Elkepesztonek tartom, hogy ma 1 TB befizetore 1 db nyugdijas jut, s ma a nyugdijak 1/4-et hitelekbol fizetik. Hihetetlen, de a nagy partok az aberralt 13. havi nyugdijon egyeznek, mint garancian kozben a nyugdijasok nemcsak a mat, hanem a jovot is felzabaljak!
Kovetelem a nyugdijak radikalis csokkenteset addig, amig arra a befizetesek fedezetet nyujtanak, es a nyugdijak teljesen uj munkaido- es gyermekaranyos elosztasat!
Vedjuk meg a jovonket es a jelenunket a partok kepmutato es hazug garanciajatol!
Tudod az a helyzet, hogy a munkajövedelmek (szándékosan használom a munka szót) közgazdasági értelemben a végzett munka társadalmi értékének elismerését jelentik.
Értékes munkát végez egy suszter? Igen. Értékes munkát végez egy gyárigazgató? Igen. Szerinted a kétféle munka azonos értékű társadalmi szinten? Ha igen, akkor azonos jövedelem illetné meg mindkettőt és - következésképpen - ha nyugdíjba mennének, azonos nyugdíj illetné meg őket. (Nagyon leegyszerűsített példa, más olyan faktorokat, amelyek befolyásolják a nyugdíj összegének megállapítását, most figyelmen kívül hagytam.)
Téveszme az, hogy egy akármilyen cucilista gyárban nagyok voltak a fizetések. És egyformán nagyok. Mondjuk a főtechnológus - hogy ne legyen politikai beütése a posztnak - felelős volt a termelőberendezések technológiai színvonaláért, a kutatás-fejlesztésért, új termékeknek a kidolgozásáért és a termelésbe történő bevezetéséért. Úgy cuzammen, az egész gyár szintjén... Természetesen nagyobb volt a jövedeleme, mint aki a futószalag mellett dolgozott.
Méásfelől, aki maszek volt és nem tetszett volna neki ez az állapot, azonnal munkát kaphatott volna akármelyíik gyárban. Ugyanis akkoriban a munkanélkülit "közveszélyes munkakerülőként" kezelték és ez bűncselekménynek számított!!! Tehát távolról sem az volt a helyzet, mint manapság...
Az, hogy a maszekok a letűnt rendszerben nem voltak prefreráltak (bár az NDK-ban 10 vagy 20 fős - már nem emlékszem - egyéni vállakozások is működhettek), az egy dolog. Sajnálatos úgy kollektíve, mint egyénileg. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az ő nyugdíjuk is ugyanúgy arányos azzal az összeggel, amennyit annak idején befizettek.
S hogy a mai nyugdíjasok megzabálják a jövődet, nos , amikorra az leszel, ugyanezt elmondhatod majd magadról, vagy akár most a Szüleidről is.
És ha már "nyugisok"... Szüleid is azok és talán irányukban is nagyobb tisztelettel lehetnél. Kérlek, ne légy "izgis"...
Szerintem ha neked a naplementéről mesélnek, vagy egy Beethoven szimfóniáról, esetleg Munkácsy képeiről, neked akkor is a nyugdijasok és a jövő felzabálása jut eszedbe...
ez csak arra, példa, hogy azok kapják a kevés nyugdíjat, akik már a 70-es években utált maszekként güriztek, míg akik veszteséges életképtelen szocialist nagyüzemekben linkeltek, többet kapnak.
illetve jelzi azt, hogy már most sem lehet azzal számolni, hogy nyugdíjba megyek címmel, kivonulok a munkaerőpiacról.
Az osztrak nyugdijreform azert nem ennyire egyertelmu. A jelenlegi koala szvsz csak meghosszabitotta klienturajanak -kozalkamazottak, gazdak, egyeni vallakozok- tarhatatlan privatizaltsagat es tette mindezt eleg sunyi modon.
Teny, hogy demografiai helyzet ide-vagy oda Ausztriaban a maganalkalmazottak altal befizetett nyugdijjarulekok a kifizetett nyugdijak 85%-ra nyujtanak fedezetet es 2020-ig nem merult fel volna vele kapcsolatban finanszirozasi problema. Ezzel szemben, gazdak, vallalkozok befizetesei csak a nyugdijak 50-60 %-ra adnak fedezetet. A kozalmazottak utan az allam/tartomanyok nem fizet/fizetnek jarulekot.
Reform elott maganalkalmazottak atlagos nyugdija nem nagyon erte el a havi 800 Eurot, reform utan meg tutti nem, mig a kozalkalmazottak atlaga meghaladta a 2300 Eurot, hiszen az utolso atlagfizetesuk 80 %-val mehettek el nyugdijba. Na ez az, amit az allam nem tudott tovabb vallalni, de a reform utan is valtozatlanul privilegizalja oket. pl. Szolgalati ido szamitasa etc....
Megkapo volt, mikor a kormany elkepzelese mellett kampanyoltak a kormany altal fizetett hirdetesekben egyetemi professzorok kik 6000 Eurot meghalado nyugdij boldog varomanyosai.
