Nem Esztike. A világ ezen nem lépett túl, sőt, soha nem is fog. Van akinek történelem, van akinek eszmetörténet, számomra meg közjogtörténet, de a közös bennünk, hogy a társadalmi értékek változásainak, egyetemessé válásának története.
A szupermarket-konzum-fogyasztó számára ez persze valószínűleg csak mese.
De a társadalom eme vékonyka szeletét szerintem nyugodtan hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen mind a tárgyi tudás, mind a kreativitás hiánya végül is össztársadalmi szinten elhanyagolhatóvá teszi őket. Veled együtt.
Arról nem regélt a Szentatya, hogy a Vatikán az évszázadok során mekkora vagyont halmozott fel? Arról sem, hogy ezt mikor szándékozik szétosztani a szegények között?
Úgy rémlik, hogy Jézus tanítása szerint ez az egyik feltétele a Mennyek Országába való bejutásnak ...
A pénz, a hatalom imádata ellen emelt szót XVI. Benedek 2008. szeptember 13. 14:41 MNemzet
XVI. Benedek pápa a pénz, a hatalom és a „bálványok” iránti imádat ellen emelt szót szombaton szabadtéri miséjén Párizsban, amelyet több, mint negyedmillióan hallgattak végig az Invalidusok előtti téren. „Ne féljetek Krisztusnak adni életeteket!” – hangoztatta XVI. Benedek.
"Keresni, várni, semmit sem akarni, Szeretni, vágyni, egyedül maradni. Nézni a világot becsukott szemekkel, Látni azt, amit még nem látott meg ember Gyönyörködni titkos, mély harmóniákban, Emlékezni arra, mit sohasem láttam. Szeretni, imádni a szent tisztaságot, A szelet, a felhőt, a havat, az álmot. Tenni a helyeset, nem kis öröm pénzért, Nem a túlvilági örök üdvösségért. Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten, félni, hogy talán még igazság sincsen, tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reménnyel mégis, mégis hinni, hogy amit csinálok, az nem lehet semmi. És örülni tudni a nagy megnyugvásnak, A fájdalmat, örömet gyógyító halálnak."
"A modern állam politikai tehetségtelenségének leplezésére magas fokú dezinformációs tevékenységet kénytelen folytatni. Minél rosszabb a kormányzat, az államban annál több a hazugság. Régebben cenzúrának hívták azt a primitív, szelíd, de végképp elavult eljárást, amely az információt egyszerűen eltiltotta és elhallgatta. Ez még abban az időben történt, amikor ha valamit indexre tettek, hatását elveszítette, és azt csupán a legelvetemültebb direkt morál tartotta számon. Ma az államvédelem —nemcsak a sajtó, a rádió, a televízió, a film, a színház, az irodalom —hivatásosan és szisztematikusan foglalkozik a dezinformálással. Ezen kívül a behódoltaknak a hazudozást öntevékenyen kell folytatniuk, és művészetből, tudományból, közgazdaságból csak kellőképpen áthangolt információk kerülhetnek nyilvánosságra. Az időjárásjelentés sem lehet többé egyszerű adatközlés, hanem annak bizonyos tekintetben a kormányzatra nézve kedvező dezinformációt kell tartalmaznia. Ma körülbelül már csak a naptár és a menetrend információi megbízhatóak. A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie, hogy egyáltalán tudjon vele mit kezdeni. A politikai tehetetlenség épelméjű embert nem tud kormányozni. De ahhoz, hogy az embert de moralizálja, nem elég, hogy a sajtóban és a rádióban és egyebütt a meteorológiáig bezárólag a közvéleményt dezinformálja. A világot teljesen át kell alakítani. Ez folyik ma. A szisztematikus dezinformációt már a népiskolában el kell kezdeni. A modern államnak a rendszeresen kiépített hazugságra olyan elképzelhetetlen körültekintést, gondot és költséget kell fordítania, amely erejét meghaladja. Elég arra gondolni, hogy például a pedagógiában az összes tantárgyat a maga célja érdekében meg kell változtatnia. De semmi sem fontosabb, minthogy a történetet meghamisítsa. Ezen egész tudományos intézetek dolgoznak. A gyermek úgy nevelkedjék, hogy tényleges adathoz egyáltalán ne jusson és tapasztalata a valóságról ne legyen, sőt a hiteles információt rosszhiszemű ellenséges propagandának, a valóságot pedig elavult és meghaladott fikciónak tekintse. A modern állam nem a nép munkájának kizsákmányolásából és nem az alattomos terrorból, hanem elsősorban a dezinformált közvéleményből él. A becstelenségben keletkezett államot csak becstelenséggel lehet fenntartani."
Nem állítottál semmi olysmit, amit épp cáfolnom kellett/illett volna.
A világ népességének döntő része épp az elé van állítva, h el kellene fogadja a nyugati technológiai reasont. Ez valszeg már csak az erő-,és nyersanyagforrások kimerülése és a környiszennyi miatt sem jön össze.
"Európa kezdete, mondja Weber, Thermopülé, ahol néhány emberből álló kicsiny sereg a perzsa kolosszust feltartóztatta, és elesett, de a görögök szabadságát megvédelmezte. A csata értelme a következő: van valami, ami az életnél több, és ezért a többért az életet oda kell adni. Ez az európai életrend eredeti bázisa. Az európai ember dicsősége. Thermopülé után a keresztény vértanúk, a középkori szekták, Husz János, Giordano Bruno minden esetben az ember személy intakt voltának fenntartása, még akkor is, ha az életet oda kell adni. Ami ma történik, az a fordított Thermopülé. Az emberiség túlnyomó többsége a merő és a puszta életért, legyen az bármilyen szégyenletes szolgaság, ki amilyen jó pénzért csak tudja, a szabadság dicsőségét eladja. A magáéval együtt, természetesen, a másét is.
Ha az ember életének fix pontjáról leválik, széthull és visszakorcsosul. Az európai ember abban a történeti percben, amikor szabadságát elárulta, komolyságát elvesztette. A szabadság helyett jött az apparátus. A thermopülei egzisztencia helyett jött a senki.A mai hivatali és technokratikus apparátus, a hatalom és a munka és a magánélet, vagyis a teljes életrend átalakulása apparátussá csak úgy érthető, ha az ember tudja, hogy ez a szabadság elárulása árán keletkezett, és ez az árulás századok óta folyt és folyik, és ha tudja, hogy ez ellen ma már keleten és nyugaton egyaránt az emberiség nagy része megszűnt tiltakozni. Senkiségében az ember biológiai létéből is napról napra egyre többet kénytelen feladni, és ebben a senkiségében ma már elégedetten megnyugszik. Aki az életet az életnél többért odaadja, az szabad, aki ezt nem teszi, először szolga, aztán senki." ( http://hamvasbela.org/szavak/senki.html )
A moszkvai pszichiátrián kollokváltál, ugye? :-) De mondhattam volna akármely más fővárost is..
A szubjektumok valóságteremtő erejéről jól vélekedel! Namosthogyaztánám ki kicsodának a szubjektumában érezheti szabadnak/otthon magát az a nemmindegy.