Nemzetiségi elismerést a bunyevác népnek! Élve állampolgári jogaimmal, a vonatkozó törvények alapján ezzel a topickal indítom el, a Magyarországon élő bunyevác nép, nemzetiségkénti elismertetését a Magyar Parlamentben. Ehhez legkevesebb 100 éves magyar történelmi múlt szükségeltetik, továbbá magyar állampolgárok részéről 1000 hiteles aláírással jegyzett támogatás, az alulról induló népi kezdeményezés megerősítésére. Muity Mijo, Magyarország, Baja
Mit tegyünk mi, akiknek a folyó népszámlálás lealacsonyító módon az "egyéb" ketagóriát hagyta?
Természetesen arról nyilatkozzunk, ami a valóság, amit a szívünk, az eszünk, a múltunk, az őseink iránti tisztelet diktál, azaz: Ja sam bunjevac - Én bunyevác vagyok!
Sajnos még mindig hajlik a nép jelentős hányada hasra esni olyan személyek előtt, akiknek a nevük előtt két betű szerepel - ez a dr - függetlenül attól, miféle-mifajta is valójában ennek a viselője.
Ez történik bunyevác ügyben is, nem elég, hogy a kormány és a parlament lesöpörte a bunyevác elismertetés jogosságát az asztalról, a horvátok jól tudják, hogy ezzel még nincs vége, hiszen EU tagállamként a nemzetköziség előtt is számot kell adnunk kétes döntéseinkről.
Soha nem titkoltam, hogy következő lépésként Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bírósága elé áll szándékomban vinni sorsunkat. Hazai igazságügyi berkekben látva mi zajlik az országban, meddő próbálkozásnak tartanám beadni keresetemet, bár ki tudja, lehet, hogy éppen azért lenne érdemes ezt is megtenni, hadd lássa a világ, milyen viszonyok jellemzik Magyarországot.
Visszakanyarodva a doktorkodásra, bemutatom egyik esetet, milyen módon vált az Osztrogonácz József vezette horvát asszimilációs hajó egyik zászlóvívőjévé az egykor sorainkba férkőzött "aktivistánk", Gálai Antal. Akarom mondani Dr(sic!) Gálai Antal, aki amúgy PhD, de ezt - afféle szórakozott professzorként - egyre gyakrabban felejti el jelezni.
A Versenybizottság tagjait május 5-én csütörtök késő délelőttre várjuk. A résztvevők késő délutánig érkezhetnek. A péntek délelőtti verseny alatt a közvetlen felügyelettel nem elfoglalt bizottsági tagok és kísérőtanárok a szomszédos Bezdánban tekintik meg a világ egyetlen üzemelő, ipartörténeti védelem alatt álló, lyukkártyás vezérlésű jacquard szövőszékes manufaktúráját és az 1852-54-es építésű, világelső vízalatti betonozású zsilipet. Balkáni burek és montenegrói halkóstoló után érkezünk vissza a verseny végére. A még nem légiesedett határ átjárhatósága érdekében az e kiránduláson résztvenni szándékozók hozzanak magukkal vagy útlevelet vagy kártyás személyigazolványt, de mindenképpen érvényeset!(2)
A feladatok javítása közben a résztvevők és szabad kísérőik a gemenci kisvasút pörbölyi végállomásáról induló vonatkirándulással egybekötött természetvédelmi bemutatón vesznek részt. [Esőhelyszín Bajai Zsilipmúzeum + Bezdán, hátha ott épp nem esik.:) (de az érvényes útlevél vagy új személyi igazolvány ezesetben is előfeltétel!)] Előfordulhat, hogy a kisvasút a nagyszámú résztvevő miatt menetrend- és kapacításkorlátba ütközik, ezért előzetesen akár alternatív és fakultatív jelleggel opcionálisan és létszámfüggően nyitva hagyjuk érdeklődő hallgatók részére jóidő esetén is az "esőhelyszínt".
Az esti bankett bajai halászlevét követően, a szomszédos szekszárdi dombvidék kadarkájával kezdődő borkóstoló után az estet a helyi bunyevác zenét játszó tamburásokkal kísért táncház zárja. (Akinek ez az egy-két órás zárószám megtetszik, maradhat a másnap délután kezdődő vancako Markovo /bajaszentistváni Márkónapi/ bunyevác népünnepélyre, azonos zenére, nagyobb tömeggel rophatják, nézhetik - Obádovics professzor egykori elemi iskolájában, vele együtt - hajnalig.)
A verseny szombati kiértékelését Dr Rózsa Pál professzor műszakiaknak szóló rendhagyó matematikaelőadása zárja.
Az ezt követő fakultatív program már nem a rendezvény része, viszont nyitva áll minden résztvevő előtt. Az autóval érkezőknek sem szállás sem szállítási extra költségek nem jelentkeznek, kedvezményes étkezésre a VénDió vendéglőben lesz lehetőség. A hivatalos program végeztével a koradélutáni órákban városnézés. Türr István emlékmű, Mészáros Lázár sírja, Nagy István képtár, helytörténeti múzeum- és Deák Ferenc zsilipmúzeumlátogatás szerepel a szabadon választható utóétlapon. A délután ~4-kor kezdődő Márkó napi nemzetiségi műsor és ~7-től folytatódó táncház előtt még meglátogatjuk a Pandúr utcai bunyevác tájházat is, tárlatvezető az utca szülötte Obádovics prof mellett a ház őrzőjének és adományozójának fia Soksevics Sztipán/István lesz. Aki nem akar hajnalig maradni és el sem utazik természetesen a szálláshelyen saját költségére, vagy előrejelzetten egy éjszakával megtoldott összevont költségre még egy éjszakát a kedvezményes csoportos áron maradhat.
Az óra-perc pontos programot a résztvevők érkezéskor kézhez - előtte emailben is - kapják. (A gemenci kisvasút menetrendje és transzportkapacitása szoros időkeretet és/vagy a jelentkezők számától függő különben egyeztetés alatti különjáratot igényel. Ez érintheti az étrendet és az ételt magát is, épp ezért is kérjük, hogy a jelentkezéskor minden érintett jelezze az élelmezéssel kapcsolatos, életmódbeli, egészségügyi vagy vallási hovatartozása miatti étrendigényét! (vega, cukor, marha, disznó...(a halból Baján nem engedünk!)))
Reméljük a másfél hónappal későbbi időpontra történő áthelyezés és szervezés nem hátráltatta sem a részvételt sem a felkészülést, s sikeres és feledhetetlen bajai tartózkodásra emlékeznek majd a résztvevők!
Baja, 2011.03.20.
