Nem tudtam elmenni két évvel ezelőtt, amikor a kultúrális főváros eseményei zajlottak. Most néhány napot sikerült ebben a csodás városban tölteni. A látnivalók közül nekem legjobban a Zsolnay negyedbeli sétánk tetszett. Sikertelenül igyekszem rövidre fogni beszámolómat, de akkora élmény volt, hogy meg kell osztanom mindenkivel,aki most tervezi Pécs meglátogatását. Elnézést a szószátyárságért.
Egy reggel a 2/A számú busszal utaztunk ki a valamikori Zsolnay Porcelángyár területén két évvel ezelőtt – ekkor lett Pécs Európa egyik kulturális fővárosa – megnyitott kulturális negyedbe. Oda érkezve azonnal világossá vált, hogy idő hiányában mindent nem nézhetünk meg egy nap alatt, ezért a leg érdekesebbnek tűnő látványosságokra vettünk belépőjegyet. Utólag is úgy gondolom, hogy a választásunk jó volt, átfogó képet kaphattunk a család, és a gyár másfél évszázados történelméről. A negyed kisebb, lezárt területén ma is folyik a nagyüzemi termelés, de a legtöbb létesítményt kiállítótermekké alakították.
A parkosított udvarokon felvezető lépcsők mellett a bedeszkázott szabadtéri eozin szobrok képeit, illetve az épületek tarka eozin díszítéseit nézegetve jutottunk a „Rózsaszín” kiállításra. A kísérletező Zsolnaynak először ezt a máz színt sikerült előállítania. Winkler Barnabás építész, akadémikus, a művészetek doktora több mint ezer darabos magángyűjteménye a mindennapos használatra szánt, rendkívül változatos rózsaszínű termékek tárlata. Található itt a zsíros bödöntől a biliig, minden.
Közvetlen betekintést nyertünk a gyártás rejtelmeibe a „Látvány manufaktúrában” Testközelben tapasztalhattuk meg az agyagformázástól a festékek felvitelén át, az égetésig terjedő munkafolyamatot. Kicsit zavart, hogy a munkásnőkhöz szólni sem lehetett. Néma automataként végezték feladataikat.
A gyáralapító Zsolnay Vilmos egy igazi polihisztor volt. Az eredeti fazekasság mellett rátermettsége kibontakozott a porcelángyártásban, az eozin feltalálásában, tehetséges festészetében, szakszerű kertészeti tudásában. E mellett máig tartó tekintélyt vívott ki embertársaiban, halálán is túltartó szeretetet munkásaiban. Lányai, Júlia, és Teréz művészi hajlamát, fia Miklós üzleti érzékét, zseniális szervezőkészségét örökölték, és örökítették tovább. „A család -, és gyár-történeti kiállítás” izgalmas képet mutat a gyár, és a család történelméről. A világhírig terjedő, hihetetlen felemelkedésről, fejlődésről, és a szomorú végzetről.
A 19. számú kaputól mintegy 150 métert mentünk az utcán a Zsolnay Mauzóleumhoz vezető vaskapuig. Több, mint húsz bronz színű, fekvő oroszlán őrzi a dombtetőre vezető gyalogút mindkét oldalát. Az út végén tekintélyt parancsoló, sírkápolna terebélyesedik. A díszes kapun belépve szembetűnő az eozin számtalan színe, és formája. Derékig érő korlátnál fejet hajtva (akárcsak Párizsban Napóleon sírjánál) tekinthetünk le az épület közepén álló a környezethez viszonyítva egyszerű szarkofágra. A hátsó ajtótól több lépcső vezet az urnatemetőhöz. Sajnos itt is vaskapu állta az utat, de felfelé tekintve teljes szépségében bontakozik ki a gondosan felújított – bár itt-ott a kereszthuzat hiánya miatt felázott vakolatú - síremlék. Kicsit lehangoló, hogy a háború után teljes megsemmisítésre ítélt családi temetkezési hely kerítése mellett közvetlenül lakótelep, és bevásárló központ áll. Azon viszont jól szórakoztunk, hogy a bejárati ajtónál a biztonsági őr, hatalma teljes tudatában félelmetesen dörrent ránk, a szerencsére meglévő belépőt követelve.
