Sokat gondolkodtam azon, hogy kell-e ezzel a problémával foglalkozni. Ahogy az éves kábítószer helyzet jelentéseket látom, a helyzet évről évre rosszabb. A megelőzésre költött pénz milliárdos nagyságrendű. Egyre több szülő szembesül azzal, hogy a gyereke drogos lett, vagy bűnöző, mert kábítószert találtak nála. Hiteles és felelős szakembereket nem tudok. Ezért szeretnék erről a témáról vitát kezdeményezni.
A KEF-ek nél nem nagyon tudom, hogy mit csinálnak. Évente kapnak 1,200,000 Ft.ot , amit elkölthetnek, amúgy kifejezett szakmai munka nem nagyon látszik.
Érdemes elolvasni nagyobb városok drogstratégiáját, vagy az éves drogjelentéseiket. Vagy egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak, vagy beismerik, hogy évrő évre rosszabb a helyzet. Képzeld el, ha már az is eredmény, ha a romlás sebessége csökken...
Olvastam az interneten olyan drogstratégiát, ahol ki volt célként tűzve, hogy a városi KEF alakítson ki szoros kapcsolatot a megyei KEF-fel. Ami nem létezik abban a megyében.
Másik dolog: Amikor a kábítószer megelőzéssel foglalkozó szervezetek nyílt levelek küldtek a miniszterelnöknek, hogy nem kapták meg a támogatásaikat, bevallották, hogy évente 2 milliárd forint közeli összeg került ebben a témakörben felhasználásra. Ez azért durva nem, ha azt nézzük, hogy a kábszer jelenség csak romlik.
Ki foglalkozik azzal, hogy a gyerek, aki általános, vagy középiskolába jár, ne ott találkozzon a kábítószerrel életében először? A drogtáskás előadás, vagy a "szakemeberek" lebeszélő akciói elegendőek?
Az iskoláb ebben a témában a homokba dugják a fejüket. A felelősségük onnan kezdődnek," ha lenne tudomásuk a problémáról". Mivel nem sokat tesznek annak érdekében, hogy legyen, így nincs is semmi adatuk és felelősségük sem.
Több olyan iskola van, amelyik eleve elzárkózik a kábszer helyzet felmérésétől, mert az oktatási piacon ( üzlet !!! ) nem akarják a saját piacképességüket egy esetleges rossz kábszerhelyzet eredménnyel rontani.
Ott vannak a börtönök.
Szerintem ott is előfordul kábítószer, ahogy hallom.
Bekerül egy tolvaj, kijön egy kábszeres?
Ezekről a kérdésekrőn eddig nem nagyon hallottam a szakembereket nyilatkozni.
Vajon miért?
És ki fogja annak a szülőnek az érdekeit képviselni, aki egyszer csak arra döbben rá, hogy a gyereke biztonságosnak hitt környezete bevezette csemetéjét kábszer világába?
Az a baj a kábítószer prevencióval, hogy jó üzlet, sok szervezet ebből és, de nincsen mögötte teljesítmény mérés.
Akkor is kapnak pénzt, ha romlik a helyzet.
Azért ez más szolgáltatási területen nem egésszen van így...
Elolvastam a válaszaidat, beleborsództam, hogy mennyire hasonlóan gondolom én is. Nem mindig tudom ilyen frappánsan megfogalmazni a gondolataimat, pedig nagyon fontos, hogy beszéljünk róla... és tegyünk már a gyerekekért valamit. (De ésszel, és számolva azzal, hogy melyik cselekedetünknek mi lehet a következménye.) Persze ehhez ismernünk kell őket és nem csak "tartani" vagy eltűrni.
"igenis a probléma gyökerét, a lelkigyenge, beteg embereket és társadalmat kell kezelni hosszútávon, ugyanis nem egy drog elérhetőségén múlik, hogy az emberek destruktívvá és boldogtalanná válnak-e. " valahol itt a lényeg
Hogy jó-e amit csinálnak az dönti el, hogy bemernek e menni az érintettek és ha már bementek ott maradnak-e. Azért ezt egy városban sokan tudják, a helyi pszichologusok, a KEF tagjai...A pályázatoknál kell ajánló, és ha egy szakember aláirja, akkor elméletben garantálja a minöségi munkát...