üdvözlettel, Dr Gálai Antal
7o3836665 a szervezők nevében
(1) 2011.03.20.-án szerverelérésből fakadó nehézségek miatt módosult. (2) Előzetesen felhívjuk a figyelmet az EU határátlépési szabályaira, hogy az unióba személyenként - a bácskai határ túloldalán 5-600 forintért is árusított - egy liter tisztaszesz vagy azzal azonos alkoholtartalmú ital behozatala engedélyezett! (Bármily csábító is a patikai árakban meglévő 900%-os különbség, azért az igazi beszerzendő és megőrzendő érték a bezdáni, többszáz éves gépeken és technológiával szőtt selyemdamaszt, aminek szintén igen alacsony ára a különben 100%-ban magyar nemzetiségű ottdolgozó kézművesek havi 100 €-t alig meghaladó bérének folyománya, erre okvetlen érdemes egy összeget mindenkinek elkülöníteni. Ilyet többet sehol sem lát. Ráadásul e kézműveskuriózumra a helyi két évszázados tapasztalat alapján 100 fokon 1000 gépi mosásig garanciát is válallnak!)"
_______________________________
Hogy a stílus milyen, hogy a szövegtartalom fésületlensége és hibái milyenek, már figyelmet sem kívánok fordítani rá, de a (2) szám alatti aljegyzet tartalma önmagáért szól blődségével és pontatlan állításaival egyetemben.
No de ez legyen a legnagyobb baja a bunyevácságnak, viszont a beidézett sorok más lényegesen fontosabb körülményekre utalnak. Ugyanis Gálai doktor buzgón felkeresve az összes olyan segítőnket, akikkel általam személyes kapcsolatba került, úgy állítja be magát és a háta mögött ügyködő segítőjét, Kammermann Csaba kormányhivatalnokot, mintha valóban a bunyevác nép szent ügyét szolgálnák, holott ez nem igaz. Ugyanis az általa publikált bajaszentisváni Márkó napi bunyevác népünnepély nem más, mint az Osztrogonácz József által irányított intézmény kreálmánya annak segítésére, hogy minél több naiv és hiszékeny bunyevác embert tudjanak horvát lobogó alá tömöríteni.
Gálainak nem ez az egyetlen ilyen jellegű dobása, időt és energiát igényelne összes turpisságát felsorolni, de azt nem tudom feledni, miként csempészte soraink közé azt a Drégely Lászlót (a magyarosított nevű bunyevácok egy másik díszpintye), aki Osztrogonácz jószomszédjaként a velünk töltött idők alatt hallott információkat volt hivatott a horvátok helyi főemberével poharazgatás közben megosztani. Ezek főként szerbiai látogatásaink kapcsán bírtak nagy jelentőséggel.
Napjainkban természetesen ki más verné ezerrel a tamtamot a közeledő népszámlálás kapcsán, mint a vénülő fejjel doktorált Tóni, ahogyan Kammermann szokta szólítani Gálait. Ezzel is azt a látszatot teremtve, minta legalábbis nem a bunyevácsággal kapcsolatos majdani etnobiznisz játszana az agyukban fő szerepet, hanem e megtiport lelkű nép iránti törődés.
Teszek róla, ha belegebedek is, hogy minden aljas praktikájukat az emberek elé tárjam.
A bunyevácok, azaz magyarországi "egyebek" bocsánatkérésre szólítják fel a magyar kormányt!
Magyarország, Bácska, Baja 2011. szeptember 13., kedd - A magyar kormánynak bocsánatot kell kérnie a bunyevác néppel szembeni méltánytalanságai miatt, s "amennyiben nem kér bocsánatot, a bunyevác nép és e néppel lojalitást vállalók szemében méltatlanná válik a kormányzásra" - fogalmazott Muity Mijo, a bunyevác nép nemzeti kisebbségként történő elismertetéséért küzdő emberi jogi aktivista.
Mint ismert, a magyar kormány, majd a magyar országgyűlés ez év májusában úgy döntött, hogy nem ismeri el a honi bunyevácok létét, őket más délszláv nemzetiségekkel együtt horvátoknak tekintik. Mindezt egy szomszédos állam megrendelésére téve, hagyva őket - belügyi kérdésekbe avatkozva - szabadon garázdálkodni Magyarország területén.
Mindezt tetézi egy olyan további méltánytalanság, mely egy halom megalázó döntés keretében zajlik rövidesen napjainkban, ez a közeledő népszámlálás bohózata, lásd: egyéb kategória!
Erről a népszámlásról a következők szerint ír Czene Gábor, a Népszabadság jeles munkatársa: Hány roma él Magyarországon?
Ugyan itt Czene Gábor, ki eddig több írásában is foglalkozott már a bunyevác nép sorsával, most nem tér ki külön a kérdőívben nem szerepeltetett bunyevácokra, viszont részint megemlíti és idézi azt a Hepp Mihályt, aki a hazai etnobiznisz egyik leghatékonyabb gyakorlója, Horvátország más népeket bekebelező kisebbségpolitikájának hű kiszolgálójaként, továbbá kidomborítja az arab, kínai, orosz és vietnami népcsoport szerepeltetését.
Ugyanakkor ez az írás ösztönözte az egyébként bajai származású, Magyarország egy neves bunyevác nemzetiségű tudósát, Dr. Obádovics J. Gyula professzor urat arra, hogy reagálását olvasói levélként a következők szerint fogalmazza meg: A bunyevácok védelmében.
Hálás köszönet Gyula bácsinak a kiállásért, egyetértve minden egyes betűjével: "Pedig ez a kisebbség Magyarországhoz mindig hű volt, ami egyik-másik elismert kisebbségről (a cikkben felsoroltak közül) nem mondható el. A bunyevácok a haza védelmében harcoltak a török ellen, a szabadságharc idején az osztrák, a horvát és a szerb csapatok ellen."
Mi azok a bunyevácok (a magyar állam szerint legfeljebb egyebek), akik leszármazottjai vagyunk az itt említetteknek nem szeretnénk a világ előtt, ha olyan látszat keletkezne, hogy Magyarország népe ordas, ezért tartjuk szükségesnek a népképviseletet gyakorló kormányt felszólítani bocsánatkérésre.
Amennyiben Suzana Kujundić Ostojić asszony egy évvel korábban került volna megérdemelt tisztségébe (akinek innen is gratulálok), lehet, hogy a hazai bunyevácok sorsa is másként alakult volna.
Ugyanis az eddigi vezetés alatt sajnos nem kaptuk meg azt a testvéri támogatást, ami segítséget jelentett volna arra, hogy nemzetközi porondon rázzuk fel együtt tekintélyes és befolyásos prominensek figyelmét.
Így meg szabad utat nyert a nagyhorvát etnobiznisz és a magyar nagypolitikai nemzetközi biznisz töretlen házassága.
Elég rondán belerandított a baranyai BAMA.HU a ventilátoromba.
Ennek társlapja, a Dunántúli Napló főmunkatársa, a sajtódíjas Kozma Ferenc bizonyult most a horvátok és műhorvátok lelkes ujjongóemberének.
