, hogy ma az éjszakát magánál töltsem? _Természetesen, hiszen akár két szobát is tudok a rendelkezésére bocsátani. Csak nincs valami baj otthon? _Majd elmesélem. Köszönöm szépen kedvességét, a viszont látásra. Máris indulok magához!
II. A szerelem áldozata
Géza vegyes érzésekkel indult Bélához. Sohasem fordult még vele elõ, hogy rászorult volna valakinek ekkora szívességére. Zavarát alig leplezve lépett vendéglátója házába, de Béla õszintén nagy örömmel fogadta és készségesen mutatta be lakását, amely tényleg szép és nagy volt. A vendégszoba már elõ volt készítve és kérdések helyett Béla a pincébõl egy üveg rizlinget hozott fel, hogy "megünnepeljék" az együttlétet. Ugyan egyikük sem volt nagy bor-ívó és -szakértõ, de hát a vendéglátás szokásához hozzátartozik az iddogálás. Már az elsõ pohár alkalmával Géza az öregebb jogán felkínálta a tegezõdést és megitták a per-tut. Ezekután Géza röviden ismertette a fejleményeket, illetve elpanaszolta, hogy milyen naiv és buta volt fiatalkorában és hogy öreg fejjel kellett megérnie ilyen csalódást.
Erre megint lehajtottak egy pohárral. Mivel mindketten a csalódás áldozatainak vallották magukat, hamar egyetértettek az asszonyi hûtlenség mélységes elitélésében, ami a rizlinges üveg üresedése arányában növekedett. Mindegyik a másikat vigasztalta, aminek nyomatékot a borospohár ürítésével adtak. Mivel nem szoktak a borhoz, ugyancsak erõsen hatott mindkettõjükre, de nem azonos módon. Bélára úgy, hogy valóságos szónokká vált és be nem állt a szája, Géza nyelve pedig egyszerûen megállt mûködni. Így nagyszerûen meg voltak, mert Béla monológjának látszólag figyelmes hallgatója volt Géza, aki a valóságban a saját, kissé zavaros gondolataival volt elfoglalva. Józanul megállapíthatta volna, hogy Béla öpidus-komplexusos és ez volt a házasságuk gyengéje.
Emigyen történt Somosfalvi Géza életének 49-ik évében egy különleges, emlékezetes napja.
Mielõtt az e nap utáni 733-dik nap tragikus történetére térnék, elkerülhetetlen e közben lévõ és eseményekben gazdag idõszak rövid ismertetése.
Másnap Béla kocsijával érkeztek munkahelyükre néhány perces késéssel. Alig ült le íróasztalához, máris csengett a telefon: _Somosfalvi _Apu mi történt veled, hol voltál az éjjel? Anyu már a rendõrséget is felhívta! _ Na ,akkor hívjátok fel újra, mert megvagyok! _Hol voltál? _Kislányom, minden elmondok neked, ha ma este munka után eljössz a Drágakõ utca 36-ba. _De mi történt veled? _ Mondtam, ma este eljössz és megtudod. Szerbusz! és letette a hallgatót.
Szerencsére sürgõs elintéznivalói voltak és elfoglaltsága miatt nem volt ideje magángondjaival foglalkozni. Délután megegyezett Bélával, hogy egy hónapra albérleti díjat fizet neki, mialatt remélhetõleg talál lakást magának. Béla csak nagy rábeszélésre volt hajlandó pénzt elfogadni új barátjától. Abban is megegyeztek, hogyha Noémi jön, Béla magukra hagyja õket és vásárolni megy. Úgy is történt. Noémi magával hozott egy aznap kapott levelet a bátyjától, de csak beszélgetésük végén mutatta meg apjának. Ebben a levélben közli fia, Bálint, hogy 3 hónap múlva véglegesen hazajön Amerikából és állása már biztos a Malévnél.
Noémi nagyon értelmes és apját imádó leány és annak ellenére, hogy anyját is védte és sajnálta, apjával is együtt tudott érezni.
Géza röviden elmesélte a fiatalkori élményeit Julikával, de elhallgatta, hogy házasságuk elején még meg volt a kapcsolata Szabolccsal az annyjának, mert nem akarta, hogy a gyerekeiben is felmerüljön az apaság kérdése. Noémi beszámolt, hogy anyja nem vette nagyon tragikusan a dolgokat, legalább is mindeddig nem nyilatkozott semmilyen formában. Lehet hogy csak látszólag erõs, gondolta a leány.
Megbeszélték, hogy az apja nem tér haza, lakást fog keresni. Noémi megigérte apjának, hogy Dezsõvel nem flörtözik többé és ha Jenõ is akarja, összeházasodnak és a nagy szülõi villában fognak lakni, de elkülönítve az "anyóstól", mert mint Géza kioktatta leányát, az nagyon "egészségtelen".
Egyébként az "öregek" között veszekedésrõl szó sincs, Géza csak a számára elengedhetetlenül szükséges néhány bútordarabra tart igényt, mihelyt lakása lesz. Idõközben Béla hazaérkezett 3 hatalmas darab pizzával és hármasban megvacsoráztak. Géza számára ez volt az elsõ éjjel Bélánál, hogy elégedetten, és nyugodt lélekkel feküdt le aludni.
A következõ két hét lakáskereséssel, telefonálgatásokkal, lakásnézéssel telt el, de végül is legjobban egy 3 szobás lakás tetszett meg neki, amibe "önkéntes számüzetésének" negyedik hetében be is költözködött. A bútorok elosztásánál nem volt probléma, mert Noémi úgyis új bútorokkal akarta berendezni jövendõbeli lakását. Az esküvõ ténye már elhatározott dolog volt, de az idõpont még több tényezõtõl, többek között Bálint hazaérkezésétõl, annak terveitõl is függött.
Julika és Géza viszonya érdekesen alakult. A multról soha egyikük sem szólt egy szót sem, de beszéltek egymással minden érzelem megnyilvánulás nélkül, de nem ellenségesen, közönyösen. Julika legnagyobb gesztusa volt Bélával szemben, hogy meglátogatta egyszer a beköltözés után az új lakásban, ahol Géza kávét fõzött feleségének. Legnagyobb öröme Gézának fia hazaérkezése volt, aki még megérkezése napján Noémi kíséretében meglátogatta. Természetesen a dolgokról Bálint már levelekbõl értesült és lelkileg már megemésztette aaz eseményeket. Ebben természetesen Noémi érzelmi támogatása is szerepet játszott.
Bálint mindenkinek hozott valamilyen eredeti amerikai ajándékot, egynémelyikrõl kiderült, hogy Kínában, vagy máshol gyártották. Viszont a borotválkozás utáni kölnivízrõl, ami olasz gyártmány, nem gyõzõtt Bálint áradozni. _Apú, tudom nem szereted a kölniket és arcvizet sem használtál eddig, de ezen változtatni kell! Ha borotválkozás után ezt az arcszeszt használod, meg fogod látni milyen szenzációs hatása van a nõkre. Sõt férfiak is kérdezték már tõlem, hogy mit használok? Az áruházban a pénztáros nõnek le kellett írnom, hogy "Alessandro dell'acqua" a neve, mert a férjének ezentúl feltétlen ezt kell használnia.
Képzeld el Apu, Bálint Amerikában ismerkedett meg egy pesti leánnyal, és elég komolynak látszik a dolog - pletykálkodott Noémi.
Hát igen - toldja meg Bálint - egy hónappal ezelõtt volt két hétig Bostonban egy magyar leány, akivel ott megismerkedtem és megszerettük egymást. Somorjai Áginak hívják, egy építõipari vállalat igazgatójának a titkárnõje, 26 éves, ha mindent akartok tudni. Azonkívül hoztam magammal egy drága igazi amerikai mountainbike-t _Hát az meg mi? _ Jaj Apú, hát nem tudod, hegyibicikli! - felel Noémi. _Majd egyszer azzal jövök és kipróbálhatod, nem árt egy kis testedzés neked sem!
