Milyen formákban valósítják meg a különböző felekezetek az ószövetségben található tized intézményét? Hogyan lehet ezt az intézményt az újszövetségben értelmezni, és ezt az adakozási formát gyakorolni?
A Biblia nem elégséges hivatkozásul hiszen SOK SELEJT van benne,egymásnak ellentmondó részek is,rejtett értelmü sőt máig meg sem fejtett szövegek is.
Ln MINDEGYIK felekezetnél látok pazarlást néhol urizálás is,beleugatnak a politikába püspükük ARANY pecsétgyürüje,ÉGIGÉRŐ templomtornyok szóvak van pénzpocsékolás bőven.
Tizedet semmiképpen ! :))))
Mitöbb mindegyik egyháznál kellene pénzügyi számviteli ellenőrzés.Ilyen még egy társasházban is létezik.
Állam általi T)RVÉNYESSÉGI ELLENÖRZÉS is célszerü !
A tized témájával kapcsolatban rengeted tévtanítással találkozhatunk, mivel a pénz szerelme elhomályosít(hat)ja tanítóink látását ezzel a témával kapcsolatban, valamint már eleve ők is rosszul tanulhatták ezt a témát az elődeiktől. Egyrészt az ószövetségi törvényből merítik indokaikat, másrészt Ábrahám és Jákób történetéből. Mindkettő téves szerintem.
Ábrahám ugyanis az Igéből igazolhatóan csupán egyetlen alkalommal fizetett tizedet, ráadásul nem másból, nem többől, mint csupán a hadizsákmányából. Ha a tized Isten elvárása lenne, akkor erre minden bizonnyal megtanította volna Ábrahámot, aki rendszeres tizedfizetővé vált volna. Ilyenről azonban szó sincs. Ábrahám erre szintén megtanította volna Izsákot, és Izsák is rendszeres tizedfizető lett volna. Izsák viszont megtanította volna erre Jákóbot, aki szintén rendszeres tizedfizető lett volna. Ez azonban nem így történt. Azt látjuk ugyanis az igéből, hogy amikor Jákób átélte a látomását álmában Istennel, akkor szembesült azzal, hogy Isten valóságos. Ha eddig nem tette volna, akkor ezen a ponton (Istennel szembesülve) azonnal megfogadta volna, hogy mostantól azonnal tizedet fizet minden hónapban, éppen úgy, ahogyan azt az atyái tették. (Ebből láthatjuk, hogy ezt az atyái sem tették…) Ehelyett azt fogadta meg, hogy …. HA majd épségben visszatér, akkor MAJD… tizedet fizet mindenből. Lásd. I Móz 28.20-22 Jákób tehát hallotta Ábrahám történetét, aki elment egy lehetetlen küldetésbe, és az ott (a győztes háborúban) szerzett javakból egy alkalommal tizedet fizetett Melkhisédeknek. Így akart ő is eljárni, ezért megfogadta, hogyha épségben tér vissza, akkor valamit csak ad néki az Úr (ebben a lehetetlen küldetésben, a bátyja elől menekülve) annak a tizedét az Úrnak adja. (Jákób ezzel szerintem le akarta kenyerezni Istent, hátha majd ezért a nagy fogadalomért őt is megáldja) Ami a lényeg ebben, az az, hogy sem Ábrahám, sem Jákób, nem volt „tizedfizető” a tizedfizetésnek abban az értelmében, hogy a megtermelt javaik 10%-át rendszeresen az Úrnak adták volna. Az ő történetükkel, az ő egyetlen alkalommal történő tizedfizetésükkel megindokolni azt, hogy a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása a hívők felé, az tévedés, vagy csúsztatás.
Nem találok rá szebb szavakat. Az újszövetségben Isten Szelleme kellene, hogy megmondja, hogy hova fizessünk, mennyit, és kinek, az egyes hívők anyagi helyzetének és az aktuális szükségletek pontos figyelembe vételével. Ha ez így történne, akkor talán nem lennének dollármilliomos, magánrepülővel közlekedő gyülekezeti pásztorok ebben a világban. Bármennyit is mond Isten, hogy adjunk, annak százszorosát kapjuk vissza, ezért bátran adakozhatunk, bőségesen, de a „tizes” számnak nincsen mágikus hatása, és a bibliából nem támasztható alá, hogy pontosan ennyit kell fizetnünk. Nem kell ennyit fizetnünk. Ehelyett annyit, amennyit Isten a szívünkre helyez. Ez lehet több, de lehet kevesebb is, és lehet éppen 10% is. Amennyire éppen szüksége van tőlünk Istennek a művéhez. Ez az Új Szövetség. Magától Istentől elvenni, hogy hova fizessünk és mennyit és mikor, és kinek… „Akiket Isten Szelleme vezérel azok Istennek fiai”
Még annyit, hogyha annak van csak értelme, hogy Ábrahám adott tizedet egy pogány papkirálynak, akiket megmentett, népeiklkel együtt, akkor mit is szóljak, ilyen egyház, hit, tanítás nekem sem kellene, nem hantáziákra adok, nektek meg így a jó...., legyen hitetek szerint.... :)
A Zsidó levelet nem lehet kihúzni a Bibliából, a biblia pedig úgy egész, és fel nem bobtható, ahogy van. Ha a különböző fordítások alapján esetleg még úgy is lehetne értelmezni az Ószövben, hogy Ábrahám kapta a tizedet, mivelhogy nem egyértelmű, összevetve a zsidó levéllel csak annak van értelme, hogy Ábrahám fizette a tizedet. És az Ószöv ominózus mondata is ezt jelenti imigyen.
