A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
Ujabb kérdés: szerintetek miben halt meg Nagy Sándor? Multkoriban láttam erröl egy tv-vitát, több tézis van erre: 1. malária, 2. mérgezés, valami olyan szerrel amit a részegek kijózanitására használtak akkoriban, de tuladagolva halálos lehet 3. valaki bedobta a madár-influenzát, mert a monda szerint valami jóslásnál az égen húzó vándormadarakat figyelték, és kettö lepottyant, szemmel látható ok nélkül. Ez persze rossz ómennek értelmezödött, és Nagy Sándor meg is halt nemsokkal utána. Ezért, a mai ismeretek alapján valaki a szárnyas-influenzára tippelt.
Bár májcirrhozis is lehetett, mert N.S. mértéktelenül evett-ivott...
Legyünk benignusak: orvosokról van szó, nem történészekről. A megoldás talán az lehet, hogy az 1556. évi járvány volt az első, nagy területet érintő járvány (epidémia), azt megelőzőleg csak hadseregeket érintő "belső" járványok (endémia) voltak. Schulteisz egy cikkében* legalábbis ilyen distinkció van: a morbus hunracust elsőnek 1529-ben említi, mint a Bécset ostromló törököket sújtó betegséget, viszont 1566-ra jelez egy egész Dunántúlt érintő, német hadseregből kiinduló megbetegedést. (N.B. Ez az 1566. lehet hogy ugyanaz lenne, mini Riskó 1556.-a??)
Ami a 30.000 illeti az ott és akkor meglehet, hogy túl sok, de elképzelhető, hogy ez voltaképpen a polgári lakossággal együtt értendő, vagy több hadjárat összevont adata. Ettől eltekintve nagyságrendileg elképzelhető lenne, mivel Schultheisz 1686-ban Buda ostromakor 20.000 vérhas okozta halálesetet ismertet.
Némi időponti pontatlanságot érzek Fekete Lajosnál (melyet Kovács István is Riskó után idéz). Ti. először említ egy 1556-os járványt, majd a Joachim (brandenburgi) őrgróf - amúgy a máltai lovagrend akkori vezetője, az amúgy protestáns előljáró személyéhez köthető a johanniták leválása, de ez más téma - vezette Buda felszabadítását célzó birodalmi vállalkozását, ill. az annak soraiban bekövetkezett járványt.
Ez utóbbi ugyanis időben megelőzte az előbbit, 1542 júl-okt időszakában tettek vezetésével kísérletet Budavár 1541-ben történt török általi elfoglalását (ez az az ismert besétálós elfoglalás) követő visszafoglalására, amely kudarcba fulladt.(1542. szept.27-okt.8)
A http://gyorkos.freeweb.hu/ az 1541. évi hadjárat után áttér 1542-es események kronológiai tárgyalására.
Mindazonáltal a 30.000 járványban elhullott katona nekem soknak tűnik - e topik szempontjából nem is lényeges.
„Az nímet had köziben deghalál esik, számtalanon meghalának – írta Verancsics Antal –, nem is felette sokan hazamehetnének Nímetországba, hanem hideg miatt, dög miatt inkább mind meghalának. Mondják, hogy ahol egy bokrot találtak, hogy huszonötöt is halva bennek láttak köröle, mert egy kis hó esett vala, az hideg öli vala őket.” A derék olaszoknak csak a fele tértehett haza Itália kék ege alá.
A morbus hungaricus összetétel azóta többször értelmet változtatott, annak megfelelően, hogy mi volt az aktuális vezető magyar fertőzőbetegség, a Pallas nagylexikona (1893–1897) pl. még a maláriát tartja morbus hungaricusnak. A tbc értelem a XX. sz. elejének megfelelő átértelmezés. Korányi Frigyes 1900-ban kezd neki az első tüdőszanatórium építésének, és a tbc-s megbetegedések nagy száma miatt épült ki és működik máig a tüdőszanatóriumok (tüdőgondozók és -kórházak) országos rendszere.
Ez utóbbi átértelmezéseket tehát a magyar orvosok követték el: mi neveztük el "magunknak" a legsúlyosabb fertőzőbetegségeinket a korabeli orvostanban tanított XVI. sz.-i német elnevezést fel-felújítva.
