Igenám, csak ugye ez egy frekiváltó. És én nem fosok ugyan a 300 volttól, de elég egy kis figyelmetlenség, és a kezemmel sütök ki egy 400 mikrós kondit :)
Ekkor kellene megkeresni, megmérni a NYÁK-on a tápfeszt. Ezután ki és bekapcsolni,és ha elsötétül megmarad-e a tápfesz vagy sem. Már ha ezen nem volnál már túl...
"Tudom, hogy nagyon egyszerű megközelítés, de erre jó lenne egy donor, behatárolni a hibát."
Bekapcsoláskor a kondit szabályosan feltölti, majd meghúz az inrush ellenállas áthidalása. A kijelzőn először világítanak a szegmensek, majd elsötétedik. Amíg működik, parancsot nem fogad.
Ha ekkor lehúzom a kijelző panel csatlakozóját, majd visszadugom, a kijelző bekapcsol, elvégez valami tesztciklust (pörögnek a szegmensek), majd kiírja a 020 as hibakódot. Viszont ekkor már nem alszik ki (?!)
Tudom, hogy nagyon egyszerű megközelítés, de erre jó lenne egy donor, behatárolni a hibát.
Játéknak már épp elég volt az egyik teljesítménypanalt leválasztani a másikról, 12 lábon forrasztva, majd bekábelezni, hogy minden mérhető legyen, mindkét oldalán.
Az egy eszterga szegnyeregbe való befogó. Szabadon elcsúszik, elforog, a recézett részt fogva a kezed adja nyomatékhatárolást. Kezdetben azon volt a menetfúró tokmány.
Ez talán túl precíz számomra, az állványos fúrógépet használom hasonlóképp. Elég néhány bekezdett menet, és a nagyja munkát úgyis hajtóvassal készítem el.
Az esztergába fogott munkadarabban sem gyötröm végig a menetfúrót,elég ha csak belekap. Munkadarab ki és hajtóvassal készre vágva.
Esztergában ha a menetfúró szára nem is forogna el,(tokmányba fogva biztosan) akkor a morsekúp fog engedni.
Egészen véletlenül nincs valakinek egy félhalott vagy jó Yaskawa 1PH/3PH frekiváltója, amit megkaphatnék kölcsön vagy donornak? Hozzám került egy J1000-es, látszólag hibátlan, de bekapcsolás után pár másodpercre kikapcsol. Elég sokat elpiszmogtam már vele, valahogy a végére szeretnék jutni. Kapcsolási rajz nincs , így meg nem tudom, melyik tápfesznek mennyinek kell lennie.
Igen menetfúró tokmány van rajta, elöl három pofával vezet, középen pedig jobbos/balos menettel összehúzott két henger fogja és meneszti a fúrót. Huszon pár ezerért rendeltem kínából.
Legegyszerűbb esetben egy merőlegesre oldalazott nagyobb átmérőjű köracél darab, a menetfúró szárának megfelelő furattal és egy a munkadarab felöli süllyesztéssel. Utóbbiban el kell férjen a menetfúró dolgozó része és a forgács (egy része). Ezzel mindenféle próbálgatás nélkül meg lehet indítani a menetfúrást a darabra merőlegesen (ha elfér a forgács, készre is fúrható a levétele nélkül, terelőélessel meg ott nem lesz forgács).
Lehet bonyolítani is: pl. satupadra szerelt karos, beálló vezetőhüvely, amibe T alakú "menetfúró hajtóvas" passzol - ekkor mdb. megfogás vállas/prízmás satupofával vagy csak simán az asztallapra leszorítva (asztali karos menetfúrógép mintájára).
Én a kézi menetfúrót is mindig megvezetem: amikor kifúrom a lukat, befogok a fúró helyére egy csúcsot vagy negatív csúcsot és azzal megtámasztom a menetfúrót.
Ezért zavar, hogy manapság a menetfúrók véget valami érthetetlen okból lecsonkolják.
Régen a kicsi menetfúrók hátsó végén csúcs volt, a nagyobbakén pedig központfurat.
A magfurattal való egytengelyűségen sok múlik - a gépik nem nagyon állnak be maguktól a furat vonalába, mikor ferdén indul és már telibe viszi a furat falát, akkor nincs tovább. Kézi hajtáshoz csinálni kell hozzá vezetőt, azzal nem kell "benézni" a merőlegességet. Vannak olyan kivitelek is, amihez már fix megvezetést írnak elő - ott már a hosszkiegyenlítő sem megengedett.