Tegnap megnéztem. Kétszer is. A Kecskés elég felejthető benne (tény, hogy nem annyira rossz, mint színpadon, de a film műfaja sokat segít), és nem értem, amit RP-rel kapcsolatban írsz. Azért, mert megdugta a bódéban?
RP. köztudottan imádja a feleségét, pont ezért az egyik legjobb poén, amikor azt mondja neki a fimben, hogy de elvennélek.
A másik, amit többször vissza is csévéltem az az volt, amikor a reklámújságot lapozgatja, Sanyi meg elbambul. Hát régen sírtam ennyit egy jeleneten. Horváth Lajos Ottó megerősítette a pozícióját nálam.
Csuja Imre is isteni, Szarvas nem egy nagy szám, Gáspár Sándor meg hozza a szokásos formáját.
Csak azt sajnálom, hogy Reviczky elment egy olyan irányba (már-már visszafordíthatalannak tűnik), hogy minden szerepét ugyanazzal a mimikával játssza, kicsit idiótán, amit a Família Kft-ben vett magára. Pedig hogy szerettem mint színészt, és mint szinkronhangot egyaránt. Na, majd a Kaktusz virágában kiderül, hogy tényleg irreverz-e a folyamat.
Nem értem Rudolf Pétert, mért sztárolja azt a csajt. Nézzétek meg (de inkább ne!) a csak bűnökben. Rettenetes. Mondjuk Almási Sándor méltó partnere volt a neurózis mint színpadképtelenségi tényező hiteles bemutatásában.
Filmben. Legutóbb Üvegtigrisben, elmebeteg a film, meg régebben nem tudom, miben.
A direkt komédiákat, amiket szilveszterkor szoktak nyomni, Csala Zsuzsa és társai, na azokat rühellem, ahogy vannak, de olyanban is láttam, viszont azok alapján nem ítélek, Üvegben nem volt rossz.
Ha már Brecht, az Újban láttam nagyon régen a Jó embert keresünk (A szecsuáni jólélek) címűt, Udvaros Dorottyával. Hát az valami isteni volt. Udvaros olyan jó volt benne, hogy csak tátottam a számat. Azóta sem láttam semmiben, csak a Glóbusz c. tévésorozatban, de abban is nagyon jó volt. Mongyuk a sorozatot is imádtam, Lukács Sándor ellenére.
Apropó Új. Tik láttátok mán valamiben Kecskés Karina művésznőt? Mi a véleményetek róla? Most a Turandotban játszik. Egy biztos, Menzel odáig volt érte a Még egyszer... próbáin. Látta valaki?
Zsótérnak vannak jó ötletei, de ha nem jön le, mit akar, akkor hiába. Ha meg kell magyarázni, mi miért van, akkor pedig nem jött le. Pl.: Várakozás: előtérben egy óralap, végig azon morfondírozik az ember, hogy ez most itten mért van? Zsótér egy interjúban elmagyarázta, hogy az a hold. Vagy A törpe: Az infánsnő udvarhölgyei kifejezetten zöld műtősruhában jelentek meg, műtőssapkával a fejükön. Mi ez a zagyvaság? Zsótér utólag megmagyarázta, hogy azért, mert ők az ibolyák. OK. Csakhogy nem derül ki. Ez pedig így szellemi maszturbáció. A Kaukázusi? Nos, a gyerekkar aranyos ötlet, csakhogy nem érted, mit énekelnek, teljesen elalszol, mire végetér a jelenet. És a rossebnek a nemeket cserélgetni? Hol van itt már Brecht?? Szóval, én nem megyek be többet Zsótér-rendezésre.
A Vígszínház nem jó, mert nem jó. Vagyis én nem szeretem. Sok esélyt adtam már neki, minden egyes darabban volt valami, ami agyoncsapta az egészet. Vagy maga a darab, vagy a rendezés, vagy egy-egy színész. Többet nem megyek oda. Nincs nekem erre időm.
Szerintem a színház szép lett, különösen az azt körülvevő park. Az ember tragédiája viszont egy tragédia volt, a Peer Gynt tetszett volna, ha a díszlettel nem rontják el. Jó volt az új fordítás, és a szereposztás is. Az onnan közvetített Buborékok viszont tényleg nagyon jó volt.
Az ember tragédiája óta én sem, ezt meséltem Neked valamikor, hogy mennyire hihetetlen szőnyegekkel van bévül elrontva, minden szinten más mintával, ugye jól emléxem?
Persze, a színek hasonlóan csodásak mindenütt.
Harmónia.
Télen mentem oda, magassarkúban, 2 mm-es lépésekkel a jégpáncélon...gondolkoztam, hogy levegyem-e a cipőt, és akkor talán nem halok meg.
Most jöttem A holdbeli csónakosról. A darab még tart.
Viszont cserébe megnézhettem, milyen rém ízléstelenül bírták felruházni belül az objektumot. Csak tudnám, miért nem bíztak meg ezzel egy kisiskolást, akinek van némi érzéke a színekhez. A aulában a fehér márvány lépcsőkre ezt a szőnyeget sikerült ráilleszteni.
Továbbá volt egy azaz egy kerekesszékes néző, akit az édesapja a kerekesszékkel a lépcsőn tologatott , mert a ruhatárhoz bizony négy lépcsőfok vezet, rámpa viszont egy se. Biztos van lift, de négy lépcsőfokért? Igaz, állhat (ülhet) addig a gyerek a keszonban, amíg a rokonok leadják a kabátot.
Még továbbá a zsöllyére (nagyon elegáns, hogy így nevezik a fölszintet) a második sorba szólt a jegyünk. Namármost ez egy MESEJÁTÉK volt (belátom, nem voltam elég körültekintő), következésképpen a mellettünk lévő háromgyerekes család 13500 forintot fizetett a pompás szórakozásért.
Azonkívül a halál derekán van az egész, még a Nyugatitól is macerás eljutni. Viszont szépen lobog a fáklya a színház előtti, ókori romokat idéző szoborparkban. Jól megnéztem, mert vélhetően mostanában nem járok arra.
Az Operával jártam így, nagyon szerettem volna megnézni néhány éve Bozay Attila: Az öt utolsó szín c. operáját, amiből mindössze három volt kiírva egész évadban. Mindhárom helyett Traviata ment, amit a néző csupán az előtérben tudott meg, a kirakott színlapról. :((
Azért kérdezlek Titeket, mert régen, én meg nem. De mint általában, belenyúltam, mikor kel menni.
Hogy működik ez, hogyha valaki beteg, elmarad a darab? Nem kéne beugrónak, másik szereposztásnak lennie? Mindig is ennyi darab maradt el, avgy csak pár éve van így?
Intézd kérlek, hogy a 10.-i előadás ne maradjon el!