Hozzáértés hiányában nem részletezem a bemutatott tárgyak művészi megjelenítését, díszességét. Csak annyit tudok mondani, hogy nagyon tetszett, minden darab csodás. Értéküket növeli a szemet gyönyörködtető színek kavalkádja, a gazdagon alkalmazott aranyozás, a leheletfinom kézimunka. Feltöltődtem ennyi szépség láttán, így direkt jól esett egy kicsit hétköznapi dolgokat (csoki, szappan) vásárolni a boltok utcájában, és megpihenni egy ízletes forralt bor mellett a negyed éttermében.
Kicsit kedvetlenül indultam az utolsó házba, úgy éreztem, többet már nem vagyok képes befogadni. Még szerencse, hogy utastársaim nem hagyták kihagyni e nap betetőzésének számító „Gyugyi” kiállítást. A magyar származású dr. Gyugyi László a budapesti Műszaki Egyetemen végzett villamosmérnökként, majd 1956 után külföldi egyetemeken tanult tovább. Nevéhez 78 amerikai szabadalom, ötvennél több szakmai publikáció és két könyv megírása fűződik. A Zsolnay-kerámiákat az 1970-es évek elejétől kezdte felkutatni az egész világon. A több mint 600 darabból álló gyűjteményt a pécsi önkormányzat fele áron (ha jól tudom 1,3 millió euróért) vásárolta meg. A felújított Sikorski-házban, a Zsolnay aranykorának legszebb kerámiáit csodáltuk. Az emeleten főleg a Zsolnay lányok tervei alapján készített dísztárgyakat mutatták be. Nekem Zsolnay Júlia keleti mintái, virágos, és madaras tervei nyerték meg leginkább a tetszésemet. Nagyon érdekesek voltak a földszinten elhelyezett hivalkodó szecessziós munkák.
Művészeti élményekkel feltöltődve érkeztünk vissza a hotelbe.
Hírzárlat van abban a pécsi ügyben, amelynek főszereplője lapunk információi szerint az egyik legismertebb pécsi építési vállalkozó, akiről úgy tudjuk, a múlt hét végén letartóztatták.
Nyílt levelének közlését kérte szerkesztőségünktől Hegyi Zsuzsa, a Magyar Turizmus Zrt. Dél-Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóságának igazgatója, de mint jelezte, nem hivatalból, hanem pécsi polgárként. (Levelének előzményei a kapcsolódó írások között jobbra - a szerk.)
"Indexes Újságíró Urak!
Az Önök kasztjának szinonimája a destruátor. Ennek is több fokozatát tartjuk számon, mi olvasók. Önök a legfelsőbb, omnidestruátor osztályba jutottak csütörtöki, az Index címlapján hozott Pécs cikkükkel. Gratulálok!
A savas kémhatás nélkül lelepleződő gondolatszegénység, szellemtelenség, a fővárosi frusztráció a gyalázatosan gyenge EKF pályázatuk elbukása miatt, vagy egyszerűen a zsigeri ostobaságból adódó felelőtlenség okozta, fröcsögő rosszindulatukon talán egy jógatanfolyam segíthetne. Vagy egy pécsi utazás.
Ugyanakkor szót emelek a jóízléstől, érzékenységi küszöbtől függetlenül is, valamennyi olvasójuk előtt pellengérre való szakmai tévedések, a statisztikai tények meghamisítása, és városunknak kárt okozó, tematizált interpretálása ellen.
Önök ezt írják: „majdnem 78 ezerre ugrott a városban eltöltött vendégéjszakák száma". Ezzel szemben a tények, melyeket a KSH regisztrált és tett közzé: a vendégéjszakák száma 2010-ben Pécsen 236.145 volt, ami 27,5%-os növekedést jelentett az előző év bázisához képest. Ezt nevezik Önök főcímben turisztikai bukásnak.
A valós szám önmagáért beszél, s értékét tovább növeli, ha a makrogazdasági környezetet sem felejtjük el megvizsgálni. Valahogy azt a körülményt, hogy ezt a tetemes növekedést a pénzügyi világválság közepén sikerült elérni, Önök nem tartották méltónak a megemlítésre.
