Ezt a fórumot azoknak a meggyőződéses kommunistáknak nyitom, akik velem együtt elítélik az ellenforradalmat, és szeretnék az egyetlen emberséges társadalmi rendszert bevezetni Magyarországon. Világ proletárjai, egyesüljünk!
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
A nagytőke kormánya
A Bajnai-kormány alapvető baja nem az, hogy kikből áll, hanem, hogy egyáltalán létrejött. Bárki bármit is mondjon, egy szabályos parlamenti választás tisztább helyzetet teremt. Nem is értem, hogy az MSZP miért ragaszkodott ehhez a megoldáshoz. Antall József halála után az MDF sem rendezett előrehozott választást, hanem inkább elfogadtatta Boross Péter kormányát. Néhány hónappal később, 1994-ben így is, úgy is megbuktak. Nagy valószínűséggel ez most sem lesz másként.
Medgyessy Péter bankárból lett miniszterelnök, de azért volt hosszú politikai múltja. Gyurcsány Ferencnek volt közismert KISZ-es múltja, de a döntő azért mégiscsak az, hogy ő a rendszerváltás után meggazdagodott nagytőkés réteg képviselője. Személyében a nagytőke először döntött úgy, hogy az ország irányítását nem bízza politikusokra, hanem közvetlenül, saját kezébe veszi. A Bajnai-kormány tagjainak már zöme ilyen, a nagytőkések kormánya. A gazdaságból jöttek, maguk a nagytőkés réteg részei.
Bajnai milliárdosként lett már miniszter is, ma se nagyon lehetnek kenyérgondjai. Vahl Tamásból most már nem lesz gazdasági miniszter, de azért tény, hogy olyan cégeket képviselt Magyarországon, mint a Siemens, az IBM, a Berliner Bank. Oszkó Péter pénzügyminiszter a Deloitte multinacionális cég elnök vezérigazgatója volt eddig. Honig Péter az utóbbi időben a Budapesti Erőmű második embere volt. A Budapesti Erőmű csak nevében magyar, a valóságban a multinacionális EDF csoport tulajdona. Valahogy nem nagyon találni az új miniszterek között olyanokat, akik tisztán magyar vállalkozóként, a magyar szellemi tudást, ipari hagyományokat kamatoztatva léptek volna előre. Balázs Péter külügyminiszter érdekes figurája ennek a kormánynak. Nem vitás, profi. Ő azonban a Mr. Európa, az EU-csatlakozás nagy előkészítője, annak a csatlakozásnak tevékeny részese. Ma már látjuk, hogy ezzel a csatlakozással a tehetősebbek jártak jól, a dolgozó tömegek nem.
A hatalom és a fogorvos
Nekem a régi rendszer kultúr-politikusa és szürke eminenciása, Aczél György mondogatta, hogy nem lehet jó ember az, aki nem fél a fogorvostól és a hatalomtól. Ő Péter Gáborra, az 1950-es évek Államvédelmi Hatóságának nagyhatalmú vezetőjére célzott, aki már az illegális mozgalomban is arra készült, hogy egyszer a politikai rendőrség feje lesz. A történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy Ficsor Ádám úr lett a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter. Példátlanul fiatalon, 29 évesen. Katona Béla, a Horn-kormány hasonló minisztere például már 50 éves volt, amikor elnyerte a tisztséget, de a közvetlen előd, Szilvásy György is elérte a 49-et. Mondhatni, hogy a Fidesz is adott erre, mivel Kövér László is közeljárt már a negyvenhez. Nem tudom, hogy Ficsor Ádám fél-e a fogorvostól, de a hatalomtól láthatóan nem fél. Egyébként nem vállalta volna el 29 évesen a titkosszolgálatok felügyeletét. Persze nem neki kell hírszerzőként információkat gyűjteni, és a kémek, terroristák meg egyéb államellenségek elfogása sem az ő dolga. De mégiscsak ő a polgári titkosszolgálatok irányítója. Minden kormány a titkosszolgálatokkal olyan hatalmat kap a kezébe, amelyet a nép semmilyen módon nem tud ellenőrizni. A parlamenti bizottság tagjai talán igen, de szerintem ők se nagyon. Vagy, ha igen, azt nem kötik az orrunkra. A nagyon titkos hatalommal nagyon könnyű visszaélni, és vissza is éltek már az EU-ban, idehaza is.
A kiengedett nadrágszíj
Kiss Péter az MSZP megkerülhetetlen figurája. Fizikailag is, hiszen még egy ember nem fér el mellette a kapuban. Politikailag is. Budapest utolsó KISZ-titkára a rendszerváltás óta már volt szinte minden. Horn kormányában munkaügyi miniszter. Gyurcsánnyal szemben volt ő már miniszterelnök-jelölt is, aztán félretették. Nem szervezett pártellenzéket, nem állt egy új baloldali mozgalom élére, hanem beállt Gyurcsány mellé kancelláriaminiszternek. Most is sokan benne látták az új miniszterelnököt, de nem jött be. Kiss Péter most sem sértődött meg, mondván a kis hal is jobb, mint a semmi. Most az MSZP és Bajnai nagy bűvész trükkének részese ő lett. Bajnai és nagytőkés társai szépen meghozzák a korlátozó, megszorító intézkedéseket, Kiss Péternek meg az a dolga, hogy lefolytassa a szükséges „társadalmi egyeztetéseket”, azaz megetesse a szakszervezetekkel, civilekkel és általában az emberekkel, hogy ez így van rendjén, ez a helyes, ezt kell csinálni, igenis meg kell húzni a nadrágszíjat. Nem akarom Kiss Pétert bántani, de ránézve, normális embernek valahogyan nem az jut eszébe, hogy ő is meghúzta a nadrágszíjat. Inkább az, hogy lassan nem lesz hova kiengedni, már mint a derékszíjat.
