Egy 12x12mm-es négyszögvasból készült. A furatot in situ az esztergapadon csináltam, így a mérőóra minden állítgatás nélkül pontosan tengelymagasságban van.
Megvenni nem szeretném a Schlesinger gyaludat, mert nemrég vettem egy nagyon klasszat és itt be is mutattam. Azóta bekerült a műhelybe. Viszont képet szívesen látnak róla.
Hazaért a nagyfiú. Még lesz vele egy kis harc, hogy a helyére kerüljön de legalább már itt van az udvarban. Majd kap egy alapos külső-belső tisztítást meg új olajat. Gyakorlatilag új állapot, a kos csúszó felületein végig ott a gyári hántolás. Jugoszláv masina. Így viszont eladó lesz a kis Slézinger gyalum ha valakit érdekel itt.
Ötletadónak. Egy alu darabkából gyalultam egy betétet a késtartómhoz, egy hengerrel kiegészítve már rá lehet fogni a házi szabvány óratartómat. Ezzel kiváltom esztergán a mágneses tartót. ami egyrészt nehezebben fér a tokmány közelébe, illetve sok forgácsot szed össze. Hasonló csap van nekem marógépen, gyalun, köszörűn. Eredetileg egy ME250 marógép vertikál fején láttam ilyen gyári megoldást.
Sajnos elképzelésem sincs, hogy "Nem metszett" mire próbált utalni.
Viszont.
Egyszer (jó régen) láttam egy Tüzépen egy fószert, aki a földön ülve raklapokat szögelt. Megfogta a 100-as csavart szöget, egyet rásomott a (normál méretű) kalapácsával, a szög meg tövig elmerült a fában.
Azóta tudom, hogy én "nem tudok egy szöget beverni". Viszont biztos vagyok benne, hogy jobban esztergálok nála.
Egyértelmű hogy visszafelé kell forgatni és akkor nem mászik sehova, meg azután a szán mozgása lassúbb legyen mint a kiforgácsolás sebessége. Én a revolver esztergámra terveztem hasonlót.
Ezt a kő felmászást nem értem. Lehet bármilyen kajla mozgása a kosnak ha az ciklusról ciklusra nem változik akkor csak a mozgás hibáját köszörüli a darabba. A többi megjegyzéseddel egyetértek. Fogást nagyon óvatosan kell venni éppen csak érinteni szabad a tekerőt. Igazából kényszermegoldás, de egy satupofát felsimítani azért alkalmas.
Véleményem szerint csak olyan gyalu jöhet számításba aminek a megvezetései tökéletesek. Ha van egy kis "lógása" a kő könnyen felmászhat a munkadarabra és eltörhet. Védőburkolat hiányában elég veszélyes.
Kis fogásokat sem könnyű venni vele.
Annyira lesz síkköszörű , mint amennyire az esztergára szerelt kiegészítő köszörűtől az eszterga palást köszörű.
Ez a fajta oszlopos fúró nagyon jó! Amit a képen lehet látni, az ráadásul patika állapotú. Az simán megérne szerintem 150-et, vagy még többet is. Ezt még én is szívesen megvenném. Azt nem tudom, hogy mennyiért lehet ilyen gépet vásárolni, ez is olyan mint bármi más, ki kell fogni. Hirdetési oldalon néztem gépeket, hát sokkal rosszabb állapotú gépek vannak, sokkal drágábban. Ezt a fajtát nem is láttam.
Az enyémet 50eFt-ért vettem kb 8 éve, szóval szerencsével ki lehet ma is fogni a duplájáért. Ha gyorsan akarsz venni akkor inkább 150eFt körül számolj.
Akkor ezek szerint jó választás lehet, láttam már más fajta gépeket is de ez a kivitel tetszik a legjobban ezért szeretnék ilyet vásárolni, viszont csak 80-100 ezer körül tudok rá szánni van rá esély hogy találok ennyiért valahol?