Noémi: És mikor mutatod be nekünk Ágit? _ Ha jók lesztek, akkor holnap.
A következõ napokban családon belül megtörténtek a megegyezések a családi ünnepeket illetõen. Noémi és Jenõ november végén fognak örök hûséget esküdni és a szülõi házban fognak lakni. Géza ötvenedik születésnapja október végére esik, szervezését Bálint vállalta magára. Bálint összeköltözik majd Ágival, annak öröklakásában. De ne vágjunk a dolgok elébe, mert sorrendben elõbb Áginak a családnak történõ bemutatása elõzte meg. Elõször Julika és Noémi ismerhette meg Ágit, aki öntudattal párosult szerénységgel, csinos megjelenésével és fõleg humorával hamar belopta magát Noémi szívébe, de Julika sem vonhatta ki magát hatása alól. Mindössze annyit jegyzett meg késõbb Noéminek, hogy Bálinthoz "túl öreg". Lehet, hogy csak anyai féltékenységbõl kellett legalább egy negatív megjegyzést kipréselni. Egy nappal késõbb Géza csodálhatta meg Ági érdekes haját, amely festetlen volt, de se nem szõke, se nem barna, se nem vörös, hanem mindezek keveréke, borostyán színû. Akárcsak Noémi, õ is nagyon szimpatikusnak, kedvesnek találta Ágit és örült, hogy ilyen csinos, szép a jövendõbeli menye (bár házasságról nem volt szó!).
A születésnapjára vonatkozólag Gézának vegyes emlékei vannak. Beárnyékolta az ünnepséget Bálint és Jenõ csúnya összeveszése, amit csak nagy nehezen tudott lecsillapítani. Jenõ szülei a rendszerváltás elõtt az Mszmp nomenklaturájához tartoztak, most meg az Mszp-hez. Amikor Bálint el kezdett politizálni és arról beszélt, hogy azok a kommunisták, akik azelõtt az oroszok seggét nyalták, most ugyanolyan lelkesen az amerikaiakét. Észre sem veszik a különbséget. Erre aztán Jenõ megsértõdött és nem hagyta magát. A vita mind hevesebb lett, úgy hogy Géza tekintélyére lett szükség, hogy valamellyest csituljon a hangulat. Ezzel megszakadt a nagyon kellemes beszélgetése Ágival, aki tüntetõen kereste Géza társaságát, nagyon jól megértették egymást. Azt nem is kell mondanom, hogy a gratuláló puszival a tegezõdést is megpecsételték. Az ünneplés végén hazamenéskor az utcán búcsuzáskor nem lehet tudni, hogyan és miért, talán véletlenül, Ágival puszi helyett szájon csókolták egymást. Ettõl Géza annyira zavarba jött, hogy hazáig azon tépelõdött, õ volt-e a hibás, vagy nem?
Négy hét mulva megtörtént Noémi és Jenõ esküvõje kb. negyvenen jöttek össze. Az ünneplõ társaság élénksége, mozgalmassága elterelte a figyelmet Jenõ és Bálint közötti feszültségrõl. Bálint még még az esküvõ elött Ágihoz költözött. Ági kifejezte abbeli örömét, hogy most neki is lett apja, ami kiskorától hiányzott neki. Ez a kijelentés hizelgett ugyan Gézának, de ugyanakkor egy kicsit el is szomorította, hogy Ági szemében öregember. Érzékenységében elkerült minden lehetõséget, hogy Ágiba "botoljon" legyen az tánc, vagy konverzáció. A mulatság végén búcsúzáskor Géza ügyetlenül homlokon csókolta Ágit, aki lehet, hogy spicces volt és szájára lehelt egy puszit.
Egyik este fia látogatta meg és elpanaszolta, hogy Ági nagyon ideges mostanában és fel akar mondani, szeretne máshol valamilyen állást. Építõipari technikumján kívül gyors és gépírónõ és 3 éve az igazgató titkárnõje.
_Apú, nem tudnál segíteni az álláskeresésben? Nincs nálatok lehetõség? _Megpróbálhatom a dirit megkérdezni, mert egy üzletkötõ megbetegedett és le fogják százalékolni, lehet, hogy még nincs utódja.
Alig, hogy kimondta, már meg is bánta amit igért. Nem nagyon lenne az jó, ha naponta találkoznának Ágival. Miért is nem lenne jó? Miért van az, hogy mindíg kellemes bizsergést érez, amikor közelében van? Lehet, hogy az állás betöltése már elintézett és õ minden lehetõt megtett, ami az igéretet illeti. Félelemmel vegyes reménye nem csillapult, amikor az igazgató beleegyezett, hogy Ági jelenjen meg nála, hogy megbeszéljék a lehetõségeket. Most már csak abban reménykedhetett Géza, hogy Ági megnyugodott és már nem akar állást változtatni. Viszont annak is örült volna, ha elfogadná az állást. Végül már azt sem tudta Géza, mit szeretne, mi lenne jobb számára.
Néhány nap múlva irodájának ajtaján Ági viharzott be, Géza nyakába ugrott, megcsókolta és örvendezve újságolta: _ Képzeld Apú a melletted lévõ irodában fogok 8 hét múlva dolgozni, mint üzletkötõ! Mit szólsz hozzá? És nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél ebben!
Hálájának tanuságául újabb puszival jutalmazta Gézát, aki szóhoz sem jutott.
_Nem is örülsz? kérdezte, de választ sem várva folytatta: _A felmondást még ma megírom. És még egy titkot is elárulok Neked elõször, mert ma tudtam meg a vizsgáló orvostól, hogy terhes vagyok, még Bálint sem tud róla.
Jé, eh, izé.... persze, hogy örülök - hebegett Géza - nagyon örülök, annak is, hogy unokám lesz, persze, hogy örülök. Mire felocsudott Ági olyan gyorsan, mint ahogy jött, el is tûnt.
Ezután a jelenet után el telt néhány hét, amikor arra a bizonyos nap történetére kerül a sor.
Régen volt Géza ilyen kialvatlan, ideges, zaklatott, mint ma reggel munkába-menet. Pedig a külsõ körülmények igazán kedvre deríthették volna. A tiszta, hideg téli napfelkelte arany színével sugározta be az épületek oromzatát. Ezt azonban meg sem látta, mert súlyos gondolatokkal volt elfoglalva. Tegnap este Ági többször és aggódva hívta fel, mert Bálint nem jött haza a szokásos félórás esti kerékpározásról.
Ugyanis hetenként kétszer-háromszor testedzés céljából késõ délután hegyi kerékpárjával bejárja a környéket. Éjfélkor a rendõrséget is felhívta Ági, de azt a választ kapta, hogy, nem érnek rá minden megszökött gyerek, vagy férj után azonnal nyomozni és legalább 24 órát várjon és akkor jelentse be.
Ezekután abbamaradt Ágival, hogy reggel mégegyszer felhívja és ha nem jönne meg Bálint, együtt fogják a rendõrségen bejelenteni az eltûnést. Géza azon morfondérozott, hogy most kora reggel zavarja-e fel Ágit, vagy inkább haggyja, hogy az izgalom után kialudhassa magát.Mivel tíztõl értekezlete volt, nem bírta tovább és felhívta menyét, aki zokogva vette fel a kagylót és nem tudott semmi újat mondani. Géza megigérte, hogy ebédután érte megy és együtt mennek a rendõrségre bejelenteni az eltûnést.
