Segítséget szeretnék kérni ennek a köszörűnek a beazonosításában. (talán EVIG a 60-as évekből) Géptábla teljesen olvashatatlan. Ha esetleg van valakinek ilyen, egy fénykép a géptábláról nagy segítség lenne, Előre is köszönöm
Korábban szó volt arról a lécről is. A linkelt videóban valószínűleg egy pár kilós mangálium léc lehet. Nem neked szánom, azért az öntöttvas óta fejlődhetett a technológia is. Emlékeim szerint az ezerötös másfél század körüli síklapúság környékén mozog. Iparszerűen egy ekkora öntvényt emelgetni az embergyilkos, emelőzni meg sokkal több idő lehet. Nem is beszélve hogy a prizma oldalakat nem lehet egyszerű úgy festeni.
Mindenesetre ha iparszerűen nyomja vajon miért nem használ gépi hántolót? Vagy erre van neki a flex? (Marógép/síkköszörű híján az etalonjaim egy részét én is dremellel nagyoltam....)
A hosszán festésnél ha az ágyazat előtte rendbe lett rakva miért probléma vajon a hosszabb festési út? Az én logikám szerint talán több kiálló pont "találja el" a felületet. (?)
Szerintem Andrej Tkacs cégen belül végzi a gépfelújítós munkáit. A filmjeit reklámfilmeknek tartom, mert nem szokott elagyalni azon, hogy egy-egy problémás részt így -úgy - vagy amúgy kéne megoldani. Egy "stream-line" folyamatot mutat be, amelyenek elején van egy koszos és kopott gép, végén meg egy csillogó felületű, lefestett gép. Nagyrészt egy kaptafára készülnek, nem is értem, miért mutatja be ugyan azokat a munkafolyamatokat újra és újra. Egy értelmes okott látok erre, hogy bemutassa, hogy milyen nagy gépmennyiség megy át a kezeiken. A jelölési technikáján lehet kivetni valót találni (1,5 - 2m -es lécet három részletben végigtol egy 3-4m-es gépágyon, a hosszán talpát több deciméteres kilengésekkel tologatja a megfestett vezetéken), nálam tapasztaltabb és tanultabb amatőr vagy szaki bizonyára ennél többet is lát. Viszont szerintem itt nem a részletek bemutatása a cél.
Én úgy vagyok ezzel, hogy amatőr viszonylatban teljesen elfogadható az ilyen sufnituning, mert az ember abból főz, ami van a kamrában.
De ha valaki mondjuk esztergályozásból keresi a kenyerét, attól elvárom, hogy jól felszerelt műhelye legyen, patronokkal, jó minőségű független tokmánnyal, műszerekkel stb.
Egyfajta igényességet is mutat egy jól felszerelt, rendezett és tiszta műhely.
Ez a másik érzékeny ponton nálam.
Amikor meglátom a forgácstálcán a kupacban álló ezeréves forgácshalom tetején tokmánykulcsot meg a tolómérőt, köszönök, és megyek is ki onnan.
Nem is olyan ördögtől való cselekedet az a tokmány kalapálás.A felfogó eszközeim közt nekem is van egy olyan tokmányom aminek a hátlapja lazán illesztett,és át lehet ütni,nagyon jó szolgálatot tesz akkor,ha újra kell valamit nagyon pontos szaladással felfogni.Század pontos futást is el lehet érni, a megfogott felület esetleges ütésétől független. Az ilyen felfogások érdekében többre tartom mint a független pofamozgatású négypofás tokmányt.Véleményem szerint nem hiszem,hogy az ilyenekre oktatás káros lenne.
Igazad van! jól kukacoskodsz, sajnos nem csak a fémiparban mutatnak tandler baromságokat szakmai aláfestéssel, lejáratva a hozzáértésüket mi több veszélyes dolgokat "oktatva". ( a különleges megmunkálási módokat )
Nem kell védeni, nem támadtam meg, csak elmondtam a véleményem.