Ezzel foglalkozott az Orvosi Hetilap egyik cikke, de mivel ez a szám nincs fent a weben, így egy ezt idéző Kortárs-cikkből tájékozódhatunk: <http://www.kortarsonline.hu/0106/kovacs.htm>. Ezért itt beidézem az utóbbiból lényeget:
Az a tudat, hogy a morbus hungaricus a tbc szinonimája, 1997-ben változott meg bennem, miután az Orvosi Hetilap 48. számában elolvastam dr. Riskó Tibor Valóban morbus hungaricus a tuberculosis? című cikkét. Ebben a szerző leszögezi: „A gümőkór okozóját Koch Róbert 1882-ben fedezte fel. A »morbus hungaricus« kifejezést azonban már több száz évvel korábban, 1547-ben egy marburgi orvos, Eychmann (Dryander) J. használta értekezésében.” A szerző azon tételének bizonyításához, hogy a morbus hungaricusnak annyi köze van a magyarokhoz, mint az angolkórnak az angolokhoz vagy a mongolidiótáknak a mongolokhoz, hosszabban idéz Fekete Lajos 1874-ben megjelent, A magyarországi ragályos és járványos kórokok rövid történelme című könyvéből: „…1556-ban hazánk földjén egy új, sajátszerű, az orvosok által addig nálunk nem ismert járvány ütötte föl a fejét, az ott táborozó császári német hadsereg közt szörnyű pusztítást okozott, s ez okon az orvosok azon járványos kórt »Febris castrensis« vagy »Morbus hungaricus«-nak, magyarul »hagymáznak« nevezték… […] A német birodalmi seregben, mely Joachim őrgróf vezénylete alatt, a törökök ellen indult, előbb a Buda előtti táborban, de leginkább a visszavonuláskor, járványos betegség ütött ki a hadseregben, mely 30 000 katona halálát okozta…” Riskó doktor e kór és a járvány történetének ismertetése nyomán összegzésül hozzáfűzi: „…a korabeli tanúk megfigyelései, írásai egyértelműen bizonyítják, hogy az úgynevezett »morbus hungaricus« alatt nem a tbc-s betegséget, hanem a fertőzött ivóvízzel és egyéb fertőző anyagokkal terjedő, járványszerű, gyors lefolyású tífuszos betegséget kell érteni! A »hungaricus« jelzőt azért ragasztották hozzá, mert a Magyarországon táborozó császári katonák között jelentkezett és pusztított. […] Azt is tudjuk, hogy Magyarországon, a közelben táborozó török katonák között nem pusztított a járvány, feltételezhetően a vallási szabályokkal összefüggő táplálkozási és a tábori egészségügyi rendszabályok következtében.” A magyarokra vonatkozóan egy elfogulatlan tanú, Kober (Coberus) Tobias 1685-ben az alábbiakat írta e járvány kapcsán: „…a magyarok minden vonatkozásban tisztábban élnek, és egészségükre jobban vigyáznak, mint az idegenek. Körültekintőbbek az ivóvíz kiválasztásában, és posványos vizet csak nagy szükség esetén isznak. A szomjúságtól gyötört német katonák azonban gyakran használták a mocsaras vizet ivóvízként… ezek voltak az eredendő tényezők, amelyek oda vezettek, hogy az ország a »németek temetője lett«.”
Örülök hogy betévedtem erre a topikra, nem vagyok orvos, mégis érdekes, mikor családfák, régi irások kerülnek a kezünkbe, megérteni hogy miröl is van/volt szó, azonositható-e valamivel ami ma is elöfordul a családban stb. Remélem érdekes orvosi-nyelvészeti adatbázis lesz belöle.
A kutakodásodnál talán segit tudni hogy nem csak a helyesirás nem volt egységes, de a neveket is hallásból irták még a XIX sz. ban is. Pl. nagyanyám vezetékneve az egyik anyakönyvben Günther a másikban Ginder, ami az osztrákos kiejtést követi. Tehát sok függött a dokumentumot kitöltö személy készségeitöl.
Az érdekesség kedvéért:
A Szent Antal tüze pontos forditása a herpes zoster Olaszországban ma is használatos népies nevének: "fuoco di Sant'Antonio" Németországban is használatos ma is még az Antonsfeuer elnevezés.
Azért volt fura, mert az egész községben csak az egyik ősömnél találtam meg ezt a betegséget. Sajnos ebben is halt meg 54 évesen.