Soha nem lesz olyan hogy nincs drog, csak legfeljebb olyan hogy XY nem probálja ki, vagy ha igen akkor mégse kattan rá...s ez már az összetetebb s nehezebb dolog...de erröl már irtam...
Ez félig igaz, de közben azok akik ebben dolgoznak civilként nem csak pénzt nem kapnak fizetségként, de az is gond hogy fentartsák az intézményüket, hogy fütség.
Tudod mit csinálnak?
Ha nyernek valamit bérre, vagy dologi kiadásra,, akkor a bért papiron felveszik, de valojában ott hagyják olyasmire amit nem fedeznek a nyert pályázataik...(pályázatok közöl felad 20-at az annyiszor kb 3000 forint, van posta költség, fénymásolás költsége, stb...) Megprobál olyan dolgokra pályázni, amire tud számlát szerezni, miközben szerez be használtan valami vackot...Amikor pályázatot ir kalkulál, hogy ha kérek 2 milcsit, akkor esetleg nagy szerencsével kapok 500 ezret és akkor a pályázati költségvetésben beír 3000 Ft-os orabért, közben 500-at akart adniu, beír 150 ezres tv közben 20ezert adna érte max...Szóval ir egy nagyolt költségvetést, majd modosit, de laggyakrabban a fizetések kárára...
Nincs könnyü és nincs kemény drog, mert nem csak az a lényeg, hogy mit, hanem hogy miéért...Ha csak kiprobálja a "könnyü drogot" s nem valami problémamegoldoként alkalmazza vloszinü megáll itt, ha viszont nem akkor neki a könnyü drog is kemény mert megmutat egy igen hatásos és olcso probléma megoldási technikát (az alkoholnál olcsobb). Hisz egy ütsebb fü kb 1000 Ft /nap jo helyeke, ha gr-ja 2500-3000 Ft, na meg nincs egy barát aki megtermeli...A pszichés függöség legalább olyan gáz, hisz nem maga az elvonás fizikai része kibirhatatlan, hanem az azt követö lelki ür, lelki problémák és itt már lényegtelen hogy mit használt...Legfeljebb annyiban nem, hogy bizonyos embertipusok bizonyos drogokhoz illetve megoldási dolgokhoz vonzodnak---van aki feakarja magát prögetni, van aki lazulni van aki vihogni van aki álmodni vágyik...
S hgy a társadalom szemetjei? Hát igen, mert egy drogbeteg sem tud csak ugy a cucchoz jutni. Ritkán fizetik a szülök, hogy ne lopjon, de ugye ez egy aljas visszaélés a szeretettel, mintha a villanyszámlát kérné a villamosszékhez....Van ki meglopja a családját, viszi elöször a saját ruhatárát, majd a tesoét, majd a szülökét, nagyszülökét, majd bárkiét, miközben szivat mindenkit, kanyhalozik...Viszont megkéne érteni, hogy aki ezt mondja nem az emberre mondja a szemetet, hanem arra amivé vált, az álarcra amit magára öltöt, a gyávaságra, hogy nem akart/tudot a saját arcába nézni. Nem a srácok a szemetek, de szemétként élnek, gondolkodnak, tesznek, miközben...Miközben olyan drága elesett lelkek, kik nem érdemlik ezt a pokoli büntetést, hisz bár szenved kimondhatatlanul szenved a család, a drogosnál senki sem tudja jobban mi az igazi kín...Az borzalom...s mögötte egy megtört kicsi lélek, aki ott a halál árnyékának völgyében retteg és kiált, kiált segítségért, de ha az nincs, ha az már nem lehetséges, akkor legalább egy kedves tekintet, egy megértö mosoly, egy értö fül s egy elárvult simogatás.... legalább egy emberi hang.
