Nem a szerepre értettem, hanem a színészre, de mindegy. Szerintem zseniális az a pasi. Tormát már másban is láttam, hasonló figurát szabott abból a szerepből is, tehát gyanítom, nem az a kaliber, aki azt játssza, hogy hiteltelen. Csak ne utálnám ezt a szót.
Nagyon vígkedélyű volt, nem olyan, mint egy utolsó rohadék torokvagdosós hidegvérű strici, inkább, mint aki a délutánjait a kocsmában tölti a haverokkal, kicsit verekedős-káromkodós...
Én őt eddig nem nagyon ismertem. Ja, illetve pont róla akartam kérdezni, hogy nagyon hasonlít valakire (régebbi filmekről, és akkor a hasonmás öregebb színész kell, hogy legyen), vagy őt lehetett tévés darabokban, akármikben is látni, és nem hasonlít, hanem, ő az?
Meg még Tormáról nem tudtuk eldönteni, hogy nem hiteles, mert rossz, vagy annira jó, hogy direkt hiteltelennek tűnik, hiszen "csak egy rab".
Karácsony meg tiszta fiatal Szerednyei.
Detto. KIFELÉ. Néztük, hogy akkor most szünet, vagy mi van? A fiúk addig elálldogáltak, és várták a vacsorát..
Csak én éreztem úgy, hogy az 1750 pénz kicsit sok...azért a helyért? Nem mondom, miután kijöttem az előadásról, nem jutott eszembe ezen puffogni, mert az egyenlített, de akkor is...
TEmészetesen, erről egyébként ugyanazt gondoljuk, senki sem eredendően gonosz. Mindenki ártatlan, aranyos, tündéri angyalkának születik. :) Én gonosznak azt nevezném, aki olyan emberré vált, aki egyszerűen rosszindulatú, mindenkivel szemben. Szappan azokkal szemben válik gonosszá, akik elértek valamit az életben, vele ellentétben. Erre mondom, hogy a keserűségébe gonoszult bele. Jaj. Remélem érthető voltam.
Akartam kérdezni, hogy tetszett Törköly Borotva szerepében. Titeket is a börtönőrök zavartak ki a szünetben? Én speciel pont ott ültem, ahol állt az egyik, és közölte velem, hogy kifelé. Frappáns.
Szappan lesz a közellenség, aki saját életét akarja megbosszulni azon, akinek kitartó munkával sikerült. Hány Szappant ismerünk, és hányszor tör ki belölünk is! Szomorúszájúról pedig kiderül, igazságos bíró, és kitartó munkával érte el, amit elért, és amit egy irigységébe, sikertelenségébe belegonoszult ember tönkretesz.
Mi a különbség a belegonoszult és a gonosz között? Senki (vagy inkább majdnem senki) sem gonosz eredendően, de nem kezdek szituációs eszmefuttatásba, mert azt különbözőképpen gondoljuk.
Én is ebben a szereposztásban láttam, azért csodálkozom.
Nem azt mondtam, hogy Szappan gonosz ember, hanem hogy a keserűségébe belegonoszult ember. Annyira megkeseredett, hogy gigantikus irigységet érez a sikeresekkel szemben.
Érdekes. Mikor én láttam, ez volt a szereposztás: Lacikám: Bozsó Péter, Szappan: Nemcsák Károly, Művész: Karácsonyi Zoltán.
Lacikám, bíró:
Nemcsák Károly m.v.
Szappan, partjelző:
Karácsonyi Zoltán
Művész, partjelző:
Bozsó Péter
Szerintem totál összezagyválták a szereplőket, de lehet, hogy én emléxem rosszul. Az biztos, hogy Bozsó, a szomorúszájú a bíró, innen a konflikt, mert ezért megy el a nő, és ezért gyűlölködik Szappan, a lefokozott. Vagy felcserélődött a szereposztás? Holnap megmondom.
Egyébként Szappan sem egyértelműen negatív figura, emlékezz csak arra a részre, amikor a gyerekeiről beszél.
Nekem leginkább a mozdulat-, meg mimikapoénok tetszettek, Karácsony egészen zseniális, és bár először Nemcsák nekem is sok volt, a végére azt kellett mondanom, hogy jól csinálta. És elvárom, hogy a színészek ne röhögjenek a darabban, ami itt sikerült is, bár sokszor nagyon rezgett a léc.
