Andrej Tarkovszkij, a leghiresebb, és méltán a világ egyik legnagyobb filmrendezője. Az egyik nagy kedvencem, de be kell vallanom, hogy rajta kivül más orosz rendezőt-filmest nem ismerek.Pedig ugy hallottam van sok tehetség, legenda ott is.
Azért még megjegyezném, Andrej Zvjagincev nevét, aki 2 éve készitette A visszatérés cimű filmet, ami sztem a filmtörténelem egyik legjobbja ....csak ajanlom mindenkinek aki meg nem latta, zsenialis film!
Влюблён по собственному желанию (1983) Szerelem receptre Két elfuserált ember (egy alkoholista esztergályos, és egy csúnyácska könyvtároslány) szövetséget köt, hogy kirángassák egymást abból a nyomorból, amelyben kénytelenek élni; szabadulós trükkjük neve: pszichológiai kondicionálás, csakis pozitív dologgal fordulnak a másik felé, és magukkal szemben is igényesek lesznek. Mi a céljuk? A kísérlet végén be kell köszönnie a szerelemnek (ha minden jól megy). Nem tömeggyártott vagy, hanem egyedi készítésű! Csak egy kicsit, tudod, franciának kell lenned.
Igor és Vera szövetsége szép lassan virágba borítja a két unalmas embert. A legnagyobb varázslat, ahogy a hősnőnk megváltozik. Mert egyébként külsőleg alig. Szürke kisegér, még mindig, de valami mégis történik. Egyébként. Figyeljünk oda! És egyre karcsúbb lesz, a lába az alakja Ó, elterelte a figyelmünket! A szemei, ami a legfontosabb, a szemei! gondolja Igor.
Lám: mit tesz a pszichológiai kondicionálás! Vera nem csúnyából széppé változik; de ahogy mondani szokás, megnyílik. Egyszerűen csak megnyílik, elsősorban önmaga előtt. Elhagyja rossz szokásait, hogy megpróbál elrejtőzni a konfekció ruhái mögé. Úgy változik, ahogy Igor iránti érzései nőnek és erősödnek. Egy szerelmes nő valóban gyönyörű nő! Az utolsó könnyes vallomás megrázó, megható és szívmelengető; kevés ehhez hasonló őszinte jelenetet van a romantikus filmekben.
Hát az orosz natúra egyszerűen más, mint a miénk. Bőbeszédűségük és mindenbe belekapó stílusuk az olaszokhoz hasonlít, de nem mondom hogy ez rossz lenne. Másrészt tud mutatni az ezerszer megszokott sékákon túl is valamit a párkapcsolatokról. Mert bár romantikusnak címkézik ezt a filmet, mégsem az az édekés gejl, amit Hollywood szokott nekünk felszolgálni. Van úgy hogy elmosolyodunk, és van úgy hogy elkomorodunk. Azt már mondani se kell, hogy Ljudmila Gurcsenko és Oleg Baszilasvili (no meg Nyikita Mihalkov) hibátlanok.
Egy szojvet 61-as évek beli film az egyik kedvenc vígjátékom azóta is: Az I akció. Tulajdonképpen több kis epizódból álló film, mindegyik állati röhelyes.
Szivesen megneznem a filmet (ez elso fertaly orat lattam eddig, es nagyon tetszett), csak viszolygok a tul veres jelenetektol - ami, amennyire tudom, elofordul a filmben. Pontosan milyen gyakorisaggal lathatok ilyen reszek? ha csak itt-ott - es tudnam, hogy hol -, akkor talan kivagnam azokat a jeleneteket.
Amugy melyik valtozatot nezed: az eredeti 4-reszes TV sorozatot, vagy a megvagott mozifilmet?
Én meg egy orosz vagy szovjet sorozatot keresek, amiben egy apa és fia testet cserél egy kívánság teljesítő gép segítségével, az a gép a fiú egyik barátjának az apjáé aki meg a történet szerint bűvész.
Csak a címe nem jut eszembe, és a főszereplő fiú papájának a foglalkozása állatorvos volt.A főcímben meg a fiú iskolai egyenruhástul csúszdázik bele egy vízzel teli medencébe.Ami úttörő egyenruha volt. Ez a főszereplő fiú a testcsere előtt nagyon rossz gyerek volt.
Ha jól rémlik ez úgy kb 1988-ban vagy előtte ment a tv1-en,és vagy szovjet vagy orosz ifjúsági sorozat/film-hogy melyik a kettő közül, arra már nem emlékszem- volt.
Tisztelt engedelmeddel... Kezemben tartom értékes soraid. Rögtön az elején az "érfelvágás" motívumáról: Ez a szóhasználat általában azoknak a (nőknek) közhelye, akiket kibillent az adott mű a megszokott bennső konfortjukból, ráadásul kellemetlenül, ami azért van, mert állandóan szervózott létben lebegtetik magukat az optimizmus és a boldogság hite által kapva a felhajtó erőt, ami miatt már, a viszonylag semleges (tehát nem pesszimista, világvége, világégés) létállapotot mutató, sőt pusztán egyfajta nihillel átitatott film elég ahhoz, hogy kellemetlenül érezze magát. Ebből látszik, hogy az optimizmus mennyire hazug módon szivárog be mindenhová és tönkreteszi az igazat. Mert e film töményen igazi és egyben tömény is minden hosszadalmassága ellenére. 3 Óra csoda és a filmművészet egyik csúcsa. Én már odajutottam, hogy, amit e filmben modellként kínálnak, mint létformát, hát hajlok rá, hogy elfogadjam - egy háborítatlan zónában élni, távol mindentől és mindenkitől de sajnos nincs ilyen. Csak olyanok vannak, akiknek a dolgok és az idő természetes folyása egy alkotásban zavaró, mert közben a saját lelkükből nem merül fel tartalom, ami megtöltse az időt és nincs az ideákhoz viszonyuk. A Stalker a tömény idea. Én mindennek ellenére a Stalker és zóna létbe vágyom és nem érdekel a buta civilizáció, sem a buta emberiség...
" Klimov előtte is, meg utána is jó filmeket rendezett"
Mondjuk, ez hülyeség volt (előbb kellett volna utánanéznem, nem utólag), mert ez az utolsó filmje. Én magyar moziban előbb láttam a "Jöjj és lásd"-ot és utána az "Agónia" filmjét, így valahogy azt hittem, hogy ez a készülésük sorrendje is.