Thürmer Gyula
Le a kapitalizmussal! Le a bérmunkával! Tiltakozz! Szerveződj! Küzdj egy kizsákmányolásmentes világért!
A kapitalizmus válságokat termel. Ez nem egyes emberek - bankárok, politikusok - egyéni „hibája”; a rendszer így működik. Az állandó profithajsza kíméletlenül elpusztít minden útjába kerülő természeti és emberi értéket, mégis folyton akadályokba ütközik: megakad a gépezet, elakad a folyamatos profitnövelés. A burzsoázia azt hívja válságnak, amikor nem tud az általa elvárt mértékben tovább gazdagodni. Ez az ő válságuk, nem a miénk! Nincsenek velük közös érdekeink!
A válságkezelés első lépése, hogy szorítanak a présen, fokozzák a kizsákmányolásunkat, megszorításokat vezetnek be. Csak úgy röpködnek a vadabbnál vadabb válságkezelő reformötletek. Velünk akarják megfizettetni az ő válságukat!
Azonban az is lehet, hogy minden megszorítás kevés lesz nekik. Ha azzal sem fogják tudni kielégíteni profitéhségüket, hogy a prést a végsőkig szorítják, akkor be fog következni a termelőerők szisztematikus elpusztítása - a háború.
A pusztítás nagy üzlet, az azt követő újjáépítés még nagyobb. Külön „haszon”, hogy a kivéreztetett proletariátus nem képes komoly ellenállásra. Már készülődnek az emberiség gonosztevői, már szítják a feszültséget, egyre hangosabb a rasszista, nacionalista uszítás. Ne dőlj be aljas hazugságaiknak!
A proletariátus nem tűnt el, a mi bérmunkánk tartja fenn a kizsákmányolás gépezetét. Ha összefogunk, semmi sem állhat az utunkba. A kapitalizmus börtön, a bérmunka rabság. Szabaduljunk fel e rabszolgalétből! A „válságkezelés” semmi más, mint szenvedéseink fokozása. Nem akarunk semmiféle áldozatot hozni azért, hogy megmentsük a kizsákmányolók hatalmát! Azonnali követelésünk a jelen helyzetben az, hogy ne velünk fizettessék meg a válságuk árát: ne a mi bérünk csökkenjen, hanem az ő profitjuk! Egyébként pedig célunk a bérmunka rendszerének eltörlése.
Le a kapitalizmussal! Le a bérmunkával! Tiltakozz! Szerveződj! Küzdj egy kizsákmányolásmentes világért!
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Ne dőlj be a trükköknek!
Aczél György, a kádári időszak egyik meghatározó személyisége 1960-ban folytatott egy megbeszélést Rákosi Mátyással, a Magyar Dolgozók Pártja egykori főtitkárával, aki 1956 után nem teljesen őnszántából a Szovjetunióban élt. A háziörizet nem túlságosan jó dolog, de egy fokkal kellemesebb, mint amikor az embert kivégzik. Rákosinak nem tetszik, hogy az akkori MSZMP-ben egyesek nagyon kokkettálnak a szociáldemokrata nézetekkel. Rákosiról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem ismerte volna a szociáldemokratákat. Ismerte őket, nagyon is. A Tanácsköztársaság népbiztosaként láthatta, hogy a szociáldemokraták miként veszik elő a vörös zászlótm amikor ez a jó nekik. De látta azt is, hogy miként árulják el a szocializmust, és miként engedik börtönbe, vagy bitófára juttatni kommunista társaikat. Szóval ez a Rákosi mondja: „nálunk ma szociáldemokrata reneszánsz van, holott nálunk volt a világ legrothadtabb szociáldemokrata pártja.” Félre téve a tanmesét, azt mondom: ne dőlj be a trükköknek! Bedőltél 1989-90-ben, amikor Nyers Rezső elhitette veled, hogy az MSZP voltaképpen szocializmust akar, csak éppen most a kapitalizmus bevezetésén fáradozik. Bedőltél Horn Gyulának, amikor a Kádár-rendszert igérte neked visszahozni, miközben minden mozgathatót eladott a külföldieknek. Gyurcsány már nem is leplezte, hogy átver téged. De most újra jönnek a fiúk! A múlt héten eljátszották neked az Internacionálét. Holnap az MSZP előadja neked, hogy ők nem is akarták igazán Bajnait és megszoritásait, mivel ők egy rendes “baloldali párt”. Nagyon szépen kérlek, ne dőlj be! Hidd el, hogy te jársz jobban!
Forradalmat akarunk!
Mostanság Európában sem csipik nagyon a szocikat. Miért? Azért, mert ott is átverték a népet. Jólétet, esélyegyenlőséget, meg hasonlókat igértek, helyettük csináltak egy szép neoliberális politikát. A melós semmi, a profit minden! Nagyjából ez a lényeg. Nos, a szocik arra felé is rájöttek, hogy így még évtizedekig eléldegélhetnek az ellenzékben, mert a kutya se fog rájuk szavazni. Ennél meg csak egy rosszabb lehet, ez pedig a forradalom. Tudod, olyan igazi munkásforradalom. A forradalmakkor ugyanis elszámoltatják a fönököket, és a szociknek idehaza is, az EU-ban is van mit takargatniuk. Kitalálták, hogy “a baloldalnak új válaszokat kell kínálnia: a kapitalizmus helyett kiszámítható és méltányos gazdasági és társadalmi berendezkedésre van szükség, amely a szociális biztonságot alapelvnek tekinti.” Ezt a baromságot írta egy bizonyos Andrea Nahles, a Német Szociáldemokrata Párt alelnöke és Jon Cruddas, a brit Munkáspárt képviselője egy angol lapban. Elnézést a kifejezésért, de tényleg baromság. Elhiszed, hogy a kapitalizmus kegyetlen formáját, a neoliberalizmust megvalosító szociáldemokraták idehaza és az EU-ban holnapra jó fiuk lesznek? Ők nem azt igérik neked, hogy szétzavarják a velejükig rothadt elitet. Nem, ők az igérik, hogy “kiállnak a szegények, a kisebbségek, a nők jogai mellett, és fel kell karolnia a környezetvédelem ügyét”. Meg olyanokat, hogy “a piacot a demokratikus politikai intézmények korlátozása alá kell vonni.” Tudod, ezek a dolgok nem így müködnek. Amíg az összes bank, a gyárak, sőt minden magántulajdonban van, és a tőkés gazdaságot nem általában a tőke uralja, hanem a finánctőke, a pénzügyi és spekuláns tőke, addig nem lesz társadalmi ellenörzés. Ennek is megvan az útja: a szocialista forradalom. Az, amikor a hivatásos politikai prostituáltak helyett a dolgozók ülnek a parlamentben és döntenek az ország sorsáról. Az, amikor közösségi tulajdonba veszik a bankokat, a gyárakat, az, amikor nem lehet az embereket kizsákmányolni. Nahles úr, Crudas úr, de hozzájuk tehetnén Bajnai urat és Lendvai Ildikó úrasszonyt is, nem akarnak forradalmat, mert az az ő végüket is jelenti. Mi forradalmat akarunk!