Ha -Ige-tisztelő-emberként eszünkbe se jut arra gondolni, hogy a Zsidó levél tévedne, és valójában Ábrám kapta a tizedet (ami a többi előfordulással teljesen ellentétes lenne, Jákób sem így értelmezte) nem érdekes az, hogy miből gondolta ki Ábrám, hogy valamiféle tartozása van Isten felé, és ezt Őneki, Isten barátjának egy rejtélyes papi személyen át kell lerónia? Egyértelműnek tűnik, hogy Isten tanította Ábrámot (is) azon felül, ami le meg van örökítve az Igében. Ábrahám és Melkisedek viszonya egyébként is a Krisztus-Úsz-i gyülekezet prototipusa. Ábrám körülmetéletlen állapotában, hitből megigazítva is úgy érezte, (esetleg Melkisedek tanította??), hogy adnia kell, és pont tizedet. (Egyébként az sem annyira egyértelmű, hogy miből is fizette a tizedet, hiszen azt mondta, hogy semmit sem vesz el Sodoma javaiból...) És ezt a tanítást átadta a Izsákon át Jákóbnak is. Fontos momentum, hogy már ekkor -teljes összhangban a Malakiással- a tizedet valamiféle biztosításként értelmezték. Ábrahámban is volt félelem, nem hiába jött a következő részben a pajzsos kijlentés. Ez alapján a tizeddel a hívő a javait Isten tulajdonába, és ezáltal isteni védelem alá helyezi. (A földdel kapcsolatos ósz-i tized is ISten tulajdonjogát ismeri el)
Most egy kicsit górcső alá vesszük a Biblia leginkább félreértelmezett részét. Már érzem az üldöztetés szelét. :) Csak úgy visszacseng a fülemben: "kirekesztenek titeket a zsinagógákból..." Ajjaj, hány pásztornak fog ez fájni. Előre is bocs, ne engem, az Igét üldözzétek. Malakiásból több cikket fogok írni, egyidejűleg csak egy-egy nézőpontra koncentrálva, ahogy Pál apostolnak is szép sorjában hullottak le a pikkelyek a szeméről, mire meglátta Anániást. Bizony, Anániás neve: Jahve kegyelme. Tehát Pál Isten kegyelmét látta meg, de csak miután az összes pikkely lehullott a szeméről.1 Így hát hirdetem én is Isten kegyelmét, míg szép sorjában lehullnak a pikkelyek a Gamáliel Teológián2 tanult tizedtanítók szeméről.
Tudjátok, hogy Jézus ismeretének páratlan gazdagságához képest galambganéj a tized? Egyenest bűzlik ez az izzadságszag a kegyelem illatához képest... Ezt nem én mondom, hanem Pál a börtönből a filippieknek...3
Most azzal a problémával fogunk foglalkozni, hogy némely pásztorok szerint, ha valaki nem fizet rendszeresen tizedet a gyülekezetben, átkozott lesz az élete. (Az enyhébb verzió szerint nem lesz eléggé áldott, stb.)
No vegyük akkor pásztoraink kedvencét, a Malakiás 3:10-et, a 8-as verstől:
8 Szabad-e embernek Istent megrövidíteni, ahogy ti engem megrövidíttek? És azt mondjátok: Miben rövidítünk meg? A tizedben és az emelékáldozatban. 9 Átokkal vagytok ti megátkozva, és engem megrövidíttek, ti, egész nemzet! 10 Hozzátok be az egész tizedet a tárházba, hogy legyen élelem házamban; kísértsetek csak meg engem ezzel, azt mondja a Seregek Ura, nem nyitom-e meg nektek az ég csatornáit? És áldást öntök ki rátok elégségig;
Mielőtt belemennénk a részletekbe, mert sok van, a lényeggel kezdjük. Vegyük észre a tipikus mózesi sémát: áldás, ha jó vagy, és átok, ha rossz. Zsinagógabeli tanítóink szeretik az "Áldás és átok" című meséket. Ahogy az Apostolok cselekedeteiben is hangzik: "Mózest minden városban tanítják."4 Így hát én meg a kegyelmet fogom hirdetni, mint hiánycikket a pogányoknak.
Kezdjük az elejénél. Volt sok fa, meg két jelentőségteljes fa. Az egyik az élet fája volt, a másik meg a jó-rossz tudásának fája. (Fája fejem ettől a sok fától.) Nem rémlik valami? Az élet fája Jézus, a jó-rossz fája meg a törvény. (Erről a "jó-rossz" párosról nekem az "áldás-átok" jut eszembe az 5Mózes 28-ból.) Jézus életet hoz kegyelemből, a törvény meg halált a be nem tartókra. Lehet választani. Szóval, nekem komoly bajom van ezzel az áldás-átokkal. Inkább megyek az élet fájához enni. Bocs. Nem szeretem a kígyókat. :)
Tudjátok, mennyi múlik egy betűn? Az Újszövetségben nem Mal 3:10, hanem Gal 3:10 szerepel! Amíg Mal 3:10 a Jó és rossz tudásának fája, addig Gal 3:10 az Élet fája! Nem Malakiás, hanem Galaták:
10 Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva: Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindazokban, melyek megírattak a törvénynek könyvében, hogy cselekedje azokat. 11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem: Amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által. [Törvény = áldás és átok, jó és rossz tud. fája] 13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától[Malakiás 3:10], átokká lévén érettünk (mert meg van írva: Átkozott mindenki, aki fán függ); 14 hogy a pogányokra az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban jöjjön el, hogy a Lélek ígéretét a hit által vegyük [Jézus = átokmentes áldás, élet fája]. (Kommentár tőlem.)