Azért is kérdeztem, mert állítólag az ő egyik unokája is hasonló betegségben halt meg. Kíváncsi voltam, lehet-e genetikai eredetű, vagy csak a véletlen műve... Valójában akkor nem a mai értelemben vett rák ez, hanem fekély.
> ARCZRÁK, (arcz-rák) ösz. fn. Ráknemű fekély az arczon. Ez egy kicsit felületes meghatározás... Mi is ez pontosan?
Vö. vízi rák (noma), 20. hozzászólás. Mára nálunk már ismeretlen, de nem ritka betegség. "Igazi" terepe a tórpusi Afrika, ahol az esetek többségében 2-6 éves gyermekek betegsége.
A betegség ált. alultáplált gyermekekben jelentkezik valamely vírusos kiütéses fertőzőbetegség (kanyaró, himlő stb.) után. Valószínűleg egy ilyen kiütés másodlagos elfertőződése okozza az arc lágy szövetének gangrénáját (üszkös elhalását), amely az alattas csontokra is ráterjed.
patécs főnév -ot, -a v. -et, -e [ë, e] petécs [e] et, -e [ë, e] (elavult)
1. <Némely lázas betegség (skarlát, himlő, pestis stb.) következtében> a bőrön keletkezett kiütés, elváltozás.
2. Ilyen kiütésekkel, elváltozásokkal járó járványos betegség (kül. pestis, fekete himlő, skarlát, hagymáz).
Azt nem gondoltam, hogy „magától” alakult ki, de a nyelvújítás korában többféle szóalkotási móddal is éltek, ráadásul a szóképzéssel is igen szabadon. Így lehet akár az is, hogy egy ritka nyelvjárási szóval próbálkozott Bugát.
Kedves LvT!
Köszönöm a magyarázatokat, sokat segítettél.
Az itány szelelés bejegyzési idejét megnézem és beírom, amint tudom.
Még egyszer köszönöm.
üdv.: curlie
> Nem volt mindig világos, hogy mi az, amit forrás alapján állítasz, és mi az, ami saját fejlesztés [lehet, hogy csak én olvastam figyelmetlenül], de a korabeli forrásoknál jobb bizonyság nem nagyon van
Ennél a tárgynál a kettő nemigen választható szét: amikor egy forrás azt állítja, hogy a kérdéses baj "a testet lassan-lassan elfonnyasztó, halálhozó száraz betegség", akkor ezt nem adhatom be: végig kell vennem más forrásokban az ilyen "száraz" betegségeket: és ez utóbbi -- azaz a források összekapcsolása -- már erősen saját fejlesztés.
Ebből a szempontból igen jó a Pallas Nagylexikona, mert éppen kér kor határán van. Ez pl. a vörös himlő esetén a kanyaró címszóhoz utal, és ott sem említi a rubeólát. Ebben hát megnyugodtam és nem kutatkodtam tovább. És itt jön a te igazad, hogy a sját lent kifejtett elvemre figyelmeztettél: ha a Pallas korában így is lett volna, nem biztos, hogy korábban is így volt. (De gyakran nehéz az összes lehetséges kórképet véginézni, és én mégsem vagyok orvos, tehát aktívan nem [mindig] tudom felidézni a hasonló tünetekkel járó, "összetéveszthető" morbusokat.)
Vélem, ha az itány szó "magától" fejlődött volna ki a nyelvben, akkor már találni kellett volna egy előfordulását. Hogy nincs, az erősen amelltt szól, hogy egy meg nem gyökeresedett nyelvújításkori képzésről van szó, akkor pedig analizálható a korabeli hasonló alakulatkot alapján.
Persze jó lenne, ha curlie tudna dátumot is mondani az adat mellé (de nem hiszem, hogy sokan olvasnának itt nyelvújítás kora előtti anyakönyveket).
A rubeólát értem. (Nem volt mindig világos, hogy mi az, amit forrás alapján állítasz, és mi az, ami saját fejlesztés [lehet, hogy csak én olvastam figyelmetlenül], de a korabeli forrásoknál jobb bizonyság nem nagyon van.)