Az álbaloldaliak
A római légiók mellett harcoltak barbárok is. A barbárok nem voltak rossz emberek, csak éppen nem akarták, hogy Róma uralkodjon a világban, még az ő földjükön is. Szóval, a rómaik alkalmaztak kisebb barbár szervezeteket, amelyek azt mondogatták, amit az igazi barbárok, csakhogy barbárnak tünő, de a valóságban a barbár érdekek ellen ható akciókat folytattak. Az igazi barbárok között ez néha nem kis zavart okozott, aminek viszont a rómaik örültek. A Zöld Baloldalnak titulált szervezet, élén Tamás Gáspár Miklós és Vajnai Attila urakkal, manapság ilyen álbarbár, akarom mondani álbaloldali szervezet. Mostanság aláírásgyűjtést indítnak annak érdekében, hogy a kormány mielőbb ratifikálja az Európai Szociális Charta hetedik cikkelyét, amely a gyermekek és fiatalok jogairól és védelméről szól. Rendben van! De vajon ez-e ma a lényeg? Vajon megváltozik-e a kapitalizmus akkor, ha történetesen mégis törvénybe iktatják? Megbuktatjuk-e a szocikat? Vajon, nem az történik-e, hogy amig a mai álbarbárok aláirást gyűjtögetnek, a mai rómaiak a legnagyobb nyugalommal verik szét a dolgozók megmarad jogait és tapossák bele a nyomorba az embereket?
Thürmer Gyula
Az alábbi linkeken meghallgatható a Magyar Kommunista Munkáspárt Tanácsköztársaság-megemlékezésének hanganyaga. Az ingyenes letöltésre kattintva le is lehet menteni a beszédeket.
Latod , mi nem szoktunk emlekezni ra,de a nagyapam a 48-as gyalogezred katonajakent vegigharcolta a kommun honvedo harczait es utana nem keveset ult az egerszegi internalo taborban itelet nelkul, amig a Bethlen Peyer paktum utan ki nem engedtek. Igaz azutan meg horthy es rakosi internalotaboraban ult az egykori 19-es voros or baratjaval egyutt. Ott volt vele Marosan es Kis karoly is akiknek a nagyanyam hordta naponta a kajat a kanizsai taborba.
No, mire működik végre ez a vacak index, már el is múlt huszonegyedike, de ha kissé megkésve is, de emlékezzünk meg a Tanácsköztársaságról, ne feledjük honvédő harcát, s azt, hogy ma azokat a tömeggyilkosokat igyekeznek legitimálni, akik a Magyarország feldarabolására felvonuló Antant talpát nyalták, tőlük szereztek fegyvert a magyar hazafiak lemészárlására.
Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Vegyük komolyan Orbán Viktor beszédét!
Vegyük komolyan Orbán Viktor beszédét! Annak ellenére, hogy a Népszabadság, az MTV, az ATV, a Klub rádió, meg minden egyéb szocliberál média óva int bennünket. Sőt, annak ellenére, hogy rendes baloldali emberektől is jönnek ilyesfajta aggodalmak. A Fidesz elnökének ezúttal szerintem tökéletesen igaza van. A mostani válságot nem lehet a régi gyógyszerekkel kezelni, mert ez más, mint minden eddigi. Hiába kezeled az idei influenzát a tavalyi gyógyszerekkel, nem segítenek, sőt a beteg bele is halhat. Ne rettenjen meg senki, se jobboldalon, se baloldalon! Biztosíthatok mindenkit, hogy Orbán elnök úr nem lépett át a Munkáspártba. Csak gondolkodik. "A válság csak a felszíne annak a mély változásnak, amellyel a világtörténelem 80 éves korszaka lezárult" - fogalmazott. Így van! S ebből következik az is, amivel folytatja: nem a részleteken, hanem az egészen kell változtatni, alapvetően új megoldásokra van szükség. A helyzet értékelésében egyetértünk, de a kiváltó okokról van vitánk, nem is kicsi. A Fidesz elnöke úgy gondolja, hogy "konkrét emberek okozták a válságot, nem a rendszerek.” Én úgy gondolom, hogy maga a tőkés rendszer idézte elő a válságot, a buta politikusok csak tetézik a hibát. Ebből én szerintem az is következik, hogy nem elég egyik vagy másik kormányt lecserélni, más politikára van szükség. Igaz, Orbán Viktor is kimondja, hogy ez a válság nem azért jött létre, mert túl sokat termel a világ árukból, hanem azért, mert túl sok a pénz, a spekulatív pénz, a virtuális pénz, ami mögött nem áll termelés. Orbán Viktortól nem várhatjuk el, hogy a kapitalista rendszert bírálja. Ma az is elég, ha látja azt, hogy a régi módon nem lehet. És ez ma elég.
