SZVSZ itt a véleménykülönbségek legfőbb oka az "elit" meghatározásának tisztázatlansága. Ennek persze vannak objektív és vannaxubjetív okai (de még mennyi). A szubjektívek közül a legjelentősebb, hogy az elitet magának mindenki úgy határozza meg, hogy ő is benne legyen. Ez alól persze én se vagyok kivétel: az én elitemhez tartozás legfőbb kritériuma, hogy az elit tagjai tudnak magyarul (nem írják ly-nal a birtokragot, pl. a mije szóban meg ilyesmi). Mások (pl. azok, akiknek valamilyük stb. van) egészen más szempontokat tartanak fontosnak, és ennek még a létezését is tagadják.
Nomármost megközelíthetjük a dolgot valamelyest objektíven is, de akkor mi itt mondhatni, mind egy szálig kimaradunk a klubból. Ebben az értelmezésben ugyanis az elit tagjai azok, akikről a hírexólnak. Azok tartoznak az elitbe, akik magánéletének eseményeit el lehet adni az írott és/vagy elektronikus sajtóban: ők azok, akikről az emberek akkor is beszélnek, ha nem muszáj.
Ebben az értelemben az elit tagja ez a Győzike (nem láttam még, de rengeteg hír szól róla), az elit tagjai a kukkolós TV-műsoroxereplői, a népszerűbb adók bemondói — és persze Bauer, Bokros, Gyurcsány, Orbán, Ferge Zs., Tompika, Fejtő F., Wahorn A., Müller P. Sziámi, Waszlavik Stb. L., sőt, még Áder J.(!) is.
Nomármost ez a hosszadalmasság annak érzékeltetéséhez kellett, hogy ez az elit nyivánvaló módon nem nélkülözhetetlen: egészen kiválóan meglennénk nélküle. Nélkülözhetetlenek viszont a minőségi munkát végző emberek, akik közé vígan odaérthetitek magatokat, miként Baer T.-t, Ferge Zs.-t, Fejtő F.-et és még sokakat másokat is az elitből és kívüle is. Ez a 2 halmaz ugyanis nem diszjunkt: vannak átfedések. A nagyon-nagyon szomorú éppen az, hogy kevés.
Bauer Tamás kb. másfél méterre ült Gyurcsánytól, a legelső sorban. Ez így korrekt, ezt kértem volna én is. Nem, nem gondolom, hogy olvassák a polforumot:))
Kilenc neves közgazdász az euró 2010-es bevezetését szorgalmazza 2005. október 14. 11:57
Az euró bevezetésének 2010-re tervezett elhalasztása súlyosan ártana a Magyarország versenyképességének, ezért a jövő évi költségvetés és a következő évekre szóló gazdaságpolitikai elképzelések újragondolását kéri 9 neves magyar közgazdász a kormányfőtől és a képviselőktől egy nyílt levélben. Ádám Zoltán, Bauer Tamás, Békesi László és Bokros Lajos a Horn-kormány pénzügyminiszterei, Mihályi Péter, Petschnig Mária Zita, Soós Károly Attila, Török Ádám és Várhegyi Éva "Eurót 2010-ben" címmel írt levelet. "Súlyosan ártana az ország versenyképességének (...), ha Magyarország 2010-ben a csatlakozó országok közül egyedüliként az eurózónán kívül maradna" - áll a dokumentumban.
Közölték, azt kérik Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől és az országgyűlési képviselőktől, hogy "gondolják újra a 2006. évi költségvetést, gondolják újra a következő évekre szóló gazdaságpolitikai elképzeléseket, és őrizzék meg az euró 2010. évi bevezetésének lehetőségét".
A szakemberek szerint a 2010-es időpont feladása a rövid távú pénzügyi kockázatok miatt is veszélyes lépésnek bizonyulhat. Úgy látják, most arra van szükség, hogy a benyújtott költségvetéshez ne a kiadásokat növelő és a bevételeket csökkentő módosító javaslatok szülessenek, hanem olyanok, amelyek a tervezett hiány csökkentésére irányulnak, és így az euró bevezetését is megalapozzák.
