Szerintem a Ho Shi Minh ösvény le nem zárásán ment el minden. Kambodzsa lerohanása pótcselekvés volt és csak a világra szabadította a vörös khmereket. Dél Vietnámot nem tudták teljesen ellenőrizni, Észak Vietnámi reguláris csapatok is harcoltak délen a hegyi utakon történtt ellátással. Ha lezárják Laoszt Dél Vietnámot könnyedén pacifikálják, Kambodzsa semleges maradt volna. Ez után egy "Marshall" segéllyel felpumpálhatták volna Dél Vietnámot
Akkor már az volt a cél hogy befejezzék a háborút,és minél előnyösebb feltételekkel kényszerítsék tárgyalóasztal mellé Észak-Vietnam-ot.
Ezt akkor Hanoi napokon keresztüli 24-órás bombázásával érték el,amikor már az északiaknak nem volt légvédelme,kénytelenek voltak amerkával megegyezni.
Akkor amerika azt hitte megnyerte a háborút,és kivonult.
Két év béke után,1975-ben,már észak elég erősnek érezte magát,hogy lerohanja dél-t,főleg azért,mert tudták,hogy az amerikaiak,már nem fognak beleavatkozni.
Vajon megnyerhette volna a vietnámi háborút az USA? McNamara halálával kapcsolatban szerintem érdekes kérdés felvetés szerintem.
Saját véleményem szerint akkor vesztette el az USA amikor garantálták a környező országok és az USA együtt Laosz semlegességét kb 1962 körül, és ezzel a Ho Shi Minh ösvényt csak légierő és hmong szabadcsapatok által lehetett zavarni és nem lezárni.
És ezzel aránytalan veszteségű háborúba került az USA (kb 50000 ezer halottat vesztett, ha jól tudom).
Akit érdekel a téma:a spektrumon péntekente 22.40-Út apokolba-avietnami háború címel,egy nagyon jó sikerült dokumentum filmet nézhet meg!Az első rész már le ment az 1945-60 gyarmati francia háborúról.A másodikban,már az amerikai háború közvetlen előszelével (1960-63)foglalkozik. A konfliktus,az egyik legcsunyább háború volt.És igy utólag értelmetlen vérrontás is.De az amerikai filmesek olyan filmekkel mint "apokalipszis most,vasháromszög akció,hamburger hill,jó reggelt vietnam,szakasz,katonák voltunk"a fiatalabb korosztálynak(köztük nekem is)maradandót alkotott
a Maine másodosztályú cirkáló nem volt gőz alatt nem lehetett kazárobbanás.A szén öngyulladásáról volt szó hogy ez berobbantotta a lőszerraktárat(ez nem volt szokatlan akkoriban) de bebizonyítani nem sikerült.Az szinte biztos hogy nem a spanyolok tették.
"Mellesleg ez volt az amerikai imperializmus nyitó fejezete."
-- Az USA imperializmusban született. Hiszen a 13 gyarmat egyik baja az angol fennhatósággal éppen az volt, hogy korlátozták a nyugati területek meghódítását.
Az USA egy olyan gyarmat volt, mely túl jóra sikeredett, függetlenedett, aztán végiggyarmatosította az egész Észak-Amerikai kontinenst széltében. Ez volt a kezdet.
A jenkik az 1898 évi spanyolok elleni háborút is hamis indokkla indították meg.
Havanna kikötőjében "imeretlen okból" fölrobbant a Maine nevű cirkáló.
A jenki sajtó és a közvélemény bosszúért üvöltözött, az elnök megüzente a háborút.
A cirkáló fölrobbanásának valódi oka soha nem derült ki: talán kazánrobbanás volt, talán a jenki titkosszolgálat maga robbntotta föl, de az 100 %, hogy nem a spanyolok robbantották föl.
A háború egyik érdekessége, hogy Theodore C. Roosevelt, a későbbi elnök "vadnyugati" elemekből, köztük szép számmal köztörvényes bűnözőkből (akik ez alkalomból amnesztiát kaptak) Rough Riders (Kemény Lovasok) néven egy lovassági különítményt szervezett. Még néhány indián is volt ebben az alakulatban...
Kubában be is vetették őket, de gyalogosként, mert a hadvezetés úgy rendelkezett, hogy a lovakat nem szállítják át Kubába.
Ez a különítmény foglalta el az ún. San Juan magaslatot, amit a jenkik a mai napig óriási hőstettként ünnepelnek.
Mellesleg ez volt az amerikai imperializmus nyitó fejezete.
Bocsánat az OFF-ért, de sok a hasonlóság a két eset között.
Azt mondják, a történelemben nem elsősorban a múltat ismerjük fel - hanem saját magunkat. Anélkül, hogy párhuzamot kellene vonni egy bizonyos másik háborúval (lehet), meg arról elmélkednénk, mi tesz egy szabadságszeretőként startoló nemzetet globális kitejedésű birodalommá, érdemes a mából visszatekinteni a vietnami háború tanulságaira.
