Valóban nem említették ezt a két napot sem (pedig március 22. és április 5. volt a következő két epizód), még valamikor korábban talán Vilma hozta szóba, hogy "elvettek egy csomó ünnepet". Meg még 1989 őszén ment a találgatás a tanárok körében, hogy ünnep lesz-e október 23.
Etus nem gyújtott gyettyát, de Szikszay halaláról egy őszi epizódban beszélt, virágnyelven célozva 56-ra, hogy belelőttek a házba, nem tudni, melyik oldal.
Lehet, hogy az 1989. évi történések után, de még az 1990-es választások előtt nem lehetett tudni, hogyan kell viszonyulni egy, a kommunisták által is elfogadott "jeles dátumhoz", oszt mindíg óvatos Maestro inkább nem mondott róla semmit.
Ha most nézed, március 21-ről (addig a dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltásának napja, később véreskezű kommunista terrorlegények hatalomátvételének napja) vagy április 4-ről (addig Magyarország hős szovjet Vörös Hadsereg általi felszabadításának napja, később Magyarországnak az orosz kommunista hadsereg általi megszállásának napja) megemlékezett-e bármilyen formában Mesterünk 1990 tavaszán?
Illetve ha most nézed, 1987-ben vagy 1988-ban gyújtott-e gyertyát Etuskó könnybelábadt szemmel 1956. október 23-a környékén? (Mert hogy amikor már lehetett tudni, hogy merre hány méter, akkor mindig.)
Egy ideje elkezdtem újranézni az Opuszt (úgy kell nekem), a 75. fejezetnél egy dolgot furcsálltam: 1990. március 8-án játszódott. Hogy lehet, hogy a mindig annyira aktuális teleregény egy büdös szót nem ejtett a nőnapról?
Verebest is elvesztettük rég. Nincs egy egyenes mondata, miközben számára az a fő póz, hogy ő kimódoltan és patikamérlegen porciózva ugyan, de csakis az igazat írja/mondja.
A kérdésem inkább az, hogy ki az, aki az ÉS szerkesztőségében nem utasítja el ezeket a rosszul megírt, unalmas, farizeus baromságokat.
Abszolút Opus-konform viselkedés mindenki részéről, ahogy Mester is alkalmazta Remekművében kényes témák esetén: van véleményem, de megtartom magamnak. De persze erősen ott van az is, hogy fortélyos félelem igazgat. Tényleg nagyon durva, hogy jelentős díjakkal elismert műűűűűvészek nem állnak ki kollégáik mellett, féltik a.... a.... mit is? Lehet, a Bátor Sir Robin díjra ácsingóznak, csak nem elszaladnak, hanem hallgatnak, abból baj nem lehet. Szerintük. De nincs új a nap alatt, kényelmesebb a húsosfazekak mellett szolgaként élni, mint hosszan, kilátástalanul, fáradozva vándorolni a bizonytalan szabadságért. De majd biztos eljön az az idő (hadd legyek optimista) pár év múlva, mikor tele lesz a média az önigazolásukkal: ők nem féltek a büfében megmondani a véleményüket, kérdezzék csak meg az itt ülő kollégát, aki szintén elmondta nekik kendőzetlen véleményét. Lásd Etus és az '56-os megemlékezések, amikor már tartósan forradalomként kezelte a történelem, a politika, Mester bátran kreált Etuskónak hősi-tragikus múltat, amiről Etuskó nem fél beszélni, amikor már senkinek abból baja nem lett.
Dohogunk ugyebár, hogy régi, "legendás" színészek, ad abszurdum a "Szomszédok sztárjai" nem szólalnak meg nem hogy politikai, de szorosan vett szakmai kérdésekben sem, mert félnek, hogy 80 évesen elveszik a nyugdíjukat, a fiuktól az éttermet, vagy a strandot, satöbbi.
(Amúgy Verebes ÉS-beli egotrippjei különösen bosszantanak, mert úgy mond végtelenül bölcs dolgokat, hogy valójába nem mond semmit.)
