A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
A Tifusz másik elnevezése az idegláz, amit a Pallas Nagy Lexikona meg is magyaráz:
"(gör.-lat. typhus), több akut, de egymással nem rokon fertőző betegség neve, melyek heves láztünetek közt folynak le s a pszihikai működést is súlyosan megzavarják, miért idegláznak is neveztetnek. "
Bővebben itt olvashatsz a tífuszról: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/100/pc010085.html#4
Elnézést, hogy úgy szólok bele a vitába, hogy magam nem néáztem utána a forrásoknak, azonban van általános tapasztalatom a terminológiateremtésről. 1858, különösen a tudományos nyelv vonatkozásában, még nagyon is a nyelvújításhoz tartozott. Ebben a korban számos olyan tudományos terminus keletkezett, amely azután nem terjedt el, esetleg csak egyetlen műben fordult elő, így tulajdonképpen hapax legomenonnak tekinthető. Talán a göböly is ilyen.
Az említett betegségek 1858-ból valók, ezért valószínűsítem hogy a gömöly gümő jelentésű lehet. Köszönöm a hozzászólást, tényleg elgondolkoztató hogy egyes szavak jelentése évszázadok alatt mennyire megváltozik.
Én a gömöly-lyel kicsit óvatosabb lennék. Bár valóban elképzelhető, hogy igazad van, se történeti, se tájszótárban nem látom nyomát, hogy a gümőnek lett volna gömöly alakváltozata. De ez valóban nem elképzelhetetlen. Viszont akkor figyelembe kell venni, hogy a gümő elsődleges jelentése (1751) a ’daganat, kinövés’ volt, s csak később foglalódott le a tuberkulózis dolgaira (a gümőkór első adata 1847-ből való), legalábbis nagyon jó lenne tudni a gömöly-adataid idejét. Én most az agygömöly-lyel kapcsolatban inkább az ’agydaganat’-ra tippelnék, de azért ez csak tipp.
agyacs ’kisagy’ (címszó A magyar nyelv nagyszótárában), első adata 1828-as, Bugát Páltól való.
Az agygerinces adatokat olvasd így: agy-gerinc lob stb., tehát ’agyat, illetve gerincet érintő; cerebrospinalis’.
Az agykér nem ’agykéreg’, hanem ’agyhártya’ (l. újfent A magyar nyelv nagyszótárát). (Hozzáteszem azért, hogy az agykéreg 1787 és 1847 közöttről adatolhatóan ’agyhártyá’-t jelentett, s csak 1885-ből van a mai jelentés első adata.)
Én is töprengek egy jó pár régi betegségen. Pl: agygömöly, gömölykór, a gömöly szerintem ezekben az esetekben gümő jelentésűek lehetnek tehát agygümő - agyérelzáródás?, és gümőkór - TBC. Agyacs ellágyulása - valószínűleg az agy egy részének lágyulása. További "agyas" töprengések: agygerinczlob, agygerincz buroklob, agygerincz hártyalob, agygerincz toklob, agykérlob. A lobról tudom hogy gyulladást jelent, az agygerinc még nem világos számomra hogy mi lehetett, az agykér pedig az agykéreg lehetett.
Az nem kérdés, hogy a rosseb etimológiája a rossz seb, de ettől még a jelentése tipikusan ’szifilisz’ volt. Nyilvánvaló persze az is, hogy a betegségek leírása, osztályozása stb. időről időre változik, de valószínűleg itt a tipikus jelentés egybeesik egy ma leírt betegséggel.
Mi lehet a vérfolyás, ereszkedés, sinló'dő nyavaja, grippa, bélfájás, mirigy melygyulladás, belső nyavalya, torokgyik süjj, ráksüjj, belső támadás, szamárhurut, nehézség, náthaláz, hosszas betegség, száraz betegség, forró betegség, vízi betegség?
Te mindig túl akarod specifikálni a dolgokat. Maradjunk csak a ’görcsök’-nél. A tetanusz (tetániás görcs), a magas láz (lázgörcs) stb. mind tud még görcsöket okozni az epilepszia mellett.
Ez tényleg kimaradt. A marasmus egyszerűen ’sorvadás’-t, azaz fokozatosan kialakuló, kóros soványságot, alultápláltságot jelent, vö. <http://www.gyogyszerabc.hu/morbus/index.phtml?pid=210010&ddg_id=41953&dg_l=e&dg_nev=&lapid=1>.
Minthogy a tüdőtbc is ilyennel jár (ill. nagyon gyakran fordítva: az alultápláltság miatti immungyengeség vezet a betegség kialakulásához), ezért van, hogy a ’sorvadás’-t régen ’tüdőtbc’ értelmében használták. De ez nem kizárólagos, mindig használható maradt az eredeti tüneti értelmében.
Hogy válaszoljak: a kérdéses személy esetén a marasmus ’sorvadás, alultápláltság’ jelentésű. Ennél pontosabb megfelelőt biztosan nem adhatunk. A 82 éves életkor azonban valószínűsíti, hogy ennek hátterében az időskori leépüléssel járó anyagcserezavarok álltak (magyarul a végelgyengülés). Azonban ez csak a legvalószínűbb opció, az is lehet, hogy a menye – bosszúból a korábban elszenvedett atrocitásokért – halálra éheztette, és azt sem lehet kizárni, hogy valami krónikus betegség szövődményével (akár a tbc-ével) van dolgunk.
Egy kérdésem még megválaszolatlan maradt> A marasmus senilis ha jól tudom végelgyengülést jelent, de egy személy 1855-ben 82 évesen marasmus-ban halt meg (egy angol cikk szerint ez tüdővészt /consumption/ jelentett a 19. század közepén, vagy lehetséges hogy itt is végelgyengülést jelent?)
Hogy miért vihették Hejcére, ahhoz jó lenne tudni, hogy mikor? Hejce, saját bevallása szerint egyházi nagybirtok a XVIII. sz. végétől.
"A vallási villongások századaiban sűrűn váltakoztak az egyházi és világi birtokosok, míg gróf Eszterházy Károly egri püspök - a jó hejcei borok kedvelője - a XVIII. század végén a kassai szemináriumtól visszaszerezte a falut és pompás kastélyt épített benne."
Nézve az úrbéri összeírásokat nagy szőlőültetvények voltak arrafelé, már a XVI. századtól, szóval - ez félig vicces, mert feltevés - ha nem börtönbe, elzárásra, akkor lehet, hogy kapálni...
> csak azt nem tudom, hogy a mondatban miért Janus-t használtak, s miért nem Joannes-t?
Talán ezért, mert a János (Janus) volt a valódi neve, a Jo(h)annes, csak fordítás. Az eredeti tulajdonnevek nagyon nehezen fordulnak le, mi magyarországi szlovákok is pl. gyakran használjuk az anykönyvezett magyar keresztneveket szlovák szövegben is, és gyakran, amikor "tiszta" szlovák szövegre törekszünk, akkor is be-becsúszik egy-egy magyar alakban megnaradt tulajdonnév (miközben egy-két mondattal azelőtt meg azután a szlovák formáját hazsnáltuk).
> Ezek szerint elvitték és nem önként távozott el Hejcére?
Lehet, hogy önként vitette magát ;) A szöveg passzív szerkezetet használ, amely azt sugallja, hogy nem maga ment, hanem vitték. Hogy járásképtelen volt-e, és ez az akarata szerint volt-e, az a szövegből nem derül ki.