A szocliberál média lefumigázta a beszédet, mondván, hogy a Fidesz elnöke semmit sem mondott. Hát igen, olyat valóban nem mondott, ami az MSZP-nek tetszene. Erősíteni kell a rendet! Ezzel olyannyira egyet értek, hogy a Munkáspárt is beírta a programjába. Meg kell erősíteni az államot, állami bankra van szükség, államosítani kell a stratégiai ágazatokat, nemzeti ellenőrzés alá kell venni a hazai pénzpiacot. Egyetértek vele, mi is ezt valljuk, s nem véletlenül: a válság leküzdésének az az útja, amely a nemzeti tőkére, az önállóbb magyar gazdaságra épül, jobb, mint a multinacionális tőkével szembeni kiszolgáltatottságunk további növelése, ami ugye a Gyurcsány-kormány választása. Én még valamit hozzátennék ehhez. Egy új politikához az is kell, hogy több jusson annak a kilencmillió embernek, aki elszenvedte a rendszerváltás, az EU-csatlakozást, a kapitalista Magyarország húsz évét.
Gyurcsány forradalma
Gyurcsány folyamatosan arról beszél, hogy a centrumban, de saját táborának baloldali jelszavakkal akar hitet adni. Aki csak egy kicsit is a valóságban él, és mondjuk, megkapta a decemberi gázszámlát, az nem veheti komolyan Gyurcsány mostani nagy ívű ötleteit. Ezért kell a baloldali máz. Gyurcsány baloldali jelszavai azonban nem igaziak. Hamisítások, ráadásul a legrosszabb fajtából. A február 28-án megjelent Népszabadság interjújában példának okáért a következőket mondja a miniszterelnök: „Bizonyos értelemben most szembesül az ország azzal, hogy mit is jelent a szociális piacgazdaság. Ami most történik, azt nem írhatjuk a rendszerváltás számlájára. Ez csendes társadalmi-gazdaságpolitikai forradalom.” Majd így folytatja: „A rendszerváltás közép-európai forgatókönyve alapvetően a liberális társadalmi és gazdaságpolitikai modellre épült. Másként ez nem is történhetett volna. Most mindez változik: erősebb és hatékonyabb állam.”
Érted te ezt? Forradalom? De vegyük szépen sorba! Ad egy, nincs és nem is volt szociális piacgazdaság. Magyarországon kezdettől fogva a kapitalizmus durva formája valósul meg, aminek következménye az, hogy egy millió ember él jól, a többi kilenc millió meg rosszul, illetve nagyon rosszul. Ad kettő, a neoliberális politika nem volt kötelező forgatókönyv. Vagy legalább is, azt is lehetett másként csinálni. Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban is alapvetően neoliberális kapitalizmus van, még sem adtak el az országot a külföldnek. Ad három, az ilyen forgatókönyveket nem a gólya hozza, hanem az ország vezetői fogadják el. Magyarország elmúlt 20 éves történelmében négy év a Horn-kormány bűne, és immáron hét év a Medgyessy- Gyurcsány-kormány felelőssége. Ad négy, Gyurcsány úr tudhatná, hogy a forradalom olyan változást jelent, amikor egy társadalmi formáció felvált egy másikat. 1989-ben Magyarországon ellenforradalom volt, mert a szocializmust lecserélték kapitalizmusra. Most azonban a kapitalizmuson belüli átalakulások, kínlódások mennek végbe. Ennek semmi köze a forradalomhoz. Az ÁFA- emelés, a GYES megadóztatása, meg a Gyurcsány-kormány többi „forradalmi” ötlete, nem forradalom, hanem rossz, buta politika. De azért mondanék valamit: a forradalom, az igazi forradalom bekövetkezhet, ha így megyünk tovább!
Thürmer Gyula
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Nem minden a pénz
A Bethesda Gyermekkórház remek létesítmény. Nem sok ilyen van Budapesten. Pontosabban szólva nem csak ilyen. Már általában gyermekkórház is alig van, csupán csak kettő. Bölcs kormányunk úgy döntött, hogy nem kell több, pontosabban nem ad többre pénzt. Nem tudom, hogy mi teszi, az emberek tisztessége, a református hit jelenléte, vagy mindkettő együtt, de tény, hogy a Bethesdában értékekkel lehet találkozni. Emberi értékekkel. Az új főigazgató, dr. Velkey György nem törli el elődje emlékét. Dizseri Tamás főorvos úr képe ott van az új igazgató szobájában. Apró dolog, de jelzi: itt, ebben a közösségben tudják, hogy a nagy dolgok csapatmunkában, évtizedek alatt születnek. Hogyan tudnak gazdálkodni a mai pénztelenségben? Nem lopunk! Hangzik a félreérthetetlen válasz, amely egyben vádirat is. Vádirat, mert mindannyian tudjuk, hogy kis országunkban lopnak, csalnak, és nem is akármilyen szinten. Igen, itt kell kezdeni! A főorvos megmutatja az intenzívosztályt. A kis gyermek bőrének több, mint ötven százaléka égett még. Élet és halál között van. Élni fog! – mondja a főigazgató. Élni fog, de amíg túl lesz a veszélyen, mi 15 millió forintot költünk rá. A társadalombiztosítás ebből csak másfél milliót fizet. Pazarlás nincs, csak olyan gyógyszert adunk neki, ami az életéhez kell. De egy ampulla százezer forint. Ne adjuk be, csak azért, mert drága? Minden mérhető pénzzel? Beadjuk, és inkább futunk a pénzünk után.