Hoppá! Mit is látunk? Ismét áldást és átkot, csak kicsit másképp! A törvény átkai az Újszövetségben Jézusra kerültek! Mind! Az áldás pedig ránk! És ha nem vagyok elég egyértelmű? Akkor jöjjön a 2Korinthus 1:20 is!
Mert Istennek valamennyi igérete őbenne lett igenné és őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
Röviden: minden feltételes áldás Jézusban lett igenné (elérhetővé) és ámenné (beteljesítetté), hogy mi hálásak lehessünk és szeretetéért dicsőítsük Istent. Az átkot Jézus elvette, így számunkra csak az áldás maradt. Nem, nem vagyok gazdagság és egészség mániás! Biblia-mániás vagyok! Fogd a régi feltételes törvényeidet, és szépen helyettesítsd be a feltétel helyére Jézust! Mondok egy példát: "Ha megtartjátok" helyett az újszövetségi hívő így olvassa: "Mivel Jézus megtartotta." És így tovább...
Az ószövetségi zsinagóga-gyülekezet azért átkozott, mert a sok törvényszegés miatt átok alá kerülnek, ha nem tartják be a teljes törvényt. Elég csak egyet is megszegni, és máris jönnek a démonok. Ajjaj!
Az újszövetségi kegyelem-gyülekezet meg azért áldott, mert Isten feltétel nélküli szeretetében és a "megigazultság" állapotában vannak: "Ez a pohár az Új szövetség az én véremben." - hangzik el minden úrvacsorakor, mikor megemlékezünk Jézus haláláról és feltámadásáról.5Nem a törvényben, hanem "a véremben" - mondja Jézus! A kettőt nem lehet mixelni, mert a régi vallásos merev tömlőt szét fogja repeszteni az újbor pezsgése!7 Tehát, kétféle "kereszténység" próbál létezni. A hamisítvány és az igazi. Az ószövetségi (áldás és átok) és az újszövetségi (Jézus vére). Ehhez nagyon fontos megérteni, hogy az evangélium Isten ereje a hívőnek üdvösségre,mert Isten abban adja át az Ő saját igazságát a bűnös embernek.6 Ismétlem: Isten neked adja a saját igazságát.
Remélem, kezded érteni! Te annyira igaz ember vagy, mint amennyire igaz Isten, mert hiszel Jézus helyettesítő áldozatában. Ő vitte el a te átkaidat. Tudod, a poklot, meg ilyeneket. Azért mész a mennybe, mert "sajnos"* csak az áldás maradt, miután eltörölték az átkot. Azért vagy áldott, mert Jézus elvitte az átkot. Így szegény sátán nem tud mivel vádolni és neked sincs sok választásod, hova kerülsz, ha már egyszer Jézusba vetetted a bizalmadat... Ez hihetetlenül jó hír, nem?
Nos, szerinted mi történt a tized-nem-fizetés átkával a Malakiásból? Ajjaj, azt hiszem, ezzel a Jézussal még sok bajuk lesz a zsinagógai elöljáróknak...
(Pszt, ha nem akarod őket megbotránkoztatni, szeretetből adj nekik tizedet, jó? De ez maradjon köztünk. Tudod, Pál is körülmetélte Timóteust, amikor bevitte őt a jeruzsálemi templomba. De tudd, hogy nem leszel átkozott, ha nem fizetsz tiezedet. Jézus elvitte a balhét, hát nem egy jó hír ez? De alkalom után esetleg menj oda a pásztorhoz, és javítsd ki a sajtóhibát: tudod, nem Mal 3:10, hanem Gal 3:10.)
Jézus kifizette a tizededet, tehát nyugodt lehetsz a gyülekezeti tizedszedéskor.
*sajnos csak az áldás maradt: az átokmentes életet elképzelni nem tudó, és a híveket átkokkal kiskorúságban tartani akaró zsinagógai elöljárók számára ez rossz hír 1 Apostolok cselekedetei 9:18 2 ApCsel 22:3 3 Filippi 3:8 4 ApCsel 15:21 5 1Korinthus 11:25 6 Róma 1:16-17 7 Márk 2:22 Tovább »
Azt látni, itt a fórumokon is, hogy az ember számára a vallás a legfontosabb, majd egyes nézeti metódus mindenáron való fentartása, hogy besorolódnak egy egy zázló alá és onnan tüzelnek, vagy hírdetnek, ígérnek, kiáltanak békét, szeretetet, jólétet, de nem itt most megélhetőnek, hanem a halál után, avagy a távoli jövőre festve, mert amíg mi számunkra a mindennapokat mának éljük, az elkövetkezendőket se igazán kalibrálhatjuk képzeleteink szerint olyannak, amilyennek megálmodhatjuk akár istenestől!
Én számomra a biblia csupán egyféle tanúságirodalom..., arra, amivé tették egyes csoportok!
Az emberiséget nagyon rossz irányba vitték el, maga a vallás, tök mindegy mit hírdetnek ighaznak, az sohasem volt igazság!
láttam egy kérdést, és arra válaszoltam, az értelmezést, jelentésmagyarázatot már rég rábízom másokra, arra érdemesekre.