Úgy látszik Pécsett így szokás, átszól Ljiljana piros telefonján a Ferinek, hogy Ferikém kedves, itt vannak ezek a jebeni bunyevácok, akik nem akarnak horvátok lenni, most vágta ki őket a Horvát-Magyar Államszövetség budapesti parlamenti szekciója az ótvarba, ugyan rúgjál már beléjük párat, hadd tanuljanak egy életre a mocsadékok. A Dinkot meg a Misot is keresd meg, kapsz tőlük is jó tippeket.
És Ferenc pennát ragadva nekiveselkedett a Nem alkothatnak önálló kisebbségett a bunyevácok című pamfletje összeállításához, neves sajtódíjas lapmunkatársként különös figyelmet fordítva a tárgyilagosságra és valósághű tartalomra.
Még mielőtt ezt alapos elemzés alá nem vonnám, kivárom, hogy Ferenc megszólít-e email-levélben, tisztázandó pár csuklóbicsaklását, ahogy a kollégája ígérte.
Számomra egyébként ebben leginkább az az elgondolkodtató, hogy amennyiben a vidéki sajtó egy ilyen ünnepelt sztárújságírója annyira részrehajló és figyelmetlen (netán szándékosan rosszindulatú), mint Kozma Ferenc, akkor valójában mit is várunk az igénytelennek tekintett bulvársajtótól.
Vigyázat, csalok! Száz éve született Rodolfo, a rajzolt bajuszú klasszikus bűvész. A Közelről szerdai adásának első felében rá emlékezünk. Aztán: hol a vandálok leszármazottainak, hol ősszlávoknak, hol pedig szláv magyaroknak tekintették őket. Kik valójában a vendek? És kik azok a tirpákok? Kik a sokácok, a bunyevácok? A velünk élő kisebbségek kisebbségei a Közelről szerdai adásában.
Egyelőre úgy tűnik egyedül a STOP.HU internetes hírportál figyelt fel arra, hogy az Országgyűlés bunyevác megítélése - mondhatnók úgy is, hogy ítélethirdetése - törvénysértő.
És ez esetben még azt sem állíthatja senki, hogy ők az általam publikáltak alapján vonták le ezt a következtetést, hiszen a hírt engem megelőzve már a parlamenti ülés ominózus napján, azaz 2011. május 16-án közzétették.
Idézek tőlük:
"Törvényt sértett a kétharmad: az alkotmányos elfoglaltságuk okán, ha kevéssel is, de kicsúsztak az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben szabott határidőből. Eszerint az Országgyűlésnek a bejelentést követően három hónapon belül kell döntenie a népi kezdeményezésről. Kövér László házelnök február 14-én jelentette be, hogy az Országos Választási Bizottság elnöke tájékoztatta a bunyevác kisebbség önálló elismerését kezdeményező aláírásgyűjtésről."
Az emberek többsége azt hiszi, hogy az államhatalom, ha valós, vagy vélt sérelem éri, csak az amerikai filmekben teszi esetenként igen furmányos módon a "dolgát", de ezek tévednek, a mi vadkeleti világunk sem különb a fikcióként elkönyvelt forgatókönyvekétől, nagyon is előfordulhatnak az ember életében olyan váratlan fordulatok, melyek jobbik esetben igencsak megkeserítik a delikvens életét, durvább esetben mondjuk egy váratlan baleset képes végetvetni földi szenvedéseinek.
Eddig is kaptam hol karcosabb, hol finomított intő jeleket, de az utóbbi napok hozama még inkább eredményezi, hogy kussoljak, ha jót akarok magamnak, és bizony, ha elmerengek a múltban, akkor eszembe kell, hogy jusson néhai kedves bokodi bunyevác barátom, a Jaszenovics Máté, aki a hetvenes évek elején Pécsett orvostanhallgatóként hasonló dolgok miatt lelte meglehetősen rejtélyes módon halálát. (Igazán sajnálom, hogy Iván öccsével a kórház gesztenyéi alatt folytatott beszélgetésünket nem tudtuk befejezni, mert kezdett érdekes fordulatokat venni a közös visszaemlékezés.)
Szóval a helyzet az, hogy lám-lám, hétfő óta megszaporodtak a nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos műsorok úgy tévében, mint rádióban, mint például a Kossuh Rádió délszláv népek mélyelemzésével foglalkozó műsora, vagy pl. az Echo TV műsorán Csóti György megismételt, engem leginkább afféle enyelgésre emlékeztető riportja Vitézy Tamással, az Adratiq Rt. sajátságos látásmódú elnökével Horvátországgal kapcsolatos dolgokról. De nem kell messzire menni, itt az Index fórumán is akadnak hol mérvadó, hol inkább némely hazai akadémikusunkra emlékeztető szakértők (áhhh, dehogy bértollnokok), akik azon csámcsognak magvasságaik közepette, hogy kell-e a bunyevác, vagy sem. Ki nem szarja le, hogy 400 éve Magyarország területén élő, mindig is önálló identitástudatú népről van szó (eltekintve a napjainkig tartó Tito-Kádár eszmeiségét őrző kommunista időszaktól), mely Magyarország a történelmi idők során hol nagyobb volt, hol kisebb, mondjuk Grönlanddal sosem vetekedett.
Grönlanddal nem vetekszik, viszont megőrzi ősi hagyományait. Olyannyira megőrzi, hogy jottányit sem hajlandó továbblépni a feudalista időszakból, hűségesen ápolja az akkor kialkult módszereket, szokásokat.
Rossz az, aki rosszra gondol: nem-nem, és megint csak nem, nem létezik, hogy ezek a műsorok, írások és egyebek agymosási céllal hatalmi megrendelésre bukkannak váratlanul felszínre, miként az sem lehet igaz, miszerint bárki is szerecsenmosdatásnak, az osztályismétlést gyaníttató bizonyítvány megmegyarázásának szánná.
Naiv voltam éveken át, most vénülő fejjel szakítsak ezzel a kialkult szokásommal?
Az idei, azaz a 2011. esztendő első parlamenti ülésnapja 2011. február 14-én volt.
Ezen a napon jelentette be Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Országos Választási Bizottságnak azt a határozatát, mely érvényesnek tekinti a bunyevác népi kezdeményezést, egyúttal a további folytatáshoz rámutat az 1998. évi III. törvény követendő tartalmára.
Erről a Házelnök így szól: "Tisztelt Ház! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 20. §-ának rendelkezése szerint az érvényes népi kezdeményezésről a mai bejelentést követő három hónapon belül az Országgyűlésnek döntenie kell."
Idézem az 1998. évi III. törvény 20. §-ának a tartalmát: "A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést követő három hónapon belül dönteni kell."
Idézem az 1998. évi III. törvény 6. §-ának a tartalmát: "Az Országgyűlés elnöke a törvényben foglalt feltételeknek megfelelő kezdeményezést a 4. § (3) bekezdése, illetőleg a 9. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatás kézhezvételét követő legközelebbi ülésnapon bejelenti."