Úgy is történt. A rendõrõrmester felvette az adatokat az eltûntrõl, az eltûnés körülményeirõl, milyen tárgyak, igazolványok vannak az eltûntnél, a bejelentõk személyi adatairól, telefonszámok stb. Mielõtt befejezte volna az írást, átment a parancsnok szobájába, majd néhány perc múlva a rendõrõrs vezetõjével együtt tért vissza. _ "Nagyon sajnáljuk, - kezdte a fõnök - de rossz hírt kell közölnünk. A járõrök jelentése szerint ma éjjel Somosfalvi Bálint névre kiállított személyi igazolvánnyal a zsebében egy halott személyt találtak. A férfi gyilkosság áldozata lett. Fogadják õszinte részvételünket!"
Géza, mint akit bunkóval fejbeütöttek, majdnem elszédült, de Ági jelenete teljesen megbénította. Menye sokkot kapott, sírt-nevetett, ordított, hadonászott, rohangált le és alá, leverte a telefont, átkozódott, magánkívül volt. A rendõrnek orvost kellett hívni, aki nyugtató injekciót adott be és beszállítatta a kórházba, mert elvetélés is bekövetkezhet.
Ilyen tehetetlennek, bénának még sohasem érezte magát Géza. Nem csak fia elvesztése, hanem Ági megrázkódtatása is nagyon erõsen megviselte. Ezt látta rajta a rendõr is és kíméletesen közölte vele, hogy az indentifikáláshoz szükség lesz reá, de nem ma, hanem holnap 10 órakor a bonctani intézetben. Autóját a rendõrségen hagyva taxival ment a kórházba, mert most nem tartotta magát alkalmasnak a vezetésre. Ágit alva találta, az orvos szerint nagy a veszély az elvetélésre, egy-két napig itt kell maradnia. Géza megindultan csókolgatta az alvó arcát, majd nagyon szomorúan távozott.
III. A szenvedély rabjai.
Még tegnap felkereste feleségét és leányát, hogy közölje a szomorú hírt, ami persze mindegyiküket nagyon megviselte. A visszaemlékezésbõl riasztja fel egy fiatalember: _ Jónapot kívánok, Somosfalvi úrhoz van szerencsém? _Igen, az vagyok! _ A rendõrségtõl vagyok, Keletinek hívnak, azért várok itt a kapuban Önre, hogy megejtsük a személyazonosság megállapítását. Ha megengedi elõre megyek, mert elég labirintusos ez az intézet. - hadarta el a fiatalember és Géza követte.
A helyiségben, ahova végül is beléptek, csak egy személy tartózkodott, a boncolóorvos segédje. Géza körülnézett a szobában, ami inkább kisebbfajta terem volt. Két párhuzamosan állított márványasztal uralta a helyiséget. A falban egyik oldalon kisebb méretû fémajtók voltak, különben mindenütt csempe, tisztaság. A kölcsönös üdvözlések után a segéd kihuzott a fémfalból egy ajtót, ami tulajdonképpen egy oldalnélküli fiók volt, ca. 2 méter hosszú. Géza azonnal megismerte, az ott fekvõ meztelen férfi, az õ Bálint fia. Kissé remegõ lábakkal megpróbált közelebb lépni a testhez, de nem sikerült, lemondott róla. A "fiók" végén a ruhadarabjai voltak csomóbakötve. Igen - nyögte ki - ez az én fiam! _ Rendben van, legyen szíves itt aláírni és ezzel a formaságok az Ön részérõl elintézettek. Még azt kell közölnöm, hogy a nyomozást ebben az ügyben Keleti százados úr vezeti és õ kéri, hogy ha lehetséges ma délután 3 órakor keresse fel! Itt a névjegye, címe._Ha valami akadály van, vagy bármilyen közleménye, forduljon bizalommal a százados úrhoz!
Géza tétovázását látva folytatja: Ha akarja kikísérhetem az intézetbõl, amíg a doktor úr nincs itt, ráérek! _ Ön mit fog itt csinálni? _ Én, mint hivatalos tanú leszek jelen. _ Ki vesz még részt egy boncoláson? _ Ha a doktor úr nem magnóra mondja, akkor még egy jegyzõkönyv-vezetõnõ. _ Akkor menjünk!
Céltalanul sétálgatott egy kicsit a városban, hogy gondalatait rendezgesse. Elfáradt, szokásától eltérõen beült egyedül egy eszpresszóba, rendelt egy konyakot és emlékezetében pergette le fia életével kapcsolatos élményekeit, emlékeit.
Egy óra felé eszébe jutott, hogy éhes, fizetett és felkeresett egy vendéglõt. Valamiért nem ízlett neki ma semmi, lehet, hogy nem is a szakács volt a hibás. A rendõrség elõtt még elnéz a kórházba.
Csókollak Ágikám! Hogy érzed magad? _ Szia Géza! Képzeld elvetéltem, vért vesztettem, de már jól vagyok, holnap remélem haza mehetek. Ja , édes Gézukám, lenne 2 nagyon nagy kérésem. Mondhatom? _ Természetesen! Máris teljesítve! _ Elõször is szeretnék hozzád költözni, mert félek most egyedül. Talán néhány hétre, beleegyezel? _ Mondtam már, hogy teljesítve! _ Azután meg itt a kulcsom és itt egy cédulára felírtam azokat a dolgokat, amire itt szükségem van, ugye elhozod? _ Igen, de majd csak este tudom idehozni, a kihallgatás után. _ Milyen kihallgatásról van szó? _ Az ügyben illetékes nyomozóhoz kell mennem 3 órakor. De most már sietnem is kell! Máris puszilta Ági mindkét arcát, aki hálásan nézett szemébe.
***
Jónapot kívánok Somosfalvi úr, Keleti Károlynak hívnak és vezetem fia ügyében a nyomozást. Mindenekelõtt fogadja õszinte részvétemet. _ Köszönöm százados Úr! _ Kérem foglaljon helyet! - A százados néhány géppel írt papírlapot nézegetve: Elöször talán ismertetném, hogy a boncolási jegyzõkönyv alapján, a zúzódások, valamint a koponya sérülése alapján elsõ megközelítésben abból indulhatunk ki, hogy valaki a fiát a kerékpárral eggyütt fellökte, vagy a kerékpárról lelökte és a fekvõ, vagy bukdácsoló áldozatának koponyáján egyetlenegy ütéssel 28 mm hosszú és 5 mm széles léket vágott, ami azonnali halálhoz vezetett. Az ütés erejébõl nagy valószínûség szerint férfi tettesre kell következtetnünk. Rablótámadást kizárhatunk, értéktárgyak nem tûntek el.
Végsõ esetben egy õrült tettest is feltételezhetnénk, ebben az esetben a fia véletlenségbõl lenne áldozat. Azonban a tett kivitele, dühre, tehát érzelemre következtet, ebbõl az következik, hogy a gyilkost a személyes környezetben kell keresni. Mit tud Ön fia környezetérõl, baráti körérõl, tevékenységérõl, szokásairól elbeszélni?
Géza nem sok támponttal tudott szolgálni a nyomozáshoz. Ismertete a családi körülményeket, hogy ellenségekrõl nem tud, különben is az utóbbi 3 évben Amerikában élt a fia. Meg kellett adni a rokonok ismerõsök neveit, címeit és ami a legkellemetlenebb volt, neki is ujjlenyomatot és nyálpróbát kellett adni. Megrökönyödésére megnyugtatta a nyomozó, hogy ez nem gyanúsítás, de a nyomok osztályozásához, kirekesztéséhez stb. szükséges.