Az evény szándékosan nem teljesen pontos megfeleltetés volt, de lehet, hogy túl sok nyelvészetet tanultam Bugáthoz képest. A logika számomra abban látszott lenni, hogy az evés tipikusabb táplálkozás, mint az ivás, ugyanakkor igaz, hogy a gigáról az ember (= én) inkább az ivásra asszociál, mint az evésre.
„Mindenesetre a szónak mindenféleképp az ivással kell kapcsolódnia, mert egyelőre nem találok több olyan it- tövet, amelyhez mély hangrendű képző járul.” Az is csupán valószínűsíthető, hogy tő+képző alakú a szó.
„És a dolognak még zártnak is kell lennie, mivel egészségügyi problémát okoz, ha »szelel«.” Messze valószínűbbnek tartom a nyelőcsövet, de azt se tudjuk biztosan, hogy az itány szelelésben az itány szelel. Nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy a szelelés (pl. ’légzés’ v. ’bélgáz eltávozása’) itány, és akkor ez az itány melléknév is lehet (pl. ’csökkent mértékű’ v. ’hangos’ v. ’ bűzös’).
A 20-as hozzászólást a 24-esen kívül az alábbiakkal egészítém ki. A sejtésem jelentős részét (pl. görvény = görvély) azóta más forrásokból sikerült igazolnom. Ezen kívül:
nyakhártya baj: utólag vettem észre, hogy én ehelyett öntudatlanul is nyálkahártya bajt olvastam. Amit leírtam, az viszont tartható az alábbiak figyelembevételével.
Én a nyakhártya szó helyett a nyákkhártya olvasatot javaslom, amely a nyálkahártya korai neve. Egy forrás szerint ezen a XIX. sz. közepén különösen az alábbit értették: "nyálka elválasztására szolgáló hártya a torokban". Így a nyákhártya baj valószínűbben a torok-, garatnyálkahártya gyulladását, ödémás duzzanatát jelentheti, amely alkalmasint a légutak elzáródásához és így fulladásos halálhoz is vezethet (ilyen pl. a torokgyík = diftéria, krupp stb.)
nyakguta: a guta érelzáródás (embólia, trombózis) vagy érrepedés, vérömleny következtében fellépő súlyos vérkeringési zavar. (vö. agyhűdés #20). Úgy vélem a nyakguta esetleg a nyaki erekben fellépő elzáródás következtében létrejött "gutaütés" (stroke) lehet.
N.B. A vörös guta az orbánc egyik neve volt.
patécs-kürény: Ebből a patécs ismert (vö. #0, #20), a kürényre viszont nem találtam semmi adatot. Ezért én helyette a kütény olvasatot javaslom, amely így összekapcsolható a küteggel, vagyis a kiütéssel, pörsenéssel, takán kütény = 'kiütéses betegség' jelentésben. Ha ez igaz, akkor patécs-kütény = '(pntszerű) bevérzésekkel járó kiütéses megbetegedés'.
> A vörös himlőnél mi alapján veted el a rubeólát, azaz a rózsahimlőt?
Nem vetem el, csak a forrásaimban nem szerepelt ez a feloldás, így nem említettem. Utánaolvasva a Pallasban a rózsahimlőnek, ott latin néven szerepel: rubeola, magyar név megemlítése nélkül. Azt is elmondja, hogy két formája van: a vörhenyre emlékeztető rubeola scarlatinosa, és a kanyaróra emlékeztető rubeola morbillosa. Ez számomra azt implikálja, hogy régen nem különböztették meg a rubeólát, hanem a tünetek alapján két külön "betegségként" is megjelenhet.
És itt jön be iaterrel kapcsolatos vitám egyik konklúziója. Vélem, hogy az adott régi "betegségek" nem csak azt a mai értelemben vett betegséget jelentheti, amit itt leírunk, hanem mindazt még, ami a leírtakra hasonlít. Így vlsz. nemcsak a rubeóla maradt ki, hanem más az egész teseten vörös kiütésekkel járó betegség is, ami most nem jut eszünkbe (nem is feltétlenül fertőző, hanem pl. akár ételallergia is).