Idézem az 1998. évi III. törvény 4. § (3) bekezdés tartalmát: "A (2) bekezdésben hivatkozott határidő elmulasztásáról, illetőleg az aláírások ellenőrzésének eredményéről az Országos Választási Bizottság elnöke haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."
Idézem az 1998. évi III. törvény 9. § (2) bekezdés tartalmát: "Az Országos Választási Bizottság az Alkotmányban, valamint a 10. § a)-d) pontjaiban foglalt követelmények teljesítését megvizsgálja, és ennek alapján dönt a konkrét kérdés hitelesítéséről. Az Országos Választási Bizottság elnöke a hitelesítés eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."
Mindez elvileg rendben is lenne, de!
A Házelnök által előterjesztetteket az Országgyűlés a közelmúltban két alkalommal tűzte napirendjére.
Ezt első ízben, az Országgyűlés 89. ülésnapján, azaz 2011. május 9-én tartották, ahol nem született döntés, lévén az ülést vezető elnök lezárva a vitát bejelentette, hogy erre egy héttel később kerül sor.
Bárhogyan is nézem, a Házelnök bejelentése szerinti három hónapos határidőt az Országgyűlés túllépte, azaz törvénysértő módon hozta meg a bunyevác népi kezdeményezéssel kapcsolatos döntését.
Minderről természetesen haladéktalanul tájékoztatom elsősorban az Országos Választási Bizottságot, majd a kapott instrukciók alapján megteszem a további szükséges lépéseket.
Ez nem az az ország, ahol a rögzített joggal élés lehetősége mindenki számára adott.
Ez nem az az ország, ahol az írott törvények következmények nélküli figyelmen kívül hagyása ne lenne adott éppen azok számára, akik a törvényeket alkotják és az allatuk lévő kasztok tagjaival betartatják.
Egy diktatúra, egy rendőrállam bármit megtehet.
Egyszóval, ha ma megkérdezi bárki is tőlem, miért nem lett a hazai bunyevác nép elismerve nemzeti kisebbségként, akkor a válasz röviden csak ennyi: mert a magyar politikai elit egy nem ismeretlen része számára Horvátország az egyik olyan határon túli helyszín, mely hatalmas üzleti lehetőségek kiaknázását biztosítja.
Mindez úgy, hogy még a rendelkezésükre álló határidőt sem voltak képesek tartani.
Mit is lehetne várni egy olyan kormánykoalíciótól, mely egyéb aljasságok közül példaként kiválasztva, a HIT-gyülekezetet a történelmi egyházak közé sorolja.
Ha egy állam a saját törvényeit, alkotmányos jogait látványosan lábbal tiporja, az bizony nem más, mint szánalmas és undorító diktatúra.
Egy olyan diktatúra, mely válogatás nélkül köpi szemen úgy a bunyevácokat, hogy nem válogat, ki való közülök és ki nem.
De van-e okom meglepődni egy olyan világban, ahol a bunyevácok közül is számtalan olyan kollaboráns akad, ki szemen köpi saját szüleit, nagyszüleit, jegyzett történelmi múltját.
Hogyan is szól a mondás? Apám, én nem ilyen lovat akartam!
Egyébként Hoffmanon kívül Szávay István (Jobbik) képviselő nyeglesége is megdöbbentett, lévén előbbivel szemben Szávay úr elvileg tájékozottabb kéne, hogy legyen, tekintve hogy történész és politológus egyszemélyben.
Szávay István külön szívfájdalmam, kinek az egyes társaiból olcsó heherészést kiváltó cinizmustól sem mentes viselkedése és előadásmódja miatt én szégyellem magam azon számos soltvadkerti barátom helyett, akikhez több évtizedes kapcsolat fűz.
Fel nem foghatom, miért válik szükségszerűvé egy országygyűlési tisztség és egy öltöny együtteséhez valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nyeglének is lenni, konkrétan az ő esetében nyegle vadkerti aranyifjú benyomását kelteni. Amikor akár kelthetné egy stramm, értelmes, szimpatikus úriember látszatát is, ha nem olyan módon adná elő magát, ami sértő másokra nézve. Jobbikosként meg különösen ügyelnie illene, hogy ne szóljon lekicsinylően egy olyan kérdésben, mint a bunyevác elismertetés (már ha valóban annyira szívügye a magyarok sorsa a világban, ahogyan demonstrálni szokták), hiszen nem tudhatja, hogy e 10-15 ezres népcsoportból hányan tették voksukat, ha nem is direkt őrá, de valamelyik párttársára.
Na de hagyjuk az érzelmi húrokat, az én vadkerti barátaim nagyszerű egyéniségek, Szávay pedig olyan, amilyen, nem lehet mindenki Katzenbach, Martin, Gillich, Kévés, Szakál, Gáspár, Rab és így tovább urakéhoz hasonló karakterrel megáldva.
Hoffman és Szávay képviselők egyformán lekicsinylően szólnak arról a nyamvadt ezer aláírásról, amit hitelesként nekünk minimum össze kellett gyűjtenünk, amit bármelyikük olyan könnyedén rázna ki a tarsolyából, mint arató suttyó a pelyvát a gumicsizmájából.
Csak egy valamiről feledkeznek meg: az a nem mindegy, hogy ezeket az aláírásokat milyen témakörben, kiktől és milyen időszak, milyen körülmények alatt szükséges összegyűjteni.
Megfeledkeznek az állampolgárok mindennapi elemi félelmeiről, ami köszönhető inkább Hoffmannak és társainak, mint a frissen és ropogósan feljövő jobbikos újdondászoknak, a lényeg, hogy létező jelenségről van szó, és ha hiszik, ha nem, bizony manapság mindenkiben ott szorong a zabszem szindróma, ha egy dokumentumra a neve, a címe, a személyi azonosítója és a sajátkezű aláírása kerül.
Ez nem a szavazófülke diszkrét homálya, jóemberek, ezt a helyszínt az utca, a közterület, a magánlakások jelentik ma, ha valaki megszólít, vagy rádcsönget, akkor segítségért kiáltasz, vagy telefonhoz kapkodsz, vagy a kikészített szőlőkarót keresed markolászva.
Amikor az emberek idegen államok jelenlétével szembesülnek nap mint nap, ez esetben például Horvátország akadálytalan garázdálkodása Magyarország területén, etnikai bekebelezési szándékkal magyar állampolgárokra vadászva, akkor nem is olyan könnyű ám minimum 1000 hiteles aláírást összegyűjteni egy olyan nép köréből, mely szórványosan található ha nem is az egész ország, de zöméban a Bácska területén. Egy olyan megfélemlített nép esetében, mint a bunyevác, ez igenis egy igen komoly, nagy nehézségekkel járó és alapos szervezést igénylő feladat, mely során ugye nem az a cél, hogy meglegyen az ezer és jöhet a haligali, hanem az, hogy a lehető legtöbb aláírás birtokába jussunk azzal is nyomatékot adva az ügy fajsúlyának.