Pécs minden idők európai kulturális fővárosainak egyik, turisztikai szempontból legsikeresebbike lett. Ha nincs összehasonlítási alapjuk, javaslom a Palmer jelentés áttekintését, vagy a közelmúlt (Linz, Nagyszeben, stb.) EKF városai statisztikáinak megismerését. Akár az Önök által említett Graz-ot is vehetik példaként, - ugyanis annak turisztikai növekedési dinamizmusát is jelentősen meghaladtuk.
A külföldi vendégéjszakák száma 2010-ben 74,6%-kal emelkedett Pécsen, míg az országos átlag +1,4% emelkedés volt. Az osztrák vendég érkezések száma 2010-ben Pécsen 306,4%-kal nőtt. Azért e példát hozom, mert a legjelentősebb piacvesztést (évről évere 5-5%) az utóbbi években Ausztriában szenvedte el a város, - amit tavaly nem csak megállítani és megfordítani sikerült, hanem elérni, hogy az osztrák lakosság szavazáson Pécset a világ TOP20 desztinációja közé választotta (amiben korábban még nem szerepelt egyetlen magyar város sem). A délszláv térségben pedig szűz piacokat tártunk fel, ugyancsak több száz százalékos forgalom élénkülést generálva.
Nem túl professzionális (demagógnak is mondhatnánk) Pécs vendégeinek számát Budapestével összehasonlítani, mint ahogy e tekintetben nem hasonlítjuk össze a magyar fővárost Isztambullal sem (utóbbiba naponta 1 millió vendég érkezik). Mások az adottságok, nyilvánvalóan mások a lehetőségek is. Pécset Péccsel kell összehasonlítani, és hasonló adottságú EKF városokkal.
A nulla nemzetközi ismertségről indulva igen, valóban megismerte városunkat Európa számunkra turisztikai jelentőséggel bíró része. Kiemelt küldőterületeinken, Németországban, Ausztriában, és a délszláv térségben több mint 1.750 média megjelenés gondoskodott erről. A Pécsen járt külföldi újságírók mára már amolyan virtuális „Pécs fan club"-ot alkotnak, amit nem csak tudósításaik pozitív tartalma és invitatív jellege igazol, hanem az a személyes érdeklődés, mely a témaévet követően is fennáll.
Tetszik tudni, ez a város nem csak hatalmas turisztikai eredményt ért el 2010-ben (az Önök fajtája által generált hihetetlen ellenszél dacára), hanem szerethető is, már 2000 év óta. Aki nyitottan érkezik ide, az megérzi a lényeget: az európai történelmet, a különböző korok és népek kultúráját - alig néhány négyzetkilométeres területen kikristályosodva, a kisvárosi környezetből világraszólót teremtő Zsolnay család örökségét, a modern magyar festészet esszenciáját, és mindezzel együtt élve, lélegezve a pécsi életérzést. Távol a nagyvárosi sárdobálástól és taposómalmoktól, közel ahhoz, amiért érdemes élni: emberséghez, gondolathoz, alkotótehetséghez, kicsit közelebb mindahhoz, ami elemeli a lelket az iszaptól.
Elbontják Doktor Sándor pécsi köztéri szobrát az orvos első világháborút követő közéleti szereplése miatt. a szobor eltávolíttatásáról csütörtöki ülésén határozott a baranyai megyeszékhely közgyűlése
Az ész megáll, hol élünk, miféle bornírtság telik még a tompaelméjűektől!
Doktor Sándor - mellesleg szabadkőműves - áldozatos munkával megszervezte annak idején a szegények gyógyellátását, mi több, ő maga ingyen gyógyította a rászorulókat. Amúgy a szociáldemokrata eszmékkel rokonszenvezett, és ennek szellemében is cselekedett.
Méltatlan, sőt felháborító e nagyszerű pécsi polgár szobrának, emlékének leradírozása!
Én másutt használnám a radírt, csak ahhoz irdatlan nagy gumira lenne szükség...
A november 12-ére meghirdetett kiállítások (Egon Schiele, Nyolcak) eddig nem nyíltak meg, mindkét helyszín mély csöndbe burkolózva, zárt kapukkal szomorkodik.
A Tudásközpont az egyik legdzsuvább városrészben van, ezzel szemben a megszüntetésre ítélt, sokak által nagyon kedvelt Irodalom és Művészetek Háza a város szívében.
Ragyogó, távlatos elképzelés a belváros elnéptelenítése, imádok a város peremén a kultúra ösvényein kószálni!
