A következő évben viszont Mezőkeresztesnél óriási történelmi lehetőséget szaljtott el a nyugati civilizáció: ha azt a csatát megnyerjük, 70-80 évvel korábban ki lehetett volna picsázni a türköket a Kárpát-medencéből.
Helyette mi történt: a katonaság fegyelmezetlensége miatt III: Mehemed megnyerte a félig már elvesztett csatát.
No nem mintha a hájas disznó, élveteg III. Tehemednek túl sok köze lett volna a győzelemhez: a nyugati zsoldosok sikeres előrenyomulása láttán úgy megijedt, hogy még a hű janicsárjait is hátrahagyva dél felé menekült.
Valahol Szolnok környéákén érték utol a kísérői, hogy jelentsék neki, hogy tkp. megnyerték a csatát:-)
Hodzsa Szinán basa, a korabeli nagyvezér éppen hazatérőben volt a sikeres 1595. évi hadjáratból, amikor átkeltek a Dunán Gyurgyevónál, de a könnyűlovas akindzsi hordák az északi parton rekedtek, amikor a hős erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond serege rajtuk ütött.
Az akindzsikon a magyarok irtózatos bosszút álltak, előbb ágyútűzzel irtották őket, a maradékot meg levágták (szó szerint).
Az akindzsi hadosztály teljesen megsemmisült, ezért kellett a következő évszázadban tatárokkal feltölteni az oszmán könnyűlovasságot.
No nem mintha azokkal jobban jártunk volna, ez a fegyelmezetlen, csak a zsákmányolásra és pusztításra vágyó krími söpredékbanda 1658-1660-ban szörnyű pusztítást végzett Erdélyben.
A Díványban az öreg Szinán basát tették felelőssé a verségért és rövid úton leváltották.
Ez volt az első komolyabb magyar győzelem 1479 (Kenyérmező) óta, ha a sikeres várvédéseket nem számoljuk.
"Kevélyekkel és kicsapongó bűnösökkel szemben pedig, minél biztosabbnak érzik azok magokat a szerencse karjain, azon örök bölcsességnek semmi sem édesebb, semmi sem gyönyörűségesebb, mint az ilyen felfuvalkodott kevélységű fennhéjázás megtörését soha meg nem bánni, tudván, hogy a zabolátlan erős lelkeket az erősségökben, a bölcseket az ő bölcsességökben, a ravaszokat az ő ravaszságokban fogja meg, kiket, midőn azok mitől sem tartanának, hirtelen és oly véletlenül megsemmisíti, hogy a gonoszoknak helyök sem találtatik."
Korábban már volt szó a topikon a mezőkeresztesi csatáról.
Ott elég jól el van magyarázva, hogy miért buktuk el: a császári zsoldosok megálltak fosztogatni a halott törököket, pedig az oszmanlik félig már verve voltak.
Eccerűen döbbenetes, hogy Mezőkeresztesnél hogy nyerhettek a törökök, hisz a németek már egy edzett profi hasereg volt, az erdélyiek meg bizonyítottak előtte Havasalföldön ?
Egy a történészeink által elfeledett győztes ütközet a hosszú háború előestéjén:
1588-as szikszói csata
Noha Szikszót, mivel nem volt hadászati jelentősége, nem foglalták el a törökök, azt elvárták, hogy rendszeresen adót fizessen nekik a város. Mivel a szikszóiak rendszeresen megtagadták az adófizetést, a törökök többször is feldúlták városukat. 1588-ban Szikszónak már 1,000 arany tartozása volt, ezért a budai pasa büntető-adóbehajtó hadjáratot szervezett.A hatezer lovast és ugyanennyi gyalogost Kara Ali bég, a fehérvári parancsnok először Putnok ellen vezette, majd, miután azt nem tudta bevenni, Szikszó irányába indult. Október 8-án délután érkezett a város alá, és azonnal meg is kezdte a templom-erőd ostromát, amelyet a felfegyverkezett polgárok védtek. Két órai ostrom után viszont, kénytelen volt visszavonulni, mert 5 óra tájban megérkeztek a Rákóczi Zsigmond egri várnagy vezette felmentő csapatok, 2,000 magyar vitézzel és 500 főnyi német harcossal. Kara Ali felgyújttatta a templomot és a körülötte lévő házakat, majd a Hernád-Bársonyos háromszögébe vonult vissza, ahol rendezte a seregét. A jobbszárnyra a lovasokat, a balszárnyra pedig a janicsárokat rendezte, középen állította fel négy ágyúját. Rákóczi seregét középen Homonnai Drugeth István zempléni főispán, Felső-Magyarország leghíresebb vitéze vezette, a balszárnyon a fekete lovasok támadtak, míg a janicsárokkal a német puskások ütköztek meg. Már rögtön a csata elején súlyosan megsérült Kara Ali, így a parancsnokságot Musztafa szécsényi bég vette át, aki nem sokkal később szintén elesett. Ekkor a janicsárok áttörték a támadó magyar seregek hadrendjét, Drugeth István fogsága esett, és már Rákóczi is a visszavonulást fontolgatta, amikor a magyar balszárny is a németek segítségére sietett, és így sikerült visszaverni a janicsárokat. A hadrend teljesen felbomlott, az ember ember elleni küzdelem pedig a késő éjszakába húzódott. Ekkor már a harmadik török fővezér, Bajazid pasa, a janicsárok vezére is elesett. Szintén elesett Heling, a németek kapitánya. 11-re a török seregek megfutamodtak. A lovasság a Sajóig üldözte őket, Homonnait is sikerült kiszabadítani.