Mindez zömmel saját zsebed, a családod költségvetése terhére, hosszú hónapokon át tartó szakadatlan munkával.
Úgyhogy szóljon lekicsinylő módon mindenki saját "tehetségéről", és ne próbálja a csalánt alattomos módon más(ok) szerszámával verni, légyen az olyan párttarka, mint Hoffman, vagy egypárthívő, mint Szávay történész-politológus képviselő.
Folytatva a gondolatsort, tudatosíttatni szeretném holmi Hofman-féle "felfedezőkkel", hogy jómagam egy kényszer szülte lehetőséget használtam ki akkor, amikor Baján szerb önkormányzat égisze alatt igyekeztem a bunyevácok akkori jelenét és majdani sorsát egyengetni. Baján tettem ezt, de ez érintette a horvátot kivéve a környék többi szláv etnikumát is.
Még egyszer kidomborítom: soha sehol sem vallottam szerbnek magamat, és ezt nem azért hangsúlyoztam mindig is ki, mert bármi miatt is ellenemre lennének, hiszen ha szerb lennék, arra is büszke lennék, csupán a tényszerűség kedvéért, hiszen a fő célom mindezzel a kisebbségi önkormányzati kiteljesedési lehetőségek elől kizárt bunyevácokkal való törődés volt, arról nem is szólva, hogy gyökereim tagadását mindig is népellenes bűnnek tekintettem.
Az én elődeim Katymárról két nagyszerű bunyevác egyéniség, Tumbász Rájkó és Dujmov Mátyás voltak, akik a kisebbségi törvény koncosztását nehezményezték, azaz, hogy egy szintén katymári származású ortodox kommunista Ispánovity Márton, bunnyevácból meghasonult újhorvátként kormányközeli pozíciójából úgy fonta horvát igények szerint a szálakat, hogy a bunyevácok ne kerüljenek a ma is elismert 13 nemzeti kisebbség sorába.
A lelkes Tumbász-Dujmov duett látszólag partnerre lelt a kisebbségi kérdések egykori nagy atyjában, Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő személyében, aki valójában meghintáztatta derék bunyevácainkat (még írásos instrukciókat is adott nekik a kivitelezéshez), és szegények leforrázva szembesültek a zord elutasítással, miszerint késve nyújtották be kezdeményezésüket.
Aminek a kezelése akkor csupán jószéndékon múlott, de akkorra már Ispánovity letette későbbi utódai majdani kiteljesedésének a sakkmintás alapkövét.
Nem véletlen, hogy ha csak egy mód van rá, Katymáron is felbukkan ünnepeltetni magát az a kommunista klikk, akiknek a bunyevácok mostoha, számkivetett sorsukat köszönhetik.
Én az egykori kudarc hallatán határoztam el, hogy mindent megteszek azért, hogy a bunyevácok is megérdemelt méltó helyükhöz jussanak. Nem véletlen, hogy úgy a 2006-ban, mint a 2010-ben folytatott aláírásgyűjtéshez a legtöbb támogatást Katymár lakosságától kaptuk egy horvátok és műhorvátok által leigázott nép sorából.
Egyszóval, jó lenne, ha Hoffman és az őhozzá hasonló módon gondolkodók azon is elmerengenének, hogy míg ők országgyűlési képviselőként milliókat vágnak zsebre évente, addig én a társaimmal együtt saját pénzünket áldoztuk és áldozzuk hosszú évek óta egy olyan mozgalomra, ami a horvát állam kiszolgálói miatt ismét kudarcra ítéltetnek mutatkozik.
Hoffman könnyen filozofál mások zsebe terhére, de jobban tenné, ha saját háza táján bölcselkedne, vagy olyasmivel kapcsolatban alkotna sommás véleményt, amihez ért (pl. a szerszámgyártás), már ha egyáltalán ért bármihez is. E vonatkozásban előadási stílusa alpján komoly kétségeim támadtak. De ez legyen az ő gondja, pontosabban ez legyen az ő gondja!
Idézek ettől a végtelenül egyszerűen gondolkodó, kommunista tanácselnökből átvedlett hol MDF-FIDESZ, hol FIDESZ-MDF-MKDSZ, hol FIDESZ-KDNP támogatottságú polgármestertől, melynél országgyűlési képviselőként zagyvább előadást ritkán lehet hallani a magyar parlamentben.
"A kezdeményező identitása tudomásom szerint volt már szerb is, ő most bunyevác."
Hoffman képviselő!
Ön csak azért szólalt meg, hogy szerepeljen, hogy választópolgárai előtt igazolódjék, miszerint nem hiába emelték e tisztségébe, valójában halovánnyi dunsztja sincs ahhoz a kérdéskörhöz, melyhez didegve-dadogva fontoskodó okoskodását adta. Tetézve heppmísós szófordulattal, a magyarozós csángózással.
Tisztázzunk valamit!
Ön egy olyan országgyűlési napirend kapcsán próbál aljaskodó állításával lejárató hangulatkeltést produkálni, mely egy nép alkotmányos és törvény által biztosított jogát igyekszik érvényesíttetni. Az ilyen igyekezetet általában tisztelet szokta övezni, ami az ön számára inkább butaságát bizonyító gúnyolódás, primitív módon előadott cinikus megjegyzések tárgyát képezi.
Ön valakitől valamit hallott rólam, és azt most a nagy nyilvánosság előtt próbálja úgy tálalni, ami által a személyem afféle köpönyegforgató, nemzeti hovatartozását ide-oda váltogató, hiteltelen kalandor látszatát kelti.
Hoffman képviselő!
Feltárom ön előtt és az önhöz hasonló otromba lények előtt a valóságot.
Miután a magyar állam meghatározta a nemzeti kisebbségekhez tartozók körét, Baján az első ciklusidőben nem alakult szerb kisebbségi önkormányzat, ami számomra bántó módon meglepő volt, hiszen e népcsoportból számtalan nagyszerű barátom akadt.
Miután a második ciklusban sem láttam jelét ilyen irányú szándéknak, jutottam bunyevácként arra az elhatározásra, hogy pár lelkes ki bunyevác, ki szerb, ki magyar, ki sváb származású barátommal jelöltessük magunkat szerb színekben a bajai és Baja környéki szerbek és bunyevácok javát szolgáló majdani képviselőtestület megszületése reményében.
Mindezt tettük az akkor érvényben lévő kisebbségi törvény biztosította lehetőség mellett, ami arról szólt, hogy az adott népcsoport képviselőjévé válásnak nem volt előfeltétele az, hogy a képviselő származása megegyezzen képviseltjeiével.
Így állt elő az a helyzet, hogy négy éven át bunyevácként töltöttem be a bajai szerb kisebbségi önkormányzat elnöki tisztségét. Amit az első pillanattól kezdve következetesen kihangsúlyoztam, mintha már tizenhat évvel ezelőtt megéreztem volna, hogy jön majdan egy Hoffman, aki rajtam fogja majd köszörülni a nyelvét a magyar parlamentben.