Örömmel látom, hogy míg én -kis túlzással- nicket, házat, hazát, életmódot, világnézetet, felfogást cseréltem, addig te továbbra is a régi módon, változatlanul nyüstölöd a Bibliát :-)
Vártam, hogy valaki a dézsma miatt méltatlankodik, mert még a magukat képzettnek tartó keresztények közül is kevesen ismerik a szó eredeti jelentését, de az is örömmel tölt el, hogy úgy tűnik, ebben legalább fejlődés történt.
Nem mondom, hogy nincs igazad, azt hiszem rágódtunk mi már ezen annak idején.
Tizedet sohasem adott senkinek Ábrahám, főleg nem egy pogány papkirálynak!
Ha biblikus vagy, akkor tudnod kell, hogy Isten elvetette a királyság minden intézményességét, a népet nem a király vezeti, sem a pap, a pap a törvények vallásnézetének betartatását hivatott felügyelni és levezetni a kirót penzumot!
Jézus nem volt sem király, sem pap, sohasem lett belőle!
Mózes sem volt király, de pap sem, hanem választott vezető!
Sámuel sem volt vezető, király, pap sem igazán, ám mégis ellátta feladatát és amikor a nép a pogány kultuszokhoz hasonlóan papért és királyért kiáltott, megadta nekik Isten, viszont érdekes, hogy nem Sámuelt választotta királynak, hanem valakit a népből!
A Mózesnek ígért népi vezető is így vűálasztódik ki a népből és nem úgy ahogyan az újszövetségnek titulált pogánykeresztény írók tudatos hellenista elképzelése szerint!
>>>Csakhogy a melkisédeki papság Jézusra egyedül vonatkozik, és nem Jézus követőire.
Lenne egy kérdésem. Akkor Krisztus az egyházától független papi szerepet tölt be? Mi ha papok vagyunk, akkor mely rend szerint vagyunk papok? A melkizedeki rend az egy papi rend, az írás azt mondja, hogy ennek a rendnek a fõpapja Krisztus lett mindörökké. A papi rend azonban nem csak egy fõpapból áll, hanem papokból is. A mennyeinek a mintájára volt elrendezve a levita rendi papság is, szintén fõpappal, meg papsággal. Ennek helyébe, illetve az eredetihez visszaigazodva (a melkizedeki elõbb volt, mint az annak földi mintájára ideiglenesen megalapított Levita rend) van ma melkizedeki papság.
Nem választanám el Krisztust ilyen alaptalanul a hozzátartozó papságtól.
Sokan azzal szeretnek hízelegni önmaguknak, hogy ők a melkisédeki papsághoz tartoznak, és nem a lévitai papsághoz. Ezért jár nekik a tized, az Újszövetségben. Az apostolok valóban beszélnek "királyi papságról", amely szerint Jézus minden követője egyben az Evangélium hirdetője, és ezzel pap is egyben. Ezt a bizonyos "királyi papságot" próbálják a melkisédeki papsággal azonosítani. Ezzel indokolni igyekeznek a tizedet.
Csakhogy a melkisédeki papság Jézusra egyedül vonatkozik, és nem Jézus követőire.
Másrészt pedig, ha az egyház minden tagja egyben pap is, akkor ki fizesse a tizedet, és kinek?
A magam részéről tehát a tizedet nem látom a Szentírásból levezethetőnek.
Azzal azonban egyet tudok érteni, hogy mint minden szervezetnek, így az egyházaknak is van költségvetése, vagyona, kiadása, bevétele.
Ábrahmnak adott tizedet Melkisédek, és nem Ábrahám adott a papkirálynak!
Milyen alapon adott volna egy idegennek mindenéből tizedet, holott ő mentette meg az egész környéket és adta vissza az elrabolt javaikat!
A dézsma keresztényi meghatározása egy kisé hamisan cseng, nem igazán a zsidóságra jellemző!