Obama-láz
Obama-lázban él Amerika. Milliók ujjonganak, énekelnek, üvöltenek önkívületi állapotban az új elnök láttán. Milliók hiszik el, hogy Amerika felszabadul, megújul, és most már más lesz. Nem bánom, hagy örüljenek az amerikaiak az elnöküknek. Szerintem ők látják meg majd először, hogy nem az a valóság, amit a beiktatáskor a média beléjük sugároz. Ők jönnek majd rá először, hogy az elnök ugyan néger, bocs, afroamerikai, de azért az USA-ban kapitalizmus van. Az Obama-láz sajnálatosan ragályos. Persze, nem magától terjed. A magyar értelmiség, a magyar média terjeszti ezerrel. Te, ami itt volt az elmúlt napokban, azt elképzelni is nehéz. Politológusok, egyetemi tanárok, diákok, háziasszonyok, újságírók tették le a nagyesküt, ezerszer elmondva a médiában, hogy Obama ilyen meg olyan, és most ez lesz, meg az lesz. Göncz Kinga szerint eddig is nagyon jó volt a magyar-amerikai viszony, de most, hogy egy „színes bőrű és multikulturális hátterű” ember áll az USA élén, most aztán dőzs! Értelmiségünk lelkesedése talán akkor volt ehhez mérhető, amikor Gorbacsov lett a Szovjetunió első embere. Hát igen, egyesek már ilyenek. Hol ide lelkesednek, hol oda. Még az utcán is találkoztam egy kedves nyugdíjassal, aki ugyan nem hordott Obama-trikót, de váltig hitte: most már más idők jönnek. Jobb, ha tőlem tudja, és nem várja meg, amíg a saját bőrén tapasztalja: más idők jöhetnek, de azok rosszabbak lesznek. Nem Obamától kell várnunk a boldogulásunkat, hanem magunknak sorsunkat saját kezünkbe venni.
Hova lett a Malév?
A hét, de túlzás nélkül az évtized nagy botránya a MALÉV eladása. Nem mondom, hogy az évszázad botránya, mert a magyar kapitalizmusnak egyelőre nincs vége, s még van egy pár dolog, amit az éppen ügyeletes kormány elkótyavetyélhet. Mit tudunk a Malév eladásáról? Gyakorlatilag semmit! Én úgy vagyok, mint többségünk, még sohasem adtam el légitársaságot. Kocsit, sőt lakást is adtam már el, meg aztán a kapitalista piacról valami keveset már sejtek. Na, már most! Ki becsülte fel a Malév értékét? Mielőtt a lakást eladtuk, felértékeltettük, hogy tudjuk, mit lehet érte kérni. Ki mérte fel a piacokat? Lakást se könnyű eladni, ha nincs rá kereslet, de mindig lehet valami pluszt felszámolni. Gázfűtés, beépített Internet-csatlakozás, netán szauna. Szerintem az évek során a Malévba is beépítettek egy-két olyan pluszt, ami vonzóbbá tette. Például az EU-tagság, a hagyományos piacok, a szakemberek. Aztán ki tárgyalt a partnerekkel? Nálunk a feleségem tárgyalt, engem átvertek volna. Lehet, hogy a kormány nevében nem a feleség tárgyalt? Miről szólt az egyezmény az oroszokkal? Ne mondják mindig azt, hogy üzleti titok, mert miután megvan az üzlet, már nem lehet titok. Ha csak valami nagyon nagy disznóság nincs az ügyben. A privatizált Malévből én személy szerint csak annyit vettem észre, hogy minden utazásom során egyre rosszabb volt. Egyre több embert zsúfoltak egyre kisebb helyre. Eleinte nem adtak újságot, manapság már WC-papírt sem. Szerintem az másnak is feltűnhetett, mondjuk az igen tisztelt parlamenti képviselőknek, akik történetesen Malév-gépen mentek WC-re. Otthon miért nem azzal kezdték, hogy parlamenti vizsgálatot kezdeményezzenek? Miért csupán egy-két képviselő vette a fáradságot, hogy beszéljen róla? A magyar média eszes riporterei miért nem szálltak rá az ügyre, vagy, ha rászálltak, miért szálltak le róla. A Munkáspártnak ma nincs módja elszámoltatni a felelősöket, a kormánynak beadott petíciók pedig annyit érnek, mint a Malév gépen a WC-papír. Az idő azonban változni fog. Mi azon leszünk, hogy feltárjuk az elmúlt két évtized állami tolvajait, az ország megkárosítóit, és oda kerüljenek, ahova valók: a börtönbe.
Thürmer Gyula
ELÍTÉLJÜK AZ IZRAELI AGRESSZIÓT!
Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke
NYILVÁNOS S A J T Ó T Á J É K O Z T A T Ó T
tart
2009. január 8-án, csütörtökön 11.00 órai kezdettelPalesztina budapesti nagykövetsége előtt.
(Budapest, II. kerület, Cseppkő u. 71.)
Csatlakozzon Ön is! Gyere el Te is! Ne maradhatunk semlegesek, amikor gyerekek százait ölik meg.
Munkáspárt Elnöksége
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Izrael igazságos háborúja?
Azt mondja a rádió, hogy Izrael háborúja a palesztinok ellen, igazságos. Melyik rádió? Melyik, melyik? Nálunk speciel majdnem mindegyik ezt mondja. Nem mondom, igazságos háborúk persze vannak. Amikor az amerikai néppé formálódó egykori telepesek kivívták függetlenségüket Angliával szemben, igazságos háborút vívtak. Az angolok meg igazságtalant. Amikor ugyanez a telepes népség neki esett az őslakos indiánoknak, az igazság már az indiánok oldalán volt. És tudod, az ő igazságukon jottányit sem változtat az, hogy hány nyílvesszőt lőttek az amerikai katonákra, sőt még az sem, hogy azok a civilizálatlan indiánok bizony meg-megskalpolták a fehéreket. Mondhatnánk, és biztos vannak, akik mondják is, hogy a telepesek csak önvédelemből mészárolták az indiánokat. Bizonyára voltak telepesek, akik tényleg önmagukat védték, de az összes telepesek együttvéve már életteret kerestek maguknak, és ennek az indiánok voltak útjában. Hidd el, hogy a mostani izraeli-palesztin konfliktus esetében sincs ez másként. A palesztinok mostanság valóban lőnek ki rakétákat, ami mindenből kiragadva nem túl szép dolog. Csakhogy ezek a palesztinok, akár radikálisok, akár békülékeny természetűek, otthon vannak. Érted? Otthon. Az izraeliek úgy gondolják, hogy ők vannak otthon, csakhogy ez nem igaz. Még akkor sem igaz, ha azt gondolják, hogy voltaképpen az egész világ az övéké. Szerencsétlen palesztinokat annak idején elkergették szülőföldjükről, és évtizedek óta igyekeznek megkapaszkodni. Izrael, az USA, de voltaképpen Európa is igyekszik megfojtani őket. Izraelben a hírek szerint négy izraeli halt meg a palesztin rakéták miatt. Izrael válaszul majd ötszáz arabot ölt meg. Szépen módszeresen, kulturáltan, bombákkal és rakétákkal. Nos, szerinted ez az igazságos háború?
