A táncterem mindig itt ragyog,
de nem lesz mindig itt a táncmester,
Érezz és döntsd, de ne gondolkodj,
Ugorj, ha hív a végtelen.
Ha végre eltáncolod önmagad,
Ő csak mosolyog - és meghajol.
"A világ mindössze egy pillanatig tart. Az emlékezeted miatt gondolod folyamatosnak a világot. Ami engem illet, én nem az emlékezet alapján élek. Én annak látom a világot, ami: pillanatnyi megjelenésnek a tudatosságban."
„Az Önvaló felismeréséről vagy Isten eléréséről beszélünk – az időben. Nincs azonban semmi elérendő. Már most is az Önvalóban létezünk, s olyan sem lesz soha, hogy közelebb lennénk Istenhez, mint most vagyunk. Örökké áldottak, az Önvalóban létezők, a végtelen most vagyunk. Tudatosságunk töretlen, folytonos és örökkévaló. Mája, önhipnózis azt képzelni, hogy most mások vagyunk. Ébreszd fel önmagad ebből a hipnotikus állapotból! Az ego áltatja magát azzal, hogy két én létezik: az egyik, amelyiknek most a tudatában vagyunk [a személy], és a másik, a magasabb, az isteni, amire majd egy nap ráébredünk. Ez nem igaz. Csak egyetlen Önvaló létezik, amely teljesen tudatos most és mindörökké. Számára nincs múlt, jelen vagy jövő, mert túl van az időn."
"Az a megfigyelő, aki úgy érzi, hogy különálló, állandó énként létezik, csupán egy narratív konstrukció. Nincs olyan entitás, amely „megfigyelné” a tapasztalatokat; a tudatosság egy olyan folyamat, amely önmagát reflexív módon alakítja, miközben nincs mögötte egyetlen, fix nézőpont vagy központ. Az én illúziója a kognitív rendszerek adaptív stratégiája, mely lehetővé teszi a hatékony interakciót a világban, de ez az illúzió megtévesztő, mert hamisan sugallja a szubjektív „én” létezését."
Azért vagy ideges, mert két ellentétes dolgot akarsz egyszerre. Ha különbséget teszel a gazdagsági (materiális) vágy, és a megvilágosodási (spirituális) vágy között, nagy bajba sodrod magad. Egy dühös ember vagy, nem egy spirituális ember. A szex feszültség, nem élvezet. Te vagy a probléma. A szent emberek által kínált megoldások rosszabbak, mint a drogok. Csak problémát tudsz teremteni, a megoldás nélküled vannak. A szeretet egyenlő az elkülönültséggel. Megértés csak a kettősségben lehetséges. Nincs olyan, hogy elme. A kérdezőt valójában nem érdekli a válasz. Valójában nincs szükséged segítségre, és nem is kaphatsz. A gondolkodás nem tud megoldani semmilyen problémát. A kérdéseid a már meglévő válaszaidból születnek. Minden válasz halott. Önmagadnak lenni a legkönnyebb, és legtermészetesebb dolog. Senki sem akar áltagos lenni. Nem létezhetsz illúzió nélkül. Olyasvalamivel foglalkozol, ami nincs is ott. Nincs mód arra, hogy elkülönítsd magad attól, ami van.
Ram Tzu tudja: Legkifinomultabb gondolkodásod Vezetett ehhez a zagyvasághoz. Nem más fedi el Az Igazságra néző kilátásod, Mint az összes tudásod, S mindaz, amit szentnek tartasz. Ha tényleg vágysz arra, hogy a leveleken táncoló Napfényben gyönyörködj, Akkor ablakaid Legyenek tiszták. Ram Tzu felteszi a kérdést: Ki pucol ablakokat?
Mit gondolsz, ki vagy? Különbözöl Istentől? Más vagy, mint Én?
Ha így van, Miből készültél? És az honnan ered?
Ne fordulj a tudományhoz segítségért, A fizikusok mind misztikusokká lettek. Nem mész többre velük, mint Ram Tzuval.
Ha tényleg van eszed, Hátat fordítasz és tovasétálsz, De gyorsan! Csak lézengj még itt, és minden esélyed meglesz rá, Hogy elveszítsd, mi kedves neked.
Eredj vissza a vallásodhoz, a templomodba, A terapeutádhoz, a díleredhez, az ásramodba, Ott talán még percnyi nyugalmat találsz. Egyszer már megtörtént. Itt csak az üresség vár rád, Semmi táplálék az egódnak.
Mi lenne, ha drága öntudatod Összezsugorodna és eltűnne? Hol lennél akkor te? Mi történne?
/Ram Tzu: Úttalan utakon/ Jobb nem is kockáztatni.
„Ő az az értelem, amely Atya és Mindenek Alkotója, akinek nevét Platón nem mondhatta meg, mert ő sem tudta; akinek megjelenését nem írhatta le, hiszen ő sem látta; akinek kiterjedését nem becsülhette meg, hiszen nem érinthette. Az isteni láthatatlan a szemnek, kimondhatatlan a hang számára, megérinthetetlen testtel, ismeretlen a hallásnak; csak a lélek legcsodálatosabb, legtisztább, legértelmesebb részének látható. Mégpedig hozzá való hasonlósága révén, és hallható a vele való rokonsága miatt. Istennek nincs mérete, nincs színe, nincs formája, sem anyagának más ismérve (pathosz-a), de semmi máshoz nem hasonlítható szépsége van.” Tyruszi Maximosz_
„Isten kimondhatatlan (arrhétosz), csak értelmünkkel megragadható, mert nincs neme vagy formája, sem differenciája, sem járuléka; sem minősége vagy a minőség hiánya, hiszen Ő nincs hiányában semminek, nem is részekből összetett; Ő nem hasonlít, de nem is különbözik semmitől; nem hat rá semmi; sem nem mozog, de nem is mozgatja semmi.”
Minden Gondolat viszony-lagos és ha ez a felismerés megszületik, akkor megláthatod, hogy a gondolatok által létrehozott viszonyokból tökéletesség nem születik. A Tökéletes a gondolatok mögött csak VAN ítélkezés és vélemény nélkül.
"Ram Tzunak van néhány kérdése hozzád… Kinek gondolod magad? Különb vagy Istenen kívül? Elkülönülsz tőlem?
Ha igen… Miből vagy? Honnan jöttél?
Ne a tudományban bízz. A fizikusok mind misztikusokká váltak. Semmivel sem hasznosabbak számodra, mint Ram Tzu.
Ha igazán okos vagy, megfordulsz És Gyorsan Elsétálsz ! Ha itt maradsz, elveszíthetsz Mindent, Ami kedves néked.
Menj vissza a templomodba, a templomodba, a terapeutádhoz, a drogdíleredhez, az ásramodba. Ott talán egy pillanatnyi békére találsz. Egyszer már megtaláltad ott. Itt csak üresség van számodra. Nem találsz itt táplálékot az egódnak.
Mi lenne, ha az értékes énérzeted összezsugorodna és meghalna? Hol lennél akkor? Mi történne?