"
dézsmálás, decima, tizedszedés
a jobbágy terményei, ill. állatszaporulata tizedrészének, a dézsmának (lat. decima ’tized’) az egyház javára való beszedése. A tized ótestamentumi eredetű fogalom. Az i. sz. 6. sz.-tól kezdve a r. k. egyház Európa-szerte szedte. Mo.-on már I. István korából vannak rá adatok. A későbbiek során többször részletesen szabályozták. Addig ismeretlen súlyú terhet jelentett a termelőkre. Elvileg háromnegyedét a püspök, egynegyedét a helybeli r. k. plébános kapta. Ez utóbbi azonban a 13. sz.-tól kezdve egy tizenhatodra olvadt, három tizenhatodát a káptalan vagy a főesperes élvezte. A mohácsi vész előtt a püspöki jövedelmeknek mintegy fele származott a dézsmálásból. A 11. sz.-ban még mindenki köteles volt a tizedfizetésre. A 15. sz. közepétől kezdve a nemeseket felmentették alóla. Ugyancsak felmentették a hajdúkat, a jászokat, a kunokat, továbbá azokat a 18. sz. elején települt népeket, amelyeket mentesítettek a telepítési okiratban vagy külön kiváltságlevél formájában a tizedfizetés alól. Gabonaneműekből (búza, rozs, árpa, zab, tönköly, köles), borból (→ bordézsma), juh- és méhszaporulatból történt a dézsmálás: a 16. sz.-tól kezdve kecskeszaporulatból, lencse-, borsó-, len- és kender-, míg a 18. sz.-ban kukorica-, dinnye-, dohány- és burgonyatermésből is. A pásztorok dézsmálására külön szabályok voltak, általában nem a szaporulat, hanem az állatállomány után adtak huszadot vagy éppen ötvenedet. A dézsmálás elvileg természetben történt. Az egyház többször megkísérelte pénzben való beszedését (1437-ben Erdélyben Lépes püspök), de ebből nem sikerült állandó gyakorlatot kialakítani. Már a 14. sz. közepén előfordult azonban, hogy a dézsmálásra jogosult főpap e jogát bérbe adta. Ez a 16. sz. elejére széltében elterjedt, a 17. sz. végére pedig általános szokássá vált. Elsősorban a földesúrnak adták bérbe a dézsmálási jogot, a török háborúk idején a környék végvárainak fenntartására a kincstárnak, de ha ők nem vállalkoztak a bérletre, más is bérbe vehette, így megesett, hogy jobbágyközség. Erdélyben a 16. sz. közepén a tizednek a püspököt megillető részét a fejedelem foglalta le, majd a földesuraknak engedte át, igen szerény bér (a piaci ár 1/11-ed része) fejében. A dézsmálásnak kinn a földön kellett történnie: gabonaneműeknél kalászban és nem szemben, borból a törvényes mértékek szerint a tizedszedő (lat. decimator) felügyeletével. – A 17. sz. óta sok helyen így szedték be a földesurat illető → kilencedet is. Gabonaföldön az aratás befejezéséről értesítették a jogosultat, és az egy héten belül köteles volt a tizedül szolgáló kepéket kijelölni, különben a jobbágyok jogosultak voltak a termést – minden tizedik keresztet kinn hagyva – behordani. – A felvilágosodás irodalma támadta a tizedszedést, és a francia polgári forradalom el is törölte. Németo. jelentős részén a 19. sz. első éveiben szűnt meg. Mo.-on 1792-ben Hajnóczy felvetette a tized megváltását, az 1832–36. évi országgyűlésen behatóan, de eredménytelenül vitatták, csak a prot.-okat mentették fel alóla, és a juh-, a kecske- és a méhszaporulat után is törölték a tizedet (1836: 34. tc.). Az 1848. XIII. tc. kárpótlás nélkül megszüntette. Ezt a neoabszolutizmus is kénytelen volt fenntartani. A dézsmálásra ma már nem is nagyon emlékeznek, de jellemző, hogy mai nyelvünk is dézsmálásnak nevezi, ha valaki önkényesen vagy erőszakkal elveszi valaminek egy részét. Ugyanilyen értelemből eredt a vagyondézsma kifejezés. Az újabb időben dézsmának nevezik a földtulajdonos által részes (feles, harmados, negyedes) művelésre kiadott föld természetbeni bérét. Ismeretes a gabona őrléséért természetben fizetett vám dézsma megnevezése is (malomdézsma), amely azonban kevesebb vagy több is lehet a tizedrésznél. – Irod. Huszthy St.: Jurisprudentia practica... (Eger, 1778); A történeti statisztika forrásai (szerk. Kovacsics József, Bp., 1957); Conrad, H.: Deutsche Rechtgeschichte (Karlsruhe, 1962); Csizmadia Andor: A magyar állam és egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy korszakban (Bp., 1966); Csizmadia Andor: A decima megszüntetése (MTA IX. Oszt. Közl., 1969); Schneider Miklós.: Dézsma és robot (Salgótarján, 1971).
A léviták és a papok nem azért kaptak tizedet, mert egyházépítők voltak, avagy fenttartottak egy vallási intézményt, hanem mert nem volt részük az örökségben, ez volt a többi törzs fizetsége az egy törzsnek!
De hol olvasod a bibliába, hogy Bélabácsik és Mari nénik vitték a tizedet rendületlenül, vagyis mikor is fizettek a zsidók a biblia szerint tizedet és kiknek?
Próbálom segíteni a bibliahívők értelmezési problémáit, ha már esetleg visszaadták az Úrnak a 11. parancsolatot....:)
Mózes I. könyve:14:20Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
Ha valaki mindenből tizedet ad, akkor a Biblia betűi is a minden részei. Nehéz belegondolni, hogy azokban az ábrahámi időkben mennyi kéz és lábujjuk volt az "igaz" embereknek....
Képzeld el, mi fog történni, ha rájönnek a titokra, hogy a 666=599.4 ....:)
Ha ez igaz amit itt elolvastam , akkor ez már tul tesz mindenen tized adási tanitáson , hogy elvenni a bibliából mindeggyik tizedik betüt ? Ez már tiszta őrület. Akkor ennyivel , ha megyek vásárolni a boltba minden tizedik forintot levonhatnám a kifizetendő összegből , mivel az az úré::DD
Ahogy látom jó pár dologban hasonló képen gondolkodunk, agyalgatunk :-)
Ámbár részemről most azt tartom legfontosabbnak az életemben, hogy a majdnem 20 éves hgyés múltam után keressem Isten vezetését az életemre. Igyekszek közreműködni Isten azon munkájában, hogy helyes alapra, Jézusra, a hgy által felépített torz építményt, Isten segedelmével, ha kell az alapig lerontva, feltudjak épülni azzá a házzá amit Isten akar látni. Szeretnék végre felnőni hitben és eljutni az érett Krisztusi korra. Mivel Istent egyre jobban megismerem ezért egyre biztosabb vagyok abban is, hogy Isten ezt a kellő időre el is végzi az életemben.