Hamis a vörös zászló!
A munkáspártok tavalyi nemzetközi találkozóján állt fel az egyik orosz küldött, és sokakat meghökkentett azzal, amit mondott. „A válság olyan mély, hogy a tőkések a kapitalizmus védelmében semmitől sem riadnak majd vissza. Jönnek majd az álkommunisták, sőt a tőkések vörös zászlóval a kézben fogják védeni a kapitalizmust.” Néztem a magyar állami televízió, értsd kormány-televízió, szilveszteri műsorát. Nos, itt vannak! Már, mint az álkommunisták, a vörös zászlós tőkések. Te is láttad? Volt itt minden, ami jót a szocialista korszak televíziójában megcsináltak. „Otelló Gyulaházán” Básti Lajossal, Törőcsik Marival, és gyermekkorom nagy szerelmével, Domján Edittel. Volt Bodrogi is, és persze Hofi Géza minden mennyiségben. Eddig a pontig még nem is gyanakodtam. Lehet, hogy kevés a pénz, ezért hozzák elő a régieket. De egyszer csak Kálmán György hangját hallom: „Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást.” Megálltam, már én sem emlékeztem Szilágyi György költeményére. Megvallom őszintén, hogy meghatódtam. „Mi érkeztünk a fényes szelek hátán! Megforgattuk a világot. És a világ forgott velünk! Éheztünk, fáztunk és új indulókat tanultunk. „Megtanultuk mi már ezt a harcot…” Mi ez? Kommunista propaganda a magyar állami televízióban 2008 szilveszterén? Új rendszerváltás persze nem volt, mert a szocialista filmek közé szépen odacsempészték a rendszerváltás pillanatait. Legyen világos, hogy ki az úr a háznál. De mégis! A Szilágyi-vers nagyszerűen megfilmesített változatának felvillantása valami másról szólt. Arról, hogy a magyar kapitalizmus nagy bajban van. Arról, hogy megint nem a gazdagokkal fizettetik meg a válságkezelést, hanem velünk. Arról, hogy például Pécsen 6,4 százalékkal több lakbért kell fizetniük a pécsi önkormányzati lakások lakóinak. Arról, hogy Budapesten 14,1 százalékkal fizetünk többet a szemételtakarításért annak ellenére, hogy az üzemanyag, vagyis a szállítási költség jövőre várhatóan olcsóbb lesz. Arról, hogy átlagosan 7,9 százalékkal emelkednek a BKV jegy-és bérletárai. Arról szól mindez, hogy Téged, kedves olvasó, szépen álomba akarnak ringatni. Gondold azt, hogy szocializmus van, Hofival és Szilágyi Györggyel! Gondold azt, hogy ez a társadalom Rólad szól, ezért jogos, hogy a terheiben Neked kell a nagyobb részt vállalni. Ne lázongj, ne tüntess, ne sztrájkolj, mert ez az ország a Tied! Arról szól, hogy éket akarnak a nemzedékek közé verni. Te, fiatalabbként, aki naponta bejársz a munkahelyedre, és szembesülsz a magyar kapitalizmus minden szemetével, Te már tudod, hogy ez a társadalom nem a Tiéd. Ezért kezdesz sztrájkolni, mozgolódni, tenni valamit. Az idősebbeket akarják becsapni, azokat, akik megkapják a nyugdíjat, bármilyen kicsit is, de mégis biztos havi jövedelmet. A szüleidet, a nagyszüleidet akarják becsapni, a ’28-asokat, meg többieket. Ők már idősek, már nem dolgoznak, de szavaznak, hatnak Rád és egymásra. Hála Istennek, még sokan élnek közülük és fognak is szavazni. Ne engedd, hogy becsapják a Te szüleidet! Ne engedd, hogy vörös zászlóval kezükben a szocializmusról papoljanak, és a kapitalizmust adják el Neked, nekünk, mindenkinek. Ne engedd, ez a zászló hamis!
Thürmer Gyula
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Kossuthra várva?
Simon János politológus-szociológus tette közé ezen a címen írását minap. Szerinte a csalódott közvélemény új politikai erőkre vár, ha tetszik egy 21. századi Kossuth Lajos megjelenésére. Van benne igazság! Tény, ami tény: a közvélemény-kutatások szerint a magukat baloldalinak valló szavazóknak több, mint a fele ma már nem szavazna az MSZP-re. Nem a baloldali eszmékkel van bajuk, hanem az MSZP-vel, Gyurcsánnyal és társaságával. Ugyanezen baloldali szavazók 90 százaléka azonban soha sem szavazna át a Fidesz-re. Sok embernek, köztük fiataloknak nem elvi fenntartásaik vannak a Fidesz- szel, hanem nagyon is gyakorlatiasak. Sokak szerint a Fidesz nem tudott a parlamenti hálókból kigabalyodni, és nem tudta kihasználni az egymás után jövő helyzeteket. Ezek a szavazók viszont eldönthetik Magyarország sorsát. Kire fognak szavazni? Egyáltalán fognak-e szavazni?
