13 évig dohányoztam, fél éve nem dohányzom, van tapasztalatom mindkét oldalról. Úgy gondolom, előbbieknek kell alkalmazkodni, mert ők azok, akik a másik csoport életét jobban meg tudják keseríteni. De a helyzet nem ilyen egyszerű...
én bizony lassan 1 éve dohányzom, és nagyon para belegondolni. az a szerencse, hogy nem vagyok egy nagy dohányos... van amikor hetek kimaradnak... szóval érdekes.
Azoknak a vállallatvezetőknek akik tényleg szeretnének tenni valamit a nemdohányzó dolgozóik védelmében és nem csak az ÁNTSZ birságját akarják befizetni ajánlom a következő honlapot ahol sok mindent meg lehet tudni a dohányzóhely kialakításról: www.jobcontrol.hu.
Sziasztok, én 9 hónapja nem dohányzom, előtte 9 évig szívtam. De mindig odafigyeltem, hogy ne zavarjak másokat a füsttel. Például úgy, hogy utcán rá sem gyújtottam. Inkább cikinek éreztem volna ha valaki beszívja a "füstömet". Aztán nemrég egy dohányos mögött mentem az utcán, akaratlanul szívtam a füstjét, ki sem tudtam kerülni, sokan voltak stb.és megkértem, hogy csinálja máshogy, mert nem kapok levegőt. Sajnos felháborodott. Hát így jártam...:)
"ez az alkalmazkodás-mihez van jogom téma kicsit olyan, mint pl. nem bömböltetem max hangerőn a kedvenc zenémet, mert lehet hogy a szomszéd nem pont azt akarja hallgatni (bármennyire is jogom van ahhoz hogy azt csináljak a saját lakásomban amit akarok, és a hifit is adózott kis jövedelmemből vásároltam, tehát jogom van használni)" Jobb a párhuzam, mint gondolnád...
múlt héten egyik délelőtt mentem éppen az egyik bevásárlóközpont felé. előttem a járdán egy házaspár, mindketőjük 1-1 kisgyereket vezetett kézen. Mind az apuka, mind az anyuka másik kezében (amelyikben nem a kisgyerek keze volt) ott füstölt a cigaretta. Mögöttük büdös kátrányszag. A legszomorúbb az volt, hogy az elöl haladó apuka pont úgy tartotta a cigijét, hogy amikor nem szívta pont a mögötte haladó kisgyerek arca előtt volt. (bár gyanítom szegény gyerekek otthon már megszokták a nikotindús levegőt).
arra most nem térek ki, hogy engem is roppant zavart, hogy az alatt az egy perc alatt, amikor kénytelen voltam mögöttük menni én is szívtam a füstöt.
ez az alkalmazkodás-mihez van jogom téma kicsit olyan, mint pl. nem bömböltetem max hangerőn a kedvenc zenémet, mert lehet hogy a szomszéd nem pont azt akarja hallgatni (bármennyire is jogom van ahhoz hogy azt csináljak a saját lakásomban amit akarok, és a hifit is adózott kis jövedelmemből vásároltam, tehát jogom van használni)
Nincs benne rébusz. Írtad:"ez az, amit nem értesz meg." Ebből vontam le azt a következtetést, hogy:"Te tudod, hogy mit nem értek meg". És ennyi nekem elég.
szerintem ez roppant kellemetlen és nagyon mellbevágó tud lenni. megyek az utcán, és hirtelen kapok egy adag füstöt, és rájövök, hogy meg kell előznöm az illetőt, ha nem akarom szívni a füstöt. ráadásul, amit beszívok, az már megjárta a tüdejét is, ezért kifejezetten undorító számomra belegondolni.
ha megelőzöm, kisvártatva utolérek egy másik dohányost.
a buszmegállóban hová menjek?
nem hiszem, hogy az én felelősségemet kellene firtatni ez ügyben. a dohányos felelőssége volna erre gondolni, önmagát kellene korlátoznia, de ezt nem teszi meg, a legtöbb esetben.
Nem tudom... Mert nem tudom, hogy mit értesz a "képébe fújja a füstöt" kifejezésen. Ez a kifejezés nekem azt jelenti, hogy a füstöt szándékosan úgy fújom ki, hogy az valakinek az arcába menjen, míg számodra jelentheti azt is, hogy bár magam elé fújtam a füstöt, a pillanatnyi légmozgás hatására a füstbe kerültél.
ugye egy korábbi kérdésedben nem arra akartál kilyukadni, hogy a nemdohányzó felelősségét kell megvizsgálni, ha az utcán a képébe fújja valaki a füstöt? vagy félreértettem valamit?