Az enyémet nem zárták be. Átnevezték, Szamuely-ről Jedrassikra.
Mint utolsó technikus, végeztem, aztán BME. 1, 2 diploma. A középiskolában/technikumban(1972) már megcsináltuk a lineáris motort amikor elindult a japán Sinkanszen.
Mi is háborogtunk, amikor a tanműhelyülnkbe 6 db 6 lábú munka asztalt készítettünk, 100- as U vasból.
Kézi fűrésszel vágtunk fel az anyagot, először 90 fokban kellett megreszelni a felső keret végeket, majd 45 fokban gérbe vágni, megreszelni, hegesztéshez él letörést készíteni.
A 36 lábból egy db. 1 mm-rel rövidebb lett, arra a méretre kellett a többit is reszelni, hogy az asztal nehogy billegjen.
A kereszt tartók 50- es U vasból, a fiók sínek, már 40-es szög vasból készültek, a munkalap 6 os kazánlemezből készült.
Igencsak megizmosdtunk, mire elkészültünk, és minden a helyére került.
Hát... izé.... az jópofa, hogy a flexbefogót rángatja, ellenőrizendő, milyen stabil, és moccanásmentes. De én még olyan flexet nem láttam, aminek a tengelyében ne lett volna akkora kottyanás, ami miatt síkköszörűnek kábé vállalhatatlan. Persze, ha azt előtte pontosra átalakította, akkor valamire azért jó a szerkezet. Mondjuk a síkköszörűktől elvárt pontosságot nem fogja hozni, de otthonra bőven jó - akkor.
Én is a MÜM 22- es szakmunkásképzőbe jártam 68- 71 ig az újpesti, akkor még Komjáth Aladár, ma Lőrinc utcába.
Nemrég jártam arra 50 év után, a sulit persze már bezárták.
A tanműhely hátteret a Chinoin gyár biztosította, ahol Karcsi bácsi, aki szerszámkészítő, és box edző volt a szakoktatónk, aki szó szerint belénk verte a dzakma alapjait.
Nekünk, mechanikai műszerészeknek két évig kellett együtt tanulni a géplakatos tanulókkal, majd 3. évben kerültünk ki az üzemekhez, ahol az utolsó félévben teljesítmény bért kaptunk az ösztöndíj mellett.
A gyárnak modern gépparkja, és műhelyei voltak, ott szinten minden gépen dolgozhattunk.
Nálunk is volt még vizsgamunka készítés, nekem jutott egy tenyérnyi asztali fúrógép.
Mind működött, és a méreteihez képest használható is volt.
Csináltunk asztali lemez vágó ollót, asztali golyosprést szerszámmal 3- as alátetek készítéséhez, és a kovács műhely rugós kalapácsa is elkészült egy M 20-as magnó motorral.
A fűrész keret, hajtóvasak, stb.a gyári szerszám kiadóba kerültek, a kisebb dolgaink kocka, mikrométer tartó, egyebek meg a műhely üveg vitrinében voltak ' kiállítva ".
Nem semmi, főleg amilyen szerszámozottsággal készítetted! Már nem emlékszek rá, hogy hol háborogtak a gyerekek, hogy a mai világban minek reszelni tanulni?!
A lehetőségekhez képest a gimnáziumi 5+1 -es képzés is elég univerzális volt.
A lakatos résznél karbidos gázhegesztő, "villanyhegesztő" , fúrógépek.
Először csak valami lendkerekes hajtány, aztán lett villanymotoros asztali fúrógépünk is.
A csörgő-zörgő kecskelábas eszterga mellé harmadévben érkezett öt darab EMR-140, zsír újan, összes tartozékával.
Akinek volt hozzá affinitása, mindent kipróbálhatott, dolgozhatott bármelyik gépen.
Ha nem ment a tanulás rovására, oktatási időn kívül is bejárhattunk. Mindig volt felügyelet, mert a szakoktató tanáraink szinte bent laktak a műhelyben.
