Miért is írják a magyarok hosszú ó-val az Euro-t?
Ez egy pénznem, több ország közös fizetőeszköze. Bevezetésekor szabályzatban rendelkeztek az írásmódjáról mégis egyes országokban nem úgy írják ahogy abban a szabályzatban áll. Miért?
Kinek mi a véleménye: Euro vagy euró?
a forrásaim szerint a svéd cent-nek nincs is többes száma (ill. az még határozott alakban is egybeesik az egyes számmal): igaz ez?
Igaz.
A dolog annyiban különleges, hogy en-ord-ról van szó, hiszen ett-ord esetén egyébként is természetes, hogy a mássalhangzóra végzödö szó többesszáma egybeessék az egyesszámmal.
Van még néhány, pénznevet vagy mértékegységet jelentö szó, ami en-ord létére többesszámban is megtartja alakját:
> Olaszországban meg centesimót mondanak. [...]A centesimo reneszánszát Olaszországban tehát a franciákhoz képest nem annyira a megszokással magyarázhatjuk (mint erre LvT utalt), hanem abban sokkal inkább egy régi hagyomány feléledését üdvözölhetjük.
A francia esetén a hagyományon kívül utaltam egy nyelvi motivációra is: a homofónia elkerülésére. Itt az olasz esetén is látok nyelvi okot a jelenség mögött. Magam – bár nem beszélem az olaszt –, de nem sok olyan főnévre emlékszem, amely -nt mássalhangzó-kapcsolatra végződne. Így, bárhogy is írják vlsz. nyelvi használatban ki kell hogy egészüljön egy -o végződéssel. Az így előállt cento pedig már – a franciához hasonlóan – létezik ’100’ jelentésben. Ez indokolhatja azt, hogy ettől eltérő (köznapi) elnevezést használjanak.
A hagyomány továbbéléséhez ugyanakkor azt vetném fel, hogy ehhez nem feltétlenül kellett a líra váltópénzének forgalomban lennie: a dollárcent is lehetett az a faktor, amely az elnevezést a következő generációkra örökítette. Mivel a cent nem igazán korrekt alakú szó olaszul, természetesen helyettesítődik még idegen pénznemek esetén is. A Google-on az .it domén alatt legalábbis 759 találat van a „centesimo di dollaro”-ra és csak 203 a „cent di dollaro”-ra. Ez ráadásul már készen szolgáltathatta az „írva cent – ejtve centesimo” kettősséget az eurókorszak kezdetekor, mivel a hivatalos olasz közleményekben a „dollaro USA” váltópénze cent-ként van írva.
-----
Az Evertype 2002-es – bevezetés előtti! – adatai szerint minden újlatin nyelvben megmaradt a váltópénz hagyományos neve, az eddig előkerülteken kívül: katalán cèntim, port. cêntimo, sp. céntimo (ráadásul ezeknél ez van első alakként megadva). Nem tudom, hogy ez máig is így van-e, akinek vannak ismeretei az Ibériai-félszigetről, megírhatná.
-----
Akinek pedig skandináv ismeretei vannak, azok is megoszthatnák itt a tapasztalatukat. Az eddigi adatok szerint a svédben az euro nem kerül többes számba számok után, jóllehet a régi pénznem, a krona igen (100 euro, de 100 kronor). Ugyanezt jelzik a dánra (ill. az eurót át nem vett norvégokra is; de az izlandiakra nem). Valóban így van ez? És ha igen, akkor van-e eltérés a hivatalos, ill. a köznapi használat körében (az angolhoz hasonlóan, ahol hivatalosan 100 euro van, de a köznapokban a szabályos 100 euros járja). Továbbá: a forrásaim szerint a svéd cent-nek nincs is többes száma (ill. az még határozott alakban is egybeesik az egyes számmal): igaz ez? Ahogy tudom, a skandinávok az öre ~ øre váltópénz nevét szám után (rendszerint) nem tették többes számba, és az eurórendszerben is így van a centtel (még ha van is külön többes száma); ebben is verifikációt kérnék.
A magyar forintból is vannak speciális érmék, amelyek legális fizetőeszközök ugyan, de a hátlapjukon "alkalmi" veret szerepel. A belinkeltem hátlap a Kossuth születésének 200. jubileuma alkamából 2002-ben kibocsátott érme hátlapja.