Az eddig szokatlanul meleg novemberi időjárás virágzásra késztette a Mecsekben honos kora tavaszi virágokat. Szirmot bontott a hóvirág, az illatos hunyor és a kankalin is, emellett számos növény másodvirágzásba kezdett.
Világhírű képek érkeznek 2010. október 14. 18:49 , Legutóbb frissítve: 2010. október 15. 08:26 Mészáros B. Endre
Több mint félezer remekmű látható majd Pécsett 2010. november 12. és 2011. március 27. között, és helyet kap itt húsz világhírű külföldi mű is az új Nagy Kiállítótérben. Nem akármilyen alkotók munkáiról van szó, jön például öt Matisse, két Cézanne, s egy-egy Picasso, Kokoschka és Delaunay kompozíció, többségében olajfestmények, de akvarellek, színes litográfiák is. Szerény becslések szerint is több tízmilliárd lehet a képek együttes biztosítási értéke.
„A modern magyar képzőművészet legkiemelkedőbb munkáinak legalább a felét elhozzuk most Pécsre” – mondta Passuth Krisztina (fotó: Laufer L.) „A modern magyar képzőművészet legkiemelkedőbb munkáinak legalább a felét elhozzuk most Pécsre” – mondta Passuth Krisztina (fotó: Laufer L.)
A tárlat magvát a XX. század legjelentősebb hazai avantgárd művészcsoportja, a Nyolcak (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) munkáiból válogatták. Ez a bemutató egyszeri és megismételhetetlen, tudtuk meg Passuth Krisztina művészettörténésztől, a kiállítás kurátorától, aki csütörtökön a Martyn Ferenc összművészeti napon tartott előadást Pécsett. A képek ugyanis a Nemzeti Galériától, a pécsi Janus Pannonius Múzeumból, több neves hazai közgyűjteményből, valamint magángyűjtőktől, ausztráliai és amerikai képtárakból, Bécsből, a Franciaországból, a londoni Tate Modernből érkeznek. A pécsi Nagy Kiállítótérből pedig jövő tavasszal minden mű azonnal utazik vissza az eredeti tulajdonosához, így arra kell készülni, hogy jönnek majd érdeklődők az országból és külföldről is.
Sziasztok! Ti talán tudjátok, hogy melyik az a szobor, amire gondolok. Pécsen van, egy faszi tartja a kalapját az egyik kezében, a másikban egy szivart. Tudja valaki, melyik ez? Küldene egy linket? Köszi.
Négyszer akkora Pécs ingatlanvagyona, mint ahogy azt eddig tudták
Páva Zsolt (Fidesz-KDNP), a baranyai megyeszékhely polgármestere csütörtökön a vizsgálat kapcsán tartott sajtótájékoztatón elmondta: az eddig "könyv szerint" nyilvántartott mintegy 5,3 milliárd forintos érték és az ingatlanok valódi, piaci értéke között több mint 16 milliárd forint a különbség. Így jelenleg több mint 21,3 milliárd forint a Pécs Holding Zrt. ingatlanállományának forgalmi értéke. "Úgy gondoltuk, hogy a vagyongazdálkodással foglalkozó cég számára elengedhetetlen, hogy tisztában legyen az általa hasznosított ingatlanállomány valós műszaki állapotával, hasznosítási lehetőségeivel, valamint az ingatlanok tényleges forgalmi értékével. A korábbi időszakban csak az ingatlanok könyvelt, könyv szerinti értéke volt ismert, ami viszont gyanúsan alacsony volt" - közölte Páva Zsolt. Szebellédi István igazságügyi könyvszakértő hangsúlyozta: nem eladni akarják az ingatlanokat, hanem azt a mozgásteret találták meg most, amivel a város finanszírozása alátámasztható. A vizsgálatot még év elején rendelték el, az elmúlt időszakban 234 telek és 486 felépítményes ingatlan forgalmi értékének becslését végezték el. Azt még vizsgálják, hogy miért nem volt korábban tényleges értékbecslés. Ha bebizonyosodik, hogy szándékos mulasztásról van szó, akkor az ügyben büntetőfeljelentést tesz a város. Az önkormányzat kezelésében lévő ingatlanállomány felülvizsgálata még tart, ennek kapcsán novemberben várható eredmény.