Mérgesen hagyta el a rendõrséget, forrongott magában, csak nem gondolja a rendõr, hogy még csak gondolatban is valaha a legkisebb bántódást is megengedett volna fiával szemben. Még hogy a személyes környezetben! "Ez hülyeeee!"
Igéretéhez híven Ági lakásához indult, hogy a szükséges apróságokat, ruhadarabokat bevigye a kórházba. Az öröklakás egy szép és új nagy budai társasház elsõ emeletén van. Ahogy az ajtó elõtt a kulcs keresésével és az ajtó kinyitásával bajlódott, úgy érezte, hogy háta mögött valaki figyeli. Hirtelen megfordult és egy középkorú overallos férfi bámult rá: _Jónapot, elnézést, összetévesztettem valakivel. A gondnok vagyok, vagy házfelügyelõ, ha úgy tetszik. Tapolcai, kérem szépen. _ Jó napot, na és!? _ Arra voltam kiváncsi, ki nyitja-e az ajtót? _Látja, kinyitottam. - ezzel mérgesen belépett az elõszobába.
A listán felsoroltakat hamar összeszedte, de nem sietett elhagyni a lakást, sõt inkább elidõzgetett minden helységben egy darabig. Közben szeget ütött a fejében, kivel téveszthette össze a házmester, hiszen Bálint alakban, nagyságban még hátulról sem hasonlított hozzá. Nem is álhatta meg és elmenet megkereste Tapolcai úrat.
_ Elnézést Tapolcai Úr, hogy nyers voltam, de idegesít, ha figyelnek. Somosfalvi Géza vagyok, annak a férfinek az apja, aki Somorjai kisasszonnyal lakott itt. _Hogy-hogy lakott, nem láttam õket elköltözni! _Sajnos a fiam örökre elköltözött, mert meggyilkolta valaki. _ Ne mondja, azt szép szál fiatalembert? Fogadja õszinte részvétemet! _ Mondja Tapolcai Úr, kivel tévesztett össze az elõbb az ajtónál? _Nézze, a kisasszony kb.3 éve lakik itt és amikor Amerikából az õsszel hazajött kicseréltette velem a zárat. Azért voltam kiváncsi, hogy ki tudja-e Ön, illetve az a valaki nyitni? Ugyanis azelõtt kulccsal járt ide valaki, hatulról hasonló Önhöz és a kora is kábé annyi volt. _Tudja, hogy hívják? Honnan jött? _ Nem mutatkozott be. Engem meg nem érdekelnek a lakók magánügyei. Nem úgy van, mint a régi kommunistáknál, amikor a tömbbizalminak kellett szaglászni az ellenség után! _Köszönöm, a viszont látásra!
A kórházba tartva majdnem balesetet okozott, mert figyelmét elterelte azzal, hogy azon gondolkodott, hogyan szedje ki Ágiból az ismeretlen kilétét. Meglepetésére nem mehetett Ági betegszobájába, mert orvosok voltak nála, az ápolónõvér vette át a csomagot és azt mondta ma nem beszélhet Ágival, magas láza van, a vérsüllyedése közel 80, a laboratóriumi vizsgálatok eredménye csak holnap lesz kész, akkor pontosabbat tudnak mondani. Szelíden kitessékelték Gézát, aki belátta, hogy nem tehet ma semmit.
Másnap elsõ dolga volt felhívni a kórházat, hogy érdeklõdjön Ági állapota felõl. Közölték vele, hogy fertõzést kapott és állapota súlyos, de nem életveszélyes, mert fiatal erõs szervezete legyõzi a kórokozókat. Látogatni még nem lehet.
Ezután Keleti századost hívta fel, mert ismertetni akarta vele a tegnap történteket. Talán a házmester segítségére lehet a rendõrségnek.
A nyomozás vezetõje megköszönte a tájékoztatást, elkérte a címet, és megigérte, hogy minden fellelhetõ nyom megvizsgálásra kerül. Arról már tudott a rendõr, hogy Ágit nem lehet kihallgatni. A holttest átvehetõ és a temetésnek nincs akadálya.
Ez a nap azzal telt el, hogy a temetéssel kapcsolatos feladatokat intézte el a család többi tagja segítségével. Az egész család felháborodott azon, hogy a nyomozó azt firtatta, milyen viszony volt Bálint és a többiek, fõleg Jenõ között. A szemtelenség teteje volt, hogy még ujjlenyomatot is vettek tõle. Gézának a házmester tette be a bogarat a fülébe és ezért véleménye, érzése szerint, a titokzatos férfi kilétét kellene meg tudni. Sajnos Ágit jelenleg nem kérdezheti meg. A kiváncsiság nem hagyta nyugodni és 2 nap múlva elment Tapolcai házmesterhez, hogy megtudjon valamit a rendõrségen való kihallgatásáról.
Tapolcai beszámolt, hogy mivel kijelentette, hogy megismerné a férfit, ha látná, azzal küldték el, hogy ha lesz gyanúsított, hívni fogják. Annyit még elmondott a nyomozónak, hogy az illetõ Porsche sportautóval jár. Eddig nem történt semmi.
Persze azt nem tudhatták, hogy a nyomozó már felkereste Ági munkahelyét, de az ég világon senki nem tudott semmiféle szerelmi kapcsolatáról, még közvetlen fõnöke sem, a 70 éves tulajdonos-igazgató. Kifelé menet a portástól megkérdezte a nyomozó van-e valakinek Porsche autója? "Kondorosi József Úrnak, az építésvezetõnek, a fõnök veje."_hangzott a válasz.
Szóval a rendõrség munkájáról nem tudott semmit Géza, de Ágival mindenképpen beszélni akart. Másnap cselhez folyamodott és úgy surrant be Ágihoz, hogy az ápolónõvér nem vette észre. Ági elmosolyodott amikor meglátta Gézát, de csillogó szemén és piros arcán látható volt, magas láz gyötri.
_ Ágicám, nem akarlak zavarni, de fontos a dolog, légy szíves mond meg ki járt hozzád a lakásodra régen, mielõtt Amerikába mentél? _ Fontos? _lehelte Ági. _ Nagyon fontos Ágicám, nagyon fontos. Nem is zavarlak tovább csak a nevét áruld el! _Kondorosi Józsi _ nyögte ki és behúnyta a szemét.
Géza gyorsan kiódalgott, mielõtt rajtakapnák. Este lévén nem akarta a rendõrséget felhívni, de alig várta, hogy reggel legyen és elujságolhassa Keleti századosnak "nyomozása" eredményét.
Sajnos problémás volt, mert nem kaphatta meg a századost. Csak amikor azt közölte, hogy Somosfalvi Bálint ügyében akar vele beszélni, tudta néhány perces várakozás után, elujságolni a hírt. Keleti udvariasan megköszönte a tájékoztatást és elárulta Gézának, hogy néhány perccel ezelõtt Tapolcai felismerte Kondorosiban azt férfit, aki Ágihoz járt. Mielõbbi jobbulást kívánt "menyének", mert õt is ki fogja hallgatni.
Nagyon keservesen teltek Géza napjai. Naponta kétszer is látogatta Ágit, aki már, ha lassan is, de javulás útjára lépett. Még nagyon gyenge volt és Géza nem is akarta kérdésekkel zaklatni. A temetés is Ági részvétele nélkül zajlott le. Majdnem azzal egyidõben az újságokból értesült a család, hogy Kondorosi Józsefet elõzetes letartóztatásba helyezték S. Bálint megyilkolásának gyanúja miatt. "A háromgyermekes családos férfi féltékenységbõl kömûveskalapáccsal agyonütötte szeretõjének élettársát."_állt az újságban.