"A gépműhely gyakorlat olyan tárgy (legalábbis a Bánkin) ahol bemutatják a diákoknak a régi gépeken a megmunkálás alapjait."
Ez becsülendő, és jó dolog.
De! Könyörgöm, ha már az alapjaiban a barkács módszereket mutatják be, akkor mit fog az a szerencsétlen tanuló tovább vinni?
A hozzászólásom lényege nagyjából ennyi.
"Nekem kifejezetten tetszettek a nem egysíkú megoldások, és hogy bemutatott olyan megoldásokat amik nem tökéleten gépen és tökéletes felfogási opcióval megoldhatók."
Sok mindent meg lehet oldani, és valóban nem árt a gondolkodásra nevelni a tanulókat. Viszont a rossz tokmány kalapálgatását a kiherélt tokmánytárcsán talán nem kellene oktatni.
Vagy egyébként még mellé kellene tenni, hogy 2 db után megőrül majd vele a delikvens. A gazdasági oldala pedig könnyen lehet majd az, hogy egy legyártott pár ezer forintos szemétért adott esetben jelentős anyagi kárt okozhatunk a gépben. Szóval szakszerűtlen kényszermegoldás, elrettentő példának jó...
Ha a tények manapság kötekedésnek számítanak, akkor kötekedtem.
Ez kifejezetten Metánra van "skálázva", de más éghető gázok is működésbe hozhatják. Komolyabb érzékelőknél a gyártó táblázatos formában megadja, hogy milyen un. keresztérzékenységet mutat más gázoknál.
Így kiszámolható, hogy egy másfajta éghető gáz milyen koncentrációban kell, hogy jelen legyen, hogy ua. a kijelzett értéket mutassa.
Szóval ha ez a kis ketyere megszólal, ott valami nem ok, valamilyen éghető gáz van jelen.
Ezen nem kell aggódnod! A gázóra nálam is a lakásban van. Gázrobbanáshoz nem kell flexezni, elég a villanykapcsolót felkapcsolni :-) A gázóra is csak olyan mint egy konvektor. Kisnyomású rendszerek, úgymond nem robbanásveszélyesek, ha azok lennének a lakásokba rb.- s szerelés kellene :-) Ha érzed a merkaptán szagát, szikrát ne csiholj semmivel :-)
Érdekelne a véleményetek, mennyire "egészségtelen" ha a műhelyem a pincében abban a helyiségben van amiben a gázóra is. Leginkább a flexelés szempontjából lehet kritikus szerintem.
Nyilván nem tolom el a géptől, ha nem értek hozzá. Inkább arról volt szó, hogy nem akarta megcsinálni, mert macerás. Nem igazán értettem, mert nem külsős vállalkozóról volt szó, aki nem tudott volna jó pénzt keresni annak a legyártásával, mert saját dolgozó volt, órabérben, tehát mindegy volt mennyi ideig csinálja. Mivel minden általam tervezett darab először ugye próbadarab, vagy prototípus, nem sok százat kellett belőle csinálni. Azt majd kb. egy év múlva, ha az a megoldás lesz beépítve egyáltalán a termékbe. Ilyenkor kell ugye a lelket masszírozni, hogy maga az egyik legjobb szaki, maga meg tudja csinálni. Persze azért az is számít, hogy egy mérnök egyébként dolgozik e pl. egy kísérleti műhelyben, saját kezével, vagy segítséggel, és először megcsinálhatja, ha olyan a darab. Már ha van saját kísérleti műhely. Nálunk volt. Nyilván a CNC üzem igen prüszkölt, ha egy darab valamit kellett csinálnia. De a tulajdonos azt mondta: lehet, hogy éjszakai műszakot, vagy szakit kell berendelni, de ha nem csináljuk meg, akkor hogy adunk el a jövő évben új terméket, amit ugye egy kiállításra le is kell gyártani. 3D-s animációra nem vesz senki a kiállításon olyan terméket, amit nem tud megfogni.