Ettöl még tudja, ö tudja legjobban, hogy az ami ö nem más mint szemét-
S hogy miért lesz függö, miért nem? Hát megette a fene ha minden kiprobáló ugy maradna, mert majdnem minden kölök kiprobálja, még akkor is ha a kedves szülötársak azt hiszik az ö gyerekük más, az tutira nem...Csakhogy mint irtam nem mindegy miért, hány évesen és hogyan, de legföképpen az nem mindegy, hogy miért mivégre kell neki...
A legfontosabb talán, de csak talán az lenne, azon tul, hogy normálisan nevelünk ahogy elöbb irtam, hogy a kiskamaszoknak, akik életkori sajátoságként is küszködnek az önértékeléssel az önismerettel segítsenek saját maguk fmeg-fel -ki ismerésében, legyenek már 7-8.-os kortól egészen érettségiik önismereti foglalkozások az iskolában, kis létszámmal, szakemberrel...
A tűcsere ártalomcsökkentés kérem szépen és nem hülyeség, bár kissé felesleges a kb 10 forintos fecsiárak mellett...
Ha szülöit tartunk a szülök nem jönnek el, pedig jön drogos szülö-gyerek akik beszélgetnének a dolgaikról...
A pedagogus mit tehet, hisz a drog fertöz, és ha megtüri a drogbeteg gyereket akkor tutira magával ránt mást is és különben is elérkezik az idö, amikor a többség már nem tanul...
A rendör is emberböl van, néha ki van a töke attól amit lát, de lépni csak akkor léphet, ha a dolog 100%, mert különben ö kap a pofájára zaklatásért...
Ha pedig hajnal 2-kor haza viszi a 14 évest könnyen a szülö vonja felelöségre zaklatásért...
A bíroság mit tehet, hisz éppen megsemmisitette a törvényt az alkotmánybíroság, ami ugyan nem volt jó törvény, de ez egy olyan probléma amire nem is lehet jót csinálni, hisz a dolog mögött nem elvetemültek vannak, hanbem beteg jelöltek, betegek, haldoklok...
A pedagogus-szülö többnyire egymásra mutogat. Pedig gyakorta szól idöben a pedagogus, csak a dolog pszichologiája folytán a szülök majd 100% homokba dugja a fejét, söt felháborodik a rosszindulatú feltételezésen,...
Miközben a drogos beteg, áldozat és bünös egyszemélyben...
Tovább is mondhatnám, de megoldást én sem tudok, csak azt hogy a megelözést kicsi korban kéne kezdeni, stabil háttérrel (akár 2 szülös akár egyszülös háttér az), stabil értékrendel, stabil helklyel a családban (tudja hogy nem kiszolgáltatott s nem arra van, hogy más öt szolgálja), tudja hogy ki is ö milyen, legyen reális énképe, legyen önismerete (ismerje meg saját magát, saját képeségeit, határait, s tudja ö egy független, szuverén ember, aki nem arra van hogy apa anya gyermekideálját teljesitse, hanem legyen saját maga ), engedjék kiskorától hogy megtanulja a konfliktus kezelés problémáit (ne a mama vagy a papa legyen az aki majd mindent megold) ismerje a felelöség fogalmát kicsiként is (tudja hogy mindennek van következménye és aki "a"-t mond mondjon "b" -t is és hát legyen meg a "bevállalása" a dolgainak s azok következményeinek). Ezek kicsikortol adagolt dolgok, ha nem tanulja meg az elsö 12 évben, akkor késöbb pokoli nehéz lesz és ez a szülö -pedagogus felelösége...