Higgy el, Hoffman, nem volt ezzel a kérdéssel semmi baj, igazolható módon nagy-nagy népszerűség mellett végeztem társaimmal együtt a feladatunkat, úgy a szerb, mint a bunyevác nép javát szolgálva. Nem csak Baján, hanem annak környékén is, figyelmet szentelve más olyan népekre is, akiket önök 1993-ban kihagytak az elismert nemzetiségek sorából. Gondolok a sokácokra és a rácokra is. Akik velünk és a bosnyákokkal együtt szintén méltatlan módon kimaradtak a leosztásból. A már akkor is horvátok által diktált leosztásból.
Önt irritálja a kisebbségi törvény által kínált lehetőség, miszerint 1000 hiteles aláírással el lehet érni egy népcsoport elismertetését.
Ki kell, hogy ábrándítsam önt, ma Magyarországon az ilyen demagóg mentalitású képviselők miatt, amilyen ön is, ez csak elvileg adott lehetőség, hiszen még senkinek sem sikerült elérni azt, hogy a 13 elismert nemzetiség mellé újabb kerüljön.
Az ön számára lehet, hogy ezer aláírás bagatell, de bátorkodom felhívni az egyáltalán nem becses figyelmét, hogy az a 13 nemzeti kisebbség, mely egy politikai alkunak köszönhetően elismerést nyert, egyetlen aláírást sem kellett ehhez gyűjtenie. Még a görögnek sem, mely már alapból sem volt képes megfelelni a kisebbségi törvénynek és lám, mégis elismerést nyert.
Hoffman képviselő!
Ön nem figyelte kellő módon Dr. Schiffer András képviselő urat.
Mert ha figyelte volna, akkor fel kellett volna kapnia a fejét arra a Pálinkás Józsefre, mely szavait ön és társai szentírásnak tekintik, de meglepő módon csak azt a változatát, mely nemzeti halálunkat, etnikai kivégzésünket célozza. Azt a verziót, mely elismertetésünk mellett szól, mely a kezdeményezés elindítója volt, mintha valamilyen oknál fogva sokadmagával kerülni igyekezne.
Megnyugtatom, teszek és a jövőben is tenni fogok róla, hogy a világ megtudja az önök által kreált koncepciós gyalázatot.
Íme, mifélék igyekeznek folyamatos gáncsoskodással akadályokat gördíteni a bunyevácok nemzetiségi elismertetése elé: Horváth Árpád SJ Szabadkáról, aki Vedran.b nicknéven ontja szánalmas "bölcsességeit" a mérvadóság szempontjából igencsak megkérdőjelezhető Wikipédia oldalain jezsuita diakónusi eszmeiséggel bunyevác kérdésekben.
A bunyevác mozgalom kapcsán főként a hazai kisebbségi törvényre (ezt meglehetősen hevenyészett módon módosították akkkor, amikor előírták az MTA állásfoglalásának kikérését is), és a magyar Alkotmányra szoktam hivatkozni.
"A módosított Alkotmányba (mármint az 1989-ben módosítottba - Mijo) bekerült a népszuverenitás és a népképviselet elve, mely azt jelenti, hogy hazánkban minden hatalom a népé, amely hatalmát közvetetten (képviselők útján), valamint közvetlenül (pl. népszavazással) gyakorolhatja."
Esetünkben, mivel "alulról induló népi kezdeményezés" támasztotta alá a lefolytatott aláírásgyűjtés (a vonatkozó kisebbségi törvény szerinti népszavazást), nem országgyűlési képviselő a törvénymódosítás Országgyűlés elé terjesztője, hanem a folyamatunkat felügyelő Országos Választási Bizottság.
Szerény megítélésem szerint, amikor mi bunyevácok igyekszünk az Alkotmány által biztosított népszuverenitás és népképviselet lehetőségével élni, akkor - bármilyen általános tisztelet is övezi az intézményt - a Magyar Tudományos Akadémia egyes részrehajló munkatársai az általuk összeállított vitatható és alapból kétes állásfoglalásukkal nem engedhetik meg maguknak, hogy alkotmánysértők legyenek.
"A módosított Alkotmányba belefoglalták az erőszakos hatalmi törekvések, valamint az egyeduralomra történő törekvés tilalmát."
Horvátország esetében egy idegen állam folytat Magyarországon asszimilációs tevékenységet, azaz saját hatalmi törekvéseit valósítja meg, egyúttal más nemzetiségek beolvasztásával etnikai jellegű egyeduralomra törekszik, mégpedig az eddigiek szerint - értsd 2006-os bunyevác kezdeményezésünk sorsa - a magyar állam asszisztálásával.
Ez sem egyéb, mint alkotmánysértés.
Nem mellesleg, amit sokan figyelmen kívül szeretnének hagyni a következő alaptézis.
Az Alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. Az Alkotmány a legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely ellentétes annak tartalmával.
Nem csak az élet képes érdekes fordulatokat hozni, esetenként a halál az, mely meglepetéssel szolgál.
A mindenkori horvát asszimilációs politika helyi végrehajtóinak egyik vezérképviselőjét szólította el az élők sorából a sors. Egy katymári származású bajai háziorvost.
Miként a frázis mondá: halottról vagy jót, vagy semmit. Általában én is tartom ezt, de aki elvetemült volt életében, arról halála után sem tudok minden esetben sztaniolba csomagoltan szólni. Most kizárólag a családtagokra tekintettel tartom vissza magam.
Amiről viszont említést kell tennem, az az elhunyt utolsó útja.
Az egyházi búcsúzatást két pap is végezte, mindketten bunyevác liturgia szerint, de a temetés teljes időszaka alatt egyetlen egy alkalommal sem hangzott el a "horvát" kifejezés, míg a "bunyevác" mintegy 20-25 alkalommal, holott az egyik lelkész Horvátországból érkezett.
Számomra roppant meglepő az, ha valaki 77 évvel ezelőtt bunyevácnak született, bunyevácként élt közel 50 éven át, majd bekövetkezett az életében egy pálfordulás és onnantól horvát nemzetiségűnek hangoztatja magát halála napjáig. Viszont halálát követően ismét bunyevác gyökereiről, bunyevác anyanyelvéről, tiszta bunyevác identitásáról zeng a temetést levezénylő papok szerinti fáma.
Na most, ha konklúziót szeretnék vonni, akkor azt kell hinnem, hogy ma Magyarországon úgy tudjuk növelni a bunyevácok számát, hogy azok esetében, akik különféle okok miatt bunyevácból horváttá váltak, halálukat követően visszaszáll lelkükre az eredeti bunyevác mivoltuk?
De hiszen ez alapján csak a néhai bunyevácok száma növekszik.