Felbukkant egy példány a Magyar Szerszámgépek Katalógusából. Mivel nekem már meg van, ha valakit érdekel, privátban tudok elérhetőséget küldeni. A tulajdonosnál egyéb érdekességek is megvásárolhatók. '49-'50'-es évekbeli RM marógépek használati utasítása, gőzmozdony szerelési könyv, korabeli sajtó fényképek KART E1N esztergáról stb.
Olvasgatva a fórumtársak írásait az oktatásról, mindig felerül bennem, hogy 4-5 év középfokú vagy felsőfokú intézényben eltöltött idő, hogy a fenébe elég arra, hogy sokan mindenhez profin értsenek.
Az tény, hogy régen más volt a tananyag és volt műhelygyakorlat. Az is tény, hogy a végzett hallgatók sokkal többet értettek a szakmához mint ma.
Az is tény, hogy nincs megtiltva, hogy saját magát is képezheti valaki és nem csak lobogtatja a megszerzett oklevelét.
Viszont egy átlagos vagy jobb képességű szakember, legyen az szakmunkás, technikus, mérnök, aki a szakmában pl. forgácsoló gépen hosszú éveket eltöltött olyan tudásra tesz szert, hogy az semmilyen más módon nem megszerezhető.
Tehát az azért "enyhe túlzás", hogy majd eltolom a géptől és megmutatom neki...
Természetesen nem a kutyaütő szakiról beszélek, neki nem is kéne a gépnél lennie. És nyilván van kivétel is, de általánosságban elmondható, hogy a sokéves tapasztalatot, gyakorlatot semmilyen más módon nem lehet megszerezni.
Egy régi magyar film is eszembe jutott, a címére már nem emlékszem, Sinkovics Imre volt az egyik főszereplő és a brigádvezető elméletben nagyon tudott hegeszteni, aztán egyszer lehetőséget kapott a bizonyításra.:-)
> "A CNC mellett álló biorobotnak pedig úgyse kell tudni esztergálni."
Ezt iróniának szántam. A CNC-s biorobot kifejezést pedig a munkahelyemen dolgozó lakatos uriembertől hallottam, akinek a munkájával nagyon meg vagyunk elégedve.
100 éve. Negyven éve is. Nálunk voltak lány tanulók is, a 42 fős osztályban. És megmaradtak a szakmában. Azért az a lehetőség, hogy egy technikus végigjárta az akkori magyar működő üzemeket, Ganz-Mávag, Beremendi, Váci, Hejőcsabai Cementgyár, Vasúti Járműjavítók, Üveggyárak, Ajkai Alumíniumkohók, DAM, Ózdi Kohászati Művek, Dunaújváros, papírgyárak, konzervgyárak, textilgyárak, bányák, trafóállamások(Albertirsa), Gamma, LKM, Ganz Villamossági Művek. Én még sétáltam, lehajtott fejjel, az asszuáni gát generátor állórészében, mikor tekercselte két szakember. Egy gépészmérnöknek szerintem illik tudni hagyományos és CNC esztergán is ügyködni, vagy legalább kis betanulás után.
Ja, és a tönkrement modellekről ő is mesélt, hogy amit tudtak, megpróbáltak kijavítani, hogy újra kiállítható legyen.
Én azt gondolom, hogy a tanulók a XIX. század végén simán voltak a tanulmányaik végén olyan szinten, hogy bármelyik modellt le tudják gyártani.
Akkor, ha valaki tanulhatott egy ipariskolában, annyira komolyan vette, hogy nem a bulizással foglalkozott minden nap.
A maiak.... hát én azt gondolom, hogy arányaiban ma is ösze lehetne szedni annyi jó kezű srácot, mint régen, de ehhez sajnos nagyon lepusztították a képzést is, és ez is bejátszik abba, hogy szerintem is kevesebb a tudásszint, mint ötven éve.