Az ilyen emlékérméket is ismernünk kellene, függetlenül attól, hogy forint vagy euró a fizetési eszköz. Ez az euróval kapcsolatos problémáktól független, minden pénzrendszer érintő "gond".
Az EKB (Európai Központi Bank) egyébként magyarul is közli a hivatalos 2 eurós emlékérmék adatait, így ezek megismerhetők. A felhoztadon kívül eddig 2005-ben még 5-féle emlékérmét vertek szerte az eurózónában. 2004-ben 6-ot. Fontos, csak a 2 eurós érme lehet ilyen! <http://www.ecb.int/bc/coins/comm/html/comm_2005.hu.html>.
A bemutattad érmét eszerint a 2005. május 11-én verték, max. 7 millió példányban az Osztrák Államszerződés 50. évfordulója tiszteletére.
> A nagybetűt illetően nem vitatkozom, így igaz, elírás volt.
A hozzászólást elsősorban azért tettem, mert asx #12-beli hozzászólását még ilyen oldalról -- azaz nem a magyar helyesírás, hanem az eredeti normatíva oldaláról -- még nem cáfoltuk. Ő vlsz. a német nevet tévesztette össze a "hivatalossal".
Olaszországban meg centesimót mondanak. Ez utóbbi nagyon megütötte fülemet, amikor először hallottam egy pénztárosnő szájából ezt a szót 2002-ben, hiszen Franciaországgal ellentétben Olaszországban generációk nőttek fel az elmúlt évtizedekben, akik legfeljebb csak régi történelmi emlékként hallottak a centesimóról (a 80-es években már az elhanyagolható értékkel rendelkező 20 lírás érme is ritkaságszámba ment, a kisebb címletű érmék pedig gyakorlatilag kimentek a használatból: 5 lírásnál kisebb címletű érmét forgalomban sohasem láttam). A centesimo reneszánszát Olaszországban tehát a franciákhoz képest nem annyira a megszokással magyarázhatjuk (mint erre LvT utalt), hanem abban sokkal inkább egy régi hagyomány feléledését üdvözölhetjük.
Fontos talán megemlíteni, hogy nagy kezdőbetű csak a németben járja, minden más nyelv esetén – ideértve az angolt is – kis kezdőbetű áll. Itt tehát az adott nyelv szokásjoga érvényre juthat.
Az sem véletlen, hogy az érméken és a bankjegyeken a pénznem csupa nagybetűvel van kiírva: ezzel egyrészt elmosható a kis és nagy kezdőbetűs írásmód tulajdonsága, másrészt lehetőséget ad arra, hogy kimásszunk ebből a bürokratikus álproblémából az euró nevei kapcsán.
A csupa nagybetűs EURO ugyanis felfogható betűszónak (pl. az EUR pénzjelzés „hosszabb” változatának), s mint ilyen, magyarul lehet rövid nagy O-s, angolul pedig elmaradhat mögüle a többes szám jele. Ez utóbbi sajátosságok azonban megjelennek, ha kisbetűvel, közszóként használjuk.
[Ha perfekt vagy görögben és finnben, akkor nem kioktatni akarlak téged e nyelvek alapjaiból, csak arra törekszem, hogy mindenki értse a problémát.]
> Vajh a centes érmeken görögül miért "lepta" van?
A τσεντ nagyon idegenül fest görögül, ráadásul az -αρ hangsorral kiegészülve, azaz τσένταρ formában már a cheddar sajt görög nevét kapjuk, vagyis a τσ ejtése /cs/ is lehet, az ντ-é pedig – sőt idegen szavakban főként -- /d/. Ez tehát elég problémás, így maradtak a régi váltópénznél: ebben kétségtelenül a kezükre játszott az a tény, hogy a többi náció a τσεντ írásmódra sem sokkal könnyebben ismer rá a váltópénz neveként, mint a λεπτό-ra.
> az érmen "cent" van, de a francia "centime"-t mond
A megszokáson felül talán itt az is közrejátszik, hogy a cent szóban egybeesne a váltópénz és a ’100’ számnév.