Ami azért önmagában sem elvetendő, hiszen még egy néhai bunyevác is tisztességesebb, mint egy élő, de kollaboráns bunyevácból átvedlett műhorvát.
GÁLAI ANTAL ÉS KAMMERMANN CSABA AZ ÁLTALAM INDÍTOTT BUNYEVÁC MOZGALOM NEMKÍVÁNATOS SZEMÉLYEI!
Tisztelt Honlaplátogatók!
Szeretném egyértelműsítetten tisztázni mi is valójában mindaz az internetes szférában, amihez a bunyevác mozgalom kapcsán, mint a nemzetiségi elismertetést kezdeményező személy kötődöm, mi az, ami tartalmában a nevemhez fűzhető.
Egyrészt ez a blog - Mentsük meg együtt a bunyevác népet!, másrészt a Bunyevác holokauszt, melyekben kizárólag én nyújtok folyamatos tájékoztatást, továbbá a saját tulajdonomat képező Bunjevac domain-névvel jegyzett honlap, annak szerbiai társhonlapja a Bunjevci portál teljes tartalmával, ezzel is demonstrálva harmonikus együttműködésünket testvéreinkkel.
Ezeken kívül abban az egyedi szerencsében van részem, hogy Magyarország legrangosabb hírportálja, az Index, Mijo Baja Klubja címen biztosít számomra klubfórumot tizenpár éve több tucatnyi témakörrel. Egyetlen olyan általam nyitott topik van az Index fórumán, mely nem ebben a zárt szegletben található, ennek a címe: SOS Mentsük meg együtt a bunyevác népet!
Még egy internetes környezetben fellelhető vagyok, ez az IWIW (International Who Is Who, azaz Nemzetközi Ki Kicsoda), de ez csak az ott regisztráltak számára tekinthető meg, az adatlapomhoz kötődő témakörök (topikok) és klubok tartalma az, ami a bunyevác missziót hivatott segíteni. Mindezek az adatlapomnál megtalálhatók.
Egyéb olyan megjelenítések, melyek nem ezek közé tartoznak olyanok, melyekhez nincs közöm, melyek tartalmától a leghatározottabban elhatárolódom!
Konkrétan a www.bunyevac.hu internetes portálra gondolok, mely gátlástalanul azt a látszatot kívánja kelteni, mintha együttműködésünk gyümölcse lenne. Ez köszönhető a benne látható számtalan olyan összeollózott-összelopkodott tartalomnak, melyek nem kis hányadában a hosszú éveken át folytatott, közszemlére tett gyűjtéseimből, internetes publikációimból, blogjaimból, a bunyevác mozgalommal kapcsolatos dokumentumokból lett gyalázatos hányavetiséggel összebarmolva, számtalan tévedést, megtévesztő és hamis állítást, pontatlanságot és általános fésületlenséget hordozva magában.
E számunkra kártékony fércmű szerkesztői, Gálai Antal és Kammermann Csaba bunyevác ügyünk kapcsán hónapok óta nemkívánatos személyek!
Etnikai és nyelvi kisebbségek Európában. Gazdaság és tapasztalatok címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Károlyi József Alapítvány, a Budapesti Francia Intézet és a strasbourgi Forum Carolus. Ott voltunk az előadásokon.
2011. március. 12. szombat | Szerző: Tihanyi Tamás
A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély ma már európai kulturális találkozóközpont is: csütörtökön és pénteken adott otthont az etnikai és nyelvi kisebbségek helyzetét tárgyaló tanácskozásnak. Az esemény rangját jelezte, hogy annak fővédnökségét Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára vállalta el, a vitát pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, M. René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete és Henri de Grossouvre, a Forum Carolus elnevezésű európai ügyekkel foglalkozó francia intézet általános megbízottja nyitotta meg. Az első előadást Kántor Zoltán szociológus, politológus, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia tanszékének felelős oktatója tartotta.
- A nemzet értékké vált - szögezte le mindjárt elöljáróban Kántor Zoltán. Majd kifejezte örömét annak megtapasztalása miatt, hogy egyre többen fogadják el azt a törekvést, amely szerint újra kell gondolni a nemzeti kérdéseket. Szemléletváltást javasolt azért is, mert szerinte a kisebbségekkel kapcsolatos mai gondolkodásmód zsákutcába vezet, a tudomány mindig a politika mögött jár, amikor megoldást próbál találni a felmerülő problémákra.
Visszatekintve azt mondta, háromszáz éve a nemzet fogalma még ismeretlen volt, ám ma már mindenki egy nemzet tagjának tekinti magát, maga az állam is nemzetként tekint a lakosságra. A nacionalizmus a 18-19. században alakult ki a társadalmi változások hatására, a nemzetállamok vége pedig csak hasonló társadalmi átalakulások nyomán következhet be. Nagyon sok ember nem csak gyilkolni, meghalni is képes nemzetéért, mondta. Így a nemzethez tartozás érték, de a kirekesztés eszköze is. Kántor Zoltán előadásában a nemzet fogalmának meghatározásával is foglalkozott. Ehhez objektív és szubjektív elemeket is figyelembe kell venni a tudományos megközelítésnél, mondta, majd hozzátette: sok törekvés inkább csak ködössé tette a gondolkodást, s nem segített a megértésben. Visszatért egy korábbi felvetéséhez, amely szerint a legfőbb probléma, hogy nem tudományos, hanem politikai alapon gondolkodnak a legtöbben a nemzet fogalmáról. Nincs megegyezés abban sem, hogy az állam figyelembe vegye-e a nemzeti különbözőségeket. Gyakori ötlet, hogy a kisebbség olvadjon a többségbe, s akkor megszűnik a gond. E mellé sok érvet fel lehet sorakoztatni, azaz legitimálni lehet ezt a fajta hódítást.
Egy kisebbség megkülönböztetheti magát kulturális és nyelvi szempontból, s ehhez kapcsolódik a már említett szubjektív elem, az érzés. Külön meghatározást igényel egy kisebbség viszonya az anyaországi többséghez: ennek szükségességét nekünk, magyaroknak aligha kell sokat magyarázni. És ekkor mondta ki Kántor Zoltán talán a legfontosabbat: általánosan elfogadott norma Európában ma még ezzel kapcsolatban nem létezik. Nem maga a definíció a fontos, hanem az, hogy ki definiál. Kinek van joga kategorizálni? Mondott példákat is arra, milyen zavarok vannak a nemzeti kisebbségek meghatározásánál: ma hazánkban az államnak nem elismert kisebbsége a zsidó, az orosz és a bunyevác. Végül kihangsúlyozta, nem a politika, hanem a társadalomtudomány szempontjából kell választ keresni a kérdésekre."