ez ott nem jó elmélet, hogy igenis a probléma gyökerét, a lelkigyenge, beteg embereket és társadalmat kell kezelni hosszútávon, ugyanis nem egy drog elérhetőségén múlik, hogy az emberek destruktívvá és boldogtalanná válnak-e. itt az alkohol, mint nagyon súlyos probléma, de még enélkül is, amíg ember az ember, a feszültségek, félelmek, torz lelkületek levezetésére találni fog kerülő megoldást. lehet, hogy heroinozik, és nem iszik, mert nincs mit, de akkor majd lerágja a nagylábujját, vagy megöli a gyerekeit, vagy macskátnyúz vagy halálra zabálja/éhezteti magát vagy a sinek alá ugrik - ha az embereknek és az egész társadalomnak nem tanítják meg a lelki egyensúly elérésének és Megtartásának építő, pozitív, és működő módszereit, gerenációkon keresztül hiteles példákkal, akkor még a levegővétel betiltása sem fogja megmenteni őket az egymást vagy önmagukat károsító viselkedéstől. tény, hogy könnyű a többi egészséget és erkölcsöt romboló dolog fölött elmenni, amíg az illető élve marad és bejár a gyárba dobozt pakolni, és aztán adót fizet - addig jó. de amíg nem cél a lelki béke, a boldogság, a szeretet, amíg az egész társadalom nem többet, mint önnön rövidtávú túlélését akarja, kicsikarni a 20-30 év tb-járulékot a félholt zombiemberekből, addig ez van. alacsonyra tenni a lécet és aztán még le is verni, hát könnyű. de nem jó.
Sajnos, igazad van. Nálam sincs a bölcsek köve, csak próbálkozom. Ma már drogprevenciónak hívják, én szeretetnek, odafigyelésnek, törődésnek, felelősségnek... és egy csomó más értéknek, ami -úgy tűnik- kiveszőfélben van. Nem kell címkézni, mert amint nevet adunk valaminek, jönnek az eszmék, az érvek, mellette és ellene. Felelősséget kellene vállalnunk végre a rózsánkért! És elviselni a hernyóit, ha meg akarjuk ismerni a pillangókat! (Bocs a szabados idézetért!)
Én azért nem gondolnám, hogy komplex probléma. Attól tűnik annak, hogy a kezelése során nem az igazi okokat próbáljuk kezelni. Emiatt nem eredményes. Amikor a dologra specializálódott pszihológus is tévedésben van a jelenség megítélésében. Amikor a drogost tekinti a társadalom szemetének. Pedig az valójában áldozat. A törvénykezés áldozata, azé a törvénykezésé, amely megállíthatná a drogok terjedését, de nem teszi. Én azt gondolom, a drogozás főleg annak a következménye, hogy hozzá lehet jutni droghoz. Ha nem lenne drog, azzal sem kellene foglalkozni, hogy miért válhat valaki drogossá. Nem a többezer drogos szociális körülményeit, lelki tulajdonságait kellene vizsgálni, mert ennek a felderítésére, kezelésére nincs esély. Nem adhatunk megfelelő lelki tartást a társadalom minden tagjának, mert nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy emiatt látszik komplexnek a probléma. A törvényhozók többnyire nem érintettek a meghozott törvények hatásaiban. Ezt sokszor a saját maguk védelmére hozott törvényeikkel biztosítják. Ebben soha nem hivatkoznak humanitásra. Humanitásuk ott kezdődik, amikor retorziókat kell definiálni bűnözőkkel szemben. Bár lehet, hogy ez nem humanitás, csak egyszerű előrelátás, óvatosság. Vagyis nem nálunk van a labda. De ha hozzánk kerül, nagyon bele kell rúgni.
Szerintem a gond ott van, hogy a kábszerezés elég komplex probléma. Például az alkohol mindenki számára elérhető tetszőleges mennyiségben, a halálos adag többszörösével is gond nélkül kisétálhatsz a közértből, még sem lesz minden ember alkoholista, csak azok, akiknek ez a stratégiájuk fejlődött ki a konfliktusok és nehéz időszakok átvészelésére. A drogoknál tovább bonyolítja a szitut, hogy vannak kifejezetten enyhék, amiket mindenki szív egyetemista korában, és attól még kiváló sebész-történész-mérnök-tanár stb lesz belőle később, és vannak durvább anyagok, amiket ha belöksz a vénádba, már nagyon nehéz kikecmeregni a témából. De szerintem még a durva cuccoknál is nagyon fontos tényező, hogy az illető milyen konfliktuskezeklést látott otthon, azt tanulta-e meg, hogy ha beszól a főnök, leiszom magam a sárga földig, vagy valami konstruktívabbat. Itt dől el, hogy az illető a buliban legurít néhány gin tonicot, esetleg elszív egy spanglit - vagy hosszabb-rövidebb távon ismert arc lesz a detoxikálóban.