A kilenc közgazdász szerint az államháztartási hiány "nem valamiféle steril mutatószám", amellyel szembe állítható az emberek jólétét meghatározó bér- és nyugdíjemelés vagy a látványos közlekedési beruházások. "Az államháztartási hiány a társadalom minden tagját érintő realitás: azt fejezi ki, hogy mennyi terhet hárít a ma regnáló kormány, a ma működő országgyűlés a következő évekre, évtizedekre, hogy mennyit költünk el ma utódaink jövedelméből" - hívják fel a figyelmet.
Álláspontjuk szerint elemi érdeke minden magyar állampolgárnak, a kisnyugdíjasoktól a munkavállalókon át a vállalkozókig, hogy mielőbb euróval fizethessenek Magyarországon. Bátor lépésekre van szükség ahhoz, hogy az állami költekezés végre összhangba kerüljön a gazdaság teljesítőképességével, ahhoz, hogy a kormányon levőknek legyen merszük nemet mondani mindarra, ami indokolatlanul terhelné meg a jövőt - írja a kilenc neves közgazdász.
Ez a könyv leginkább gesztusaiban érdekes, Gyurcsány olyan hangnemben irt a Kádár rezsimről, és a Kádár okozta morális kárról, ahogy baloldali politikus nem szokott, és még a Horthy korszak békésebb éveiről is volt jó szava.
1. A könyv azért sikerült így, mert a kampánytanácsadók ezt javasolták. Ugyanaz a fülbemászó dallam, mint az Alegria.
2. Gyurcsány kezében nincs eszköz a hiány csökkentésére -- a költségvetés azért ilyen (és nem csak ez, de az előzőek is) mert nem csupán a megnyerni vagy megtartani kívánt választói rétegeknek kell ígérni és osztani, de a költségvetést közvetlenül megszavazó képviselők mögötti érdekcsoportoknak is. Az MSZP nem képes másfajta költségvetést készíteni. A lobbisták számára a ktgvetés egy közlegelő, ők pedig ülnek benne a csapdában. Az okosabbja még látja is, de a közlegelő csapdájának olyan a természete, hogy a felismerés nem visz előre a megoldás felé.
Mivel valóban kissé túlspiláztam ezt a pulóvertémát, ezért kompenzálok néhány értelmesnek (szánt) gondolattal:
Itt van például rögtön Geo kartácsé:
Nálunk a politikára mondják, de az "elitünkre" is igaz: akkor hajlandóak racionálisan cselekedni, amikor már végképp kimerült minden egyéb lehetőség :-(
Nos ez félig-meddig igaz. Félig, azaz a politikára igaz, az elitre nem. Mondjuk egyéni ízlés kérdése, de én a későbbiekben a "racionális cselekvés" helyett a "hatékony konszenzus" kifejezést használnám, hiszen a társadalom vonatkozásában racionális cselekvés elméletileg utópia, gyakorlatilag diktatúra. (Ezen szőrözésnek szvsz van jelentősége, kifejtése alább.)
Nos a magyar politika legutóbb hatékony kompromisszumra 89-90-ben volt képes. (A NATO, ill. EU csatlakozást szükségszerűségnek, nem pedig döntési alternatívák közötti választásnak tekinthetjük.) A magyar politikának tehát volt legalább egy konszenzusélménye. Na de a magyar elitnek milye volt, van? Sok mindene, a konszenzus azonban nem tartozik ezek közzé.
Feltétlenül nem is ez a jó elit dolga, de akkor micsoda?
Namármost többször hangoztatott álláspontom szerint nálunk minden hatalom a népé. (Nem irónia. Komolyan.) Ebből eredően konzervatívként (=/= Fidesz!!!!) azt vallom, hogy olyan politikusaink és elitünk van, amilyet akarunk. (Az "olyan, amilyet megérdemlünk" kitétel is igaz, csak kontrollként...) A politikusokat mi választjuk, ők a mieink. Ja hogy nem mindenki választotta őket oda, ahova?! Na és?! Nem tetszik?! Tessenek újakat megválasztani!!! (A másik ágacska a döntési fán: polgárháború.)