Géza kétségek között hánykódott. Kettõs játékot ûzött volna Ági Bálinttal? Nem nagyon tudta, nem akarta feltételezni a leányról. Figyelmét mostanában arra fordította, hogy lakását elõkészítse Ági fogadására. Úgy gondolta nyugodt légkörben megbeszélik az eseményeket. Alig várta, hogy ez bekövetkezzen.
Akár milyen lassan múlik is az idõ a várakozónak, egyszer mégis csak eljött az ideje Ági "hazaköltözésének" a kórházból. Kissé lefogyva, kissé halványabban, kissé törékenyebben, kissé szomorúabban, mint volt azelõtt. Nagyon hálás volt Géza figyelmes gondoskodásáért, Géza pedig boldog volt, hogy gondoskodhatott Ágiról. Az elsõ estén vacsora után Ági megemlítette, hogy másnap szeretne kimenni Bálint sírjához. Géza alkalmas pillanatnak tartotta, hogy kikérdezze a multtal kapcsolatban, de Ági az éjszakai búcsúcsókkal olyan hosszan lepecsételte a száját, hogy zavarában másnapra halasztotta a kérdezõsködést.
Bár a reggel is csókkal kezdõdött, a reggelinél szóbahozta, hogy szeretné, ha elmesélne valamit az elõéletérõl. Géza a heverõ egyik végében ült, Ági a heverõn végignyúlva, fejét Géza ölébe hajtva el kezdte "vallomását":
_Nézd, jobb ha most az elejétõl elmondom a dolgokat, hogy mindent tudj rólam. Apámról nagyon kevés és halvány képem van. Csak arra emlékszem, hogy utoljára ágyban láttam, betegen. Persze nem tudtam, hogy beteg, talán 3 éves voltam. Késõbb tudtam meg, hogy fiatal katonatiszt volt és abba az egységbe tartozott, amely 1983 körül résztvett egy hadgyakorlaton a Szovjetúnióban.
A Varsói Szerzõdés csapatai gyakorolták az atomháborút élesben. Egy valódi atombombát robbantottak a levegõben és a katonáknak el kellett foglalni az alatta lévõ területet. Másféléven belül egyetlenegy katona sem volt életben a résztvevõk közül. Ezekután nagyon sok mostoha papa járt anyukámhoz és így egyet sem tudtam megszokni. Tizenhárom éves koromban egy ilyen mostoha papa elvette a szüzességemet, de nem találtam benne semmi jót. Késõbb egy másik férfi, aki szintén átjárt anyuhoz a szomszéd házból megerõszakolt és ez annyira rosszul esett, hogy évekig, még a férfiak közelségét sem bírtam elviselni.
Akkor változott meg a helyzet, amikor kitanultam a szakmát és az építõvállatnál elõször adminisztrátor, de hamarosan a tulajdonos titkárnõje lettem. Az öregnek volt egy veje, aki építésvezetõ volt és aki udvarolt nekem, de elõször csak diszkréten. Bevallom hizelgett, figyelmessége és a titkárnõséget is neki köszönhettem, úgyhogy le is vett a lábamról. Vele volt életemben elõször orgazmusom, addig nem tudtam mi a kielégülés. Nagyon óvatosnak kellett lennünk. Józsi az elsõ idõben azzal ijesztgetett, hogy ha kiderül kapcsolatunk mindkettõnket kirugnak. Néhány hónap múlva már meg is úntam õt, hiszen soha nem is szerettem, csak a testi kielégülést élveztem.
Õ azonban egyre jobban ragaszkodott hozzám és rájöttem, hogy a rabommá vált. Anyám ebben az idõben mellrákban meghalt és pénzre volt szükségem. Elsõ kérésre adott. Arra is rávettem, hogy öröklakást vegyen nevemre, illetve a felét fizesse be, a többit én törlesztem. Kapcsolatunk elején még kijelentette, hogy nyugodjak bele, csak szeretõje lehetek, válásról szó sem lehet. Ténylegesen nem is akartam, hogy váljon, sõt én akartam az idõ múlásával a viszonyunkat megszüntetni. Ekkorra már annyira ment a dolog, hogy képes lett volna elválni, ha a felesége leszek. Éreztem, hogy itt már bajok tornyosulnak fejem felett és kerekperec kijelentettem, hogy szakítok. Hogy idõnk legyen megszokni az új helyzetet 2 hétre Amerikába utaztam nyaralni.
Mikor Bálinttal találkoztam, tudtam, hogy életemben elõször szerelmes vagyok. Csodálatos 2 hét volt, Józsi megszûnt létezni számomra. Õ viszont nem tudott belenyugodni az új helyzetbe. Szerencsére a zárat kicseréltettem a lakásomon, így nem tudott felkeresni. Az irodában minden alkalmat megragadott, hogy terrorizáljon, kényszerítsen a hozzá való visszatérésre, amit én megtagadtam. Három hét alatt kétszer megerõszakolt az irodában és megfenyegett, hogy kirugat, mert õ fontosabb az apósának, mint én. Ezért fordultam hozzátok állásért.
_És amikor megtudtuk, hogy Bálintot megölte valaki, kire gondoltál? _Arra a pillanatra nem emlékszem, de a kórházban már világos volt elõttem, hogy csak az a félõrült Józsi lehet a tettes. _Szerencse volt, hogy a házmesterrel találkoztam mikor a dolgaidért mentem, mert így az õ segítségével kiderült a tettes személye. Téged akkor még nem lehetett kihallgatni. _Angyal vagy ! Menjünk a temetõbe, búcsuzzunk el együtt Bálinttól! Te a fiadtól, én az igazi szerelmemtõl. Tulajdonképpen nekem már nincs senkim, árva vagyok mint a madár.
***
Hazaérkezés után míg Ági fürdött, Géza a heverõn ülve a televizión nézte a híreket. Mikor fürdõköpenyben kijött Géza elé állt és hízelgõ hangon kérdezte: _Ugye, azért nem vagyok teljesen árva? _ Nem Ágikám, rám mindíg számíthatsz, én szeretlek téged. _ Igazán? - kérdezte miközben Géza ölébe vetette magát és szájoncsókolta, amit Géza is viszonzott. Ezután a nyelvek párbaja következett, miközben Géza simogató tenyere mind feljebb kúszott a fürdõköpeny alatt és akadály, ellenállás nélkül elérte a boldogság völgyét, melyet ujjaival keresztül-kasul bejárhatott. Másik kezével saját magát kellett megszabadítani nadrágjától, amiben Ági is segítségére sietett. Bár nem volt kezdõ, de ilyet mégsem tapasztalt még Géza. Ahogy vesszejét a forró és puha vajba tolta, egyszerre mint valami óriás pióca szorítaná és szívná ütemes mozgással. Ági ahhoz a néhány ezrelék nõhöz tartozik, akiknek a szeméremajkai erõs izomzattal rendelkezik és azt mozgatni is tudja. Géza viszont kései magömlése miatt megszokta, hogy partnernõi háromszor-négyszer elélveznek, amíg õ egyszer. Most azonban a csúcspontra egyszerre érkeztek és percekig összeforrva maradtak. Rövid pihenõ után 3 órán keresztül a kámaszutra figuráit gyakorolták a teljes kimerülésig. Késõ éjjel aludtak el, egymásbafonódva, boldogan.
A két falut a kertek alatt gyalogösvény köti össze. Kb. 2,5 km hosszú a kitaposott út, kacskaringós, erdőn, mezőn, horhoson vezet keresztül, még egy csendes kis patakocskán is át kell lábalni útközben. Ha valamilyen okból a fiataloknak, vagy, mint most a zenészeknek dolga volt a szomszéd faluban, legtöbbször ezt az utat választják az aszfaltozott bekötőút helyett.