> a finn "sentti"-t mond és ír
A finnek, ahogy tudom „óvtak”. Az ő problémájuk itt hasonló, mint a miénk az euro kapcsán: nevezetesen, hogy a kívánt alakú hangtest nem legális szó. Névszó egyetlen mássalhangzóra sem végződhetik finnül, nemhogy még mássalhangzó-torlódásra: emiatt kell a végére az -i. Ezen kívül a finnben van ún. fokváltakozás is, amely előírja, hogy az első és második szótag határán álló mássalhangzóknak hogyan kell viselkedniük egy adott paradigmán belül. Az egyes szám alanyesetben az erősfok járja, ezért duplázódik meg a tt*, szemben pl. a többes szám alanyesettel, ahol a gyengefokban megmaradt az „eredeti” rövid t (sentit; itt a szóvégi -t a többes szám jele). A /c/, /cs/ stb. pedig nem finn hang, a finn ortográfia pedig fonetikus, ezért áll a szó elején a kiejtésre utaló s.
Szvsz. ezek a folyamatok a senttimetri ’centiméter’ szótól függetlenül is lejátszódtak volna analógia nélkül, minthogy a c > s, t > tt változásokat automatizmusok mozgatták mindkét esetben. Az -i fejlődése azonban független: a senttimetri-ben ez „eredeti”, a sentti pénznemben pedig egyszerűen a msh.-s szóvég reguláris megfelelőjéről van szó (vö. ehhez azt, hogy ugyanígy -i van a metri ’méter’ szó végén).
Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a finn példa eltér a görögtől és a franciától annyiban, hogy nem a régi váltópént neve folytatódik – de jure vagy de facto –, hanem a közösségi előírás finnesedik (a régi finn váltópénz neve penni [< n. Pfenning] volt).
(* Ugyanilyen duplázódás járta a régi pénznemükben: markka. [< n. Mark(e)])
> ami kiejtve és leírva is pontosan ugyanaz, mint a hosszúságmérték) stb. Miért ne lehetne magyarul is?
Egyrészt nálunk a cent esetén semmi gond, hiszen a cent pénznemet már régóta használjuk a dollár stb. vonatkozásában. Oly annyira, hogy nem is kellett magyarosodnia (a szóeleji németes /c/ ejtést leszámítva), teljesen rendes magyar szóról van szó (egy szótagú névszók szóvégi -nt-vel, pl. csont, font, pont, szent; sőt: percent).
Másrészt: – Ha a „Miért ne lehetne magyarul is?” kérdés arra vonatkozott, hogy miért ne lehetne a váltópénz neve azonos a centi- SI előtaggal, akkor erre ezt tudom válaszolni, hogy nem lenne célszerű. Így ui. egybeesne két mértékegység neve, és szerintem nem lenne abból haszon, csak kavarodás, ha a centi egyaránt jelenthetné a ’centiméter’-t és az ’euró századrésze’-t. Úgy tudom, hogy a magyar meglehetősen egyedül áll azzal, hogy egyes SI prefixek egyes mértékegységek rövidítései lehetnek, így az finn sentti esetén vlsz. nincs ilyen egybeesés, mint a magyarban. (Ha pedig mégis lenne, akkor ennek feloldása az ő problémájuk, a magyarban nincs ilyen fonetikai kényszer, tehát nekünk nem kell ugyanezt felvállalnunk). – Ha a „Miért ne lehetne magyarul is?” kérdés arra vonatkozott, hogy miért ne használhatnánk a jelenlegi váltópénzünk nevét az euróval is, akkor erre az lehet a válasz, hogy nincsenek olyan problémáink vele, mint a görögöknek és részben a franciáknak. Ennek ellenére vlsz. sokan lesznek, akik a francia módit fogják választani: cent-et írnak-olvasnak, de fillér-t ejtenek. (Bár az euró bevezetéséig talán fel fog nőni egy generáció, aki nem is találkozott a fillérrel, így nekik nem lesznek ilyen, múltból eredő beidegzéseik.)
Ha nem ismered a számítógépes világ nyelvét, akkor miért ítélkezel felette?
Az általad felsorolt szavak nevek, és ha megnézed az én alapvetésemet, amikor az Euro a pénz neve, amit rá kell írni, akkor vessző nélkül kell írni. A vesszős (hosszú ) ó akkor dukál neki, amikor köznévként használjuk. És ha te metróval utazol a Batthiányról az Örs vezér terére, akkor az is hosszú ó-s.