Amin viszont most kacaraszok az az osztrak szakszervezeti bank (Bawag) botranya. Elspekulaltak a fijugg vagy 1 milliard Teurot 2000-ben. Anno csodalkoztam magamban, hogy milyen konnyeden tudja koala a nyugdijrefornot a tarsadalom torkan letuszkolni es a szakszervezeti ellenallasnak is inkabb nagyobb volt a füstje mint a langja. Most derult viszont feny arra, hogy a bank likviditasanak fenntartasa miatt elzalogositottak a szakszervezeti szovetseg sztrajkalapjat. ;-))) Nana, hogy nem ugraltak a szakszervezeti vezetok, ures zsebbel nem erdemes.
Már az mszp is megígérte a + növelést. Tudni lehetett hogy ez lesz, most bármelyik gyökér banda is kerül hatalomra az ellenzéke mondhjatja neki, hogy hol a m,egígért emelés? Bele fogják hajszolni. Idióta ez az ország.
Sprechen und lesen wir lieber auf ungarisch! Vielleicht is es leichter für alle...
Helyes és köszönöm, hogy átvetted a szent cél érdekben a magyar nyelvű "Európai fogalalkoztatási és szociális hírlevél"-nek 2003. nyarán készült, a "Nyugdíjviták Ausztriában" c. cikkében lévő - tervezett - intézkedések főbb célkitűzéseit.
Egy dolgot én is ajánlok figyelmedbe ennek kapcsán, és pedig azt, hogy Magyarország már jószerivel teljesítette a tervezett osztrák reformnak azt a pontját, hogy 40 éves munkaviszonyt vesznek alapul a nyugdíj kiszámításánál...
Ami meg a korengedményes nyugdíjazás és nyugdíjak megszorításait illeti, mindkét intézkedés az aktív kor - mondjuk így - megnyujtását szorgalmazza. Kérdés - a kurtítás mellett - az, hogy van-e elegendő munkaalkalom? Tekintve, hogy a cikk 2003.-ban íródott, azért az nem bátorságról tett tanúbizonyságot, hogy a határidő 2009.-re, 6 évre tolódott ki. Míg a 40 év munkaviszonyra alapozott nyugdíjszámítás határidejéről itt nem esett szó. (Illetve az alábbi cikkben annak határidejeként 2028. szerepel.)
Figyelmedbe ajánlok egy másik cikket - magyar forrást - amely szintén akkoriban íródott s ez beszámol arról az óriási tüntetéshullámról, amit az akkor még tervezet okozott Ausztriában. (Nem tudom, hogy realizálodtak-e a tervek és mikor, vagy sem, de úgy gondolom, hogy magyar viszonyokra való extrapolálás estén ez nem is olyan fonots...) Ez a cikk beszámol Németország és Franciaország törekvésiről is ill. arról a forrongásról, amit a tervek kiváltottak.
- Magyarország gazdaságának fejlesztésében és ezáltal a társadalom tegerbíróképességének növelésében még jelentős tartalékok, lehetőségek vannak, amelyek egyelőre nem tesznek szükségessé radikális nyugdíjcsökkentéseket az aktív korosztályoknál. A korengedményes nyugdíjazás bekorlátozásával és "büntetésével" a jelenleg is magas munkanélküliség tovább fokozna, és ennek szenvedő alanyai jelentős mértékben a fiatal korosztályokból kerülne ki.
- Aasztriához, Németországhoz és Franciaországhoz képest nincs Magyarországon olyan politikai erő - és nem is lesz egyhamar - , amely fel merne/tudna vállalni bukás nélkül radikális nyugdíjcsökkentést.
Mindehhez mégegyszer hozzáteszem, hogy a 40 éves munkaviszonyra alapozott nyugdíjszámítás részben vagy teljesen már meg is valósult Magyarroszágon...
Anyugdíjreform főbb pontjait a következőképpen foglalhatjuk össze:
a jelenlegi korengedményes nyugdíjrendszer 2009-ig történő fokozatos eltörlése (jelenleg a nők legkorábban 56,5, a férfiak 61,5 éves korukban vonulhatnak nyugdíjba);
a korengedménnyel nyugdíjazottak juttatásainak csökkentése (korengedményes évenként 3,75-4,3 százalékkal);
a nyugdíjjárulék-fizetés évenkénti „növekménypontjainak” csökkentése 2 százalékról 1,78 százalékra (így 40 évnyi járulékfizetés után a jogosultak jövedelmük 80 százaléka helyett annak csak 71,2 százalékát kaphatják);
a nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló 15-18 legjobban fizetett év 40 évre emelése.
A nyugdíj radikális csökkentését majd a politika oldja meg, a kormányzó többség akarata - amihez meg persze kell az ellenzék egyetértése. És ez utóbbira Magyarországon - megítélésem szerint - még eléggé sokáig várni kell.
Egyébként, ha lesz érdemleges infód az osztrák nyugdíjreformról, akkor folytathatjuk.
Hogy köztisztviselő-e vagy sem, az édesmindegy. Adóforintokból él.