Nagy esemény volt tegnap a faluban, Vargáék leánya, a Julcsa végre beadta a derekát, aki már ugyancsak benne volt a korban és beleegyeezett, hogy Garzó Pista felesége legyen. Erre a régenvárt esemény örömhírére Varga papa a viszonyoknak megfelelő nagy esküvőt rendeztetett. A zenét az előbb említett szomszéd faluban élő cigányzenészek szolgáltatták.
Meg feleltek becsülettel a feladatnak, hajnal háromig, szinte szakadásig húzták a talpalávalót. El is vannak most nyekkenve, mikor pirkadat előtt a melegnyári este utáni harmatos mezőnek vágnak, hogy haza bandukoljanak.
Az utat már annyiszor megtették, hogy behunyott szemmel is hazatalálnának. A menetrend is hagyományos, elől megy a prímás, aztán a kontrás, utánna a brácsás, van egy klarinétosuk is és leghátul Sándor baktat, a nagybőgős. Sándor a legidősebb közöttük, de korát nem lehet meghatározni. Sovány, magas, ránzos, sötét, pergamenszerű bőre, nagy orra, kiálló pofacsontja, szomorú szeme inkább ijesztően hatott a gyerekekre, mint bizalom gerjesztőként. Holott ő soha, még a légynek sem ártott.
Nem is azért hagyta ott a felesége több, mint 40 éve, mert rossz ember lett volna, hanem, mert nem volt megelégedve a vonójával. Azt magyarázta neki, a női test is egy hangszer és azon is kell tudni játszani. Ő, mármint Sándor csak a bőgőhöz ért, a női testnek nem művésze. A legelső vándorcirkusz artistájával meglépett. Na de ez régen volt, a nagybőgője hű maradt hozzá, az a fontos, mert hát mi is lenne nélküle?
Az is megszokottá vált az utóbbi években, hogy Sándor a menet végétől mindjobban leszakad, mert vagy a bőgő lett nehezebb, vagy a nagybőgős gyengébb. Tény, hogy időnként ziláló tüdeje miatt meg kell állnia, hogy kifújja magát. Így annyira lemarad, hogy a kanyar után már nem is látja a banda többi tagját.
A nap még nem mutatja magát, csak sötétkékből világoskékbe való átmenettel jelzi, hogy közeledik és, mint mindennap, ma is a horizont fölé fog emelkedni. Nem messze az ösvénytől kis tehéncsorda ébredezik a karámban.
Sándor azonban nem figyel se állatra, se növényre, a napfelkeltét is számtalanszor látta, most magával van elfoglalva. Be kell látnia öregszik, nem úgy van, mint régen. Ma különösen gyengének érzi magát. Húsz-harminc méterenként megáll, liheg, nyomást érez a szíve táján, izzadt homlokát törölgeti. Alig várja, hogy a kuckójába lefekehessen az átdolgozott éjszaka után. De mintha mindíg messzebb lenne az az átkozott kuckó. Azt érzi úgy van, mint az a kocsibafogott ló, amelynek szénaköteget akasztanak a szája elé, de nem éri el, hiába húzza a kocsit magával. Olyan fáradság uralkodik el rajta, mint még sohasem. Már éppen arra gondol, legjobb lesz, ha ide a fűre egy kicsit lefekszik, hogy kialudja magát.
Ebben a pillanatban nehéz lépteket érez maga mögött, hátranéz: "Óh egek atyja!" egy óriási bika közelít nyílegyenesen feléje erőteljes lépésekkel. Ijedtében a bőgőt tartja maga elé pajzsnak, bár gondolható, hogy az nem valami nagy védelem. Mikor a bika kb. 5 méterre van tőle öntudatlanul a vonóhoz kap és elkezd játszani. A bika lelassít, 2 méter távolságban megáll, kissé lehajtja a fejét és nem mozdul, de így még félelmetesebb.
"Vajjon tetszik-e a bikának ez a zene?!"
Meghallják-e a többiek, hogy most bajban van?"
"Jobb lenne gyorsabban játszani? Mi lenne, ha abba hagyná?"
"Jaj, de melegem van!" "Jaj, de fázom!"
Megpróbál lassítani az ütemen. A bika a fejét lassan kissé jobbra, majd balra fordítja, mint ha azt mondaná nem, ne ilyen lassan. Sándor gyorsan dudolni kezd, hogy a bőgő ütemét fokozza:
"Meghalt, meghalt a cigányok vajdája, vajdája, A vajdáné sátorfáját siratja, siratja Gáre gyopár pingyászkule gajdule, gajdule Hoppingále szavalingi szuszkiri, szuszkiri."
Homlokáról csurgó verejték könnyeivel egyesülve patakzik arcáról. "Segítség!" - akarja kiáltani, de maga sem hallja, mert egyetlen hang sem jön ki a száraz torkán.
A bandatagoknak feltűnik a bőgő hangja, nem tudják mi baja lehet és megállnak. Sejtik, valami nincs rendben és visszaindulnak. A kanyarból kiérve jó száz méter távolságban látják a zenét hallgató bikát és elnevetik magukat. "Nézd a bibast, a bikát szórakoztatja!"- mondja a kontrás. _"Gyerünk!"- kiált a prímás, aki felismeri a helyzet komolyságát és rohanni kezd Sándor felé, aki ebben a pillanatban elengedi nemcsak a vonót, de a bőgőt is. A bika a közeledőket látva, kényelmesen jobbra fordul és eltávozik a tett színhelyéről.
"Sándor, Sándor ne haggyj itt bennünket, mit csinálunk bőgő nélkül?!"
Látják, hogy nem tudnak itt már semmit sem segíteni. Szótlanul állják körül a meggyötört életnélküli testet. Ők is fáradtak.
Laci, a prímás kiveszi tokjából a hegedűjét, behangolja és rákezd:
"Zölderdő mélyén, kis patak szélén, élt egy - szer .. egy... ö-reg... ci- gány........"
A felkelő nyári nap sugarai aranyszínűre varázsolják a keleti égboltot, az ébredő mezei madarak is áhitattal hallgatják a bőgő mély brummogására emlékező hegedűk keserű sírását.
A kommunikáció egy összetett jelenség, folyamat eredménye. Ha két személy beszélget az információk cseréjét nemcsak szöveg tartalma, hanem a mikéntje is befolyásolja. Értem alatta a testtartást, testmozgást, a hanghordozást, mimikát, szemmozgás, vagyis a tekintet kifejezését.
Ezenkívül a jó és értelmes, hathatós kommunikációhoz hozzátartozik: 1._ az egyszerű, világos fogalmazás, hogy érthető legyen; 2._ figyelemmel kell lenni, hogy a másik személyre hogyan hat a közölt információ; 3._ fontos a tárgyi és az érzelmi tényezők kiegyensúlyozott aránya. Az ember ugyanis először érzelmileg reagál és csak azután tárgyszerű. Ennek neurológiai okai vannak. Minden érzet, (legyen az látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, stb). emlékképe az agyban való tárolásakor a hozzákapcsolódó érzelem is tárolásra kerül. Minden emlékezést, vagyis az emlékképek felidézését az érzelmi emlék generálja.
Visszatérve a második bekezdésben említett jellemzőkre, nevezzük őket információ-csatornáknak. Ha jól számoltam nyolcan vannak! Természetesen írásban is lehet kommunikálni, de akkor kezdődnek a bajok. Az olvasott betűk szavakká, mondatokká rendeződnek ugyan és az olvasott fogalmak megegyezésen alapulva többé-kevésbbé hasonlót jelentenek minden azonos nyelvet beszélő számára, még sem lehet tökéletes a kommunikáció! Hiányoznak az információs-csatornák előzőleg felsorolt jelei, amelyek pedig fontosak!