Lehet persze egy új Kossuthra várni, de jobban járunk, ha a valóság példáit boncolgatjuk. Németországban a tőke megszülte a nagy koalíciót, a tőkésosztály két nagy csoportjának átmeneti kiegyezését. Mert ugye, jobb ma egy kicsi, de biztos haszon, mint holnap egy tömeglázadás. Szlovákiában pár éve a demokratikus szocialisták, az MSZP eszmei rokonai, belebuktak a korrupcióba. A szlovák tőke kitalálta Robert Ficot. Ez fiatal energikus ember kész varázsló, akinek a szlovák közvélemény mindent elhisz. Most éppenséggel azt, hogy az euróval jól fog járni a kisnyugdíjas is. A nagykoalíció gondolatát nálunk is bedobták. Mostanság éppen Medgyessy Péter, bár nem tudom, hogy ő milyen minőségben dobál be akármilyen ötletet is. A nagykoalíció komoly veszély, s minden híresztelés ellenére nem jó a dolgozó tömegeknek. A dolgok nem mennének jobban, de már ketten húznának le újabb bőröket az emberekről. Az sem lenne nekünk jó, ha Gyurcsány helyett találnának egy magyar Ficot. Az MSZP akár vörös zászlót is kész lesz a kezébe venni, ha a kapitalizmus megvédéséről van szó. Óvakodjuk a hamis kommunistáktól! A dolgozó emberek számára csak egy dolog hozhat változást. A Munkáspártnak ott kell lennie a parlamentben!
Lyukas törvények
Nem azzal van baj nálunk, hogy nincsenek törvények. Vannak, minden létező esetre kitalálnak egyet. A baj az, hogy a törvények lyukasak, átjárhatóak, kijátszhatóak. Gondolod, hogy egy megyei közgyűlési elnök, aki még a parlamentbe is becsusszant, nem tudja, hogy kétszer is felvette az utazási díjat ugyanazért az útért? Egyszer a megyei hivatali kocsira, másodszor a képviselői költségtérítésre. Tudja, nagyon is tudja! Ő csinálta a törvényt a többi társával együtt. Gondolod, hogy a szocialista férj-feleség nem tudja, hogy annyi pénzt vesznek fel ketten csak útiköltségnek, mintha minden nap kétszer oda-vissza mennének Miskolcra? Tudják, de felveszik a pénzt, mert ilyen a törvény. Ők csinálták. Gondolod, hogy a parlamenti ellenzék nem tudja, hogy az ilyen törvényekkel törvényesítik a lopást? Tudják. Mégsem változtatnak, mert nekik is jó. Pénzt hoz a házhoz. Néha megszellőztetnek a sajtóban egy-egy ügyet. Tudod, valamennyi lelkiismeretük nekik is van, vagy ha már nincs, tudják, hogy a következő választás előtt illik erényesnek látszani. Meg egyébkén is jön a karácsony. Ilyenkor illik jó fiúnak tűnni. A törvények persze nem maguktól születnek. A képviselők, a parlamenti pártok hozzák őket. Nem a törvényekkel van a baj, hanem a törvényhozókkal. Őket kell lecserélni, de sürgősen!
Ferihegy
Ferihegyen áll a bál. Áll másutt is, csak ott nem ennyire feltűnő. Ferihegyen két szakszervezet, a Repülőtéri Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezete (RDSZSZ), valamint a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet (LESZ) megállította az életet. A földi személyzet nagy része nem szolgálja ki az utasokat, akik aztán egyre többen és egyre dühösebbek lesznek, s még a rendőrség se nagyon tudja az egymást taposó emberek lecsendesíteni. A magyar kormány annak idején eladta a repülőteret is, a légitársaságot, a Malévet is. Ferihegy nem nagy biznisz. Nem mi vagyunk Közép-Európa tranzitrepülőtere, hanem Bécs. Mi olyan gyarmati végállomás vagyunk, ahonnan a nyugatiak csak egy-két egzotikus helyre mennek tovább, mondjuk Temesvárra vagy Pristinába. A nyugati tulajdonos mindent ki akar szedni a repülőtérből, amit lehetséges, aztán tovább adni second hand cuccként. A szakszervezetieseknek igazuk van. A tulajdonosok kizsákmányolják őket, átverik őket. S, velük együtt valamennnyiünket! Ne hagyjuk! Legyünk türelmesek és támogassuk a repülőtéri dolgozókat! A repülőtéri harc kényelmetlen az utasoknak, de a történet róluk, rólunk, mindannyiunkról szól.
Thürmer Gyula
Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Gyanús antikommunizmus
„Nyilvánosságra hozzuk a kommunizmus bűnöseinek névsorát.” – jelentette be a múlt héten Szöőr Anna, az Október 23. Bizottság Alapítvány elnöke. Nem ismerem személyesen Szöőr Annát, de emiatt nincsenek álmatlan éjszakáim. Saját elmondása szerint a nagyapja megjárta a recski tábort. Vélhetően innen a kommunista ellenes indíttatás. Na meg onnan, hogy a kommunista ellenesség mindig hozhat valamit a konyhára válságok és választások idején. Ki ne emlékezne 1994-re, amikor Franka Tibor, akkor még újságíróként, a Köztársaság téren kazamatákat keresett, és még hallani is vélte a kommunisták által megkínzott „forradalmárok” hangját. Mi lett a vége? Nem az MDF nyert, ahogyan sokan gondolták volna, hanem az MSZP, élén Horn Gyulával. A kommunistázás ugyanis nem a jobboldal sorait zárja szorosabbra, hanem az MSZP táborát. Szóval, azóta gyanús nekem ez az egész kommunistázás. Most is gyanús. Gyanús azért is, mivel egyszerre jelenik meg más ismert trükkökkel. Masíroznak a szélsőjobboldali rohamcsapatok, de senki a kormányzatból még a kisujját se mozdítja meg, hogy tegyen ellene valamit. A média kedvenc témája, hogy rohamosan terjed az antiszemitizmus, a cigányellenesség, a másság-ellenesség. Nem szeretném, ha bárki is ezekkel a jelszavakkal nyerné meg a választást. Ma ugyanis nem ez az igazi kérdés. A valódi probléma az, hogy ki tud munkát adni az embereknek, ki tud biztos jövőt teremteni, ki tudja megteremteni a közös teherviselést, ki tudja megvédeni nemzeti érdekeinket. Lehet neveket megnevezni, ahogyan Szöőr Anna követeli. Ettől azonban, ahogyan manapság mondják, nem leszünk beljebb. Sőt, inkább kijjebb leszünk.