1,700 török és több száz magyar meg német katona halt meg az ütközetben. A közös sírt, ahova a halottakat eltemették, azóta is Törökhalomnak nevezik.
Nagy nevet szerzett magának ezzel a győzelemmel Rákóczi, Rudolf császár még évtizedekkel a csata után is megemlítette a fényes diadalt, amely a két sereg létszámkülönbsége miatt volt különösen értékes.
A Pallavicini család rendkívül régi itáliai nemesi család, amelynek négy ága is volt. Egyébként érdekes, hogy olasz létükre udvarhű politikát folytattak általában. A magyarországi Pallavicinik közül az utolsó magas polcon lévő személy Pallavicini János, K. und K. nagykövet volt többek közt olyan fontos helyeken, mint Szentpétervár, Kostantinápoly, 1941-ben halt meg Pusztaradványban (Abaúj). A Pálinkás őrnagy is Pallavicini volt ( csak magyarosított), aki kiszabadította 56-ban Mindszentyt - ezért később ki is végezték.
No, azér' annak a korszaknak már vége van, amikor a kurucok megpróbálták elhajtani a labancokat . Vagy éppen fordítva. Manapság inkább már csak egy másik topicba :-).
Szvsz egy jó magyar ember egyszerre lehet potenciális kuruc és egyben potenciális labanc...:-)
Ez már vallásfilozófia. Ha Isten bennünk él, mi pedig szabad döntésünk szerint fogadjuk el vagy utasítjuk el a jelenlétét, a tetteinknek ebben a vonatkozásban lesz következménye. Nem egy trónon ülő szakállas öregúr ez, hanem valami egészen más.
Addig jár a korsú a kútra, még el nem törik, ráadásul kutyából nem lesz szalonna. Megszokott életüket élték tovább, amiben kódolva volt ami történt velük. Nem kell a sors kezét keresni benne.
"A pápai szentszék fölmenté a gyilkosokat a bűn vádja alól.Ámde volt még egy magasabb bíró, akinek az ítélete Martinuzzi gyilkosait egytől egyig utolérte.Pallavicini Sforzát elfogták a törökök a palásthi csatában, s gyalog és bottal verve hajtották el Sztambulig, s ott tizenhatezer aranyat fizettettek vele váltságdíjat.Ferrari Márk Olaszországban gonosztett miatt akasztófára került.Mercadának dulakodás közben a jobb kezét vágták le, s később vadászaton összetépte egy vadkan.Scaramuzziát a saját katonái vagdalták össze.– Moninónak Piemontban fejét vették.…Isten ítélete volt ez!"Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban
Persze, mert ezt terjesztették el róla a halála utáni perben. Ferdinánd meg sem próbálta cáfolni, hogy ő ölette meg Fráter Györgyöt, ehelyett azt bizonygatta a pápai ítélőszéknek, hogy Martinuzzi a pogányok cinkosa és a kereszténység árulója volt. A trükk végül bejött, a gyilkosokat felmentették, az utókorra pedig csak egy torz jellemkép maradt.
Fráter György valóban ambíciózus ember volt, de egyben felelősségteljesen gondolkodó politikus is. Buda elfoglalása után nyilván számot vetett a felelőséggel, mint a váradi béke teő alá hozója. Ezután komolyan tartott attól, hogy a szultán hamarosan Erdélyt is be fogja kebelezni, ezért fű alatt éveken át a Habsburgok felé tájékozódott. Ennek érdekében még egykori ura feleségét és fiát is hajlandó volt beáldozni, csak hogy a gondjára bízott tartomány megmeneküljön a törököktől.
1551-ben aztán a saját szemével kellett látnia, mennyit is ért akkortájt a Habsburgok segítsége. Castaldo vezetésével pár ezer szedett-vedett zsoldos érkezett az országba, akikre csak alacsony oddszot lehetett volna tenni a törökökkel szembeni harc előtt. Hagyta elmenekülni a lippai török várparancsnokot, mert tudta, hogy a következő évben a törökök bosszúját csak nehezen kerülheti ki. Ezt végül már nem érte meg, Sforta Pallavicini zsoldoskapitány és emberei végeztek vele, a holtteste pedig két héten az alvinci vár udvarán hevert.
Martinuzzi tévedett, amikor azt hitte, Erdélyt el akarják foglalni a törökök. Helyette keleti irányból is biztosítani akarták a hódoltsági területeket, 1552-ben ezért foglalták el Temesvárt és Szolnokot (Egert pedig nem).
Tragikus alak, tragikus sorssal. Az ő politikájából viszont okulhattak az elkövetkező nemzedékek.
"Átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugódzatok..." (Pázmány Péter)