Nos, Hartai, a dán megszólalt, kicsit allegorikusan, de egyértelműen, amiért elismerésem, bár persze egy normális országban ez lenne a minimum:
Szerintem a kolto inkabb azt mondja, hogy az a teny, h egyszerre, ugyanabban a korszakban volt mindket sorozat a nezok kedvence, az sokat elmond a nezokrol, nem, hogy az annyival meghaladta volna a "nagy"elodot. Szoval, h annak ellenere tok egyforman szar volt mindketto, h a Szomszedokrol azt gondolnank, h rendszervaltas elotti sorozat, mert lassu es olyan a szemlelete, a Familia meg az uj idoknek uj dala a szabad vallalkozasokkal es valasztasokkal. Szoval, h a szar konstans.
Amihez lazan illeszkedik, amit a minap olvastam egy Kadarrol szolo cikksorozatban es nem akartam hinni a szememnek...pedig tenyleg az is sok mindent megmagyaraz, ami ma van:
"Csak néhány megállapítás a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung egy 2020-ban publikált felméréséből a témában: a megkérdezettek több mint fele szerint a Kádár-rendszerben összességében jobb volt az élet, mint a rendszerváltás után; a magyarok többsége jobban élt; rend volt és társadalmi béke; illetve csak a válaszadók 40 százaléka ért egyet azzal, hogy az országban nem volt szabadság."
Nem tudom, mire gondolt pontosan a költő, de ha szerinte Gát remekműve, az idegesítő Esztergályossal súlyosbított, már ugyancsak a feledés homályába veszett Família Kft. volt a követendő út a Szomszédokkal szemben, az is vicces....
Attól, mert a Szomszédok olyan volt, amilyen, attól még a Família nem lett jobb.
Úgy emlékszem, évekig ő volt a Mokép heti filmajánlójának konferansziéja. Nagyon vártam mindig a friss adást. Akárcsak a "Műsorainkat ajánljuk" című heti előzetesgyűjteményt, illetve a kerettörténetbe ágyazotta hasonló céllal készült gyerekenek szóló "Idesüss!"-t.
Mai aggyal felfoghatatlan, hogy ilyen jellegű adásokat így tudtunk várni, azoknak így tudtunk örülni - hogy egy sima ajánló önűálló műsorértékkel bírhatott. Márpedig bírhatott!
Egyrészt uborkazezon van. Másrészt az egyik fakulásnak induló ex-celebritás semmittevéséről kiadott cikk hozza a másik már eltünts osemvolt celebritás semmittevéséről szóló írástt. Legutóbb Csonka Bandika mesélt róla, hogy az adott héten iksz hét után ismét egyűttkávézott a volt (Familiás) kollégáival. Ahol mit tesz Isten, ez a méltán elfeledett akcentusos szatyor is jelen volt. És mivel a nosztalgiafaktor erős, hát megfuttaták ezt az alapsemmit az ő ámerikás szemszögéből is.
Mester milyen pompás fejezetet írna. Bár a dolgozó kisnyugdíjas általában pozitív hős, de Janka néni Drágajutkám és a Vágáschi család rosszallását kiváltva ilyen úúúúri huncutságra költi a pénzt. Feri hiába keccsöl, csak egy akciós ventilátorra telt belőle, az is részletre. Szerencsére a nyári tábor hűvösben, erdő szélén, patak partján van idén, ahol Jutka tanárnő a táborvezető, Feri bácsi pedig a táborozók örömére a délutáni fociról gondoskodik.
Úgy tűnik, még a tartalomipari munkás is tisztában van írásműve rendkívüli aktualitásával, mert rendkívül viccesen, a beszólogatásokat megelőzendő így kezdi:
"A Hány Bőrt Lehet Még Lehúzni A Szomszédokról, Ennyire Uborkaszezon Van? Kommentkommandó kérésére".........hihihi, ahogy Bástya Béla tanárbácsi mondaná.
Én nem tudom, miben segíti az a közbeszédet, ha egy Verebeshez hasonló, közismerten egész életében sokat kereső és nagyon sokáig klasszikus tücsökként élő figura emlegeti fel az átlagnyugdíjasok anyagi mozgásterét.
Kovács István sosem volt egy karakteres pasi, a Trokán meg az. Nekem Kovács István olyan, mint Gubás Gabi nőben (és egy másik korosztályban): szabályos, szép arca és mosolya van, de felidézhetetlen a pillantása, a mozdulata, a hangja, a mindene.