Ők kifejezetten egy előadásra járnak, a Budapesti Kamara kisszínházába. Ha már, így láttam:
Érdekes darab. Könnyesre nevetjük magunkat, pedig elöttünk dráma zajlik, mondhatnám, társadalmi dráma. Végülis, az. Teli van azonban szórva gegekkel, annyira, hogy szinte vígjátéknak hisszük, pedig nem az. Lepusztult a színhely, ahogy lepusztult az ország, és a szereplök, akik ebben élnek. Elöször Szappan jelenik meg, akiröl mindjárt megtudjuk, feszíti az elégedetlenség, és minden bajának fö oka öszerinte a Szomorúszájú. Szinte robban a feszültségtöl, és gyülölettöl. Sajnáljuk, és egyelöre mi is ellenszenvvel gondolunk a Szomorúszájúra, aki elvette a Müvész élete szerelmét. Müvész másnapos, minden gondolata a saját boldogtalansága, rettenetesen sajnálja magát, és észre se vesszük, minket figuráz ki, annyira nevetünk rajta. Pedig nem nevetséges. Félresiklott ember, a végleg tönkremenés határán. Kicsit le is esik a képröl, színesíti a játékot, de a dráma a Szomorúszájú, és Szappan között zajlik. Lacikám már a megjelenésével ellenszenves, tipikus szépfiú, egyre inkább ellenszenves, az elsö felvonás végéig Szappannak drukkolunk, bár ö ekkorra már kiderül, jellemtelen furdancs. A második felvonás közepére fordul a kocka. Szomorúszájú már addigra is egyre rokonszenvesebb lesz, mert nem bántja Müvészt, akit pedig könnyen elintézhetne. Szappan lesz a közellenség, aki saját életét akarja megbosszulni azon, akinek kitartó munkával sikerült. Hány Szappant ismerünk, és hányszor tör ki belölünk is! Szomorúszájúról pedig kiderül, igazságos bíró, és kitartó munkával érte el, amit elért, és amit egy irigységébe, sikertelenségébe belegonoszult ember tönkretesz. Bár megmarad a remény, hátha ki tudja magyarázni a Bittnernél. Szomorúszájú: Mint már máshol írtam, nagyon szép. Jól is csinálja, amit csinál. Müvész: A darab szerint másnapos, itt meg tajtrészeg volt, de ilyen minöségében hiteles. Szappan: Egészen a drámai pillanatig mesterkélt, sok.
Tőlem??? Nem értem a kérdést. Nem akkora szenzáció, csak tetszett, most kipróbálom, hogy nem tévedtem-e.
Mollly
Nem kommandózok, minden hónapban talán kicsit sok lenne. Bár láttam, hogy több színház is játssza, vagy játszotta, talán az összehasonlítás miatt érdekes lenne máshol is megnézni.
Szóval nem. Nos, a Sóska kommandó a kedves CC, más néven Colin Crazy találmánya, akinek mindene ez a darab. Minden hónapban megnézi egyszer, és a társaságából egész csapat keveredett közé, akik már számtalanszor látták a darabot, van egy külön pólójuk is, a szereplők kézjegyével. Ők a sóska-kommandó.:)) Én is velük láttam a darabot. Nagyon aranyosak.:))
Hmm, lehet, h tudnom kéne, de... mi ez a bűn? Visszaolvasgattam, de nem találtam olyasmit, amiből megtdutam volna (aztán majd lehet, h a homlokomra csapok)
Vegyes érzelmekkel ülök és nézek magam elé. A vegyesség persze nem kérdőjelezi meg a zseniális előadást, nagyon jó volt. Éppen ez okozza őket. Jelen esetben Bertók vérezte össze magát, egyébként mindenképpen meg akarom nézni még egyszer. Most úgy érzem, hogy ezt meg kell. És hátha látom Hotváth L. O.-val is, rá is kívácsi vagyok.
Szembe ültünk a színpaddal, ha, ismerve a helyi viszonyokat, lehet ilyet mondani. Tehát a középső ágy bal sarkánál, jó lehetett onnan látni. A színpa szélére, hátra kevésbé ülnék, mint oda, bár amekkora az egész, biztos onnan is jó, csak más. Mindegy, nyilván a mi helyünk volt a legjobb a létező világok legjobbikában.
Ahhoz képest, hogy kezd foglalkoztatni a pszichodráma gondolata, végül is az zajlott az orrom előtt, csak ők játszották a játékot. Belegondoltam, milyen lehet, amikor ilyesmibe élesben belevonnak...lenne dolga a pszichiáteremnek. Vicces is volt, de leginkább megrázó. Amikor már nagyon komolyodott, és mindenki nyársat nyelve, kissé ijedt arccal ült, akkor jött valami oldó jelenet, ki lehetett engedni, mielőtt visszakeményedett a dolog.
Pl a drogos gyerek kishíján képen törölt egy nőt, aki pont az ő ágya mellett foglalt helyet, és a srác egyszercsak az ágyba kapaszkodva nagy lendülettel fordult egyet...ennél még az volt viccesebb, amikor az ágyhoz ragasztott halas befőttesüvegből (másik oldal) egy szintén nagy lendület kisegített némi vizet egy alatta ülő lány lábára, vagy valamijére, így egy percre ő is kiesett a feszült nézésből...
Nagyon érdemes megnézni, de feldúlt lelki állapotban tegyétek, aránylag nyugalmas nap után ideális.
Engem sem zavar. Valamikor sokat jártam egyedül színházba, és ha lenne olyan előadás, ami nem érdekli a társam, most is elmennék egyedül is. Az a behatás, ami az előadás alatt ér, úgysem osztható meg igazán, az csak a tiéd.
Jaja, úgy értem, hogy egy szh előadás egyszeri, és jó utána beszélgetni róla, és tudni, hogy ugyanazt láttuk. Vannak dolgok, poénok, amik - hiába nem improvizatív előadás - úgy alakul, hogy az egyikben benne vannak, a másikban meg nem.
A film meg századszor is hű önmagához. Valami ilyesmiért mondtam. Egyébként hangulatfüggő.
Egy színházi előadás viszont egyszeri és megismételhetetlen
Engem talán éppen ezért nem zavar... Mert mivel olyan "erős" élmény egy színházi előadás, nem is befolyásol nagyon (tehát annyira, hogy amiatt ne menjek el), hogy ülnek-e mellettem.
De fordítva nem igaz, mert van olyan ember, akivel külön jó színházba menni - tehát valamennyire mégis befolyásol...