A probléma komplexitásából adódóan nagyon hosszú, körülményes és igen kevéssé látványos folyamat a megelőzés, ifjúságpolitika, konfliktuskezelés tanítása, stb stb stb. Empatikus, hozzáértő szakemberek, jó tanárok kellenének. És még így is csak kb 20 év múlva kezdene látszódni az eredmény, egy választási ciklus meg 4 év. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy "lesittelünk mindenkit, aki csak hozzáér az anyaghoz", és Józsi bácsi, aki ugyan megissza a maga páleszét, de lövése sincs a témáról, megnyugszik.
A kedvesem egyszer drogügyben meginterjuholt egy pszichiáternőt, aki egyébként a legtöbb újságban kifejti, hogy "nincsenek könnyű és nehéz drogok, csak drogok vannak", és a beszélgetés hevében a nő azt mondta, hogy a "drogosok a társadalom szemétje". Amíg ilyen emberek dolgoznak a téma kezelésén, akik ennyire baromira differenciáltan látják a kérdést, mit várunk? A tanárok nagyrésze is kb ezen a ponton ragad le. Kiváncsi vagyok, nekik mindegy lenne-e, hogya gyerekük hetente lenyom egy fél üveg olcsó vodkát, vagy ugyanilyen rendszerességgel megiszik a haverjaival két korsó belga sört, mondván, hogy "nincs rövid ital és könnyebb ital, csak alkohol van"? Vagy talán mégis vannak baromi nagy különbségek a tudatmódosító szerek fogyasztásában?
Szerintem az első dolog az lenne, hogy különböztessük meg a dolgokat, és utána próbáljuk megérteni, miért lesz valaki drogos. És baromira nem a drogok miatt. Ma már egy hatodikos is hozzájut bélyeghez, és mégis a fiatalok nagy része anélkül nő föl, hogy függővé válna. Szerintem arra kéne végre rákeresni, hogy az a kevés mégis miért lesz függő. De ez már önvizsgálatot kívánna, meg azt, hogy rádöbbenjünk: szülőként, barátként, tanárként, egyszóval a szó emberi értelmében felelősként nem tettünk meg valamit, amit kellett volna.
Persze ennél sokkal könnyebb sittre vágni a "társadalom szemétjét".
Nekem úgy tűnik, hogy a politikusoknak kellemetlen a téma, hiszen közülük nem nagyon foglalkozik ezzel senki, viszont néhány önjelölt "szakembernek" kitűnő üzlet mind anyagi, mind kapcsolati szempontból.
Egyáltalán van megbízható adat arról, hogy mi a helyzet Magyarországon kábítószer ügyben? Attól félek, hogy nincs...
Statisztika: www.icsszem.hu oldalon megtalálod az éves drogjelentéseket.
Ebből láthatod, hogy évről évre rosszabb a helyzet.
Még az sem látszik, hogy kik is az igazi szakemberek ebben a témában.
Ott vannak Például a drogambulanciák. Nagyon jó amit csinálnak, de ha tűt adnak a drogosnak ( tűcsere program ) akkor bűnpártolás, ha elveszik tőle a kábítószert, akkor visszaélés kábítószerrel. Bűnözőnek tekintik a drogost, de képtelenek a kínálatot hatékonyan csökkenteni. Ha volnának szakemberek e témában, akkor nem pupillareflex alapján állítanák elő a szórakozó fiatalokat.
Olvasgatom a helyi kiadványokat droghelyzet felmérés ügyben, gyakorlatilag anonim kérdőívek többirányú értékelése. Persze megoldás ebben sincsen, úgyhogy a pánikban lévő szülő nem fogja megtudni, hogy mi a fenét tegyen, sem a pedagógus, akin a szülő számonkéri, hogy miért nem vette észre a problémát.
Emellett önjelölt szakértők dícsérik magukat napilapokban.