A tizeddel kapcsolatos írásom meg annak köszönhető, hogy a hgyén belül, az Isten igéjének az anyagi boldogulás irányába történő kifacsarása, lekicsinyítése volt az egyik nagy botránykő a szememben. Egyszerűen borzalmas ahogy az emberek megfejése érdekében kicsavarják a bibliai igazságokat.
Nagyon szimpatikus számomra ahogy utánajártál és ahogy magyarázod a tizedfizetést.
Pár gondolatot engedj meg nekem. Elgondolkodtató, hogy Ábrahám miért és hogyan fizethetett Melkisédeknek. Csak azt tudjuk, hogy Melkisédek előtte kenyeret és bort vitt Ábrahámnak. Kenyeret, és bort. Ahogy Jézus meghagyta nekünk, hogy miképpen kell megemlékeznünk Róla, Húsvétkor.
Vajon Ábrahám miért fizetett, és hogyan juttatta el a tizedet Melkisédeknek?
Jákobról már nem is beszélve. Mert fogalmam sincs, kinek fizetett Jákob, és hová fizette a tizedet, és mit kapott érte cserébe? Vagyis hogy mit kapott, az nem érdekes, mert ő fogadalmat tett, hogy ha az Úr megsegíti, akkor később minden jövedelmének a tizedét az Úrnak adja. Jákob persze nagyapjától hallhatta, jól ismerhette a tizedfizetést és annak szabályait.
Később a tizedet a Szent Sátorba kellett bevinni, illetve a Templomba. VAgy természetben, vagy pénzben. Ha jól olvasom, helyben csak minden 3. évben kellett fizetni.
A léviták egyáltalán nem voltak gazdag emberek. Ahogy az ige is írja: a koldusokkal és özvegyekkel volt közös részük. Jeruzsálemen kívül minden törzs területén volt 4 lévita város, mert a léviták szétszórva, városokban laktak. Ők működtették az iskolákat (jesivákat) is. A tanítói és bírói hivatalt is ellátták. A tized szerintem nem a teljes jövedelmük volt. A léviták is gazdálkodtak a városhoz tartozó kisebb földeken, kertekben. Minden évben csak 1 hónapon keresztül szolgáltak Jeruzsálemben, a Templomban. Aztán visszaballagtak a saját városukba, és próbáltak boldogulni saját mesterségükben, ahogy tudtak.
Ehhez képest a mai főállású papok, lelkészek, igehirdetők, meg a sleppjük... mindenesetre nem végeznek polgári foglalkozást, csak pásztorkodnak...
A kereszténység indulásakor én is úgy vélem, nem volt tizedfizetés. Önkéntes felajánlásokból tartották el a gyülekezeteket. Ki-ki adott, amit jó szívvel adhatott. Az Úrnak adták, nem kötelezően. De ha egyszer felajánlották, akkor azt teljesíteniük kellett - különben akár meg is halhattak.
Sokan úgy vélik, a lévitai papság és a melkisédeki papság között óriási a különbség. A zsidókat a lévitai papsággal azonosítják, míg a keresztényeket melkisédeki papságnak tartják.
A Biblia sehol nem azonosítja a kereszténységet a melkisédeki papsággal. A melkisédeki papságot éppenséggel nem evilági, hanem mennyei papságnak nevezi. A keresztényeket királyi papságnak hívja.
Azt gondolom, a melkisédeki papság annyival fentebbvaló, mint akár a lévitai, akár a "királyi", amennyiben a Menny fentebb való a földieknél. De mind a lévitai, mind a keresztény ("királyi"), a melkisédeki mintájára kellett, hogy alakuljon.
Éveken keresztül rágódtam a tizedfizetés kérdésén, a régi gyülekezetemből (Hit Gyülekezet) beszélgettem egy szolgálóval és mondtam neki, hogy kételyeim vannak a tized újszövetségi fizetését illetően és elmondtam neki a véleményemet, amire azt kaptam újszövetségi igemagyarázatnak, hogy Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy betöltse. Ezután oda jutottam, hogy kikerestem az összes igét a bibliából, ami szerintem a tizeddel kapcsolatos.
Számítógépes biblia keresőjébe rákerestem a tized szóra úgy, hogy a tized után bármilyen karakter lehet még. A kereső program által kidobott listát végignéztem, és miután kitöröltem az olyanokat mint tizedik, tizediket, stb. és csak a tizeddel kapcsolatosakat hagytam meg, az alábbi igehelyek maradtak. Remélem a lista így teljes és semmit nem hagyok ki belőle.
(1Móz 14: 18 - 20) (1Móz 28: 20 - 22) (3Móz 27: 30 - 33) (4Móz 18: 21 - 28)
(5Móz 12: 5 - 19) (5Móz 14: 22 - 29) (5Móz 26: 12) (2Krón 31: 5 - 6) (2Krón 31: 12)
(Neh 10: 37 - 38) (Neh 12: 44) (Neh 13: 4 - 12) (Ámós 4: 4) (Mal 3: 8 - 12) (Zsid 7: 1 - 11)
A tizedről az Ó illetve Újszövetség alapján
Ószövetség:(1Móz 14: 18 - 20) Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
Ez az első hely, ahol a bibliában a tizedről szó esik. Az előzményekben arról olvashatunk, hogy Ábrahám kimenti Lótot és családját és vele együtt az öt megvert király elhurcolt embereit is és minden elrabolt javat visszaszerzett. Ezután kiment elé Melchizedek Sálem királya, akinek a hatalmas áldáshoz jutott Ábrahám mindenből tizedet adott, de hogy miért az itt nem derül ki.