Semmije sincs, ami érdekes lenne.
Trokán Péter se egy kiköpött Trokán Nóra-:)))), de azért lényegesen karakteresebb legalább a nézése, mint Kovácsé.
Épp azt írtam, hogy talán kétszer ki tud ilyet fizetni egy átlagnyugdíjas. Igen, a többiben egyetértek. Lényegében megszűnt a szociális háló, s ahogy láttam a szombati meneten, a szabadesés valami nagyon addiktív dolog lehet, mert épp azok élvezik a leginkább, akik a legszabadabban esnek.
Egészen biztos, hogy nagyon sok ilyen színészt találni még.....
Nyilván azt hiszi az ember, hogy ha anno sokat szerepelt, akkor az garancia arra, hogy idősebb korában is legalább be-behívják szerepekre, de szvsz még a pasiknál sincs így (a kiöregedő színésznők ugye még annyira sem számíthatnak...lsd Amy Schumer videója: https://youtu.be/XPpsI8mWKmg?si=ijQfNJl3Xu-sf_Eb). Másnak meg még az sem jön össze, holott ugyanolyan jó színész, hogy országosan ismerjék az arcát... mondjuk a Katona vagy az Örkény társulati tagjait nem tudom, mennyien ismerik fel arcról (max. hangról, ha szinkronizálnak)
Kovács meg abszolút egy snájdig hapsi volt mindig, de hogy színésznek AMÚGY mennyire volt jó, ha megvernek sem tudnám megmondani. Amiben én láttam, ott tuti nem kellett ennél többet adnia magából. (hasonlít ebben Trokánra, akit viszont mégis jobban felkaptak idősebb korára)
Kíváncsi vagyok, mi lesz pár tíz év múlva azokkal a mai sztárokkal, akiknek minden magyar filmben benne KELLett lenniük egy időben: Szabó Győző, Csányi, Lengyel Tamás (mondjuk, ő a közéleti dolgaival ebben a rendszerben nyilván kb. semmire), Kállóy Molnár, Scherer, Stohl... persze sok függ nyilván nem csak a tehetségtől, hanem a kinézettől: szvsz pont a jól kinéző egykori idolokra van kevesebb szerep itt is és nagyobb tér nyílik a karakterszínészeknek (tehát Kállóy és Stohl mondjuk jó v jobb kilátásokkal bír :-D ... bár mondjuk ők jó színészek is) Persze egy tisztes őszes halánték is lehet igény, de jóval kevesebb, mint anno a snájdig fiatal hapsik szerepéért, és ezekért az ezüst róka szerepekért egyre nagyobb a verseny, hisz mindenki, aki mondjuk elmúlt hatvan, versenybe szállhat a dögös nagypapi szerepéért (Trokán a Viasatos sorozatban, aminek mindjárt eszembe jut a neve.... 200 első randi... ahol ugyan férj volt, de idősebb).
Itt a topikban párszor volt, aki szóba hozta, hogy milyen régi sorozatokat néz (Dallas, Columbo és tsai, nagynevű sorik inklúzív): hát én megmondom őszintén, nagyon kevés az, amit ma újra tudok nézni.... De szvsz ennek nem csak a régi sorozatok minősége az oka: pl. könyveket is sokkal másképp olvasok. Épp az utolsó olvasmányomnál rettentem meg, hogy mennyire nem tudok már koncentrálni: egy tudományos ismeretterjesztő könyvet olvastam, ami még jó és érdekes is volt, időnként mégis simán elkalandozott a figyelmem, pláne ahol elkalandozott a szerző (aki, mint szakember nyilván szívesen, hosszan és sok mindenről beszél, ami az adott témával kicsit is összefügg) vissza kellett lapoznom, mert olyan voltam, mint Leslie Nielsen a Csupaszt pisztolyban, amikor az ügyön gondolkozik séta közben és egyszer csak egy hegytetőn találja magát Los Angeles felett és azt sem tudja, hol van...
Jó sorozatokba, amiket anno kedveltem inkább belenézni tudok. Mondjuk egy House ismétlésbe (az esettől függően). Kivéve az irodalmi feldolgozásokat: Büszkeség és balítélet sorozat, Abigél, Vuk mondjuk bármikor jöhet.... de ezek nyilván egészen más igényességgel készültek.