Pl. azt hogy :"Kedves Barátom" leírni csak egy féleképpen lehet, kimondani arcmimikával, hanghordozással, kéz, vagy szemmozgatással, félre pillantva, vagy szembenézve egész más érzelmi töltést adhat, még kellemetlenül is érintheti a címzettet! Lehet viccesnek, gúnyolódónak, sajnálkozónak, durvának, lekezelőnek stb. kifejezni és ugyanannak érteni, érezni is.
Emiatt az is előfordulhat, az író kedvesen gondolta, de az olvasó gúnyolódónak (vagy fordítva!). Esetleges félreértéshez, hangulati elemek is hozzájárulnak.A kommunikáló személyek pillanatnyi idegállapota, a partnertől teljesen független érzelmi töltése, de a partnerrel kapcsolatos virtuális érzelem is befolyásolja az információcsere minőségét, sikerét.
Az interneten fórumain, vagy a társalkodókban írásban társalgó személyek többnyire nem ismerik egymást személyesen, kommunikációjuk virtuális az előző fejezetben tárgyalt hiányokkal. Sőt még azokon túl további negatívumok lépnek fel.
Ha Alfonz1 és Aladár1 Budapest és New York repülőúton ismerkednek meg, és beszélgetéssel töltik el az időt.
Megismervén és szimpatikusnak találván egymást további kapcsolatban állapodnak meg annak ellenére, hogy némely politikai, vagy gazdasági, esetleg vallási kérdésben különböző véleményen vannak. Ha az interneten társalognak, tisztában vannak a másik eltérő véleményével és megértést tanúsítanak, mert pozitív érzelmet táplálnak egymással szemben.
Más a helyzet Alfonz2 és Aladár2 esetében, akik nem ismerik egymást. Attól függően, hogy az első kapcsolatnál egyezik-e a véleményük, vagy sem, pozitív, vagy negatív érzelem alakul ki közöttük.
Ez annyira meghatározható lehet, hogy későbbi ellenkező irányú tapasztalatot negálja, vagy semlegesíti.Az internet fórumok gyakorlatában van még egy különös probléma, ami abból adódik, hogy az interneten való közlés minden személy (demokratikus) joga.
Régen a kocsisok a sarki kocsmában, írók, művészek a kávéházakban, magasabb beosztásúak, jogászok, orvosok stb. klubbokban gyűltek össze és a hasonszőrűek között kommunikáltak egymással.
Az internet egy "közös törzsasztal", ahol a társadalom minden tagja, korától, nemétől, vallásától, bőrszínétől és képzettségétől, szellemi színvonalától függetlenül "helyet foglalhat" és nyilatkozhat!
Fokozza a nehézséget, hogy nemcsak vertikálisan van probléma a különböző szókincsmennyiség, írásbeli kifejezőképesség, világnézet, vérmérséklet stb. miatt, hanem horizontálisan is.
Ugyanis nem mindíg biztos, hogy azt olvassa az olvasó, amit a szöveg írója szándékolt írni, hanem saját intellektuális szűrőjén keresztül azt, amit ő gondol az író gondolatának.
Minél komplikáltabb a téma, annál nagyobb a lehetőség a fogalmak félreértésének, a körülírások bonyolításának és az egyének látásmódja közötti különbségnek. Ehhez még az is hozzájárul, hogy bizonyos irányzatok erőszeretettel használnak tudományos/technikai fogalmakat eredeti jelentésüket kény-kedv szerint kiforgatva, meghamisítva.
Természetesen az internetes fórum arra való, hogy az emberek az élet minden területére vonatkozóan a saját véleményüket kinyilváníthassák.
A vélemények ütközésénél az az érdekes, ha a vélemény szilárd ismereti alapokon nyugszik és érvelésével megállja a helyét az ellenvéleménnyel szemben is.
Legtöbbször itt van baj, mert legtöbb embernél a vélemény csak emocionális és nem racionális alapon nyugszik és ellenvéleményt nem tud elviselni intellektuális gyengesége miatt.Ez azután személyeskedés torkollhat, még nagyobb félreértések és érthetetlenségek forrása lehet. Elrettentő példa, amelyet egy társalgóból idézek: "Apontos fogalmiság, nekem egy nevetséges probléma." Vége
Már zsenge fiatalember korában szöget ütött a fejébe, hogy a templombajárók 90%-a öregasszony. Történelmi tanulmányai során borzasztó dolgokat hallott a vallásos, hithű férfiak "ájtatos" cselekedeteiről, vérengzéseiről, a régi pápák gazemberségeiről, a kereszténység árnyoldalairól. Itt az ideje, gondolta hősünk, a kereszténység megreformálására. Gondolataiba méllyedve ráébredt, hogy már sokan próbálták e nemes cselekedetet, de az eredmény csak leszakadás, egy újabb keresztény variáció lett a újítás vége.
Egy teljesen új vallás kell ide, világosodott meg előtte a megoldás. Mi kell egy valláshoz?!: hitelveket kell lefektetni, vallásgyakorlatok rendszerét kell kialakítani, embereket kell beszervezni, akik a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadják. Elhatározását tett követte, de mit ér egy igaz vallás, ha nem harcol a többi hamis ellen. Mivel "keresztes", vagy egyéb hadsereggel nem rendelkezett, a gúny és cinizmus maró fegyverével indított támadást a hivatalos egyházak és azok hű fiai és leányai ellen.
A veszélyt XXIII. János pápa sem becsülte le és az összefogás érdekében meghirdette az ökumenikus mozgalmat. Igaz, hogy csak tessék lássék módra, úgy, hogy ez nem tántorította el céljától főszerkesztőnket és nem lohasztotta le harci kedvét.
Erre II. János-Pál pápa újabb engedmény tett a béke érdekében. Első lépésként rehabilitálta Giordano Brunot, de még ezen is túl ment, amikor megszüntette a valamikor busás hasznot hozó tisztítótüzet, purgatóriumot. Ezt annál is könnyebben megtehette, mert már semmi anyagi jelentősége nem volt. Amióta Luther beleköpött a levesbe, tönkre ment ez a jó üzletet. Hősünk győzelmi mámorában meghirdette a totális támadást mindenki ellen, aki bármiben is hisz, vagy tagad. Mivel minden ember hisz valamit, vallásnak minősül szemében. Különösen azon csoportok, vagyis vallások, amelyeket közös hit, és közös ritus, különlegesen érdekes imaüvöltés, és összejöveteli hely jellemez. De nemcsak a Fradi-drukkerek, hanem minden más csapaté, énekes-, sportoló- rajongóknak számolhatnak korbácsoló cikkeivel. Sőt az állatvilág sem lehet biztonságban. Első áldozat az imádkozó sáska, latin nevén mantis religiosa. Megállapította , hogy a sáska ájtatossága, mint az emberek esetében is, számító képmutatás. A vérgőzős kannibál nőstény az élvezés kellős közepén leharapja a hím fejét, majd kényelmesen elfogyasztja az egészet, természetesen legutoljára a legjobb falatot. Mit sem használ más szentes mókusok magyarázata: a sáska megszegi a tízparancsolat 7. parancsolatát, vagyis paráználkodik. Méltó büntetése a kegyes halál. Azért kegyes, mert hogy örülne minden férfi, ha a nemi aktus közben érné a halál, lehet szebbet elképzelni?.
Termékeny és agilis főszerkesztőnk nem pihen babérain egy percig sem, kiváncsian várjuk újabb, frappáns ötleteit. Vége
Nem bizonyítványra van szüksége történelemből Mr.Spocknak, hanem ismereteinek növelésése céljából adatok és tények közlésére.
Vegyél rólam példát!