Amikor az asztali fúrógépet megkaptuk elhatároztam, hogy készítek egy ilyet kicsiben.
U160 acéldarab volt az alapja a MÉH telepről, a hossza pont jó volt.
Síktárcsára felfogtam a kecskelábasra és megesztergáltam az asztalsíkot.
A kor divatjának megfelelően utána fúrógép alatt felpikkelyeztem.
Az oszlop egy kiselejtezett traktor alkatrész, különösen tetszett rajta a bordás rész, attól tőben erősebbnek gondoltam. (Volt is benne igazság, de csak ráérzés volt.)
A géptesten dolgoztam a legtöbbet. Lv. 8-as lemezből kézi fűrésszel + vastagfalú csövek esztergálva.
A szakoktató hegesztette össze.
Mivel várható volt, hogy a hegesztéstől a csőfuratok elhúzódnak ezeken volt egy kis ráhagyás.
A szakoktató kis motorok felújításával is foglalkozott. Volt kézi hónoló készlete 50kcm motorok hengeréhez. Ennek méretéhez igazítva készültek a ráhagyásos furatok.
Gondolhatjátok, hetekig hónoltam az oszlop és az orsóhüvely furatát.
De kész lett, szabályos hengeres lett, méretéhez készült az orsóhüvely.
Az apróbb dolgok már könnyen mentek.
A fúró-orsó hosszhornyának gyalulásakor ismét jött a kecskelábas. Főorsó rögzítve, orsó két csúcs közé, késtartóba 90 fokkal elforgatott HSS beszúró. Aztán a kés-szán kézzel előre-hátra milliószor.
Az előtoló fogaskerék talált tárgy volt.
Végig görgettem az orsóhüvely paláston, ahol nyomot hagyott ott készült az ellen fogazás, fűrésszel, reszelővel.
A nagy ékszíjtárcsa egy vetítőgépből való.
A villanymotor az Ezermesterbolt ajándéka. Príma volt terhelésre esett a fordulata mint a vesztés, de nem égtek el a nagyobb (max. 6-os) fúróim.
Barkácsműhelyem első kis gépe lett 17 éves koromban.
Eddig nem akartam elhamarkodott lenni, de mostmár merek nyilatkozni róla mert összeraktam a kisRákosi vertikálfejét. Sikerült megoldani a kúpfogaskerékpár kérdését.
Több ötlet jött innen a fórumról is, és kérdeztem facebook csopoprtban is, de gyári megoldást sehol nem találtam, a Powerbelt-es vonalat pedig végül nem erőltettem.
Elkezdtem árajánlatokat kérni a gyári leírás alapján a két kerékre, vegyes érzelmekkel. Volt olyan aki 250ezer Ft+ Áfát mondott rá, volt aki látatlanban nem tudott árat adni, de leginkább választ sem kaptam.
Végül kaptam egy telefonszámot ahol rákérdeztem és 55ezer Ft-ért elkészítették a párt, a vertikálban lévő, régi egyenes fogazatú, szarrákopott pár alapján. Reteszhornyokkal, csapágyhelyeket köszörülve, és az egészet betétedzve.
Maximálisan elégedett vagyok vele, és ezért megírnám ide az elérhetőséget, háthat egyszer bármikor a jövőben bárkinek szüksége volna ilyenre.
Tóth Mihály +36 70 942 11 44 (Kistelek)
Ui.: Kellett minimális alakítás a nagyobbik fogaskeréken mert távolabb kellett hogy legyen, a csapágyfelfekvő vállat visszamunkáltam (még szerencse hogy múltkor vettem valami brutál Iscar lapkákat). A hézagolás, szét-összeszerelésekkel (kb. 20szor) plusz az egyéb kis hozzávalók végül 2 napi munkámba kerültek, de mostmár kész.