Nem akarok Lenke néni copy lenni, de szerintem egy mezei nyugdíjasnak 600ezer azért nem sima ügy... jó, nyilván, ha muszáj, a többség valahogy előteremti, ha nem ő, a gyerekei (mi vettük meg anyósnak, bár, ő a drágább, kisebbet szerette volna, szóval, az több is volt) De leginkább akkor, ha ez az első nagyobb egészségügyi kiadása, amit fizetnie kellene. Ha mondjuk már volt magánban egy csípő- vagy térdműtétje, netán szürkehályogot műttetett (mert gyakorlatilag értelmes időben, csak itt kap időpontot), netán kellett csináltatni egy protkót (ugye ott is már a beültetést preferálják, ami mondjuk 1 milkánál kezdődik) a privát fogorvosnál, akkor nehezebb.
Én ebben is megengedőbb vagyok: ahogy írtam szerintem igenis fel lehet használni a művészeknek a saját nimbuszukat, hogy ilyesmire felhívják a figyelmet (hogy aztán mi az eredménye, azt hagyjuk, mert nyilván ezek tudott dolgok, de hátha csak pár ember, aki egy olyan faluban él, ahol sosem járt még külföldi, rájön, hogy nem a migrénsoktól kell rettegnie, hanem attól, hogy egyszer olyan baja lesz, amit nem tud kalapkúrával kikezelni saját maga). Szóval én még Verebest sem érzem itt nagyon sutának... max. ő már annyira nincs megint a közéletben, hogy szvsz sokan azt sem tudják, ki ő.
Kicsit régebbi témához visszatérve: Sajnos vagy sem (ki-ki nézetpontja szerint döntse el) azt kell, hogy gondoljam, hogy Kovács Istvánnak teljesen igaza van és sajnálatosnak tartom, hogy őt ennyire félretolták.
Én a 2000-es évtized közepén döbbentem le, hogy a Csengetett, M'lordról 15 egyetemista közül senki nem tudta, hogy mi az. Pedig ott még csak olyan 10 év volt az elévülési idő (igaz, akkor még nem is ismételte valamelyik kábelcsatorna orrba-szájba), s nekem meghatározó élményem volt. Nem olyan rég megmutattam a kifejezetten jó humorú, még a történeti érdekességek iránt is érdeklődő 15 éves gyerekemnek, meg is értette, hogy miért gondolom viccesnek, de ennek ellenére sem bírta nézni sokáig.
A tévés sorozatok rosszul öregszenek. Biztos, hogy nem nézi senki a Szomszédokat sem ebből a korosztályból.
Pásztor Erzsi is végképp elhülyült. Vagy hülye volt mindig, csak nem tudtuk. Tényleg elképesztő, amit összehisztizik gyakorlatilag havi rendszerességgel.
Egyébként Verebestől / Verebesről olvastam a héten, hogy szegény teljesen megsiketült, s kell neki egy hallókészülék, amivel azért hall. A készülék 600.000 Ft-ba kerül, s "fogalma sincs, hogy egy átlagnyugdíjas ezt hogy tudja kigazdálkodni". Na, ez meg a másik véglet, mert azért egy 600.000-es készüléket még kigazdálkodik egy átlagnyugdíjas. Ha muszáj, nem is egyszer. Lehet, soha életében nem iszik pezsgőt, nem jár a komáromi színházban, nem viszi sofőr sehonnan sehova, de azért valahogy ennyi pénzt még előkerít ő vagy a családja.
Szóval itt is sikerül alá-, vagy fölé lőni a szintet. Szerintem az lenne a legbölcsebb, hogy egyszerűen ne panaszkodjanak ezek a sztárpozícióba beleöregedő nyugdíjasok az anyagiakra. Az se mutat jól, ha mindjárt éhen hal és szinte gyűjteni kell neki (Pásztor Erzsi), bár egyébként havi 10-et még mindig játszik; meg az se, ha valaki úgy vezeti fel, hogy neki van pénze, de fogalma sincs, hogy egy exesztergályos ezt mibűl fizeti ki. Pontosan tudjuk, hogy fogalma sincs róla.
