Bár a szándékot, mármint a hazaszeretet amúgy ritka megjelenítését a mai zenében értékeltem, Geszti dalát eleddig én sem tartottam különösebben tartós értékhordozónak.
Most viszont, hogy már ilyen Tereskovafélék sikerrel kötöttek bele, járatják le, és néhány frusztrált kretén ezen felbuzdulva nyálát csorgatva fikázza tehetséges és elismert művészek munkáját, nos most már igazán magyar dal lett.
Ezekután már büszkén vallhatjuk miénknek. Mert nincs olyan magyar érték, ami ne szúrná egy másik magyar szemét.
Ez a dal is átesett a tűzkeresztségen. Ennek így kellett lennie, így már igazán Magyarországról szól.
Ne aggódjatok, jövőre győz a Fidesz, és a következő aug. 20-án Beregszászi Olga fogja énekelni a Lánchíd tetején azt a régi szép nótát, hogy "ott, ahol szenvedni jó!" (nehogy valaki elfelejtse). És akkor majd szeretni kell aztat.
Kiváncsi vagyok, mikor kerül sorra a Himnusz ! Ugye annak a zenéjét egy bizonyos Franz Erkel szerezte, aki otthon a feleségéval csak németül volt hajlandó társalogni !
Kiváncsi vagyok, mikor nőnek fel 1esek ahhoz, hogy ne azt nézzék, ki írta, hanem mit írt !!
Nem hallottam eddig, azt sem tudom ki az a Geszti, de R Dupres nevű zeneszerzőről sem hallottam, de van egy kanadai zeneszerző, lemezkiadó: René Dupreé. Talán róla van szó? Egyébként a szene szövege hihetetlenül ostoba, banális, közhelyes, a frazírozás magyartalan.
Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy mű minőségét az alapján tudják csak egyesek megítélni, hogy számukra kedves vagy visszataszító szerző követte-e el!!!
Hogyan merülhet fel olyan kérdés, hogy volt-e joga ilyeneket szerezni???
Elképesztő!
A "mű" maga kicsit gesztis, kicsit könnyed, kicsit ünnepélyes, de amikorra készült és ahogyan akkor előadták az kedves volt a szívemnek. Az, hogy azóta túllihegik már nem a szerző és előadó problémája, hanem a nagy magyar valóság része!
Mellesleg a megbírált rész: "arcodban látom a magam arcát" a legfinomabb nyelvi bravúr az együvé tartozás kifejezésére.
Lehet, hogy pont ez a fájó, hogy azt vitatják egyesek, hogy együvé tartozunk-e?