A Metro és a Tesco tulajdonnevek, ragozáskor azonban az ő o-juk is hosszú lesz: Metróba, Tescóba (kiejtésben az alapalak végén is hosszú az ó). Mutatja ezt jól, hogy a metró köznév ó-ra végződik írásban is. Az euró nem tulajdonnév, tehát nincs oka a kivételségnek – nincsen a magyarban rövid o-ra, ö-re végződő ragozható szófajú szó (leszámítva a tulajdonnevek írásképét). Az euro- ráadásul előtag a magyarban ’Európával kapcsolatos, arra vonatkozó’ jelentésben. Épp ezért jelent mást az eurozóna és az eurózóna. Az előbbi ugyanis az ’európai (uniós) terület’-et jelenti (más kérdés, hogy ez inkább potenciális, mint létező szó), míg az utóbbi jelentése: ’az a terület, ahol az euró a hivatalos fizetőeszköz’. Ha a hibás íráskép hatására az utóbbi jelentésben hallom az előbbit, mindig el kell gondolkoznom, mit is akarnak mondani.
"ami kiejtve és leírva is pontosan ugyanaz, mint a hosszúságmérték" Hmm! Csak annyi közük van a hosszmértékhez, hogy mindkét esetben 'század'-ot (1/100) jelent.
Vajh a centes érmeken görögül miért "lepta" van? Ahogy észreveszem, pl. az érmen "cent" van, de a francia "centime"-t mond, a finn "sentti"-t mond és ír (ami kiejtve és leírva is pontosan ugyanaz, mint a hosszúságmérték) stb. Miért ne lehetne magyarul is?
> Mint a görög példa mutatja, náluk nem csak az abc különbsége az eltérés, hiszen akkor arra kényszerítették volna őket, hogy omikronnal és ne ómegával írják.
Éppen hogy „kényszerítették” őket: ezen az egy szón kívül nincs más omegára végződő görög névszó. Emiatt ragozhatatlan: nem is képezhető tárgyesete, nincs többes száma stb. Ellenben, ha omikronra végződne, akkor rendes semlegesnemű főnév lehetne.
Ez egyébként azért van, mert a pénzegység nevét a kontinens nevének első két szótagjából alkották: ez görögül Ευρώπη (Eurōpē), ezért lett a valuta neve ευρώ (eurō). [Ezzel szemben a váltópénz neve, amely természetes fejlődés eredménye, omikronra végződik: λεπτό (lepto).] Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a magyar euró teljesen illeszkedik a rendszerbe, minthogy a kontinens nevét is hosszú ó-val írjuk.
És mivel a közösségi dokumentumok minden tagállam nyelvén önmagukban is hitelesek, ezért kifogás nem érheti a ház elejét. A vonatkozó szöveg egyébként is csak a preambulumban kapott helyet, nem pedig a rendelkező részben, és így szól: „(2) [...]mivel az európai valutának adott név az »euró« lesz; mivel az eurót mint a részt vevő tagállamok valutáját »cent« néven száz váltóegységre fogják felosztani; mivel az Európai Tanács továbbá úgy ítélte meg, hogy az egységes valuta nevének az Európai Unió minden hivatalos nyelvén azonosnak kell lennie, figyelembe véve a különböző ábécéket;”
Ha értelmezzük ezt a szöveget, akkor az alábbiakat állapíthatjuk meg. A szöveg nem definiálja, mi az az ábécé, ezért nyilvánvalóan ennek meghatározásakor a „természetes, nyelvi értelem”, ill. a nemzeti reguláció jut érvényre. A magyarban a legautentikusabb értelmezést A magyar helyesírás szabályai c. mű (10. kiadás, 11. levonat) adja <http://tudor.szote.u-szeged.hu/akh/akh11.htm#PAR010>, ennek is 10. pontja: „Az ábécé — 10. Az ábécé a betűk meghatározott felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mássalhangzókat jelölő 40 kisbetű hagyományos állománya és sora (a magyar ábécé): a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.” Bárhogy is definiáljuk mondjuk az angol ábécét (az angol szokás alapján), az nyilvánvalóan különbözni fog ettől, többek közt éppen az inkriminált hosszú ó tekintetében. Ergo a magyar eljárás jogszerű, mert ott tér el az egységes névtől, ahol a magyar ábécé is eltér. [Ebben a tekintetben a szlovén evro, lett eiro*, litván euras alakok kevésbé indokolhatók, mint a magyar. * A Híradó cikke itt téved: az eiro lett alak, nem litván.]