E szerint két helyen kell javítanom:
vörös himlő: a 20-asban elmondottakon túl takarhat esetleg rózsahimlőt (rubeólát) is. A rózsahimlő egy togavírus okozta, cseppfertőzéssel terjedő viszonylag enyhe, de nagyon ragályos kiütéses megbetegedés, főként gyermekekben, de legveszélyesebb formája a terhes nőket érinti, mert ekkor igen súlyos magzatkárosodást okozhat.
vörheny: a 20-asban elmondottakon túl takarhat esetleg rózsahimlőt (rubeólát) is. Az "egyéb" vörheny esetén a 20-asban elmondottakat azzal ki kell egészíteni, hogy azok a kiütések, bőrpirosodások számíthattak ide, amelyek az *egész testet ellepik*.
> A nyelőcső azonban gyanús, mert az inkább evény lenne – logikusan.
Szvsz étény, ui. ha itány < it[al] + -ány, akkor évény < ét[el] + -ény :)) Azt amúgy el tudom képzelni, hogy a különböző szócsintanászok különböző kifejezéseket alkottak erre is, így a kettő akár párhuzamas alak is lehetett.
A logikát viszont nem látom: a nyelőcső létére kívülről leginkább az ádámcsutka mozgása "figyelmeztet". És mivel többször iszunk, mint eszünk, így az ádámcsutka mozgása inkább az iváshoz köthető. Sőt iváskor feltűnőbb is, mert enni lehajtott fejjel eszünk, inni viszont felemelt fejjel, és így jobban látható a mozgó ádámcsutka.
Mindenesetre a szónak mindenféleképp az ivással kell kapcsolódnia, mert egyelőre nem találok több olyan it- tövet, amelyhez mély hangrendű képző járul. És a dolognak még zártnak is kell lennie, mivel egészségügyi problémát okoz, ha "szelel".
Az itány esetében nekem is e két szóelem sejlett fel. A nyelőcső azonban gyanús, mert az inkább evény lenne – logikusan. A nyombéllel kapcsolatos érved tetszik. A kor nyelvével és Bugáttal is sokat foglalkozó szakértő (Fábián professor emeritusra gondolok) biztos véleményt nem tudott mondani, de az ő szimata (érvek nélkül, viszont a kort alaposan ismerve) az igetöves összetétel mellett szólt.
[Közlemény: szívesem venném, ha iater pontosítana, ott ahol szükségét érzi.]
Amit nem említek, azt még keresem, vagy már előttem megválaszolták.
állgörcs: Mai szóval rágóizomgörcsnek (lat. trismus). Kialakulhat fogmedri tályog stb. következtében, de halálokként mégis a tetanuszos fertőzés („merevgörcs”) tüneti leírásaként a legvalószínűbb.
bőrküteg: bőrkiütés.
fekete himlő: Ezt ma is így hívjuk, az orvosi latinban pedig rendszerint variola vera (valódi, tulajdonképpeni himlő) a neve. Ez az a rettegett, rendszerint halálos betegség, amelyet egy poxvírus okoz. Ez a vírus az első élőlény*, amit az ember szántszándékkal kiirtott (ill. 2002-ben fog kiirtani, mivel akkor kell megsemmisíteni az utolsó laboratóriumi mintákat; hacsak addig be nem jön a „terrorista forgatókönyv”).
gyermekaszály: a gyermekek tüdőgümőkóros megbetegedése
nyakhártya baj: azt vlsz. nem lehet megfejteni, mert egyáltalán nem specifikus leírás; talán ödémát, nyálkahártya-duzzanatot érthettek alatt.
ragadós patécs: a patécsről már volt szó a 0. hozzászólásban, a ragadós patécs olyan fertőző betegséget jelenthet, amely pontszerű bevérzésekkel járt a bőrön.
szájrothadás: egyelőre csak tipp: szájpenész (lat. soor; a száj nyálkahártyájának gombás fertőzése, elsősorban csecsemőknél) lehet.
vízi rák: avagy vízrák, noma, cancer aquaticus. Az arcot, a szájkörüli részt érintő üszkösödés, szövetelhalás (gangréna).
vörös himlő: kanyaró (lat. morbilli); paramixovírus okozta, jellemzően gyermekeket érintő, vörös kiütésekkel járó (innen a név) fertőző betegség.
agyhűdés: avagy agyszélhűdés, szélütés, gutaütés; manapság: agyvérzés; legújabban stroke (sztrók). A hűdés önmagában egyébként bénultságot, bénulást, paralízist jelent.
csontszú: a csont szivacsos állományának fekélyesedése csonttuberkulózis következtében.