(1Móz 28: 20 - 22) És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
Itt az előzményekben Jákob anyja buzdítására apját becsapva kicsalja az elsőszülötti áldást, majd emiatt menekülnie kell bátyja haragja elől, és szintén anyja tanácsára elfut rokonukhoz Lábánhoz. Útközben megállt egy helyen, mert rásötétedett, lefeküdvén álmot látott, amiben Isten ígéretet tett neki hogy megáldja. Miután felébredt azután tette a fenti fogadalmat Istennek, és ebben megígérte, hogy mindenből amivel Isten megáldja abból tizedet ad Istennek.
(3Móz 27: 30 - 33) A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak. És ha valaki meg akar valamit váltani az ő tizedéből: adja hozzá annak ötödrészét. És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve. Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és amit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.
Ebben a részben a tizedfizetés módjáról és az abból való megváltásról van szó.
(4Móz 18: 21 - 28) De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez amellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát. És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak. De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, amit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet. És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérűről való gabona és mint a sajtóból kiömlő bor. Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.
Ezen a helyen le van írva, hogy Isten kinek és miért adta a tizedet és a tized tizedét.
(5Móz 12: 5 - 19) Hanem azt a helyet, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az ő nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek. És oda vigyétek egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak első fajzását. És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened. Ne cselekedjetek ott mind aszerint, amint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt], ami jónak látszik néki. Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, akik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: Akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, amelyeket fogadtok az Úrnak. És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, amelyet meglátsz; Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, amit én parancsolok néked. Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belől, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, amelyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az őzet és a szarvast. Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet. Nem eheted meg a te kapuidon belől sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak első fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat], amelyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát; Hanem az Úrnak a te Istenednek színe előtt egyed azokat azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, aki a te kapuidon belől van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe előtt mindenben, amire kezedet veted. Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.
Itt meghatározza, hogy hova kell a tizedet és minden más áldozatot vinni.
(5Móz 14: 22 - 29) Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem. És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben. Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened: Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened; És adjad a pénzt mind azért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, amit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe. A lévitát pedig, aki a te kapuidon belől van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled. A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belől [vannak], és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.
Az idézett rész elején arról van szó, hogy a tizedet az Úr színe előtt kell elfogyasztanunk családostul a Lévitát nem kihagyva azon a helyen, amit Isten jelölt ki. A második felében pedig arról beszél, hogy minden 3. év végén minden tizedünket rakjuk ki a kapunkba a Lévitáknak, jövevényeknek, árváknak és az özvegyeknek akik a kapuinkon belül vannak, hogy azok megelégedjenek és az Úr a mi Istenünk megáld minket.
(5Móz 26: 12) Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
Itt megint arról ír az ige, hogy minden 3. év végén minden tizedünket rakjuk ki a kapunkba a Lévitáknak, jövevényeknek, árváknak és az özvegyeknek, akik a kapuinkon belül vannak, hogy azok megelégedjenek.
(2Krón 31: 5 - 6) Amint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák. És az Izráel és Júda fiai, akik lakoznak vala a Júda városaiban, ők is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, ami az Úrnak, az ő Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.(2Krón 31: 12) Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és ami megszenteltetett, nagy hűséggel, és ezeknek főgondviselője Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.(Neh 10: 37 - 38) És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felvisszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a Lévitákhoz; mert ők, a Léviták szedik be a tizedet minden földműveléssel foglalatoskodó városainkban. És legyen a pap, Áron fia a Lévitákkal, midőn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba;(Neh 12: 44) És rendeltetének ama napon férfiak a kincseknek, felemelt áldozatoknak, első zsengéknek és a tizedeknek tárházai fölé, hogy összegyűjtsék azokba a városok határaiból a törvény szerint való részöket a papoknak és a Lévitáknak, mert örvendeze Júda a papokon és a Lévitákon, akik ott állának [tisztökben],(Neh 13: 4 - 12) Ennekelőtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással; És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelőtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el. Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóniai királynak harminckettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok múltán [újra szabadságot] kértem a királytól. És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett néki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban. Igen gonosznak tetszék pedig ez nékem s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából; És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént. Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közül. És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyűjtvén a [Lévitákat], helyökre állítám őket; Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.(Ámós 4: 4) Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.
Ezeken a helyeken a tizedek befizetéseiről van szó.
(Mal 3: 8 - 12) Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.
Itt megemlékezik az ige arról, hogy Istent meglopja Izrael népe, mert nem fizetik a tizedet. Valamint ígéretet tesz arra, hogyha megpróbálják Őt és befizetik a tizedet akkor megáldja őket. (Ez az egyetlen olyan ige ami alapján szerintem az újszövetség idejében a tizedfizetés elfogadható, bár ezt az ígéretet kimondottan az Izraelitáknak teszi itt Isten.)
Újszövetség:(Zsid 7: 1 - 11) Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta, Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka; És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak; De az, akinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta, Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él: És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől, Mert ő még az atyja ágyékában vala, amikor annak elébe ment Melkisédek. Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?
Ezen a helyen beszél az újszövetségben a biblia egyedül tizedfizetésről, és itt is Ábrahám ószövetségi tizedfizetéséről beszél az ige, viszont egyáltalán nem említ semmi olyat, hogy esetleg az újszövetségben követnünk kéne a tizedfizetés törvényét.