Na de mi közünk van a mi kis elitünkhöz?! Hát ő lenne az a jól szocializálódott puffer, amely a nép egyszerű gyermeke és az úri huncutok között közvetíti a választási cédulán beikszelt karika mögöttes tartalmát. Márminthogy mit kíván a magyar nemzet...
És tényleg, mit kíván a magyar nemzet??? Mszp vagy Fideszkormányt kíván a magyar nemzet??? Egy frászt! Bort, búzát, békességet kíván! Van-e eltökéltség a magyar nemzetben arra, hogy speciel költségvetési reformok árát megfizesse?
Mert szerintem nincs. Ez pediglen abból látszik fényesen, hogy a magyar politika nem meri véghezvinni a nagy rendszerek reformját. Azért nem meri, mert nem kapott rá felhatalmazást!!!
Akkor mit is várunk el a mi kis elitünktől? Hogy olyat közvetítsen a politika felé, amit mi nem is akarunk? A mi kis elitünk tehát teszi a dolgát, azaz a nagy büdös semmit.
A jó elit reagál a társadalom folyamataira. Hiszen az utcákat nem fogja elözönleni a nép "Költségvetési megszorításokat akarunk!" feliratú transzparensekkel. Az elitnek érzékelnie kell(ene), hogy mikor van itt az a pillanat, amikor ezt közvetíteni kell a politika felé. Jól látjuk, hogy éledezik valami ilyen igény, pl. Bokros Lajost egyre többször kérdezik;) Az igény mértékét azonban nem tudom megbecsülni, de szvsz messze nincs olyan mértékű, hogy az elit számottevően támogassa.
én nem hiszem hogy ne lehetne érthető szinten beszélni bármiféle bonyolult dologról. sőt. lehet hogy félreérthető vagyok, de én pont azt gondolom, hogy ahhoz kell a valódi értés, hogy valaki tudjon érhetővé redukálni amúgy csak bonyolult szakszintem tárgyalható dolgokat. de szerintem ezt az analógiák, és nem a rövidítés/elhagyás/primitívítés szintjén kellene megpróbálni. jó analógiát pedig kizárólag csak biztos tudással lehet találni.
jó tündéreknek hinni....tudod....az oviban legyógyulhattál volna már róla. az ilyesmi felnőttkorban minimum kockázatosnak tűnik :)))
A TV-k mutatták:))))) Ha kopasz vagy, akkor láttalak:)))))DDDDDDD Gyurcsány senkire sem hallgat, ill. csupán egyre, hatalomvágyára, arra mindenre képes, megváltó szindróma:DDDDD
teccet ez a rövid kis publik :) azon el lehet gondolkodni kedves Jo Tunder, hogy mennyiben utopia az elvarasod... mertha az a bizonyos eleve nem lett volna elszivva... es hamar el lett szivva, akkor letezik-e szandek a visszaadasra... szerinted? a vilag mas fertalyain a jo gazdpolt az elit csinalja, nem pedig konyveket, konfenerenciakat celebral rola. ezis egy fontos momentum, szerintem.
Légy idvez! Egyetértek. Annyi a hozzáfűznivalóm, hogy a kommunikációs zavar két oldalról is előállhat: vagy a befogadó, vagy a közlő részéről. Elképzelhető, hogy az egyik pontatlanul fogalmaz, a másik pedig felületesen értelmez. Egyszerre.
De azért elfogadom, hogy én vagyok a hülye. Inkább, minthogy visszakeressek és bizonygassam, hogy nem is, mert te. Újra elmondtad, így már értem és egyetértek.