Érdekes:
Hamis híreken alapult a vietnámi háborúmúlt-kor.hu, 2005. november 7.Alaptalanul indította meg az Egyesült Államok a katonai támadást 1964 augusztusában Vietnám ellen, illetve a casus belliként értelmezhető jelentéseket továbbító Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai tisztában voltak azok hamis tartalmával. A történészi állítás komoly belpolitikai és társadalmi feszültségeket eredményezhet Amerikában. 1964. augusztus 4-én, két nappal az első akciót követően, újabb támadás érte a Tonkini-öbölben állomásozó amerikai hadihajókat. Lyndon Johnson, az Egyesült Államok akkori elnöke és nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert MacNamara azonnal kiadták a parancsot a légierőnek a megtorló hadműveletekre. Három nap múlva a Kongresszus is hitelesnek értékelte az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) jelentéseit mindkét támadásról. A döntés felhatalmazást és egyben igazolást jelentett az elnök számára a térségben való katonai jelenlét erőteljes növelésére.
A két NSA-jelentés tartalma a következő volt: augusztus 2-án három észak-vietnámi üzemanyagszállító hajó megtámadott egy amerikai felségjelzésű rombolót; (komolyabb sérülés, látványos kár nem keletkezett.) két nappal később, augusztus 4-én, egy ködös éjszakán több amerikai hajó jelentette, hogy valószínűleg észak-vietnámi hajók tüzeltek rájuk, bár mindez nem biztos, mivel semmilyen látható bizonyítékuk nincs, amivel alátámaszthatnák az állításukat. Annak ellenére, hogy a második jelentés gyakorlatilag egyetlen bizonyítható állítást sem tartalmazott, az NSA mégis kijelentette: a támadás megtörtént, Hanoi másodjára alkalmazott szándékos agressziót Amerika ellen. A szervezet továbbította a jelentéseket Washingtonba, a Pentagonnak és a Fehér Háznak. Az elnök reakciója és a háború további alakulása ismeretes.
Matthew Aid, a hírszerzési ügyek elismert, független szakértője most azt állítja: az NSA hivatalnokai tökéletesen tisztában voltak az általuk továbbított második jelentés hamis tartalmával, azaz pontosan tudták, hogy a kulcsfontosságú bizonyítékként kezelt augusztus 4-i támadás soha nem történt meg.
Aid, aki a múlt héten jelentkezett megdöbbentő kijelentésével, elismeri, hogy a vietnámi háborút kutató történészek számára a félrevezetés eddig is nyilvánvaló volt. A Hivatal azonban mélyen hallgatott a történtekről. Sőt, az NSA igazgatóhelyettese idén augusztusban hivatalosan is blokkolta az információ nyilvánosságra hozatalát. Az ügy kipattanása persze azonnal állásfoglalásra késztette a szervezet munkatársait, akik hivatalos nyilatkozatban indokolták a döntést. Eszerint, a közléssel maguk is maximum november közepéig vártak volna, addig is csupán azért, hogy a kellő pillanatban viszont minden fontos összefüggést biztosítva juttassák el a hírt a nyilvánosságnak.A szakértő meglátása szerint a döntés oka nyilvánvaló és kényes aktuálpolitikai kérdésekkel áll kapcsolatban. A napokban is heves viták övezik a kérdés, vajon a Fehér Ház manipulálta -e a most zajló iraki háború kitörése előtt a hírszerzést abból a célból, hogy a tőlük kapott hírekre támaszkodva az ésszerűség látszatát keltse a következő lépések számára. Mint az a jelenlegi hírekből tudható, az USA, iraki invánzióját - a vietnámi esethez hasonlóan - szintén "zavaros" hírszerzési információkra alapozva indította meg, (lásd a tömegpusztító fegyverek létezéséről szóló híreket) ezekkel támasztva alá a lépés helyességét. Alapvetően tehát attól lehet tartani, hogy az amerikai társadalom, amely anno néhány éven belül egyértelműen ellenezte Amerika katonai jelenlétét a vietnámi térségben, most, ha az igazság kitudódik, meglátja a két esemény közötti párhuzamot, és megvonja támogatását a regnáló kormánytól. A leleplezés további találgatásokra is lehetőséget ad. Robert Schulzinger, a vietnámi háború történetének szakértője arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon mennyit tudott a valóságról maga Johnson és MacNamara. A történész szerint a most megismert tény a hozzáértők számára csupán azon változtat, hogy negyvenegy év múlva végre fény derülhet a titokra: ki tudott a második jelentés hazugságáról.
A sokat hangoztatott tréfa ellenére, amely az NSA kezdőbetűinek a Sose Mondj Semmit (Never Say Anything) jelentést tulajdonítja, Matthew Aid meglepetését fejezte ki a médiának. Azt mondja, a tudatos ferdítés, az évtizedeken át húzódó titoktartás és a valóság felfedésének megakadályozása mindezekkel együtt is igen ritka eset a történelemben.