Az én véleményem:
Ábrahám és Izsák akkor fizetett tizedet, amikor Isten már megáldotta őket.
Ezenkívül minden más tizedfizetés is amiről én a bibliában olvastam úgy történt, hogy először Isten áldást adott a tizedfizetőnek és utána történt a tizedfizetés. Egyedül Malakiásnál van arról szó, hogy próbáljuk Istent meg a tizedfizetéssel, bár szerintem itt is élt az előtte való áldás, csak utána nem fizették a rájuk nézve kötelező tizedet és ezért is mondja Isten, hogy meglopják a tizeddel.
A tizednek három funkciójáról ír a Biblia:- A Léviták és az Ároni papság egyik megélhetési forrása. - A tized Isten előtt való elfogyasztása (Hogy javuljon az egyén, család Istennel való kapcsolata, hogy örülni tudjunk Isten jelenlétében és Istent ne a kirablónkként lássuk, hanem az áldásunk forrásaként). - Özvegyek, árvák és a jövevények megsegítése.
A tizedfizetés az én ismereteim alapján teljes mértékben ószövetségi.
Az újszövetségi tizedfizetésre nem találtam semmilyen igei utalást.
Az apostolok a biblia alapján nem szedtek tizedet, hanem megírták a pogányokból lett hívőknek, akikre a zsidó háttérből megtért tanítványok rá akarták kényszeríteni a törvény megtartását, hogy „Apcs 15:28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Apcs 15:29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”.
Tehát a teljes törvényből ez a négy dolog megtartása volt kötelező erejű a pogány háttérből megtértek számára. Azért csak ez a négy és nem a teljes törvény, mert ha a törvény megtartása által az ember be tudott volna menni Isten országába, akkor nem lett volna szükség Jézus kereszthalálára.
2Róm 11:6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.”
Az újszövetségben az adakozás a hangsúlyozott.
Sőt külön kiemelt a szegényekről, özvegyekről, árvákról való megemlékezés fontossága.
„Gal 2:9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között [prédikáljunk]: Gal 2:10 Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; amit is én igyekeztem megcselekedni.” ”Jak 1:27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól.”
Ha valaki úgy gondolja, hogy az újszövetség idején is Istennek tetsző dolog a tizedfizetés és akar Istennek tizedet fizetni, az tegye meg, de vigyázzon hogy ne ítélje el azt aki nem fizet tizedet, mert nem csak az evéssel kapcsolatban igaz az, hogy ne ítélgessük egymást, hanem mindenre „Máté 7:2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
Viszont a tizedet felhasználni csak és kizárólag a második és harmadik funkciójára lehet, mert az első érvényét vesztette, mivel nem vagyunk a 11 törzs részei és a szolgálók pedig nem léviták, sem nem az Ároni papság részei.
A második funkcióra csak és kizárólag az tudja a tizedet felhasználni aki fizeti.
A harmadik funkció felhasználásának betartása, pedig azoknak az egyházi funkcióban lévő embereknek a felelőssége, akik a befizetett tized felhasználásáról döntenek.
Tehát még egyszer a két felhasználási lehetőség az újszövetségben:- A tized Isten előtt való elfogyasztása (Hogy javuljon az egyén, család Istennel való kapcsolata, hogy örülni tudjunk Isten jelenlétében és Istent ne a kirablónkként lássuk, hanem az áldásunk forrásaként). - Özvegyek, árvák és a jövevények megsegítése.
A szolgálatban lévőknek nagy csapda a tized saját maguk eltartására való felhasználása, mert hát nem a legegyszerűbb dolog Isten gondviselésében bízni, és sajnos a mai keresztény világban nagyon elterjedt dolog, hogy a mai szolgálókat a Léviták és az Ároni papság újszövetségi letéteményeseiként azonosítják be és erre hivatkozva maguknak szedik be a tizedet, pedig mi nem az Ároni papsághoz tartozunk hanem mindannyian papok vagyunk Melkisédek rendje szerint.
Sajnos a régi gyülekezetemben (Hit Gyülekezete) olyan tanításokat hallottam, hogy „kötelező tizedet fizetni és aki nem fizet tizedet az meglopja Istent”.Véleményem szerint aki ezt tanítja az félremagyarázza Isten igéjét és becsapja az embereket.
Nemrég egy ismerősömtől, aki a Hit gyülekezetébe jár hallottam még egy újszövetségi igét, amivel az újszövetségi tizedfizetést akarta igeileg magyarázni. Bemásolom úgy ahogy az ismerősöm írta
"Lk 11,42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát(TIZEDET) a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és AMAZOKAT SEM ELHAGYNI."
Ez az idézet az én ismereteim szerint egyértelműen a farizeusoknak szólt és mivel ők nem az újszövetség részesei voltak így nekik tényleg kötelező volt a tizedfizetés, mert még a törvény alatt éltek. Itt Jézus nem a tanítványoknak mondta a tizedfizetést, hanem a törvény alatt lévő farizeusoknak mondta, hogy hogy kéne élniük a törvény szerint az életüket.
Hát jelenleg itt a vége, de nyitott vagyok arra, hogy Isten bármit megmutasson, kijelentsen számomra, elvégre egyedül Isten az aki teljességgel ismeri saját magát és saját akaratát, és mi csak tükör által homályosan látunk.
„1Kor 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”
hümm