Más szempontból az EU hivatalos dokumentumaiban eddig is található eltérés a fenti rendelkezéstől, vö. <http://www.europa.eu.int/comm/economy_finance/euro/documents/spelling_en.pdf>. Itt az található, hogy a váltópénz görögül λεπτό (lepto), azaz változatlanul a korábbi görög pénznem váltópénze, és a leghalványabb köze sincs a „cent”-hez. Fontosabb viszont, hogy a latin írásmódú finn elnevezés is eltér az egységességtől: sentti. Ez utóbbiról megállapítható, hogy a c helyetti s-szel a kiejtett alakot tükrözi vissza fonetikusan, valamint a szóvég úgy változott, hogy beilleszkedjen a finn szavak rendszerébe. Ugyanez a két jelenség figyelhető meg a magyar euró kapcsán is.
Továbbá az Európai Bizottság GYIK-oldalán található egy állásfoglalás, mely magyarul még nem érhető el, de pl. angolul igen: <http://www.europa.eu.int/comm/economy_finance/euro/faqs/faqs_13_en.htm>. E szerint a fenti szabályozásnak megfelelő alakokat csak hivatalos dokumentumokban szükséges használni, azonban „more general usage of these terms may differ in some languages”, azaz magyarul ’némelyik nyelvben ezeknek az alakok eltérhetnek a szélesebb körben való használat során’. Azaz, még ha nem lenne az EU-s szabályozással konform az euró alak – azonban ténylegesen konform, mint fentiekben láthattuk –, akkor is használható lenne mindenütt, ami az EU szempontjából nem minősül hivatalos dokumentumokban.
> Innentől kezdve nincs szó másról, mint az új tagállamok másodrendűségének a legpitiánerebb szinten is történő hangsúlyozásáról
Azért ne keressünk ott ilyen „osszi – vesszi” konfliktust, ahol nincs. A régi tagállamok is „szívnak”: az angolok pl. nem tehetik többes számba, vö. <http://www.evertype.com/standards/euro/euronames.html> A „100 EURO” – a „100 euros” helyett – angolul is ugyanúgy nyelven kívüli dolog, mint magyarul.
Nem bonyolítod ezt egy kicsit túl? Az Európai Uniónak van egy kikötése, hogy a pénznem mindenütt euro legyen. Egyelőre úgy tűnik, hogy az eltérő magyar (és lett) írásmód alkalmazását nem akarják engedélyezni. Azonban legyünk valamivel tisztában: az európai unió előírhatja, mi legyen a pénzre írva. De azt nem írhatja elő, hogy magyar nyelvű szövegekben miképp írják ezt a szót.
Én a magam részéről nem helyeslem az euro írásmódot, azonban nem érzem nemzeti tragédiának sem. Ugyanakkor fontos lenne, ha minél többen elfogadnák, hogy ez csak a pénzekre írható így, és ha nem mint pénznemről van szó, akkor az írásmód az euró.
Szerintem ez nagymértékben rajtunk múlik. Csak egyet nem tudok, hogy ha valaki rövid o-val írja, az kozmopolita-e vagy csak rossz a helyesírása.
1. A görögök esetében nem ragaszkodtak a legpontosabb átíráshoz. Nyilván a többi régi állam számára ez nem volt túl feltűnő (a finneket nem érdekelte, de ez az ő bajuk), azonban mégis precedenst teremtett, hiszen ezáltal nem ,,európaiul" van már rajta a szöveg, hanem franciául, németül... és görögül. Ebből adódóan az új csatlakozókkal is hasonlóan kell elbánni.
2. Arra utaltam, hogy hívhatjuk ugyan eurónak, de attól a magyar nemzeti fizetőeszközt még euro lesz, és az ellentmondás nem oldódik fel. Az euró szó nem fog az albán-magyar szótárban szerepelni? Vagy azt írják benne, hogy az euró a magyar pénz, az euro magyar megnevezése?
Ha továbbra is valami külföldi dologként tekintünk rá (gulden/holland forint), akkor az átírás csak az egyik lehetőség, de az ilyen pótcselekvés helyett európai forintnak, vagy bármi másnak is hívhatnánk.