Charles Gati
A magyar sajtó a múlt héten közölte a hírt: Charles Gati, az Egyesült Államokban élő magyar származású politológus az új demokrata kormányzat első számú jelöltje a budapesti nagyköveti posztra. Állítólag még nem lefutott az ügy, és más neveket is emlegetnek. Szóba jöhet még Tom Lantos lánya is, de még Richard Holbrooke magyar származású felesége is. Holbrooke meghatározó szerepet játszott Jugoszlávia szétverésében, gondolom, ezért az amerikai nép hálája. Megmondom őszintén, hogy egyiküknek sem örülök. Charles Gatit ismerem személyesen, járt nálam, a Baross utcában, és a személye ellen nincs, nem is lehet kifogásom. Ha Obamának jó, rajtam nem múlik. Mástól félek. Magyar honfitársaim reagálásától. Már hallom a hangokat. Te, én ezzel a Karcsi gyerekkel együtt jártam általánosba! Az semmi, a sógornőm unokahúgának a férje jól ismeri a titkárnőjét. És így tovább. A magyar közélet szereplői tolongani fognak körülötte. Mindenki úgy gondolja majd, hogy az ő barátja, s végül mindenki örülni fog, hogy itt van egy egykori magyar, aki azért jött segítsen a szerencsétlen magyar népen. Jobb, ha tőlem tudod: nem azért jön. Akár ki is lesz az USA budapesti nagykövete, nem a magyar érdekeket képviseli Washingtonban, hanem az amerikai érdekeket Budapesten. Obamának rendbe kell tenni a világgazdáságot, de mindenekelőtt az amerikait. Ezt várják tőle azok, akik elnököt csináltak belőle. Obama nyilván továbblöki majd a bajokat Európába, annak is a keleti részébe, ahol Árpád óta mi is vagyunk. A keserű pirulát meg le kell majd nyeletni, bár szerintem több is lesz belőle, és ehhez a feladathoz jól jönnek az egykori magyarok.
Nem hallgatunk
Hát, ez igen! Ez aztán honleányi gesztus! Dávid Ibolya, az MDF elnöke a hírek szerint több százezer forintért vett OTP-bankpapírokból. Isten bizony, ebben a nőben egy Széchenyi István veszett el. A haza veszélyben, és akad egy nő, egy asszony a gáton, aki példát mer mutatni az ország nagyjainak. Igen, előre, minden parlamenti képviselő, miniszter és államtitkár, költse a fizetése felét magyar részvények vásárlására! Ja és persze, a köztársasági elnök is, meg a miniszterelnök is! Most jól figyelj! Dávid Ibolya ötlete baromság. A helyzet komolyságára való tekintettel megengedem a nem túl hízelgő kifejezést. Nem ez a dolga az MDF elnökének, de nem ez a dolga az ország többi vezetőjének sem. Fogadjanak el törvényt a magyar vállalatok védelméről, és én két kézzel támogatom. Adóztassák meg a multikat, tiltsák meg nekik, hogy a válságra hivatkozva magyar embereket bocsássanak el, és én is erre fogok szavazni. Ne engedjék, hogy Gyurcsány-kormány újabb és újabb hiteleket vegyen fel, és én azt mondom: ez igen! Változtassák meg az adórendszert, vezessenek luxusadót a gazdagokra, csökkentsék a szegények terheit, és én szívesen támogatom. De nem leszek partner a nép átverésében, a politikai színjátékokban, a manipulációban. Nem vagyok hajlandó, és nem vagyunk hajlandóak hallgatni akkor, amikor újabb és újabb bőrt húznak le rólunk, a dolgozó emberekről.
Thürmer Gyula
A Magyar Kommunista Munkáspárt Elnökségének állásfoglalása
Nyakunkon a világgazdasági válság! Mondjuk ki világosan: Nem akarjuk mi megfizetni az amerikaiak jólétét! Az amerikaiak költekezték magukat túl, és most elvárják, hogy mi fizessük a számlát. A gazdagok csinálták, fizessenek ők!
Egyetértünk azzal, hogy az állam vállaljon garanciát a bankbetétek felett. Nem értünk egyet az adócsökkentés leállításával, és elutasítjuk a bérek féléves befagyasztását. Ez semmi más, mint kísérlet arra, hogy a kisemberekkel fizetessék meg a válságot.
Követeljük, hogy a kormány fogadjon el átfogó csomagot a nemzetközi pénzügyi válság következményeinek elhárítására. A kormány hirdessen elbocsájtási moratóriumot. A munkanélküliek és a fiatalok kapjanak lakbérkedvezményt. Törvény tiltsa meg, hogy a kölcsönök nem fizetése miatt bárkit is ki lehessen rakni az utcára! Fagyasszák be a törlesztéseket azoknál a dolgozóknál, akik elvesztették a munkájukat!
A Munkáspárt úgy véli: nemzeti összefogásra van szükség. A társadalommal kell új egyezséget kötni az alapvető gazdasági és szociális kérdésekben. A Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett nemzeti csúcs erre nem teremt lehetőséget.
Budapest, 2008. október 15.
Munkáspárt Elnöksége