én azt gondolom, vannak dolgok, amit nem lehet 1.0-ra butítani. és ennek kísérlete helyett például lehet jó analógiákat vagy példatörténeteket mondani. ehhez viszont nagyon magabiztos tudás kell. én sem szeretem az idegenszavas agyonbonyolítást. csak annyit akartam elmondani, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet öt percben elmondani, vagy 130 oldalban leírni. de semmilyen kényszer nincsen is erre.
olyasmiket nem írtam amiket te itten elővezettél. nem fanyalogtam. én abban reménykedem, hogy nem ez az elit. ez egy réteg, akiket ismerünk, mert mutatják magukat, de az elit az nem biztos hogy ez. ha pontosan akarom magam kifejezni, én abban hiszek, hogy az érték, az nem attól érték, hogy értéknek nevezi magát. hanem mert az.
szóval ha definiálnom kell (ilyesmit mondtál a végén) akkor a minőséget nevezném elitnek. a minőség az meg nem zárványosodik, nem is zárványosodhat, mert szükség van rá. egyszerűen működik. teszi a dolgát.
A három férfi tanácstalanul álldogált a szupertitkos kampányeligazításon.
Az első férfin, a titkosszolgán fehér pulóver volt, és a tanácstalanságának az volt az oka, hogy mindenkit ismert, de senkiről nem mondhatott semmit. A másodikon sárga pulóver volt, és azért volt tanácstalan, mert ő mindenkit ismert, még a titkosszolgát is, de őt nem ismerte senki. A harmadik férfin szürke kardigán volt, és azért volt tanácstalan, mert elvileg ő szervezte a szupertitkos eligazítást a független baloldali újságírók és az elsőkönyves miniszterelnök között, mégsem ismerte sem a fehér, sem a sárga pulóveres férfit.
A szürke kardigános férfi akkor még sem azt nem sejtette, hogy ezekben a percekben már formálódik egy cikk a Magyar Nemzet című újságban, ami leleplezi a szupertitkos kampányeligazítást, valamint egy index-topik, ami lerántja a leplet a Ferge Zsuzsa és Bokros Lajos különös kompromisszumáról.
A fehér pulóveres férfi tudta, a sárga pulóveres pedig sejtette, hogy a szürke kardigános férfi rendszeresen találkozókat szervez egy jól meghatározott redisztribúciós klientúrának, ahol aprólékosan megtervezik, hogy hogyan szívják el a költségvetési forrásokat.
Én ezt a kérdést most nem oldaltükrökben néztem. Hanem a politikai osztályt egységesnek tekintve, és az eliten is, a politikán is kívül maradt tömeget szintén egységes egésznek tekintve. Ha az elit csak önmagáért van, akkor nem elit. És nincs okunk eltartani.
„és én remélem, hogy sem ez nem az elit, sem pedig a másik oldali hasonló rendezvényen megjelenők nem azok. részemről azt díjaznám, ha az elit minden ilyesmitől távol tartaná magát.”
Ez is elég felszínes közelítésnek tűnik. Egyfelől a közérthetőséget azonosítod a sekélyességgel, ami sztem jellemző a mai elitre: úgy hiszik, ha bonyolult és rendkívül sok tudományos szakkifejezéssel tűzdelve értekeznek mindig és mindenütt a legegyszerűbb dolgokról is, az önmagában elitségük bizonyítéka. Én meg azt kérdem: ha az elit egymásnak gyártja az elméleteket, publikálja a kutatási eredményeket, csinálja a színházat, írja a könyveket, akkor ehhez a nem-elitnek mi köze? Mi haszna belőle? Miért kéne eltartania azokat, akik magasról szarnak rájuk? Másfelől azon fanyalox, hogy minek mutatkoznak együtt a politika szereplőivel, akik lehetővé teszik számukra, hogy miközben szarnak a nem-elitre, legyen jó pénzük jáccani a belterjes-bennfentes, kisded kultúrjátékaikat. Érdekes elképzelés. Akkor már csak azt mondd meg: az elit eszerint önmagát hitelesíti elitté? Attól elit, mert zárványként él a társadalomban, és azt csinál, amit akar? Vagy hogy van ez?