Másrészt, egy milliárdos szerződés előkészítése (és az azal együttjátó mondjuk 100 ügyirat) egy fél év alatt egyenértékű-e vajon az iktatóban dolgozó iratkezelővel, aki azonos idő alatt mondjuk tízezer aktát iktat? A logikád szerint az utóbbi végez hatékonyabb munkát... Hasonlítjuk a dinnyét a tojáshoz, mert mindkettőnél találhatók íves felületek... És megállapítjuk, hogy a dinnye az igazi, mert az nagyobb...
"amnikor a kormány elkzdi lefaragni az 1400 milliárdot kiadási oldalon, mekkora jövedelememelkedés lesz?"
A költésgvetési lefaragásnak a bérekre vonatkozó részével egyet kellene értened, hiszen egyhuzamban a közszféra jövedelmeit támadod. Ebből viszont arra következtetek, hogy a versenyszférában dolgozol, ezért az a véleményem, hogy neked személy szerint nem kellene aggodni a közszféra ill. a költségvetési megszorításokon.
Egyeébként egyelőre nem látom tisztán, hogy 1400 milliárdot kell-e lefaragni, vagy az ujabb 2-3000-rel összesen 3400 vagy 4400 milliárdot... ?:-)
Irásod szerint te soha nem dolgoztál közigazgatásban. Vagy mindent elfelejtettél...
Például, hogy lehet teljesítményt mérni egy önkormányzati tisztviselőnél, vagy képviselőnél? Az egy év alatt leadott akták száma szerint? Vagy a közgyűlési felszólalások alapján? Vagy hogy a Parlament hány törvényt fogadott el? És azt leosztjuk egy képviselőre?
Az OÉT valóban nevetséges, de nem azért, ahogy gondolod. ű
Nem kell messzire visszamenni az időben, amikor éppen a versenyszférában akkora volt a bérkiáramlás - az OÉT-ben kötött megállapodás ellenére - amelynek a fizetőképes kereslet nem tervezett növekedése volt a következménye. (És mit eredményez ez szerinted?) A vállalkozói szféra akkor is állandóan a közkiadások lefaragását szorgalmazta... Nem pedig a saját bérkiármalását kívánta visszafogni. Egyébként teljesen logikusan. Ha megy a szekér, a lovak jól húznak, akkor miért is ne legyen több zab?
S - mégegyszer mondom - a kormányzatnak erre semmiféle ráhatása nem volt. És nem is lesz! Egy versenypiacon nem lehet a vállakozói szféra bérkiármalását korlátozni, csak egyfajta előzetes megállapodást lehet kötni, amelyet azután akkor rúgnak fel a munkaadók, amikor akarnak. Ezért nevetésges az OÉT! Jólehet, pozitívum, hogy egyáltalán van...
Valóban szükséges a közszféra szűkítése, amely az SZDSZ programjának egyik sarkalatos eleme. S ezzel egyet is lehet érteni. Csak a közszférából kiszorultak majd a munkanélküliek számát - s ezáltal újabb közkiadásat - fognak generálni. A szaldó bizonnyal azért pozitív lesz, azaz összeségében a kiadások csökkennek.
Édesapád munkatársait pedig megértem. Vagy semmi más munkaalkalom nincs számukra, vagy még a bércsökkentés ellenére is nagyobb fizetést ad, mint a közelben-távolban más munaadók.
(Megjegyzem, hogy levelezésünk már egy ideje javában OFF., ezért ezt a vonalat tovább nem folytatom.)
Próbálj elvonatkoztatni az egyes esetektől és az általánost nézni.
A versenyszférában az átvitt értelmű teljesítménybér (azért átvitt értelmű, mert ott sem mindenhol a legyártott darab után fizetnek, hanem időbér is van) nem alkalmazható a közigazgatásban. S ha vannak is olyan cégek, amelyeknél nem tudnak fizetni, ott sem a bércsökkentéshez nyúlnak, hanem az elbocsájtásokhoz. S még az sem hihetetlen, hogy miközben elbocsájtanak, aközben a maradóknak akár bért is emelnek!
Pl. az OÉT-en ha a három oldal megállapodik mondjuk, hogy a béreket 5%-kal emelik - és ez épül be a költségvetési törvénybe -, akkor a közigazgatásban ezt természetesen ki is adják. A költségvetésben erre meg lesz/van a forrás.
Ugyanakkor hiába állapodik meg a béremelés mértékében a munakadói oldal ugyanebben a mértékben, mindig lesznek cégek, amelyek e fölött és lesznek olyanok, akik az alatt, vagy egyáltalán nem emelnek bért. És erre a kormányzatnak semmi, de semmi ráhatása nincs!
El kell fogadni, hogy egészen más természetű viszonyok uralkodnak a versenyszférában, mint a közigazgatásban.
Azt is mondhatnám neked, ha én is annyira egyszerűsíteni akarnám a szemléletemet, mint te, hogy vállalj munkát a közigazgatásban, ahol biztosra mehetsz a béremelést illetően, vagy vállalj munkát olyan vállakozónál, amely nem 5, hanem mondjuk 10 %-kal, vagy még ennél is többel emeli a béreket.