bélhagymáz: a hagymá(s)zról már szó volt a 0. hozzászólásban; annak alapján a bélhagymáz legvalószínűbben hastífusz.
bélzsába: a zsába szóval leginkább idegfájdalomra, neuralgiára utaltak. Hogy a belet illetően ez mit jelentett, még nem tudom pontosan, lehet, hogy erős bélfájdalomra utalt.
gyomorlágyulás: nem valódi betegség, hanem klasszikus műtermék (azaz amikor a maga vizsgálóeljárás okozza azt, amit találunk). Álljon erről itt a Pallas Nagylexikona meghatározása (1893–1897): „(gastromalatia), valaha a kórtanban nagy szerepet játszott kifejezés, voltaképen csak a holttestben támadó ellágyulása, sőt szétmállása a gyomorfalazatnak, azon maró befolyás folytán, amelyet a gyomornedv az élettelen gyomorfalazatra gyakorol”.
futó köszvény: a köszvénynek olyan állapota, amikor a tünetmentes periódusok sokkal hosszabbak, mint a köszvényroham; ill. egy kisebb köszvényroham, amely hamar megszűnt (köszvény: anyagcserezavar miatti húgysavlerakódás okozta izületi gyulladás, amely elsősorban a nagylábujjon jelentkezik)
pikkelyes vörheny: a vörheny szigorúbban véve a skarlát neve, ami egy Streptococcus okozta bakteriális fertőzés: a skarlátot a „névadó” skarlátpiros bőrkiütések jellemzik, de a betegség első hetének végén finom pikkelyes hámlás kezdődik. Talán ennek a fázisnak a kifejezett voltára utal a pikkelyes vörheny. Ugyanakkor tágabban véve bármiféle piros bőrkiütés, ilyennel járó megbetegedés nevezhető vörhenynek, így talán a pikkelysömör is.
sebzési dermet: vélem ez a dermet ugyanaz, mint a dermedet, ami pedig a tetanusz (a Clostridium tetani baktérium által termelt toxin okozta izomgörcs; vö. állgörcs fent) neve; ekkor pedig a sebzési dermet egyszerűen egy olyan tetanusz, ahol a fertőző baktérium egynyílt seben keresztül hatolt be.
hektika: avagy tüdővész, tüdőbaj, sorvadás, aszály, aszkór, sínlődés, sínlés, sínleg, görvély(kór), tüdőgümőkór, tüdőtuberkulózis, tüdőtbc, irodalmilag: morbus hungaricus. Mycobacterium – rendszerint Mycobacterium tuberculosis – okozta fertőzőbetegség, amely száraz köhögéssel, sorvadással, végül vérhányással jár. A mycobacterium elsősorban a tüdőt támadja meg, de kialakulhat a csonttbc (vö. csontszú fent), és az agyhártyát (vö. gümőkóros agyburoklob fent), a belet (vö. bélaszály lent), ill. a nyirokcsomókat (vö. bélgörvény lent) stb. is megtámadhatja.
bélaszály: a belet érintő tbc, béltuberkulózis.
frász: rángógörcs; leggyakrabban epilepsziás rohamot jelent, de más, a központi idegrendszert érintő megbetegedés (fertőzés, idegrendszeri irritáció) egyik tünete is lehet
fenesedés: üskösödés, fekélyesedés.
bélgörvény: Vélem, hogy-e görvény, nem más, mint a görvély, amely a tuberkolózis okozta nyirokcsomó-megnagyobbodás neve (ez ált. a nyakon jelentkezik). Így a bélgörvény (bélgörvély) a bélnyirokcsomók tbc-je lehet.
Ad itány: Ez engem akkor is a nyelvújításkori igei alapú -ány/ény képzős szavakra emlékeztet (talány, virány, sétány stb.). A valószínű alapige az iszik, vö. ital. Arra, gondolok, hogy nem a nyelőcső áll-e mögötte, mindenesetre egy olyan szerv(részlet)nek kell lennie, ami ki tud lyukadni (azaz szelelni). iater, te mit gondolsz?
Ad nyombél: Én a nyom főnévre tippelek. Az okom erre, hogy magát az előtagot szinonimnek tartom a nyombél másik magyar megnevezésének, a patkóbélnek az előtagjával: e bélszakasz alakja olyan, mint egy patkónyom, vö. <link1>