Én csak azt nem értem, ha ennyire képben vagyunk a tekintélyes szervezők és résztvevők előtt, akkor vajon miért nem hallgatták meg a konferencia alatt Kaposvárról Gokieli Szvetlana asszonyt, Szentendréről Szegő András urat, valamint Bajáról szerénységemet. Úgy vélem, lett volna mindannyiunknak mondanivalónk, de hadd ne szóljak mások nevében, nekem, mindenképpen akadt volna bőven.
Mindettől függetlenül minden tiszteletem Kántor Zoltán úré, hogy egyáltalán kiragadottan megemlítette ezt a három hazai mellőzött nemzetiséget, hiszen a bosnyákok, sokácok és rácok hasonló cipőben járnak, no de hát végtére is erről szólt a konferencia, éppen ideje már, hogy felfigyeljen a világ ezekre a kardinális problémákra. Arra, hogy a magyar alkotmányban és törvényben rögzített kisebbségi jogok ne csak üres lózungként legyenek idézhetők és harsoghatók, ha valaki érdeklődést mutat idegenből, szalonképesek vagyunk-e kisebbségpolitikai értelemben.
Vajon a konferencia alatt felemlítette-e valaki is, hogy miféle pipogyaság az, az EU-tag magyar állam részéről, hogy egy Unión kívüli Horvátország két évtizede szabadon garázdálkodhat Magyarország területén, kisebbségi konfliktusokat generálva.
Csupán csak amiatt, mert némelyek úgy tekintenek az ominózus Kalasnyikov-bizniszre, mintha az évszázadokra vonatkozó vérszerződést jelentene a két állam között. Magyarország úgy szorgalmazza a nem egy esetben usztasai időkre emlékeztető horvát államot, a maga Kalasnyikovos, Gotovinás, Sanaderes, háborús bűnösöket istenítő és bujtató, Adriája miatt fennhéjázó szégyenfoltjaival, mintha nem az eddigi liberálbolsevik világ erkölcsi és gazdasági romjainak a megtisztítása lenne a kitűzött cél. Magára egy cseppet is adó állam, megpróbálja az ilyen szomszédot úgy-ahogy elviselni, de hogy ne égjen a nemzetközi porondon, szégyenszemre nem ül le vele kvaterkázni. Persze a politika szereplői is gyarló emberek, és ha az egyéni érdekek a ma már csak elméletileg létező moralitás fölé emelkednek, akkor bizony nem csodálkozhatunk azon, ha zsák a foltját megtalálja.
Persze ettől én még bunyevác fogok maradni, bármennyire is erőlködnek az ezt ellenzők, legfeljebb nem adatik meg számomra az a kiváltság, hogy valaha is élvezzem állami pénzen a bratyizás egyik fő szimbolumát, azaz Pag sziget nyújtotta gyönyöröket.
Na bumm, járunk változatlanul Palicsra és Szabadkára, netán Zomborba a Dalmatinski Podrumba, vagy Bezdán mellett a Kovac Ivica vendégházához, és a szerbiai oldal Duna-partján a Pikec csárdába.
Tisztelt Országgyűlés! Bordás Vilmos úr, az Országos Választási Bizottság elnöke január 18-án megküldte az Országos Választási Bizottság határozatát a Muity Mihály által benyújtott országos népi kezdeményezést támogató aláírások ellenőrzéséről.
Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Göndör István jegyző urat, hogy ismertesse Bordás Vilmos elnök úr tájékoztató levelét, Szűcs Lajos jegyző urat pedig, hogy ismertesse az Országos Választási Bizottság 2/2011. határozatának rendelkező részét.
A Választási Bizottság elnökének levele a következő. "Igen tisztelt Elnök Úr! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 4. § (3) bekezdése alapján az alábbiakról tájékoztatom önt. Muity Mihály magánszemély országos népi kezdeményezést nyújtott be a következő kérdésben: 'A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény - a továbbiakban: kisebbségi törvény - 61. § (2) bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk, és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61. § (1) bekezdésében a Magyarországon honos népcsoportok felsorolását a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse ki.'
Az országos népi kezdeményezés támogatására benyújtott aláírások ellenőrzésének eredményeként az Országos Választási Bizottság 2/2011. számú határozatával megállapította, hogy az érvényes aláírások száma eléri a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdésében meghatározott, a népi kezdeményezés érvényességéhez megkívánt mennyiséget. Az Országgyűlés népi kezdeményezéssel kapcsolatos teendőit az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény tartalmazza.
A Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását és az Országos Választási Bizottság határozatának egy példányát jelen levelemhez mellékelem. Budapest, 2011. január 18. Megkülönböztetett tisztelettel: Dr. Bordás Vilmos".
Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság 2/2011. számú határozata.
"Az Országos Választási Bizottság 2011. január 12-én megtartott ülésén a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 131/A. § c) pontjában foglalt hatáskörében eljárva Muity Mihály - 6500 Baja, Damjanich u. 29. - magánszemély által kezdeményezett országos népi kezdeményezés aláírásainak ellenőrzése tárgyában meghozta a következő határozatot.
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a 3/2010. számú határozattal hitelesített országos népi kezdeményezés támogatására összegyűjtött érvényes aláírások száma meghaladja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 61. § (2) bekezdésében foglalt, az országos népi kezdeményezés érvényességéhez meghatározott számot. A határozat jogerőre emelkedését követően az Országos Választási Bizottság az aláírások ellenőrzésének eredményéről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét."
Tisztelt Ház! Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 20. §-ának rendelkezése szerint az érvényes népi kezdeményezésről a mai bejelentést követő három hónapon belül az Országgyűlésnek döntenie kell.
A bunyevác népi kezdeményezés határozati javaslatát előterjesztő Dr. Kövér László házelnök, és két parlamenti jegyző, Dr. Szűcs Lajos és Göndör István előadása a parlamenti honlapon található film 2:30:00 időpontjától látható: parlamenti ülésnap 2011.02.14.
A bunyevác ügyünket direkt érintő kép- és hanganyag, a parlamenti ülés teljes filmtartalmából kiragadva külön-külön is megtekinthető.
Filmanyag az MTV videotárából: Közvetítés a parlament üléséről, 2011. február 14. <<< Dr. Kövér László házelnök, bunyevác népi kezdeményezéssel kapcsolatos bejelentése, valamint Dr. Szűcs Lajos és Göndör István jegyzők részletes előadása a film forgásának 2:30:00-2:37:06 óra közötti időszakában látható.
Az ülésen felolvasták az Országos Választási Bizottság (OVB) határozatát, amely a bunyevác kisebbségről szól. A bunyevácok országos népi kezdeményezést indítottak, amelyben azt kérték, hogy az Országgyűlés ismerje el csoportjukat nemzeti kisebbségként. Az OVB határozata szerint ehhez elegendő aláírás gyűlt össze. Kövér László házelnök szerint ezek után az Országgyűlésnek három hónapon belül döntenie kell arról, hogy a nemzeti kisebbségek közé sorolja-e a bunyevácokat. A kisebbségi csoportrólebből a cikkből mindent megtudhat."