A minisztériumokban minden államban a szakterületnek megfelel
ően szakértők sokaságát alkalmazzák, amely a tárca működéséhez természetesen szükséges. Nagyobb hatalmak ezenkívül megengedhetik maguknak, hogy külön privát szakértői intézeteket is foglalkoztatnak. Elsősorban a külpolitika területéről van szó. Ez a gyakorlat országonként változik, most csak az USA-ról lesz szó.
Amerikában ca. 40 úgynevezett. "think-tank" szakértői intézet működik, amit magyarul értelemszerűen "agytrösztnek" nevezünk (a szószerinti fordítás helyett -"gondolat tartály"-).
Ezeket az agytrösztöket vagy gazdag politika-művelők, de a legtöbb esetben hadiiparral foglalkozó magáncégek tartják fenn anyagilag.
Az agytrösztök szakértői, tagjai lelkes, vagy unatkozó nyugdíjas professzorok, vagy volt diplomaták.
Ez az agytröszt hálózat többszáz fejből áll, akik évente ezrével gyártanak jelentéseket, szakértői véleményeket és javaslatokat.
Mint az iparban a vállalat-tanácsadók, az agytrösztök az US-világpolitika konszerneknek a vállalat-tanácsadói, GmBH.
Az agytrösztök sorából felsorolok néhányat. A vastagított név az illető intézet vezetője, vagy tagja, akit esetleg idézni fogok.
National Commitee on Amarican Foreign Policy (NCAFP) Elnök: Prof. George Schwab
Global Policy Focus Tag: Prof.Stephen Zunes, San Francisco Egyetem
Hoover Foundation Tagok: Condolezza Rice, Dick Cheney
National Defense Board Elnök: Richard Perle
American Enterprise Institute Donald Rumsfeld és Richard Perle)
Middle East Forum (MEF)
Middle East and Nord Africa (MENA) Tag:Elizabeth Cheney (az alelnök lánya)
Rand Corporation
" Mi talán egy kicsit a középtől jobbra vagyunk, de minket nem az ideológia érdekel, hanem a politikai valóság"-mondja professzor G.Schwab.
A MEF ideológiája: "A mi törekvésünk egy erős kötelék Törökországgal, Izraellel és más távolkeleti demokráciákkal, valamint alacsony olajárakra irányul."
Érdekes, hogy a Bush kormány nem annyira a közigazgatásban alkalmazott szakértőkre támaszkodik. Ebben nagy szerepe van Dick Cheney, Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz és Douglas Feith négyesnek, akik gondoskodtak arról, hogy a döntések direkt a Pentagonban, vagy a Fehér Házban történjen.
Ami az iraki háborút illeti, az úgy nevezett "héjják"-nak két erős segítőtársuk volt a külügyminisztériumban: az egyik államtitikár John Bolton és a különleges feladatokkal megbízott Elizabeth Chenney, az alelnök leánya.
Bernard Reich, politikai tanácsadó és katonai szakértők kiképzője szerint : "A Pentagon egy orrhosszal megelőzi a külügyet, mert néhány jó fej nyugdíjba ment és azonkívül lényegesen kisebb költségvetéssel dolgozik."
Rumsfeld és Wolfowitz frontot nyitottak a CIA ellen és mindent megtesznek a a CIA-t a Fehér Ház leértékelje. Ennek érdekében (a bostoni újság "The American Prospect" információja szerint) egy csoport az a titikos feladatot kapta, hogy párhuzamosan, de jobb felderítő anyaggal szolgáljon, mint a CIA.
A TAP szerint a CIA nem volt hajlandó az összeköttetést Irak és az Al Kaida között, mint bizonyított elismerni, csak később a Pentagon nyomására kezdtek néhányat "találni".
Rumsfeld állítólag információjának nagy részét az "Iraki Nemzetikongresszus" nevű exil csoporttól kapja, akik egyetlen célja a hatalomhoz jutni.
Prof. Stephen Zunes szerint: "Rumsfeld, Wolfowitz és Perle minden lehetséges eszközt, köztük intrikát is felhasználtak, hogy elérjék céljukat, az iraki háborút."
Meg kell hagyni, hogy ez a három férfi a preventív- és nukleár-háború fantáziájukkal még a Reagan kormánynak is extrém és uszító volt.
Bernard Reich szerint:"A Pentagon vezetői évtizedek óta a Közelkelettel, különleges érdeklődést tanusítanak e környék iránt."
Prof. Zunes szerint a háborúpárti és jobboldali konzervatívok a médiában támadást indítottak azok ellen az akadémikusok és diplomaták ellen, akik kritikusan, vagy elutasítóan viszonyulnak a háborúhoz.
A II.vil.h.utáni időszak kommunistaellenes üldözéséhez csírájában hasonló légkör kialakításán fáradoznak.
Így Daniel Pipes a Harvard Egyetemen az orientalista professzorokat túlságos arab és iszlám szimpatiával vádolja és ezért "Campus Watch" nevű felügyelőszervet hozta létre, annak kiderítésére, hogy a közpénzeket, amelyeket az amerikai egyetemek közelkeleti tanszékei kapnak, vajjon az amerikai biztonságnak megfelelőképpen használják-e fel?
Érdekes eset:
Laurant Murawiec a "Rand Corporation" tagja 2002 augusztus 7-én a Defense Policy Board tagjai előtt kifejtette Szaud-Arabiával szemben katonai nyomással, végső esetben támadással kellene fellépni.
Krach tört ki, Henry Kissiner és Brent Scowcroft meggondoltságra hívták fel az urakat.
"Véletlenül" ujságba került a dolog, Riad reklamált, protestált és az előadó szakember "saját kérésére"
Megdöbbentett tájékozatlanságod az amerikai történelmet illetően.........A fenti idézetből kiviláglik, hogy halvány dunsztod sincs, mit tartalmaz a felsorolás......nem ismered a Monroe-doktrinát (1823), nem tudsz semmit Theodore Roosevelt-ről.....
Satobbi. Mindegy.
Akkor ne beszelgess velem. Csak dongessetek tovabbra is a melleteket, hogy milyen borzaszto orszag ez az USA, vegyetek peldat Iran-rol es Rwanda-rol es annak az alapjan hozzatok letre a tokeletes Magyarorszagot.
III. MARÓT ELVTÁRS CSOPORTJA EGY ROBBANTÁSSAL ELÉRI, HOGY IDEIGLENESEN MEGSZŰNJÖN BUDA ÁRAMELLÁTÁSSA (A SZÓBAN LÉVŐ CSOPORT ROBBANTOTTA FEL A GÖMBÖS SZOBROT ÉS JÓPÁR NYILAS NAGGYŰLÉST REPÍTETT A LEVEGŐBE)
IV. AZ ELVTÁRSAK CSAK ÚGY BETÖRNEK EGY KIRAKATOT AZ OKTOGONON ÉS MEGGYÚJTJÁK
HÁT EZ VOLT A PIRROMÁNIA MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETE NÉGY DÁTUMBAN ELBESZÉLVE...
Nem túlzottan kedvelem Monroe-t, Lincoln bácsit, Teddy macit, Eisenhowert, Clintont, de különösen nem szeretem Thomas Woodrow Wilsont (habár szegény kisebbségi komplexusban, asztmában, és vizeletvisszatartási zavarban szenvedett, szóval nem bánt vele túl kegyesen az élet), Rooseweltet, Trumant, Lindon B. Johnsont és a két Busht.
Mondjuk szeretem Washingtont, Jeffersont, Garfieldot, és különösen Chartert.
Kennedy és Reagean még azért úgy ahogy elmegy.
A többi vagy semleges, vagy tökéletesen érdektelen számomra...
